Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-03 / 13. szám
F iatal házaspár érkezika hnb építészeti osztályára. Arcuk felderül, amikor megtudják, hogy két hét múlva megkapják az építési engedélyt.- Két éve annak, hogy központi község lett településünk - mondja távozásuk után Szabó Gézáné. - Az eltelt idő alatt több mint 35 családi ház építését engedélyeztük. Bár sok hivatalos okmányt a járási székhelyen kell beszerezni, meggyorsult az ügyintézés. Míg korábban a lapos tetejű családi ház volt közkedvelt, az utóbbi időben a sátortetős házak iránt nagyobb az érdeklődés. A csaknem négyezer lakosú Teáedikovóban - amely az idén ünnepli fennállásának 750. évfordulóját - az utóbbi években sokat tettek azért, hogy növekedjen a település megtartó ereje. Többen visszaköltöztek azok közül is, akik korábban a városban kerestek megélhetést. A legutóbbi tervidőszakban 83 új családi házba költöztek be.- Az építkezési telkeket a belterületek kisajátítása utján nyerjük Csongár Vince pontot, nyugdíjasotthont, élelmiszerüzletet és óvodát építettünk. Z-akcióban a lakosság több mint ezer órát dolgozott társadalmi munkában, s amiben tudott, a szövetkezet is segített. Átadás előtt áll a gyógyszertár. Z-akcióban megkezdték az új élelmiszer-, hentes- és csemegeüzlet építését. Ebben a tervidóbizonyítottak- mondja Csongár Vince, a hnb titkára. - Jelenleg tizenöt telek van előkészítve, további huszonhetet most intézünk. Minden esetben először az utat építjük meg, bevezetjük a villanyt, hogy köny- nyebb legyen az építkezők dolga. A központi községben az egyszeri szociális segélyeket, az özvegyi járulékokat és más, a magukra maradt idős emberekkel összefüggő kérdést is helyben intéznek. Helena Porubská irodájában minden félfogadási napon egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. Akinek fontos a dolga, máskor is bemehet hozzá. A településen több mint nyolcszáz nyugdíjas él, közülük mintegy há- romszázötvenen hetven éven felüliek.- Munkám sokrétű. Nagy segítséget jelent, hogy tavaly huszonkét személyes nyugdíjasotthonnal gyarapodott községünk. Amióta központi község lettünk, több mint 65 ezer koronát fizettünk csak a nyugdíjasok étkeztetésére. Azt hiszem az a legfontosabb, hogy egyszerűbb lett az ügyintézés.- A település fejlesztésében is mindent megtesznek, hogy kielégíthessék az igényeket. Két évvel ezelőtt adták át az új szertartástermet. Tavaly közel 40 pár mondta ki itt a boldogító igent, 11 alkalommal tartottak egyéni, háromszor csoportos névadó ünnepséget.- Igyekszünk, hogy a központi község feltételeinek megfeleljünk- vélekedik Alaksza Tibor, a hnb elnöke. - A legutóbbi megbízatási időszakban egy bevásárlóközSzabó Gézáné (A szerző felvételei) Helena Porubská szakban több mint hatmillió koronát fordítanak a Z-akció beruházásaira. Még ebben az évben megkezdik a vízvezetékhálózat építését, előkészítik a telket az egészségügyi központ építésére.- Meghallgatjuk a lakosság véleményét, javaslatait. így elhangzott, ha már nincs bölcsődénk, vegyék fel a gyerekeket kétéves koruktól az óvodába. Nagy az érdeklődés, két osztályt kellett megnyitni a kicsik számára. A szövetkezet is jól jár, és az édesanyák is, mert hamarabb munkaviszonyba állhatnak - mondja az elnök. - Remélem, elóbb-utóbb lesz bölcsődénk is, hiszen évente közel hatvan gyerek születik. Ma már nem kis büszkeséggel azt mondhatjuk, hogy kezd növekedni a település lakosainak száma.- Polgártársaink segítsége nélkül nem tudnánk elképzeléseinket megvalósítani - viszi tovább a szót a titkár. - Igaz, nem mindenki veszi ki részét a társadalmi munkából, de a többség maga ajánlja fel a segítséget. A tömegszervezetek vezetői, a képviselők szervezik a társadalmi munkát. A képviselőknek tekintélyük van és a nemrég megválasztott három polgári bizottságtól is egyre nagyobb segítséget kapunk. A kilenc szakbizottságunk a feladat magaslatán áll. A szövetkezet székházában szoros munka közepette találjuk Magyar Jánost, az efsz és a hnb alelnökét, az üzemi pártszervezet elnökét. Megkérdi a titkártól, hogy nem kell-e segítség a vízvezeték építéséhez. Most, hogy alszik Csánó Tamásné még a természet, volna rá alkalom.- Meggyőződésünk, hogy a település fejlesztése a szövetkezet ügye is. A gépi segítségért sohasem kértünk más ellenszolgáltatást, mint azt, hogy a lakosok segítsenek az idénymunkában. Itt volt például, amikor leesett a nagy hó. Nem vártunk utasításra, kérésre. A szövetkezet elnöke maga is munkagépre ült. Mindent megtettünk a lakosság zavartalan ellátásáért. A vidéki településeken, elsősorban a központi községekben is elvárják az emberek a megfelelő szolgáltatást. Teáedikovóban megszervezték a háztartási szemét elhordását, a tévé, a rádió, a villamossági gépek javítását. A hnb kisüzemének évi bevétele meghaladja a hárommillió koronát. Tavalyelőtti nyereségükből félmilliót, a múlt éviből 400 ezer koronát utaltak át a hnb számlájára.- Tovább akarjuk fejleszteni a szolgáltatásokat. Az idén fényképészeti szalont és cukrászműhelyt létesítünk. Az épületek átalakítása már folyamatban van - mondja Lelovics Ignác, a kisüzem vezetője. - Vannak további elképzeléseink is, de ezekről hadd ne beszéljek. Azt mondják, szorgos, dolgos emberek a perediek. De nemcsak a maguk portáján szorgalmasak. Tavaly több mint 160 rózsabokrot, és ugyanannyi fát ültettek ki a faluban. Több mint 34 ezer órát dolgoztak a falu szépítésén. Szabadidejüket igyekeznek hasznosan eltölteni.- Községünkben három citera- együttes és gyermekénekkar is Alaksza Tibor működik - dicsekszik Csánó Tamásné, a helyi népművelési központ vezetője. - Van tánc- és népi zenekarunk, évente többször is fellép nálunk a területi színház és különböző esztrádcsoportok. Mi szervezzük az iskolások zongoraoktatását és jelenleg varrótanfolyamra járnak a lányok, asszonyok. A nemzeti bizottságok versenyében a járásban az első helyen végeztek, amiért kormányelisme- résre és pénzjutalomra javasolták a községet, tegyük hozzá, megérdemelten. Úgy dolgoznak és szorgoskodnak az idén is, hogy a község fennállásának 750. évfordulóját méltóan ünnepelhessék meg NÉMETH JÁNOS Második születésnap Csaba- Felbukkantam, körülnéztem, hol van Péter, önkéntelenül belenéztem a vízbe, látom, furcsa pózban ereszkedik a medence feneke felé. Utána merültem, átöleltem, a medence szélénél már segítettek kiemelni. Eszméletlen volt. Gyorsan kiráztuk belőle a vizet, s mert a pulzusa nem volt tapintható, valaki a szívét masszírozta, én mesterséges légzést adtam neki. Úgy ötször fújtam belé, amikor mocorogni kezdett... Addigra odaért az úszómester is meg egy orvostanhallgató lány. Péter eszméletlenségéből felocsúdva kezdett megnyugodni, s mire megérkeztek a mentők, eszénél volt teljesen. Köhécselt, szaporán vette a levegőt, fel is akart állni, hogy megy öltözködni, mert fél tízig volt kimenőnk csupán. Persze nem engedték, kórházba szállították, így egyedül mentem a kollégiumba, s mondtam el mi történt... - mondja Latika Csaba, a bratislavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium harmadikos tanulója és csak keze s szája szélének remegéséből látom, zavarban van. Pedig osztálytársa, barátja Kapuszta Péter neki köszönheti életét.- Péterrel első gimnazista koromtól barátkozom, s amikor időnk engedi, együtt járunk az uszodába. Rendszerint víz alatt úszunk, egyrészt azért, mert abban a tömegben ,,normálisan“ úszni lehetetlenség, másrészt tüdőnket tágítjuk, edzzük. Tavaly ősszel egy lélegzetvétellel már végigúsztam az 50 méteres távot. Azon a szerdán már leúsztuk napi adagunkat - víz alatt természetesen - s mert a medence megtelt, a sarokban merülgettünk... Péter egy jókora lélegzetvétel után lemerült, feküdt egy darabig a medence alján, majd feljött. Mondtam is neki, ezt jó sokáig bírtad. Utána buktam le én, de még láttam, hogy Péter ismét lemerült. A többit már elmondtam - közli egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egy 17 éves kamasz tudja, hogy s mint kell életet lehelni barátjába.