Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-11 / 265. szám, szerda
A bel- és külpolitika szerves egysége ÚJ SZÚ 3 1987. XI. 11.Bohuslav Chňoupek külügyminiszter parlamenti beszámolójából Hétfőn, a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 6. együttes ülésén Bohuslav Chňoupek külügyminiszter beszámolót terjesztett elő a külpolitika alapvető kérdéseiről. Önök, népünk legfelsőbb képviseleti testülete előtt a csehszlovák külpolitikáról kell beszélnem. Olyan időszakban, amelyre nagy hatással vannak a történelmi jelentőségű események: Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa, valamint a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának éppen véget ért ünnepségei. Ezek az egész világ előtt igazolták Október eszméinek növekvő hatását az emberiség sorsára, bizonyították a szovjet nép törhetetlen energiáját, amellyel a társadalom forradalmi átalakításának úttörő feladatait oldja meg, a szocializmus szilárdításának vonzereje növelésének korábban nem is sejtett távlatait megnyitva, a világban a béke és biztonság erősítése érdekében. Komoly, mondhatnánk, a nemzetközi helyzet szempontjából áttörést hozó időszakról kell beszámolni, amikor a világ a rendkívüli összefonódás és kölcsönös függés állapotába lépett; a tudományosműszaki fejlődés a fegyverrendszerek fejlesztésében már az emberi nem létét fenyegeti; s a háború ismert definíciója, miszerint ez a politika folytatása más eszközökkel, végleg elvesztette érvényességét. Hiszen a nukleáris felhő nem ismer semmilyen érdekeket, nem tiszteli a határokat, semmit sem vesz tekintetbe, semmi sem maradna. Emberek sem. Anyagi javak sem. Politika sem. Ezért elkerülhetetlen az új kivezető utak keresése, amelyeken az emberiség napjainak,.aknamezőin" keresztül eljutna az atomfegyverektől és erőszaktól mentes huszonegyedik századba. A béke biztosításának kardinális kérdéseit a régi módszerekkel nem lehet megoldani. S a felmerült problémákat sem lehet a régi módon megoldani. A túlhaladott gondolkodás kitaposott útjai egyszerűen nem felelnek meg a mának, s még inkább nem a holnapnak. Teljes mértékben azonosultunk azzal az irányvonallal, amelyet a szovjet kommunisták az SZKP Központi Bizottságának 1985-ös áprilisi ülésén dolgoztak ki, majd a XXVII. kongresszuson továbbfejlesztettek és konkretizáltak - a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének formájában. A nemzetközi kapcsolatok alapvető rekonstrukciójának, Struktúrájuk objektíve elkerülhetetlen, az új politikai gondolkodásmód szellemében való átalakításának ezzel a valóban lenini módon, világosan körvonalazott forradalmi céljával azonosulunk. Napjainknak ezzel a kiáltványával, amely kifejezi az elkövetkező évezred, a nukleáris úrkorszak, az egyetemes érdekek, a nyíltság és a demokratizmus korszakának szükségleteit. Felhívás ez minden országhoz a békés együttélésre és versengésre. Imponál nekünk, hogy milyen bátorsággal, dinamizmussal, energiával közelítenek hozzá a szovjet elvtá’rsak, hűen a forradalmi eszmékhez, továbbá ahogyan kitűzik és megvalósítják az új, teljesen reális célokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a történelmi vitákat ne az erő politikájával, hanem a politika erejével oldják meg. Éppen ilyen alapokon keressük az új válaszokat az ismételten felvetett kérdésekre: hogyan akadályozzuk meg a katasztrófát, miként garantálható a túlélés? Jelentős korunkban, a szocializmus új külpolitikai stratégiájának időszakában törvényszerűen előtérbe kerül az egyetemes emberi, valamint az osztályérdekek közötti dialektikus viszony koncepciójának a kérdése. Nemcsak elméleti, hanem messzemenően gyakorlati jelentőségű problémáról van szó. Az emberiség elsőrendű céljának tudományos alapjává vált - miként hárítjuk el a nukleáris katasztrófát, hogyan szavatoljuk a túlélést. Ez a koncepció nem icjnorálja a két társadalmi rendszer ellentmondásait. Épp ellenkezőleg, ezek lényegéből, kölcsönös okozati összefüggéseikből indul ki. Ezért a nukleáris feltartóztatás koncepciójával szembeállítjuk a tudatos önmérséklet koncepcióját. Az egyre pusztítóbb arzenálok felhalmozásának doktrínájával szemben az ésszerűen elégséges védelem doktrínáját. A félelem egyensúlyával az érdekek egyensúlyát, a „csillagháborús“ koncepcióval a csillagbéke koncepcióját. Vagyis együttműködést javasolunk a világűrben mindazok boldogulása érdekében, akiké a világűr, az emberiség közös öröksége. A nemzetközi közösség olyan tapasztalatokkal rendelkezik, amelyekért súlyos árat kellett fizetni. Okult ebből, s mindinkább tudatosítja, hogy a problémák megoldása - bármilyen jellegűek legyenek, s bárhol bármely délkör mentén jelentkezzenek - nem eredetük tanulmányozásában rejlik, hanem abban, miként rendezzék a vitákat, reálisan kell nézni mások érdekeit és szükségieteit; merni kell a partner érdekeinek elébe menni. Elvhúséggel és rugalmasan kell a békés célokat érvényre juttatni, utat nyitni az alkotó cselekvésnek. Ebben látjuk annak a Békedekrétumnak a történelmi hagyatékát, amely pellengérre állította a háborút, az emberiség történelmében először definiálta a szocializmus és béke egységét, a nemzetközi erkölcsiségnek ezt az általánosan érvényes normáját. A nemzetközi színtéren az államok kollektív erőfeszítésével megvalósuló alapvető változásokhoz időre van szükség. Nem lehet mindent és azonnal megvalósítani. Le kell küzdeni négy évtized lázas fegyverkezésének és konfrontációjának hordalékát, s még nem egy éles küzdelmet kell megvívni a militarizált gondolkodásmóddal, a fekete-fehérben látott világkép megcsontosodott szokásainak örökségével. Ezzel összefüggésben Bohuslav Chňoupek emlékeztetett Mihail Gorbacsov szavaira arról, hogy a békét szolgáló koncepciók és szilárd irányvonalunk a tettekben nyilvánult meg, a nemzetközi színtéren követett eljárásunkban, a külpolitikának és a diplomáciának a stílusában - mindezt áthatja a nyílt és becsületes párbeszédre való törekvés. Valóban, ha a béke épületét olyan terv alapján építik, amely az egyik oldal biztonságát nem a másik veszélyeztetésére alapozza, akkor ez feltétlenül elvezet a mindenki számára hasznos eredményhez. Az egyik fél biztonságának mindenki biztonságát kell jelentenie és megfordítva. Az egységes és ezért közös biztonságra van szükség, amelyben mindenki azonos mértékben nyer vagy veszít. Ez mindenki részéről kezdeményezést, útkeresést, rugalmasságot, kitartást, a változások felismerését és ésszerű kompromisszumokat követel meg. KorunkA szocializmus békeoffenzívájának hatására több nyugati partner politikájában egyre jobban megnyilvánul a realizmus, elmozdulás tapasztalható a gondolkodásmódjukban. A nemzetközi kapcsolatokba belépnek a néptömegek, a legszélesebb közvélemény. Ezek tudatosítják, hogy éppen ma és éppen most érkezett az emberiség a sorsdöntő útkereszteződéshez. Ezért teljesen törvényszerűen közvetlen és tartós ellenőrzésük alatt akarják tartani a béke sorsát. Ezzel jelentős mértékben erősödik a demokratizálás eleme is. A világpolitika emberi dimenziót kapott a szó valódi értelmében - hiszen - eddig csak a kiválasztottak számára volt hozzáférhető. Az emberiség túléléséért folytatott küzdelem összekapcsolja a különböző társadalmi rendszerű, különböző fejlettségű és különböző kontinenseken levő országokat. Ezt bizonyítja például a delhi hatok kezdeményező és aktiv bekapcsolódása korunk fő kérdéseinek a megoldásába. Valóban mindannyian ban a béke senkinek nem a privilégiuma. A békének univerzálisnak, oszthatatlannak, és azonos mértékben hazafiasnak és internacionálisnak kell lennie. Találkozni lehet azzal a kérdéssel, hogy a szocializmus a múltban nem tűzött-e ki már