Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-13 / 10. szám
A vita sehogyan sem akart kibontakozni az üzem termelési értekezletén. Az igazgató beszámolója után hol itt. hol ott emelkedett fel egy kéz, de az e kezekhez tartozó személyek inkább kérdéseket tettek fel. azokat is szerényen, szinte bocsánatkéréssel körítve s csupán azért, hogy jobban megértsenek ,,bizonyos vonatkozásokat“.- Tessék a lényeghez is hozzászólni, elvtársak! Bírálni is lehet nyugodtan, ha valami nem tetszik - bíztatta a résztvevőket a szakszervezeti elnök. Az igazgató egészen jól érezte magát, míg a felszólalások csak kérdés jellegűek voltak, ezért most egy kicsit rosszallóan pillantott az elnök felé. Cseles Kiss Pál azonban úgy érezte, a felszólítás egyenesen neki szól, s karját a levegőbe lendítette. Az elnök boldogan adta meg neki a szót. Az igazgató azonban érezte, hogy izzadni kezd a nyaka, homloka, sőt több más testrésze is, amikor meglátta, hogy a felszólaló papírt húz elő a zsebéből.- Készült is a pasas - bökte oldalba a könyökével az első sorban ülő géplakatos a szomszédját. - Vajon melyik részlegen dolgozhat? - A szomszéd azonban egy vállrándítással jelezte, hogy tudja a fene.- Nem köntörfalazok, tisztelt vezetőség és kedves munkatársak, hanem- mint a francia mondja - in médiás rés... A mérnökök szeme összevillant, szájuk mosolyra húzódott, amikor elhangzottak a latin szavak jó magyar kiejtéssel, az igazgató - jóindulatát bizonyítandó - atyai hangon minjárt helyre is igazította a tévedést:- Az olasz mondja, elvtársam, és: mediász rész..;- Hát akkor mediász és rész- egyezett bele Cseles Kiss Pál, aki már többször olvasta ezt a kifejezést, sejtette is, mit jelent, s elhatározta, hogy ezt ki nem hagyja a felszólalásából, hadd lássák a jelenlévők, nem akárkivel van dolguk. - De akár médiás meg rés, akár mediász meg rész, ettől még nem lesz rózsásabb a helyzet - folytatta. S miközben az igazgató testén újabb vízgyöngyök jelentek meg. sót úgy érezte, a gerincén már valami patakféle csörgedezik lefelé, Cseles Kiss afelől érdeklődött, minek az alapján kapta a vezetőség a múlt évi prémiumot, hiszen a tervteljesítésben - tudtával - nagyon lemaradt az üzem. S az anyagellátás is akadozik. Miért nem volt az asztalosrészlegnek napokig fája? Mindenki tudja, hogy meg kellett győzni az embereket, vegyenek ki szabadságot addig, míg az anyag meg nem érkezik. Igen, mert a megrendelés nem jutott el idejében az épületanyag-lerakathoz - az igazgató elvtárs az aktatáskájában felejtette, amikor aláírásra megkapta. S a szabadságok, üdülések kérdése. ..- Honnan tud ez ilyesmikről? - kérdezte súgva az igazgató az üzem közgazdászát, de az csak szemöldöke felhúzásával s alig észrevehető vállvo- nással válaszolt. A kirobbanó taps azt jelezte, hogy a felszólaló végére ért mondanivalójának. Az igazgató - homlokát törölget- ve - köszönte meg ,,az értékes hozzászólást“, bár, mint mondta, a kedves munkatárs olyasmiket is mondott, amikről neki nincs tudomása. De feljegyzett mindent, s mindennek utána fog nézni. Még annak is, mi módon kössenek az illetőnek útilaput a talpára, azonban ezt már nem mondta, csak gondolta. - De persze mindezekhez a nevét is kell tudnom az elvtársnak, s azt, melyik részlegünkön dolgozik.- Cseles Kiss Pál a becsületes nevem - hajolt meg az igazgató felé a felszólaló. - S hogy melyik részlegen dolgozom? - dadogta, mert erre a kérdésre nem volt felkészülve. De most már mindegy, kutyaszorítóba került. - Hát az a helyzet... szóval én nem ebben az üzemben dolgozom, hanem a kábelgyárban... A teremben moraj, derültség. Az igazgató nem tudja hirtelen, mitévő legyen. De a felszólaló folytatta:- Szóval én ide csak felszólalni jöttem, mert ugyebár ha kívülálló bírálja a vezetőséget, annak mégsem történhet olyan nagy baja, mint egy üzembelinek. Szkukáiek Lajos rajza Újabb tapsorkán.- De ember, hát honnan vette akkor ezeket a pontos... - akarom mondani: az itt felsorolt adatokat?- Egy barátomtól kaptam a tájékoztatást, ebből az üzemből. Már úgyis mindegy, elárulhatom a nevét, Ravasz Nagy Pétertől.