Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-03 / 284. szám, csütörtök

Céltudatosabb nevelomunkat Olimpiai eredmények - tanulságokkal M ár elkezdődtek a 37. mate- . matikai olimpiára való elő­készületek, most mégis az elmúlt tanév eredményeit, tanulságait összegezzük. Kényszerűségből tesszük ezt, mivel a Nyugat-szlová­kiai kerület matematikai olimpiai bi­zottsága és a Bratislavai Kerületi Pedagógia1 Intézet - június helyett- az idén is csak az 1987/88-as tanév megkezdése után juttatta el az iskoláknak a múlt tanév értékelő be­számolóját. Az ilyen gyakorlat nem teszi lehetővé, hogy a versenyzők idejében visszajelzést kapjanak munkájukról. Ez azért is helytelen, mert azok az iskolák, amelyek év­könyvet adnak ki egy-egy tanév munkájáról, nem tudják idejében el­készíteni év végi beszámolójukat. A harminchatodik matematikai olimpát a Cseh és a Szlovák Oktatá­si Minisztérium a matematikai olim­pia központi bizottságával közösen- a kerületi olimpiai bizottságok- hatékony segítségével - rendezte meg. Az évente elkészített beszá­molók segítik a tájékozódást és kör­vonalazzák a további teendőket. A Nyugat-szlovákiai kerületben az A kategóriában (a középiskolák 3-4. évfolyamának diákjai) 130-an versenyeztek; közülük 13-an lettek eredményesek. 1. Marian Lukáč (Bánovce nad Bebravou-i gimná­zium), 2. Pavol Kölnik (Nové Mesto nad Váhom-i gimnázium), 3. Oliver Ralik (Nyitrai - Nitra - Guderna utcai gimnázium). A kerület magyar taní­tási nyelvű iskoláinak diákjai az alábbi eredményeket érték el: 4. Vá- zsonyi Ildikó (Komáromi - Komárno- gimnázium), 5-6. Lózsi Imre (ga­lántai Galanta - gimnázium), 8-13. Szabó Andre és Básti Zoltán, mind­ketten a komáromi gimnázium ta­nulói. Az országos versenyt Ústi nad Labemben tartották meg: a Nyugat­szlovákiai kerületből erre az eddigi legtöbbet, nyolc diákot hívtak meg. A mos'tani versenyen 38-an lettek eredményesek; az első 17 tanuló - köztük 6. Marian Lukáč és 16. Pavel Kölnik - győztes lett. Az or­szágos versenyen a magyar tanítási nyelvű iskolákat Vázsonyi Ildikó és Lózsi Imre képviselte. A B kategóriában (a 2. évfolya­mok versenye) 157 tanuló közül mindössze 8-an szerepeltek ered­ményesen. 1-3. Gyertven Miklós (Komáromi Ipari Szakközépiskola), Pompos Arnold (lévai - Levice -gimnázium), Varga Gábor (Somor­jai - Šamorin - Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium). A magyar taní­tási nyelvű iskolák diákjait eredmé­nyesen képviselte még a 4-8. he­lyen végzett Végh Nóra (komáromi gimnázium). A C kategóriában (az első osztá­lyosok versenye) 312 tanulóból 17- en szerepeltek eredményesen. 1. Ondrej Šedivý (nyitrai Párovská utcai gimnázium), 2. Jozef Mičuch Piešťanyi Elektrotechnikai Szak- középiskola), 3. Daniel Bršel (hlohoveci gimnázium). A magyar iskolák tanulói közül Molnár Magda­léna (dunaszerdahelyi - Dunajská Streda - gimnázium) és Cédula Re­náta, a komáromi gimnázium növen­déke ért el jó helyezést. A matematikai olimpia központi bizottsága két évvel ezelőtt egy új kategóriát létesített programozás­ból. A P kategória kerületi fordulójá­ban 8 iskola 14 tanulója vett részt. Ebben a kategóriában a következő két tanuló lett eredményes: 1. Pavel Kölnik (Nové Mesto nad Váhom-i gimnázium), 2. Rudolf Burcl (trnavai gimnázium). Mindkettőjüket meghív­ták az országos versenyre, amelyet Prágában rendeztek meg. Az ötven versenyző között Pavel Kölnik a 6. és Rudolf Burcl a 7-8. helyen vég­zett. Ebben a kategóriában a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákat a kerü­Nyelvi vétségek és kétségek Ezzel a címmel jelent meg a közel­múltban Jakab István újabb nyelvműve­lő könyve, melynek előszavában a kö­vetkezőket írja a szerző: ,,Úgy éreztem, a Nyelvi vétségek és kétségek cím fejezi ki legjobban ezeknek az írások­nak a jellegét, hiszen egy részük nyelv­használati hibáinkra figyelmeztet, más részük nyelvi bizonytalankodásainkban próbál eligazítani. Kívánom, hogy te­gyék mindezt eredménnyel.“ Az anyanyelvűnk használatában egyre inkább elburjánzó vadhajtásokra gondolva, megkérdeztük Jakab Istvánt, van-e haszna a nyelvművelésnek, játszhat-e jelentősebb szerepet egy- egy nyelvművelő könyv a hibák meg­szűntetésében, a nyelv tisztaságának őrzésében, anyanyelvi kultúránk ápolá­sában, különösen ha a gyűjtemény, mint most az öné is, mindössze nyolc­száz példányban kerül a hazai piacra.- A kérdés első részére határozott igennel felelhetek. Természetesen nem úgy kell ezt az eredményt elképzelni, hogy a nyelvművelés egyszer s min­denkorra véget vet egy-egy nyelvi elem, szerkesztésmód hibás használa­tának, még kevésbé úgy, hogy megál­líthatja a nyelvrontást. Uj elemek: sza­vak, kifejezések holnap is keletkeznek, s ezeknek megalkotásában vagy hasz­nálatában újabb hibák fordulhatnak elő. Sőt nemegyszer egy-egy régi hibátlan szavunkat is elkezdünk nemkívánatos divatos jelentésben vagy éppen funk- ciótlanuj használni, mint napjainkban a valahol határozószót („Valahol úgy érzem, hogy...“). Vagy felelevenítünk a nyelvhasználatból már kiszorítottnak vélt elemeket, mint egyik-másik különc­ködő újságíró a papirosízű miszerint kötőszót, amely esetleg csak a bürokra­ták nyelvhasználatának jellemzésére, tehát stílusfestésre való a szépiroda­lomban, nem pedig mai publicisztikai szövegbe kötőszónak. A nyelvművelés­nek tehát csak korrigáló, javító szerepe van, s bizony csak hosszú és követke­zetes küzdelemmel ér el eredményt. De ér el eredményt. Gondoljunk csak arra, hogy hány szlovák és szlovákos alakú más szó találta már meg a magyar megfelelőjét az élőbeszédben (predse­da, tajomník, účtovník, agronóm, zoo­technik stb.), illetve hány - nálunk seb­tében kitalált - szónak sikerült a ma­gyar nyelvben ismeretlen jelentésben való használatát kiküszöbölni - ha az élőbeszédben nem is - legalább a saj­tóban (brigád, iskoláz, feljátszik valamit magnószalagra, akadémia stb.). Ami a kérdés másik részét illeti: arra szintén igennel felelhetek. Jó, ha ezek a nyelvhelyességi-helyesírási tudniva­lók kötetben is az érdeklődők kezébe kerülnek, és szükség - vagyis kétség - esetén fel-fellapozhatják a megfelelő oldalt. Csakhogy - sajnos - kötetben is kevés, nálunk mindössze nyolcszáz emberhez kerülnek el ezek az írások, mert ennyi kötetet terveztek a belföldi piacra. Ez néhány hónap alatt elfogy. Nemegy olvasó panaszkodott már, hogy az Új Szó Kis nyelvőr rovatából kénytelen kivágni a cikkeket, s őrizgetni őket borítékokban, iratgyűjtőkben. Bizonyára eredményesebb lenne a munkánk - mert több lapunk közöl­hetne nyelvi cikkeket ha több nyelv­művelőnk volna. Sajnos, ez a tevékeny­ség nemigen vonzza a magyar nyelv és irodalom szakosokat, inkább csak a hozzá nem értőket, dilettánsokat. Több megfelelő képzettségű fiatalt pró­báltam már bevonni ebbe a munkába, de amikor azt tapasztalták, hogy ez nagy gondosságot és pontosságot kí­ván, hiszen alaposan meg kell vizsgál­nunk a szóban forgó nyelvi problémát ahhoz, hogy szakszerűen meg tudjuk oldani, elment tőle a kedvük. Igen, mert itt nem lehet