Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-19 / 298. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987. XII. 19. A CSKP KB Elnökségének beszámolója, amelyet Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára december 17-én terjesztett elő (Folytatás az 1. oldalról) Szocialista társadalmunk komplex át­alakítása kérdéseinek megoldása során döntő fontosságú a gazdaság átalakítása, hogy gyorsan növeljük teljesítőképes­ségét. Ma rendkívül fontos dokumentumokat kell megtárgyalnunk: a gazdasági mecha­nizmus komplex átalakításával kapcsola­tos határozati javaslatot, amelyet önök eié terjesztettünk. Továbbá az állami vállalat­ról. a mezőgazdasági, a lakás-, a fo­gyasztási és az ipari szövetkezetekről szóló, a nyilvános vita eredményei alap­ján módosított törvénytervezeteket. Mind­ezek a dokumentumok szerves részét képezik a társadalmi viszonyok átalakítá­sának Nélkülözhetetlen előfeltételét tár­sadalmunk gazdasági és szociális fejlő­dése intenzifikálás útján történő meggyor­sítása stratégiai irányvonala megvalósítá­sának. A jelenlegi irányítási mechanizmus nem felel meg az intenzifikálás követel­ményeinek. Következményeiben csök­kenti a vállalatok érdekeltségét az igé­nyes feladatok vállalásában nem hat eléggé a megrendelők - és a társadalom tényleges szükségleteinek kielégítésére, és gyöngíti a dolgozók kezdeményezését Ezzel és további következményeivel ma­gyarázható, hogy gazdasági fejleszté­sünk aránytalanul eszközigényes, s nem reagálunk megfelelőképpen és rugalma­san a tudományos-technikai forradalom követelményeire. Ezért összhangban a CSKP XVII. kongresszusa határozataival arra törek­szünk, hogy az új gazdasági mechaniz­mus eredményesen elősegítse a gazda­ság intenzifikálását és a hatékonyság nö­velését, nagyobb teljesítményekre, a tu­domány és a technika eredményeinek alkalmazására ösztönözzön, segítse a kí­vánatos szerkezeti változások megvalósí­tását és gazdaságunk nagyobb mérvű beilleszkedését a nemzetközi munkameg­osztásba, főleg a szocialista gazdasági integrációba. Az új gazdasági mechaniz­musnak szükséges mértékben egybe kell hangolnia az egyéni, a csoport- és a tár­sadalmi érdekeket, biztosítania kell a szo­cialista demokrácia elmélyülését, a dolgo­zók cselekvő részvételét a gazdaság irá­nyításában. Csak így hasznosíthatóak a szocializmus óriási előnyei. A szocializmus általános érvényű alapelveiből indulunk ki. A termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonából, a tervszerű gazdaságfejlesztésből, a munka eredmé­nyei szerinti elosztásból, az irányításban a dolgozók széles körű részvételének nélkülözhetetlenségéből, a munkásosz­tálynak és élcsapatának, a kommunista pártnak vezető szerepéből. A jobboldali opportunisták és revizionisták 1968-ban éppen ezekeť az alapelveket támadták. Nem kételkedünk abban, hogy ellenfele­ink ma is azt szeretnék, ha a gazdasági mechanizmusnak és az egész társadalmi életnek átalakítása során elpártolnánk a szocializmus alapelveitől. Erre azonban hiába várnak. Az 1968-69-es válságos években szemléletesen meggyőződtünk arról, hogy hova vezet a meghátrálás a marxizmus-leninizmus osztálypozíciói­ból, s ebből levontuk a tanulságokat. A gazdasági mechanizmus komplex átalakítása alapvető változásokat idéz majd elő a népgazdaság irányításának és tervezésének módjában. A megvalósítás alatt álló gazdasági reformok hazai ta­pasztalatainak, a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatainak általá­nosítására épül. Célja a demokratikus centralizmus mindkét oldalának követke­zetes érvényesítése és továbbfejlesztése, az irányítás túlnyomórészt adminisztratív módszereitől a gazdasági módszerekre történő átállás. Az egyik oldalon a köz­ponti irányítás tökéletesítése és ésszerű­sítése a cél, a másikon pedig az irányítás­ban a dolgozók közvetlen részvétele le­hetőségeinek bővítése, a vállalatok önál­lóságának, jogkörének, s munkájuk ered­ményeiért felelősségüknek fokozása, al­kalmazva a teljes önelszámolásnak, az önfinanszírozásnak és az önellátásnak elveit. Ezzel kapcsolatban átfogalmazzuk a központi és a vállalati szféra feladatait, jogkörét és felelősségét. A központ új feladata, hogy tevékeny­ségét összpontosítsa a gazdaság alapve­tő kérdéseinek megoldására, lényegesen csökkentve a vállalati tevékenységbe való operatív, diszpécseri beavatkozásokat. A vállalati tevékenység tartalmává kell válnia főleg annak, hogy meghatározza a népgazdaság fejlesztésének fő ará­nyait, ügyel ennek a fejlődésnek kiegyen­súlyozottságára, a lakossági pénzjövede­lem s az árumennyiség, valamint a szol­gáltatások összhangjára. Biztosítja a nép­gazdasági szempontból legjelentősebb szerkezeti és innovációs változásokat és Csehszlovákia részvételét a szocialista gazdasági integrációban. Alapvetően, mi­nőségileg változik az állami terv kidolgo­zásának és a gazdasági szféra központi irányításának módja. A volumenmutatók tervezésétől áttérünk annak tervezésére, hogy minden koronát milyen hatékonyan fektetünk be, radikálisan csökkentve a kötelező tervmutatók és limitek számát, és érvényesítve a lényegében egységes hosszú távú normatívumok rendszerét. Széleskörűen kibontakoztatjuk a szerző­déses kapcsolatokat, növeljük a megren­delő és a fogyasztó szerepét. A gazdasági mechanizmus alapvető minőségi változását hozza meg az áru- és pénzviszonyok szélesebb körű, terv­szerű érvényesítése annak alapján, hogy jelentősen növekedni fog a szabályozó eszközöd főleg a nyereség, az ár, a ka­mat, a devizális árfolyam, a hitel, a nyere­ségelvonás és az adó szerepe. Ezzel kapcsolatban döntő fontosságú lépés a nagykereskedelmi és a felvásárló árak objektivizálása, a nyereségelvonási és az adórendszer átalakítása. Ez nélkülözhe­tetlen előfeltétele annak, hogy alkalmaz­zuk a vállalatok önfinanszírozásának alapelvét, fokozatosan megszüntessük a nemkívánatos állami támogatást, a gaz­daságilag indokolatlan újrafelosztási fo­lyamatokat, mindazt, ami elkendőzi a nem gazdaságos munkát, s lehetővé teszi, hogy a rosszul gazdálkodó vállalatok a valóban szocialista módon, jól gazdál­kodó vállalatok számlájára éljenek. Eb­ben a vonatkozásban jóval nagyobb kö­vetelményeket támasztunk, főleg az egész pénz- és hitelnyújtási rendszer munkájának hatékonyságával szemben. Ennek a rendszernek szerepe az új felté­telek között jelentősen növekszik. A köz­pont, amint azt hangsúlyozták a XVII. kongresszuson, ellenőrizni fogja a kiske­reskedelmi árakat is. A hatékony irányító munka megkíván­ja a központi szervek szervezeti felépíté­sének ésszerűsítését, kölcsönös kapcso­lataiknak és hatáskörüknek következetes megállapítását, az egymást fedő tevé­kenységnek és az elburjánzott adminiszt- ratívának kiküszöbölését. A gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos előterjesztett határozati javaslat szelle­mében csökkenteni fogjuk az államigaz­gatási szervek számát, hozzáfogunk irá­nyító és igazgatási apparátusuk jelentős csökkentéséhez, egyidejűleg jóval na­gyobb követelményeket támasztva felké­szültségével és teljesítőképességével szemben. Az új gazdasági mechanizmus köve­telményeivel, a gazdaságfejlesztés tárgyi feladataival és feltételeivel össze kell hangolnunk a termelési-műszaki és a for­galmi bázis szervezeti felépítését is. Cé­lunk az, hogy a kétfokozatú irányítás bevezetésével egyidejűleg lehetővé te­gyük a