Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-20 / 11. szám
A téma közismert: jóllakik-e a gyermek az óvodában, az iskolában, s ha nem, ki a hibás? A szakács, mert rosszul főz? A szülő, mert nem szoktatta gyermekét a rendszeres, válogatás nélküli étkezésre? A felügyelő pedagógus, mert nem figyel arra, hogy a gyerek szinte nem is nyúl az ételhez? Az iskola, mert nem teremti meg a nyugodt étkezés lehetőségét? A kérdések sorát sokan tudnánk folytatni meg, ki-ki gyermeke által tapasztalja, a gyermekétkeztetés lehetne jobb is. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Járási Nemzeti Bizottság oktatási osztályán (az ó asztaluk a gyermek- élelmezés is) az óvodai, iskolai étkeztetésről beszélgettünk Varga Magdolna szakfelügyelővel. Elöljáróban leszögezte: az iskola (óvoda) vezetőségétől is függ, milyen körülmények között étkeznek a gyerekek. Számos jó példát sorolt fel, de szóba került olyan iskola is, ahol sok még a tennivaló.- A járásunkban 59 óvodában, 4 közös intézményben (bölcsőde és óvoda) két üzemi óvodában, két gyermekotthonban és 26 iskolában étkeztetjük a gyermekeket. Tapasztalataink alapján az óvodákban nincs panasz sem a koszt minőségét, sem az étkezési körülményeket illetően. Gondjaink az iskolákban vannak, főleg ott, ahol a konyha kisebb kapacitású. Ez tulajdonképpen a régi iskolaépületek betegsége, - közölte szépítés nélkül. Elmondta azt is, hogy az 1-4. osztályba járók az ebédért legfeljebb 3,80-at fizetnek (a szülök bérétől függően), bár az étel ára 5 korona 60 fillér. A különbözet állami hozzájárulás. Az 5-8. osztályos tanulók maximum 4,30-at fizetnek, az állami hozzájárulással az ebéd értéke 6,60 korona. A 120 gimnazista 4,80-at fizet, az étel értéke 7 korona 40 fillér. Az alsó tagozatosok húsadagja (nyers állapotban) 7, a felsőké 8, a gimnazistáké 9 deka.- Kőrútjainkon gyakran látogatunk el az iskolai konyhákba, ellenőrizzük nemcsak a kiadott étel mennyiségét, hanem a minőséget is. Általában elégedettek vagyunk, a konyhák vezetői ügyelnek arra, mi kerül a gyerekek tányérjába. A bajok akkor kezdődnek, ha a nyers hús túl zsíros, hisz nincs mód arra, hogy csak a sovány részt hasznosítsák. A norma köti őket, a fejadagot nem léphetik túl. Ennek ellenére bátran kijelenthetem, a koszt minősége jó. Ha jó az étel, miért telnek meg a kannák moslékkal? - kérdeztük válaszra várva. SZERETEM, NEM SZERETEM- Őszinte kérdésre őszinte válasz - felelte beszélgetőtársunk -, de élőbbről kell kezdjem. Megállapítottuk, hogy amíg az iskolákban fél tizenegykor volt a tízóraiszünet, s a gyerekek otthonról kenyér mellé édességet is hoztak, sokan fél tizenkettö-tizenkettó- kor nem tudták megenni ebédjüket. Amióta viszont egy órával előbbre tették a szünetet, kevesebb ételt visznek vissza, a javulás szemmel látható. A sok kárba veszett étel nem a szakácsnők rossz fóztjének eredménye. Jegy ellenében kiadják az ebédeket, s a norma szerint adagolnak akkor is, ha a gyerek eleve keveset kér. A visz- szavitt levesekkel ugyanez a helyzet. Sok helyen, ahol bevezették, hogy az asztalon tálban van a leves, s a gyerek annyit vesz, amennyit általában el is fogyaszt, kevesebb a visszavitt étel. Tény az is, a moslék mennyisége függ attól a pedagógustól is, aki felügyel. És még valami. A konyhai alkalmazottakról, ugye, mondogatják, hogy megkárosítják a gyerekeket, elviszik mind a nyersanyag, mind a kész étel egy részét. A konyhákban gyakran tartunk ellenőrzést és nemcsak mi, hanem sok egyéb szerv, valamint a konyha vezetője is. Van „táskavizit“ is, a konyha alkalmazottai még a moslékot sem vihetik haza! Kőrútjaink során tapasztaltuk: sok gyerek a rántott húsra, a kelt tésztára és a sült húsra is azt mondja, nem szereti, s vissza is viszi, pedig az étkesebbje lehet, hogy szívesen kérne repetát. A gondok, hiányosságok ellenére is az a véleményünk, hogy kb. 5-6 éve járásszerte jelentősen javult a gyermekétkeztetési helyzet. AZ EBÉDLŐK Köztudott, a régi iskolákban az ebédlők zsúfoltak, a gyerekek nem esznek, hanem falnak, amilyen hosszú az év, nincs szalvéta az asztalon, s mindig sietniük kell, hisz a székre mindig vár valaki.-Való igaz, a régi iskolákban ez a kép tárul elénk. A konyhákban, kapacitásukat többszörösen túllépve, nagy erőfeszítéssel elkészítik a finom falatokat, ám az ebédlőket nagyobbá alakíami nem is csoda, hisz méretük kicsi, a gyerek nem is veszi észre, ha kiesik a kezéből. Nekünk csak jegy ellenében szabad kiadni az ebédet. De hagyjuk éhesen az iskolást?! Ennyi év után szerencsére már ismerjük a gyerekeket, s figyeljük, nehogy idegen is itt étkezzen. Közben beindult az ebédosztás. A kicsik nagy csodálkozásunkra tányérban kapták a levest, s miután megették, újból sorba álltak. Az ablakMi a mm&BM tani nem lehet. Az étkezési körülmények megváltoztatása az iskolák feladata volna. A jó példákat sorolhatnám, ezt most hagyjuk. A legnagyobb gondok, a szerdahelyi Komensky utcai iskolában és a somorjai (Őamorín) alapiskolában mutatkoznak. A Komensky utcai iskola ebédlőjében az ételkiadó ablaktól a bejárati ajtón túlra nyúló sor kígyózott. A gyerekekre tanítónők felügyeltek, rászóltak a hangoskodókra, a rendetlenkedökre, mialatt a konyhában még serény munka folyt. Baráth Erzsébet fószakács vezetésével az asszonyok sült csirkét szeleteltek. A kicsik norma szerinti csirkefejadagja (nyersen) 12, a nagyoké 15 deka.- A konyhát valaha 300-350 adagra méretezték, jelenleg naponta 550-et főzünk. A gépi berendezés romlik, a javítók nem győzik a munkát, nincs elég helyünk, és baj van a villanyhálózattal is. Persze mi igyekszünk jól s jót főzni a gyerekeknek, igaz, mindenkinek a szája íze szerint nem megy. A kedvenc a sült tészta, a kalács, buktából a kicsik adagja 2, a nagyoké 4 darab. Ám, ha a kisdiák duplát kér, tésztaféléből mindig kap, eleve többet sütünk, még ha ez nem szabályos is. A levesek között is van menő, a lencse-, a bab-, a paradicsom- illetve a gulyáslevest szeretik a legjobban. Újítottunk az ételkiadási szokásokon, néhány hete mi is tálakban adjuk ki a leveseket - tudtuk meg. - Sok gondunk van az ebédjegyekkel. Elveszítik - főleg a kisebbek nál ki-ki megmondta, combot, szárnyat, illetve melldarabot szeretne-e, s amíg volt miből, válogathattak is. Az ebédlőben felügyeletet tartó pedagógustól érdeklődtünk a levesestálügyról.- Az elsősök, másodikosok nem tálban kapják - hangzott a válasz, s Varga Magdolnától megtudhattuk, a pedagógusok nem kötelezhetők arra, hogy kiosszák a levest, Ám aki akarja, megteheti. Kár, hogy ottjártunkkor nem akarta senki! Az iskolaudvaron találomra megállítottunk egy kislányt, megkérdeztük, mit evett, s ízlett-e az ebéd. - Levest- hangzott a válasz. - És? - Az ebédet ki sem váltottam! - Nem szereted a sült csirkét? - Nem. Ehhez ugye, nem kell kommentár? 1020 GYEREK A somorjai alapiskolában már kísérő nélkül mentünk. Nagy erőfeszítésünkbe került, míg áttomáztuk magunkat a zsúfolt folyosón is, a bejárati ajtón. %A diákok felöltözve, vállukon táskával sorakoztak előbb az ebédkiadó ablaknál, később székre várva. Füles Erzsébet, a konyha vezetője az ebédlőben figyelte az étkezőket, és bizony a helyükre parancsolta azokat, akik az ételt vissza akarták vinni.-Annak ellenére, hogy a diákok turnusokban étkeznek, 1020 gyerek számára a 250 férőhelyes ebédlő nem lehet elegendő. Fél tizenkettőtől negyed háromig ebédelhetnek, s rend4 Bertalan Mária szakácsnő (Lőrincz János felvétele) szerint a 13 óra után érkezők ehetnek csak nyugodt körülmények között. Nagy kár, hogy pont azoknál, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a rendezett körülményekre - a kicsikre gondolok -, nincs így - magyarázta a vezető, s végigvezetve a konyhán tapasztalhattuk: a helyszűke elkeserítő.- A konyhát 500 ebéd főzésére méretezték, 1020 adag az átlaguk. Az időnkénti áramkiesések kétségbe ejtenek minket, de kevés a meleg víz is. S mert nincs raktárunk, a konyha alkalmazottai naponta kézikocsival hozzák a főzéshez szükséges alapanyagokat. A mai ebédhez (sült hús, párolt káposzta, knédli) kellett 70-75 kg hús, 60 kg liszt, 150 kg fejes káposzta, ezenkívül másnaponként hozzuk a kakaónak, pudingnak való 100-160 liter tejet. Az asszonyok reggel héttől délutánig gyakran nem érnek rá leülni sem, sót, ha kelt tészta az ebéd - ez a kedvenc itt is -, Karget Mária fószakácsnó helyettesével már hajnali öttől dolgozik. Időbe telik, míg a 70-75 kg lisztből készült tészta megkel. A fószakácsnó is elmondta, a gyerekek nagyon válogatnak, a szeretem, nem szeretem elhangzik mind a kalácsra, mind a legfinomabb húsfélére. Vezetőnktől megtudtuk: a moslékot az alkalmazottak itt sem vihetik haza, s naponta ügyel arra is, hogy az étel a gyerekeké legyen.- A megmaradt felszeletelt tésztafélét vagy a kenyeret is tálcákra tesszük, s a napköziseknek adjuk, osszák szét uzsonnára. Előírásaink szerint szeletelt húsból a gyerek nem kaphat repetát, ám ha a szakácsnők látják, sokan nem jöttek ebédelni, az ebédkiadás vége felé azt is kiosztják. Igaz, amióta itt is tálban adják a levest - közmegelégedésre -, kevesebb a maradék. S a kicsik asztalára bizony a pedagógusok viszik ki még akkor is, ha őket sem kötelezi erre senki. Persze, be kell, hogy valljuk, az ízletes koszt ellenére (rövid közvéleménykutatásunk eredménye) azért mi sem szeretnénk fél tizenkettőtől tizenhárom óráig sem kosztos, sem konyhai alkalmazott lenni. Idegesítene a székre várakozók sürgetése, s ami még jobban ingerelne bennünket, az a helyzet kilátástalansága. Mert hiába foglalkozik (mióta már!) a tarthatatlan helyzettel a jnb a hnb, az iskola szülői munka- közössége, az étkezési bizottság, a konyhafönök, a fószakács és a mosogatóasszony, a jövő-menő ellenőr, ha az ebédlő kicsi!-A megoldás? - kérdezte helyettünk is Füles Erzsébet. - Felmerült már az is, hogy a gyerekek egy csoportja a Vadász utcai óvodában - közel a tantermük - étkezhetne. Gondolom, ezt viszont a közegészségügyiek elleneznék. Szóba került az is, hogy esetleg a közelben levő mezőgazdasági iskola vállalhatná a nagyobb diákok étkeztetését. De valahogy ebből sem tett semmi. S úgy látszik, az elégedettséghez kevés az, hogy a koszt jó minőségű. Sürgősen tenni kellene az étkezési körülmények javítása érdekében valamit, mert szinte biztos: ha a diákok kulturált körülmények között étkezhetnének, jobban ízlene az étel, kevesebb volna a maradék, s nem volna ok a szóbeszédre sem. A lecke fel van PÉTERFISZONYA
