Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-16 / 295. szám, szerda

ÚJ sző 3 1987. XII. 16. Mihail Gorbacsov beszéde a szovjet televízióban Az új politikai gondolkodásmód győzelme A washingtoni csúcs eredményeiről Karpov Párizsban, Shultz Bonnban, Rowny Pekingben tájékoztatott (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn beszédet mondott a szovjet televízió Vremja című műsorában. Kijelentette: Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatás befejeződött, nem volt könnyű a hozzá vezető út, Genfen és Reykjaví- kon, a Szovjetunió és az USA vezetői közötti intenzív párbeszéden, a szorgos diplomáciai tárgyalásokon keresztül ve­zetett. Állandó kapcsolatban voltunk szövet­ségeseinkkel, aktív véleménycserét foly­tattunk más államok vezetőivel. Megkü­lönböztetett figyelemmel hallgattuk a nemzetközi közvélemény, a tudomá­nyos és a kulturális élet, a békére törekvő különböző politikai áramlatok képviselői­nek hangját. Mindez gazdagította elkép­zeléseinket azokról a folyamatokról, ame­lyek napjaink világában lejátszódnak, s megszilárdította azt a meggyőződésün­ket, hogy a helyes irányba haladunk. Tehát népünk és szövetségeseink mandátumával mentünk Washingtonba, tekintetbe vettük a világon az emberek millióinak vágyait, jóakaratát. Alaposan készültünk az egyesült álla­mokbeli látogatásra, sokoldalúan mérle­geltük, s nem egy alkalommal vitattuk meg a politikai bizottságban azt az elvi alapállást, amelyet Washingtonban kiin­dulópontnak tekintettünk, s katonai-mű- szaki szempontból is mindent újólag átte­kintettünk. E felkészülés filozófiai-politikai alapját pártunk XXVII. kongresszusának határozata, az atomfegyverek nélküli vi­lág megteremtését célzó, 1986. január 15-én meghirdetett program képezte. A látogatás tartalma és eredményei ismeretesek. Az USA elnökével szerző­dést írtunk alá a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról. Az elért szerződés a világpolitika jelentős eseménye, az új politikai gondolkodás- mód győzelmének számít. Az intenzív tárgyalások középpontjá­ban, amire a legtöbb időt fordítottuk, a ha­dászati támadófegyverek korlátozása állt. Megerősítettük, készek vagyunk ötven százalékkal csökkenteni a hadászati tá­madófegyverek számát, ha továbbra is megtartjuk a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződést olyan for­mában, ahogyan azt 1972-ben elfogad­ták. Ezt a találkozó eredményeiről szóló közös nyilatkozat is rögzíti. Ismét nagy súlyt helyeztünk arra, hogy szükséges mielőbb szerződést kötni a nukleáris kí­sérletek teljes leállításáról. Részletesen megvitattuk a vegyi fegyverek felszámo­lásának, az európai hagyományos fegy­verzet és fegyveres erők csökkentésének kérdéseit. Egészében véve arra törekedtünk, hogy előtérbe kerüljenek a leszerelés, a nukleáris veszély felszámolásának, a feszültség és a konfrontáció mérséklé­sének, valamint a nemzetközi kapcsola­tok ú] módon történő megközelítésének kérdései. A tárgyalásokon ez igy is tör­tént. Természetesen a washingtoni találko­zó fö eredménye a nukleáris rakéták két osztályának felszámolásáról szóló szer­ződés aláírása. Első lépés ez a nukleáris arzenál reális megsemmisítése felé. Teg­nap még sokaknak utópiának tűnt ez. Most pedig valósággá vált. Arról is beszélnek az emberek, hogy csak szerény lépés történt, az emberiség a nukleáris fegyvereknek csupán a négy százalékától szabadul meg. Nem szabad viszont megfeledkeznünk arról, hogy a tu­dományos számítások szerint 5 százalék elegendő minden élet elpusztításához a földön. De még ez sem minden A szerződés mindenkinek megmutatta, lehetséges a fordulat a lázas fegyverkezéstől a lesze­relés irányába. Most annak a légkörnek a megőrzéséről van szó, amely lehetővé tette a megállapodások megkötését, to­vábbá arról, hogy továbbra is konstruktí­van és következetesen járjunk el. Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy törvényes érvényt szerezzünk a szerződésnek - ra­tifikálni kell azt. Ami a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csát illeti, hiszem, hogy támogatja a meg­állapodást, mivel ez népünk akarata. Fon­tos az is, hogy a legfelsőbb tanács szá­mos képviselője, valamint bizottságai - elsősorban a külügyi bizottság - gya­korlatilag részt vettek a szerződés előké­szítésével összefüggő kérdések megvi­tatásában. Tudjuk, az USA-ban harc folyik a ratifi­kálás körül. Ugyanakkor tudomásunk van arról is - ezt amerikai tartózkodásunk során különösen erősen éreztük -, hogy az amerikai nép támogatja ezt a szerző­dést. Nagyon felelősségteljes a jelenlegi időszak. El szeretném önöknek mondani, a Varsói Szerződés tagországai vezetői­nek berlini találkozóján teljes mértékben megnyilvánult, hogy szövetségeseink megértik az adott pillanat jelentőségét, döntő fontosságát. A tanácskozás részt­vevői a közleményben egyhangúlag jóvá­hagyták a látogatás eredményeit, határo­zottan kijelentették, hogy az új szakasz­ban is összehangoltan fognak eljárni a le­szerelés és a nemzetközi együttmüködés érdekében. Elmondható, hogy a világ országainak többségében pozitívan reagáltak a wa­shingtoni találkozó eredményeire. Amikor azonban a régi nézetek leküzdéséről van szó, elkerülhetetlenül fokozódik azoknak az ellenállása, akik e nézetekkel kapcsol­ták össze politikai és anyagi sikereiket. Csupán négy nap telt el hazatérésünk óta, s az Egyesült Államokban, valamint más nyugati országokban már aktivizá­lódnak bizonyos körök, hogy megakadá­lyozzák a jobb irányába történő változást. Egyre erősebben hallatják hangjukat azok, akik arra szólítják fel az Egyesült Államok vezetését, hogy ne menjen el túl messzire és állítsa meg a leszerelési folyamatot. Követelik, hogy halaszthatat­lanul tegyenek lépéseket a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszá­molásának ,,kompenzálására" azzal, hogy Európába és Európa közelébe új nukleáris eszközöket helyeznek át, s kor­szerűsítik a nukleáris és egyéb fegyver­zetet, amely ott megmaradt. Egyesek még azt is állítják, hogy a washingtoni tárgyalások az olyan kérdésekben is fel­számolták a nézeteltéréseket, mint ami­lyen az SDI. Ennek ürügyén sürgetik e programmal kapcsolatos munkák meg­gyorsítását. Nyíltan kimondom, veszélyes tenden­ciák ezek, nem szabad őket lebecsülni. Meghiúsíthatják a nemzetközi kapcsola­tok demilitarizálásának folyamatában ép­pen körvonalazódó fordulatot. Azzal számolunk, hogy a nemzetközi közösség, elsősorban az USA és a Szov­jetunió népei, az egészséges erők min­den országban megkétszerezik erőfeszí­téseiket a nukleáris leszerelés első hajtá­sának védelme érdekében. Ez a hajtás áttörte az ellenségeskedés és az előítéle­tek betonfalait. Most nagyon fontos, hogy az egész világ elősegítse a pozitív irány­vonalak mélyítését, a kölcsönös megértés és együttműködés szilárdítását. Az elért megállapodások történelmi lehetőséget nyújtanak az egész emberiség számára ahhoz, hogy megszabaduljon a militariz­mus és a háború nehéz terheitől, amelyek nemcsak szörnyű emberi áldozatokat kö­veteltek, hanem okozói voltak a gazdasá­gi fejlődés, az anyagi kultúra lemaradásá­nak, gúzsba kötötték a szabadságot, ve­szélyeztették a nemzetek szellemi és tár­sadalmi alkotóképességét. A látogatás során a problémák áttekin­tése folyamán ilyen vagy olyan formában felmerült az Egyesült Államok és a Szov­jetunió felelősségének és szerepének kérdése, hogy miként kell kölcsönösen együttmúködniúk, miként alakítsák kap­csolataikat, mivel ez nagyon fontos mind a két ország, mind pedig az egész világ számára. Ezt egyre jobban megértik az emberek, nemcsak a Szovjetunióban, ha­nem az Egyesült Államokban is. A politi­kai és közéleti személyiségekkel, a tudo­mány és a kultúra képviselőivel megtartott találkozókon megfigyelhettük ezt. Az elnökkel és más amerikai politiku­sokkal folytatott tárgyalásainkon nemegy­szer hangsúlyoztuk, meg kell érteni az új realitásokat, s ezek figyelembe vételével kell viselkednünk