Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-06 / 5. szám
/- Hány éves?- Harminchét.- Nem látszik annyinak.- Egyre kevesebbnek látszom- mondta Musat kisasszony. Minthogy Alcindor kapitány erre nem tudott mit válaszolni, odahívta a kávéház tulajdonosát, kifizette, amit elfogyasztottak, és a leány felé fordult, akitől örömöket remélt.- Miért mennénk el? - kérdezte Musat kisasszony. - Jól érzem magam itt. A kályhában ég a tűz, az emberek zajonganak. Mi mást kívánhatna magának - egy katona?- Hm!- Szóljon már!- Hm! Hm!- Na mi lesz?- Egyszóval...- Értem - szólt Musat kisasszony.- Én is gyakran így vagyok vele, de ez nem ok arra, hogy elmenjünk. Szedje össze magát! Alcindor kapitány szokása szerint végighúzta megnyálazott ujját a szemöldökén. Ettől olyan friss lett, mintha meg- fésülködött volna. Kint havazott, és mindenki nehéznek érezte a tagjait, legszívesebben meg sem mozdultak volna. A falióra elütötte a tizenhatnak megfelelő négyet.- Négy óra - szólt Alcindor kapitány.- Nemsokára öt. Hatkor takarodó.- Vissza kell mennie?- Hát éppen kint is maradhatok, de egyedül!?- Nem vagyok itt maga mellett?- De igen, és mikor indulunk?- Mit csináljunk ebben a hóban? Hógolyózzunk.- Beszélgethetnénk.- És most mit csinálunk? A kapitány fölkelt, és kihúzta sapkáját a vállpánt alól.- Egy tollal mulatságosabb volna ez a sapka - mondta Musat kisasszony.- Én komolyan beszéltem.- Sastollra gondoltam, ne sértődjön meg. Alcindor meghajolt a nő előtt, elkeseredetten, már távozóban. Musat kisasz- szony ezt mormolta:- Mikor látom magát? Holnap, ugyanebben az időben?- Itt leszek - válaszolt a kapitány lehangoltan -, de ez nem szép magától. Tizenhét napja italozunk együtt, és maga még mindig nem határozta el magát.-Hogy megnézzem a tetoválásait? Tudom, miről van szó.- Nem vagyok tetoválva - szólt Alcindor komolyan.- Magával sohase lehet tréfálni.- Ma legalább nem vesztegettem él az időmet. Megtudtam, hány éves.- Megfelel magának?- Én tíz éve voltam ennyi. Férj és feleség között tíz év különbségnek kell lenni.- De én nem akarok férjhez menni. Soha! Szívesen vagyok együtt magával, de egyébként...- Majd elszánja magát. Ráérek- mondta Alcindor távozóban. Alig csukta be az ajtót, a kávéház tulajdonosa odacsúszott a pádon Musat kisasszonyhoz.- Berthe - mormolta ne engedjen neki. Alcindort akár holnap is áthelyezhetik egy másik gamizonba. Kitörhet a háború...- Maga nős - felelte szárazon Musat kisasszony. - Törődjön a maga dolgával.- A feleségem már rám se néz - folytatta a férfi sután. - Amióta maga ide jár, mindenféle ötletem támadt. Már korábban meg kellett volna mondanom, de nem tudtam rászánni magam. Azt gondoltam, hogy maga és a kapitány már összejöttek...- Hogy-hogy összejöttünk?- Semmi sem történt, most már megvan rá a bizonyítékom. Tizenhétszer akarta magát elcsábítani, de hiába. Nekem tehát van esélyem. Trombitaszó hallatszott. Vendégek jöttek.- Majd még beszélünk - szólt a tulajdonos lehalkítva a hangját.- Miért hív engem Berthe-nek?- Mert ez a keresztneve.- Honnan tudja?- Rá van írva a tasakjára. Musat kisasszony úgy nézett a reti- küljére, mintha még sohase látta volna. Valóban, a Berthe szó ott ékeskedett fémbetúkkel a tasak fedelén. Berthe csak ült ott, a nevét nézegetve, azután fölkelt, megharapdálta az ajkát, hogy kivörösödjék, és kiment a hóviharba. A kaszárnya olyan volt, mint a Noé bárkája. Sárgafényú ablakaiból lovak szaga áradt. Olyan erősen havazott, hogy az éjszaka kitágult, és Musat kisasszony egy percig úgy érezte, egyhelyben jár. Nyugodtan mondhatjuk, hew a járás megkönnyíti a lelkiismeretvifsgálatot. A nagy vallomásokat gyaloglók írták, és Berthe Musat sohase gondolkozott any- Qyit, mint amikor átszelte a várost, hogy a délután egy kis részét a Zsilip-kávé- házban töltse, immár körülbelül egy hónapja, amióta Alcindor kapitánnyal találkozott a fópostán. Véletlenül egymás mögött álltak a várakozók sorában.- Fájdalmat okoztam? - kérdezte a kapitány, ahogy a csizmája orrát nézte Berthe XV. Lajos stílusú cipősarka mellett.- Nem éreztem semmit.- Akkor jó. Azt hittem...- Ha azért tette, hogy beszélgetni kezdjen, akkor nyert.- Bemutatkozom: Alcindor kapitány.- Musat Berthe.- Milyen jól tud hazudni, és nagyon kérem, bocsásson meg, mert egészen egyszerűen belerúgtam a sarkába. A hangját akartam hallani, és maga azt mondja, nem érzett semmit, mikor pedig az egész lábszára megremegett, és beleharapott a szájába.-Jól van - szólt Berthe. - Ahhoz képest, hogy tüzér, egészen jól céloz. Az alkalmazott átvette Berthe könnyű csomagját, a leány elment, otthagyva a kapitányt a kis ablaknál. De Berthe kint megvárta, és minthogy nem tudta, hogyan viselkedjék, beletörte sarkát a szellózórácsba, és levette a cipőjét. Alcindor kapitány úgy találta, féllábon.- Maga megrepesztette. Ez a rács végzett vele - szólt Musat kisasszony, és megmutatta a cipősarkat. A kapitány már látta magát, amint a karjában viszi Berthét az utcán, cipót vesz neki, hazamegy vele, és órái ezentúl édes gyorsasággal telnek ebben a városban, ahová kirendelték. Musat Szkukálek Lajos illusztrációja kisasszony azonban helyesebbnek találta, hogy sántikálva, de egyedül térjen haza, megígérve a kapitánynak, hogy másnap késő délután találkozik vele a Zsilip-kávéházban, minthogy nem akart vele randevúzni sem a lakásán, sem annak környékén. Berthe hát fölidézte első találkozásukat és első beszélgetésüket, amely any- nyira hasonlított a továbbiakra: a szavak nem mondtak többet, mint amit jelentettek, a gondolat pedig egyszerű vágyakra korlátozódott, minthogy a kapitány magáévá akarta tenni Berthe-et, Berthe pedig nem kívánt mást, mint hogy e mellett a nagy darab ember mellett üljön, aki erős mint egy török, és gyengéd mint a harmat. A történetben csak a tulajdonos magatartása volt különös, aki le nem vette szemét Berthe-ról, és aki váratlanul szerelmet vallott, pedig sokkal kevésbé volt vonzó, mint a kapitány, és aki mindennap merészebb lett, és már oda is csúszott Berthe mellé a padra, amikor a leány egyedül maradt. Nem volna jobb engedni Alcindornak, vagy még inkább - nem kellene szakítania a kapitánnyal, és eltűnni a kaszárnya környékéről? Musat kisasszony az ellenkező irányban tért haza, egy külső kerületbe, ahol kapitányokkal és kocsmárosokkal teli vonatokTióznak el, az utasok nem tudnak a vonatról leszállni, de minden este látni fogják Berthe kisasszonyt, amint éjszakára vetkőzik az ablak előtt, melyet nem függönyöz el - ez az egyetl mániája! Berthe belépett aprócska házál amelyet repkény borított, a levelei mr remegtek, amikor a nancy-i gyors elsj guldott az ablak előtt. Tehát: egy rr sodperc híján tizenkilenc óra hét pe Berthe lerakta az előszobában a ken} ret, a tejet és a gyümölcsöt, amit vás rolt, és kétszer is ráfordította a kulcs a folyosóajtóra, kitolta fent a reteszt lent beakasztotta a kallantyút. Alcinc most már csak az álmában van jelen, mennyivel jobb ez így. Az álmait mine nütt el tudja helyezni, az asztalon, ágyon -, elképzelheti, hogy karon fc ják, mialatt lemegy a lépcsőn, vagy he este várják a folyosó mélyén. Ma e: azonban ez nem volt álom. Alcinc kapitány végignézte, ahogy Berthe zárja ajtaját a világ elöl. A leány megfi dúlt és halkan felsikoltott.- Én vagyok — mondta a kapitány- Hogy-hogy? j- Ezzel! - szólt a kapitány, és fein tatott egy tolvajkulcsot.- És mit akar?-Téged.-Ó! Az „ó“-t a továbbiakban többszöi megismételte, megtoldva ,,óó“-kkal „óóó“-kkal. Alcindor valamivel virrai előtt távozott. Nagy volt a rendetlent Berthe Musat szobájában, aki öss; szorított ököllel aludt. , A másnap olyan volt, amilyen nap Berthe még nem élt meg. A mozdulj csupa lágyság, csupa nem várt fordií Mintha szárnyai nőttek volna. Boldog! de egy kissé fáradtan járt kelt a szót ban, és a bútorok szinte elébe jötte nem ö ment feléjük. Kezdődő része ségre hasonlított az egész, amikor a t< gyak hamvasak és jóindulatúak. Tize egy felé megnyílt az ég, és fölmuta arany szívét, a nap úgy függött a felh között, mint a mangófa gyümölcse. Ar kor vonat húzott el az ablak alatt, Bert megállt, és megvárta, amíg ez az elny vágyakozás kifut a látószögéből. A : szétáradt, elhalt benne, majd visszaté úgy, ahogy Alcindor kapitány szeme kinyílt az éj közepén, a homálybí amelyet a csipkével borított lámpa fén tompított az ágy végénél. A vonat feszültsége, a fény árnyalatai, a h illékony szaga, a lépcsőházi gömbiám pimasz kacsingatásai - mind a tüzért pitány pajzánságait idézték Berthe ei lékezetébe. Megremegett, mikor újra lépett a folyosóra. Annyira megijedt * cindortól, ahogy meglátta, és olyan váncsi volt rá! Hagyta, hogy odajöjj hozzá, és a magáévá tegye. Még cs meg sem csókolta! És minden oly gyorsan történt. Istenem, mennyire volt rá éhezve! Az éjszaka közepe f< Berthe olyan simának és fehérnek ért te magát, mint egy darab csont. Ne volt már hús rajta, semmi, semmi, cs egy távoli szem, amely előtt hóm terült el, ameddig ellát, homok, ami ugyanúgy hullámzik, mint a tenger, Berthe nem hallott mást, csak a cső selymes szárnyalását. Leült az ágy végére, és azokh a szobrokhoz hasonlított, amelyek a rok szögletén állnak, meghajolva. A kel fájt, kerek, telt fájdalommal - mini szoptatnia kellett volna! A lábát néz - nem lett ez nagyobb a szokottá kkor mondják, hogy dögre lőtte a vadász a vadat, amikor a találat után a négylábú vad élettelenül marad a földön, a szárnyas meg ugyanígy hullik alá a levegőből. Az ilyen találatokat nagy elismerés kíséri a vadásztársak részéről, nem úgy, mint a megsörétezéseket, meg- szárnyasozásokat, amelyek után a vad még - sikerrel vagy sikertelenül - megpróbál elmenekülni. Akinek gyakorta csak így sikerül a lövés, azt gyenge lövőnek tartják. A dögre lövés azonban nem csupán elismerést hoz a vadásznak. Néha kellemetlen perceket is szerez neki. A hajtás a vége felé közeledett. A már nagyobbrészt kiszáradt Csiliz pataknak a fákkal, bokrokkal, nyakig érő gyomnövénnyel benőtt partjait hajtottuk meg. Bent a bozótosban vadászok, hajtők, kutyák próbálták felriasztani a fácánt és a nyulat, én meg a bozótos peremén ballagtam, figyelve arra, mikor fog kiváltani valamelyik kétségbeesetten menekülő vad a sűrűből a szántóföldek felé.- Fácán, Pista bácsi! - hangzott belülről a figyelmeztetés, s én csakhamar rásütöttem puskám jobb csövét a kifelé szálló kakasra. Az abban a pillanatban a földre zuhant, tíz-tizenöt méterre tőlem. De a következő pillanatban már felszökkent, s megindult futva az alig tíz méterre levő bozótos felé. Dühösen felszisszentem, hiszen csak a szárnyát törte el a sörét a vadnak; még egy-két másodperc, s úgy eltűnik, hogy talán a kutyák sem akadnak a nyomára. Csak ne volna ilyen közel, hiszen szétlövöm! - vágott belém az aggodalom, de nem volt idő a töprengésre: vagy lövök, vagy elbújik a sebesült vad, s elpusztul valamelyik, szinte megközelíthetetlenül sűrű bokorban. Legjobb esetben a rókák zsákmánya lesz. Csaknem reflexszeren kaptam rá a puskát, s lőttem ki a bal csövet is. Lábánál fogva emeltem fel a földről. Szárnya ernyedten lelógott testéről, s én elhűlve láttam azt az öklömnyi lyukat, amelyet a sörétcsomó, melynek még szóródni sem volt ideje, a törzsében ütött. Elszégyelltem magam. Nem tudtam, mitévő legyek. Leg szívesebben bedobtam volna a madarat a sűrűbe, hadd lakmároz- zanak belőle a rókák, de a bent cserkészők is láthatták, hogy az első lövésre leesett. Hogyan számolok akkor el vele? Ha meg oda viszem a szemük elé, szemrehányás vagy gúnyos megjegyzés lesz a ,.jutalmam“ - joggal. Pedig már egyszer megfogadtam, hogy közelről nem lövök vadra. A Borsicky-ház közelében vadásztunk. Én a csatorna partján lépdeltem már, amely a városka határát elválasztotta a szomszéd faluétól, tehát egyben vadászterületünk határvonala is volt. Előttem néhány lépésnyire vadász- társaságunk elnöke, Miska bácsi ballagott. Kettőnk között ugrott fel egy nyúl, talán ötlépésnyire tőlem. Nem akartam rálőni, hiszen közel volt, no meg azt is tapasztaltam már, hogy a közeli vadat nehezebb eltalálni, mint a húsz-harminc lépésre levőt. Igen ám, csakhogy a nyúl irányt változtatott, s elszántan a csatorna felé tartott. Még egy-két ugrás, és már csak integethetek utána, mert a szomszédos vadászterületen már nem lőhetem le. Ha átengedem, esetleg azért kapok szemrehányást azoktól, akik a közelemben vannak, s látják, mint ússza át az orrom előtt a vizet a nyúl. Felemelkedett hát kezemben a puskacső, s a nyúl ott maradt a víz szélén.- Nem engedtem át a szomszédoknak - mondtam elégedetten, s vártam az elismerést. Miska bácsi volt hozzá közelebb, ö sétált le érte. Felhozta a partra, s hátsó lábánál fogva maga elé tartotta, de úgy, hogy én is láthassam. A nyúl hasán nem volt bőr (az én képemről is majdnem lesült), a belső szervek maradványai meg cafatokban lógtak. Miska bácsi meglóbálta a nyulat a csatorna felé, majd elengedte. Én vérvörösen néztem, mint merül el a gyors folyású vízben. Mindez egyetlen szó nélkül zajlott le. Rám azoi jobban hatott, mintha összi dott volna. Akkor fogadtam i hogy közeli vadra nem h többet. Igen, de ezt a fácánt megsebeztem, keres a mentséget a magam szán bár éreztem, az érvem még gémét sem győz meg. Úgy helyeztem a mai a többi közé, hogy a szá takarja a törzse üregét. ( a vadgazdától tartottam: ő ui nem fog leteremteni, csupán mondattal intézi el a dolgot úgy, hogy azon minden v, szunk évekig derülni fog, tei szetesen rajtam kívül. Elé megjegyzi: nem is gönc hogy ennyire értek a hen szakmához. De nem derült fény az es a fácán simán felkerült a I közé a pótkocsira. Nem nyugodtam meg t sen. Hátha ,.osztáskor“ v. megkapja, s észreveszi az lenséget! De senki sem rí máit. A gazda maga ősz
