Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-03 / 284. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1987. XII. 3'. A szegények szószólója volt Száz éve született František Kubač Az érsekújvári (Nové Zámky) Novofruct az idén hét új terméket ad piacra. Közülük különösen a diabetikus zöld- segsaiáták, a különböző fűszerkeveré- kek és gyermektápszerek számíthatnak nagy népszerűségre. A felvételen Júlia Brigyihová (balról) és Dékány Renáta a meggyből készített gyermektápszer adagolását ellenőrzi. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) Több zöldséget, nagyobb választékot Üzemközi együttműködéssel javítják az ellátást . František Kubač 1887. december 3-án Seredben született. Egész élete, munkássága összekapcsolódik a forradalmi munkás- és kommunista mozgalommal. Az idén több forradalmár születésének 100. évfordulójáról emlékezünk meg. A közelmúltban irtunk Steiner Gáborról, Marek Čulenról és 1887-ben született Major István is. A kommunista párt négy neves képviselője szinte a megtévesztésig hasonlít egymásra. Még az első világháború előtt bekapcsolódtak a munkásmozgalomba, Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervezői közé tartoztak, és a világháborúk közti időszakban a mozgalomban azonos tisztségeket töltöttek be - a CSKP KB legfelsőbb szervének és szlovákiai vezetőségének tagjai voltak, a húszas évek derekától a CSKP tisztségviselőiként a Nemzetgyűlés képviselői, 1935-tpl pedig szenátorai voltak. A fokozott kizsákmányolás időszakában részt vettek a mezőgazdasági proletariátus drámai küzdelmeiben. Ha szükséges volt, forradalmár hazafiként tevékenykedtek, a háború alatt illegalitásban dolgoztak otthon vagy a határokon túl és a felszabadulás után minden erejüket az új társadalom építésére fordították, természetesen Steiner Gábor kivételével, aki a buchenwaldi koncentrációs táborban pusztult el. Ahhoz a nemzedékhez tartoztak, amelyet a múlt század végén a munkásosztály fejlődése, az első világháború megpróbáltatásai. végül pedig a nagy októberi szocialista forradalom mozgósító ereje befolyásolt. Az októberi forradalom győzelmének idejében harmincévesek voltak. Az ebben a korban hozott döntések rendszerint véglegesek, megmásíthatatlanok, mivel nem az ifjonti türelmetlenség, hanem az élettapasztalatok alapján születnek. Megkülönböztette őket azonban természetük, temperamentumuk, megnyilvánulásaik, s nem utolsósorban nemzetiségük. A legkevésbé közülük František Kubačot ismerjük. Nem írtak még róla olyan átfogó életrajzot, amely révén jobban megismernénk jellemét és munkáját. Ennek talán az az oka, hogy nem hagyott maga után terjedelmes irodalmi munkásságot, hogy tevékenysége mindenekelőtt az osztályharc szervezésében és irányításában, az agitálásban merült ki, a gyűléseken, a nyilvános összejöveteleken, tüntetéseken, és természetesen a képviselőházban elhangzott több száz beszédében nyilvánult meg. František Kubač, a szlovákiai szegények szószólója politikai aktivitásának sokrétűségét a csendőrök, a jegyzők, a járási parancsnokok és az akkori burzsoá állami gépezet más képviselőinek szék számára az ilyen jellegű teve- kenység felmérése rendkívül munka- és időigényes, s látszólag kevésbé hatásos. Hónapokig, sőt évekig kellene kutatni a volt járási hivatalok levéltáraiban, ahol megtalálhatók František Kubačnak a Sered, Galánta (Galanta), Vágsellye, (Šaľa), Hlohovec, Nyitra, (Nitra), Trnava és más szlovákiai városok és községek környékén kifejtett tevékenységére vonatkozó iratok. így végül is úgy tűnik, mindenekelőtt a sztrájkok neves szervezője volt és nem teoretikus, cikkek vagy riportok kiváló írója. A történészek azonban tévednek' és nem először fordul elő, hogy nem szentelnek kellő figyelmet a mozgalom élenjáró képviselőinek, azoknak a személyiségeknek, akik kiváló szervezők voltak, tettekre váltották a kommunista párt határozatait és irányvonalát. Ezekre az emberekre nehezedett az egész mozgalom terhe - mgndotta annak idején Ladislav Novomeský Steiner Gáborról, és ez a jellemzés teljes mértékben vonatkozik František Kubačra is. A burzsoá köztársaságban folytatott bérharcok kérdéseivel foglalkozó szakembereken kívül ma már kévésén tudják elképzelni, mit is jelent Szlovákia enciklopédiájának František Kubáéról adott rövid jellemzése: a mezőgazdasági és építőipari munkások számos eredményes bérsztrájkjának szervezője és" résztvevője. Ezt a mondatot olvasva több olvasóban felmerülhet, miért is ne lettek volna eredményesek ezek a sztrájkok? Hiszen a mezőgazdasági és építőipari munkások száma több százezer volt, ők kapták a legalacsonyabb béreket, a szezonmunkások a nagybirtokok szükségszállásain, szalmazsákokon aludtak, nyomorúságos ruhájukat szögekre akasztották, a többiek kis lakásokban éltek, jó szót nem hallottak, csak a fárasztó munkát, a rövid alvást és a sok gyerek okozta örök gondokat ismerték. Miért lenne nehéz ezeket az embereket fellázítani? Csakhogy ez a több százezer szegény munkás több tucatnyi nagybirtokon dolgozott, nem volt idejük a gyülésezésre, nem volt pénzük, hogy újságot vegyenek és csak ritkán volt idejük arra, hogy rendszeresen olvassanak. Csak az olyan számok őszinte szavai hatottak rá, aki hozzájuk kötődött, aki semmit sem ígérgetett alaptalanul, aki arra tanította őket, hogy eredményesen harcoljanak jogos követeléseikért. Ilyen tisztségviselő volt František Kubač. Eredetileg mező- gazdasági és építőipari munkásként dolgozott, jól ismerte a nagybirtokok és az építkezések munkakörülményeit, de ugyanakkor, és ezt külön kiemeljük, nagyon jól ismerte az ellenfelet, a nagybirtokosok mentalitását, erejét és pozícióját. Tapasztalatból tudta, mikor és miért kell sztrájkolni, hogyan kell a harcot vezetni, mikor kell engedményt tenni, s mikor kell a harcot befejezni. Nem az asztal mellől, elméleti következtetések alapján irányította a sztrájkokat, ezért tudott eredményt elérni az olyan irreálisnak tűnő követelményekért küzdő sztrájkban is, mint amilyen az 1929 évi volt. František Kubačot szoros szálak fűzték a mezőgazdasági proletariátushoz és ezért készen állt, hogy határozottan fellépjen minden olyan sérelem ellen, amely szociális vagy nemzeti szempontból a legszegényebbek tömegét érte. így tehát nem hiányozhatott azok közül, akik felháborodottan tiltakoztak az 1931-ben történt kosúti (Košúty) vérontás miatt. A parlamentben a davistakkal közösen kidolgozott, beszédében tájékoztatta a képviselőket azokról a tragikus eseményekről, amelyek három magyar nemzetiségű mező- gazdasági munkás életét követelték, amelyek során többen megsebesültek és amely nyomán üldözni kezdték Major Istvánt. František Kubač rendkívüli érdemeket szerzett a falusi szegénység életkörülményeinek javításáért folytatott harcokban, de igazságtalanok lennénk, ha életművét csak erre a területre korlátoznánk. Egészséges politikai éleslátással rendelkezett és így törvényszerűen a forradalmi munkásmozgalom fő irányvonalát