hasonló célokat, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok hatalmas békeaktivítása nem jelent-e kockázatot ósztályérdekeink szempontjából. Ezzel összefüggésben meg kell említeni, a Szovjetunió Kommunista Pártja a békepolitika megvalósítása során következetesen a lenini elvekből, az új jelenségek elemzéséből és szintéziseiből, a reális helyzet jellemvonásaiból indul ki, a világban tapasztalható fejlődést osztályszempontú összefüggésekben látja. S ennek alapján határozza meg a megfelelő külpolitikai stratégiát. Ennek pedig - ha -azt akarjuk, hogy életképes legyen - ki kell fejeznie és helyesen tükröznie kell a nemzetközi élet mozgását, s pozitívan kell rá hatnia. Ennek a stratégiának állandóan fejlődnie és gazdagodnia kell, előre kell látnia a születőben levő tendenciák fejlődési irányát. Figyelembe kell venni a bonyolult, ellentétes, s néha egymást kölcsönösen kizáró jelenségek komplexitását. Ilyen a szocialista külpolitika lenini stratégiája. A nemzetközi politika átalakítása arra kötelez bennünket, hogy növeljük a béke és biztonság megőrzéséért folytatott küzdelem hatékonyságát. Létre kell hozni a nemzetközi stabilitás tartós struktúráját. Keresni kell a válságos helyzetek megoldását, fejleszteni a széles körű és kölcsönösen előnyös együttműködést az államok között, beleértve a különböző társadalmi-gazdasági rendszerekhez tartozó országokat. A valóban igazságos és demokratikus elvekre és normákra épülő nemzetközi kapcsolatok megvalósítására kell törekedni. Marx szavaival szólva arra, hogy az erkölcsiség és igazságosság alapvető törvényei, amelyekhez kölcsönös kapcsolataikban a magánszemélyek igazodnak, a legfelsőbb törvényekké váljanak a nemzetek közötti kapcsolatokban is. Tegyük fel a kérdést: Az új külpolitikai gondolkodásmód fel tud-e már mutatni konkrét eredményeket? Mielőtt válaszolnánk, gondoljunk vissza arra, milyen helyzet volt a közelmúltban. Gondoljunk a lélektani hadviselésre, a vad retorikára, a beszédek militarista hangnemére, azokra az állításokra, hogy a békés egymás mellett élés bolsevik csapda, hogy az enyhülés, Moszkvának ez az egyirányú utcája halott. Azokra a kijelentésekre, hogy általában véve rossz idők következtek be. Vajon ma ilyen a helyzet? Bizonyos, hogy nem! Sikerült megállítani a nemzetközi helyzet romlását. Fokozatosan kialakul a szükséges bizalom. Ez feltétele a nemzetközi ügyek megfontolt, felelős és ésszerű elrendezésének, összhangban a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszere koncepciójával. Születőben a nyíltság, a kölcsönös tájékoztatás, a kötelezettségek ellenőrzésének új formái. A nemzetközi helyzet alakulásában reményt keltő pozitív változások tanúi vagyunk. Történelmi áttörés született a nukleáris leszerelésről folytatott tárgyalásokon. Haladás tapasztalható a vegyi fegyverek betiltása kérdésében. Elmozdulás történt az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló jövőbeni tárgyalások mandátumának kidolgozásában. Körvonalazódnak a stratégiai fegyverekre vonatkozó jövőbeni megállapodás kilátásai. egy hajón utazunk, s úgy kell viselkednünk, hogy az ne süllyedjen el. Mindez a nemzetközi békeerók hatványozott fellépésének, a Szovjetunió, a szocialista országok békeoffenzívájának az eredménye. Ezeket a pozitívumokat erősítette meg a közelmúltban a Varsói Szerződés tagországai külügyminiszteri bizottságának 15., Prágában megtartott ülése. Figyelmének homlokterében a leszerelés legidőszerűbb kérdései álltak, főleg a szovjet-amerikai tárgyalások, amelyekről Sevardnadze elvtárs tájékoztatott. Nagy figyelmet szenteltünk a további enyhülés és együttműködés folyamatának Európában. A tanácskozás jelentőségét növelte az a tény, hogy közvetlenül Shultz külügyminiszter moszkvai tárgyalásai után és röviddel a szovjet külügyminiszter rendkívül fontos washingtoni útja előtt történt. A tanácskozás résztvevői egyöntetűen üdvözölték a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szovjet-ameri- kai megállapodást. Ez érinti a hazánk területén levő fegyverrendszereket is, amelyeket a szovjet kormánnyal való megegyezés után, az amerikai Pershing 2, valamint a robotrepülőgépek nyugat-európai elhelyezésére adott válaszként telepítettek nálunk. Az említett előrelépést sokan történelminek nevezik. Mi is ezt mondjuk. Hiszen ez a szerződés olyan láncreakciót válthat ki, amely további jelentős lépésekhez vézethet a nukleáris leszerelés terén. A külügyminiszteri bizottság teljes mértékben támogatta Mihail Gorbacsov javaslatát a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés legkevesebb tíz évig történő megtartása mellett. Az elfogadott dokumentumok megállapítják, Európában megvannak a feltételek az enyhüléspolitika mélyítésére katonai téren. Úgyszintén a fegyveres erőkről, hagyományos fegy vezetekrol és harcászati atomfegyverekről szóló tárgyalásokra, valamint a katonai szembenállás szintjének csökkentésére és a bizalom szilárdítására minden téren, úgy, ahogyan arról a bécsi utótalálkozón tárgyalnak. Aggodalmat keltenek viszont egyes NATO-képvise- lók kijelentései, ezek az amerikai rakéták felszámolását a hagyományos eszközök terén való pótfegyverkezéssel akarják „kompenzálni“. A külügyminiszteri bizottság - a mi javaslatunkra - felhívást fogadott el a genfi leszerelési konferencia hatékonyságának növelésére. Célszerűnek tartjuk, hogy ez a fórum egész éven keresztül - két-három szünettel - dolgozzon, s konkrét, sokoldalú, jogi szempontból kötelező dokumentumok kidolgozására összpontosítson azokon a területeken, ahol reális feltételek vannak a megállapodás eléréséhez. A bizottság részletesen foglalkozott szövetségünk országai külpolitikai tevékenysége koordinálásának további mélyítésével. Megállapította, megbízhatóan működik a külügyminiszter-helyettesi konzultációk és a szaktértői csoportok rendszere. Kétségkívül jelentős szerepet töltenek be az újonnan létrehozott állandó szervek - az időszerű információk cseréjével foglalkozó csoport és a leszerelési különbizottság. A prágai ülés meggyőzően bizonyította a testvéri országok minőségileg magasabb szintű egységét és összeforrottságát. Az elvtársian nyílt, konkrét és gyümölcsöző légkörben nagyon hatékonyak voltak a tárgyalások, s ezt az elfogadott határozatok is alátámasztják. Nagyon fontos volt, hogy Sevardnadze elvtárs a washingtoni tárgyalásokon az egyöntetű támogatásra, szó szerint a Varsói Szerződés minden tagországának mandátumára támaszkodhatott. A december 7-én Washingtonban sorra kerülő legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozót a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok jelentős lépéseként üdvözöljük. Megelégedéssel fogadtuk a hírt, hogy az SZKP KB főtitkára és az USA elnöke rendkívüli fontosságot tulajdonít e találkozó tartalmi gazdagságának, ami megszabja a két ország vezetői jövőbeni találkozóinak programját. Üdvözöljük, hogy mélyrehatóan áttekintik, milyen utasításokat kapjanak a küldöttségek, már ami a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentését kimondó jövőbeni szerződést illeti, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés meghatározott ideig való megtartása mellett. Értékeljük, hogy a fegyverzetcsökkentés- től egészen a regionális konfliktusokig terjedően a kérdések egész rendszerét tekintik majd át. Megállapítható tehát, hogy a Genfben megkezdett folyamat, melyek legfontosabb kérdéseiben Reykjavík hozott áttörést, logikusan folytatódik. A jelenlegi szovjet-amerikai dialógus így permanens intézménnyé, politikai-diplomáciai híddá válik a jövendó- beni tárgyalásokhoz is. A mérlegvonások könyvébe azonban a reális valóság gyakorlata napjainkban nemcsak pozitívumokat, hanem kedvezőtlen dolgokat is ír. Folytatódik a militarizálás, a lázas fegyverkezés - a háborúnak ez az erkölcsi ekvivalense. Az USA-ban folytatódnak a munkák a kozmikus fegyverek fejlesztésén, amelyek az ún. hadászati védelmi kezdeményezés álarca alatt militarizálják a világűrt és nagy nyugtalanságot keltenek. Erősödnek a nyugat-európai integráció katonai elemei. A nukleáris elrettentést megváltoztathatatlannak nevezik, az európai biztonsági rendszer fő tartóoszlopának. A törékeny békét továbbra is fenyegetik a robbanásveszélyes regionális konfliktusok és a válsághelyzetek, amelyeket mesterségesen tartanak életben a világimperializmus neoglobalista politikája szellemében történő külső beavatkozások. Mint látni lehet, az imperializmus nem tud meglenni a fejlődő országokkal szembeni kizsákmányoló kapcsolatok, a fejlődők forrásai nélkül. Az apartheid Afrika déli részén továbbra is folt az emberiség lelkiismeretén, rákos daganat, amelyet nem lehet megreformálni, csak eltávolítani. A szélsőjobboldal Kambodzsában és Afganisztánban szabotálja a nemzeti megbékélés politikáját. Gátolja azoknak a politikai struktúráknak a tevékenységét, amelyeket maguk a közép-amerikai államok hoztak létre. Lehetetlenné teszi a közel-keleti helyzetről szóló nemzetközi konferencia megtartását és a ciprusi kérdés megoldását. Különös aggodalmakat kelt az Irán és Irak közötti konfliktus, amely már kiterjedt az egész Perzsaöbölre. A helyzet megoldását az ENSZ Biztonsági Tanácsa 598-as számú határozatának megvalósításában latjuk, e határozatot az USA is megszavazta. Cselekedetei azonban szöges ellentétben vannak az említett határozat lényegével. Ha a szabad hajózás biztosítása érdekében szükséges az idegen katonai erők jelenléte az öbölben, akkor ezt a BT határozata alapján, az ENSZ zászlaja alatt kell megvalósítani. Tisztelt elvtársak! Engedjenek meg néhány szót az összeurópai folyamatról. Létezésének tizenkét esztendeje alatt egyértelműen bizonyította életképességét, bővítette a kölcsönös bizalmat, hozzájárult az együttmüködés fejlesztéséhez, erősítette a stabilitást és biztonságot kontinensünkön. E folyamat lényeges részét alkotják a katonai-biztonsági kérdések. Betűről betűre betartjuk a stockholmi konferencián vállalt kötelezettségeket. Például operatív módon válaszoltunk s egyeztünk bele az amerikai megfigyelők - felkérés alapján történő - jelenlétébe a Belorussziában megtartott hadgyakorlaton, összeurópai párbeszédet bontakoztattunk ki a bécsi utótalálkozón. A figyelem középpontjában tartjuk a katonai-politikai kérdéseket, elsőrendű fontosságot tulajdonítunk nekik. Síkraszállunk a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet lényeges és kölcsönös, összeurópai mértékű csökkentéséért, azért, hogy ez mielőbb megkezdődjön. Üdvözöljük, hogy ennek a körvonalai már kialakulóban varinak. A tárgyalásoknak a jövő évben kellene megkezdődniük. Egyetértés született a kölcsönös bizalom és biztonság erősítését célzó további intézkedésekről való tárgyalások szükségességét illetően. Bécsben jelentős kezdeményezést terjesztettünk elő. Javasoltuk egy gazdasági fórum megrendezését Prágában. E javaslat lényege, hogy a gazdasági élet, a vállalkozói, ipari és pénzügyi körök képviselőinek széles körét hívjuk meg, s új, friss ösztönzést adjunk a sokoldalú gazdasági együttműködésnek. Az utótalálkozón élénk párbeszéd folyitc'a humanitárius kérdésekről. Bonyolult és komplex problémakör ez. Különböző véleményekkel és magyarázatokkal lehet találkozni, számos vitát váltott és vált ki ma is. Ennek ellenére keressük a pozitív megoldásokat. Aktívan támogatjuk a Szovjetunió javaslatát, hogy a kérdésekről Moszkvában rendezzenek nemzetközi konferenciát. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén felszólítottuk a NATO-orszá(Folytatás a 4. oldalon)
