Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-20 / 11. szám

A helyi nemzeti bizottság irodájába középkorú asszony nyit be. Köszön, majd rátér jövetele okára.- Marika, az unokám névadója miatt jöttem. Több mint egy hónapja, hogy a lányom hazajött a szülészetről... Hideg volt, de most, hogy közeledik a tavasz, szeretnénk megtartani a névadó ünnepséget.

Zsemlye Gyuláné, az anyakönywezetö jól tudja, kiről van szó. Megbeszélik az időpontot, s miután az újdonsült nagymama távozik, elmondja:- Tavaly hét egyéni névadót tartottunk. Nyolc gyermek részére csoportos névadót rendeztünk.

A Bakai Helyi Nemzeti Bizottság polgári ügyek testületé a múlt évben 70 különböző akciót szervezett. Legtöbbjük jól sikerült, ami azzal magyarázható, hogy hatékony volt a testület tagjainak, az egyes csoportok vezetőinek munkája. Ha esküvőről van szó, Kulacs Zsuzsának, ha névadóról Kulcsár Istvánnénak szólnak, aki több mint tíz éve tevékenykedik a testületben. Elég egy üzenet, telefonhívás, máris készíti az elsősöket a névadóra. Mások a munkáltatót vagy a tömegszervezeteket értesítik a pontos időpontról, gondoskodnak a terem feldíszítéséről, virágról, mindarról, amire szükség van. Szai- rics Edit pedig az emlékkönyvet készíti elő. Nincs kapkodás, mindenki tudja, mi a teendője, kötelessége.- Mindent megteszünk azért, hogy a szertartások színvonala a lehető legjobb legyen. A névadón, a házasságkötésen ajándékkal is kedveskedünk. Főleg a névadókon törekszünk arra, hogy a szülőkön és a rokonokon kívül minél több lakos vegyen részt. A szertartások fölött a nőszövetség helyi szervezete vállalt védnökséget - állítja Rácz László, a testület elnöke.

A közel 1200 lakosú községben jól ismerik egymást az emberek.- A jegyesek általában szerdán keresnek fel, ugyanis ekkor 18 óráig tart a fogadónap - mondja az anyakönyvvezető. Ilyenkor nemcsak a szükséges nyomtatványokat töltjük ki, hanem megbeszéljük, hogyan menjen végbe a szertartás. Az esküvő előtt egy héttel újra ellenőrizzük, hogy minden úgy van-e, ahogy megbeszéltük, rendben vannak-e az okiratok.- öt évvel ezelőtt jó volt, ha évente két olyan házasságkötés történt, amelyet nem követett egyházi szertartás, ma már megközelítjük az 50 százalékot - veszi át a szót Dunai Józsefné, a hnb elnöke. - Azt hiszem, ezt a meggyőző munkának köszönhetjük, no meg annak, hogy színvonalasak szertartásaink. Mindenkor ügyelünk arra, hogy ünnepélyes legyen a hangulat. Szükségünk volna egy villanyorgonára, amit eddig még nélkülöznünk kell.

A fiatalasszonytól - aki a házadót jött rendezni, és itt kötött házasságot - afelől érdeklődöm, milyen- is volt az ő esküvője.- Hogy az enyém milyen volt, arra nem nagyon figyeltem oda, de gyakran vagyok

tanúja mások házasságkötésének. Azt hiszem, elégedetlenségre nincs ok. Ezt az is bizonyítja, hogy a szomszéd községből is egyre többen tartják Bakán az esküvőjüket. Ehhez az is hozzájárul, hogy az esketőteremmel szomszédos művelődési otthonban tarthatják meg lakodalmukat.

Azt mondják, olyan körültekintően készítik elő az ezüst lakodalmakat is, mint a fiatalok házaságkötését. Tavaly nyolc ezüstlakodalmat bonyolítottak le, ami ritkaság számba megy. Hogy semmiről se feledkezzenek meg, a környező települések anyakönyveiből is kiírják, hogy ki mikor kötött házasságot. Aztán megbeszélik, mi a teendő, majd a nyilvánosság előtt a házastársak újra megerősítik a huszonöt évvel ezelőtt tett fogadalmukat gyermekeik, unokáik és a falu lakosai előtt.- A házasságkötésekre, az ezüstlakodalmakra meghívjuk munkáltatóik képviselőit is - folytatja a testület elnöke. - Legjobb az együttműködésünk a szövetkezettel, ahol aktívánk tevékenykedik... Alig várjuk, hogy végre egy arany lakodalomra is sor kerüljön. Az utóbbi öt évben három is volt, de az idén erre nincs kilátás.

