Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-12 / 292. szám, szombat
Szovjet folyóirat az 1968-as csehszlovákiai válság tanulságairól Tegnap, ma és holnap... A Novoje Vremja szovjet folyóirat 49. száma közölte Borisz Kozlov Tegnap, ma és holnap... cimű cikkét, amelyben a szerző az 1968. évi csehszlovákiai eseményekről és időszerű tanulságaikról gondolkodik el. Cikkében hangsúlyozza, hogy a csehszlovákiai kommunisták által levont alapvető következtetések ugyanolyan vitathatatlanok voltak csaknem húsz évvel ezelőtt, mint amennyire vitán felüliek ma. A cikket teljes terjedelmében közöljük. A CSSZBSZ X. kongresszusának küldötte Sokat számít, hogy ki milyen régóta dolgozik Nagyjából húsz éve újságíróként alkalmam adódott, hogy Prágában találkozzam Zbigniew Brzezinskivel. Akkor a Károly Egyetemen adott elő. Egy alkalommal szociológusok és közgazdászok társaságában Óta Šik professzor, a csehszlovák gazdaság hibáiról és a csenszlovákiai helyzetről beszélt, amelyben szemléltetően megmutatkoznak a szocialista tervezés fogyatékosságai, s amelyben annyira elkerülhetetlen a szabad piac előnyeit támogató feltételek megteremtése. Brzezinski ezzel kapcsolatban megjegyezte: ,.Várjunk még egy ideig. Aztán majd meglátjuk..." Az amerikai elnök későbbi tanácsadójának válasza (nem merem találgatni, mennyire volt véletlen), látnokinak bizonyult. Néhány hónappal később Csehszlovákiában politikai válság következett be, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja akkori vezetőségének hibái és az idézett elő, hogy a vezetőség nem volt képes idejében reagálni a csehszlovák társadalom életének új jelenségeire. Az eseményeket a CSKP KB plenáris ülése már 1970 decemberében értékelte. Azóta sok idő telt el. A szocialista építés lenini programjának megvalósítása olyan eredmények elérését tette lehetővé Csehszlovákia számára, amelyekre joggal büszke. Lényeges változások következtek be a dolgozók szociális helyzetében, megszilárdult a szocializmusnak a tőkés életmóddal szembeni történelmi fölényéről való meggyőződésük. Sok dolog változott azoknak az embereknek az életében is, akikkel akkor beszélgettem. Zbigniew Brzezinski csillaga lehanyatlott, Óikról megfeledkeztek, úgy tűnik még ott is, ahová költözött, az Egyesült Államokban. De még mindig érvényesül a történelem egyes lapjainak konjunkturális felülvizsgálatára irányuló törekvés. Ahogyan az az állítás is. hogy a válság.eseményeinek az az értékelése, amelyet a csehszlovák kommunisták dolgoztak ki, most állítólag korrekciót igényel. Vegyük tehát szemügyre az azokban az években lezajlott eseményeket. Felvetődik a kérdés: az 1968. évi „prágai tavasz“ szerzői nem hasonló átalakítást szándékoztak-e végrehajtani, mint amilyen ma a szocialista országokban végbe megy. Hiszen már akkor szó volt az „ember-,“ „nyílt“, „becsületes“ vagy valami egyéb ilyesféle arcú szocializmusról. Az 1968. évi csehszlovákiai válság kezdetén a nép őszintén kívánta a felgyülemlett problémák megoldását. A csehszlovák dolgozók hittek abban, hogy a párt a helyes utat választotta. Valójában azonban - a jobboldali opportunisták hibájából - a párt nemcsak nem volt képes mozgósítani a közvéleményt a súlyos, hosszan tartó problémák megoldására, amint ez a CSKP KB 1968 januári ülésén hozott határozat alapján kötelessége volt, hanem abban az időben az események irányítása is kicsúszott már a kezéből. Az érlelődő válság elmélyült és kiéleződött. A csehszlovák reakció által már a 60-as években hirdetett ún. demokratikus szocializmusnak még a legáltalánosabb elemzéséből is kiviláglik, hogy ez a modell a kommunista pártnak a társadalom életében betöltött vezető szerepe ellen irányult. Valójában a szocialista állam alapvető funkciói, a munkásosztály történelmi szerepe, a társadalom belső egysége ellen, a külpolitikát illetően pedig a szocialista közösség keretében létrejött kapcsolatok szétzúzására irányult. A jobboldal a „szocialista pluralizmus" gondolatát hirdette, és teljes mértékben tagadta a CSKP vezető szerepét a politikai életben. Igyekezett megcáfolni a szocializmus realitásait, miközben idealizálta a polgári demokráciát és az ún. demokratikus szocializmus felé vezető út szakaszaként tüntette fel - amely szocializmust szerinte a kapitalizmus fejlődésének befejeződésével lehet elérni. A perspektíváknak ebből a félrevezető magyarázatából logikusan következett az olyan akciókra szólító felhívás, amelyek a szocializmust valamilyen más rendszerré változtatnák, s ennek alapja a társadalmi rendszer kispolgári modellje volna. Ennek az irányvonalnak semmilyen esélye sem volt a sikerre olyan feltételek között, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja szilárdan uralta a helyzetet. Amikor azonban a jobboldali opportunista erők nyílt támadást indítottak a szocializmus alapelvei ellen, s amikor ezeknek az erőknek a bomlasztó tevékenysége megszűnt a párt- és az állami szervek szervezett ellenállásába ütközni, a reakció határozott offenzívába kezdett. A szocializmus csehszlovákiai építésének előző időszakát értékelve egyre hangosabban és sürgetőbben a múltnak csak a negatív oldalait kezdték kidomborítani. Mivel azonban Csehszlovákia Kommunista Pártja nem terjesztett elő saját világos programot, a társadalomban fokozatosan a levertség hangulata lett úrrá, s megindult a szocializmusnak mint társadalmi rendszernek a bomlása. Ezt a tényt nem lehet tagadni. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy amint az 50-es években a gyakorlattal való kapcsolatot ilyen vagy olyan politikai lépések mechanikus megindokolására redukálták, úgy a 60-as évek elején viszont már a másik véglet dominált: az elméletet szembeállították a gyakorlattal, az elképzeléseket dogmatizálták, és elutasítottak mindent, ami 1948 februárja után történt. A tapasztalatok tanulmányozása és az új fejlődési lehetőségek keresése helyett „új eszméket" terjesztettek, amelyeket többnyire a burzsoá fegyvertárból vettek át. Ezek negativista jellegüknél fogva, a társadalmi mechanizmusok elvont bírálatával sok embert vonzottak, így az elégedetlenség termékeny talajára hullottak. A párt gyakorlati tapasztalatait lejáratták, viharosan növekedni kezdett az érdeklődés a legkülönfélébb menedzseri elméletek iránt, amelyekkel a politikai döntések állítólagos szubjektivizmusát akarták kiküszöbölni. A valóság elemzéséből kizárták az osztályszempontú megközelítést. Ez is olyan tény, amely nem szorul korrigálásra. A szocialista társadalom új fejlődési útjai keresésének ürügyén Csehszlovákiában fokozatosan eltértek a leninizmustól, ismét feltűntek a bolsevizmust befeketítő Ma- saryk korának eszméi, sőt még kifejezéskészlete is, végül aztán számos tömegtájékoztató és propagandaeszköz olyan „orosz jelenségként" vetette el a leninizmust, amely •alkalmatlan az európai feltételek között.' A szellemi elit szembefordult a tömegekkel. Fokozatosan olyan csoportok keletkeztek, amelyek „a szocializmus új modelljeit" javasolták és kényszeritették rá a széles közvéleményre. Bármilyen elméletet képviseltek is e csoportok, a gyakorlati politikában cinikusan viselkedtek és tagadtak minden normális elképzelést a demokráciáról vagy akárcsak a rendről. Az „agytrösztök“ célja, hogy magukhoz ragadják a politikai kezdemenyezést és a társadalom élére álljanak, szentesített minden akciójukat és minden eszközüket. A radikalizmus nemcsak a kommunisták „gyermekbetegsége“, hanem az értelmiség permanens betegsége is, rendkívül elterjedt és súlyos kór. Természetesen sajnálhatjuk, hogy valakinek a hibájából a kommunista pártból néha tehetséges emberek is távoznak. Látni kell azonban, hogy az ok többnyire a személyes intellektuális fennhéja- zás és a teljes közömbösség a munkásosztály s minden dolgozó érdekeivel szemben. A Csehszlovákiában „demokratikus“ néven hirdetett szocializmus azon értelmiségiek ambícióinak szüleménye volt, akik elszakadtak a munkásosztálytól és a kommunista párttól. Szocializmus- modelljeik csak spekulatív eszmék maradtak, s ugyanolyan távol álltak a társadalom anyagi lehetőségeitől, mint általában az osztályviszonyoktól. Az ennek a politikának az elmélyítésére tett kísérlet elkerülhetetlenül a szocialista valóságról szóló további mítoszokat eredményezett, s mindez végül is a szocializmus tagadásához és általában anarchiához vezetett. Ma kísérletek történnek arra, hogy ezeket az akciókat szinte a dogmatizmusra való reagálásnak tüntessék fel. Ezek azonban inkább jelentettek reakciót a szocialista világrendszer fejlődésével kapcsolatban azokban az években felvetődött új problémák marxista-leninista megoldására. A hatvanas évek végén Csehszlovákiában elterjedt jobboldali opportunizmus célja nem a marxizmusnak mint a kor által felvetett problémák megoldására képes világnézetnek a fejlesztése, hanem az ellenforradalom bázisának kialakítása volt. Az ilyen drágán megfizetett tanulság, amelyet a csehszlovák válságból Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1970 decemberében vont le, nemcsak történelmi-elméleti vitaanyag. A re- vizionizmus ma is élősködik azokon az időszerű kérdéseken, amelyek a társadalomnak, a mai tudománynak, technikának és a szocialista országok forradalmi gyakorlatának fejlődése során keletkeznek. Vadhajtás a megismerés élő fáján. * A csehszlovák társadalom számára oly nehéz időszak óta csaknem húsz év telt el. Vajon az alatt szükségessé vált az akkori események lényegével kapcsolatos nézetek felülvizsgálása? Nem, a csehszlovák kommunisták nem lelkiismeretük ellen cselekedtek, amikor levonták a tanulságot országuk válságából. Ez a tanulság ma is időszerű, bár az azokban az években levont következtetéseket később kiegészíteni vagy pontosítani lehet... Fel lehet tárni időben távoleső jelenségek közös elemeit. Például a gazdaságban, a politikában, a nézetekben. Veszélyes dolog azonban következtetéseket levonni azoknak a folyamatoknak az azonosságáról, amelyek eltérnek egymástól végbemenésük valódi feltételeit illetően. Ami a csehszlovák válság tanulságait illeti, a csehszlovák kommunisták által belőle levont alapvető következtetések csaknem 20 évvel ezelőtt ugyanolyan vitathatatlanok voltak, mint amennyire ma azok. Az idő igazolta helyességüket. Tizenöt éve dolgozik Silvester Molnár a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Bizottságán. Tizenkét évig politikai-szervező dolgozója volt, három éve pedig titkára a járási bizottságnak. A kongresszus előtti időszak a számvetés ideje. Mi változott a IX. kongresszus óta - kérdezem Silvester Molnártól.- Először is az, hogy átköltöztünk ebbe az épületbe, ahol a Barátság Silvester Molnár Háza is székel. Három helyiséget kaptunk, ez elég is volna irodának, de nincs raktárhelyiségünk - s ez már baj. Azonkívül szükség volna ülésteremre is. A Háznak ugyan van egy nyolcvan férőhelyes terme, de nem akarjuk igénybe venni, hiszen ott naponta vannak rendezvények Az utóbbi években sikerült színvonalasabbá tenni a kulturális munkát; a csehszlovák-szovjet barátság békeünnepségei egyre több embert vonzanak. Azelőtt például nem lépett fel szovjet együttes Štúrovóban, s most rendszeresen, minden évben megrendezik ott is a békeünnepséget, s a barátsági hónapban is mindig szerepel szovjet együttes Štúrovóban. Akkora az érdeklődés, hogy az emberek nem férnek be a terembe. A tizenhárom szekció munkájáról - amely a járási bizottság keretében fejti ki tevékenységét - a titkár elvtárs elismerő szavakkal szól, azt mondja, nem is tudná hirtelenében megmondani, melyik szekció dolgozik a legjobban, hiszen mindegyikben jó szakemberek működnek. Ha mégis kiemelné valamelyiket, akkor az orosz nyelv és a szovjet film szekcióját. Az orosz nyelvi tábort a nyáron már az ötödik alkalommal rendezték meg szovjet pedagógusok részvételével. A járásból száz gyerek vett részt a tizennégy napos táborozáson, de valamennyi érdeklődőnek nem jutott hely. A szovjet film szekciójáról is érdemes néhány szót szólni - ám meg kell jegyezni, hogy mindkét esetben igen szorosan együttműködnek a Ház dolgozóival. A barátsági hónap számos rendezvénye közül Silvester Molnár az érsekújvári Béke moziban megrendezett szovjet filmek fesztiválját emelte ki, különösen Dmitrij Doliny in filmjét, a Viktóriát, amelynek nagy sikerű csehszlovákiai ősbemutatója Érsekújvárban volt, s a vetítésen háromtagú szovjet filmküldöttség vett részt - a Lenfilm képviseletében Frizset Gugaszjev, a rendező, valamint a címszerepet alakító Ljubov Virolajnevova. Bővült a tagállomány - jelenleg 26 ezer tagot tartanak nyilván a 265 alapszervezetben. Ebben az évben a mezőgazdaságban dolgozók közül 800 új tagot vettek fel. Az egységes földműves-szövetkezetekben új szervezetek is alakultak, mivel ez idáig többnyire a falusi szervezetek és- a szövetkezeti szervezetek közösek voltak. A járási bizottság igyekezete, hogy ne legyenek túl nagy létszámú alapszervezetek - az optimális a 80 tagú -, nem jár mindig sikerrel. A nagy létszámú alapszervezetek nem akarnak üzemi szervezetet alakítani. Bár az aktivitásban ez nem játszik jelentősebb szerepet, mondja a titkár. Általában az üzemi szervezetek nagyon jól dolgoznak - kedvezőtlenebb a helyzet a kis falusi szervezetek esetében. A járásban 68 szocialista munkabrigád viseli a csehszlovák-szov- jet barátság címet - ezek valameny- nyien az iparban dolgoznak. A mezőgazdaságban is versenyez már néhány brigád a címért - s a járási bizottság arra törekszik, hogy a számuk növekedjen.- Milyen nehézségekkel küzdenek?- Sok a munkánk, de az nem zavarna - feleli a titkár. - Az viszont igen, hogy a felsőbb szervektől A képzőművészeti verseny legjobbjai - középen Balogh György és Mária Pavlovičová tanárok (Mária Husárová és Emil Biščo felvétele) gyakran késve kapjuk a módszertani segédanyagokat, amelyekre szükség van, hogy idejében felkészülhessünk. A munkát azonban megkönnyíti, hogy nagyon sok önkéntes tisztség- viselő van, akikre támaszkodni lehet. A járás egész területén vannak áldozatkész funkcionáriusok, s a titkár a sok közül felsorolt néhány nevet: Ján Mokráš a Teslában, Jaroslav Dubec az Elektrosvitben, Božena Švecová a šuranyi cukorgyárban, Jozef llkei az Agrostavban, Imre Dezső a Renokovban, dr. Sztrol- ka és dr. Danis a kórházban, és még folytathathók a sort.- A társadalmi szervezetek tevékenységében sokat számít, hogy ki milyen régóta dolgozik. Ha a tisztségviselők állandóan cserélődnek, nem lehet jó munkát végezni- állítja Silveszter Molnár. - Hiszen emberekkel dolgozunk, az embereket ismerni kell, tudni, kihez milyen kéréssel fordulhatunk. KOPASZ CSILLA A Prostéjovi iárasban levő Výšovicei Egységes Földműves-szövetkezetben a napokban kezdték meg a biogáz előállítására szolgáló berendezés próbaüzemeltetését. Az új létesítmény a szövetkezetnek évente 525 600 kilowatt villamosenergiái takarít meg. A biogázt vízmelegítésre, télen pedig a sertésfiaztató fűtésére használják. A felvételen: Josef Ježek az új berendezést kezeli (Vladislav Galgonek felvétele - ČTK)