- Az első s a második évfolyamban a honvédelmi nevelés óráin tanultunk az elsősegélynyújtásról. Elég kemény órák voltak ezek, az anyagot nagyon tudni kellett. Morogtunk is magunkban eleget, hogy minek ez, nem tartottuk fontos tantárgynak. Persze, akkor nem gondoltam, hogy valaha hasznát veszem... Most viszont tudatosítom, hogy bizony az életmentésnél ez a fő tantárgy... Amikor megláttam Péter kék, kissé vérző száját, élettelen testét, azonnal eszembe jutottak tanárom, Kosík József szavai. S amikor Péter kiabálni kezdett, hogy eresszük el, döbbentem meg egy pillanatra, mi lett volna, ha nem szólal meg?! Csaba kissé megnyugodva, legyőzve idegességét, terveiről mesél. Gépészmérnök akar lenni, mindene a matek, de főleg a fizika. Csak hosszú unszolásra, nagynehezen dicsekszik el eredményeivel, pedig számos fizikai versenyen, olimpián az elsők között végzett. Szimpatikus nyíltsággal beszámol arról is, hogy a nyelvek, a történelem - „ott ahol a memóriámra kell hagyatkoznom“ - mehetne jobban is. S hogy fogadták életmentő tettét a többiek? - Eleinte a srácok „húztak“ vele, de hát a helyemben mindenki ezt tette volna. S természetesen nemcsak akkor, amikor barátról van szó... Igaz, aznap este nehezen aludtam el... A bratislavai, L. Dérer akadémikusról elnevezett kramárei kórház intenzív osztályának könyvtárában dr. Jaroslava Mackóvá orvos előveszi Kapuszta Péter kórlapját, s a gyors mentőszolgálat naplóját.- Péterhez a mentők nyolc perc alatt érkeztek, eszméleténél volt már akkor... Csaba mentette meg az életét. Ha akkor pánikba esik, segítségért szalad, intézkedik (ahogy ez többnyire lenni szokott), a mentők már nem tehettek volna semmit. Köztudott, körülbelül öt perc a határ.... S még akkor sem biztos, hogy a megmentett személy sérülés (bénulás, agykárosodás) nélkül megússza. Nagy szerencse, hogy Csaba azonnal munkához látott, nem tétovázott, s tudta, mit kell tennie. Pétert a mentők természetesen kórházba szállították, s az éjszaka folyamán az oxigénmaszk ellenére is légzési zavarai támadtak, fennállt a fertőzés, a tüdőgyulladás veszélye. Ezért másnap a Bezruő utcai kórházból hozzánk szállították. Felkészültünk arra is, hogy esetleg lélegeztető készülékre kapcsoljuk, hisz nem tudhattuk, pit tesz a tüdejében levő víz... A sok antibiotikum és egyéb gyógyszerek hatására állapota nem romlott, s két nap múlva levehette az oxigénmaszkot is. Péter egészséges, ma délután elhagyhatja a kórházat, tüdeje teljesen tiszta. - Remélem elkerülöd a medencét? - szögezi a kérdést a belépő magas, kissé sápadt Péter felé, aki fejével gyorsan nemet int.- Nekem a merülés a kedvtelésem. Csabával gyakran járunk úszni - a víz alatt természetesen - ezzel erősítjük tüdőnket. Az uszodában rendszerint nyitáskor ott vagyunk, hogy zavartalanul gyakorolhassunk. Amikor már sokan vannak, keresztbe rójuk a távokat. A víz alatt szaltózunk, kergetözünk. A sok tanulás mellett kell ez a kikapcsolódó§. Nem sportolunk versenyszerűen, az a tanulás rovására menne - én vegyész akarok lenni-, de a jó erőnléthez ez kell! Merülés előtt mindig jó nagyot lélegzem, lemerülök, s annyi levegőt fújok ki, hogy a medence alján fekve maradjak. Amikor jelentkezik az oxigénhiány, elrugaszkodom, feljövök, s alaposan kilihegem magam. Az egyhetes kórházi tartózkodásom alatt sokat gondolkodtam azon, hol vétettem. Rájöttem. Amikor egy jó hosszú merülés után a felszínre kerültem, s kezdtem kapkodni a levegőt, rövid idő után úgy gondoltam, lélegzésem normálissá vált, eleget pihentem. Újabb lélegzetet vettem, s lemerültem. Éreztem, a légszomj valahogy másképp jelentkezik, mint máskor... Innen nem emlékszem már semmire, nem is éreztem semmit. De amikor kezdtem magamhoz térni, az borzalmas volt- összeborzong, majd összefogja a kórházi köppenyt. - Mintha rosszat álmodnék - sekély vízben lábak között úszom a víz alatt, s valamilyen kezek nyomnak lefelé... Akkor láttam meg Csaba arcát. Kicsiket lélegezhettem, csak mert fájta mellkasom, hányingerem volt... Azután jobban lettem. Még mielőtt beszálltam volna a mentőautóba, barátom nem kísérhetett el a kórházba, kezet fogtunk, s annyit mondtam: kösz Csaba. Azt hiszem, akkor nem tudatosítottam honnan hozott vissza. Nem szégyenlem kimondani, nagyon jó érzés tudni, hogy ilyen barátom van... A többit már elmondta az orvosnő. Persze, amíg teljesen rendbe nem jövök, nem megyek az uszodába, de utána miért ne? Most már tudom, két merülés között többet kell pihennem. Azt is tudom, barátom gyors közbelépésének köszönhetem létem. Ezek után március 11-e a második születésnapom lesz. Ugye természetes, hogy jövőre majd Csabával ünneplem? PÉTERFISZONYA
