Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-12 / 292. szám, szombat

Mihail Gorbacsov washingtoni sajtóértekezlete ,,Ez a látogatás a világpolitika nagy eseménye lett, még odáig is elmegyek, hogy kijelentem: új és fontos szakasz kezdetéről beszélhetünk mind a kétoldalú szovjet-amerikai kapcsolatokban, mind a világpolitikában" - jelentette ki Mihail Gorbacsov. A továbbiakban megállapítot­ta: elmélyült a politikai párbeszéd a két ország vezetői között, önmagában az a tény, hogy ez a folyamat így fejlődik, s ennek eredményeit a közös közlemény­ben rögzítették, a politikai párbeszéd di­namizmusáról beszél, annak szintjéről ta­núskodik. ,,Ennek a dokumentumnak a jelentősége abban áll, hogy megmutas­sa tágyalásaink széles körét és jellegét - mondotta. - Ez a dokumentum azt tanúsítja, milyen fokú kölcsönös egyetér­tés alakult ki az egyes kérdésekben, s azt is bizonyítja, hogy továbbra is fennállnak komoly nézeteltérések." A pozitívumok sorában elsó helyen említette, hogy az elnökkel együtt megál­lapíthatták: a szovjet-amerikai kapcsola­tokban az utóbbi időben bizonyos fokú pozitív fejlődés következett be. Ezek az eredmények a genfi és a reykjavíki csúcs eredményein alapulnak. ,,Határozottan megerősítettük genfi ünnepélyes nyilatko­zatunkat. Ismét kijelentettük, hogy a nuk­leáris háborút nem szabad megvívni, ab­ban nem lehetnek győztesek, s feltett szándékunk, hogy megakadályozzuk az országaink közötti, akár nukleáris, akár hagyományos eszközökkel vívott hábo­rút, nem törekszünk katonai fölény meg­szerzésére. Ezt olyan kötelezettségnek tartjuk, amelyet a két nép korlátlan időre vállal a világ egész közössége előtt" '- hangoztatta Gorbacsov. „Hangsúlyt adtunk annak a különleges felelősségnek, amely a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra hárul a konfrontá­ció megakadályozása útjainak keresésé­ben, a biztonságos világ felépítésében a harmadik évezredbe lépő emberiség számára" - mondotta. „Miközben a realitásoknak megfelelő­en értékeljük azt a tényt, hogy vannak nézeteltéréseink, s néhány területen ezek igen komolyak, nem tekintjük azokat áthi­dalhatatlan akadályoknak. Ellenkezőleg, ezek további párbeszédre ösztönöznek.“ A közös közleményt értékelve megál­lapította: a két ország vezetői most a leg­magasabb szinten szögezték le, hogy túllépnek a hosszúra nyúlt konfrontáción, maguk mögött akarják hagyni azt. „Ez fontos politikai eredmény, s ez jelenti a szovjet-amerikai kapcsolatok új szaka­szára történő áttérés lényegét" - hangoz­tatta. A szovjet vezető részletesen méltatta a most aláírt új szerződést, amely az egész világon felszámolja a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszközöket. „Ez közös siker, a két ország népének sikere, de egyúttal siker szövetségeseink számá­ra is, akik részt vettek ezen a hosszú, maratoni tárgyaláson, annak minden, a kompromisszumok, az új megközelíté­sek felkutatására irányuló szakaszában, a régi problémák megoldásának folyama­tában. S szeretnék utalni a társadalmi mozgalmak résztvevőire világszerte, akiknek tevékenysége ösztönzést nyújtott a politikusoknak a különböző országok­ban, mindenekelőtt nekünk, arra sürgetett bennünket, hogy találjuk meg a megol­dást, kössük meg a szerződést a nukleá­ris fegyverek ezen osztályai felszámolá­sáról, ne álljunk meg az akadályok és a nehézségek láttán." Az SZKP KB főtitkára szólt a hadászati fegyverek csökkentéséről folytatott tár­gyalásokról is Megállapította: sikerült egyes kérdéseket megoldani - egy részü­ket ugyan csak akkor, amikor a Fehér Ház előtt már gyülekeztek a búcsúztatás résztvevői. Gorbacsov ismét a szovjet­amerikai kapcsolatok kulcskérdésének nevezte a hadászati fegyverek számának gyökeres csökkentését. „A felek arra a következtetésre jutottak, hogy ezen az úton is frontáttörést kell végrehajtani, azokra a tapasztalatokra támaszkodva, amelyeket az eddigi tárgyalásokon, így az INF-szerzódéssel kapcsolatos tárgyalá­sokon szereztünk. Ezt halogatás nélkül meg kell tennünk, addig amíg megvan a reális esély a fegyverkezési verseny megállítására" - figyelmeztetett. A szovjet és az amerikai tárgyalókül­döttségeknek adott új utasításokat össze­gezve Gorbacsov elmondotta: ezek alap­ján ki kell dolgozni a szerződést a hadá­szati támadófegyverek korlátozásáról, az­zal, hogy a felek tiszteletben tartják a ra­kétaelhárító rendszerekről megkötött ABM-szerzódést és közösen meghatáro­zott ideig nem mondják fel azt. Az új szerződést az Egyesült Államok elnöké­nek 1988 első felében esedékes moszk­vai látogatásáig kell aláírásra előkészí­teni. ,,A tárgyalások eredményeként jelen­tős haladást értünk el. Tudatosan hasz­nálom ezt a szót, mivel ez a probléma a legjelentősebb a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és minden más ország szá­mára is" - mondotta. A Washingtonban létrejött megállapo­dások közül kiemelte, hogy megállapodás jött létre a tengeri indítású, nagy hatótá­volságú manőverező robotrepülőgépek- ról: az amerikai fél beleegyezett abba, hogy az ilyen fegyvereket, amelyek nem számítanak az új szerződésben engedé­lyezendő 6 ezer robbanófej közé, csak korlátozott mennyiségben alkalmazza és folytatják a megfelelő ellenőrzési mód­szerek keresését. Gorbacsov erről szólva elmondta: a Szovjetuniónak vannak olyan új technikai eszközei, amelyek segítségé­vel helyszíni ellenőrzés nélkül is megálla­píthatják. vannak-e nukleáris fegyverek akár felszíni hajókon, akár tengeralattjá­rókon. Ha létrejön a megegyezés, a Szov­jetunió kész az ezzel kapcsolatos ered­ményeket megosztani, kész bemutatni az eszközök alkalmazását Az új eszközök egyébként nemcsak a fegyverek jelenlé­tét, hanem még azok kapacitását is felde­rítik. A szovjet vezető elmondotta: java­solta Reagan elnöknek, hogy a két ország tudósaiból, szakértőiből alakítsanak ve­gyes bizottságot, amely a leszerelési kér­désekben szaktanácsokat tudna adni az amerikai és a szovjet vezetésnek. Az egyéb megállapodások között sze­repel az, hogy az interkontinentális bal­lisztikus rakéták és a tengeralattjárókról indított ballisztikus rakéták robbanófejei­nek számát 4500-ban szabják meg, a hat­ezres kereten belül. „Az elnökkel együtt utasítást adtunk a tárgyalóküldöttségeknek arra, hogy ké­szítsenek elő olyan megállapodást, amely a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat az ABM-szerződés megtartására kötele­zi, abban a formában, ahogy azt 1972- ben aláírtuk" - mondotta Gorbacsov. Ez magában foglalja a kutatás-fejlesztés le­hetőségét a felek számára. A felek folytat­ják tárgyalásaikat a hadászati stabilitás kérdéseiről. Ha a megadott határidő alatt nem tudnak megállapodásra jutni, maguk határozzák meg további lépéseiket. „Mint látják, jelentősen előreléptünk a nukleáris és az ürfegyverek kérdésé­ben, ami a legfontosabb és a legbonyolul­tabb probléma. De ahhoz, hogy néhány hónapon belül megállapodásra juthas­sunk a hadászati támadóerők csökkenté­séről kötendő szerződés ügyében, igen nagy munka vár még a tárgyalóküldöttsé­gekre, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetésére is" - mondotta Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető aláhúzta, a hagyomá­nyos és a vegyi fegyverekről is részletes eszmecserét folytattak, mivel ezek a le­szerelési megállapodások következtében igen égető kérdést jelentenek. „E téren vannak valódi, reális aggodalmak - ne­künk is vannak aggodalmaink és Nyugat- Európának is -, de igen jó tapasztalataink is, amelyeket a mostani megállapodás kidolgozásánál szereztünk. Emlékezhet­nek, milyen gondot okozott a brit és a francia nukleáris erők problémája, a hadműveleti-harcászati rakéták kérdé­se, vagy az ázsiai területekre telepített rakéták kérdése. Az a készség azonban, hogy közeledni kívántunk egymás állás­pontjához, elvezetett a szerződés megkö­téséhez.“ Gorbacsov érintette az erők úgyneve­zett aszimmetriájának kérdését. Hangsú­lyozta sz ilyen aszimmetria, az előny mindkét félnél megvan, más és más terü­leteken. „Azzal kell a megoldást kezde­nünk, hogy megfelelő felhatalmazást adunk a Bécsben jelenleg folyó konferen­ciának. Le kell ülnünk a tárgyalóasztalhoz és meg kell kezdenünk a kézenfekvő megoldások megkeresését. A tárgyalá­sok csak akkor lehetnek tartalmasak, ha tárgyalni tudunk a kölcsönös és egyidejű csökkentésről, az egyensúlyi különbsé­gek, az aszimmetria felszámolásáról" - hangoztatta. A szovjet vezető felvetette, hozzanak létre Európában olyan öveze­tet, amelyben korlátozzák a támadó jelle­gű fegyvereket. „Meg kell gondolnunk, mi minősül elegendőnek, s általában össze kell vetnünk katonai doktrínáinkat, abból kiindulva, hogy azoknak tisztán védelmi jelleget kell adnunk" - jelentette ki Gorba­csov azt hangoztatva, hogy az amerikai fél „igen komolyan és érdeklődést tanú­sítva" foglalkozott ezzel, s beleegyezett abba, hogy katonai szakértői szinten ko­moly formában megvitatja az elképzelé­seket. Gorbacsov - az INF-szerzódés ta­pasztalataira hivatkozva - nagyobb nyílt­ságot sürgetett a hagyományos fegyvere­ket illetően is a megoldás elérésére. „Ki kell terítenünk kártyáinkat az asztalra, ki kell cserélni valamennyi fontos adatot, értékelnünk kell azokat, meg kell határoz­ni, mi jelent asszimetriát a fegyverek és a fegyveres erők terén, s így kell keres­nünk a megoldást. Mi készek vagyunk arra, hogy késedelem nélkül nekifogjunk ennek, s ragaszkodunk is ehhez. Ez a vé­leménye szövetségeseinknek is, így kö­zös álláspontot fejtek ki. Továbbmenően, készek vagyunk a legalapvetőbb megol­dásokra is, e téren is realisták kívánunk lenni" - hangoztatta. A vegyi fegyverek kérdéséről szólva Gorbacsov ismételten kifejtette: a Szov­jetunió kész a megállapodásra azok meg­semmisítéséről, beszüntette a vegyi fegy­verek gyártását. A szovjet vezető azon­ban felvetette, hogy az Egyesült Államok pozitív nyilatkozatai ellenére a munka lelassult, mégpedig azért, mert az ameri­kai fél nem akarja az egyenlőség elvét alkalmazni a megállapodásra. A két témakört összegezve Gorbacsov kijelentette: a Szovjetunió nem akar egyoldalú előnyökhöz jutni, kész az előre­haladásra a leszerelés minden területén, de csak úgy, hogy annak minden szaka­szában egyenlőség legyen az erők között. Részletesen szólt a nukleáris fegyver- kísérletek témájáról, kijelentve, a Szovjet­unió azok teljes beszüntetését sürgeti, de kész egyelőre egy korlátozottabb megál­lapodásra a kísérletek számának és a töl­tetek hatóerejének csökkentéséről, ezt a minimális lépést azonban mielőbb meg kell tenni. „Sajnálatos, hogy a kísérletek moratóriuma nem talált megértésre tár­gyalópartnereinknél" - mondotta Gorba­csov, kijelentve, a szovjet fél nem adja fel a reményt, hogy sikerül e téren is mege­gyezésre jutni. A tárgyalások katonai vonatkozásai közül kiemelte még, hogy az INF-szerzö- dés ellenőrzési rendelkezései példa nél­kül álló nyíltságot vezetnek be katonai kérdésekben. „Ez nagyszabású frontáttö­rés" - hangoztatta, rámutatva, az ellenőr­zés kérdése egyre növekvő fontosságú a további leszerelési megállapodásoknál. Több mint egyórás bevezetőjében Mi­hail Gorbacsov szólt a regionális válságok kérdéséiről is. „Nem mondhatom el, hogy sok ered­ményt értünk volna el, de küldöttségünk­nek az a véleménye, hogy az amerikai kormányzat most valamivel reálisabban közelíti meg ezeket a regionális kérdése­ket. Itt is újfajta megközlítésre van szük­ség, mindenekelőtt arra, hogy mi is, az amerikaiak is, más országok is feltétel nélkül elismerjék: minden országnak joga van a szabad választásra. Ez a kiinduló­pont, kulcskérdés" - mondotta. A szovjet vezető külön foglalkozott Afganisztán helyzetével. „Olyan megol­dást akarunk, amely véget vet a vérontás­nak az országban, megakadályozza an­nak megismétlődését. Nyíltan kimondtuk, nem akarunk olyan megoldást, amely kö­telezővé tenné valamiféle „szovjetbarát" rendszer létrehozását Afganisztánban, de az amerikai félnek is nyíltan ki kell mon­dania, hogy nem akar valamiféle „Ameri- ka-barát" rendszert a hatalomba ültetni. A szabad, el nem kötelezett, semleges Afganisztánról szólva kijelentettük: meg­hoztuk a politikai döntést a szovjet csapa­tok kivonásáról. Meghatároztuk ennek időtartamát: 12 hónap, esetleg ennél is kevesebb Ez a kérdés azonban még megoldásra vár az ENSZ közvetítésével folyó tárgyalásokon. Ha ez megtörténik, megjelöljük a szovjet erők kivonásának kezdeti időpontját, de ennek ugyanakkor azzal is kell járnia, hogy véget vetnek a felkelők anyagi és fegyverekkel történő támogatásának. Azon a napon, amikor ez megtörténik, csapataink megkezdik a ki­vonulást, nem vesznek többé részt had­műveletekben, minden hadműveletet be kell szüntetni és meg kell kezdeni a politi­kai rendezést, amelyet befolyásunkkal segíteni tudunk. De ehhez az afganisztáni politikai erők. minden érintett fél megálla­podása szükséges. Úgy látom, erre meg­van a lehetőség. Ha ebből indulunk ki, ki tudunk dolgozni egy olyan okmányt, amely meghatározza vállalt kötelezettsé­geinket. Megállapdotunk abban, hogy folytatjuk a munkát ezeknek a kérdések­nek a megoldására. A szovjet vezető utalt arra, hogy a tár­gyalásokon szó volt Afrika déli részével, Közép-Amerikával, a Közel-Kelettel és a Perzsa-öböllel összefüggő kérdések­ről is. Szenvedélyes hangon, hosszan szólt a szovjet-amerikai kapcsolatok megjaví­tásának szükségességéről, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. „Álláspontunk a kétoldalú kapcsola­tokról a következő: a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt világhatalom, igen jelentős gazdasági, szellemi és kato­nai potenciál birtokosa, rendkívül nagy súlya van a világ ügyeiben. Ez meghatá­rozza szerepüket és felelősségüket is. A konfrontáció, a rivalizálás hosszú éve­ken át semmi jót sem hozott, csak károkat okozott. Sokszor bebizonyítottuk egy­másnak, hogy tudunk egymás nélkül élni, megvagyunk a kölcsönös kereskedelem, a tudományos, a kulturális együttműkö­dés nélkül, anélkül, hogy együttműköd­nénk a világméretű kérdések megoldásá­ban. De a kérdés az, vajon csupán ez az egyetlen dolog, amit megmutatunk egy­másnak? Vajon nem kellene-e felülvizs­gálni a két nagy népnek, a két nagyhata­lomnak ezt a helyzetet, amely a háború utáni évek versengése következtében jött létre? Át kell gondolnunk ezt a helyzetet. Azt mondtam az elnöknek és munkatár­sainak: Nem gondolják-e, hogy a politiku­sok elmaradnak a két nép, saját népük hangulatától, szándékaitól? így látjuk ezt országunkban, ilyennek látjuk az amerikai nép hangulatát is - úgy érezzük, hogy kedvező változásokat akarnak - s maguk cselekednek is: kapcsolatokat hoznak lét­re, keresik annak módozatait, a gyerme­kektől kezdve országaink legbölcsebb emberéig. Felismerik, hogy le kell zár­nunk a konfrontáció lapját a könyvben, új fejezetet kell nyitnunk." „Biztosítani kívánom önöket, hogy a szovjet vezetésen belül nincs erről két­féle vélemény: a vélemény egységes és meghoztuk erről szilárd döntésünket. Ha­tározott javulást akarunk az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló kapcsolata­inkban. Erre van szüksége népeinknek, s az egész világnak." A szovjet vezető hosszan ismertette e téren szerzett tapasztalatait, a világ vezető politikusaitól hallott véleményeket éppúgy, mint a washingtoni lakosokkal csütörtökön végbement, alig néhány per­ces találkozásának benyomásait, az amerikai társadalom különböző csoport­jainak képviselőivel a csúcstalálkozó ide­jén megtartott beszélgetései tapasztala­tait. Aláhúzta, hogy a két országra szá­mos közös feladat megoldása várna, s ez is lehetőséget ad az együttműködés kia­lakítására „Ezek a napok komoly eszmecserék­kel, tárgyalásokkal voltak tele. Úgy vélem, ennek a látogatásnak tartalmából kiindul­va joggal mondhatom el, hogy jelentős párbeszéd volt, s az eredmények is jelen­tősek. Azt hiszem, mindez meghozza gyümölcsét, ha következetesen, lépésről- lépésre haladunk előre, bármilyen nehéz legyen is ez - s tudom, hogy valóban nehéz. De előre fogunk haladni a kölcsö­nösen elfogadható megoldások, egymás érdekeinek tiszteletben tartása felé - ez a folyamat nagy ösztönzést kapott. Bevezetője végén Gorbacsov bíráló hangot is megütött: elsősorban azért, mert véleménye szerint az amerikai sajtó egy része jogtalanul vádolja a Szovjetuni­ót az emberi jogok megsértésével. Kije­lentette: a Szovjetunióban mindössze 22 olyan személy van, akit kifejezetten politi­kai okokból ítéltek el, s mindössze 222, akiktől megtagadták a kiutazást, mert ál­lamtitkok birtokában vannak. „Bármit is mondanak, bárhogy is kiabálnak ránk, nem engedjük el őket addig, amíg e titkok el nem évülnek" - mondotta egyebek között. A szovjet vezető ezután válaszolt az újságírók kérdéseire. Számos kérdés vonatkozott a leszere­lés nehézségeire, s különösen az űrfegy­verkezéssel kapcsolatos szovjet állás­pontra. Mihail Gorbacsov megismételte: a Szovjetuniónak nincs ilyen programja, csupán olyan alapkutatásokkal foglalko­zik, amelyek egyes különleges területe­ken az amerikai ürfegyverkezési program keretében is vizsgált problémákkal is azo­nosak. „Csupán ennyit mondtam, s kije­lentettem, hogy a leghatározottabban el­lenezzük a hadászati védelmi kezdemé­nyezés programját - mondotta a látogatá­sa előtt az NBC amerikai televíziós társa­ság által sugárzott interjúra utalva. - Nem fogunk ürvédelmi rendszert kiépíteni a Szovjetunióban, s erre sürgetjük az amerikai kormányzatot is. Ha azonban az Egyesült Államok kormánya nem veszi figyelembe véleményünket, ha létrehozza az ürvédelmi rendszert, akkor ezért teljes mértékben magára kell vennie a felelős­séget, mert ezzel aláássa a hadászati stabilitást, új teret nyit meg a fegyverke­zési verseny előtt, s ez beláthatatlan kö­vetkezményekkel jár. Ha az amerikaiak­nak van erre pénzük, csak költsék el, mi más területen találjuk meg a választ. Ez asszimetrikus válasz lesz, százszorta, vagy még többszörié olcsóbb - mondotta. Egy másik kérdésre válaszolva Gorba­csov kijelentette, nem hiszi, hogy a mos­tani látogatás „megállította volna azt", hogy a fegyverkezési verseny kiterjedjen a világűrre. „Megerősíthetem azonban, hogy a Szovjetuniónak továbbra is ez a célja: meg kell akadályozni a fegyverke­zési verseny kiterjesztését a világűrre"- hangsúlyozta. A szovjet vezető egy kérdésre vála­szolva ismételten kormánya támogatásá­ról biztosította egy olyan nemzetközi kon­ferencia összehívását, amely a közel- keleti rendezéssel foglalkozna. Hangsú­lyozta azonban, hogy az ilyen konferenci­án belül a Szovjetunió lehetségesnek tart­ja a két- és többoldalú tárgyalásokat, például azt, hogy Izrael közvetlenül tár­gyaljon arab szomszédaival. A Perzsa­öböl térségéről szólva Gorbacsov aláhúz­ta, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak közösen kell fellépniük a politikai rende­zés, a háború megállítása érdekében. Egyelőre még nem merítették ki mindazo­kat a lehetőségeket, amelyeket a Tanács legutóbbi határozata nyújt - mondotta, hangoztatta azonban, hogy a kérdésről részletes tárgyalásokat folytatott Reagan elnökkel. Gorbacsov megismételte az európai kérdésekről szólva, hogy a Szovjetunió fenntartja az északi körzetek nukleáris fegyvermentesítésére vonatkozó javasla­tait, amelyeket murmanszki beszédében fejtett ki, s támogatja egy atomfegyver­mentes övezet megteremtését Európa közepén is. A szovjet vezető aláhúzta, a leszerelési megállapodásokat, javasla­tokat a Szovjetunió szövetségeseivel tel­jes egyetértésben, azok közreműködésé­vel, javaslataik alapján dolgozta ki. Kö­szönetét mondott ezért a szövetséges országoknak. Sajtókonferenciáján kérdésekre vála­szolva kifejtette: a reykjavíki tanácskozás óta további jelentős változások következ­tek be a világban, az emberek gondolko­dásában, s ez vezetett el a mostani találkozóhoz, a megállapodásokhoz. Mél­tatta ebben az értelmiség szerepét, han­goztatva, hogy az értelmiség állásfoglalá­sa nagyban hozzájárult a világközvéle­mény gondolkodásának alakulásához, a kedvező légkör létrejöttéhez. Egy kérdés Reagan elnök szovjetelle­nes kijelentéseire utalt vissza. „Úgy gon­dolom, ő is másként látja már a dolgokat- így vagyok magam is" - válaszolta Gorbacsov. Sajtókonferenciáján az SZKP KB főtit­kára meleg köszönetét mondott a szívé­lyes fogadtatásért és saját maga, vala­mint a szovjet nép nevében legjobb kí­vánságait tolmácsolta az amerikai népnek. ÚJ SZÚ 2 1987. XII. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents