Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-13 / 10. szám
IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1987. március 15. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.52, nyugszik 17.42 Közép-Szlovákia: 05.59, nyugszik 17.49 Nyugat-Szlovákia: 06.05, nyugszik 17.55 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 17.43, nyugszik 06.00 Közép-Szlovákia: 17.50, nyugszik 06.07 Nyugat-Szlovákia: 17.56, nyugszik 06.13 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KRISTÓF - SVETLANA nevű kedves olvasóinkat • A MAGYAR SZABADSÁGHARC ünnepe, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete • 1937-ben született Valentyln Grigorje- vics RASZPUTYIN szovjet elbeszélő. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MINDENNEL MERÉSZEN SZEMBENÉZ Fülöp Imre riportja A NAGY ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE Bállá József írása a héttonnások mozgalmáról A GYORSÍTÁS A ROBOT- TECHNIKÁRA IS VONATKOZIK Kulik Gellért írása Ml VAN A TÁNYÉRBAN? Péterfl Szonya riportja A zilinai Drevoindustria vállalat pezinokl üzemében 1984-ben vezették be a brigádrendszerú munkaszervezést és javadalmazást. Ezt a formát jelenleg a fűrésztelep és több más központ 146 dolgozója alkalmazza. Különösen jó eredményeket ér el a fűrésztelep 106 munkása, Marian Minárik és Pavol Skovajsa vezetésével. A brigádforma bevezetése előtt gondot okozott a tervteljesítés, ezzel szemben tavaly a fűrésztelep már 3800 köbméter gömbfát dolgozott fel terven felül, s ezzel 4,1 százalékkal túlteljesítette tervét. A dolgozók havi átlagbére 170 koronával emelkedett. A fenti képen: Miro Cirkovsky, (jobboldalt) és Vladimír Hajdusek csoportvezető fűrészlapot cserél. A lenti képen Lazaro Gonzales kubai lány Jana Hadenovának a fűrészáru osztályozásában segít. (Peter Simonöík és Vladimír Bankó felvételei - CSTK) Napjainkban következetes harcot vívunk a formalizmus és a megkövesült munkamódszerek minden formája ellen. Ugyanígy a kultúrában is mindent meg kell tennünk az erőteljesebb szellemi pezsgés, az egészséges vitaszellem, a gondok konstruktív megoldása érdekében. Olyan kulturális politika megvalósításán fáradozunk, amely minden igazi tehetség fejlődését és kibontakozását lehetővé teszi, teret ad a műfaji gazdagságnak, az egyéni útkeresésnek is. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy eszmei vagy esztétikai mércénket alacsonyabbra tesszük. Az emberiség sorskérdései, a nemzetközi helyzet, nemzeteink és nemzetiségeink kulturális fejlettsége szempontjából egyaránt kívánatos, hogy ez a tanácskozás, valamint a művészeti szövetségek többi kongresszusa felelősségteljesen mérje fel, miként lehet hatékonyabban fejleszteni kultúránkat, értékeit még inkább a nép közkincsévé tenni. Meggyőződésünk, hogy művészeink a cseh, továbbá a magyar., és az ukrán nemzetiségi kultúrával szorosan együttműködve, bőven merítve a Szovjetunió nemzeteinek kultúrájából és a világ haladó szellemi értékeiből, hozzájárulnak Szlovákia további felvirágoztatásához. íróink mozgalmas korunkról minden bizonnyal meggyőző vallomást hagynak az elkövetkező nemzedékek számára. Ma olyan időket élünk, amelyeket 1948 februárjához hasonlíthatunk, amikor megtettük az első bátor lépéseket a szocializmus építésének útján. Olyan időket élünk, amikor áttörés érezteti hatását a társadalmi viszonyokban is. Napjaink az új emberért vívott forradalmi harc időszaka, s ebben a mind nagyobb méreteket öltő küzdelemben egyetlen becsületes, hazafias író és művész sem hiányozhat. A szocialista társadalom építése során elért eredmények nem vezetnek automatikusan a hibák és az élet különböző ellentmondásainak a megszűnéséhez. Ellenkezőleg, a nagyobb feladatok és az igények újabb olyan gondokat hoznak a felszínre, amelyeket meg kell oldanunk. A hibákat, a különböző fogyatékosságokat, a lemaradás minden megnyilvánulását a szocializmus talaján állva kell bírálni és felszámolni. Tudatosítjuk, hogy az önmagunknak címzett bírálatot politikai és osztályellenségeink saját céljaira akarják kihasználni. Ez a tény azonban nem téríthet le bennünket a megkezdett útról, a kritika és az önkritika következetes alkalmazásáról, igényeinek érvényesítéséről. (Jozef Lenárt elvtársnak a Szlovákiai írók Szövetségének V. kongresszusán mondott beszédéből) VERONIKA NÉNI NEM LÁT Tallósí Béla riportja HŐELLÁTÁS LENGYELORSZÁGBAN J. Mészáros Károly riportja KASSÁK LAJOS CENTENÁRIUMÁRA Szeberényi Zoltán írása NEW YORK A MAFFIA MARKÁBAN A Reader’s Digest amerikai magazin cikke A KALÓZOK SZIGETE Josef Nesvadba novellája A ngyalarc - de már nyoma az élet vesszősuhogásának, a sikertelenségek utánrez- gései nem tűnnek el gyűrődések nélkül. Kapcsolataiban a gyerek- felnőtt játéka rezonál. Vagány, nagyfiús mosoly rejtené, hogy az álmok, a fantázia világából kibukó léleknek minden mostoha. Semmivel sújtott kezei gyönyörűen kérik a mozgást, nyúlnak a vonalakért, hogy szivárványt röptessenek a rajzlapra. A fotelban ülve fél lábát maga alá húzza, és sajátosan gyerek- deddé; önképére igazítja a körülötte zsibongó idegen környezetet. Igéző karjai mesevilágot, szárnyalást kerítenek, eloldják a tárgyi közelséget. Törékeny a pillanat, a jelenlét. És indulunk. Dr. Liliputtal, a képregényhössel, csodatájakra.- Szöveg kéne hozzá. Valaki, aki „találkozni“ tud velem, az érzésvilágommal, a titkaimmal szavak nélkül is, a vonalak révén hipnotizálva. Megtaláltam a figurát, dr. Liliput mesehőst, felfedezőt, akit szeretnék végigvezetni a világ-, az emberiség fejlődésvonalán. Felfedezéseiről egyszerűen szólna a gyerekekhez, ahogy megismeri és megszelídíti a tüzet, ahogy megszerkeszti az első gözmozdonyt, és ahogy a jövőben felfedezi azt, amit még nem ismerünk. Én ilyennek képzeltem, ilyennek szeretném, ha lesz valaki, aki szöveget ír hozzá. Aki dr. Liliputot megrajzolta, Valkó Sándor, a bratislavai NDK kulturális- és információs központban dolgozik. Kirakatterve- zó. Huszonhat éves. Az iparművészeti szakközépiskolában érettségizett. Utána restaurátorként dolgozott, s bár szerette a múltat becézni az idő bántotta műemlékeken, egészségi állapota miatt munkahelyet kellett változtatnia. Hihetetlen ajánlatokat kapott. Közülük csak egyet említ, az asztalos szakmát. De nem fogadta el. Igaz, szereti a fát: szobrokat éleszt belőle.- A fa önmagában is él. Még a kivágott is. S ha megtalálom mit üzen, én csak kihozom belőle, láthatóvá, érezhetővé teszem rejtett titkait a találkozásra, az esztétikai befogadásra. Én csak közvetíthetem a fa mondandóját, ahogy a színész a szöveget. Ha csinálnám még most is.- Feladtad?- Nem, elhiszem, hogy ami most van, átmeneti állapot. Volt egy műterem, egy albérleti szoba. Idegen volt, hiányzott belőle az otthonosság, a megélt élmények, műhely volt, nem több. De azt szerettem benne, hogy fehérek voltak a falai. Egyszer majd lesz saját szobám, műtermem, akkor talán majd a faragást is folytatom.- És addig?- Reggel nyolctól ötig dolgozom. Utána időm sincs elbolyon- gani a formák világában, vonalakat keresni érzéseimnek. Zenélek. Azt viszont semmiképp se akarom, hogy ez csupán pótcselekvésnek tűnjék. Azt is átélem, érzem és éreztetni akarom. De az én világom mégiscsak a vonalak szabadsága. Rajzolok, bár nem könnyű a napi lótás-futás mellett.- Vannak barátaid?- Volt egy. Igazi jóbarát. Most nincs. Nem könnyű egyformán hinni valamiben. Anélkül viszont csak felszínes viszonyok léteznek. Az meg nem használ az alkotásnak.- Azt mondtad a kirakatrendezés nem elégít ki...- így igaz. Ennek ellenére, igazi odaadással csinálom. De a kirakatba csak az kerül ki, amit el akarunk adni. A kirakat nem a művészet berkeiben fogan. Az üzletet szolgálja. A kirakatrendező keze meg van kötve: ami rám marad, a kiválasztott árucikkek elrendezése. Talán úgy igaz, valami belőlem is ott van az üveg mögött. Én inkább csak azt mondanám, a munkám. TALLÓSI BÉLA Fiú a fehér falú műteremből 1987.
