Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-09 / 263. szám, hétfő

E gy nemzetközi nyelv megte­remtésének a gondolata ta­lán olyan régi, mint maga az emberi kultúra. Napjainkig csaknem ezer - zömében tiszavirág életű - „mes­terséges“ nyelvtervezet jelent meg, de közülük egy sem bizonyult olyan életképesnek, mint az 1887-ben Varsóban oroszul megjelent eszpe­rantó nyelvkönyv. Szerzője Lazar Ludwig Zamenhof (1859-1917) len­gyel orvos, aki művét Dr. Esperanto irodalmi nyelvnek szánta, elsősor­ban azt szerette volna elérni, hogy a közös nyelv segítségével enyhül­jön a népek közötti feszültség és béke legyen a földön A centenárium alkalmából a kü­lönböző eszperantó szervezetek és más kulturális-társadalmi intézmé­nyek különféle rendezvényekkel emlékeznek az eszperantó első száz évére. A japán művelődési mi­nisztérium a japán UNESCO-bizott- ság közreműködésével nemzetközi szimpóziumot rendezett Tokióban. Ezen elsősorban az eszperantó szo- ciolingvisztikai szempontjait vitatták meg. A rendezvényen beszámolók hangzottak el a nemzetközi segéd­nyelv jelenéről és távlatairól, tekin­tettel az egyes földrészekre. Humphrey Tonkin, az eszperantó világszövetség elnöke, előadásában az angol nyelv világszerte tapasztalt előretörésével kapcsolatban néhány kedvezőtlen jelenségre mutatott rá. Az angol elterjedésének nemcsak politikai és gazdasági oldalai vannak „Igyekezetünknek van értelme“ Közművelődési körkép egy járásból Életképes nyelv Százéves az eszperantó (azaz Remélő doktor) álnéven adta ki. Az ún. ..Első Könyv"-et (Unua Libro) hamarosan követte a lengyel változat, és még annak az évnek a végén megjelent, immár eszpe­rantó nyelven, a Nemzetközi nyelv második könyve (La dua libro de la Lingvo internacia). Az eszperantó eredeti szókincse 947 szó (ebből 918 szógyök); de különböző képzők és ragok segítsé­gével a legfinomabb nyelvi árnyala1 tokát is ki lehet fejezni ezen a nyel­ven. Nyelvtanát Zamenhof tizenhat egyszerű szabályba sűrítette. Az eszperantó-mozgalom kezdeti időszakában elsősorban irodalmi al­kotások sora bizonyította e nyelv életképességét. Zamenhof, kezde­ményezésének híveitől várta az esz­perantó kiművelését és gyarapítá­sát, ösztönözte őket, hogy fordítá­sokkal próbálják az eszperantó ere­jét. Például ő maga járt az élen: már az ,,Unua Libro“-ban eredeti és le­fordított verseket közölt, majd lefor­dítja a Hamletet. Később nemcsak a világirodalom legjelentősebb mü­veit fordították le eszperantó nyelvre megjelentek ezen a nyelven kis né­pek irodalmának alkotásai is. Kalo- csay Kálmán,* az egyik legjelentő­sebb magyar eszperantista, Dante és Goethe müvei mellett lefordította például Az ember tragédiáját, a Já­nos vitézt. Több szerző alkot eredeti műveket eszperantó nyelven, példá­ul a magyar Baghy Gyula, a lengyel Grabowski, Belmont, az orosz Oszt- rovszkij, a francia Privat, a cseh Pumpr és Körinek, a szlovák Do- linský. Az eszperantó mozgalomnak azonban nem egyedüli célja, hogy irodalmi müveket tolmácsoljon és eredeti alkotásokat hozzon létre. Za­menhof, bár az eszperantót eleve (egy, angol nyelven ismertetett talál­mányra vagy felfedezésre azonnal felfigyel a világ). Kedvezőtlen hely­zetbe kerülnek a nem angol anya­nyelvűek az angolokkal és amerikai­akkal szemben, a társadalmi érint­kezés szinte minden területén. Egy nemzetközi, semleges segédnyelv elfogadása és bevezetése viszont egyenrangúságot teremtene a nem­zetközi információcserében. Az eszperantó előnyei nem korlá­tozódnak pusztán a kommunikáció egyes területeire (beszélgetés, leve­lezés vagy irodalmi művek alkotá­sa). Az utóbbi évtizedben többen is felvetették a javaslatot, mely szerint az eszperantó híd vagy összekötő, közvetítő nyelv szerepét töltené be a természetes nyelvek tanulásában és tanításában is. Ebből következik egy másik lehetőség: az eszperantó