Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-02 / 283. szám, szerda

Mihail Gorbacsov nyilatkozata az NBC-nek (Folytatás az 1. oldalról) zetének tartjuk. Ez a harmadik talál­kozóm Reagan elnökkel. Szerző­dést kell aláírnunk a közepes ható- távolságú és harcászati-hadművele­ti rakétákról, komolyan kell foglal­koznunk a hadászati támadófegyve­rekkel. Egyéb világproblémákat is megvitatunk. Úgy vélem, hogy meg­beszéléseink tartalmasak lesznek. BROKAW: A beszélgetésünk számára megszabott egy óra alatt nekünk is van mit mondanunk. Pél­dául azt, hogy sokat várnak az ön látogatásától. Mindenkit izgat a kö­zepes hatótávolságú rakétákról szó­ló szerződés aláírása. Sok ember viszont aggódik amiatt, hogy a Szovjetunió megőrzi jelentős fölé­nyét Európában, önök készen áll­nak az Európában állomásozó kato­náik, páncélosaik és katonai heli­koptereik számának a csökkenté­sére? GORBACSOV: Először: Az ame­rikaiaknak, az európaiaknak, s min­denki másnak tudnia kell, hogy a Szovjetunió nem készül senkit sem megtámadni. Másodszor: adott itt az a realitás, amely a két ellenté­tes tömb keretében alakult ki. Léte­zik bizonyos aránytalanság mind a haderők, mind pedig a fegyverze­tek tekintetében. Készen állunk arra, hogy azonnal foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Javaslatokat terjesztet­tünk elő, s aktívabb magatartást vá­runk a NATO részéről. Készek va­gyunk gyakorlati síkon foglalkozni e problémákkal, leülni a tárgyaló- asztalhoz és megoldani ezeket a kérdéseket. BROKAW: A NATO, s főleg az USA nagyra értékelné, ha önök egyoldalúan úgy alakítanák át hade­rőiket, hogy azoknak inkább védelmi jellegük legyen, ne pedig támadó. GORBACSOV: Közzé tettük ka­tonai doktrínánk tartalmát. Ez védel­mi. Megismétlem, készen állunk ar­ra, hogy leülünk a tárgyalóasztalhoz, s úgy, ahogy a közepes hatótávolsá­gú és harcászati-hadműveleti raké­tákkal is foglalkoztunk, megkezdjük a párbeszédet a hagyományos fegy­verekről és a haderőkről. Konstruktí­van fogunk eljárni. BROKAW: Az ön véleménye szerint milyen lehetőség van arra, hogy a jövő nyáron Reagan elnökkel aláírják a hadászati rakétákról, a va­lóban veszélyes rakéták 50 százalé­kos csökkentéséről szóló szerző­dést? GORBACSOV: Véleményem szerint ebben a kérdésben, amely a szovjet-amerikai kapcsolatok magvát alkotja, reális perspektívával rendelkezünk. Szerintem nehéz elő­re megmondani, hogy az előttünk lévő látogatás során miként alakul­nak Reagan elnökkel folytatott tár­gyalásaink, s mire jutunk a véle­ménycsere után. Mindenesetre van miről tárgyalnunk. Megítélésem sze­rint jelentős munkát lehet elvégezni a jelenlegi kormánnyal - igen, a mostani kormánnyal, s nagymér­tékben előre lehet lépni a leszere­lésnek ebben a fő irányában, vagyis a nukleáris leszerelés terén. Építő módon fogunk eljárni. Nézetem sze­rint az amerikaiak, s az egész világ is meggyőződhetett arról, hogy ké­pesek vagyunk konstruktívan csele­kedni, s hogy valójában ezt is tesz- szük. BROKAW: Az önök fő képviselő­je a leszerelési tárgyalásokon ezek­ben a napokban kijelentette, lehet­ségesnek tartja a hadászati rakéták 50 százalékos csökkentését, ami pedig az SDI-t - a „csillagháborút“ - illeti, arról döntsön maga az ameri­kai nép. Véleménye szerint az SDI betiltásának kérdése, mint az inter­kontinentális rakéták csökkentésé­nek a feltétele most már nem olyan fontos? GORBACSOV: Úgy gondolom, az SDI kérdése nem alkotja a tár­gyalások témáját. A hadászati táma­dófegyverekről, a szintekről és al- szintekról fogunk beszélni, s létez­nek olyan lépések, amelyekkel egy­más elébe tudunk menni, úgy, aho­gyan azt már megtettük. És beszélni fogunk a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szerződés szi­gorú megtartásáról. Erről fogunk tár­gyalni. BROKAW: Ha jól értettem, az ön véleménye szerint nyáron csökken­teni lehet majd az interkontinentális SDI pedig külön kérdésnek számít. GORBACSOV: Álláspontunkat világosan megfogalmaztam: az első szakaszban készek vagyunk elfo­gadni az 50 százalékos csökkentést, a rakétaelhárító rendszerek korláto­zásáról szóló szerződés szigorú megtartása mellett. Vagyis úgy ér­telmezzük a megtartást, hogy az SDI ne kerüljön szembe ezzel a szerződéssel. Kérem, az amerikai­ak folytassák a kutatómunkát, de csak olyan mértékben, hogy az SDI ne legyen ellentétes az említett szerződéssel. BROKAW: Az SDI, vagyis a ,,csillagháború“ problémájának legegyszerűbb módja, főtitkár úr, az lenne, ha egyszerűen megszűnne a szükségszerűsége, el lehetne érni az interkontinentális rakéták jelentős csökkentését, s ezáltal az SDI szük­ségszerűségének nem lennének sem politikai, sem technikai okai. GORBACSOV: Épp ezt javasol­tam Reagan úrnak Reykjavíkban. Csak egy kis lépés választott el bennünket egy ilyen megállapodás aláírásától. Az SDI volt az akadály. Ha felszámoljuk a közepes ható- távolságú és harcászati-hadműve­leti rakétákat, s ha beleegyezünk az első szakaszban a hadászati táma­dófegyverek 50 százalékos csök­kentésébe, majd pedig az atomfegy­verek teljes felszámolásába, akkor miért szükséges a világűr militarizá- lása, miért elkerülhetetlen az SDI? Tudja, az amerikai katonai tervezők­nek egy újabb illúziója az, hogy a számítástechnika terén meglévő látszólagos fölény segítségével és a világűrön keresztül tesznek kísér­letet az erőfölény megszerzésére. Bizonyára egyet fog érteni, Brokaw úr, azzal, ha elkezdenénk összeszá­molni, hogy a háború után az egyik és a másik oldalon is hány kísérletet tettek a fölény megszerzésére, meg­állapíthatnánk, hogy ennek nem volt semmilyen eredménye. Ezzel egy­szerűen csak szegényebbé tesszük országainkat és kiélezzük a világ- helyzetet A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban összpontosul az atomfegyverek 95, vagy lehet, hogy még több százaléka is. S ráa­dásul még bocsássunk fel fegyvere­ket a kozmoszba? Beláthatatlan kö­vetkezményekkel járó destabilizáci- óhoz vezetne ez. Gondolkodjon el azon, mennyi időre volt szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a jelenlegi nukleáris po­tenciálok összehasonlításának krité­riumait. Nagyon bonyolult dolog a készletek összehasonlítása és ki­értékelése. A kritériumokat azonban évtizedek alatt sikerült megtalál­nunk. Ha most fegyverekkel lépünk a világűrbe, s lázas fegyverkezésbe kezdünk ott, akkor más kritériumok­ra lesz szükség. Bekövetkezik a lá­zas versengés, az egyik fél egyszer- csak megállapítja, hogy lemaradt. S akkor mi lesz? Ennyit akartam előszörre elmondani. Másodszor: veszélyes játék a technikára építeni, amely kizárja az időben történő politikai döntések lehetőségét. A fő dolog pedig az, ha népeink kinyilvánítják akaratukat, miért kellene az emberek egy cso­portjának, egyes rétegeknek az ér­dekeihez igazodnunk ebben vagy abban az országban? Hiszen ez antidemokratikus dolog. A kisebb­ség nem kényszerítheti rá akaratát a többségre. A demokrácia - a többség. BROKAW: Az elnök viszont lekö­telezve érzi magát. Természetesen nem fogok itt a „csillagháborúról“ vitatkozni, fontosnak tartom viszont elmondani, az Egyesült Államokban sokan vallják azt a nézetet, hogy a Szovjetunió is foglalkozik a világűr militarizálásával a saját SDI-prog- ramján keresztül. Nem hiszem, hogy ketten ezt a kérdést itt megoldjuk. Azonban nyilvánvalóan át kell térni az új gondolkodásra. Erről sokat hallottunk és olvastunk is az átalakí­tásról szóló könyvben. Ön azt mond­ja, az új gondolkodásmód azt jelenti, hogy a biztonságot már nem lehet katonai eszközökkel szavatolni. Ezt a legjobban a következővel lehetne bizonyítani - a szovjet csapatok ki­vonásával Afganisztánból. El tudja ma mondani, hogy mikor lesznek hajlandók ezt megtenni? GORBACSOV: Mielőtt válaszol­nék kérdésére, reagálni fogok meg­foglalkozik az SDI-vel vagy egy ha­sonló programmal. Egyáltalán, nehéz megmondani, mivel nem foglalkozik a Szovjetunió. Gyakorlatilag foglalkozik mindazzal, amivel az Amerikai Egyesült Álla­mok. Valóban folytatott kutatásokat, alapkutatásokat, amelyek érintik azokat a területeket is, melyeket az USA-ban az SDI keretében végzett kutatások foglalnak magukban. Nem fogjuk azonban létrehozni az SDI-t és nem fogjuk a program elemeit telepíteni, s felszólítjuk az Egyesült Államokat, ugyanígy járjon el. Ha az amerikaiak nem fognak erre reagál­ni, találunk tízszeresen, sőt száz­szorosán olcsóbb választ. Csakhogy ezután már minden felelősség az amerikaiakra, kormányukra hárul. BROKAW: Ez az egész problé­ma lényege. Az SDI nem fog meg­valósulni korábban, mint a jövő szá­zadban. Az erre fordított kiadásokat már jelentősen korlátozták. Minde­nekelőtt talán a hadászati rakéták számát kell csökkenteni és ezzel jelzést adni az amerikai népnek. Az SDI egész ügye már elhúzódik, az USA-ban felmerültek kérdések cél­szerűségét illetően. E folyamat meg­gyorsítása szempontjából azonban éppen a hadászati rakéták korláto­zására van szükség, önöknek is lesz idejük válaszolni, ha az szüksé­gessé válik. GORBACSOV: Természetesen akkor, ha fennmarad a rakétaelhárí­tó rendszerek korlátozásáról szóló szerződés. Most pedig Afganisztánról. Szom­szédunk, s valamennyi rezsimjével jószomszédságban voltunk. Olyan ország, amely az elsők között ismer­te el az oroszországi szovjet hatal­mat. Uralkodtak ott királyok és má­sok is, különböző folyamatok ját­szódtak le ott. Bármi is történt azon­ban, mindig barátok maradtunk. Ilyen módon igyekszünk kiépíteni kapcsolatunkat valamennyi szom- - szádunkkal. Az ismert forradalom után Afga­nisztánban belső reformokat hajtot­tak végre és lépéseket tettek arra, hogy kivezessék a társadalmat az elmaradottságból. Más kormány kezdett működni. Ez azonban belső folyamat. Ezzel egyidőben azonban bein­dultak a külső beavatkozás folyama­tai és az új rezsim kívülről való aláásására történtek próbálkozások. Ebben a nehéz pillanatban az afgá­nok mint szomszédaiktól kértek tő­lünk segítséget. Egyesek azt mond­ják, tizenegyszer, mások, hogy ti­zenháromszor kértek segítséget. Az egyik ilyen pillanatban, amikor a helyzet rendkívül kiéleződött, rea­gáltunk az afgán kormány kérésére, és csapataink korlátozott kontingen­sét küldtük Afganisztánba. Ez nem volt ellentétes az ENSZ Alapokmá­nyával. Látjuk azonban, hogy a helyzet most megoldást követel. Keressük a probléma mielőbbi megoldásának módjait. Azt hiszem, ha az amerikai kormány őszintén kívánja e problé­ma politikai eszközökkel való megol­dását, akkor ezt nagyon gyorsan meg lehetne tenni. BROKAW: Mit jelent az, hogy gyorsan - három, hat hónapot? GORBACSOV: Azt hiszem, be­széltünk erről Reagan úrral. BROKAW: Washingtoni tárgyalá­sai napirendjén fontos pontként fog- e szerepelni a szovjet csapatok ki­vonása Afganisztánból és az arra vonatkozó garanciák, hogy az ottani kormány nem fog veszélyt jelenteni a Szovjetunió számára? GORBACSOV: Úgy hiszem, be­szélni fogunk a regionális konfliktu­sokról Közép-Amerikában, Afrika déli részén, a Közel-Keleten és a Perzsa-öbölben, s úgyszintén Af­ganisztánban is. BROKAW: Készek a korábbihoz hasonló szinten támogatni Kubát és Nicaraguát? GORBACSOV: Nemcsak támo­gatnunk és fenntartanunk, de fej­lesztenünk és javítanunk is kell kap­csolatainkat ezzel a két országgal Úgy vélem, ezzel a kérdéssel ön valami egészen másra gondolt. BROKAW: Arra gondoltam, hogy több fegyvert fognak-e szállítani Ku­bába és Nicaraguába, több tanács­adót küldenek-e oda? GORBACSOV: Azt hiszem, hogy inkább a feszültség fenntartásáról őrzéséről van szó. Megmosolyogtat, amikor arról beszélnek, hogy a san­dinista rezsim fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát. Ez komolyta­lan. Ezt az országot Amerika valami­féle hátsó udvarává változtatták. A nép már nem élhetett úgy tovább. Nem akarta tovább túrni a diktatúrát és ezért felkelt ellene. Azt a nézetet valljuk, hogy erkölcsi szempontból jogosan jártak el mindazok, akik tá­mogatták a nép jogos haragját, a né­pét, amely kezébe vette a hatalmat. Ez miért nem tetszik az USA kormá­nyának? Véleményem szerint ezt még a Kongresszusban is megértet­ték, nem is szólva arról, hogy sok amerikai világosan látja, Nicaragua nem fenyegeti őket. BROKAW: Nem jött el azonban az ideje annak, hogy az új gondolko­dásmód keretében, ahogyan ön meghatározta, korlátoznák az olyan országok katonai támogatását, mint Nicaragua és Kuba? Álljanak meg ezek a rezsimek, úgymond, a saját lábukon. GORBACSOV: Ha már az új gondolkodásmódra hivatkozik, en­gedje meg, hogy egy kicsit kioktas­sam önt. Remélem, nem fog meg­sértődni. BROKAW: ön az új gondolko­dásmód tanítója... GORBACSOV (nevetve): Azt hi­szem, a jelenlegi világhelyzet lénye­gesen különbözik a 30^40 évvel ezelőtti helyzettől, s még inkább az 50-70 évvel ezelőtti időktől. Az im- périumok megszűntek, már nem lé­teznek. A nemzetek tucatjai léptek az önálló fejlődés útjára. Valameny- nyien nemcsak politikai függetlensé­get és önállóságot kívánnak, hanem jobb, emberhez méltó életet is. Éle­lemre, ruhára és gyógyszerekre van szükségük. És képzelje el, Ázsiá­ban, Latin-Amerikában és Afrikában két és félmilliárd ember óriási termé­szeti és munkaerő-forrásokkal ren­delkezik. Ennek ellenére eladósodik, alacsony az életszínvonal. Felvető­dik a kérdés, figyelmen kívül lehet-e hagyni az ilyen helyzetet? Nem. Ez megoldást követel. Es az ökológia? Ez talán nem közös, globális probléma? A beteg­ségek elleni harc nem közös problé­ma? És hogyan lehet megvalósítani a tudományos-műszaki forradalmat kölcsönös együttmüködés nélkül? Ez talán nem közös, globális problé­ma? A Szovjetuniónak, éppúgy, mint az Egyesült Államoknak, megvan­nak a saját érdekei, de más orszá­goknak és nemzeteknek is vannak érdekeik. Míg azonban a múltban a nemzetközi kapcsolatok az erő­sebb jogára épültek - aki erősebb, annak igaza van -, ez ma már nem helytálló. Sem mi, sem önök, le­gyünk bármilyen erősek, nem diktál­hatunk a népeknek, nem kényszerít- hetjük rájuk értékeinket, életmódun­kat és szociális választásunkat. Ez az ő dolguk. Ha nem ismerjük el a választás jogát, minden nép saját érdekeit, akkor a nemzetközi kap­csolatok terén semmi sem fog sike­rülni. Ezek a kapcsolatok már ma komoly robbanásokkal fenyegetnek. Az új gondolkodásmód feltételezi minden nemzet választásának fel­tétlen tiszteletben tartását. Mi nem­csak hogy tiszteljük ezt, hanem igyekszünk morálisan, s ha kell, gazdasági és katonai védelmi síkon is támogatni a nép választását, hogy megvédhesse azt, amit sikerült ke­zébe ragadnia. Ebben ki kell ismerni magunkat. A hozzáállásokat közös erőfeszítésekkel szükséges megvál­toztatni és nem szabad utasítgatni a világot, mivel ebből semmi jó sem származik. Változtatni kell a hozzá­állásokon. BROKAW: ön tudja, főtitkár úr, milyen fontosak a politikában a szimbólumok. Az egész világon nincs a Kelet és a Nyugat megosztá­sának csúnyább szimbóluma, mint a „berlini fal". Felszámolása érde­kében miért nem használja ki befo­lyását az NDK-ban? Mi az értelme ennek a falnak? GORBACSOV: Úgy vélem, ez a kérdés világos. Az NDK szuverén állam és szuverén joga, hogy védel­mezze választását és ne engedje meg a beavatkozást belügyeibe. Nyugat-Berlinen keresztül nagyon sok olyan akciót hajtottak végre, me­lyek mind politikai, mind gazdasági szempontból károkat okoztak az or­szág népének. Mindezek tények, melvek konkrét helvzetben kelet­Elmondhatom önnek is, amit egy­szer egy nyugatnémetnek válaszol­tam. Azt mondta nekem: Gorbacsov úr, hiszen Sztálin azt mondta, a Hit­lerek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam megmarad, önök fogták, és két államra osztot­ták Németországot. Ezt válaszoltam neki: Rendben, idézzük fel a törté­nelmet. a tényeket. És mindenre emlékeztettem. Bebizonyosodott, minderről ő is tudott. Németországot a jaltai és a potsdami megállapodá­sokkal ellentétben osztották ketté. Vagyis a fal korábban jött létre, mint ahogy gondolja. Más dolog, hogy más anyagból emelték. Ennek kö­vetkezménye az, amit ma magunk előtt látunk. Ezek ma már realitások és a realitásokkal feltétlenül úgy kell bánni, ahogyan azt megkövetelik. BROKAW: Azt hiszem, itt ezt a falat nem ugorjuk át, nézzük meg azonban az emberi jogokat. Hogyan győzhetik meg a világot az új gon­dolkodásmódról, az új tudatról a Szovjetunióban, ha a szovjet ál­lampolgároknak nem engedik meg; hogy kiutazzanak és visszatérjenek anélkül, hogy állampolgárságuk el­vesztését kockáztatnák. GORBACSOV: Nem sértődik meg, Brokaw úr, ha egyenesen vá­laszolok? Feltételezem, hogy egy müveit és tájékozott ember ül itt velem. Eközben az ilyen kiterjedt és komoly témakörből annak egy spe­kulatív részét emeli ki. Kész vagyok beszélni a jogokról Amerika bármely képviselőjével, így önnel is, ha erre készen áll. Kész vagyok felvázolni önnek, mi a hely­zet a jogok körül nálunk, önöknél és a világ más részein. A jogok, a kiter­jedt állampolgári jogok mellett va­gyunk. Ezért is hajtottuk végre a for­radalmat. Hiszen ön tudja, mit tet­tünk a forradalom idején: elvettük a hatalmat a nagybirtokosoktól és a népnek adtuk; elvettük tulajdono­saiktól a gyárakat, üzemeket és a magántulajdont, s mindezt a dol­gozóknak adtuk. Ezzel megszüntet­tük az emberek kizsákmányolását. Építettük a tervszerű gazdaságot, és mindenkinek biztosítottuk a munká­hoz való jogot. Már sok éve, talán több mint 50 éve nincsenek nálunk munkanélküliek. Az állam biztosítja az ingyenes oktatást; az állam, a tár­sadalom garantálja az ingyenes or­vosi ellátást; az állam jelentős mér­tékben magára vállalta a lakások biztosítását a dolgozók számára. Miért érdekes ez? Nemzeti jöve­delmünk szintje alacsonyabb az Amerikai Egyesült Államokénál. Egy lakosra átszámítva is. A szociális ellátás szempontjából azonban tár­sadalmunk sokkai magasabb szin­ten áll, mint az önöké. ön melyik é 'ben született? BROKAW: 1940-ben, főtitkár úr. ön azonban tudja, mire gondolok... GORBACSOV: Erre a kérdésre visszatérek. Tehát, 1944-ben Franklin Delano Roosevelt törvényjavaslatot terjesz­tett elő a gazdasági és a társadalmi­gazdasági jogokról, mivel úgy ítélte meg, hogy ha nem lesznek meg­oldva ezek a problémák, nem létez­hetnek reális, valódi jogok. Ez egy érdekes törvény volt, de a Kong­resszus levéltárában maradt. Tekintettel arra, hogy Amerikát bírálják, mivel nem ismeri el a társa­dalmi-gazdasági jogokat, nem ír alá és nem ratifikál ezzel összefüggő nemzetközi dokumentumokat- ezért bírálják az egész világon Reagan úr az idén júliusban ismét előterjesztette a szociális-gazdasági jogokról szóló törvényük saját válto­zatát. Ez azonban nem ugyanaz a törvény, amelyet Roosevelt ter­jesztett elő. Úgy vélem azonban, a Mississippin és a Volgán még sok víz folyik le, amíg a Kongresszus és a kormány a társadalmi-gazdasági védelmet elismeri az amerikai nép jogaként. A Szovjetunióban ez már létezik. ön említést tett a kiutazás enge­délyezése vagy megtagadása prob­lémájáról. Tudja, megértem az ame­rikai fél bizonyos nyugtalanságát: az amerikai nemzet az immigrációs folya­matok következtében született, jött létre. Nézeteink különböznek. Ame­rika és Kanada azonban ugyancsak nem nagyon szívesen engedélyezi az emberek bevándorlását Mexikó­ból vagy más államokból azzal az ürüggyel, hogy alacsonyan képzett ÚJ SZÚ 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents