Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-16 / 295. szám, szerda
ÚJ sző 3 1987. XII. 16. Mihail Gorbacsov beszéde a szovjet televízióban Az új politikai gondolkodásmód győzelme A washingtoni csúcs eredményeiről Karpov Párizsban, Shultz Bonnban, Rowny Pekingben tájékoztatott (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn beszédet mondott a szovjet televízió Vremja című műsorában. Kijelentette: Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatás befejeződött, nem volt könnyű a hozzá vezető út, Genfen és Reykjaví- kon, a Szovjetunió és az USA vezetői közötti intenzív párbeszéden, a szorgos diplomáciai tárgyalásokon keresztül vezetett. Állandó kapcsolatban voltunk szövetségeseinkkel, aktív véleménycserét folytattunk más államok vezetőivel. Megkülönböztetett figyelemmel hallgattuk a nemzetközi közvélemény, a tudományos és a kulturális élet, a békére törekvő különböző politikai áramlatok képviselőinek hangját. Mindez gazdagította elképzeléseinket azokról a folyamatokról, amelyek napjaink világában lejátszódnak, s megszilárdította azt a meggyőződésünket, hogy a helyes irányba haladunk. Tehát népünk és szövetségeseink mandátumával mentünk Washingtonba, tekintetbe vettük a világon az emberek millióinak vágyait, jóakaratát. Alaposan készültünk az egyesült államokbeli látogatásra, sokoldalúan mérlegeltük, s nem egy alkalommal vitattuk meg a politikai bizottságban azt az elvi alapállást, amelyet Washingtonban kiindulópontnak tekintettünk, s katonai-mű- szaki szempontból is mindent újólag áttekintettünk. E felkészülés filozófiai-politikai alapját pártunk XXVII. kongresszusának határozata, az atomfegyverek nélküli világ megteremtését célzó, 1986. január 15-én meghirdetett program képezte. A látogatás tartalma és eredményei ismeretesek. Az USA elnökével szerződést írtunk alá a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról. Az elért szerződés a világpolitika jelentős eseménye, az új politikai gondolkodás- mód győzelmének számít. Az intenzív tárgyalások középpontjában, amire a legtöbb időt fordítottuk, a hadászati támadófegyverek korlátozása állt. Megerősítettük, készek vagyunk ötven százalékkal csökkenteni a hadászati támadófegyverek számát, ha továbbra is megtartjuk a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződést olyan formában, ahogyan azt 1972-ben elfogadták. Ezt a találkozó eredményeiről szóló közös nyilatkozat is rögzíti. Ismét nagy súlyt helyeztünk arra, hogy szükséges mielőbb szerződést kötni a nukleáris kísérletek teljes leállításáról. Részletesen megvitattuk a vegyi fegyverek felszámolásának, az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének kérdéseit. Egészében véve arra törekedtünk, hogy előtérbe kerüljenek a leszerelés, a nukleáris veszély felszámolásának, a feszültség és a konfrontáció mérséklésének, valamint a nemzetközi kapcsolatok ú] módon történő megközelítésének kérdései. A tárgyalásokon ez igy is történt. Természetesen a washingtoni találkozó fö eredménye a nukleáris rakéták két osztályának felszámolásáról szóló szerződés aláírása. Első lépés ez a nukleáris arzenál reális megsemmisítése felé. Tegnap még sokaknak utópiának tűnt ez. Most pedig valósággá vált. Arról is beszélnek az emberek, hogy csak szerény lépés történt, az emberiség a nukleáris fegyvereknek csupán a négy százalékától szabadul meg. Nem szabad viszont megfeledkeznünk arról, hogy a tudományos számítások szerint 5 százalék elegendő minden élet elpusztításához a földön. De még ez sem minden A szerződés mindenkinek megmutatta, lehetséges a fordulat a lázas fegyverkezéstől a leszerelés irányába. Most annak a légkörnek a megőrzéséről van szó, amely lehetővé tette a megállapodások megkötését, továbbá arról, hogy továbbra is konstruktívan és következetesen járjunk el. Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy törvényes érvényt szerezzünk a szerződésnek - ratifikálni kell azt. Ami a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát illeti, hiszem, hogy támogatja a megállapodást, mivel ez népünk akarata. Fontos az is, hogy a legfelsőbb tanács számos képviselője, valamint bizottságai - elsősorban a külügyi bizottság - gyakorlatilag részt vettek a szerződés előkészítésével összefüggő kérdések megvitatásában. Tudjuk, az USA-ban harc folyik a ratifikálás körül. Ugyanakkor tudomásunk van arról is - ezt amerikai tartózkodásunk során különösen erősen éreztük -, hogy az amerikai nép támogatja ezt a szerződést. Nagyon felelősségteljes a jelenlegi időszak. El szeretném önöknek mondani, a Varsói Szerződés tagországai vezetőinek berlini találkozóján teljes mértékben megnyilvánult, hogy szövetségeseink megértik az adott pillanat jelentőségét, döntő fontosságát. A tanácskozás résztvevői a közleményben egyhangúlag jóváhagyták a látogatás eredményeit, határozottan kijelentették, hogy az új szakaszban is összehangoltan fognak eljárni a leszerelés és a nemzetközi együttmüködés érdekében. Elmondható, hogy a világ országainak többségében pozitívan reagáltak a washingtoni találkozó eredményeire. Amikor azonban a régi nézetek leküzdéséről van szó, elkerülhetetlenül fokozódik azoknak az ellenállása, akik e nézetekkel kapcsolták össze politikai és anyagi sikereiket. Csupán négy nap telt el hazatérésünk óta, s az Egyesült Államokban, valamint más nyugati országokban már aktivizálódnak bizonyos körök, hogy megakadályozzák a jobb irányába történő változást. Egyre erősebben hallatják hangjukat azok, akik arra szólítják fel az Egyesült Államok vezetését, hogy ne menjen el túl messzire és állítsa meg a leszerelési folyamatot. Követelik, hogy halaszthatatlanul tegyenek lépéseket a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásának ,,kompenzálására" azzal, hogy Európába és Európa közelébe új nukleáris eszközöket helyeznek át, s korszerűsítik a nukleáris és egyéb fegyverzetet, amely ott megmaradt. Egyesek még azt is állítják, hogy a washingtoni tárgyalások az olyan kérdésekben is felszámolták a nézeteltéréseket, mint amilyen az SDI. Ennek ürügyén sürgetik e programmal kapcsolatos munkák meggyorsítását. Nyíltan kimondom, veszélyes tendenciák ezek, nem szabad őket lebecsülni. Meghiúsíthatják a nemzetközi kapcsolatok demilitarizálásának folyamatában éppen körvonalazódó fordulatot. Azzal számolunk, hogy a nemzetközi közösség, elsősorban az USA és a Szovjetunió népei, az egészséges erők minden országban megkétszerezik erőfeszítéseiket a nukleáris leszerelés első hajtásának védelme érdekében. Ez a hajtás áttörte az ellenségeskedés és az előítéletek betonfalait. Most nagyon fontos, hogy az egész világ elősegítse a pozitív irányvonalak mélyítését, a kölcsönös megértés és együttműködés szilárdítását. Az elért megállapodások történelmi lehetőséget nyújtanak az egész emberiség számára ahhoz, hogy megszabaduljon a militarizmus és a háború nehéz terheitől, amelyek nemcsak szörnyű emberi áldozatokat követeltek, hanem okozói voltak a gazdasági fejlődés, az anyagi kultúra lemaradásának, gúzsba kötötték a szabadságot, veszélyeztették a nemzetek szellemi és társadalmi alkotóképességét. A látogatás során a problémák áttekintése folyamán ilyen vagy olyan formában felmerült az Egyesült Államok és a Szovjetunió felelősségének és szerepének kérdése, hogy miként kell kölcsönösen együttmúködniúk, miként alakítsák kapcsolataikat, mivel ez nagyon fontos mind a két ország, mind pedig az egész világ számára. Ezt egyre jobban megértik az emberek, nemcsak a Szovjetunióban, hanem az Egyesült Államokban is. A politikai és közéleti személyiségekkel, a tudomány és a kultúra képviselőivel megtartott találkozókon megfigyelhettük ezt. Az elnökkel és más amerikai politikusokkal folytatott tárgyalásainkon nemegyszer hangsúlyoztuk, meg kell érteni az új realitásokat, s ezek figyelembe vételével kell viselkednünk egymással szemben, együtt élnünk és tiszteletben tartani minden nemzet választását. Nyíltan elmondtuk, nemcsak azért jöttünk Washingtonba, hogy vitákba bocsátkozzunk, hogy kölcsönösen vádaskodjunk - s ehhez nagyon gyakran folyamodik az amerikai fél -, hanem azért jöttünk, hogy a reális politikával foglalkozzunk. Ügy vélem, elvtársak, mindannyiuk számára bizonyára érdekes lesz megtudni azt, milyen volt az Egyesült Államok kormányának reagálása és magatartása, milyenek voltak álláspontjai és nézetei kölcsönös kapcsolatainkról, hogy voltak-e e téren valamilyen változások. A küldöttségben több ízben is véleménycserét folytattunk erről a nem könnyen megérthető kérdésről El kell önöknek mondanom. ha szilárdan a tények talaján kívánunk állni és nem akarjuk felnagyítani a dolgokat, akkor még korai a lényeges áttörésről beszélni kapcsolatainkban. Egyszersmind hangsúlyozni kívánom, az elnökkel és más amerikai politikai vezetőkkel folytatott dialógus másmilyen, konstruktívabb volt, mint azelőtt. A szellemi élet és a vállalkozói körök, valamint a tömegtájékoztató eszközök képviselőivel megtartott találkozó alapján szintén az volt a benyomásom, hogy lesznek változások. Különösen megragadott bennünket viszont az, ahogy az egyszerű amerikaiak szimpátiájának növekedését tapasztaltuk, amikor a tévéből és a sajtóból megtudták, valójában milyenek a mi nézeteink, mit akarunk, s milyen a szovjet emberek viszonya Amerikához, az amerikaiakhoz. Elmondtam az elnöknek, a szovjet vezetés kész arra, hogy kölcsönös kapcsolatainkat a kölcsönös megértés és konstruktív együttműködés vágányára terelje országaink és az egész világ érdekében. Éppen ebbe az összefüggésbe helyeztünk további kérdéseket is, amikor felszólítottuk az Egyesült Államok kormányát a jelenlegi politika legégetőbb problémáinak közös megoldására. Határozottan partnereink elé terjesztettük az országaink lehetőségeire vonatkozó kérdéseket, ami a regionális konfliktusok politikai rendezéséhez való segítségnyújtást illeti. S bár e téren nem jutottunk messzire, az e kérdésekről folytatott vita több világosságot hozott, s megengedi, hogy számoljunk a dialógus folytatásával. A szovjet-amerikai közös nyilatkozatban, mint megfigyelték, nagy figyelmet szenteltünk a Szovjetunió és az USA kétoldalú kapcsolatai fejlesztésének. Sok kérdésben konkrét megállapodások születtek - a tudományos együttmüködés, a kulturális csere és az emberek közötti kapcsolatok terén. S a tárgyalásokon, főleg a vállalkozói körök képviselőivel való találkozón, érdeklődéssel vitattuk meg a gazdasági és kereskedelmi együttmüködés bővítését. Ezen a területen a pozitív változásoknak nagy jelentőségük lenne mind a szovjet-amerikai viszony általános légkörének javítása, mind pedig a nemzetközi helyzet szempontjából. De itt, mint már mondottam, mindkét fél, s elsősorban az amerikai fél óriási erőfeszítésére van szükség, hiszen az ő hibájából halmozódott fel nem kevés mesterséges akadály a normális és kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok útjában. Kedves elvtársak, még valamit szeretnék mondani önöknek. Az USA-ban tett látogatás nagyon világosan megmutatta, hogy az egész világ milyen figyelemmel kíséri a mi átalakításunkat. Az emberek a legkülönbözőbb kérdések végtelen sokaságát teszik fel. Mi az átalakítás? Ellenállásba ütközik-e? Milyen határozottsággal törekszünk az átalakításra? Nem ál- lunk-e meg félúton? Elfogadja-e a nép a szovjet társadalom ilyen mélyreható megújítását? Ez valóban őszinte, hamisítatlan érdeklődés az iránt, ami a szovjet társadalomban történik az átalakítás folyamán. Arról tanúskodik, hogy elismerik országunknak a jelenlegi világban betöltött szerepét. Számunkra és az önök számára is ez ismételt emlékeztetés arra, hogy minél sikeresebb lesz a mi forradalmi átalakításunk, annál sikeresebben fognak fejlődni a dolgok a nemzetközi életben. Ilyen napjaink reális helyzete, ilyen a világfejlödés dialektikája, további bizonyítéka ez a mai világ minden sokszínűség és ellentmondás melletti kölcsönös összefonódásának és egységének. Mindezt jól meg kell értenünk és emlékezetünkbe kell vésni, amikor konkrét gyakorlati feladatokat oldunk meg az egyes városokban, falvakban, minden dolgozókollektívában, az egész országban. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a szovjet embereknek az átalakításhoz való szüntelenül növekvő hozzájárulásért, azért, hogy tettekkel válaszolnak a társadalom forradalmi átalakítását célzó pártfelhívásra, aktív részvételükért a megkezdett változásokban, és azért a támogatásért, amelyet a központi bizottságnak és a kormánynak nyújtanak a béke szilárdításáért vívott harcban. Mindezek nélkül nem értünk volna el sikereket az említett tárgyalásokon. Sőt, maguk a tárgyalások sem igen jöhettek volna létre. (ČSTK) - Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási és leszerelési osztályának vezetője hétfőn Párizsban tájékoztatta a francia kormányfő diplomáciai tanácsadóját a szovjet-amerikai csúcstalálkozó eredményeiről. A másfélórás megbeszélés után közölték, Karpov beszámolt az elkövetkező hónapokban esedékes leszerelési tárgyalások távlatairól is. Karpov az elmúlt napokban Bonnban találkozott Hans-Dietrich Genscherrel, az NSZK külügyminiszterével. A két politikus egyetértett abban, hogy 1988 első felében elérhető a megállapodás a Szovjetunió és az USA hadászati fegyvereinek 50 százalékos csökkentéséről. Genscher továbbá állást foglalt amellett, hogy a genfi tárgyalások a vegyi fegyverek világméretű betiltásáról sikeresen fejeződjenek be, és a világ megszabaduljon a pusztító fegyverek egy fajtájától. George Shultz amerikai külügyminiszter tegnap érkezett Bonnba, az NSZK vezetőit szintén a washingtoni csúcstalálkozóról tájékoztatta. Fried- helm Ost, a kormány szóvivője elmondta, a bonni vezetőket mindenekelőtt az emberi jogok egyes kérdései érdeklik, melyekről Washingtonban úgyszintén szó volt. A szóvivő szerint Kohl kancellár Shultz-cal folytatandó tárgyalásain kész hangsúlyozni, az NSZK-nak érdeke a további leszerelési lépések megtétele. Az amerikai diplomácia vezetője előzőleg Dániában és Norvégiában tájékoztatott, s még tegnap továbbutazott Nagy-Britanniába. Pekingben Edward Rowny, az amerikai elnök fegyverzetcsökkentési különtanácsadója Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszterrel folytatott megbeszélést és ugyancsak tájékoztatott a washingtoni szovjetamerikai csúcstalálkozó eredményeiről. (ČSTK) - Hétfő este két felségjel nélküli repülőgép sértette meg Nicaragua légiterét és bombázta Panoli határmenti települést. A repülőgépek Hondurasból érkeztek - közölte a nicaraguai rádió a honvédelmi minisztériumra hivatkozva. A megtámadott falut már evakuálták az ellenforradalmárok terrortevékenysége miatt. A sandinista hadsereg távozásra kényszerítette a közelebbről meg nem határozott típusú repülőgépeket. Ezek visszatértek Honduras légiterébe. Sergio Ramirez nicaraguai alelnök Havannában hétfőn sajtóértekezletet tartott. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának kérdésére válaszolva elmondta, az USA kormánya nagy nehézségeket okozott már Nicaraguának, mégsem sikerült (ČSTK) - Manilában befejeződött az ASEAN-tagországok harmadik csúcstalálkozója. Brunei, a Fülöp- szigetek, Indonézia, Malaysia, Szingapúr és Thaiföld vezetői állást foglaltak a regionális politikai és gazdasági együttműködés fokozása mellett. Corazon Aquino, a Fülöp-szigetek államfője, az ülés elnöke köszönetét mondott a tagországok képviselőinek, amiért bizonyos veszély ellenére is eljöttek Manilába és ezzel demonstrálták szolidaritásukat. A csúcstalálkozó incidensek nélkül valósult meg. A kétnapos tanácskozás befejeztével aláírt ún. manilai nyilatkozat szerint a tagországok kötelezik magukat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a