Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-15 / 294. szám, kedd

A gyerek érdekében BESZÉLGETÉS A KISEGÍTŐ ISKOLÁKRÓL- Én a gyerek érdekében döntök. Meg kell értetnem a szülővel, hogy árt gyermekének, ha nem akarja kisegítő iskolába adni. Gyakran kéz­zel-lábbal tiltakozik és azt kérdezi tőlem, honnan tudom, hogy a gyerek ilyen iskolába való. Borzasztó, hogy ilyenkor a szülő ellen kell fordulnom. És meg kell magyaráznom, hogy pszichikai nyomás nehezül a gye­rekre, ha nem a képességéhez mért tananyagot tanítják vele. Mindig ab­ból indulok ki, hogy a szülőt józan érvekkel meg kell győzni - mondja Stredl Terézia, a Galántai (Galanta) Járási Pszichológiai-Nevelési Ta­nácsadó fiatal igazgatója. Energi­kus, lendületes, megfontoltan ma­gyaráz. Az az ember, aki nem képes tétlenül maradni. Egy-egy befejezett munka után máris azt keresi, mihez lehetne hozzáfogni. Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) nőtt fel, gyógypedagógus­nak tanult. 1975-ben Galántára ke­rült, ő volt a tanácsadó első dolgozó­ja, igy tulajdonképpen megalapítója is. Hat évvel később a tešedíkovói kisegítő iskolában vállalt állást, majd egy évig a gabčíkovói kisegítő iskola igazgatója volt. 1985-ben tért vissza első munkahelyére, igazgatóként. Eljár az iskolákba, hogy figyelje az oktató-nevelő munkát, tapasztalatot cseréljen a pedagógusokkal. Meg­hívják szülői értekezletekre, előadni a család szerepéről, az erkölcsi tu­lajdonságok kialakításáról. Nyári tá­borokba is elmegy a gyerekekhez. Mivel az igazgatói munkakör főleg szervező és irányító tevékenységet igényel, legfontosabb tapasztalatai gyógypedagógusi munkájából szár­maznak.- Azokkal a gyerekekkel foglalko­zunk, akiknél az orvos vagy pedagó­gus mentális vagy szociális retardá­ciót észlelt. A mentális retardációnak szervi oka van, kisfejüség, szülési zavar és hasonló. A szociális retar­dáció azt jelenti, hogy a gyermek szociálisan hátrányos környezetben nevelkedik, például a szülő nem ta­nítja meg tisztálkodni, evőeszközzel enni, a hatéves gyerek nem tudja megmondani, hány éves és hol la­kik. Ez a gyerek az alapiskolában nem kapaszkodhat meg, képessé­gei nem tudnak kibontakozni. Ezért iskolakezdés előtt egy év halasztást kap, ezalatt reedukálásra jár hoz­zánk. Azok a gyerekek is reeduká- cióra járnak, akiknél kisebb agysérü­lés következtében valamilyen saját­ságos zavar észlelhető, így beszéd­hiba, írás-olvasás zavar, emlékezet­zavar, hibás térérzékelés, logikai készség és bal-jobb orientáció. A helyes érzékelést ki lehet a gyer­mekben fejleszteni.- Mi történik azokkal a gyerekek­kel, akik szociálisan hátrányos és ingerszegény környezetből szár­maznak és ezt az elmaradást nem sikerül behozniuk?- Míg kiskorban egyértelműen meghatározható, hogy mentális vagy szociális retardációról van szó, később a tünetek közt átfedések vannak, így a szociális retardáció egy idő után átmegy mentálisba. Nagyon sok az ilyen gyermek és számuk egyre nő. Sajnos ezeknek a gyerekeknek nem szentelnek elég figyelmet és nagyobbrészt lemor­zsolódnak. Az iskolában nem része­sülnek megkülönböztetett bánás­módban és többségük azért nem jár kisegítő iskolába, mert az intézmény otthonuktól messzire van. Nagy szükség lenne például Vágsellyén (Šaľa) egy magyar nyelvű kisegítő iskolára.- Hogyan lehetne megelőzni, hogy a szociálisan retardált gyere­kek mentálisan retardáltakká vál­janak?- Fontos, hogy a szülő ne igye­kezzen meggátolni, hogy gyermeke kisegítő iskolába járjon, hanem fog­lalkozzék vele és tanítsa meg az alapvető tudnivalókra. És fontos az is, hogy minél hamarabb kerüljön hozzánk a gyerek, amikor még óvo­dás, hogy az iskolakezdésig vala­melyest behozható legyen a hát­rány. A kisebb agysérülésü gyere­keknek negyedik osztályos korukig különleges osztályba kellene járni­uk, a szociálisan hátramaradottak­nak pedig kiegyenlítő osztályba. Já­rásunkban azonban nincsenek ilyen osztályok. Készítettünk egy felmé­rést, ennek alapján a járás három városában 7-8 gyerek szorulna ilyen oktatásra, de ez kevés ahhoz, hogy osztályt lehessen számukra nyitni.