követte. És ez a fő irányvonal nemcsak a szociális lázadásokban merült ki. Amikor Csehszlovákiát a náci Németország veszélyeztette, előtérbe került az állam és szuverenitásának védelme. A müncheni árulást követő nehéz időket Seredben élte át, bekapcsolódott a párt illegális munkájába, kiadta a Hlad dediny című folyóiratot. A szlovák nemzeti felkelés kitörése után 57 évesen azonnal Banská Bystricába ment, ahol az ideiglenesen felszabadított területen az igazságügyi megbízott tisztségét töltötte be. Miután a felkelők a hegyekbe vonultak, rendkívüli megpróbáltatások közepette a Hlas ľudu-t szerkesztette és megpróbálta folytatni politikai munkáját, mint az SZLKP balážei bizottsága elnökségének tagja. A felszabadulás után a párt- és a közéletben több fontos tisztséget töltött be, és magas állami kitüntetéseket kapott. František Kubač minden ponton szerény maradt és nem feledkezett meg a legfontosabbról: a tisztségviselőnek a dolgozókat kell szolgálnia. ZDENKA HOLOTÍKOVÁ Az év vége felé a Zelenina galántai (Galanta) üzemében is nagy a sürgés-forgás. Az üzem dolgozói minden erejükkel arra törekednek, hogy az ünnepekre minél több zöldséget és gyümölcsöt szállíthassanak az üzletekbe. A nem könnyű feladattal kapcsolatban Pavol Lóczi, a kereskedelmi osztály vezetője azt fejtegette, hogy a zöldségfelvásárlás nehezebb körülmények között folyt, mint tavaly. Ennek az volt az oka, hogy több mezőgazdasági vállalat és kertészkedő nem tartotta meg a szerződésekben ígért időtervet. Az is előfordult, hogy a termelők kevesebb árut szállítottak a tervezettnél. Amint elmondotta, a zöldségigénylés az új évre lényegében annyi lesz, mint a múlt évben, s a szerződések megkötésekor előnyben részesítik a mezőgazdasági vállalatokat. Vladimir Fraňo, az üzem igazgatója az új vállalati törvénytervezetre hivatkozva azt hangoztatta, hogy munkájukban szeretnék érvényesíteni a vállalkozószellemet. Például szívesen felvásárolnák a járásban megtermelt korai és kései burgonyát. Nem értik, miért kell ezt nekik átvenniük a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat galántai üzemétől? Ha rajtuk múlna, akár azt is bevezetnék, hogy közvetlenül az üzleteik vegyék át a burgonyát a termelőktől. Ezzel lényegesen lerövidülne a termény útja a termelőtől a fogyasztóig. Ilyen vonatkozásban bizony bőven akad tennivaló, mert esetenként jelentősek az akadozó felvásárlásból és a rossz tárolásból eredő veszteségek. Az üzemben ezen kívül jobb feltételeket kellene teremteni a termés tárolására. Ezen a téren az első lépéseket már megtették, épül az új hűtőház. Ha üzembe helyezik, akkor lényegesen kevesebb gondjuk lesz. A karácsonyi piacra elég nagy választékban biztosítanak gyümölcsöt és zöldséget. Például káposztából még több is van, mint amennyit a kereskedelmi hálózat igényel. Ezzel kapcsolatban Knapp Tibor, a vállalat helyi raktárának vezetője elmondta, elegendő vöröshagymát vásároltak fel, s még Bratislava részére is tárolnak 150 tonnát. Úgy látszott, hogy sárgarépából nem tudják teljesíteni a felvásárlási tervet, de egy kis vállalkozó szellemmel megoldották a problémát. Mivel a Galántai járásban termett sárgarépa egy része nem felelt meg a minőségi követelményeknek, a Zelenina trnavai és pardubicei üzemétől vásároltak kiváló minőségű sárgarépát. A választék bővítése céljából a jövőben szeretnék állandóvá tenni a kölcsönösen előnyös együttműködést. Egy kis konkurenciát is szeretnének kialakítani a termelők körében, hogy a mezőgazdasági vállalatokat és a kertészkedőket kifogástalan termény eladására ösztönözzék. Versenyezzenek egymással a termelők és az a termény találjon vevőre előbb vagy kedvezőbb feltételek között, amellyel a lehető legnagyobb mértékben meg vannak elégedve a felvásárlók, illetve a fogyasztók. Az átalakítási program szellemének megfelelően, sokoldalú együttmüködést építenek ki a termelőkkel és a felvásárlókkal, s több esetben részt vállalnak a termelés fejlesztésében. Az igazgató jó példaként említette, hogy az Abrahámi Efsz-nek az együttmüködés keretében 9 tonna, Spanyolországból behozott ültetőfokhagymát juttatnak, s ugyanakkor tanácsokat adnak a termeléshez, és vállalják a termés felvásárlását. Szóba került, hogy egyes mező- gazdasági vállalatokkal nehéz együttműködni, mert nem vállalnak kellő felelősséget szerződéses eladási kötelezettségeik teljesítéséért. Az idén például a galántai Május 9 Efsz nem teljesítette vöröshagyma-eladási tervét. Sajnos, a ker- tészkedők közül szintén sokan nem teljesítették ígéretüket. Az üzem berendezésének korszerűsítésével kapcsolatban megtudtuk, hogy az épülő hűtőházat már jövőre szeretnék üzembe helyezni. Főleg almát és csemegeszőlőt akarnak benne tárolni, de nyáron a gyorsan romló zöldségféléket is itt helyeznék el. Tovább bővítik kapcsolataikat a Zelenina pardubicei és senicai üzemével, hogy még rugalmasabbá tehessék az elosztást. František Šebo, a Szlovákiai Ker- tészkedők Szövetsége járási bizottságának titkára elmondta, hogy globálisan ugyan teljesítették értékesítési tervüket, de a választék nem felelt meg az igényléseknek. Paradicsomból és salátauborkából időszakonként túlkínálat volt, ezzel szemben a kertészkedök a szerződésekben ígért 120 tonna fokhagyma helyett csupán 38 tonnát adtak el. Az alapszervezetek gyűlésein ezeket a problémákat megvitatják, hogy megteremtsék a kedvező feltételeket a jövő évi szerződések teljesítésére. Az üzem tehát - partnereivel együttműködve - keresi a lehetőségeket a vállalkozási szellem kialakítására, hogy a fogyasztók a jövőben minél több jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt vásárolhassanak. BALLA JÓZSEF Levelek közt tallózva Ismét összegyűlt szerkesztőségünkben néhány levél, melyet lapunk hasábjain nem közöltünk, s levélíróink bizonyosan azt gondolják: hiába fordultak bizalommal hozzánk, leveleikről régen megfeledkeztünk. Most ezekből a levelekből merített gondolatokat, tapasztalatokat adjuk át az olvasóknak. Örömmel nyugtázzuk, hogy olvasóinkat nem hagyják hidegen az Új Szóban megjelent írások, s tollat ragadnak. Egy hatunokás nagymamának Zala József Terhes állapot című cikkén akadt meg a szeme, s nem sajnálva az időt, megajándékozott bennünket egy hasonló történettel: „Mielőtt nyugdíjas lettem, én is naponta ingáztam , autóbusszal munkahelyem és az otthonom között - írja. - Velünk utazott egy állapotos süketnéma fiatalasszony, aki nehezen viselte az autóbusz rázását, sokszor az én vállamra támaszkodva vészelte át a 12 km-es utat. A diáklányoknak eszükbe sem jutott, hogy egyszer majd ők is kismamák lesznek, csak felszólításra adták át a helyüket. A fiúkról nem is beszélve! Néhány évvel ezelőtt szintén egy tömött autóbuszban utaztam, amikor felszállt egy ezek közül a gúnyolódó fiúk közül, két kisbabával a karján. Senki sem vette őket figyelembe, így állva maradtak egész úton. Eszembe jutott az eset a süketnéma kismamával, s ismerősömnek jó hangosan elkezdtem mesélni a régi történetet. A fiatalember most a saját bőrén tapasztalhatta a nemtörődömséget.