Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-27 / 8. szám
VASÁRNAP 1987. március 1. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.19, nyugszik 17.20 Kö- zóp-Szlovákia: 06.26, nyugszik 17.27 Nyugat- Szlovákia: 06.32, nyugszik 17.33 A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 07.05, nyugszik 19.17 Közép-Szlovákia: 07.12, nyugszik 19.24 Nyugat- Szlovákia: 07.18, nyugszik 19.30 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALBIN nevű kedves olvasóinkat • A NUKLEÁRIS fegyverek ELLENI HARC NEMZETKÖZI NAPJA • 1837-ben született Ion CREANGA román író, a román prózairodalom egyik legnagyobb alakja (f 1889). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL PONTOSAN ÉS JÓL Egri Ferenc riportja AZ ÉN VILÁGOM Péterfl Szonya riportja A KÖZREND ŐREI Németh János riportja HALADÉKTALANUL FEL KELL ZÁRKÓZNI AZ ÉLVONALHOZ Molnár Jenó cikke FELADATAINKRÓL - A TÁRSADALMI KÖVETELMÉNYEK TÜKRÉBEN Bernáth Erzsébet írása A KORONATANÚ Lendvay Tibor novellája A FIATALOK ÉS A TELEVÍZIÓ Dita Hajná írása a a a XXK Az elmúlt évtizedekben a Svidníki járásban is gyors ütemben fejlődött az egészségügy. 1945 májusa előtt a járás területén egyetlen orvos sem dolgozott, és nagy volt a csecsemőhalandóság. Az első kórházat 1947 februárjában nyitották meg. Ma már a járásnak 460 férőhelyes korszerű kórháza és rendelőintézete van, amely Ludvík Svoboda hadseregtábornok nevét vette fel. A tíz fekvőbeteg-osztályon, a tizennégy egészségügyi körzetben és a három egészségügyi központban 126 orvos tevékenykedik, s egy orvosra 353 lakos jut. A kórház egyik osztálya a sebészeti, ahol évente 600 műtétet hajtanak végre. A fenti képen dr. PeterZiman kandidátus, főorvos (középen) munkatársaival a műtőben. A lenti képen Jana Schirmerová, a gyermekosztály ápolónője az újszülöttek között. (Svätopluk Písecky felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzetközi biztonság új építménye természetesen csak a bizalmon alapulhat és erősödhet. Megértjük, hogy az ehhez vezető út nem egyszerű. Ezt az utat azonban nem csak nekünk kell megtennünk, bár, ha felelevenítjük történelmünket, a bizalmatlanságra több okunk van. Nem szeretnék vitába bocsátkozni erről a témáról, csak azt kívánom leszögezni, hogy az új gondolkodásmód hiánya mellett mindenki érzi a bizalom hiányát is. Nem akarom most mélyrehatóan elemezni ennek a helyzetnek az okait, bár ezzel kapcsolatban sok mindent el lehetne mondani. Most előre kell tekintenünk és nem maradhatunk a múlt rabjai. A bizalmat az együttműködés során szerzett tapasztalatokkal, a kölcsönös megbecsülés és a közös problémák megoldása útján kell megteremteni. Alapvetően helytelen a kérdés ilyen felvetése: először a bizalom, és csak azután az összes többi - a leszerelés, az együttműködés és a közös tervek. Közös tettekkel kell eljutnunk a bizalomhoz, a bizalom megteremtéséhez, megszilárdításához és fejlesztéséhez. Ez az ésszerű út. Ismétlem, mindenkinek önmagánál kell kezdenie. A nemzetközi kapcsolatokból nem hiányzik az egész világ feletti önjelölt bíráskodás póza, viszont sürgetően hiányzik mások megbecsülése és a saját társadalmára vonatkozó objektív, önkritikus nézet. Az átalakítás egyik legkomolyabb eredménye a Szovjetunióban, hogy társadalmunkban sokoldalúan és általánosan erősödik a bizalom. Ez szilárdítja meggyőződésünket, hogy az elengedhetetlen bizalmat át lehet vinni a nemzetközi kapcsolatokra is. Az új gondolkodásmód egyelőre nehezen tör utat a nemzetközi politikában. A bizalom megteremtéséhez rendkívül sok munkára van szükség. Úgy vélem, éppen ezért erősödik az a meggyőződés, hogy ennek a rendkívül fontos feladatnak a sorsát nem lehet kizárólag a politikusokra hagyni. Ez nemcsak a politikusok ügye. Élő tanúi vagyunk annak, hogyan terjed és erősödik az a hatalmas társadalmi mozgalom, amelyben mindenütt a világon tudósok, értelmiségiek, egyházi személyiségek, nők, fiatalok és gyermekek, sót, volt katonák, tábornokok is részt vesznek, akik közelről ismerik, milyenek azok a korszerű fegyverek. S történik ez mindazért, mert az emberek alaposabban tudatosítják, hová jutott a világ, milyen választóvonal előtt áll és mennyire reális az öt fenyegető veszély. (Mihail Gorbacsovnak a moszkvai békefórumon mondott beszédéből) Balkóéknál meleg van. A házigazda jégkorong-mérkőzést néz a színes tévében, felesége a konyhában, talán éppen a vacsorát készíti hazatérő két lányának. - Úgy látszik, Angéla ma későbbi busszal jön, a háromnegyed hatost azért még várják meg - mondja a családfő, jóvágású, ötven körüli férfi, s mindjárt tessékel is be a szobába. Hamarosan oly kedvvel fordul köztünk a szó, hogy még a meccs góljait sem vesszük észre. Vendéglátónk buszsofőr, a Nyitra (Nitra) - Kassa (KoSice) távolsági járat egyik pilótája. Városokat látott ember, szülőfaluját, Kolont (Kolíöany) azért egyikért sem cserélné fel, itt érzi jól magát, a családdal együtt, szereti a kertet, a szőlőt. Harmadik lányuk már férjnél van. Nyílik az ajtó, megérkezik, akire várunk, néhány pillanattal utána a húga is, Adrianna, aki épphogy csak beköszön, már távozik is: próbára siet, Örkény István Tótékjában ó alakítja Ágika szerepét. Angéla. Csupa derű, életkedv, ifjúság - ez az első benyomásom róla. Huszonhat éves, textil- mérnök, Nyitrán dolgozik, munkahelye az Elektrotechnikai Gépgyár, azaz az egykori Elitex, ahol textilipari, főként fonógépeket gyártanak. Alapiskolába szülőfalujában és Ghymesen (Jele- nec) járt, majd Szlovákia fővárosában a Duna utcai magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákja.- Már Ghymesen megkedveltem a kémiát, Szalay tanárnőnek köszönhetően. A gimnáziumban még jobban megszerettem, Dávid Béla tanította. Úgy volt, hogy érettségi után Liberecbe megyek, aztán mégis a Szlovák Műszaki Főiskolára jelentkeztem, talán mert megszoktam a fővárost. Nyolcvannégyben végeztem. Azóta dolgozik Nyitrán és azóta ingázik. Persze mindebben, eddig semmi különös nincs, számomra természetes az is, hogy mérnök lett. Aki tanul, aki tud, akiben van tehetség és, nem utolsósorban, akarat, a magyar tanitási nyelvű alap- és középiskola végzőseként is elérheti célját, legyen az bármilyen magas. Amiért érdekelt Balkó Angéla: a múlt év szeptemberétől ö Kolon község könyvtárosa.- Miután megüresedett a hely, felkerestek, elvállalnám-e a könyvtár vezetését. Egy percig sem gondolkodtam. Pedig soha azelőtt ilyesmit nem csináltam. Először a helyiségproblémát kellett megoldani, az új óvoda pincéjében volt a könyvtár, kicsi és sötét teremben. Amikor a hnb átköltözött az új művelődési házba, a felszabadult épületben egy helyiség a könyvtáré lett. Mielőtt megkezdtük volna a berendezését, a könyvek átszállítását, a hnb gondoskodott a rendbeho(Dusza István felvétele) zataláról. A hnb adott teherautót a könyvek szállítására is, a munkában pedig a SZISZ-esek segítettek. Körülbelül egy hónapig tartott, amíg megtisztítottuk, átcsomagoltuk, rendbe raktuk, katalogizáltuk az állományt. Ez közel négyezer kötet, ebből több mint ötven százalék magyar nyelvű. Ami az olvasók számát illeti, nyolcvanötben kilencven körül mozgott, az elmúlt év végén csaknem elérte a másfél százat. Az olvasók jelentős része, mintegy hatvan százaléka alapiskolás tanuló, épp ezért gyakori gond, hogy hiányoznak olyan magyar és szlovák könyvek, amelyek kötelező olvasmányok a gyermekek számára. Vajon milyen forrásokból gyarapodik a könyvtár állománya?- Húsz-huszonöt könyvet küld negyedévenként a járási könyvtár; a járási nemzeti bizottságtól kétezer koronát kapunk évenként, ezt könyvekre is fordíthatjuk; harmadik forrásunkat a tagdíjak jelentik. Az igényeket figyelembe véve, Nyitrán kívül máshol is igyekszem vásárolni- rendelni könyvet. Mindent megteszünk, hogy növekedjék az olvasók száma, rendeztünk már könyvkiállitást, könyvvásárt, van faliújságunk, SZISZ-gyúlésen is propagálom a könyvet. Újabban kulturális műsor készítéséről gondolkodom, és a könyvhónapban szeretném meghívni az iskolásokat, egész osztályokat a könyvtárba. Ahová - mondják egyre gyakrabban a fiatalok - kellene legalább egy magnó. És a szlovák lapok mellől, melyeket szintén a járási könyvtár küld, hiányoznak a magyar sajtótermékek, holott bizonyára ezekbe is szívesen belelapoznának a koloni könyvtár olvasói - vasárnap délutánonként, kettőtől hatig.- Ez látszott a legmegfelelőbb időpontnak, részben az ingázók miatt, részben pedig miattam, gyakran vagyok' szolgálati úton. Olykor már fél kettőkor várnak öten-hatan a könyvtár előtt, előbb a kicsik jönnek, később a felnőttek.- Szeret olvasni?- Ha nem szeretnék, nem vállaltam volna el a könyvtár vezetését. Sokat olvasom a szakirodalmat, de igyekszem elolvasni a legújabb szépirodalmi műveket is, hogy tudjak ajánlani, mert jönnek ilyen kérésekkel az emberek. örülnék, ha minél többen olvasnának. BODNÁR GYULA Vasárnap - könyvek között 1987.11