egymással szemben, együtt élnünk és tiszteletben tartani min­den nemzet választását. Nyíltan elmondtuk, nemcsak azért jöt­tünk Washingtonba, hogy vitákba bocsát­kozzunk, hogy kölcsönösen vádaskod­junk - s ehhez nagyon gyakran folyamo­dik az amerikai fél -, hanem azért jöttünk, hogy a reális politikával foglalkozzunk. Ügy vélem, elvtársak, mindannyiuk számára bizonyára érdekes lesz megtud­ni azt, milyen volt az Egyesült Államok kormányának reagálása és magatartása, milyenek voltak álláspontjai és nézetei kölcsönös kapcsolatainkról, hogy voltak-e e téren valamilyen változások. A küldött­ségben több ízben is véleménycserét folytattunk erről a nem könnyen megért­hető kérdésről El kell önöknek monda­nom. ha szilárdan a tények talaján kívá­nunk állni és nem akarjuk felnagyítani a dolgokat, akkor még korai a lényeges áttörésről beszélni kapcsolatainkban. Egyszersmind hangsúlyozni kívánom, az elnökkel és más amerikai politikai veze­tőkkel folytatott dialógus másmilyen, konstruktívabb volt, mint azelőtt. A szelle­mi élet és a vállalkozói körök, valamint a tömegtájékoztató eszközök képviselői­vel megtartott találkozó alapján szintén az volt a benyomásom, hogy lesznek válto­zások. Különösen megragadott bennün­ket viszont az, ahogy az egyszerű ameri­kaiak szimpátiájának növekedését ta­pasztaltuk, amikor a tévéből és a sajtóból megtudták, valójában milyenek a mi né­zeteink, mit akarunk, s milyen a szovjet emberek viszonya Amerikához, az ameri­kaiakhoz. Elmondtam az elnöknek, a szovjet ve­zetés kész arra, hogy kölcsönös kapcso­latainkat a kölcsönös megértés és konst­ruktív együttműködés vágányára terelje országaink és az egész világ érdekében. Éppen ebbe az összefüggésbe helyez­tünk további kérdéseket is, amikor felszó­lítottuk az Egyesült Államok kormányát a jelenlegi politika legégetőbb problémái­nak közös megoldására. Határozottan partnereink elé terjesztettük az országa­ink lehetőségeire vonatkozó kérdéseket, ami a regionális konfliktusok politikai ren­dezéséhez való segítségnyújtást illeti. S bár e téren nem jutottunk messzire, az e kérdésekről folytatott vita több vilá­gosságot hozott, s megengedi, hogy szá­moljunk a dialógus folytatásával. A szovjet-amerikai közös nyilatkozat­ban, mint megfigyelték, nagy figyelmet szenteltünk a Szovjetunió és az USA kétoldalú kapcsolatai fejlesztésének. Sok kérdésben konkrét megállapodások szü­lettek - a tudományos együttmüködés, a kulturális csere és az emberek közötti kapcsolatok terén. S a tárgyalásokon, főleg a vállalkozói körök képviselőivel va­ló találkozón, érdeklődéssel vitattuk meg a gazdasági és kereskedelmi együttmü­ködés bővítését. Ezen a területen a pozi­tív változásoknak nagy jelentőségük len­ne mind a szovjet-amerikai viszony álta­lános légkörének javítása, mind pedig a nemzetközi helyzet szempontjából. De itt, mint már mondottam, mindkét fél, s elsősorban az amerikai fél óriási erőfeszítésére van szükség, hiszen az ő hibájából halmozódott fel nem kevés mesterséges akadály a normális és köl­csönösen előnyös gazdasági kapcsolatok útjában. Kedves elvtársak, még valamit szeret­nék mondani önöknek. Az USA-ban tett látogatás nagyon világosan megmutatta, hogy az egész világ milyen figyelemmel kíséri a mi átalakításunkat. Az emberek a legkülönbözőbb kérdések végtelen so­kaságát teszik fel. Mi az átalakítás? Ellen­állásba ütközik-e? Milyen határozottság­gal törekszünk az átalakításra? Nem ál- lunk-e meg félúton? Elfogadja-e a nép a szovjet társadalom ilyen mélyreható megújítását? Ez valóban őszinte, hamisítatlan ér­deklődés az iránt, ami a szovjet társada­lomban történik az átalakítás folyamán. Arról tanúskodik, hogy elismerik orszá­gunknak a jelenlegi világban betöltött sze­repét. Számunkra és az önök számára is ez ismételt emlékeztetés arra, hogy minél sikeresebb lesz a mi forradalmi átalakítá­sunk, annál sikeresebben fognak fejlődni a dolgok a nemzetközi életben. Ilyen napjaink reális helyzete, ilyen a világfejlödés dialektikája, további bizo­nyítéka ez a mai világ minden sokszínű­ség és ellentmondás melletti kölcsönös összefonódásának és egységének. Mindezt jól meg kell értenünk és emlé­kezetünkbe kell vésni, amikor konkrét gyakorlati feladatokat oldunk meg az egyes városokban, falvakban, minden dolgozókollektívában, az egész ország­ban. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a szovjet embereknek az átala­kításhoz való szüntelenül növekvő hozzá­járulásért, azért, hogy tettekkel válaszol­nak a társadalom forradalmi átalakítását célzó pártfelhívásra, aktív részvételükért a megkezdett változásokban, és azért a támogatásért, amelyet a központi bizott­ságnak és a kormánynak nyújtanak a bé­ke szilárdításáért vívott harcban. Mind­ezek nélkül nem értünk volna el sikereket az említett tárgyalásokon. Sőt, maguk a tárgyalások sem igen jöhettek volna létre. (ČSTK) - Viktor Karpov, a szov­jet külügyminisztérium fegyverzet­korlátozási és leszerelési osztályá­nak vezetője hétfőn Párizsban tájé­koztatta a francia kormányfő diplo­máciai tanácsadóját a szovjet-ame­rikai csúcstalálkozó eredményeiről. A másfélórás megbeszélés után kö­zölték, Karpov beszámolt az elkö­vetkező hónapokban esedékes le­szerelési tárgyalások távlatairól is. Karpov az elmúlt napokban Bonnban találkozott Hans-Dietrich Genscherrel, az NSZK külügymi­niszterével. A két politikus egyetér­tett abban, hogy 1988 első felében elérhető a megállapodás a Szovjet­unió és az USA hadászati fegyverei­nek 50 százalékos csökkentéséről. Genscher továbbá állást foglalt amellett, hogy a genfi tárgyalások a vegyi fegyverek világméretű betil­tásáról sikeresen fejeződjenek be, és a világ megszabaduljon a pusztí­tó fegyverek egy fajtájától. George Shultz amerikai külügymi­niszter tegnap érkezett Bonnba, az NSZK vezetőit szintén a washingtoni csúcstalálkozóról tájékoztatta. Fried- helm Ost, a kormány szóvivője elmondta, a bonni vezetőket minde­nekelőtt az emberi jogok egyes kér­dései érdeklik, melyekről Washing­tonban úgyszintén szó volt. A szóvi­vő szerint Kohl kancellár Shultz-cal folytatandó tárgyalásain kész hang­súlyozni, az NSZK-nak érdeke a to­vábbi leszerelési lépések megtétele. Az amerikai diplomácia vezetője előzőleg Dániában és Norvégiában tájékoztatott, s még tegnap tovább­utazott Nagy-Britanniába. Pekingben Edward Rowny, az amerikai elnök fegyverzetcsökken­tési különtanácsadója Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszterrel foly­tatott megbeszélést és ugyancsak tájékoztatott a washingtoni szovjet­amerikai csúcstalálkozó eredmé­nyeiről. (ČSTK) - Hétfő este két felségjel nélküli repülőgép sértette meg Nica­ragua légiterét és bombázta Panoli határmenti települést. A repülőgé­pek Hondurasból érkeztek - közölte a nicaraguai rádió a honvédelmi mi­nisztériumra hivatkozva. A megtá­madott falut már evakuálták az el­lenforradalmárok terrortevékenysé­ge miatt. A sandinista hadsereg tá­vozásra kényszerítette a közelebb­ről meg nem határozott típusú repü­lőgépeket. Ezek visszatértek Hon­duras légiterébe. Sergio Ramirez nicaraguai alel­nök Havannában hétfőn sajtóérte­kezletet tartott. A Csehszlovák Saj­tóiroda tudósítójának kérdésére vá­laszolva elmondta, az USA kormá­nya nagy nehézségeket okozott már Nicaraguának, mégsem sikerült (ČSTK) - Manilában befejeződött az ASEAN-tagországok harmadik csúcstalálkozója. Brunei, a Fülöp- szigetek, Indonézia, Malaysia, Szin­gapúr és Thaiföld vezetői állást fog­laltak a regionális politikai és gazda­sági együttműködés fokozása mel­lett. Corazon Aquino, a Fülöp-szi­getek államfője, az ülés elnöke kö­szönetét mondott a tagországok képviselőinek, amiért bizonyos ve­szély ellenére is eljöttek Manilába és ezzel demonstrálták szolidaritásu­kat. A csúcstalálkozó incidensek nélkül valósult meg. A kétnapos tanácskozás befejez­tével aláírt ún. manilai nyilatkozat szerint a tagországok kötelezik ma­gukat, hogy fokozzák erőfeszítései­ket a