“ A minap bevásárolni siettem, s hogy még zárás előtt odaérjek, nem figyeltem, hová is lépek a járdán Éppen az élelmiszerüzlet ajtajához értem, amikor hirtelen megcsúsztam valamin. Ha nem kap el a mögöttem jövő fiatalember, bizony szépen beütöttem volna a fejem az utca kövébe. Köszönetét mondva körülnéztem, s a „gyilkos“ banánhéjon kívül végig az úton „elhagyott“ papírok, dobozkák, gyümölcshéjak és egyéb „fölösleges“ tárgyak hevertek. Nem szívderítő látvány, ha az ember a vasárnapi séta alkalmával egyre gyakrabban botlik meg ilyen vagy olyan „akadályban“. Ez azonban nemcsak városi jellegzetesség, falvainkat is egyre gyakrabban díszítik ilyen különleges „szépségek“. Több faluban mégsem ez okozza a legnagyobb gondot a köztisztaság fenntartásában, hanem mint azt Török József nagygéresi (Veľký Horeš) lakos írja: a szövetkezet szarvasmarháit a főutcán terelik végig a legelőkről az istállóba. A teheneket ez persze csöppet sem zavarja az emésztésben, ezért környezetvédelmi és egészségügyi szempontból ez a megoldás nem megfelelő. A legegyszerűbb az lenne, ha mezei úton ballaghatnának hazafelé a békés állatok. Olvasóinktól gyakran kapunk leveleket, amelyekben olyan problémákra keresnek megoldást, amelyekre mi hosszas utánajárás után tudunk csak válaszolni. Egy névtelen levélíró egészség- ügyi tanácsért fordult hozzánk: Az orvos különböző orvosságokat írt fel, amelyek sajnos csak keveset segítenek. Szeretném megkérdezni, mit lehet itt még a gyógyszerek használatán kívül tenhi? Várni? Ha a kedves olvasó panaszával a legközelebbi orvosi rendelőt kereste volna fel bizalommal, biztosan kielégítőbb választ kaphatott volna, mint tőlünk. Ilyen esetben mi is egy szakorvos véleményét kérhetjük ki, aki látatlanban jóval kevesebbet tud segíteni, mint az az orvos, aki kezeli a beteget. Gyakran kerülünk kellemetlen helyzetbe, amikor a levélíró hirtelen felindulásában a „rövidebb“ utat választja, s a mi segítségünkkel szeretné megoldani problémáit, ahelyett, hogy az ügyben illetékesekhez fordulna. Ilyen helyzetbe került Tóth Géza köbölkúti (Gbelce) levélírónk, akinek levelét megkapva kolléganőnk azonnal kiutazott, hogy az illetékes szerveknél keressen megoldást az ügyben. Akkor derült ki, hogy Tóthék a levél megírását követően már kaptak 3 tonna szenet, a többi pedig a napokban volt várható. Természetesen jogos panaszok esetében szívesen vesszük a fáradságot, s akár személyesen, vagy megfelelő helyre továbbítva a panaszokat, keresünk megoldást. Több levélírónk panaszkodik, hogy már a kora reggeli órákban sem kapni az újságárusoknál Új Szót. Bizakodunk, hogy a jövőben kevesebb ilyen jellegű panasszal kell foglalkoznunk. Ezt bizonyítja a járási hírlapterjesztő válasza egy komáromi (Komárno) olvasónknak, melyben biztosítja a levélírót, s egyben minket is: a jövő évben emelik az ebbe a járásba küldendő lapok példányszámát. Végezetül arra szeretnénk kérni levelezőinket, hogy írásaikat, mielőtt elküldik nekünk, figyelmesebben olvassák el. A napokban kaptunk tudósítást egy kiállításról, amelyben a festőművész neve - biztosan figyelmetlenségből - helytelenül volt leírva. Mindent mi sem tudhatunk és ismerhetünk, s a gyors ügyintézés miatt kevesebb időnk jut utánanézni az adatoknak, így előlegezzük a bizalmat az adatokkal, nevekkel kapcsolatban. Ezért is fontos beküldés előtt ellenőrizni minden adat pontosságát. JAKAB GIZELLA