délkelet-ázsiai atomfegyvermentes övezet mielőbbi létrehozása érdekében. Egyben mielőbb meg akarják valósítani a béke, a szabadság és az együttmüködés övezetének már kidolgozott koncepcióját. A manilai nyilatkozat hangsúlyozza a térség országai közti kereskedelmi kapcsolatok bővítésének jeA Washington Post című napilap az ABC televíziós társasággal együtt közvetlenül a szovjet-amerikai csúcstalálkozó után közvéleménykutatást végzett. Eredményeiből kitűnik, az amerikaiak többsége üdvözli a rakétamegállapodás aláírását. Míg a szerződés aláírását a csúcs előtt csak az amerikaiak 52 százaléka támogatta, arányuk a csúcs után 62 százalékra emelkedett. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról tervezett szovjetamerikai szerződést a megkérdezettek 61 százaléka támogatja, 68 százalékuk az atomfegyverek teljes felszámolása mellett szállt síkra. A sikeres csúcstalálkozó eredményeként növekedett Ronald Reagan elnök népszerűsége is. A Gor- bacsov-látogatás előtt a lakosság 46 százaléka szólt elismeréssel külpolitikájáról, most már 57 százaléka Reagan Szovjetunióval szembeni politikáját a lakosság 77 százaléka helyesli, 58 százalék pedig elismeri elnöki módszereit. Ami az államférfiak személyes értékelését illeti, a megkérdezettek 65 százaléka szólt elismerően Mihail Gorbacsovról, Reagan elnökről 61 százalékuk. BT-ülés (ČSTK) - Az arab országok kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa az Izrael által megszállt arab területeken kialakult helyzetet Szíria képviselője a vitában rámutatott - arra, hogy az utóbbi időben Ciszjordániá- ban és a gázai övezetben példátlan erőszakot alkalmaznak az arab lakossággal szemben. Egyiptom, Jordánia és más országok diplomatái szintén hangsúlyozták, az izraeli agresszió nem adhat békét és nyugalmat a közel-keleti népeknek. A palesztin önrendelkezés kérdését politikai úton kell megoldani, nemzetközi konferencia összehívásával, amelyen részt venne minden érdekelt fél. megtörnie a nép akaratát, az továbbra is védelmezi a forradalmat. Ha az országban holnap tartanának újabb választásokat, akkor a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front még meggyőzőbb sikert aratna, mint 1984-ben. A jelenlegi nehézségek oka nem a sandinista kormány tapasztalatlansága vagy ügyetlensége, hanem az USA folyamatos agressziója. Az országnak eddig már 3,5 milliárd dollár kárt okozott, s a helyzet miatt a kormány kénytelen a közkiadások felét védelmi célokra fordítani. Ramirez elmondta, az ellenforradalom és a jobboldal teljesen elszigetelődött, a kormánnyal szembeni ellenzék állítólagos ereje csak mítosz, ugyanúgy, mint az, hogy Nicaragua veszélyezteti az Egyesült Államokat. lentőségét, ennek az elkövetkező öt évben ösztönöznie kell az ASEAN- tagországok gazdasági növekedését. Egyeztetett stratégiát akarnak megvalósítani a nyersanyagpiacon és határozottan fellépni a protekcionizmus ellen, amelyet a fejlett ipari országok alkalmaznak a fejlődő országokkal szemben. Manilában a gazdasági miniszterek megállapodásokat írtak alá a kölcsönös kereskedelemről, beruházásokról, vámokról és közös vállalatok fejlesztéséről. A tagországok külügyminiszterei közös dokumentumban erősítették meg, kormányaik támogatják a délkelet-ázsiai barátsági és együttműködési szerződést, amelyet 1976-ban írtak alá az ASEAN első csúcstalálkozóján. Takesita Noboru japán miniszterelnök tegnap Manilába érkezett, hogy az ASEAN képviselőivel tárgyaljon kereskedelmi kérdésekről. A helyi sajtó szerint egy 2 milliárd dolláros gazdasági segély tervét akarja az ASEAN-országok elé terjeszteni. Nicaragua nehézségeinek oka a folyamatos agresszió Ramirez alelnök sajtóértekezlete • Hondurasból érkezett repülőgépek határmenti falut bombáztak Befejeződött az ASEAN csúcsértekezlete Fokozni kell a regionális politikai és gazdasági együttműködést Manilában tárgyal a japán külügyminiszter