délkelet-ázsiai atomfegyver­mentes övezet mielőbbi létrehozása érdekében. Egyben mielőbb meg akarják valósítani a béke, a szabad­ság és az együttmüködés övezeté­nek már kidolgozott koncepcióját. A manilai nyilatkozat hangsúlyoz­za a térség országai közti kereske­delmi kapcsolatok bővítésének je­A Washington Post című napilap az ABC televíziós társasággal együtt közvetlenül a szovjet-ameri­kai csúcstalálkozó után közvéle­ménykutatást végzett. Eredményei­ből kitűnik, az amerikaiak többsége üdvözli a rakétamegállapodás alá­írását. Míg a szerződés aláírását a csúcs előtt csak az amerikaiak 52 százaléka támogatta, arányuk a csúcs után 62 százalékra emelke­dett. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról tervezett szovjet­amerikai szerződést a megkérdezet­tek 61 százaléka támogatja, 68 szá­zalékuk az atomfegyverek teljes fel­számolása mellett szállt síkra. A sikeres csúcstalálkozó eredmé­nyeként növekedett Ronald Rea­gan elnök népszerűsége is. A Gor- bacsov-látogatás előtt a lakosság 46 százaléka szólt elismeréssel külpoli­tikájáról, most már 57 százaléka Reagan Szovjetunióval szembeni politikáját a lakosság 77 százaléka helyesli, 58 százalék pedig elismeri elnöki módszereit. Ami az államférfiak személyes ér­tékelését illeti, a megkérdezettek 65 százaléka szólt elismerően Mihail Gorbacsovról, Reagan elnökről 61 százalékuk. BT-ülés (ČSTK) - Az arab országok kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa az Izrael által megszállt arab területeken kialakult helyzetet Szíria képviselője a vitában rámutatott - arra, hogy az utóbbi időben Ciszjordániá- ban és a gázai övezetben példátlan erő­szakot alkalmaznak az arab lakossággal szemben. Egyiptom, Jordánia és más országok diplomatái szintén hangsúlyoz­ták, az izraeli agresszió nem adhat békét és nyugalmat a közel-keleti népeknek. A palesztin önrendelkezés kérdését politi­kai úton kell megoldani, nemzetközi kon­ferencia összehívásával, amelyen részt venne minden érdekelt fél. megtörnie a nép akaratát, az to­vábbra is védelmezi a forradalmat. Ha az országban holnap tartanának újabb választásokat, akkor a Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front még meggyőzőbb sikert aratna, mint 1984-ben. A jelenlegi nehézségek oka nem a sandinista kormány ta­pasztalatlansága vagy ügyetlensé­ge, hanem az USA folyamatos ag­ressziója. Az országnak eddig már 3,5 milliárd dollár kárt okozott, s a helyzet miatt a kormány kényte­len a közkiadások felét védelmi cé­lokra fordítani. Ramirez elmondta, az ellenforra­dalom és a jobboldal teljesen elszi­getelődött, a kormánnyal szembeni ellenzék állítólagos ereje csak mí­tosz, ugyanúgy, mint az, hogy Nica­ragua veszélyezteti az Egyesült Ál­lamokat. lentőségét, ennek az elkövetkező öt évben ösztönöznie kell az ASEAN- tagországok gazdasági növekedé­sét. Egyeztetett stratégiát akarnak megvalósítani a nyersanyagpiacon és határozottan fellépni a protekcio­nizmus ellen, amelyet a fejlett ipari országok alkalmaznak a fejlődő or­szágokkal szemben. Manilában a gazdasági miniszte­rek megállapodásokat írtak alá a kölcsönös kereskedelemről, beru­házásokról, vámokról és közös vál­lalatok fejlesztéséről. A tagországok külügyminiszterei közös dokumen­tumban erősítették meg, kormányaik támogatják a délkelet-ázsiai barát­sági és együttműködési szerződést, amelyet 1976-ban írtak alá az ASEAN első csúcstalálkozóján. Takesita Noboru japán miniszterelnök tegnap Manilába ér­kezett, hogy az ASEAN képviselői­vel tárgyaljon kereskedelmi kérdé­sekről. A helyi sajtó szerint egy 2 milliárd dolláros gazdasági segély tervét akarja az ASEAN-országok elé terjeszteni. Nicaragua nehézségeinek oka a folyamatos agresszió Ramirez alelnök sajtóértekezlete • Hondurasból érkezett repülőgépek határmenti falut bombáztak Befejeződött az ASEAN csúcsértekezlete Fokozni kell a regionális politikai és gazdasági együttműködést Manilában tárgyal a japán külügyminiszter

Next

/
Thumbnails
Contents