Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-24 / 16. szám
DANIEL HEVIER Áprilisi Hugó és a zsebtolvaj- Engelbert! - kiáltott fel egyik nap Áprilisi Hugó. - Nem láttad valahol a borotvapamacsomat? Furcsa dolog... Az előbb még itt állt az asztalon.- Biztosan elvitte az egeré- szó ölyv - felelte Engelbert, a kandúr. - Alighanem le akarja borotválni az öt szál bajuszát! Eltűnt az én pöttyös nyakkendőm is, amit vasárnap akartam felvenni. Az ágy alól felháborodottan kirepült Frigó, az egerésző ölyv.- Te nyávogó szőrpamacs!- rikácsolta az egész ház füle hallatára. - Inkább azt mondanád meg, hogy hol van az én szájharmonikám, amelyiken groteszk dalokat szoktam játszani lefekvés előtt.- Úgy látszik - szólt közbe Ap.-llisi Hugó -, hogy Itt valamilyen tolvaj garázdálkodik!- Induljunk el a nyomon- kiáltott fel Engelbert. - Minden tolvaj hagy maga után valamilyen nyomot! Frigó, az egerésző ölyv azonnal megragadta a nagyítót, hogy a legkisebb jel se kerülje el a figyelmét. Mindketten kiszaladtak az utcára, hogy üldözőbe vegyék a tolvajt. Áprilisi Hugó egyedül maradt. Egyszer csak alig észrevehető óvatos mozgást észlelt a jobb nadrágzsebében. Valami mocorogni és zizegni kezdett ott. Áprilisi Hugó bedugta a kezét a zsebébe. Valamilyen kicsike mozgó lény akadt a kezébe.- Juj! - szisszent fel a fájdalomtól. Az a kis valami megharapta az ujját. Áprilisi Hugó megmarkolta a kis titokzatos lényt. Amikor kihúzta a kezét a zsebéből, egy apró emberke feküdt a tenyerén.-Ki vagy? - förmedt rá Hugó, és nyomban lefújta a fejéről a kockás sapkáját.- Zsebtolvaj vagyok- mondta vékony hangon az emberke. KAPURA Áprilisi Hugó elnevette magát:- Hi-hi-ha-ha! A zsebtolvajok borostás arcú fickók, és sálat viselnek.-De én a legeslegzsebe- sebb tolvaj vagyok! - jelentette ki büszkén az emberke.- Úgy is mondható - hivatásos! A szakma sokéves gyakorlásával olyan ügyes tolvajjá dolgoztam ki magam, aki bárhová észrevétlenül besurranhat.- Most majd mi gyakorlatoztatok meg téged egy kicsit- mondta Áprilisi Hugó, és szólt két társának, hogy meg- hányják-vessék, mi legyen a kis tolvaj sorsa.- Milyen mini-manó emberke - csodálkozott el Frigó, az egerésző ölyv. - Hadd nézzem csak meg jól nagyítóval!- Neem - csattant fel a zsebtolvaj, de már késő volt. Alighogy az ölyv felé tartotta a nagyítót, a zsebtolvaj nagyobbodni kezdett. Nőtt, egyre nőtt, míg végül egy megtermett borotválatlan férfi lett belőle sállal a nyakában. A zsebeiből kikandikált az ellopott holmi.- Most aztán vége a tolvajpályafutásomnak - siránkozott a zsebtolvaj. így mindenki leleplezhet. Igencsak feltűnő vagyok! Elhajigálta a lopott holmit és nyakába szedte a lábát.- Tolvaj! Fogják meg! - kiáltotta Engelbert, a kandúr, ám Április Hugó leintette:- Hagyd csak! Ez már nem fog egykönnyen lopni. Kövesdi János fordítása Gyökeres kapufa KESZELI FERENC Tavasz Csend ül a tájon és zsendül a fű, zeng a fülembe a mélyhegedű. Textilfestés Gondolkodom, tehát. H A J A L 0 0 L S A JÁTÉK FÉL SZAVAKKAL Az alábbi két tábla kettévágott szavakat tartalmaz; minden szónak a második - hárombetűs - szótagja hiányzik. Ezek a hiányzó szótagok ugyanabban a táblában mind egyformák, mint például: laPOS - naPOS - púPOS - taPOS. Keressétek meg azt a két szótagot, amelyeknek a beírásával a szótöredékek értelmes szavakká alakulnak! K K ö Ő IGEN, NEM... „Ha néhány rádió tranzisztoros, és minden nukleáris műszer is tranzisztoros, akkor a rádiók közül néhánynak szintén nukleáris műszernek kell lennie.“ Logikailag helyes-e ez az állítás? A - igen B - nem C - egyik sem MEGFEJTÉS Az április 10-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Jobb félni, mint megijedni; C - városét (Lausanne). Nyertesek: Merica Mária, Ipolyvarbó (Vrbovka); Bánó Gergely, Kassa (Koáice); Lados Ágnes, Losonc (Luöenec); Albert László, Kisújfalu (Nová Vieska); Szalay Ágnes, Zseliz (Zeliezovce). Virágzó nyári tózlke Tudod-e? 1. Honnan ered a gól szó? 2. Hasznos madár-e a vércse? 3. Hol használják főként a metronómot? 4. Hány méter eltérést mutat a pisai ferde torony tengelye a függőlegestől? veidül s ÁBoiuiyj p ejsgzieluiein - ueq -syinueieuez v E '(le^ajeöa lezeui Auoxauw b efißzsnd) ueßi z '/pqpzs ndey = iboB ioöub zy i :seile)6eyi Növények lakóhelyei VI. ÁRTÉRI RÉTEK Sorozatunkban eddig olyan növényi helyekről és társulásokról beszéltünk, amelyek természetes úton alakultak ki. Az ártéri rétek világa már nem ilyen eredeti képződmény, kizárólag az ember közreműködésével jött létre. Hogy miként? Úgy, hogy az embernek legelőkre és kaszálókra volt szüksége, és mivel a szárazabb, kedvezőbb fekvésű földeket inkább szántóföldként hasznosította, rászorult arra, hogy ritkítsa a folyók árterében elterülő erdööve- zeteket, esetleg helyenként teljesen ki is irtsa őket. Hogy ez nem volt mindig helyes tett, céloztunk már rá korábban. Az ilyen átalakítások csökkentik a vidék víztartó és elosztó képességét, kedvezőtlenül befolyásolják a helyi időjárási tényezőket (a mikroklímát) stb. Az ártéri rétek közös sajátossága, hogy „bizonytalan területet“ jelentenek a mezőgazdaság számára, hisz az áradások megakadályozhatják a kaszálást és a begyűjtést. Sajátos módon alakul itt a növényzet összetétele és a növénytársulások szerkezete, az erdő kiirtása után. A fénykedvelő erdöszéli fajok számára kedvezőbb lehetőségek nyílnak az elterjedésre, így ezek némely helyen tömegesen borítják a rétet. A kaszálás gyakorisága is befolyásolja a növényzet összetételét. Az olyan növények, amelyek gyorsabban képesek magot érlelni vagy hajtásokkal és gumókkal (vegetatív úton) szaporodnak, előnyösebb helyzetbe kerültek a hosszabb életciklusú egyedekkel és fajokkal szemben, a konkurenciában felülkerekednek. Ez azonban, sajnos, nem mindig válik a növénytársulás összetételének az előnyére, hisz sokszor olyan szívós, kemény szárú fajok terjednek el, mint a' lórom, a kórók, a nedvesebb helyeken az éles sások és gyékények. Egyébként az ártéri réteken a mélyebb és nedves helyeken, kusza megoszlásban, megtalálhatjuk a mocsarakra jellemző növényeket és a szárazabb talajt kedvelő egyedeket is. Az ártéri talaj felső rétegének a vízháztartása igen szélsőséges - a tavaszi ár levonulása után nyáron gyakran kőkeményre szárad, megnehezítve a rövi- debb gyökérzetú, apróbb növénykék életét, elősegítve a szi- kesedést, amellyel majd a következő részben foglalkozunk. A nedvesebb területek életritmusa különben rendkívül élénk, amit bizonyít az is, hogy egy hektárnyi ilyen területről kedvező esetben 20-25 tonna szerves szárazanyag takarítható be. összehasonlításképpen: ez a rendszeresen művelt szántóföldön általában 4-7 tonna körül mozog! Az ártéri rétek tavasszal a legszebbek. Ilyenkor a még felázott lazább talajban jól érvényesülnek a kényesebb lágyszárú növények. Csodálatos látványt nyújtanak a kockás liliommal, réti kakukktormával vagy nyári tőzi- kével borított üde zöld rétek. Nyáron már egy kicsit más a kép. Ha a kaszálást elvégezték, a fű alacsony, letaposott, fakó, helyenként repedezett a talaj, betonkemény, ritkás a növényzet. Az ártéri rétek léte bizonytalan. Ahol a kaszálást elhanyagolják, ott az egyre sűrűsödő bokrok előkészítik a terepet az erdő újabb térhódításának, és ezt legeltetéssel sem lehet megakadályozni, hisz a szúrós cserjéket sem a szarvasmarha, sem a juh nem rágja le. A mezőgazdaság szempontjából ezeknek a területeknek csökken az értékük, mint szántóföldek nem hasznosíthatók, a kiszámíthatatlan áradások miatt lehetetlen tervszerűen gazdálkodni rajtuk. Tekintettel erre, több helyütt tervbe vették, hogy újból erdősíteni fognak. De számításba jöhetnek az ártéri rétek, mint tartalékterületek (takarmányozására, legeltetésre) és persze, üdülési célokra is „alkalmazhatók". BOGOLY JÁNOS Ártéri legelő (A szerző felvételei)