nagyságukat, tevékenységüket és belső elrendezésüket illetően különféle típusú vállalatok létrehozását, amelyek rugalmasan képesek reagálni a gazdasá­gi körülményeknek s a megrendelők kö­vetelményeinek változásaira. Ez nem je­lenti azt, hogy felszámolunk minden nagy gazdasági egységet, azokat is, amelyek­nek léte gazdaságilag indokolt és társa­dalmilag hasznos. A gazdasági mechanizmus átalakításának néhány alapelve A gazdasági mechanizmus átalakítá­sának néhány alapelvét kipróbáljuk annak a komplex kísérletnek keretében, amely­ben a jövő évtől részt vesznek az ipari termelésnek csaknem egyharmadát pro­dukáló gazdálkodó szervezetek. Ilyen kí­sérlettel számolunk az építőiparban és a kereskedelemben is. 1988. január else­jétől az irányítás és a gazdálkodás ú| szabályai lépnek hatályba a közétkezteté­si és a szolgáltató szervezetekben, 1989- től pedig a mezőgazdasági-élelmezési komplexumban is. Kísérletileg kipróbáljuk a szocialista önigazgatás alapelveit is. Ez a gazdasági mechanizmus komp­lex átalakításáról szóló, önök elé terjesz­tett határozati javaslat alapvető gazda­ságpolitikai kerete. Jóváhagyását követő­en nyilvánosságra hozzuk. Tudatosíta­nunk kell azonban, hogy ez az útnak csak a kezdete. Előttünk áll az a harc, amelyet az átalakításért, de egyben az új irányítási rendszer automatikus hatásával kapcso­latos ábrándok ellen is folytatnunk kell. Tudatosítanunk kell, hogy olyan szakasz­hoz értünk, amelyben nagyon szigorúak lesznek a gazdasági feltételek. Egyben abból indulunk ki, hogy nem minden volt rossz az eddigi irányítási rendszerben. S nem kell belőle mindent elvetnünk. Most azonban új minőségi szint elérésére törekszünk, a fejlődés új irányaiban. Minden fejlődik, beérik és sok területen feltáratlan utakra térünk rá. Az élet egyes elképzeléseinket kiigazítja és új megoldásokat hoz majd. Ebben a vo­natkozásban az előterjesztett dokumen­tumot is nyitottnak tekintjük. Fel kell ké­szülnünk arra is, hogy nem minden felel meg majd feltételezéseinknek, van bizo­nyos kockázat is. Meggyőződésünk azon­ban, hogy helyes útra tértünk, eddigi eljá­rásunk a munkásosztály és az összes dolgozó megértésére és támogatására talál. Úgy vélem, a legnagyobb kockázat az lenne, ha nem tennénk semmit sem. Az új gazdasági mechanizmus teljes megvalósításához 1991. január 1-től fo­gunk hozzá. Ezért a közeljövő kategori­kus követelménye kidolgozni a jelenlegi irányítási rendszertől az új gazdasági me­chanizmusra való átállás programját és haladéktalanul hozzáfogni megvalósítá­sához. Valósan kell megítélnünk gazda­ságunk kiindulási helyzetét, nem szabad túlbecsülni annak lehetőségét, hogy rövid időn belül jelentősen javítható, s nagyon felelősségteljesen kell mérlegelnünk a gazdasági mechanizmus egyes elemei reális alkalmazásának lehetőségeit. Csak igy kerülhetjük el a csalódást, valamint az adminisztratív irányítási rendszer megújí­tására esetleg kifejtett nyomást. Az önelszámolási szférában nem ha­bozhatunk az új gazdasági mechanizmus bevezetése feltételeinek megteremtésé­ben. A vállalatoknak már ma át kell gon­dolniuk, elő kell készíteniük és ki kell dolgozniuk fejlesztési stratégiájukat, ér­vényesítve a vállalaton belüli önelszámo­lást, rendet teremtve a normákban, a kal­kulációban, a költségvetésben, érvénye­sítve a munka és a javadalmazás brigád­rendszerű formáját, szilárdítva a rendet és a fegyelmet. Az állami vállalatról, a mezőgazdasá­gi, az ipari, a fogyasztási s a lakásszövet­kezetekről szóló törvénytervezetek rögzí­tik az új gazdasági mechanizmus alapel­veit, a dolgozó kollektívák széles jogkörét és nagy felelősségét a gazdálkodás tény­leges eredményeiért. Ezeket a törvény- tervezeteket