Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-24 / 16. szám

TUDOMÁNYI iiiiiiiilHÉ! m TECHNIKA Szakemberektől gyakran hallani azt a megállapítást, hogy megfelelő software nélkül a számítógép félkarú óriásnak számít. Számítástechniká­ban a hardware jelenti a „vasat“ - azaz magát a gépet, a software pedig az összes hozzátartozó szel­lemi terméket, szolgáltatást. A het­venes évek közepétől az addig jel­lemző hardware-centrikus tevé­kenység egyre inkább átadta helyét, s a nemzetközi piacon növekvő mér­tékben volt tapasztalható a softwa- re-vásárlás igénye. A software ter­mékek közül is kitűnik a mestersé­ges intelligencián alapuló szakértői rendszerek világméretű kutatása, fejlesztése. Dehát mit is jelent a mesterséges intelligencia? Ez az újkeletű szókapcsolat az intellektuá­lis emberi tevékenység gépi utánzá­sát, sokszorosítását jelenti korunk technikai eszközeinek segítségével. Amikor 1981 végén a japán Infor­mációfeldolgozási Fejlesztő Köz­pont megjelentette azóta nagy visszhangot keltett tanulmányát a számítógépek következő, ötödik generációjáról, úgy tűnt, a mester­séges intelligencia kutatói új lendü­letet kaptak. A japán tervezet ugyan­is olyan rendszerek kifejlesztését je­lölte meg fő célként, amelyek az emberi feladatmegoldó, helyzetfelis­merő és kommunikációs képessé­gekhez hasonló módon járnak el tevékenységük során. A „mester­séges intelligencia" elnevezést John McCarthy, a számítástudo­mány egyik nagy alakja, a LISP nyelv megalkotója vezette be 1956- ban. A fogalom lényegét illetően azóta sokféle ellentétes nézet csa­pott össze, mert a „természetes in­telligencia" meghatározásában sem egységesek a különböző tudomá­nyos iskolák, műhelyek. McCarthy szerint az „értelem" szorosan véve szerveződés. A tömérdek informáci­óból, ami az agyban tárolódik, csak alkalmas szervező módszerekkel le­het kikeresni azokat a részleteket, amelyek egy adott feladat elvégzése szempontjából hasznosak. Marvin Minsky, a szakma másik neves egyénisége szerint az agy az infor­mációkat „keretekben" tárolja, és eszerint kell a számítógépes táro­láskor is eljárni. A keret leginkább egy logikai érvelési rendszer vezér­eszméjéhez hasonlítható. Mindkét elméletnek vannak előnyei és hátrá­nyai az emberi gondolkodás leírásá­ban és modellezésében. Két tény azonban bizonyosnak tekinthető. Az egyik az, hogy egyik modell sem tudja ténylegesen megközelíteni az emberi gondolkozás és alkalmazko­dóképesség sokoldalúságát és ru­galmasságát. A másik pedig, hogy még egyik módszer sem bizonyult alkalmasnak valós számítógépprog­ramok készítésére. A mesterséges intelligencia vi­szonylag új tudományág. Fejlődésé­ben három fő időszakot lehet meg­különböztetni. 1 A ,, romantika“ időszaka (1956-1965) Erre a fejlődési szakaszra jellem­ző az intelligenciateszt-programok készítése a geometriai alakzatok kö­zötti összefüggések megállapítása alapján. Az emberi gondolkodás pszichológiai ismereteinek figyelem- bevételével a szakemberek kidol­gozták a „Feladatok megoldására szolgáló általános rendszert“. A rendszer sikeresen oldott meg különböző csoportokba sorolható feladatokat, játék- és stratégiai-ter­vezőfeladatokat. 2. A mesterséges intelligencia matematikai alapjainak és a progra­mozási eszközök fejlődésének idő­szaka (1965-től máig) A mesterséges intelligencia fejlő­désében mérföldkőnek számít Ro­binson rezolúciós elméletmódszere, mely több gyakorlati alkalmázás ki­indulópontjaként szerepel. így pl. a PROLOG programozási nyelvnél, a robotok tevékenységét irányító procedúráknál, a matematikai bizo­nyítást végző rendszereknél. Ebben az időszakban az egész szakterület jelentős szétágazása kezdődik meg. Fellendül a felismerés, tanulás, fo­galom- és hipotézisformálás, az is­meretek reprezentálása és a termé­szetes nyelven való kommunikáció kutatása. 3. Az alkalmazások időszaka (1971 után) Jelenleg több szakértői rendsz’er működik, amelyeket az orvosi diag­nosztikában, a hibák kikeresésénél, besorolásánál és eltávolításánál, a műszaki tervekben és a prognózi­sok készítésénél alkalmaznak. Az eddigi kutatási eredményekről alkotott nézetek jelentősen eltérnek egymástól. Egyes tudósok szerint, a mesterséges intelligencia kialakí­tása éppoly fontos, mint az élet ke­letkezése. Mások úgy vélik, hogy soha nem állítanak elő olyan gépet, amely úgy fog gondolkodni, mint az ember, tehát a mesterséges intelli­gencia nem szárnyalja túl a termé­szeteset. Az intelligencia valamely megnyilvánulásával működő rend­szerek létrehozása nemcsak né­hány kutató ködös elképzelése. Né­hány éven belül már kereskedelmi forgalomban lesznek kaphatók olyan eszközök és rendszerek, me­lyek valami módon „intelligensen" viselkednek: felismernek, elkülöníte­nek tárgyakat, beszédet, szöveget, vagy maguk szervezik meg a rájuk bizott feladat megoldását. Az emberi beszéd felismerésében a japánok már bizonyos eredményeket értek el. Cél a természetes nyelvű, köz­vetlen beszéddel történő kommuni­káció a gépi rendszerek és kezelőik között. Különösen nagy jelentőségű­ek azok a kutatások, amelyek töre­dékes, esetleg kétes információk alapján is megbízható következteté­sekre jutó gépi rendszerek kialakítá­sát tekintik céljuknak. Ami a mesterséges intelligencia gazdasági oldalát illeti, egy piacku­tató cég szerint e szakágazat évi fejlődési üteme 50 százalékot tesz ki. A Softwaren belül a szakértői rendszerek utáni kereslet évente 74 százalékos növekedést mutat. Ho­ward Dock, az arizonai DM Data cég elnöke szerint a mesterséges intelli­genciát tartalmazó rendszerek piaci forgalma 1990-re az USA-ban 3 mil­liárd dollár lesz. Egyes becslések szerint 1995-re az új számítógépi programok 30 százaléka ebbe a ka­tegóriába fog tartozni. A mesterséges intelligencia fej­lesztését irányozza elő a KGST- országok „2000-ig terjedő komplex tudományos-műszaki programja" és a nyugat-európai országok Euré- ka programja is. Az amerikai IBM és CDC cégek önállóan végzik a kuta­tásokat e téren. A mesterséges intelligencia ered­ményei jól hasznosíthatók a szakér­tői rendszerekben, melyek rohamos fejlődést mutatnak a nyolcvanas évek elején. A szakértői tudásbázisú rendszerek tulajdonképpen számí­tógépi programok, amelyek speciális ismereteket felhasználva a bonyolult feladatokat oldó szakemberek cse­lekvését utánozzák. Felépítésükben és tulajdonságaikban a szakértői (expert) rendszerek különböznek a tudományos-műszaki számításo­kat végző programoktól. Vegyük sorjában a szakértői rendszerek legjellemzőbb tulajdon­ságait: 1 - Az eddigi programokban a szakismeretek a program utasítá­sai között voltak. E rendszereknél az ismeretek és az irányító stratégia élesen el vannak különítve. 2 - A „tudás-bázis" tartalmazza a kiválasztott feladat megoldásához szükséges szakértői ismereteket. Tartalmaz általános és sajátságos, bebizonyított és heurisztikus isme­reteket. 3 - A szakértői rendszer a tudás­bázis adatait sorban használja fel. általában a felhasználó és a számí­tógép közötti párbeszéd formájában. A rendszer nem feltételezi, hogy a felhasználó szakember. 4 - A szakértői rendszer bizony­talan ismereteket és a felhasználó bizonytalan feleleteit is tudja értel­mezni. 5 - Részkövetkeztetéseket tud levonni, magyarázni és megokolni is tud. A szakértői rendszerek két fő cso­portját különböztetjük meg: diag­nosztikai és tervező rendszereket. A diagnosztikai rendszer feladata az adatok hatásos értelmezése. Alapja a következtető mechanizmus, mely az adatok és a tudásbázis felhasz­nálásával minden válaszadás után fontosabbá teszi a vizsgált modellt. A tervező szakértői rendszerek ese­tében általában ismert a megoldás célja és a kezdeti állapot. A rendszer feladata, hogy az adatok felhaszná­lásával megtalálja a célravezető lé­pések (műveletek) sorozatát. A szakértői rendszerek legfontosabb kihasználási területe az energetika és atomenergetika műszaki diag­nosztikája. A szakértői rendszer alapelemei: a feladatok megoldását irányító program és a formális logikai rend­szer. Ezek feladata, hogy a beme­neti adatokból logikusan levezethető következtetéseket, határozatokat szolgáltassanak a felhasználóknak. Egyre használatosabb a logikai programozás, melynek képviselője a PROLOG magasszintú nyelv. A PROLOG program az objektu­mokról és a köztük levő összefüggé­sekről alkotott kijelentések (ítéletek) definiálásából tevődik össze. A nyelv leírása egyszerű, sokban hasonlít a természetes nyelvekhez. Az egyik legsikeresebb szakértői rendszer a SRI International cég Prospectorja segítségével a geoló­gusok jelentékeny molibdén-lelóhe- lyet tudtak meghatározni Washing­ton államban. A szakértői rendsze­rek eladásával már több erre szako­sodott cég foglalkozik, a Tekno- wledge és Syntelligence cégek az Egyesült Államokban, a Symbolics Nagy-Britanniában, a Cognitech Franciaországban. Csehszlovákiában is foglalkozik néhány intézmény a szakértői rend­szerek fejlesztésével. A CSTA Ma­tematikai Intézetében az EQUANT szakértői rendszer, a bratislavai Or­vos-biológiai Kutatóintézetben a CODEX, a Prágai Műszaki Főisko­lán a FEL-EXPERT és a MIFELEX rendszereket dolgozták ki. A FEL- EXPERT szakértői rendszert már több hazai és külföldi szervezetben használják az orvosi diagnosztiká­ban. E rendszer a Pascal programo­zási nyelv felhasználásával készült. Üzemeltethető a PDP11, SM3/SM4, JPR12R, és ADT számítógépeken az RT11, FOBOS, FSX11 és DOS- RV operációs rendszerekben. A szakértői rendszerek ipari elter­jedésével a kolíni Tesla és a Prágai Műszaki Föskola Elektrotechnikai Kara foglalkoznak. Ezen rendszerek jelentősen meg­gyorsítják és megerősítik a döntési folyamatokat. Elősegítik a számítás- technikai eszközök hatékonyabb ki­használását, a számitógépes analí­zis alapján szakismeretet nyújtanak a felhasználóknak. IZSÓF BÉLA Kőolaj a prekambriumból Geológusok jelentős kőolajkészletre bukkantak Ausztrália északi részének ősi kőzeteiben. Ez az eddig felfedezett legősibb köolajkincs, és azt sugallja, hogy lehetnek hasonló, eddig ismeretlen szénhidro­gén-készletek a világ más részein is. Az a feltevés, hogy alig volt vagy egyáltalán nem lehetett élet a prekambriumi időkben, a 0,6-4,5 milliárd év közötti időszakban, messze van az igazságtól. Mikroszkópos alga- és baktériumkövülete­ket már a három és fél milliárd éves kőzetekben is találtak, de a legtöbb prekambriumi kőzetet annyira megváltoztatta a hő és a nyomás, hogy már kevés szerves maradványt tartalmaznak, így senki sem lehet biztos benne, hogy a kőolajat létrehozó mikroorganiz­musok valóban léteztek abban az időben. Az utóbbi években több bizonyíték került a geológusok kezébe a prekambriumi kőolaj létezéséről. Bitumen szivárgott ki a prekambri­umi palalerakódásokból az amerikai Nagy-tavak környékén, és a Szovjetunióban is megpróbáltak kőolajat kivonni prekambriumi kőzetekből. Az ausztrál készletek azonban teljesen eltérőek. „Élő kőolajnak tekinthetők, vagyis ez a kőolaj átszivárgott a kőzeteken és összegyűlt a likacsos rétegekben, így könnyebb, kevesebb kátrányt tartalmazó szénhidrogén - könnyebb kivonni és könnyebb a feldolgo­zása is. Az észak-ausztrál MacArthur-medencéről már régóta tudják, hogy sok szerves anyagot tartalmaz. A Canberrái bányászati kutatóintézet munkatársai próbafúrásokat mélyítettek ezen a tájon, és kőolajat találtak. A kőolajhordozó kőzetek 1,4-1,7 milliárd évesek. Palából és mészkőből állnak - olyan lerakódásokból, amelyeket a sekély vízben élő algák telepei hoztak létre. Ellentétben a hasonló korú skóciai és grönlandi kőzetekkel, az ausztrál kőzetek alig változtak a letűnt évmilliók során, csak kissé összenyomódtak és „megsültek" a föld belső hőjétől. A skóciai és grönlandi kőzetek annyira felhevültek és eltorzultak, hogy már csaknem felismerhetetlen az eredeti szerkeze­tük. A MacArthur medencében talált kőolaj legalább olyan ősi, mint maguk a kőzetek. Skóciában a rétegek annyira meggyúrödtek, hogy az ősi kőzetek olykor a fiatal rétegek fölé kerültek. A Shetland- szigetek egyik lelőhelyén például olyan kőolajra bukkantak 400 millió éves kőzetrétegekben, amely 200 millió éves üledékrétegekben keletkezhetett. Az ausztrál lelet alapján a geológusok már arról spekulálnak, hogy talán még gazdagabb kőolajkincsre bukkanhatnak a világ más részein. Elemzésük szerint Északnyugat-Európa prekambriumu kőzetei olyan drasztikusan megváltoztak, hogy aligha bukkanhatnak bennük nagy lelőhelyekre. Sokkal kecsegtetőbb területnek ígérkezik a kutatásokra az észak-amerikai földrész középső része, Szibéria egyes részei és Dél-Afrika bizonyos vidékei. Hogy ezeken a vidéke­ken rejt-e a föld mélye olyan nagy kóolajkincset, mint Alaszkában vagy az Északi-tengeren, ezt a további intenzív kutatásnak kell kiderítenie. Erre azonban minden bizonnyal nem kerülhet sor addig, amíg a kőolajár krízise el nem múlik. B-A DAR MILYEN SZABÁLYOSAN FOROG A FOLD? Talán nem olyan pontosan, mint ahogyan elképzeljük. For­gástengelyének szabályos eltoló­dásait a Nap és a Hold gravitációs hatása okozza. De ezen túl megfi­gyelhető egy szabálytalan moz­gás is, amelynek okát a kéregben vagy bolygónk belsejében kell ke­resnünk. A franciaországi Földfi­zikai Intézet három munkatársa a földtengely északi sarokpontjá­nak egy mintegy 20 méteres kör­zetben végzett mozgására keresi a magyarázatot. Ez a mozgás két közeli periódusú összetevőre bontható, 1 év, illetve 435 nap periódussal, közülük az utóbbi a jelentősebb. Az okok tisztázása még csak a találgatások szintjén mozog: ta­lán a légkör hatásának tulajdonít­ható, vagy a szeizmikus tevé­kenység okozta tömegátrendezö- dések tehetők érte felelőssé. A földi mágneses tér időbeli vál­tozásait a szilárd kéreg határán (2900 méter mélységben) a mag­mafolyadék mozgásával próbál­A jégkorszakok okozója: A Nap A gleccserek szakaszos előretörése, amely létrehozta a nagy jégkorszakokat a Földön, a naptevékenység szakaszos ingadozásá­nak a következménye és nem földi kataklizmák váltották ki őket, mint egyes tudósok állítják - jelentették ki a lofféról elnevezett leningrádi műszaki-fizikai intézet kutatói. Minthogy eddig nem ismerték az ismétlődő jégkorszakok kialakulásának mechanizmusát és a történe­lem előtti élőlények tömeges kipusztulásának okait, régebben sokan katasztrófa-elméletekkel spekuláltak. Most a leningrádi tudósok, elemezve az Antarktiszról és Grönlandról származó jégmagokat, egyértelmű bizonyítékot találtak a naptevékenység 80-600 éves frekvenciájú szakaszos ingadozására. Még értékesebb következteté­sekre jutottak a tengerek mélyéről kiemelt, sok millió éves üledékréte­gek alumínium-26 és bór-10 izotóptartalmát elemezve. Ebből kide­rült, hogy a Nap tevékenysége akár 15 százalékkal is csökkent, méghozzá olyan ritmusban, amely megfelel a földtörténet korszakai­nak. Ez a mechanizmus tökéletesen megmagyarázza a jégkorszako­kat és az élőlények pusztulását, nincs szükség ismeretlen katakliz­mára gondolni. Ezeket a naptevékenység-változásokat feltehetően a Nap anyagának keveredése okozza központi égitestünk belsejé­ben, a hosszú időtartamú változások oka pedig az lehet, hogy a Naprendszer ködökön halad át a Tejútrendszer spirálkarjaiban. ják magyarázni, talán ugyanez okozza a sarokpont vándorlását is. VÉDELMEZŐ LACTOBACILUSOK Hegymászóknak, űrhajósoknak és mindazoknak, akiknek természe­tes ellenállóképességét csökkentet­te a kiállt stressz, védelmet nyújthat­nak a fertőzés ellen a tartui egyete­men végzett kísérletek eredménye­ként. A kutatók megfigyelték, hogy ilyen körülmények között csökken a lactobacilusok száma a véráram­ban. Ezek a bacilusok összekap­csolódva a vörös vérsejtekkel, eU pusztítják a kórokozókat, amelyek megtámadhatják őket. Jóllehet az űrhajósok csaknem steril környezet­ben élnek, mindig fennáll a veszély, hogy az egyébként ártalmatlan mik­roorganizmusok veszélyessé válnak az űrállomás zárt környezetében. Lactobacilus-injekciókkal a normális szintre állíthatják vissza a fertőzé­sekkel szembeni természetes ellen­állóképességet. AZ ÚRSZEMÉTDOMB FELSZÁMOLÁSA A szemét nemcsak a Földön okoz gondoL hanem a világűrben is. Amerikai radarállomások im­már ötezer darab, teniszlabdánál nagyobb tárgyat kísérnek figye­lemmel Föld körüli pályájukon, közöttük kiszolgált mesterséges holdakat és mindenekelőtt felrob­bant rakéták darabjait. Egy-egy űrszonda mintegy 200 darab, a Földről jól követhető darabra szakadhat szét, ezenkívül még több mint ezer darab, centiméter nagyságú repesz keletkezik belő­le, amelyek a legkülönbözőbb pá­lyákon cikáznak bolygónk körül. Az Egyesült Államokban most ki­dolgozták az űrbéli gyűjtés javas­latát. Az úrkuka bolygónk körül keringene és fogókarjával össze- gyújtené a darabokat. Űrrepülő­gép vinné pályára a hat méter hosszú és négy méter átmérőjű szemétgyűjtőt, amelynek munká­ját a Földről irányítanák. A meg­telt kukát visszahozná a Földre az űrrepülőgép. Mesterséges intelligencia és szakértői rendszerek

Next

/
Thumbnails
Contents