közvetítő nyelvként alkalmazható a tudományos-műszaki információk átadásában, illetve - egyszerűségé­nél és logikus voltánál fogva - elő­nyösnek mutatkozik tudományos in­formációk tárolására. Ezt akkor ért­hetjük meg igazán, ha tisztában va­gyunk azzal, hogy idegen nyelvből történő fordításkor mindig kell szá­molnunk egy bizonyos fokú értelmi eltolódással. Az eszperantóra ala­pozott „adatbank“ betölthetné az ellenőrzés, összehasonlítás sze­repét. Az eltelt száz esztendő alatt az eszperantó nemcsak mint önállósuló és a természetes nyelvek erényeivel vetekedő segédnyelv bizonyította életképességét, hanem - ahogy az eddigi kutatások is igazolják - infor­mációs és közvetítő nyelvként a lo­gika, a szóképzés, az érthetőség felől nézve is felveszi a versenyt a legismertebb természetes nyel­vekkel. PONGÓ ISTVÁN A közmondás szerint: amilyen az udvar, olyan a gazda. A takaros porta rendszeretetröl tanúskodik, a gazdagság általában sok és gyü­mölcsöző munkáról. Ez a „közös udvarra“, illetve ennek az udvarnak a tulajdonosaira is érvényes. Ha pél­dául egy falu vagy járás fejlettségi szintjét, rangját akarjuk megállapíta­ni, akkor nemcsak azt kell számba venni, hogy lakosai milyen anyagi javakra tettek szert munkájuk révén, mennyi ipari, mezőgazdasági ter­méket állítottak elő, hány házat épí­tettek, hanem többek között azt is: milyen házakban élnek, hogyan és mivel szórakoznak, tisztelik-e egy­mást. megbecsülik-e és gyarapit- ják-e az elődeik szellemi-tárgyi örökségét, megtart|ák-e a közösségi élet szabályait. Ismereteink alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a Kassa-vidéki (Ko- šice-vidiek) járás általános megmé­rettetésekor a kultúra és a kulturális tevékenység sokat nyom a latban. Hogy valóban így van-e, azt dr. Ján Karaptól. a járási nemzeti bizottság osztályvezetőjétől igyekeztünk meg­tudni.- Negyedszázada, amikor ezen a pályán kötöttem ki, azt hittem, értek a népműveléshez. Azóta ren­geteg tanfolyamon vettem részt, sok tapasztalatot szereztem, elvégez­tem a főiskolát, s most döbbenek rá, hogy még nem tudok mindent, tanul­nom kell. Tanulnom, mert a népmű­velés, amilyen fontos, annyira bo­nyolult társadalmi folyamat. Közis­mert, hogy például a gépgyártás technológiáján sem könnyű vál­Dr. Ján Karap toztatni, hát még az emberek gon­dolkodásmódján! A nevelésről, a rendszeres művelődés jelentősé­géről, a kulturális értékek ápolásáról nem elég csupán beszélni, hangza­tos kijelentéseket tenni. Azt csinál­ni kell. Szüntelenül és tudatosan Csakis így születik eredmény. Igaz ugyan, hogy az e téren végzett mun­ka gyümölcse nem fejezhető ki mé­terben, kilogrammban, sem koroná­ban, viszont híven tükrözi az ember viselkedése, tudása, hazaszeretete és nem utolsósorban a közösség, a társadalom életszínvonala. Ügy érzem, hogy ebből a szempontból valóban nem állunk rosszul. Járá­sunk lakossága vegyes nemzetisé­gű, túlnyomórészt szlovákok és ma­gyarok alkotják, viszont a munká­ban, a közös feladatok megoldásá­ban eléggé egységes. Tiszteljük egymást, s ez igy van rendjén.- Az eredmények arról tanúskod­nak, hogy a járásban a nemzeti bizottságok, valamint a keretükben működő népművelési intézmények kulturális területen is céltudatosan, tervszerűen dolgoznak.- Vitathatatlan, hogy az elmúlt években sokat javult a kulturális- népművelő tevékenység anyagi- műszaki bázisa. Új művelődési há­zakkal, mozitermekkel, korszerűen berendezett klubhelyiségekkel gaz­dagodtunk. Ugyanakkor negyvenkét nagyobb községben integráltuk az a nemzeti bizottságok elsősorban a kulturális élet fellendítésére és tökéletesítésére összpontosítsak fi­gyelmüket és erejüket. Az átalakítás korát éljük, s ennek a folyamatnak mi, népművelők, sem lehetünk csu­pán szemlélői. Keresnünk kell az új munkaformákat, módszereket, ki kell használnunk valamennyi mű­szaki lehetőséget. További időszerű feladat a kulturális tevékenységben kevésbé jeleskedő községek, terüle­tek aktivizálása. Kétségtelen, hogy a nagyobb méretű kulturális rendez­vényeink többsége a járás déli ré­szén zajlik, még az Olsva völgyében Számos csoport lép fel évről évre a Daloló Alsólánc találkozón (A szerző felvételei) ottani művelődési intézményeket, művelődési központokat hoztunk létre. Ma több mint száz hivatásos népművelő dolgozik átjárásban, az önkéntesek száma több száz. Első­sorban nekik köszönhető, hogy a felnőttoktatás keretében rendsze­resek a különböző időszerű kérdé­seket boncolgató előadások, filmve­títések és vetélkedők. Fokozatosan javul a polgári ügyek testületeinek munkája, példásan dolgozik a könyvtárak zöme is. Külön említést érdemelnek az amatőr művészeti csoportok. Számuk meghaladja a háromszázat. Köztük sok olyan is van - például a szinai (Sena) Roz­maring, a nagyidai (Veľká Ida) llos- vai, a Kassai Tanítók Énekkara, a Košická Belá-i, szesztai (Cestice) és himi (Chym) folklórcsoport, a me- cenzéfi (Medzev) és a Trstená pri Hornáde-i fúvószenekar, a szepsi (Moldava nad Bodvou) és Družstev­ná pri Hornáde-i gyermekcsoport -, melyek országos seregszemléken is szépen, eredményesen képviselik járásunkat A népművészeti rendez­vények sokaságából kiemelkedik a hagyományos rozhanovcei dal- és táncünnepély, a somodi (Drienovec) Csemadok-nap, a nagyidai, buzitai (Buzica) és alsólánci (Nižný Lánec) szabadtéri folklórünnepség...- Gondjaik?- Sajnos, vannak. Jelentős a munkaerő-vándorlás a népműve­lésben. Talán azért is, mert másutt jobbak a kereseti lehetőségek, ke­vesebb a munka. A szakmáját fele­lősségteljesen végző, a társadalmi elvárásoknak teljes mértékben meg­felelni akaró népművelő sokszor nemcsak nyolc órát dolgozik napon­ta, sőt még szombaton és vasárnap is mennie kell. Ma, amikor a telepü­lésfejlesztés anyagi feltételei korlá­tozottak, különösen fontos, hogy Ismerősök mutattak be neki. Egy, évek óta » 'tervezett riportút utolsó estéjén a hozzá hasonló serdülő lányok magabiztosságával pattant fel a székről, érthetetlenül elhadarta a nevét, majd gyorsan hozzátette:- Én régóta ismerem az újságíró bácsit! Kicsit meghökkentem, mert bizony az elha­dart név szótagainak ritmusa csak felsejlett, de a nevet nem tudtam visszaidézni. Ezért újra rákérdeztem. Hallva a nevet, véget vetettem volna a be­mutatkozásnak, tekintet nélkül arra, hogy a pa­rányi klubban a színjátszócsoport tagjai közül még legalább öten ültek ismeretlenül meredve az érkező idegenre, ha a meghökkenésem okozta bénultságból nem rángat ki a mögöttem álló rendező. Az effajta bemutatkozások me­chanikus mormogásából zökkentett ki'a most már pontosan megértett név. Végére érve a vé­gül is tisztességes kapcsolatteremtéssé válto­zott bemutatkozásnak, visszatértem a lányhoz.- Te az Sz-ék lánya vagy? Fejbólintás volt a válasz. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen butaságot kérdeztem. A fiatal életútjáról, az utolsó két-három évet leszámít­va, tudomásom van, hiszen a Csemadok orszá­gos rendezvényein, az amatőr színjátszók tan­folyamain gyakran találkoztunk. Hazafelé indul­va, a végtelenül hosszúnak tűnő éjszakai vona­tozás kezdetén, megrohantak az emlékek... ... egy pedagógusházaspárról és egy kis­gyermekről. A Z-i színjátszócsoport akkoriban volt teljesítményének csúcsán. Megnövekedtek az elvárások, s a kötelességtudó házaspár, amely tiz évvel azelőtt véletlenül került a faluba, igyekezett helytállni. A kerületi versenyre ké­szültek, s nem volt kire bízniuk a hatéves kislányt. így került ö a két fotelból ..tákolt“ ágyra. Míg folyt a felújító próba, míg anyja az egyik epizódszereppel birkózott, s apja rende­zőként vitázott a felújítás alatt álló produkció főszerepét játszó kollégájával, ő az igazak álmát aludta. Később szüleitől hallottam, hogy ő is tagja lett az iskola kisszínpadának, s már nem kell őt a próbákra cipelni, mert egyedül is elalszik. Egyszóval, az idő múlásával szép lassan nemcsak a gyerekkorból nőtt ki. hanem ,,belenőtt" egy olyan világba, amelyre családjá­nak élete predesztinálta... A zon az éjszakán a vonatban az idő ** foglalkoztatott. A változó, mindig meg­foghatatlan, oly gyakori szembesülésekre kényszerítő idő. Végül is a lányban nemcsak önmaga fiatal életének kristályosodó értékeit fedezhettem fel, hanem szülei múltját, önfelál­dozó életét is. El kellett volna menni hozzájuk, de az utazás éjszakáját követő nap kötelessé­gei siettettek. Talán majd máskor Ók megvár­nak. Ők még várnak. DUSZA ISTVÁN és a Tárca mentén csak elvétve akad egy-egy jó, színvonalas kultu­rális ünnepség. A jövőben hasznos lenne ezeket a területeket is mozgó­sítani. Az iskolákkal és a társadalmi szervezetekkel karöltve azon fára­dozunk, hogy a központi községek­ben minden hét végén legyen egy- egy vonzó és színvonalas kulturulis műsor... A műemlék- és természet- védelem területén is komoly terveink vannak, hiszen a tornai (Turnianske Podhradie) és a szalánci (Slanec) várrom, a műemlékként nyilvántarott jászói (Jasov) kolostor, a szintén jászói barlang, a szádelői völgy, Me- cenzéf és Stósz (Štos) kies termé­szetvilága, a herlanyi gejzír, mind­mind rendkívüli értékű közkincs. Svidnicában a közelmúltban nyitot­tunk meg a helyi ásatások során előkerült ősi leletekből egy állandó tárlatot. Budimírban felújításra vár két kastély és a park. Mi tartjuk rendben a második világháborúban elesett szovjet katonák dargói (Dar- gov) emlékművét és az ottani múze­umot. Sajnos, a nagyidai kastély és park restaurálása körül sok a baj. A legnagyobb az, hogy nem találunk kivitelezőt... A legutóbbi járási párt­konferencia határozatának értelmé­ben a jelentősebb amatőr csoportok fölött termelő üzemeknek kellene patronálást vállalniuk. Sajnos, egye­lőre nem mondhatjuk, hogy az üze­mek két kézzel kapnának a lehető­ségen. A régi művelődési házak fel­újítását tovább folytatjuk, viszont egy kicsit eltérve az eddigi gyakor­lattól. Ezután csak egy-két épületet szeretnénk restaurálni, korszerűsí­tem egyszerre, ám úgy, hogy ahhoz építőknek évekig ne kelljen nyúlni­uk... Jó lenne, ha a kultúrát a jövő­ben nem önálló ágazatnak tekinte­nék, s a rá háruló feladatoknak a tel­jesítéséért sem csupán a népműve­lők lennének felelősek, hanem bizo­nyos mértékben a más területek is. Úgy érzem, itt sokkal többet tehet­nének a tömegközlekedési vállala­tok, az iskolák, az egészségügyi intézmények, a kereskedelmi és vendéglátó üzemek. Itt van például az alkoholfogyasztás. Szerintem en­nek a „bajnak“ a lényegét nem abban kell keresnünk, hogy mennyit iszunk, hanem hogy mikor, hol és miként, azaz munkaidőben-e vagy máskor, kulturált emberekhez mél- tóan-e, vagy sem. Különböző fóru­mokon már rengetegszer javasol­tam, s nemcsak én, hogy a vendég­látó üzemekben ne engedélyezzék a dohányzást, s hogy a vendéglátó- ipar ne az alkohol árusításából „éljen“.- Ezek szerint az a bizonyos kö­zös udvar lehetne még takarosabb. gazdái pedig szellemiekben és anyagiakban egyaránt gazda­gabbak.- Sokrétű munkánk során arra tö­rekszünk, hogy járásunk még szebb, otthonosabb és gazdagabb legyen. Hiszem, hogy igyekezetünknek van értelme és haszna. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 9. Emlék egy kisgyerekről lány, nem várva a további kérdéseimet, egy többszörösen összetett mondatban elmondta származásának történetét:- Akkor még Z-ben laktunk, de mivel két éve nagyiék, az apuka szülei, váratlanul megbete­gedtek, az első adandó alkalommai hazaköltöz­tünk, s azóta itt lakunk. Később már nem jutott rá idő, hogy tovább kérdezgessem a lányt. Különben is, szüleinek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents