Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-27 / 12. szám

ÚJ szú 1987. III. 27. TUDOMÁNY TECHNIKA Századunk elején Konsztantyin Ciolkovszkij érdemes gondolatot fej­tett ki, amely azonban valójában észrevétlen maradt: az a világegye­tem, amelyet ismerünk, nem is lehe­tett volna más. Az ötvenes évek közepén G. II- disz szovjet asztrofizikus arra hívta fel a figyelmet, hogy világegyete­münkben a fizika törvényei olyanok, hogy „megengedik“ az atomok, csillagok, bolygók, az élet létezését. Egy másik szovjet asztrofizikustól, A. Zelmanovtól származik a követ­kező megfogalmazás: az ember bi­zonyos típusú természeti folyamatok tanúja, azért, mert a más típusú folyamatok tanúk nélkül zajlanak le. Az új elv, amely a modern termé­szettudományban és filozófiában az antropocentrikus (emberközpontú) elnevezést kapta, így fogalmazható meg: „Azért létezünk, mert a világ- egyetem olyan, amilyen“. Mindez azonban magyarázatra szorul. Az evolúció szokásos képe így fest: a világegyetem tágulásának egyik korai szakaszában kialakultak a könnyű elemek - hidrogén és hélium - magjai. Aztán lassanként létrejöttek a különböző elemek- a „sűrűsödések“, amelyek a csil­lagok és a galaktikák alapjait képez­ték. A csillagok belsejében termo­nukleáris reakciók „lobbantak fel", lassanként megvalósult a nehezebb elemek szintézise. A Nap körül - és minden valószínűség szerint - más csillagok körül is megkezdődött a bolygók kialakulása. És legalább az egyik bolygón - a Földön - mint­egy 4 milliárd évvel ezelőtt olyan viszonyok alakultak ki, amelyek ked­vezőek voltak az élet keletkezése számára... Az anyag fejlődése azonban- nem valamilyen véletlen és zűrza­varos dolog. A világegyetemünkre jellemző fizikai alaptörvények hatá­rozzák meg. Mindenféle eltérés ezektől felismerhetetlenül megvál­toztatta volna az élet keletkezését. Az életnek a világegyetemben va­ló lehetőségével közvetlenül össze­függ például az anyag úgynevezett általános sűrűsége. Ha ez kisebb valamilyen kritikus mennyiségnél, akkor a világegyetem korlátlanul tá­gulna. Ha nagyobb - akkor tágulását idővel összehúzódás váltja majd fel. A legutolsó asztrofizikai adatok sze­rint, az anyag átlagos sűrűsége vi­lágegyetemünkben közel van a kriti­kus sűrűséghez. De az éppen az, ami az élet keletkezéséhez szüksé­ges! Rendkívül kis sűrűség esetén a „megritkult“ világegyetemben nem alakulhattak volna ki sűrűbb anyagcsomók - galaktikák és csilla­gok. Rendkívül nagy sűrűség esetén csökkent volna az az időköz, amely a világegyetem tágulásának kezde­tét elválasztotta az összehúzódásra való áttérésének pillanatától. Rövid pulzációs ciklusnál pedig egyszerű­en nincs elegendő idő ahhoz, hogy értelmes lények alakuljanak ki. A világegyetem fejlődésének szerkezete és jellege azoknak az alapvető fizikai állandóknak a szám- jelentéseitől is függ, amelyek a tudo­mány számára ismert kölcsönhatá­sok négy típusát jellemzik - az erős, gyenge, elektromágneses és gravi­tációs kölcsönhatást. Ezekhez hoz­zá kell tenni az elektron töltését és tömegét. Abban az esetben például, Miért élünk ebben a világban? ha az elektron tömege a létezőnél háromszor nagyobb volna, akkor a hidrogénatom életének időtartama mindössze egy hónap lenne, ha pe­dig négyszer nagyobb - akkor egyetlen nap. Ilyen világegyetem­ben sem atomok, sem molekulák nem volnának. Ez a kérdés merül fel: minthogy