- Az önökhöz kerülő gyerekek többsége cigány, és szociálisan hát­rányos környezetből származik. Vannak viszont olyan cigányszár­mazású gyermekek, akik az alapis­kolában osztályból osztályba bukdá­csolnak. Milyen esélyük van a fel­zárkózásra?- Ezek a gyerekek tulajdonkép­pen nevelőotthoni gondoskodásra szorulnának, ahol rendes iskolába járhatnának. Galántán sajnos csak most tervezik egy nevelőotthon felé­pítését. Tavaly felmérést végeztünk a kétszer bukott cigánygyerekek kö­reben. Azt tapasztaltuk, hogy náluk korábban kell kezdeni a pályavá­lasztást, mert ezek a gyerekek nemigen jutnak el a szakképesítés megszerzéséig, akkor sem, ha a fel­sőbb osztályokban átlagos tanulók. Egyrészt kétszeri ismétléssel késve végzik el az alapiskolát, másrészt nem akarnak otthonuktól távolra, diákotthonba kerülni. Szüleik ugyan­is nem tudják őket úgy ellátni, mint a többi gyereket, és a diákotthonba zsebpénzt is kell adni. És figyelem­be kell venni azt is, hogy egy 16 éves gyerek már önállósulni akar.- Ki hoz döntést arról, hogy mi­lyen iskolába terüljön a gyermek és mennyire lehet megbízni a döntés helyességében?- Erről egy járási szakmai csoport dönt, amelynek öt tagja van: a járási iskolaorvos, egy orvos a jnb szociá­lis ügyi osztályáról, a járási tanfelü­gyelő, a pszichológiai-nevelési ta­nácsadó dolgozója és egy gyógype­dagógus. A megbeszélésre meghív­juk a szülőt is, aki a szakmai csoport döntését nem köteles elfogadni. Ilyen esetben az ügyet kerületi szin­ten ítélik meg.- Munkája rendkívül felelősség- teljes. A tét a gyerek sorsa. Nem mindegy, melyik úton indítja el...- Igen, a gyerekekre nagyon oda kell figyelni. Amit elmondtam, az a munkám fárasztóbb része. Újab­ban az alapiskolát befejező gyere­kek középiskolai elhelyezésével is foglalkozom, s tagja vagyok a járási család- és gyermekgondozási bi­zottságnak is. Szeretek dolgozni, szeretem ezt a munkámat is. ÉCSI GYÖNGYI Álmos kisdiákok Az ötödikes Péternek majd lera­gad a szeme az első órán, szüntele­nül ásítozik.- Hány órakor feküdtél le tegnap? - kérdezem.- Korán - mondja Péter -, de a bátyám sokáig olvasott, és nem tudtam a lámpától aludni. Peti bátyja tizenhat éves, neki két órával kevesebb az alvásszükségle­te, mint a kisöccsének. S mikor ol­vasna, ha nem a nyugodt esti órákban? De a ki­csire feltétlenül tekintettel kell len­ni. Egyéb lehető­ség híján a kony­hában is lehet ol­vasni, vagy a má­sikat nem zavaró világítást kialakí­tani. Árpád szintén ötödikes. Néha olyan karikás a szeme, mintha egész éjjel nem aludt volna. Neki külön szobája van, nem kell test­vérrel osztoznia. A szülei viszont egyszerűen nem fordítanak rá fi­gyelmet, hogy a gyerek idejében lefeküdjék. Sok­szor tíz óra után is fent van. Sőt! Ma­guk a szülők is le­fekszenek már, s hagyják, hogy a gyerek akkor búj­jon ágyba, amikor kedve tartja. Kialvatlan gyerekek mennek reg­gelente az iskolába. A hétévesnek napi 12 óra a szükséglete, a 10 évesnek napi 10 órát kellene alud­nia, a 14 évesnek 8-9-et. Szinte mindannyian kevesebbet alszanak. A szülőknek nincs szívük ágyba kül­deni őket az izgalmas bűnügyi film kezdetén. A lakások is egymástól rosszul elszigetelt helyiségekből ál­lanak. Hiába fektetik le a gyerekeket idejében, a tévé hangja eljut a fülü­kig, sokszor még a fénye is zavarja őket. S ha ennek ellenére nagy ne­hezen mégis elalszanak, álmuk nyugtalan lesz, fáradtan, kialvatlanul ébrednek másnap. Nehezen ébred­nek, éppen ezért többször kell kelte­Könözsi István felvétele ni őket, veszekedni kell velük, amiért nem öltöznek elég fürgén. Kapkodva reggeliznek, ha egyáltalán esznek otthon, s nem 9-10 órakor harapnak először valamit. A reggeli kapkodás­ban sokszor otthon marad valami: a tornafelszerelés, a rajztábla, a tíz­órai. A reggeli rossz hangulat ingerült­té teszi a gyereket, aki nemcsak kevésbé figyel az órákon, és hama­rabb elfárad, de könnyebben össze­kap társaival, s a tőle valamit szá- monkérő tanárnak is hamarabb oda­vág valamilyen szemtelen választ. A fáradtság, főleg kisebb gyerekek esetében nemegyszer túlzott moz­gásban jelentkezik. A szünetekben ezek a kialvatlan gyerekek rohan­gálnak legtöbbet a folyosón, még társaik testi épségét is veszélyez­tetve. Ók verekednek legtöbbször, az ő tűrésük, ingerküszöbük a leg­alacsonyabb. A gyereknél a lefekvés sosem válik beidegződött cselekvéssé. Mindennap figyelmeztetnünk kell rá, ha elérkezik az ideje, hisz annyi érdekes tennivalója akadhat még, amely miatt kitolná az alvás idejét. Nagyon fontos, hogy lehetőleg min­den nap azonos időben feküdjön le, igy könnyebben alszik el. A nyugodt alváshoz tartozik még: ne legyen szoros a hálóruha, hanem puha, kényelmes. Ne aludjon túlfű­tött szobában, a 20 fok körüli hőmér­séklet a legkellemesebb. Szellőztes­sünk ki kb. 20 perccel lefekvés előtt. A takaró se legyen vastag dunyha, inkább testhez simuló takaró. S ma­ga a heverő is inkább feszes, kicsit kemény legyen, ne süllyedjen bele a gyerek teste. Legjobb lenne, ha párna nélkül aludna, igy nem görbül­ne meg a háta. De nagy párnát, amelybe belesüpped, semmiképpen ne tegyünk a gyerek feje alá. Még az ébredésről annyit, hogy meghatá­rozza egész napunkat. Például: bal lábbal kelt fel. Ezért lehetőleg ne hangos óra ébressze a gyereket. Hanem mi magunk. Nem kiabálva, még ha sietünk is vagy türelmetle­nek vagyunk valamiért. Kedves szó­val, simogatással ébresszük őt, így harmonikusabb, nyugodtabb lesz a napja. ÁTÁNYI LÁSZLÓ ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ «ii- _ filmek Mrn M. XJ X WMm MmmJ M. ■ ■ ■ ■ Miért? (cseh) Ennek a filmnek kulcsmondatai vannak. Olyan mondatok ezek, amelyek ebben a dokumentarista eszközökkel készített expresszív al­kotásban mellékesnek is tűnhetnek. Az elsőt az egyik lány vágja anyja és a lakásukra hívott ügyvédnő szemé­be: ..Ti mindig szavakon lovagoltok, szavakat kértek számon, de arra nem figyeltek, amit mondok.“ A má­sodikat egy törvényszéki orvosszak­értő mondja el: „ Világunkban las­san már kivételnek számít, ha valaki rámondhatja valamire, hogy ez az ő alkotása. Futószalagon készülnek a termékek, tucatnyi kézen mennek át, nem véletlen hogy megszületik az igény: olyat tenni, ami csak az enyém, az én kézjegyemet hordoz­za S mivel rombolni könnyebb, mint teremteni,*törnek, zúznak... Ez az én kézjegyem, lássátok!“ A harma­dikat pedig az idegösszeomlás hatá­rán élő kalauznő mondja el a ripor­ternek: ,,Már Prágában nyilvánvaló volt, hogy nem akármilyen utunk lesz. Amikor elszabadult a pokol, minden állomáson jelentettem, és karhatalmi segítséget kértem. De mintha nem akartak volna hinni ne­kem, csak Banská Bystricában vár­ták a vonatot.“ Arról az egész országot megbot­ránkoztató vandalizmusról van szó, amelyet a prágai Sparta fiatal szur­kolói követtek el. Szinte teljes egé­szében leromboltak egy vasúti ko­csit, mire az Prágából Banská Bystricába ért. A film ennek előzmé­nyeit, történéseit és a bírósági tár­gyalást rekonstruálja amatőr és hi­vatásos színészek segítségével, szélsőséges stilizálást használva. Ez bizonyos mértékig ellentmond a dokumentarista iskola módszerei­nek, hiszen a filmbeli expresszivitás, olykor az ámokfutással és az elálla­tiasodással azonosította a vonaton történteket. Bizonyos, hogy a film készítői Radek John és Karéi Smyczek forgatókönyvírók a műfaj sajátosságainak nem megfelelően sűrítették az eseményeket. Egyetlen kirívó példát említenék, amely a né­ző amúgy is már felfokozott erkölcsi undorát hivatott tovább fokozni, ahe­lyett, hogy időt hagytak volna a gon­dolkodásra. Ezzel a szurkoló-ban­dával először megy együtt egy lány, aki az apja vezette kocsmában lesz szerelmes az egyik szolid külsejű kamaszba. Talán még érintetlen, ha nem, akkor sem hiteles jelenet a vasútikocsi mosdójában lezajló szeretkezés, miként az utasfülkében bekövetkező jelenet. Az is a néző erkölcsi érzékének a manipulálását célozta, hogy hajnal felé a csapat ,,rossz szelleme“ megerőszakolja a lányt. Ugyanerről az esetről sem a nyomozás rekonstrukciójának je­leneteiben, sem a bírósági tárgyalá­son nem esik szó... A filmet egy kamaszokkal zsúfo­lásig megtelt moziban néztem meg, s távozásunkkor a következő előa­dás kezdetére is fiatalok tömege várt. Róluk szól a film, de ebben a formában, a témának ebben a for­mai megközelítésében aligha nekik. Éppen azok hiányoztak a nézőtérről, akiket ez a film önmagukkal és elkö­vetett hibáikkal szembesít: a felnőt­tek. Elsősorban a szülők, a pedagó­gusok és a sportvezetők (akik közül néhányan még ösztönzik is az ilyen csoportokat.) Szeretném hangsú­lyozni, hogy ebben az esetben már egy filmről írtam, egy műalkotásról, amelynek ugyanúgy lehetnek hibái, tévedései, mint erényei. De a film címére a választ - a mindennapok valósága alapján - a felnőtteknek kell megfogalmazniuk. Vadhajtások Gyerekek válaszolnak kérdések­re. A rosszaságról, a jóságról be­szélnek, bár az utóbbiról csak sejté­seik, megérzéseik vannak. Ezek a gyerekemberek bűnöket követtek el: loptak, verekedtek. Olyan dolgo­kat tettek, amelyekért a szocialista jogrend a fiatalkorúak nevelőintéze­tébe zárja őket. A filmben valami más történik. Olyan pedagógiai (ezt a fogalmat szeretném hangsúlyozni azzal is, hogy megjegyzem: nem jogi) kísérletről szól a film, amely egyre inkább metaforává válik. Az embernek, a gyereknek célra, célok­ra van szüksége ahhoz, hogy élhes­sen. Ezeket a célokat a nevelésnek - családban és iskolában - kell felkínálnia, akár választékot is szol­gáltatva. Márpedig ebben a különös nevelőtáborban éppen ezt teszi Pa­vel Antonov, a vezető. Valerij Prije- mihov olyan figurát teremt a tábor- vezető-pedagógusból, aki olykor egész jelenetsorokban szinte egy a táborlakó gyerekek közül. Dinara Aszanova, a nemrég elhunyt rende­ző még arra is ügyelt, hogy a nevelő hajviselete se különbözzön a gyere­kekétől. Egy bizonyos határon belül ebben a nyári táborban, amely ősszel a fa­luból visszaköltözik Moszkvába, igencsak határozott normákhoz ta­nulnak meg alkalmazkodni. Sajnos, ezek az erkölcsi és életmódbeli nor­mák nem azonosak a családokéival, amelyekből ezek a fiúk kiszakadtak. Antonov nevelőnek a szeretete szi­gorú, s ez a legtöbb, amit adhat olyan gyerekeknek, akik ennek hiá­nyát szenvedik el. Látszólag sokszor csalódik, de a folyamat, amelyet elindított csak előre visz. Értékren­det, szeretetet, erkölcsöt kínál - nem kényszerít. Még azt is hagy­ja, hogy aki éppen úgy érzi, meg­szökjön ... A táborba utolsónak érkező tizen­ötéves fiú, aki a rossz táplálkozás következtében alig látszik tízéves­nek, búcsúlevelet kap nővérétől, aki öngyilkosságra szánja el magát apja alkoholizmusa és kegyetlensége mi­att. A fiú ellopja a nevelő rakétapisz­tolyát, s azzal a szándékkal, hogy megöli apját, megszökik a táborból. A nevelő, s nyomában a táborlakó fiúk futnak, futnak, futnak... Már nem a nevelő vezeti őket, de maguk a fiúk rohannak társuk után. El kell érni, meg kell akadályozni elkesere­dettségében kitervelt tettét. Futnak, futnak... Ez a futás pedig végtelen, önmagukért való maratón. Mert csak így lehet, szüntelen erőfeszítéssel megőrizni azt, ami érték minden em­berben. Kis győzelmek képei szegé­lyezik az utat. Olyanok, mint a meg­szökött fiú felvillanó arca a találko­zás pillanatában. D j A fiútábor zenekara Aszanova filmjében ÚJ szí 4 1987. XII. (szovjet)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents