Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-13 / 6. szám
, . _ik su|Va lelkűk a magánytól Megöregedtek. Nyomja őke*« Y g gyerekek szétsze^ szomorú. Elhalt melló uk a társ Nem gyözik tartam az ledtek s ők nem tataiak h V évtiZedes házat, művelni állatokat, fűteni, Íav'^ a n , Am erejük fogytán,_s egyre _ vertet. Pedig, de szeretne elkészítése. Egy ideig nagyobb gond a bevwai^as, biznak, hogy Vfla^e'v" harcolnak önmagukkal, ta s végül, mert nem talalnak ma- Négyezer lakosból nyolcszázötven a nyudijas. Gazdag községnek számítunk, mégis sok az olyan idős lakosunk, aki komfort nélküli házban, magányosan él. Felépítettünk óvodákat, iskolákat, művelődési házat, éttermeket, átadtuk az új házasságkötő termet és sorolhatnám még, de néhány évvel ezelőtt rádöbbentünk, mit tettünk idős lakosainkért? És mert sürgősen tenni kellett valamit, Z-akcióban, két év alatt, két millióért, társadalmi összefogással nyugdíjasainknak felépítettünk egy otthont - közölte méltán büszkén Alaksza Tibor, a Tesedíkovói Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Elmondta azt is, a házat átadták ugyan, de a kényelmes berendezés, a központi fűtés, a korszerű lakhatás egyelőre nem eléggé vonzó, az otthonban huszonkettő helyett egyelőre csak öt lakos él. Az ok? - tesszük fel az egyedüli lehetséges kérdést, habár a választ előre sejtjük. - Az idős emberek ragaszkodnak a sajátjukhoz, a megszokotthoz akkor is, ha az nem jó. Január első napjaiban két lakó költözött a házba, őket még hárman követték. Igaz közbeszólt a zordra fordult időjárás, ilyen nagy hóban költözködni nem volt kedve senkinek sem. Bízunk abban, ha működni kezd a nyugdíjasklub, és az idősek majd meglátják, milyen körülmények között élhetnének, nagyobb lesz az érdeklődés. Mert be kell vallanom, mindannyian, akik segítettük az építkezést, nagy örömmel tettük. A tudat, hogy nyugdíjasainknak nem kell elhagyniuk a községet, megszokott környezetüket, ismerőseiket, a temetőben nyugvó hozzátartozóikat, mert ez is szempont, adott még nagyobb lendületet a munkák elvégzéséhez. Mészáros Veronika, a nyugdíjas- ház vezetőnője, Vankó Katalin nö- 'vér, Varga Magda gondozónő és Bosányi Julianna fűtő kezdik megszokni új munkahelyüket, s igyekeznek a lakók kedvében járni. S még mielőtt szóltak volna az indulás nehézségeiről, a vezetőnő bemutatta a házat. A szépen berendezett két-, illetve egyágyas szobák készenlétben vannak, a klubhelyiségbe a napokban helyezik el a színes tévékészüléket, a társalgóban halk zene szól, az ebédlőben pedig reggeli utáni beszélgetés folyik.- Az orvosi rendelő berendezése folyamatban van, az orvos hetente eljön a lakókhoz, a mosókonyha most készült el, automata mosógéppel mosunk majd - magyarázta a látottakat. - Azt szeretnénk, ha a község valamennyi magányos nyugdíjasa itt mosatna, tisztálkodna. Ez nem zavarná a ház lakóinak nyugalmát, különálló fürdőszobák állnak rendelkezésükre. Tudni kell azt is, azok számára, akiknek nyugdija nem haladja meg az 1100 koronát, a szolgáltatások, itt a házban - takarítás, mosás, ebédhozás - ingyenes. Az ebédeket a Jednota étterméből hozzuk, a reggelihez, vacsorához valót a lakók óhaja alapján mi vásároljuk. A már itt lakók, annak ellenére, hogy néhány hete szakadtak el régi otthonuktól, elégedettek körülményeikkel. Igyekszünk átsegíteni őket az első nehézségeken. Elsősorban meg kell barátkozniuk az idegen környezettel, meg kell szokniuk egymás társaságát, s meg kell tanulniuk hasznosan eltölteni idejüket. A beilleszkedésről valljanak a leg- hivatottabbak. A 72 éves Konderko Rozáliát és a 90 éves Borcsi nénit, a szobájukban látogattuk meg. - Gyöngyfűzéssel múlatom az időt - mondja Rózsi néni. - Télen nehezebben telnek a napok, s habár a lányom gyakran meglátogat, s nekem igazán tetszik ez a hely, szoktatnom kell magam. Borcsi néni nagyon rosszul lát, ő nem kézimunkázhat, így hát beszélgetünk. A másik kétágyas szobában az egyik fekhely üres még. - Azt szeretném - vallja Judita Urbanová -, ha a testvérem is ide jönne. Jelenleg a belépését intézi, jó lesz nekünk kettesben. A régi életemből a varrógépem hiányzik a legjobban, azon szoktam hímezni, s ha itt lenne, gyorsabban telne az időm. Ahogy fölengednek a fagyok, elmegyünk a házamba, s elhozzuk onnan. Ugye kedveském? - fordul kísérőm felé, aki helyeslőén bólint. Az emeleten levő négy egyágyas szoba egyikében Lőrinczi László él. - Olvasás és tévénézés a kedvenc szórakozásom. Magányosan éltem, és itt, mert nem lakik rajtam kívül más férfi, kissé egyedül vagyok. Persze nem unatkozom, az asszonyok beszélgetésébe is itt-ott bekapcsolódom, s kezdem megszokni új környezetemet. Hetenként egyszer elmegyek a házamba, s ebben a nagy hó sem zavar. Csak Sándor Ilonka néni elégedetlenkedett kissé, s beavatott élete titkaiba. - Tizennégy gyereket szültem, kilenc még él. Tisztességgel, nehéz körülmények között neveltem fel valamennyit, és most fáj, hogy nincs helyem egyiknél sem. Van, ahova én nem mennék, van ahol nem akarnak - telik meg könnyel a szeme. - Nem vártam hálát egyi- köjüktől sem, de arra nem gondoltam, hogy ide jutok. Elmondja még, inzulininjekciókkal kezeli önmagát, s ami a legjobban bántja, romlik a látása. - Meg kell barátkoznom a helyzetemmel, azzal, hogy nagyon szép környezetben, de tulajdonképpen egyedül kell élnem. A nyugdíjasház felépült. Bízunk abban, közösen azokkal, akik megteremtették a lehetőségeket, hogy lakókkal, hangos szóval, nevetéssel telik meg. Bízunk abban, hogy a lakók nem kényszerű rosszként fogják majd fel azt, hogy nekik ez lett az otthonuk. Ehhez persze az is kell, hogy gyermekeik ne feledkezzenek meg róluk, s látogatásaikkal, kedvességükkel mutassák ki szeretetü- ket, ragaszkodásukat. A szülők akkor elhiszik, megértik, gyermekük nem szabadulni akart tőlük, kényszerűségből cselekedett. Ahhoz, hogy a nyugdíjasok igazán otthonukká fogadják a nyugdíjasházat, s jól érezzék magukat, valamennyiünknek tenni kell valamit. De a jó közösséget nekik kell kialakítaniuk. PÉTERFI SZONYA „ARANYBRIGÁD“ elköltözött 1985 tavaszán beszámoltunk arról, hogy a Dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) Jednota körtvélyesi (Hrusov) Kormoran vendéglőjének szocialista munkabrigádját beírták a Szakszervezetek Központi Tanácsa becsületkönyvébe. Nagy István, a brigád és egyben a részleg vezetője már akkor tudta, a Kormorán napjai meg vannak számlálva, a gabőíkovo-nagymarosi vízerőmű miatt rövidesen lebontják. De reménykedett: mire a régit be kell zárni, az új elkészül, (gy is történt. December 15-én még a megszokott helyen fogadták a vendégeket, másnap pedig már a korszerű konyhában főzték az ebédet. Mint annyian - a környékről és az ország különböző részéből - én is visszatérő „vendégként" kerestem fel tehát a Kormoránt. A hangulatos Duna parti régi vendéglő helyett Somorja (Samorín) Csölösztő (Őilistov) részében korszerű létesítmény fogadott. A kemény tél, a nagy hó miatt még a cégtáblát sem tehették ki az épületre, de a vezető szerint nem igen van szükség a cégérre.- Biztonság kedvéért Körtvélyesen hagytunk üzenetet az ajtón, hol találnak meg vendégeink. Mihelyt az időjárás engedi, az utak mentére is elhelyezünk tájékoztató táblákat. De azt hiszem, biztató kezdetet jelent, hogy míg a régi helyen januárban 150 ezer korona forgalmunk volt, itt elértülj a 400 ezret. Azt hihetnénk, hogy tél idején holt idény van a szállodában, mert ki jön ilyentájt a Duna partra. Nagy István viszont nem bízta a véletlenre a 90 ágyas szálló téli kihasználtságát: még nyitás előtt felkínálta kapacitásukat az ország különböző vállalatainak, szervezeteinek. Ilyenkor ugyanis kiválóan alkalmas tanfolyamok megrendezésére.- Tavaszig már elfoglalták a szállót és az eddigi csoportok elégedettek voltak szolgáltatásainkkal. Áraink hozzáférhetőek, 3. osztályba sorolták az éttermet és a szállót is. Ez viszont korántsem jelent harmadrendúséget. Hisz már a régi Kormorán is arról volt híres, hogy a vendégszeretet, a kiszolgálás színvonala az első minőségi osztályba tartozott. Ezt a hírnevet szeretné itt az összeszokott 32 tagú kollektíva és a nyolc új munkatárs öregbíteni.- Kilenc panaszkönyvvel költöztünk át. Ezekbe a 18 év alatt, amióta a vendéglőt irányítom, egyetlen panaszkodó bejegyzés sem került sem a vendégek, sem pedig az ellenőrző szervek tollából. Remélem, ezt a hagyományunkat is folytatjuk. Nem dicsekvésként mondom, de a tizedik könyvünkben is található már néhány dicsérő szó. A házigazda körútra invitált a létesítményben. A virágokkal teli hall után kényelmesen, egyszerűen, de ízlésesen berendezett szobákba pillantottunk be, melyeket épp a távozó vendégek után takarítottak, hisz délután már a következő csoport érkezik. Minden szobához zuhanyozóval ellátott fürdőszoba tartozik. Mindenütt ragyogó tisztaság.-A rendet és a tisztaságot igen fontosnak tartjuk a vendéglőben és a szállodai részben egyaránt. Azt a vendégeink észre sem veszik, hogy á pincében még dolgoznak, de a nyári idény megkezdéséig ott is szeretnénk befejezni a munkát. Mi azért körülnéztünk az alagsorban is.- Itt lesz a bár, a szauna, s innen lehet majd a medencéhez kimenni, mely a szálloda vendégeinek készül. A másik oldalon a mosoda, a szárítóhelyiség, raktárak, önellátóak akarunk lenni, helyben mossuk majd az ágyneműt, az abroszokat. így a mosás, vasalás minőségéért is a házon belül felelünk majd. A szálloda nagyon gyorsan, két év alatt kpszült el, ami elsősorban á járási építőipari vállalattal és az Ister járási ipari vállalatai való példás együttműködés eredménye. De igazságtalanok volnánk, ha Nagy István érdemeit elhallgatnánk. Nem véletlen, hogy a járási nemzeti bizottság tanácsa elismerésben részesítette az építkezés során kifejtett munkájáért.- A tervezéstől a megvalósításig mindenütt ott voltam. Az évek során szerzett tapasztalataimat úgy igyekeztem kamatoztatni, hogy a létesítmény a lehető legjobban szolgálja a vendégeket és az itt dolgozókat is. Például a konyhát úgy rendezték be, hogy a szakácsoknak minél kevesebbet kelljen járniuk, hogy minden kéznél legyen. A tűzhelyek fele gázra, a többi villanyra működik, (gy az esetleges áramszünet sem lepheti meg őket. A legkorszerűbb berendezések és segédeszközök állnak a konyhai személyzet rendelkezésére.- Peter Borbuliak és Kiss László főszakácsokkal már a régi helyen kipróbáltuk az új recepteket. Tehát az új étlapunkon sok eddig nem főzött étel található. A kávéház az étteremmel összeköthető, illetve elkülöníthető a vendégek kívánsága szerint. Azokon a napokon, amikor a zenekar nem játszik, videodiszkó van, a mennyezetre felszerelt, forgatható televíziók pedig akár a tévéműsorok nézésére is kihasználhatók. A kisebb szalonban családi ünnepségek, vagy bármilyen rendezvény szervezését vállalják. A házigazdától még megtudtuk, tavasszal a környék rendezése vár rájuk. Nyárra a 200 férőhelyes terasz is elkészül, á szálloda mellett sátorozási lehetőség is lesz. A két töltés közti részen strandot létesítenek, természetesen a parkosítás sem marad el. És mindezt annak érdekében, hogy a vendégek kellemesen pihenjenek, jól érezzék magukat a Duna parti új létesítményben. DEÁK TERÉZ (3|3)9/\|aj ABjoAq saja^gAg)