Nemcsak a már említett névadóra, a március végi házasságkötésre készülnek a polgári ügyek testületének tagjai, hanem a sorkötelesek búcsúztatására is. Hasonló rendezvényt évente kétszer tartanak, mert ha nem is nagy község Baka, egy-egy alkalommal, 6-7 fiatal is bevonul. Ajándékokat kapnak útrava- lóul szüleik jelenlétében, virágot a SZISZ- tagoktól. A sorkötelesek búcsúztatása terén meghirdetett járási versenybe is beneveztek, ahol a legjobb öt település között végeztek. A leszerelt katonákat ugyanilyen ünnepélyesen fogadják.

É &

> '«O

I*

o o

II

I*

8C

*2.

o

•C *

í 4

:3 S’

#>

ÍO

|1

C Q)

S "5

c -a 5 S3- Az idős emberekről sem feledkezünk meg, hiszen több mint 180 nyugdíjas él a faluban. Minden év októberében a nőszövetség helyi alapszervezetének tagjaival együttműködve megrendezzük a nyugdíjasok találkozóját, amelyre mintegy 150-en is el szoktak jönni. Legutóbb ajándékokkal kedveskedtünk annak a hét idős lakosnak, akik még az ezredforduló előtt születtek, köszöntöttük tizenhárom 80 éves lakosunkat, négyet pedig a lakásán kerestük fel - mondja a hnb elnöke.

Az idén a 90 éveseken kívül levélben köszöntik majd az 50. életévüket betöltőket s mindazokat, akiknek jubileumuk van. Ezt az idén vezették be, és jó visszhangra talált. Az anyakönyvvezető feladata, hogy senkiről se feledkezzen meg.- Segítünk a szikrák, a pionírok fogadalomtételekor is, és megszervezzük a személyazonossági igazolványok ünnepélyes átadását. Igyekszünk minden'fontosabb eseményen részt venni, hogy lakosaink örömében osztozhassunk. Ezt tartottuk szem előtt, amikor a polgári ügyek testületéi országos vetélkedőjébe beneveztünk - fűzi hozzá a testület elnöke.

Tavaly tizenhét temetésen is képviseltette magát a testület. Az említettekből kettő volt polgári temetés. Kevés ez, de néhány évvel ezelőtt az ilyen temetkezés még elképzelhetetlen volt. Színvonalas szertartással, meggyőző munkával akarnak jobb arányt elérni, abban bíznak, hogy igyekezetük nem lesz hiábavaló. Szorgalom és kitartás kell hozzá, amiből Bakán nincs hiány. Abban bíznak, hogy egyszer - úgy, mint a közelmúltban a nemzeti bizottságok versenyében kormánykitüntetésben részesültek - a polgári testületek vetélkedőjében is előbb-utóbb sikerül majd helyezést elérniük. NÉMETH JÁNOS

Hat éve nem mondják neki, nézd csak. Hat éve nem mondja, látom.

I.

Elbeszéli, öreg női bicikli gurul a lejtőn. Kormányán tömött bevásárlószatyrok. Az eszeveszett vad iramnak a lejtő parancsol. A kerékpáron nem fog a fék. Az aszfaltról lecsúszik a kerék... mély az árok.

A néni csak a kórházban tér magához, törött koponyával. Fején, szemén hónapokig marad a pólya.- Azt mondták, olyan volt a fejem, mint a nyitott könyv. Képzelheti! Miért ültem fel a kerék-- párra? Mert messze az üzlet. Meg belevaló vénasszony voltam. De úgy látszik mégsem, az idő, a kor nem hagyta, hogy megfricskázzam. Ő győzött.

Az esetnek hat éve.- Azóta?- Azóta nem gyújtok lámpát.

A gombóc az én torkomban.

Mert ö már rég elnyelte a köny- nyeit, szélnek eresztette a keserűséget. Virgonc nevetéssel elhessegette a bánatot. Elindul a keze. Keresés nélkül megtalálja, megfogja az enyémet a papíron. Elakad az írás. Fénytelen szempár néz rám, és nem lát. Fénytelen szempárba nézek, és elhiszem, hogy lát. - Néha a tükör elé állok, hogy lássam, milyenné lett az arcom. De nem mutatja. Régi már. Megvakult.- Szép sima a bőre, Veronika néni.

II.

Kicsattan az erőtől. Bár a kórházi ágy, az elhúzódó gyógyulás megviselte. Férfimunkához szokott asszony. Csilléket mosott a húsüzemben, szántotta, ásta a kertet, dolgozta a földet, aratáskor szedte a markot, fát ültetett az erdészetnél, takarított nyugdíjasként. Eltűntek az évek mellőle. És nem bántották.

Köszönésünkre megfordul. Kísérőmet, a falusi asszonyt, hangjáról ismeri meg. Nagy férfizsebkendővel szorította le a kontyát. Megtanulta, illetlenség így vendég előtt mutatkozni.- Tedd a fejemre ezt a kendőt- nyújtja kérőn kísérőm felé. Bogot már maga köt rajta, homlokából maga igazítja ki. Idebenn, a fehér bot nélkül sem téved el. Hellyel kínál.

Szegényesen egyszerű a szobája, öreg, sóhajtó bútorokkal. Semmi felesleges, haszontalan dolog, nehogy megbotoljon. Csempézett, beépített tűzhely, ágy, asztal, tévé. - Esténként hallgatom a filmeket, vagy nótázom a rádióval. Szeretem

a vígságot, a huncutkodó társaságot. Cserfes lánykák voltunk,- jártunk a fonóba... daloltunk, csábítottuk a legényeket. Ma a fiatalok elhagyják a jó szokásokat, beülnek a klubba, üvölt a vad zene. A saját hangjukat sem hallják. No, de nem marasztalom el őket. Annak idején bennünket is irigyeltek a vénasszonyok. Dünnyögtek is, ha csapta a szelet a legény.

Pár perccel előttünk érkezett haza. Tollfosztásból. „Kitapogatom, elcsipegetem, közben meg bolondozunk. Épp ma kérdeztük egymástól. Hej, bedobálnák-e még a legények az ajtónkat vörös földdel? Aligha. Mert úgy volt ám. Csintalanok voltak... hajtotta őket a vérük, no. Keresték, hogy bolondítsák magukba a lányt.“

Csuda jót kacag. Néz, keresi a szemem, kérdezi bolondnak tartom-e?- Olyan is volt, ha fiatal lány ült a tollfosztók között, hogy bekopogtak a legények. Addig-ad- dig sündörögtek a lány körül, kerülgették az asztalt, hogy a nagy halom toll közé valahogy bebújtattak egy verebet. Verde- sésétöl szállt a toll, - mutatja, hogyan, - de csak nevettünk torkunkszakadtából. Fiatalság bolondság, nem igaz?- Szeretem a falut, mert itt születtem. Itt ismernek, én is itt ismerem az embereket. Nagyon

„Egyszer majdcsak kivilágosodik... nem igaz?!"

(Lőrincz János felvétele)

szép gyerekkorom volt. Én hat évvel ezelőtt magammal vittem a falut, még a régit. Hogy milyen az új, csak mesélik. Park van az öreg tó helyén. Padokkal. Mi a vízparton ültünk a fűben, mezítláb jártunk. Kézzel fogdostuk a békákat. Brekegésre ébredtünk. Ma autó kürtöl, traktormotor zúg. Finnyásak a gyerekek. Mi jóízűen ettük a puszta kenyeret, harsogva haraptuk hozzá a vöröshagymát. Olyan egészséges voltam, mint a patkószög. Hatvan alkalommal adtam vért. Egy évben háromszor is. Kutya bajom sem volt, csak a baleset... Visszasírnám? Dehogy is! Nem kell azon sopánkodni, búsulni amiatt, hogy múlik az idő, eljár fölöttünk. Különben is én úgy döntöttem, addig maradok,

addig el nem megyek, amíg nem látom meg az unokáimat - nem tréfál, így hiszi. - Van belőlük öt. Itt az egyik. - Loboncos kis kölyök lesi a nagyit. - A fiamé, akivel együtt lakom. Már feléri a kilincset, de a szája görbülését, amikor eltörik a mécses, még nem láttam. Pedig ha itthon vagyok, el van velem egész nap.

Bár egy hónapja eltemette a férjét, még sincs egyedül. Jönnek a szomszédok. Meg a barátnők. Kiviszik az utcára. Megsétáltatják. Elvezetik tollat fosztani. Minden nap. Szeretik. Sose tartott haragot senkivel.

A zsérei (2irany) Bencz Veronika néni hatvanhárom éves. Még nem aijta fel... majd kivilágosodik. TALLÓSI BÉLA

III. 20.

Tavaly hét egyéni névadót tartottunk - jegyzi meg Zsemlye Gyuláné (

Dunai József né a hnb elnöke