látványos teljesítményt nyújtani: két-három napi keresés, kuta­tás eredménye olykor csupán másfél­két gépelt oldalas cikk. Ez praktikusab­ban szólva azt jelenti, hogy két-három napos muhkával 80-100 koronát ke­res. .. Kell tehát ennek a vállalásához bizonyos megszállottság is, vagy leg­alábbis hivatásérzet. Csak azok a pró­bálkozók nem hagytak fel vele mindjárt az elején, látva, hogy egy-egy kérdés milyen alapos vizsgálatot igényel (még­is melléfog olykor a gyakorlottabb nyelvművelő is), akikben megvan ez a hivatástudat, ez a felelősségérzet az anyanyelvért. (bodnár) leti fordulóban a galántai és a komá­romi gimnázium képviselte. A 36. matematikai olimpia kerületi versenyeibe 38 gimnázium, 29 szakközépiskola és 4 szakmunkás- képző intézet tanulói kapcsolódtak be. A gimnáziumok első három he­lyezettje: Komáromi Magyar Tanítá­si Nyelvű Gimnázium (31 verseny­zőből 5-en lettek eredményesek), lévai gimnázium (30-ból 4-en szere­peltek sikeresen), nyitrai Párovská utcai Gimnázium (24-ből 5-en értek el eredményt). Az ipari szakközépiskolák első három helyezettje: Piešťanyi Elekt­rotechnikai Szakközépiskola (13-ból 4-en lettek eredményesek), Komá­romi Ipari Szakközépiskola (18-ból egy szerepelt jól), Nové Mesto nad Váhom-i Gépészeti Szakközépisko­la (14-ből egy ért el eredményt). A 36. matematikai olimpia verse­nyeiben a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokat és a közös igazgató- ságúakat még az alábbiak képvisel­ték: érsekújvári (Nové Zámky), du­naszerdahelyi, somorjai, galántai, ipolysági (Šahy), Štúrovói, zselizi (Želiezovce), szenei (Senec). Szak- középiskolák és szakmunkásképző intézetek: Hurbanovói Építőipari Szakközépiskola, Érsekújvári Elekt­rotechnikai Szakközépiskola, Komá­romi Mezőgazdasági Szakközépis­kola, Vágsellyei (Šaľa) Vegyészeti Szakközépiskola, Štúrovói Szak­munkásképző Intézet, Dunaszerda­helyi Szakmunkásképző Intézet. Tovább folytathatnánk az ered­mények felsorolását és az összeha­sonlításokat, hiszen számos tanul­ságot lehet levonni abból, hogy egyes gimnáziumok több mint egy évtizede igen jóf mások viszont igen gyenge eredményt érnek el. Ismerve az eredményeket és erőfeszítése­ket, elmondhatjuk: a gyengén telje­sítő iskoláknak sokkal többet kell tenniük, hogy a legrövidebb idő alatt felzárkózzanak legalább a közép­mezőnybe. Legjobban az A kategória felada­tai feleltek meg a versenyek követel­ményeinek. A C kategóriában na­gyon sok tanuló ért el nulla pontot. Az okok feltárása alaposabb elem­zést igényelne. Számos alap és kö­zépiskolában nincsenek megfelelő szakemberek a tehetséggondozás­hoz, hiányoznak a megfelelő szer­vezeti keretek (például az ipari kö­zépiskolákban a szakkörnek megfe­lelő matematikai gyakorlatok beve­zetésére csak a 3. és 4. évfolyamok­ban van lehetőség). Sok alap- és középiskolában nincsenek matema­tikai szakkörök, amelyek a tehetség- gondozás bázisai, nélkülözhetetlen fórumai. Olykor az iskolavezetéstől sokszor minimális segítséget sem kapnak, vagy a tanárok nehezen vállalnak többletmunkát. Az okok között szerepel az erkölcsi és anyagi elismerés hiánya. Holott ,,rendkívül fontos, ugyanakkor összetett feladat a fiatal tehetségekkel való munka. A tehetség általában különbözik az átlagtól. S éppen azok a vonások, amelyek eltérnek az átlagostól, nem ritkán értelmetlenségbe ütköznek. A tehetség néha provokálja és nyug­talanítja környezetét. A tehetség igyekszik szétfeszíteni a gondolko­dás szokványos sémáit, ezért tehet­ség.“ Miroslav Véteknek ez a meg­állapítása oktatásügyünkre is érvé­nyes. A tehetséggondozásban fel­mutatott eddigi eredmények alapján állíthatjuk, hogy mind az át­lagos, mind a kivételesen tehetsé­ges gyerekek képességeinek fej­lesztésében azok a pedagógusok jutnak a legtovább, akik a tanulási folyamatok szervezésében, koordi­nálásában kellő adottságokkal, fej­lett pedagógiai érzékkel, alapos fel- készültséggel, kimagasló személyi tulajdonságokkal rendelkeznek. Akik gyorsan és alaposan megismerik ta­nítványaikat, kipróbálják, feladatok elé állítják őket. Akik fejlesztő prog­ramok összeállítására képesek, megnyerik növendékeiket a kemény munkára, tudják őket ösztönözni. Napjaink tehetséggondozó munká­jához önmagában nem elég a tehet­séges tanár; csak alkotni hajlandó pedagógus lehet a tehetségfejlesz­tés motorja. Ilyen igényű pedagógus szép számmal dolgozik kerületünk iskoláiban. . _____ OL ÁH GYÖRGY Gyökeres György felvétele Leningrád - a nagy október bölcsője Bratislavában ezen a címen nyílt kiállítás mutatja be a három forrada­lom városát a látogatóknak. 800 négyzetméteren 35 kiállító kétszáz­nál több kiállítási tárgya igyekszik képet adni Leningrád múltjáról, jele­néről és egy kicsit jövőjéről is. Azok, akik turistaként akár csak néhány napot töltöttek a Néva partján - nem is szólva a várost jobban ismerőkről -, bizonyára hiányérzettel, kicsit csalódva távoztak a Szakszerveze­tek Házából. Jó volt az eredeti elgondolás: egy olyan „kamarakiállítást“ rendezni a nagyváros forgalmas központjá­ban, ahol a siető emberek egy szűk óra alatt megnézhetik az expozíciót és kellemes környezetben videofil­mekről megismerhetik a város forra­dalmi múltját, építészeti remekeit, ki­csik és nagyok amatőr művészeti együtteseit, ízelítőt kaphatnak a vá­ros gazdag kulturális életéből. A kiállítás első része 1917 októ­berének eseményeit idézi az Auróra cirkáló makettjével, a néphatalom első dekrétumainak fotókópiáival. A további rész Leningrádot, mint az ország egyik vezető ipari, tudomá­nyos és kulturális központját mutatja be. Tájékoztat az Intenzifikáció 90 programról, a leningrádi gazdaság területi-ágazati intenzifikálásának merész programjáról 1986-1990-re. A program országos jelentősége is számottevő, hiszen a leningrádi népgazdasági komplexum adja a Szovjetunió ipari termelésének 3 százalékát, itt állítják elő az uj típusú gépek 7 százalékát, az ener­getikai berendezések több mint fe­lét, gyakorlatilag az összes atomre­aktort. Megismerkedhetnek a látogatók a leningrádi és csehszlovákiai üze­mek kibontakozó, egyre szorosabb együttműködésének konkrét ered­ményeivel, a tudományos-műszaki csere kölcsönös előnyösségének, hatékonyságának bizonyítékaival. Szerényebb helyet kapott a le- ningrádiak mindennapi életének be­mutatása, s kicsit a háttérbe szorul­tak a Néva parti építészeti remekek, a város pezsgő művészeti élete és az is, hogy Leningrádot joggal neve­zik a múzeumok városának. A 68 művészeti, irodalmi, történelmi és tudományos múzeum kincseiről csak egy-egy felvétel tájékoztatja a látogatókat. Nagyon szép színes felvételek mutatják be viszont a tör­ténelmi városközpontot, ahol már készül-épül a történelmi-etnográfiai komplexum - teljes egészében hely­reállítják a régi Pétervárt, ismét olyan lesz, mint kb. 100 évvel eze­lőtt. Kár azonban, hogy a felvételek alatt nincsenek aláírások, pedig el­sősorban a nagy számban ide láto­gató diákok felismerhetnék, megis­merhetnék Dosztojevszkij, Puskin, Gogol műveinek helyszíneit. Talán a kiállítás utolsó, A béke és barátság városa elnevezésű része a legmegkapóbb. A 900 napos blo­kád, a helyreállítás nehéz éveinek képei szívbemarkolóak. Szívet me- lengetőek viszont azok a felvételek, amelyek a mai Leningrád kiterjedt nemzetközi kapcsolatairól számol­nak be, lakosainak őszinte békevá­gyát demonstrálják. A hős városban, Lenin városában ez szinte törvény­szerű. (gzs) JÖVŐ ÉVTŐL: Új cseh irodalmi hetilap A Tvorba 45. számában szer­kesztőségi közlemény ad hírt arról, hogy 1988. január 1 -tői kezdve a Tvorba irodalmi melléklete, a Kmen a Cseh írók Szövetsége önálló hetilapjaként jelenik meg. Mit olvashatunk majd az önálló Kmenben? Az önálló hetilap tovább­ra is helyet ad a kortárs irodalom bemutatásának. Verseket, prózai szemelvényeket, esszéket, recen­ziókat, az irodalmi élet eseményeiről beszámoló híreket találhat az olvasó a Kmen oldalain. Rendszeresen tá­jékoztatni fogja az olvasóit az író- szövetség munkájáról, beszélgeté­seket közöl cseh és szlovák, de külföldi írókkal, műfordítókkal, il­lusztrátorokkal és kiadói szakem­berekkel egyaránt. Helyet ad hasáb­jain a riportoknak, vitáknak, valamint a folytatásos olvasmányoknak is. A 12 oldalas hetilap ára 2,50 korona lesz. A 24 oldalon továbbra is megjele­nő Tvorba figyelmének előterében a Kmen önállósulása után a dráma- irodalom, a képzőművészet, a zene és az építészet, valamint a művelő­déspolitika átfogó kérdései állnak majd. Tehát a Tvorba továbbra is sokoldalú művelődéspolitikai hetilap1 marad, amely nem csupán az alkotó értelmiséghez, hanem az olvasók széles táborához kíván szólni. Ha­sábjait kitöltik majd a figyelemre méltó műalkotások elemzései, a művelődéspolitika időszerű kérdé­seiről szóló cikkek és esszék. To­vábbra is közöl beszélgetéseket rendkívüli eredményeket elérő érde­kes emberekkel, kommentárjaiban, elemző cikkeiben állást foglal a ha­zai és a nemzetközi élet fő kérdései­hez. Természetesen helyet ad az olvasók leveleinek is. Külön rovat­ban folytatja fiatal művészek, tudó­sok, feltalálók és újítók bemutatását.-Azt akarjuk, hogy a Tvorba és a Kmen valóban élő és modern hetilap legyen, amelyek nem térnek ki életünk egyetlen fontos területe, sem a mai világ egyetlen problémája elől sem. Csakis a nyilvánosság nyílt tájékoztatása elvének következetes érvényesítésével vehetünk részt a szocialista demokrácia fejleszté­sében, társadalmunk átalakításában - olvashatjuk a szerkesztőségi köz­leményben. A Tvorba 45. számának Kmen irodalmi mellékletében beszélgetést közölnek Bohumil Hraballal. Karéi Sýs, aki tudvalévőén maga is a toll mestere, többek között megkérdezte Bohumil Hrabaltól: - Ez év júniusától ön tagja a Cseh írók Szövetségé­nek. Mit jelent ez a tagság egy het- venhárom éves férfi számára? Bohumil Hrabal így válaszolt:- Az emberek a nekem címzett levelekre ezt írják: cseh író. így tehát formálisan is az vagyok. Itt vagyok, itt élek, néha könyvem is jelenik meg itt. A szövetségnek is megírtam, hogy a cseh írók közé tartozom és szívesen venném, ha a szervezet tagja lehetnék. Ez meg is történt. Amint azt megírtam, nem tartom magam sem külső, sem belső emig­ránsnak. Emigrálni? Esetleg az em­beri örökkévalóságba... A Kmen következő oldalán Tá sametová čerň uvnítf (Az a bársony­fekete belülről) címmel olvashatjuk Bohumil Hrabal írását, amely Ladis­lav Michálek fotóművésznek a régi Libeňt idéző fényképkiállításához készült katalógusban jelent meg. (sm) ÚJ SZÚ 6 1987. XII. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents