Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-27 / 8. szám

Párttörténeti kutatás - a kongresszusi

/

határozatok fényében

SZKP XXVII., a CSKP XVII. kongresszusának, valamint a szocialista országok további kommunista és munkáspártjai kongresszusainak dokumentumai rendkívül Ösztönzően hatnak a marxiz- mus-leninizmus gazdasági elméletének, a társadalmi élet folyamatai és jelenségei filozófiai fejtegetésének, a pártról szóló lenini tanításnak, a dolgozók kommunista nevelése elméletének és a két ellentétes világrendszer történelmi harca értékelésének fejlődésére. M. Sz. Gorbacsov elvtárs az SZKP XXVII. kongresszusán hangsúlyozta: ,,A gyorsítás sokoldalú feladatai, kölcsönösen összefüggő vetületei - a politikai, gazdasági, tudományos, műszaki, társadalmi, kulturális és szellemi, valamint pszichológiai szempontok - további mély és átfogó elemzést igényelnek. Égető szükségünk van a komoly filozófiai összegzésekre, a megalapozott gazdasági és társadalmi előrejelzésekre, mélyreható történelmi kutatásokra".

A kommunista párt vezető szerepe a szociális és a gazdasági fejlődés gyorsítása koncepciója megvalósításának nélkülözhetetlen előfeltétele. S így a párt története sem választható el a társadalomtudományok alapvető feladatától, az időszerű feladatok megoldásában szoros összefonódásuktól a párt megismerő tevékenységével. Hiszen a kongresszusi dokumentumok legjellemzőbb vonása az, hogy figyelmük homlokterében elsősorban a kommunista párt fejlődése, élete és tevékenysége áll. Ezek a dokumentumok megmagyarázzák a lenini párt szerepének lényegét és az időszerű feladatok teljesítése érdekében általánosítanak számos történelmi tapasztalatot.

A kongresszusi dokumentumok tükrözik a kommunista pártok programjaiba foglalt elméleti és gyakorlati tételek folytonosságát. Ebben kifejezésre jut nemesak a mar- xizmus-leninizmus alapvető eszméinek szoros kapcsolata, hanem az alepvető történelmi fejlődési szakaszoknak, elsősorban a szocializmus fejlődésének objektív összefüggései is. A dokumentumok kifejezik a történelmi folyamat lényege tudományos feltárásának fokát, az elméleti tézisek társadalmi gyakorlattal való szembesítésének eredményeit. Lenini értelmezésben a folytonosság nemcsak hogy nem zárja ki, hanem feltételezi az elméletnek és a politikának alkotó fejlesztését és gazdagítását új, alapvető megállapításokkal, összhangban a' rendelkezésre álló tapasztalatokkal s a megváltozott társadalmi feltételekkel, valamint az idő próbáját ki nem állt tézisek kritikai átértékelését.

Az SZKP XXVII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a szocializmus annál sikeresebben tökéletesíthető, minél következetesebben veszik tekintetbe a politikában a társadalmi fejlődés objektiv törvényeit és minél aktívabb a marxista-leninista elmélet szerepe az élő gyakorlat megértésében. A kommunista párt történetében ez egyet jelent történelmi tapasztalatainak cselekvő hasznosításával, a szociális és a gazdasági fejlődés gyorsítása stratégiájának megvalósítása érdekében.

T

apasztalataink megerősítik, hogy ez az igényes feladat konkrétan megvalósítható a párttörténet, vagyis a cselekvő marxizmus-leninizmus története valameny- nyi szakaszának kutatásában. Mégpedig a gazdag történelmi tapasztalatok feltárása, elemzése és értékelése útján, meghatározva gyakorlati alkalmazásuk előfeltételeit az időszerű pártpolitika megvalósításában és történelmi távlatainak kimunkálásában. A párttörténeti tapasztalatok elemzése egyidejűleg segít a hibák, a fogyatékosságok és a visszás jelenségek okainak feltárásában, leküzdésük, illetve a ismétlődésük meggátolása módjának meghatározásában.

A történész a jelenben mindig olyan folyamatot lát, amely bizonyos foka, láncszeme vagy szakasza a múltban gyökerező és egyidejűleg a jövő felé kibontakozó szélesebb medrú folyamatnak. A korábbi társadalmi fejlődés eredményének, a jelennek elemzése lehetővé teszi a vizsgált jelenségek lényegének pontosabb jellemzését, törvényszerűségeik feltárását és megkülönböztetésüket a véletlenszerűségektől. Találóan fejezi ki ezt az SZKP Központi Bizottságának határozata a Kommunyiszt folyóiratról: „... a műit jelenhez és jövőhöz kötődő tapasztalatainak elemzése az elmélet nélkülözhetetlen eleme és olyan módszer, amelynek segítségével kidolgozzák az új elméleti megállapításokat". Ennek a logikának lényege, hogy az idő távlatából pontosabban feltérképezhető a vizsgált időszak.

Az így értelmezett párttörténetnek nagy a jelentősége a párt eszmei-nevelő tevékenységében. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVII. kongresszusán hangsúlyozta, arról van szó, hogy „...a történettudományok eredményeit népünk haladó hagyományainak megvilágítására, a szocializmusnak - mint a dolgozók nemzeti és szociális szabadságért folytatott forradalmi harca törvényszerű kiteljesedésének - a megértésére, a hazafias és internacionalista nevelésre használják fel."

Az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusának dokumentumai számtalan vonatkozásban eszmeileg és elméletileg sarkallják a párttörténetírást arra, hogy olyan folyamatként tanulmányozza „jelenünk történetét", amelyben szervesen összefonódnak a történelmi tapasztalatok, a jelen dialektikus értelmezése és a jövő prognózisának filozófiája.

E

zzel összefügg az a fokozott figyelem, amelyet a szovjet történészek szentelnek az utóbbi időben az SZKP története kutatása módszertani kérdéseinek, a XXVII. pártkongresszus határozatainak fényében. Megállapításaik nem csupán egy kommunista párt történetkutatásának módszertani problémái szempontjából jelentősek.

Az eddigi gyakorlat kritikus felmérése arról tanúskodik, hogy az SZKP története egyes szakaszainak kutatásában és feldolgozásában elért számos eredmény ellenére a szociális és a gazdasági fejlődés gyorsításának stratégiája sürgősen megkívánja a kutatótevékenység átalakítását. Fordulatot követel a párttörténet alapvető problémáinak tüzetes tanulmányozása érdekében, összhangban a párt tevékenysége időszerű szükségleteivel, s megkívánja a párttörténetírás gazdagítását új megállapításokkal és általánosításokkal. Ennek a fordulatnak előfeltétele az átállás az átfogó alapkutatásra. Nevezetesen nem az egymástól elszigetelt kutatási szándékok eredményeinek egyszerű rögzítése, hanem mélyreható elemzésük, szerves összefüggésben a párt stratégiájával és taktikájával, gazdasági, politikai és eszmei-nevelési tevékenységével. Az ilyen kutatótevékenység példája A marxizmus-leninizmus története, A három oroszországi forradalom történelmi tapasztalatai című mű stb.

Az átfogó alapkutatás természetesen a részkérdések monográfiáira épül. Viszont itt sem szabad túlságosan leszűkíteni a vizsgált problémákat, mivel ez gátolná a tapasztalatok megfelelő elméleti általánosítását, következménye lenne a müvek alacsony elméleti színvonala s a leíró jelleg.

Persze ilyen komplex módon kell kutatni a párttörténet minden fejlődési szakaszának alapvető problémáit. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a párt forradalom előtti történetének s a szocialista építés első szakaszában kifejtett tevékenységének kutatásában a figyelem megcsappanása, illetve csupán a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszára való koncentrálása egyoldalú és leegyszerűsítő elképzeléseket tükröz a történelem és a jelen összefüggéseiről, a történelmi tanulságok időszerüsítéséről. Bel- és külpolitikai viszonylatban egyaránt éppen a jelen szükségletei kívánják meg feltétlenül a párt alapvető elméleti és politikai koncepciói összefüggéseinek feltárását, a marxista-leninista tanítás alkotó jellegének még jobb kifejezését.