- Ravasz Nagy Péter, álljon fel! - dörgött bosszúsan az igazgató hangja. A teremben mély csend.- Ravasz Nagy itt nem állhat fel, kérem szépen - szólalt meg ismét Cseles Kiss mert ő most a mi termelési értekezletünkön bírálja az üzem vezetőségét a tőlem kapott tájékoztatásalapján. ráSKI ISTVÁN CSONTOS VILMOS A napjaim A napjaim ahogy kopnak, Emlékeim tornyosodnak. S azok között, kik dalolnak, Magam is szép nótát mondjak. Szép az egyik, szívbe rejtett, Másik őriz sok keservet. Hát igy éltet a sok emlék, S mintha nem is arra mennék, Olyan is van, mit a lélek Dédelget, melenget s éltet. Amerre már alkonyodik, Dalos kedvem csak nem kopik; Éltet, bíztat: úgy haladjak, Bátraktól el ne maradjak. Csupán halkabb lett a hangom, S így dúdolom: szép az alkony! Magvetők sorába álljak, Aratókkal rendet vágjak. MÁZIK ISTVÁN Agyagkorsó Agyagedényt pörget a mester. Formálja, gyúrja. Mi meg nevetünk. Könnyezhetnénk: lopva, bújva. A világ repedt agyagkorsó... Ha eltörik, ki gyúrja újra? na a helyzetről, ettek az ötleten. >ihenö alatt Nyi- ijta magát, és :kodva elsőnek mtelenül gyorsí- tűnt neki, hogy ok is siettetik őt. slsötétült előtte ékezte, de ahevolna, erőt vett yúrta lába alatt jt visszatértek likőr az ország- >orú. Akkor még nincéves, a kije- te a katonákat, it. Emlékezetéért arcok, eszé- )e is, a tízéves Vologya. Könnyű eset volt, vakbélgyulladás, de ez volt első önálló műtété... Éjjel nappal fáradhatatlanul dolgozott, az első hívásra ugrott és ment, sietett úgy, mint most, hóviharban, sárban, latyakban - segíteni, életet menteni. Fent a hegytetőn, a behavazott ház felől nagy fekete kutya rohant feléjük.- Takarodj, Cigány! - kergette el a kutyát Szerjogin. - Ne lábatlankod j! Nyikolaj Ivanovics sürgette a fiatalembert. Még az eszméletlen lányt vizsgálta, újra különös nyugtalanság lett úrrá rajta. Az izgalom elült, amikor felvette a szikét; biztosan tartotta a kezében. Ránézett Szerjoginra, aki halálsápadtan állt a szoba közepén. Az orvos elmosolyodott és így szólt:- Menj csak, és légy nyugodt! Egy hónap és lagzit ülhettek. Három óra múlva a kis házban csend lett. Még Szerjogin is, aki a beteg ágyánál ült, el-elbóbiskolt, fejét esetlenül lógatta. Nyikolaj Ivanovics a szűk díványon fáradtan nyújtózott, de álom nem jött a szemére. Az elmúlt órák erősen megviselték. Valahol a szive táján erős fájdalmat érzett. Megcsóválta fejét: ez a szív ma már... Benyúlt a zsebébe:- A nagy sietségben, úgy látszik, elfelejtettem a kis üveget. Lassan, nyugodtan tapogatta át valamennyi zsebét, de már tudta, hogy az üveget otthon hagyta; ott látta a polcon. Szólni akart valamit... Hirtelen újból a sötét égboltot látta maga előtt, mely tele volt szórva óriási, tündöklő csillagokkal.- Milyen furcsa, elfelejtettem az orvosság nevét... Elfelejtettem, elfelejtettem ... Szeme előtt fényesség ragyogott. Aztán az égről leesett egy csilla- gocska halkan, könnyedén. Szerjogin felébredt, nehézkesen emelte fel borzas fejét. Nasztyenka nyugodtan, egyenletesen lélegzett. A férfi óvatosan megérintette kedvese kezét - gyengéd és meleg volt.- Életben van... Hamarosan beköszönt a hajnal. A csillagok fénylenek, ragyognak a bársonyos égen Soha ki nem alszanak. URBÁN GABRIELLA fordítása ANGELA STACHOWA* szem Odakinn már vagy egy hete tombol a tél. Tereza ma este is egykedvűen nézeget ki a jégvirágos ablakon, időről időre azt figyeli, hogy a szél miként kapja fel sivitva a havat, s a lakótelep melyik sarkán púpozza egyre magasabbra. Akkor este érkezett a városra a metsző hideg, amikor elnyomta a csikket, s elhatározta, hogy ezen a télen rendbehozza az életét. És ezen a télen már van is rendszer az életében. Belsőjében megerősödve, kellő tartással viseli el a hideget, a korai felkelést, a zsúfolt villamosokat, a hivatali munka egyhangúságát, a kollégák irigykedő, csipkelődő megjegyzéseit, tolakodó viselkedését. A legutóbbi züllött hétvége után, amikor mégis elment Fritz erdei vi- tyillójába, és a sok ital után engedett a férfi erőszakoskodásának, megint odaadta magát neki, pedig ki nem állhatja munkahelyi jólfésültségét, behízelgő modorát, kettesben meg az alkoholtól felbátorodó, követelődző viselkedését, borgőzös fújtatá- sát, szóval a züllött hétvége után vacogva fogadta meg, hogy vége az efféle életnek, elmaradnak a vasárnapi késő éjszakai várakozások is az utolsó járatra, a félelmetes, fázós botorkálások a kivilágítatlan utcán, elmaradnak a megalázó búcsúzkodások, amikor Fritz elégedetten, diadalittasan nézegeti magát a tükörben, öt meg ugyanakkor szinte kilöki vityillójából a hideg éjszakába. Amikor éjszaka hazatért, elborzadva nézte magát a tükörben, s úgy érezte, a negyvenet sem éri meg. Riadtan cigarettáért nyúlt. Ez igy nem mehet tovább, hajtogatta, leszek én még nyolcvan is, elnyomta a csikket, s elhatározta, hogy ezen a télen mindig hajnalban kel, a kis fedett medencében naponta tombolva úszik majd, mintha rekordot akarna dönteni, s a békésen úszkáló emberek riadtan térnek ki útjából, ő meg boldogan csapkodja a vizet, nézzétek, ezen a télen én már másként élek. A havas hétvégeken mindig elmegy a huszonkilencessel áz erdőig, s igen, futni fog, órákon át. Futás közben tisztán, józanul lehet gondolkodni például Friedrichről, akinek egykor a menyasszonya volt, akivel életében először itt, az erdőben... Aki azért néha most is felkeresi, ha szolgálati úton ebben a városban jár, s nála tölti az éjszakát. Akivel nem is olyan régen sokat ittak, s Tereza ököllel támadott rá, gazember vagy, Friedrich, mert becsaptál, azóta nem tudok hinni senkinek, örökre elrontottad az életem, hitvány önző alak vagy, s most is csak azért jársz hozzám, mert nálam jobban lehet enni meg szeretkezni, mint a hideg szállodában a kifestett cafkákkal, tudd meg, hogy gyűlöllek, zokogtam, s ütöttem, ahol tudtam, de ő mosolyogja fogta le a kezem, az ágyba vitt és ott motyogta, hogy kislány, maga csak a könyvekből ismeri az életet, maga szüntelenül csak álmodozik tiszta szerelemről, boldogságról. Nem, ezeken a havas hétvégeken nem gondol majd Friedrichre sem, s végre a sarkára áll, többé nem engedi be magához, s akkor majd nem fogja tisztítani a degeszre tömött hamutartót, s nem lesz úgy, hogy a látogatások után elcsukló hangon hívja az igazgatóját, ma otthon maradna, mert gyengélkedik, s aztán lehúzza a maradék vodkát, a díványon végigterülve könnyes szemmel ismételgeti, de jó volna most meghalni... Nem, már ilyesmi sem fordulhat elő. Ezen a télen véget érnek azok az éjszakák is, amikor állandóan arról álmodott, hogy elutazik, de csomagolás közben a vízbe esik, egy örvény ragadja el és húzza egyre mélyebbre, már csak a feje látszik ki, már kétségbeesetten kapkodja a levegőt, aztán rendszerint arra riad fel, hogy a szomszédok kopognak a falon, maga megint hangosan kiabált az éjjel, Tereza kisasszony, hallhatja majd megint reggel, de nem, ennek is vége, mert esténként majd torná- szik, s ha a szél nem erre sodorja a gyárkémények füstjét, akkor kitárja az ablakot is, lihegve ropogtatja a csontjait, boldogan szívja magába a beáramló friss levegőt. Tereza néhány napja nekilátott átrendezni a szobáját. Kidobta Franz gügye leveleit, összegyűrte Friedrich fényképét, a szemétkosárba hajította, de aztán reggel kikereste, megpróbálta kisimítani, s végül abba a fiókba csúsztatta, ahol gyermekkori képeit őrizte. Valóságos bevásárlási láz fogta el. Bevetette magát a tömegbe, oda- furakodott a pultokhoz és apró csecsebecséket vásárolt a szobába, önkéntelenül leemelte a polcról Friedrich kedvenc finn vodkáját, de aztán hirtelen visszatette az üveget. Hazafelé a szülei jutottak az eszébe, milyen izgalmas, boldog napok voltak akkor, amikor izgatottan dugdos- ta ünnep előtt az ajándékait, s megpróbálta kifürkészni, ő vajon mit kap karácsonyra. Odakinn tombolt a tél. Tereza felállt a jégvirágos ablak mellől, leült a heverőre, végignézett a kicsinosított szobán. Ezen a télen, mondta magában félhangosan, aztán nem fejezte be a mondatot. A tekintete a telefonra tévedt, s várta, hogy megcsörrenjen. SZ. HLAVATY MÁRTA fordítása "NDK-beli írónő Nagy Zoltán rajza
