Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-13 / 10. szám
Csehszlovákia Kommunista Pártja és vele együtt egész társadalmunk a XVII. kongresszussal a fejlett szocializmus építésének további szakaszába lépett. A kongresszus előkészítése idején és magán a kongresz- szuson sokoldalúan értékelték az elmúlt tizenöt esztendő eredményeit. Az objektív szükségletek és lehetőségek mély elemzése alapján meghatározták a további ötéves tervidőszakban, illetve kilátásaiban a 2000-ig terjedő időszaknak programját. Elfogadták a társadalom szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának stratégiai irányvonalát. Ebben nagy segítséget jelentett az SZKP új szerkesztésű programja, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusán fogadtak el, valamint a szovjet kommunistáknak ez a gyökeres fordulat kezdetét jelentő kongresszusa is. A szocialista országok fejlődése gyorsításának konkrét feladatait foglalja magába a KGST-országok tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programja is. *************** A* A ****** ************ Az eddigi tapasztalatok általánosítása alapján továbbra is érvényes, hogy a CSKP XVII. kongresszusa programcéljainak megvalósításában a siker alapvető feltétele elsősorban a párt vezető szerepének az elmélyítése. Noha ez egyike a szocialista társadalom fejlődése objektiv törvényeinek, nem valósul meg automatikusan és bizonyos történelmi feltételek között hat. A CSKP XVII. kongresszusa ezért ennek a kérdésnek rendkívüli figyelmet szentelt. Foglalkozott a párt vezető szerepe érvényesítésének módszereivel, formáival és eszközeivel, számításba véve az időszerű feladatokat és szükségleteket és bírálva a társadalmi gyakorlatban előforduló fogyatékosságokat. A párt egyben hozzáfogott a párton belüli élet normáinak pontosításához és ezt rögzítette a módosított alapszabályzatban, amelyet jóváhagyott a CSKP XVII. kongresszusa. A párt vezető társadalmi szerepének növelése elsősorban egyet jelent sorainak javításával. Nem véletlen, hogy a CSKP Központi Bizottsága már a XVII. kongresz- szust követő harmadik ülésén éppen erre a kérdésre fordított figyelmet. A negyven- hétezer alapszervezetben az egymillió hat- százötvenezer kommunista napjainkban a társadalmi élet minden területén működő hatalmas hadsereg. Jelentősen megszilárdult a párt munkásmagva. A kommunistáknak csaknem a kétharmada munkásszármazású. A tagjelölteknek 61,1 százaléka munkás. Jelenleg a munkások és a szövetkezeti földművesek a tagállomány több mint ötven százalékát teszik ki. A párt minden harmadik tagja és tagjelöltje 35 éven aluli, s minden hetedik 18 éven felüli állampolgár szervezett a CSKP soraiban. Nálunk is érvényes a lenini megállapítás, miszerint a munkásosztály pártja a világ egyetlen olyan pártja, amely nem a tagok számának gyarapítására, hanem minőségük javítására törekszik. Ezért a CSKP XVII. kongresszusa fokozott figyelmet szentelt e kérdés minőségi vonatkozásainak: „A pártba való felvételkor nem engedhetünk a kommunistákkal szemben támasztott követelményékből. Különös gondot kell fordítanunk arra, hogy a pártba jellemes emberek lépjenek valamennyi társadalmi rétegből, mindenekelőtt az anyagi termelésből és más olyan területekről, amelyek elsőrendű fontosságúak a társadalmi-gazdasági és a szellemi fejlesztés meggyorsítása szempontjából, olyan emberek, akik készek életüket az eszményeink megvalósításáért vállalt munkának szentelni. Határozottan meg kell szabadulni azoktól, akik tetteik alapján méltatlanok a kommunista névre és kárt okoznak pártunknak. “ A tagállomány javításának szerves része a tartós gondoskodás a párt sorainak tiszta- . ságáról. Már Lenin azt tanította, s ezt meg- SZO erősítette a forradalmi gyakorlat, hogy meg kell tisztulni azoktól, akik nem akarják vállalni a kommunizmus javára végzett áldozatos munka nehézségeit s azoktól, akik pártellenes nézeteket vallanak. A párt minőségéért vívott harcot egybe kell kapcsolni a tisztaságért folytatott küzdelemmel, a rendszeres megválással a karrieristáktól, a társutasoktól, az olyan emberektől, akik cselekvésükkel lejáratják a párttag jó nevét. Manapság - jóval inkább, mint bármikor ezelőtt - érvényes, hogy a pártba lépés nem jelent kiváltságokat, hanem több kötelességet és nagyobb felelősséget. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a kommunistának mindenütt harcolnia kell az új politikai és gazdasági gondolkodásmódért, a munka iránti új viszonyért. „Nem elég látni és megbélyegezni a hibákat és a fogyatékosságokat; mindent meg kell tenni megszüntetésükért. A kommunista élharcos szerepe nem létezik általánosságban, gyakorlati ügyekben fejeződik ki" - mondotta Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP XXVII. kongresszusán. Még mindig tanúi vagyunk annak, hogy egyes pártszervek és -szervezetek a párthatározatok nem teljesítéséért és a párt alap- szabályzatának megszegéséért a kommunistákat pártvonalon nem vonják felelősségre, hanem helytelen elnézést és megalkuvást tanúsítanak. Nálunk is sokhelyütt érvényes az, amit Mihail Gorbacsov Habarovszkban mondott a párt aktívaértekezletén: „Az elégtelen bírálat, az elégtelen nyíltság és felelősségtudat légkörében sok mindent megszoktunk, ami semmiképp sem felel meg a szocializmus elveinek. Es egyaránt vonatkozik az egyszerű pártmunkásokra és a közéleti személyiségekre' ‘ Ezért a CSKP XVII. kongresszusán a politikai beszámoló sürgette a pártos felelősségtudat növelését, hogy a gyakorlati életben jobban érvényesüljenek a CSKP KB Elnökségének a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elvei megszegése ellen vívott harc hatékonysága elmélyítéséről szóló levele alapelvei. A jelenlegi, gyökeres fordulatot hozó, se nem könnyű, se nem egyszerű időszak minden kommunistát arra kötelez, hogy munkahelyén elmélyítse a párt élcsapatszerepét, mégpedig saját erkölcsi és politikai tekintélye alapján. Ez csak úgy érhető el, ha minden kommunista példát mutat a munkában és a magánéletben, megtartja a párt- és az állami fegyelmet. ****************** Pártunk sorai javításának kérdéseivel összefügg az a követelmény is, hogy tökéletesítsük a munkát és növeljük a választott pártszerveknek, plénumüléseiknek és az alapszervezeti taggyűléseknek szerepét. Nemcsak rendszeres megtartásukról van szó, hanem arról is, hogy - kiindulva a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott időszerű és távlati feladatokból -, azok olyan fórummá váljanak, amelyen létrejönnek a problémák megoldásában a kommunisták széles körű részvételének, a nézetek és a tapasztalatok konstruktív cseréjének, és a munka eredményei bíráló szemléletű elemzésének előfeltételei. A szocialista társadalomba?! a párt vezető szerepe elmélyítésének további fontos eszköze a párton belüli élet tökéletesítése. Mindenképpen és elsősorban mentesítenünk kell a formalizmustól, a semmit meg nem oldó tanácskozásoktól, s az aktivitást nem a gyűlések és a különféle akciók száma, hanem a konkrét eredmények szerint kell mérni. EgyDen erélyesen és meg nem alkuvóan kell fellépni az alibizmussal, a ma- radisággal, a közömbösséggel szemben. „A párt vezető szerepe annál hatékonyabb, minél sokoldalúbb a párt belső élete, minél következetesebben tartjuk tiszteletben a demokratikus centralizmus lenini elvét. Éppen ebben rejlik a párt életenergiájának a forrása, ebben kapcsolódik össze a széles körű demokrácia, a szabad vélemény- csere a felelősséggel és a nagyfokú fegyelemmel" - állapította meg a párt XVII. kongresszusán a CSKP KB politikai beszámolója. A CSKP XVII. kongresszusa a demokratikus centralizmus keretei között hangsúlyozta azt az alapelvet, hogy a párt szerveinek és szervezeteinek tevékenységében következetesen érvényesíteni kell minden kommunista személyes felelősségvállalását a párthatározatok teljesítéséért. Ezzel összefüggésben még jobban kidomborodik az, amit Mihail Gorbacsov mondott az SZKP XXVII. kongreszusán: „Csak a kollektiv vezetés alapelvének szigorú megtartása és sokoldalú alkalmazása óvhat meg a szubjektivista túlkapásoktól, teremtheti meg az átgondolt és megalapozott határozatok elfogadásának előfeltételeit." Reálisan látni kell, hogy sok még az elavult munkamódszer. A helyes döntések meghozatalára sokkal jobban kellene felhasználni a dolgozók leveleit, észrevételeit és panaszait, valamint a párt szervei tagjainak és széles aktívájának tapasztalatait is. A CSKP XVII. kongresszusa rámutatott arra, hogy fogyatékosságok vannak a rendszeres számadásban, a tájékoztató rendszer működésében és tapasztalatainak hasznosításában a döntéshozatalban. A gyakorlatban nemegyszer megbomlik a kollektivitás és a személyes felelősség közti dialektikus kapcsolat. Legtöbbször a határozatok megvalósításában, főleg ott, ahol megfeledkeznek a helyes munkamegosztásról, a konkrétságról és a személyre szóló jellegről, a határozatok határidőiről, s nem teljesítésükért a felelősségrevonás- ról. Ezért gyakran ismételten fogadnak el azonos határozatokat. A munka ilyen megközelítése a pártfegyelem lazulásához, nemtörődömséghez, közömbösséghez vezet. A kívánatos színvonalat ott érik el, ahol a párt tanácskozásait jellemzi a tárgyszerűség, az elvszerúség, a nyíltság, a helyzet valós értékelése, az egészséges elégedetlenség a már elérttel, a fogyatékosságok és a hibák feltárásának képessége, a széles körű tájékozottság, a magas fokú felelősségvállalás a kötelességek teljesítéséért és a rendszeres számadás. Csak az ilyen politikai légkörben növekszik a párt szervének, szervezetének tekintélye, csak itt érvényesülhet az igényesség, a bírálat és az önbírálat. A CSKP XVII. kongresszusán a CSKP KB politikai beszámolója hangsúlyozta: „... ha az embereket a bírálatért üldözik, a legszigorúbban kell eljárni... Ahogy szükség van a visszásságok bátor kipellengérezésére, ugyanúgy szükséges a jó ügy bátor védelme a rágalmazókkal, a névtelen levélírókkal szemben." ****************** ****************** A bírálat akkor töltheti be a szerepét, ha önbírálat és a hibák kiigazítása követi. Természetesen az ilyen önbirálatnak előfeltétele, hogy a kritika pártos, tárgyilagos, igaz, tárgyszerű, konkrét, építő szándékú, elv- szerű és elvtársi legyen. Nevelő hatását meghatványozza az idő tényezője, vagyis az, hogy idejében bíráljanak. A gyakorlatban előfordul, hogy a kollektíva szeme láttára egy-egy dolgozó súlyos hibákat követ el, visszaél tisztségével, személyes érdekeit a társadalom érdekei fölé helyezi, nagyzási hóbortba esik, visszaél helyzetével, hú talp- nyalókkal veszi magát körül. Amennyiben az ilyen jelenségeket idejében nem bírálják, akkor felülkerekedik az önkényesség, a kisebb hibákból nagyobbak lesznek, megszegik a törvényeket és a pártélet szabályait. Ebben az összefüggésben még inkább előtérbe kerül az ellenőrzés szerepe. Színvonalát és eredményességét lényegesen növelnünk kell a politikai és az irányító tevékenységben. „Ahol az ellenőrzést lebecsülik - hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusán a CSKP KB politikai beszámolója -, ott a hiányosságok komoly anyagi és politikai-erkölcsi károkat okoznak. Sajnos még mindig sok a tolerancia a hiányosságokkal szemben\ és kevés a bátorság ahhoz, hogy a párt alapszabályzata és a törvények szerint levonjuk a következtetéseket. Elsősorban a pártszervek feladata, hogy az ellenőrzés a pártvezetés állandó eszköze legyen, s hogy ne kapjon helyet semmiféle opportunizmus. "A pártélet meg- szeghetetlen szabályává kellene válnia a párt valamennyi tagja és tagjelöltje közvetlen és szüntelen ellenőrzésének. Megengedhetetlen az, hogy bárki is anonimitásban maradjon és a testületi vezetést olyasvalaminek tekintse, amivel elkendőzheti elvtelenségét, fegyelmezetlenségét és felelőtlenségét. Gyakorlatunk egyértelműen megerősítette, hogy a további előrehaladás elsősorban a káderektől, vezető és irányító képességeiktől, a szavak és a tettek egységétől függ. Ezért nem véletlen, hogy a káderpolitika és a kádermunka az egyik fő eszköze a párt vezető társadalmi szerepe gyakorlásának. E kérdésnek figyelmet kell szentelni, mégpedig hatványozott mértékben azért, mert számos vezető dolgozó munkájára rányomta bélyegét a rutinosság, a megrekedés, a túlzott kényelemszeretet és a bürokratikus hozzáállás. „Csak az a vezető végezheti el jól kötelességét - állapította meg a CSKP XVII. kongresszusán aki képes reagálni az új igényekre, aki önállóan és alkotó módon tud gondolkodni, aki felelősséget mer vállalni, igényes tud lenni önmagával és másokkal szemben, aki elv- hű és tapintatos viszonyt tud kialakítani az emberekkel. Ez a lenini munkastílus lényege. „Látni kell, hogy a szociális és a gazdasági gyorsítás irányvonala megvalósításának folyamatában a káderek felkészítése során bátrabban kell kiemelni a tehetséges embereket, a tapasztalt dolgozók érettségét egybe kell ötvözni a fiatalok lelkesedésével és energiájával, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk a nők felkészítésére és tisztségekbe történő bevonásukra. A káderek felülről történő értékelését jobban kell összehangolni megítélésükkel alulról, nagyobb tiszteletben kell tartani a dolgozókollektívák nézeteit. A CSKP XVII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy ezen a fontos területen sem elegendők már a tegnap érvényes mértékek. A kádercsere nemcsak azért szükséges, hogy a tisztségekbe bevonjunk minél több felkészült, rátermett embert, hanem azért is, hogy az egyének ne élhessenek vissza hatalmukkal. É lenini alapelv alkalmazásának jelentősége abból is következik, hogy a kádercsere lehetővé teszi az irányítás színvonalának szüntelen emelését. Az SZKP számunkra mindig a tanulságok és a tapasztalatok kútforrása volt. Semmit sem hanyagolhatunk el napjainkban sem elméleti gazdagságából s új gondolkodásmódjából. ,, Teljes mértékben magunkévá tesszük az SZKP XXVII. kongresszusának határozatait, elvhú szellemét - mondotta Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVII. kongresszusán. - Ránk az a feladat hárul, hogy még többet tanuljunk a szovjet kommunisták lenini pártjának tapasztalataiból, ne elégedjünk meg az elért eredményekkel, gondoskodjunk arról, hogy a bírálat és az önbírálat pártunkban mindig is polgárjogot nyerjen, határozottabban oldjuk meg a problémákat, szilárdítsuk a néppel való kapcsolatot, s ne tűrjünk el semmit, ami árt a párt és a szocializmus jó hírének." A CSKP hatalmas politikai erő, amely képes irányítani és szervezni a kommunistákat, minden dolgozót vezetni és mozgósítani a párt XVII. kongresszuson jóváhagyott stratégiai irányvonalának qiegvalósítására. Ez az erő még nagyobb lehetne, ha a párt minden szerve, szervezete és tagja munkájában és cselekvésében a párt alapszabályzatához igazodna. Mihail Gorbacsov távolkeleti útja idején az „átalakítás“ fogalmának tisztázásával kapcsolatban hangsúlyozta: „az átalakítással kapcsolatos munkát mindenkinek önmagánál kell megkezdenie, tisztázva állampolgári magatartását, aktivizálva politikai és munkatevékenységét, növelve a felelősség vállalását a rábízott feladatért, a végső eredményekért... Mindenkinek magának kellene feltennie a kérdést, magának kellene kitűznie a feladatot, nagy felelősségérzettel önmagával, a lelkiismeretével és a népével szemben." Ezek a szavak teljes mértékben vonatkoznak a mi viszonyainkra is. A párt minden szervének, szervezetének és tagjának feladata megteremteni azt, hogy nem valamilyen ideiglenes kampányról van szó, hanem olyan irányvonalról, amely tartós, és amelyet következetesen megvalósítunk. Dr. TERÉZIA FTOREKOVÁ, kandidátus 111.13.