az állandók sorozata világegyete­münkben egyedülálló jellegű, min­den egyedülálló pedig rendkívül va­lószínűtlen, akkor a feltételek ennyi­re valószínűtlen komplexuma miként jött létre mégis? Két lehetőség van. Az egyik lé­nyege az, hogy világegyetemünk a tágulás és az összehúzódás számtalan sok ciklusán ment ke­resztül, és mindegyik elején kialakult a fizikai állandók sorozata, amely ciklusról ciklusra változott. És mi abban a ciklusban jöttünk világra, amelyben kialakult a fizikai állandók és más tulajdonságok olyan össze­kapcsolódása, amely kedvező a bo­nyolult struktúrák és az élő rendsze­rek létrejötte számára. A másik lehetőség abban rejlik, hogy az anyagi világban a különbö­ző világegyetemek számtalan soka­sága létezik, s mindegyikre nézve a fizikai állandók és tulajdonságok sajátos komplexuma jellemző. És mi ezek közül abban létezünk, amely­nek a tulajdonságai megengedik az élő szervezetek létezését. Minthogy a lehetőségek száma Mindkét esetben végtelen, semmi lehetetlen sincs abban, hogy a mi egyedülálló komplexumunk megva­lósult. De nemcsak a világegyetem egyedülálló, hanem bolygónk is. El­sősorban, a Föld olyan távolságra van a Naptól, hogy optimális meny- nyiségű energiát - fényt és meleget- kap tőle. A Föld - az egyetlen olyan bolygó a naprendszerben, amelynek hidroszférája van (a víz az élő sejt alkotórésze). Minden való­színűség szerint, itt más körülmé­nyek is szerepét játszottak - az őslégkör vegyi összetétele, az opti­mális nehézségi erő, a Föld felületét elérő napsugárzás összetétele (is­meretes például, hogy az ózonréteg minden élőt a Földön megvéd a Nap ibolyántúli sugárzásának kemény összetevőjétől.) Kiderül, hogy galaktikánk belsejé­ben is létezik egy olyan terület, amely az élet keletkezése számára, kedvező feltételei révén kiemelkedik a többi közül. Ezt a kört „az élet övezetének“ lehet nevezni. De ez is kevés: a Nap a galaktika két spirális alakú ága között helyezkedett el- mind az egyiktől, mind a másiktól távol. Ezért nem fenyegeti a földi életet az új csillagok ártalmas kisu­gárzása. A megállapítás tehát így hangzik: azért létezünk, mert a világegyetem objektíve, tőlük és tudatunktól füg­getlenül bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik. Ez az elv úgy is megfo­galmazható, hogy semmilyen emlí­tés sem történik az emberről: „Ha a világegyetemnek más tulajdonsá­gai volnának, akkor a bonyolult struktúrák kialakulása lehetetlen volna“. Nyilván ez a legjelentősebb vá­lasz arra a kérdésre, hogy a ben­nünket ma körülvevő világ és az abban érvényes törvények miért olyanok, mint amilyenek. VIKTOR KOMAROV, a moszkvai planetárim munkatársa FOGPÓTLÁS MIKROGÉPPEL v Francois Duret, francia fogor­vos a koronák, hidak és más fogprotézisek előállítása terén korszakalkotó újítást mutatott be: a fogpótlás elkészítéséhez alig egy órára van szükség. A fogorvos tízévi kutatómun­kával, más szakemberekkel kö­zösen kifejlesztett egy apró vi­deokamerát, amely néhány má­sodperc alatt háromdimenziós felvételt készít a beteg állkap­csáról és fogsoráról. Ezt a képet mikroszámítógép elemzi, és meghatározza a hiányzó rész körvonalait, majd a mikrogép ál­tal vezérelt szerszámgép elké­szíti magát a fogpótlást. Az új módszer a hagyományosnál sokkal gyorsabb és pontosabb, így jelentősen javítja e szolgálta­tás minőségét. Alkalmazásának következményeihez tartozik vi­szont az is, hogy teljes egészé­ben kiküszöböli a fogtechnikusi munkát. MIKROBUBORÉKKAL A Western Journal of Medici­ne közlése szerint a stanfordi gyógyászati központban kísérle­tileg új módszert vezettek be a tüdóbeli vérnyomás mérésére. A stressz, kimerültség vagy szív- betegség miatt emelkedett vér­nyomás az artériák felszakadá­sához vezethet a tüdőben. A módszer abból áll, hogy szén­dioxid mikrobuborékokat injekci­óznak a vénába. Amikor ezek a szívet elérik, a környezeti nyo­mástól függő frekvenciával vib­rálnak. A rezgéseket a beteg mellkasára helyezett mikrofon­nal regisztrálják. Az eljárással elkerülhető a lényegesen költsé­gesebb és veszélyesebb katéte­rezés. CSÍPŐPROTÉZIS-BEÜLTETÉS CAD-DAL A világon évente több mint 1 millió csípőprotézis-beültetést végeznek. Ezek közül bizonyos hányadot öt éven belül meg kell ismételni. Erre a második műtét­re akkor van szükség, ha a csí­pőbe ültetett, acélból készült mesterséges ízület anyagkifára­dást vagy törést szenved. Mindeddig a sebészek hat alap­méretből választhatták ki azt a fémprotézist, amely legjobban illeszkedett az adott csípő alak­jához. Az oszteo-artitiszben szenve­dő betegek gyógyításában, így a protézis cseréjében hamaro­san segítséget nyújthat a sebé­szeknek a CAD (számítógéppel segített tervezés) technika. Az új módszert a belfasti Queens Egyetemen fejlesztették ki. Két röntgenképet készítenek egy­másra merőleges látószögből. Ezeket a számítógép feldolgoz­za, és a képernyőn megjelenő ábrából le lehet képezni azt a háromdimenziós valóságos mo­dellt, amely megfelel a beteg testrész méreteinek. A sebész így minden geometriai sajátos­ságot figyelembe vehet a modell elkészítésénél, ami a fémproté­zis pontos kialakításához fontos. A cserélendő elem eltávolításá­nak szimulációjával a sebész előre láthatja, mennyi anyaggal kell majd dolgoznia a műtőben, és hogyan folyik le az operáció. A háromdimenziós ábrák termé­szetesen tárolhatók. AZ ÉLVEBONCOLÁSRÓL Miután Svájcban Franz Weber, az állati jogok moz­galmának aktivistája és a Hel­vetic Nostra szervezet 150 ezer aláírást gyújtott össze, közös javaslatot nyújtottak be az alkotmány módosításra, mely megtiltaná az élvebonco­lást. Ehhez a választók 30 szá­zalékának támogatását el is nyerték. Ellene voltak viszont a nagy multinacionális gyógyszer- gyártó cégek és az egyetemi kutatóközösségek. Szerintük az élveboncolás betiltásával nem oldódna meg a probléma, hiszen akkor az érintett válla­latok más országba tennék át székhelyüket, de a kísérteteket folytatnák. A genfi Battelle In­tézet jelentése szerint 6000 munkahely azonnal elveszne a tiltó rendelkezés hatására. A szavazatok összeszámlálá- sa után kitűnt, hogy a válasz­tók a javaslatot elutasították. A gyógyszergyártók tehát fel­lélegezhetnek. ZIVATAR JELZŐ Hangjelzéssel figyelmeztet a közeledő zivatarra egy új fran­cia készülék. Két érzékelőjéből az egyik a 20 kilométer távolság­ban végbemenő villamos kisülé­seket is érzékeli, a másik az elektrosztatikus tér zivatarokat megelőző változásaira reagál, a műszer közvetlen szomszéd­ságát kísérve figyelemmel. A hordozható készüléknek saját áramforrása van. Főként a táv­közlési tornyokban, fúrószigete­ken, a bányákban és a hegyi állomásokon vehetik hasznát. MESTERSÉGES IZOMSZÖVET Az amerikai szabványügyi hivatal munkatársai olyan szintetikus anya­got készítettek, amely az élő emberi izomszövet módjára reagál az olyan elektromágneses sugárzásokra, amilyeneket bizonyos orvosi készü­lékek bocsátanak ki. Az újfajta szer­ves anyaggal egyebek között a dia- termía és a hipertermia kezelés ha­tását vizsgálják majd - ezek a ké­szülékek elektromágneses hullámo­kat gerjesztenek a test szöveteinek felhevítésére fizikoterápiás céllal vagy a rákbetegség kezelésének ré­szeként. ELEKTRONIKUS ALMA A FÁN A gyümölcsszállítmányok sorsa az Egyesült Államokban sem jobb, mint nálunk. Az a tapasztalat, hogy a természet által gyönyörűnek meg­alkotott almák mintegy 30 százaléka többé-kevésbé megsérül azon a ka­nyargós úton, amely az almafától a fogyasztó asztaláig vezet. Michi­gan állam egyetemének kutatói a szállítás viszontagságainak a fel­derítése és részletes elemzése ér­dekébe^ almaforma kis számítógé­pet szerkesztettek, és azt felfüg­gesztették az almafa ágára. Ettől kezdve mindenben osztozott termé­szetes eredetű almatársai sorsában: leszedték, ládába rakták, elszállítot­ták. ki-berakták. elvitték az üzletbe. A számítógép közben szorgosan re­gisztrált minden rázkódást, ütödést, nyomást, följegyezte a környezet nedvességét és hőmérsékletét. Az adatok elemzésétől a gyümölcská­rosodás okainak és körülményeinek felderítését remélik. A számítógép alkalmazása a bolgár mezőgazdaságban Bulgária híres fejlett mezőgazdaságáról, az alapvető növénykultúrák tartós rekordterméseiről. A sikerek mögött természetesen gondok is vannak. Az ország gyorsütemú iparosítása a mezőgazdaságban foglal­koztatottak létszámának rohamos csökkenésével járt együtt. Mindazon­által a Bulgáriában termesztett hagyományos növénykultúrák még ma is sok kézzel végzett munkát igényelnek. Másrészt a korszerű növényter­mesztés modern technológiákra épül, amelyek szigorú Detartása garantál­hatja csak a magas terméshozamot és a megfelelő termelékenységet. Ebben a viszonylatban Bulgária mindenképpen reményteljes eredmé­nyeket ért el. Az ide érkező külföldi vendégek egyre gyakrabban fejezik ki azt az óhajukat, hogy szeretnék megtekinteni a szófiai N. Puskarovról elnevezett termésprogramozó tudományos kutatóintézetet. Az érdeklő­dök itt megláthatják, mi mindenben rejlik a gazdag termőföldek és a teli magtárak titka, meggyőződhetnek ártól, hogy Bulgáriában a tudomány közvetlen termelőerővé vált. Minden jelentős termelőszövetkezeti komplexum termőterületének jellemzői az agrometeorológiai adatai be vannak táplálva a számító­gépbe. Az előző évek eredményeinek figyelembevételével kiszámítják, hogy az adott szövetkezet számára melyik növényfajta termesztése lenne a legperspektivikusabb, s egyúttal szigorú technológiai előírásokat dolgoznak ki a termesztés egész ciklusára a talaj vetés előtti megmunká­lásától kezdve egészen a terménybetakarításig. A nagyobb agráripari komplexumok - ez Bulgáriában is a mezőgazda- sági termelés és terményfeldolgozás legkorszerűbb formája, amelyet az utóbbi tizenöt évben vezettek be országosan - nagy számítógépekkel, mini- és mikrokomputerekkel felszerelt saját számítóközponttal rendelkez­nek. Ezek a komplex technológiai és közgazdaságtani információkat dolgoznak fel, megtervezik és szétosztják a munkát. Vegyük például, hogy egy 5000 hektáros „masszívumon“ - ahogy ők ezt a szövetkezeti területi egységet nevezik - répát termesztenek. A vetés végtelen sorokban zöldell. Szükséges, hogy a növénykék közti távolság és a sorköz pontosan meg legyen határozva. Pontosságot nem lehetséges elérni csak a vetögép beállításával. Azt is figyelembe kell venni, hogy a vetőmag egy része csírázóképtelen, ezért sűrűbben kell vetni. Ugyanakkor hagyományos módszerrel - kapával - történik az egyelés, amely mindamellett nehéz fizikai munkát jelent... Milyen megoldást kínál ehelyett a tudomány? Traktort egy szokatlan szerkezetű utánfutóval, amelynek „elektronikus szeme", kis komputer „szíve“ és éles kései vannak. Az elektronikus érzékelő beméri a sorokat ■és kimutatja a növénykét. A számítógép rögzíti a szenzorból érkező jelzéseket, és a mozgás sebességét figyelembe véve kiszámítja az előző növénytől számított optimális távolságot. Az első növényt a kések kikerü­lik, a következőket pedig kivágják. Addig dolgoznak, amíg meg nem érkezik a jelzés, amelynek következtében a szerkezet a késeket felemeli. Ezáltal a talajban marad minden, ami a kiszámított zónában esik. Bizonyos eltérések megengedettek, de csak az előzetes számítások keretén belül. A munka gyorsan és pontosan halad, függetlenül a traktor sebességében mutatkozó nagy eltérésektől. Az automatikus répaegyelő­gép rendeltetésszerű működése - akárcsak az egyéb precíz gépezeté - a talajmegmunkálás technológiájának pontos betartásáról, a gondosan végzett gyomlálástól stb. függ, hiszen bármennyire jó is ez a szerkezet, mégsem lehet olyannyira tökéletes, hogy a hasonlatos gyomnövényt meg tudja különböztetni a kultúrnövénytől. A rendszert a szófiai Rádióelektronikai tudományos kutatóintézetben fejlesztették ki szovjet megrendelésre és szovjet mezőgazdasági gép­gyártók részvételével. Alkalmazása a KGST országokban rendkívül jól bevált, főleg a Szovjetunióban és Csehszlovákiában, a két legnagyobb répatermelő országban a KGST tagállamok között. A mikrokomputer az SM 600 típusú bolgár mikroprocesszor-család felhasználásával készült. Ugyanezt a mikroprocesszor-családot alkalmazták a silótakarmány- begyűjtő kombájn kifejlesztésénél. A munkagép működését és a kombájn haladását vezérli a vetés sűrűségétől és a zöldanyag stb. mennyiségétől függően. Minden - a mezőgazdasági technikát irányító - rendszer Tolbuhin városában készül. A helyi technikumban készítik fel a jövő szakembereit, elsősorban persze az üzem számára, ahol a fent említett „elektronikus szemeket“, „kezeket“ és „szíveket“ gyártják, amelyekkel azután a mező­gazdasági gépeket felszerelik. A termékek jó minősége garantált, hiszen a technikum növendékei még a tanulás, a felkészülés idején bekapcso­lódnak a mikroprocesszorok gyártásába, amelyek egyenesen a piac számára készülnek. A számítógép alkalmazása a mezőgazdaságban természetesen nem merül ki -a fent említett példákkal. Bulgária legelőin „nyaklánccal“ felszerelt tehenek legelésznek, ami azt jelenti, hogy számítógépesített, tudományosan megalapozott az állatok etetése, takarmányozása. Ugyanez a módszert a sertések esetében is alkalmazható, persze nem „nyaklánc“ - amely az állat kódját rögzíti - hanem „fülbevaló“ segítsé­gével. Számítógépes rendszerek segítik továbbá az öntözést, valamint a környezetvédők munkáját a mezőgazdaságban. Amit külön hangsúlyozni érdemes: a legfőbb szerepe a fejlődés tekintetében a programozásnak van. (A „Számítógépek a rózsák országában“ című kiadvány nyomán)

Next

/
Thumbnails
Contents