Ez vonatkozik a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakára, szoros összefüggésben lényegével, jellemző

■ vonásaival, tartalmával és betetőzése kritériumaival is. Előtérbe kerül annak nélkülözhetetlen szüksége, hogy tanulmányozni kell olyan alapvető problémákat, amilyen az átmenet időszakában a párt gazdasági stratégiája és taktikája, a szocialista gazdálkodás tartalmában az általános és a sajátos, a pártépítés lenini alapelveinek megvalósítása, a központi irányítással összefüggésben az áru- és pénzviszonyok s az önelszámolás érvényesülése tapasztalatainak jelentősége, a párt ideológiai munkája, a bur- zsoá és a kisburzsoá ideológia elleni harc stb.

K

ülönösen nagy igényeket támaszt annak szüksége, hogy tanulmányozni kell a párt tevékenységét a szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában. Miután a Szovjetunió a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába lépett, az ezzel kapcsolatos helyes megállapításokat rendszerint leegyszerűsítve kezdték értelmezni. Anélkül, hogy mélyrehatóbban elemezték volna a párt gazdasági stratégiájának és politikájának alapvető tendenciáit, a gazdaság pártirányitásának mechanizmusát, a különféle negativ jelenségek létrejöttének okait és feltárták volna kiküszöbölésük útját-módját. A párt folyóiratai élesen bírálják a párt „jelenkori történetének" felületességét, a tények kész sémák szerinti megválogatását.

Az SZKP Központi Bizottságának a Kommunyiszt folyóiratról szóló határozata hangsúlyozza: ,,Lényegesen intenzifikálni kell nemcsak az elméletnek, hanem egyben az SZKP, valamint a világ kommunista és munkásmozgalma történetének, a történelmi fejlődés alapvető általánosított törvényeinek tudományos kutatását is..." Az SZKP XXVII. kongresszusa dokumentumaiba foglalt változások politikai célszerűségének tudományos indoklása közvetlenül összefügg a szocialista társadalom ellentmondás- és konfliktusmentes fejlődéséről szóló elavult elképzeléseknek leküzdésével. Ezt kell, hogy elősegítse a tudományos kutatás szüntelen szervezési tökéletesítése, a bírálat és az önbirálat kibontakoztatása, a történelmi művek értékeléséből a formalizmus és a liberalizmus kiiktatása, a tudományos viták, valamint a pártról szóló elmélet tekintélyének öregbítése.

A tudományos kutatómunka Szovjetunióban végbemenő intenzifikálása folyamatának figyelemmel követése természetesen nem öncélú. Általában a történetírás és különösképpen a párttörténetírás gyakorlati, eszmei és politikai szerepével szemben támasztott növekvő követelmények nálunk is kifejezésre jutnak annak az igénynek tudatosításában, hogy el kell mélyítenünk a kutatást és a megismerést, valamint tökéletesítenünk kell eredményeinek alkalmazását. Nem véletlen, hogy éppen a legutóbbi években intenzívebb munka folyt a szocializmus története szintézisének kimunkálásán, összefüggésben általában a párttörté- nettel. A szocializmus története területén elért eredmények már önmagukban is szorgalmazzák a szintetizáló okfejtést, nem utolsósorban az alapkutatás elmélyítése érdekében. Ezért jelenleg a szocializmus építése egész időszaka viszonylatában súlyt helyezünk főleg az alapkutatásra. S tapasztalataink szerint a szocialista építés története kutatási eredményeinek szintetizálása új horizontokat nyit a párt februári győzelem előtti története megfogalmazásában is.

A mába nyúló történelmi folyamatok értelmezéséből következően időszerűvé válik kifejteni az olyan időszakok történetének új összefüggéseit, amelyeknek feltérképezését nem ritkán csaknem befejezettnek tekintették.

U

' gy tűnik, hogy a polgári demokratikus köztársaság viszonylatában még feltáratlan tartalékok vannak a politikai rendszerben a CSKP helyének tisztázásában, ami döntő tényezője a párt konkrét forradalmi átalakító tevékenysége megértésének. Ismeretes, hogy a történetírás területén folyó ideológiai harcnak fontos része a polgári demokrácia osztályjellegének és általában

működési mechanizmusának mélyebb és tüzetesebb feltárása. Tanúi vagyunk annak, hogy a burzsoá történetírás eredményeit felhasználjuk az eszmei aknamunkában. Ezért el kell mélyíteni annak az osztályharcnak a megismerését, amelyet a CSKP folytatott a korabeli politikai rendszer valamennyi pártjának és szervezetének kölcsönös kötődésében. Ez olyan feladat, amely magába foglalja a párttörténetírás hivatásos megismerő és eszmei-nevelő szerepének egységét.

A jelen élénk kötődése a múlthoz kifejezésre jut a nemzeti felszabadító harc időszaka megismerése kereteinek bővülésé-, ben is. A szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulójára rendezett tudományos konferencián hangsúlyozták annak szükségét, hogy mélyebben kell megismerni nemcsak a korabeli politikai fejleményeket, hanem az egész társadalmat, valamennyi alkotó elemét is, valamint a szlovák burzsoázia konkrét arculatát és a klerikofasizmus társadalmi hátterét is. Ehhez kötődő igény az is, hogy tüzetesebben kell a forradalmi évekkel kapcsolatban tanuímányozni a nemzeti és demokratikus forradalomnak, a népi demokráciának, a párt szervezeti felépítésének és programozó tevékenységének gyakran eltérően értelmezett elméleti kérdéseit. Külföldön is érdeklődés nyilvánul meg pártunknak ezzel az időszakkal kapcsolatos tapasztalatai iránt.

A mával közvetlen kapcsolatban álló folyamatok kutatása elmélyültebben tárja fel újkori történetünk határkövének, a februári győzelemnek történelmi szerepét is. A szocialista építés egész időszaka folyamatainak ismeretében ma 1948 februárja nemcsak éles határvonala a múltnak, hanem egyben kiindulópontja is a nemzeti és demokratikus forradalom időszakához kötődő folyamatok kibontakozásának, minőségileg új szinten.

A szocializmus története kutatását módszertanának szüntelen tökéletesedése jellemzi. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az átmeneti időszak történetének magyarázata nem szorítkozhat csupán a szocializmus építése fő irányvonalának taglalására. Ennek az irányvonalnak megvalósítása ugyanis csaknem automatikusan olyan eredményekkel járt, amelyek lehetővé tették a további fejlődési szakasz küszöbének átlépését. A fő irányvonal kidolgozása és megvalósítása tényleges folyamatának tisztázásához nem járul hozzá csupán a tényleirás, hiszen ezt a folyamatot az ellentmondások, az akadályok és a hibák leküzdése jellemezte. Csak a tudományos elmélyültség a szavatossága annak, hogy a szocializmus felé vezető utunk feltérképezésében elkerüljük a torzításokat és a le- egyszerúáitést.

eddigi kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a hatvanas évek sem jellemezhetőek csupán - ez néha előfordul - a válságjelenségek halmozódásával. E tekintetben szükséges a szocialista építés valamennyi területének átfogó ismerete. Csak így érthető meg az, hogy a CSKP XIV. kongresszusa a konszolidálás betetőzésével egyidejúeg kitűzhette a szocializmus sokoldalú fejlesztésének programját is.

A fejlett szocialista társadalom építése szakasza megismerésének mélysége és átfogó jellege közvetlen hatással van a társadalmi élet minden területére. Ugyanakkor ennek az időszaknak a kutatása nehézségekkel is jár.

A kongresszusi dokumentumok és főleg az SZKP újszerkesztésű programja mind tüzetesebb tanulmányozásával elmélyültebbé válik a megismerés folyamata, mégpedig az elmélet és a gyakorlat szerves kötődésében. M. Sz. Gorbacsov elvtárs szavaival élve, „csak azok a tudományos irányok életképesek, amelyek a gyakorlatból indulnak ki, s mélyreható általánosításokkal, valamint konkrét ajánlásokkal gazdagodva visszatérnek a gyakorlathoz".

Dr. ANDREJ GABAL, a tudományok doktora