a nyilvános vita eredményei alapján módosították és kiegészítésüket követően a jövő év elején megtárgyalásra a tövényhozás szervei elé terjesztik őket, A vita, amelynek lefolyását nagyra érté­keljük, bizonyította, hogy helyes volt meg­választanunk a megtárgyalásnak ezt a formáját. Ez lehetővé tette nemcsak azt, hogy a dolgozók széles rétegei megis­merkedtek a törvénytervezetekkel, ha­nem főleg azt, hogy hasznosíthatjuk a kollektívák és az egyének több mint 100 ezer javaslatába és észrevételébe foglalt kollektív bölcsességet. Ezek a ja­vaslatok és észrevételek értékes módon ösztönöztek a törvénytervezetek végső formájának kidolgozására és általában a gazdasági mechanizmus átalakítására is. A vita résztvevőinek túlnyomó többsé­ge fenntartás nélkül támogatta Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának politikáját, hangsúlyozta a gazdasági mechanizmus átalakításának és a társadalmi élet vala­mennyi területe demokratizálásának nél­külözhetetlenségét és fontosságát. Nagyra kell becsülni azt a döntő fon­tosságú szerepet, amelyet a törvényter­vezetekkel kapcsolatos vita szervezése és lebonyolítása során főleg a CSKP, a Nemzeti Front szervei és szervezetei, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és egyéb társadalmi szervezetek töltöttek be. Külön ki kell emelnünk a tömeges hírközlő eszközök aktív részvételét. Nagyra becsüljük a többi politikai párt pozitív állásfoglalását. Meggyőződésünk, hogy hasonló aktivitás nyilvánul meg a törvények gyakorlati megvalósítása so­rán is. A vita részletes jellemzését, az egyes törvénytervezetekkel kapcsolatos észre­vételek és módosítási javaslatok kiértéke­lését írásban önök elé terjesztettük. A nyilvános vita pártolta az állami vállalatról szóló törvénytervezet alapvető céljait. A vita résztvevői támogatták azo­kat az elkerülhetetlen változásokat, ame­lyek a népgazdaság intenzív fejlődését, s az irányításban a dolgozók részvételé­nek növelését szolgálják. Hangsúlyozták annak feltétlen szükségét, hogy a tör­vényben megfogalmazott szándékot a megvalósítás idején ne lazítsák fel to­vábbi előírásokkal és rendeletekkel. A fel­szólalók a törvénytervezetek minden ré­szével foglalkoztak. A vitára hatást gya­korolt résztvevőinek eltérő megismerési szintje, szakmai orientációja, érdekeiknek megfelelően a problémák iránti hozzáállá­sa, de egyben a még hatását éreztető régi gondolkodásmód is. Az észrevételek jelentős hányada összefüggött a párt vezető szerepének biztosításával az új feltételek között, első­sorban a kádermunka területén, továbbá a gazdasági vezetés és az önigazgatási szervek fölötti pártellenórzés jogának gyakorlásával. A hozzászólók hangsú­lyozták, hogy az átalakítás sikere éppen a párt általi vezetésétől függ. Sok észre­vétel érintette az FSZM helyzetét és sze­repét az állami vállalatokban az önigaz­gatási szervek létrejöttét követően A vitá­ban tisztázták az ezzel kapcsolatos alap­vető kérdéseket. Széleskörűen megvitatták az irányí­tásnak, a vállalatok gazdasági és szociá­lis tevékenységének kérdéseit. Súlyt he­lyeztek a vállalatok önelszámolásra és önfinanszírozásra épülő irányításának ér­vényesítésére, a szállítói-megrendelői kapcsolatok tökéletesítésére, népgazda­ságunk kétfokozatú irányítási rendszeré­nek bevezetésére. Sok szó esett az egyenlőtlen feltételekről, s ennek a kér­désnek rendezéséről az átmeneti idő­szakban. A vita észrevételei alapján a tör­vénytervezetet módosították. A nyilvánosság nagy érdeklődésére talált a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvénytervezet is, amelynek módo­sításánál több mint 14 ezer észrevételt és javaslatot vettek tekintetbe. A szövetke­zeti földművesek és a közös mezőgazda- sági vállalatok dolgozói pozitívan értékel­ték a törvénytervezetet. A vitában hang­súlyozták a szövetkezetek elsőrendű kö­telességét, gondoskodni a nép ellátásá­ról, s kielégíteni főleg a fogyasztók minő­séggel szemben támasztott növekvő igé­nyeit. Több javaslat és álláspont érintette az olyan hiányosságokat is, amelyeknek megoldatlansága kedvezőtlenül hat a me­zőgazdaság hatékony intenzifikálásának folyamatára. Szóba kerültek azok a kér­dések is, amelyek összefüggnek a gazda­sági mechanizmus átalakításának a me­zőgazdaság feltételeire történő konkreti­zálásával. A szövetkezeti tagok és a nyilvános­ság pozitívan fogadta a lakás-, a fogyasz­tási és az ipari szövetkezetekről szóló törvénytervezetet is s azt egyértelműen támogatta. Elismeréssel nyugtázták, hogy a szövetkezeti tagságban az egységes csehszlovák gazdaság fontos alkotó ele­mét látják. Az észrevételek nagy hányada vonatkozott magára a törvénytervezetre s mintegy 40 százalékukat tették ki azok az észrevételek, amelyek összefüggtek a szövetkezetek tevékenysége külső fel­tételeinek megteremtésével és a gazda­sági mechanizmus átalakításával. Javas­latokat tettek a szövetkezetek helyzeté­nek és tevékenységének pontosítására, főleg a szövetkezeti demokrácia fejleszté­sére, a szövetkezeti szövetségek és a nemzeti bizottságok iránti viszonyra vonatkozóan. Egyértelműen támogatták a szövetkezeti mozgalomban a kétfoko­zatú rendszer megteremtését. Az ilyen észrevételek többségét belefoglalták a törvénytervezetbe. A nyilvános vita, a széles körű részvé­tel, a hozzászólók javaslatai és észrevé­telei a tényleges demokrácia iskolájának, szocialista társadalmunk további fejlődé­se útjainak és irányításainak megválasz­tása iránt az állampolgárok tényleges ér­deklődése megnyilvánulásának minósít- hetőek. Tisztelt elvtársak, a gazdasági mechanizmus átalakítása nem lesz rövid és problémamentes folya­mat. Ellenkezőleg, megkívánja új utak keresését, a koncepciók átértékelését, számos akadály elhárítását és konfliktu­sok megoldását. Nem szabad a szubjekti­vizmus hibájába esnünk, hanem követke­zetesen elemeznünk, tárgyilagosan, az önbírálat szellemében értékelnünk kell munkánk eredményeit, s ennek alapján le kell vonnunk a megfelelő következtetése­ket. Ezt azért hangsúlyozzuk, nehogy az esetleges kudarcok, hibák és tévedések ahhoz vezessenek, hogy kétségbe vonják ezt az egész rendszert. Az átalakítás ugyanis önmagában objektíve elkerülhe­tetlen, visszafordíthatatlan folyamat, s kö­vetkezetesen, meg nem alkuvóan harcol­ni kell megvalósításáért. A következetes­ség és az elvszerűség korparancs. Nem szabad, hogy a nehézségek és a részle­ges sikertelenségek eltanácsoljanak ben­nünket, hanem szükséges az, hogy még nagyobb igyekezetre, aktivitásra és kez­deményezésre ösztönözzenek ben­nünket. A gazdasági mechanizmus átalakítá­sát társadalmunk átalakításának, egész életünk pozitív minőségi átalakítása új kilátásai megnyitásának összefüggései­ben értelmezzük. Célunk érvényt szerezni a szocializmus nemes értékeinek, a szo­ciális igazságosságnak és a tényleges humanizmusnak, célunk az, hogy nemze­teink és nemzetiségeink méltóképpen gazdagítsák legújabbkori történetünket. A leninizmus úgy jellemzi a szocializmust, mint a tömegek alkotókészségének ered­ményét. Ez napjainkban annyit jelent, hogy az emberek részvétele az aktív alkotó tevékenységben a fejlődés jelen szakaszában megkívánja a magasfokúan kulturált politikai munkát, amely pártunk demokratikus hagyományaira, az embe­rek, az értelmi képességeik és a kritikus gondolkodásmódjuk, valamint a szocialis­ta erkölcsük iránti bizalomra s ennek tiszteletére épül. Egyszóval helyes útra tértünk rá, de a célok még előttünk állnak. A Nemzeti Front politikai rendszerünk gerince Elvtársak! A gazdasági reform megvalósítása felé irányuló valamennyi lépésünk a nép érdekét szolgálja. Az átalakítás a nép ügye. Az egész társadalmat meg kell nyernünk az átalakításnak Az emberek­nek tudniuk kell, miről van szó, mi vár rájuk, s mit hoz ez számukra. Erre irányul­nak a demokrácia tökéletesítésével és a szocialista önigazgatás fejlesztésével kapcsolatos intézkedések. A demokrácia tökéletesítése és a szocialista önigazga­tás fejlesztése társadalmunk sikeres áta­lakításának alapfeltétele. A demokratikus hagyományok mélyen gyökereznek népünkben. A szocializmus megteremtette a feltételeket elmélyíté­sükhöz és széles körű érvényesítésük­höz. A CSKP politikája abból indul ki, hogy a szocialista rendszer fejlődésének legsajátabb, kiapadhatatlan forrását a dolgozók alkotó energiája, bölcsessége és tapasztalata képezi. Politikai rendszerünk gerincét a Nem­zeti Front alkotja, amely népünk nemzeti felszabadító harcában született és a szo­cializmus építésének szakaszában reális erővé vált. Politikai rendszerünk, amely­ben az elismert vezető erő a kommunista párt, megbízhatóan biztosítja a dolgozó nép hatalmát, az állampolgárok politikai és szociális-gazdasági jogait. Rendszeré­vel és sokrétűségével megteremti az ala­pot a nép különféle érdekeinek és szük­ségleteinek kielégítéséhez, az állampol­gárok széles körű társadalmi elkötelezett­ségéhez, politikai hovatartozásra, nemze­tiségre vagy világnézetre való tekintet nélkül. A szocialista demokrácia működésé­nek és fejlődésének nagy akadályai közé tartoznak a bürokratizmus különböző for­mái. Ezek forrását a direktív irányítás és a tülzott centralizáció képezi, amely nagy számú apparátusok létrehozásához ve­zet. A bürokratizmus személyhez kötött s úgy kell rá tekinteni, mint bizonyos emberek megnyilvánulására, néha a szervek megnyilvánulására, amelyek parancsokkal, tilalmakkal és adminisztrá­lással nehezítik az emberek életét, meg­bénítják kezdeményezésüket és azt az érzést váltják ki, hogy az emberek tehe­tetlenek ,,a hivatalokkal szemben“. Mind­ez ellentétben áll a párt politikájával és nem jellemző a szocializmusra. A bürok­ratizmus ellen elsősorban a demokrácia fejlesztésével, az állami és gazdasági apparátus ésszerű elrendezésével, a jog­kör és felelősség pontos meghatározásá­val és következetes ellenőrzéssel kell harcolni, amely ellenőrzés nemcsak meg­állapítja a hiányosságokat, hanem névre- szólóan levonja a következtetéseket. A CSKP azt a célt tűzte ki, hogy politikai téren változások történjenek, s le­küzdjék azokat a mechanizmusokat, amelyek gátolják és fékezik a társadalom aktivitását. Meg kell teremteni a feltétele­ket az emberek kezdeményezésének tel­jes kibontakoztatásához, hogy a munka­helyeken, üzemekben, városokban és fal­vakban valóban felelős gazdákká válja­nak és részt vegyenek az őket érintő kérdések megoldásában. A CSKP KB márciusi ülésén számos határozatot fogadtunk el a rendszerünk nyújtotta létező formák és lehetőségek teljesebb kihasználására, a szocialista demokrácia új elemeinek fejlesztésére és kipróbálására. Gyakorlati megvalósításuk során fellendül a közélet, időszerű problé­mák merülnek fel, vita kerekedik a sürge­tő kérdésekről, amelyek az emberek éle­tét és munkáját érintik. A szocialista demokrácia elmélyítése és területének kibővítése felé vezető úton alapvető jelentőségű lépésnek számíta­nak a dolgozókollektívák önigazgatási helyzetének és a vállalatok jogainak bőví­téséről, szerveik szerepéről és a vezető (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents