Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-09 / 263. szám, hétfő

J szú 5 17. XI. 9. SZERDÁN KEZDŐDIK A 36. NŐI KÉZILABDA-BAJNOKSÁG A Prešov, a Štart és...? Májustól novemberig szünetelt a pontvadászat a női I. kézilabdaligá­ban. Közéi hathónapnyi idő telt el tehát a legutóbbi bajnokság kicsú- csosodása és a szerdán induló, következő küzdelemsorozat között. Szokatlanul késői lesz a rajt, ám ez a válogatott olimpiai felkészülésével magyarázható, pontosabban azzal, hogy a legmagasabb osztályú női bajnokság is igazodik ehhez a programhoz. Az idömilliomos Portrévázlat Székelyné Pék Ilona tornatanárról Mit ígér tehát a 36. bajnoki ki­írás? Alighanem az erőviszonyok megváltozását; több csapat erősí­tett, s bizakodva várja, hogy minél több ponthoz jusson. Mások csak reménykednek. Változatlanul tízta­gú az első liga mezőnye, s nem változik a lebonyolítási rend sem. Előbb mindenki mindenkivel oda- vissza alapon találkozik, ezután tor­nákon folytatódik a pontvadászat, majd a végső helyezésekért play off rendszerben mérkőznek a csapatok. (A sorsolást és a részletes lebonyo­lítást lapunk múlt hétfői számában közöltük.) Kisebb változásokat csak a zárószakasz hoz, ezek érdekeseb­bé és a játékosok számára elvisel­hetőbbé teszik a végküzdelmeketet. Legutóbb külön párharcot ví­vott a bajnoki elsőségért a ZVL Prešov és a Štart Bratislava. Ki­emelkedtek a mezőnyből. S végül is csak kis különbséggel lett baj­nok a Prešov. Ennél alább aligha­nem a következő idényben sem adja. Májusban megvált a Gregor -Mikuš sikeredzőpárostól, egyikük sem kíván tovább az élvonalban edzősködni, legalábbis egyelőre. Helyettük ismét Dušan Daniš ül a ZVL kispadján. Labayová kül­földre (a Hypobank Südstadthoz) szerződött, ezzel a csapat egyik meghatározó egyénisége távozott. Még így is négy válogatott játékos (Trandžíková, Damitáová, Mažgú­tová, Vlasatá) élteti a kelet-szlová­kiaiak újabb bajnoki esélyeit. Nagy riválisuk, a Štart látszólag meggyengült. Kuťková már a Wie­ner Neustadt (osztrák) játékosa, Morávková és Timková anyai örö­mök elé néz, s mindössze Svobo- dová és Bednárová (mindketten a Slaviából) igazolt a szövetkeze­tiekhez.- Az a célunk, hogy ismét a leg­jobbak között végezzünk - nyilat­kozta Tomáš Kuťka edző. - Lépés­ben próbálunk fiatalítani, meg­őrizve mostani játékstílusunkat, sokszínű, dinamikus és attraktív kézilabdával szórakoztatni a kö­zönséget. Sok függ két kulcsjáté­kosunk, Ďurišinová és Stašova teljesítményétől. Ők a válogatott­ban kevesebbet edzettek, inkább utaztak és játszottak a felkészülés időszakában. Mivel csak három A Közép-szlovákiai kerület labdarúgó­bajnokságának tizedik fordulója után Lo­soncon (Lučenec) őszi bajnokot köszön­tött a szép számú nézősereg. A hazai együttes ugyanis - függetlenül a hátralé­vő mérkőzések eredményeitől - már biz­tosan a tabella élén fejezi be az őszi idényt, hiszen valamennyi találkozóját megnyerte, tíz mérkőzésből húsz pontot szerzett, s a gólkülönbsége is kitűnő 30:7. A bravúros szereplés előzményeiről és hátteréről Vas Ferenc edzővel beszélget­tünk.-Az előzményekhez tartozik, hogy a nagy múltú együttes az utóbbi öt évben mindig ott volt a kerület legjobbjai között - idézte fel a közelmúlt történéseit a kitű­nő szakember ám a feljutást különböző okok miatt soha nem sikerült kiharcolnia. Amikor nyáron a csapathoz kerültem, arra kértek a labdarúgáshoz közel állók, hogy ne essen közöttünk szó a feljutásról. Épít­sek új csapatot, teremtsek rendet, s lehe­tőleg ne kényeztessem el a játékosokat, mert a korábbi években szinte minden kívánságukat teljesítették, s az eredmé­nyek, az igazi sikerek mégis elmaradtak.- Ilyen előzmények után milyen konk­rét célkitűzéssel fogott munkához?- Az első öt közé kerülést jelöltük meg félidei feladatként azzal a kitétellel, hogy nem szabad túlságosan leszakadnunk az élenállótól. Az első öt-hat fordulóba bi­zony belekalkuláltunk egy-két vereséget is, sorsolásunk ugyanis nem tűnt a leg­kedvezőbbnek. Aztán a szakvezetők nyil­ván számításba vették az edző esetleges beiileszkedési nehézségeit, illetve a vár­ható csapatátépítést is. Nos, ez utóbbira szerencsére nem került sor, mert a játé­kosokkal hamar szót értettem, fenntartás nélkül elfogadták elképzeléseimet. Már az első edzések és előkészületi mérkőzések után éreztem, hogy több van a gárdában nappal a bajnoki rajt előtt lesz együtt először a csapat, nem le­hetünk mindjárt kirobbanó formá­ban, amúgy is csak a következő évben dói el minden, addigra meg belejöhetnek védenceim. Kíván­ságaim? Hogy minél több néző járjon kézilabdára, és hogy játé­kosaim egészségesek legyenek. A pontokra egyáltalán nem gon­dolok. Bronzérmes lett legutóbb az In­ter ZŤS. Azóta a csapat meghatáro­zó egyénisége Gaburová a Watt Wien színeiben lép pályára. Irányí­tókészsége, magával ragadó példa- mutatása aligha lesz egykönnyen pótolható. Nélküle is az élvonalban szeretnének végezni a sárga-feke- te-fehérek, továbbra is a Strei- cher-Gross edzőpáros irányítá­sával. A legjobbak között számolni kell az Iskra Partizánskéval is. A cipőgyáriak évek óta jól tartják magukat, s válogatott játékosaik (Pösová, Szabados, Gombos, Kemková) igazi húzóemberei a csa­patnak. Sok függ attól, mikorra épül fel Gombos Erika, aki még a leg­utóbbi bajnokság hajrájában sérült meg. Bizakodó a hangulat Vágsely- lyén (Šaľa). Kašparová és Pappo­vá immár az A válogatottkeret tagja, Valentínová a junior VB-n 6. helye­zett válogatottunk csapatkapitánya. Eggyel előbbre (a negyedik helyen) szeretne végezni a Duslo, mint leg­utóbb. Jirí Sotorník személyében új edzője van a csapatnak, s kényszer- pihenő után visszavárják Ďurišino- vát-Horváthovát, Buchtovát-HIa- vatát és Velická-Valentínovát. A játékoskeret Hudokovával, Bíró­val és Ot’apkovával bővült, mind­össze Guruncz (Topoľníky) és Mar- cinková (ZMDŽ) távozott. Virágzik a női kézilabda ebben a mátyusföldi városban, irigylésre méltó közönsé­ge van a csapatnak, lelkes buzdítá­sával akár pluszpontokhoz segítheti a Duslót. Vitathatatlanul a legjobban a TJ annál, amennyit a legutóbbi bajnoki évad­ban produkált. S nemcsak a képességek, az egyének játéktudása alapján alakult ki bennem a vélemény, hanem a kollektíva elszántságából is kisugárzott a morális erő.- Mégis, minek tulajdonítja a várako­záson felüli őszi szereplést?- A jó szereplésnek sok összetevője van. ezért most csak a leglényegesebbe­ket említem. Kovács Béla személyében egy szakmailag jól felkészült, az ifjúsági csapatnál már bizonyított ambiciózus edzőkollégát kaptam segítőtársul. Rend­kívül sokat jelentett, hogy a szakosztály új vezetése Ján Hulína mérnök irányításával is tettrekész, hozzáértő emberekből áll. Létrejött tehát a játékosok-vezetők- edzők háromszöge, jó együttmüködése. Közös erővel olyan mikroklímát teremtet­tünk a futball körül, melyben adottak a színvonalas szakmai munka feltételei. Egyszeriben megszűnt például a generá­ciós probléma. A játékosok elbírálásánál ugyanis nem vagyunk tekintettel a múltra, a régi érdemekre, mint ahogyan előlege­zett bizalmat sem élveznek a fiatalok. A teljesitménycentrikus értékeléssel ma már mindenki egyetért, a futball javát, az előrehaladást szolgálja.- A bajnoki mérkőzéseken megjelenő színvonalas házi kiadványban lapozgatva azért arra a következtetésre jutottunk, hogy az idősebb játékosok „húzzák“ a csapatot. A nézők szavazatai alapján ugyanis legtöbbször a harmincon felüliek - Lavrik,- Tršo, Tkáč és Pisár - voltak a mérkőzések legjobbjai.- Valóban igy van, és ennek azért örülök különösen, mert korábban egy-két ..öreget“ már leírt a közvélemény, másfe­lől mert ezek mellett a tapasztalt, nagytu­dású és példásan küzdő játékosok mellett jól fejlődnek fiataljaink is. P ze, a sike­rek fényében hiba lenne ( alástolni fo­Gottwaldov átigazolásai sikerül­tek. Újabb két válogatott játékos folytatja az új idénytől a cipőgyári csapatban: Hradská Trenőínből, Šmídová a Slaviából. Kívülük még Buday és Lupačová is tagja Jirí Zerzáň keretének. Mindez, csak nö­veli a tavalyi hatodik helyezett esé­lyeit, érmes reményeit. Szerényebb terveket kénytele­nek készíteni Nyárasdon (Topoľ- níky). Elmaradtak a nagy átigazolá­sok; erősítés voltaképpen csak a Kassáról (Košice) érkezett Lon- gauer, aki junior válogatott kerettag: Némethné ismét megpróbálja, ko­moly műtét után játszik újra. öröm­hírből nincs igen több. Németh Pál edző idény eleji gondolatai sem bő­velkednek ezekből:- Júliusban aránylag sokat ját­szottunk, így kívántam bizonyítási lehetőséget adni a bő játékoske­retnek. Eredményeink nem voltak a legrosszabbak, s úgy tűnt, talán jobb lesz, mint korábban. Ez ké­sőbb már nem így folytatódott. Szeptemberben nem is volt na­gyon ellenfél, s a mérkőzéseket sem erőltettük. Inkább a fizikai felkészülés dominált, elsősorban a nymburki játékostesztelésre összpontosítottunk. Végül is 16- ból 14-en teljesítették az előírt ligajátékosi normát. Ezek az ered­mények önmagunkhoz képest előrelépést jelentenek, ám a többi csapathoz viszonyítva, nem ép­pen a legjobbak. Hol tart a csa­patépítés? A sérülések a vártnál jobban közbeszóltak. Meg lenne már a kezdő csapatom, ám közü­lük négy játékosra nem számítha­tok a ligarajton. Hiányzik Kiss Jit- ka (átlépést kért az Inter ZŤS-be, de a Nyárasd nem járult hozzá - a szer­ző megj ), Polacsekné öt mérkőzé­sen pihen, mivel nem teljesítette a szövetség által előirt teszteket. Šulanová augusztusban, Longau- er október végén került a sérültek listájára. Javarészt kiegyensúlyo­zott teljesítményre képes játéko­sokból áll a mai csapat. Ismét a középmezőnybe várják a Zora Olomoucot, s a két újonc közül a Plastika Nitra akár az első liga meglepetéscsapata is lehet. Ez már kevésbé képzelhető el a Bohemians Praháról. gyatékosságamkat. Egyik jó képességű védőjátékosunkat például magánéletbeli kilengései miatt kellett fegyelmeznünk, s világosan tudtára adtuk, hogy ismétlő­dés esetén megválunk tőle- Nem szólt még az ellenfelekről, az új rendszerben lebonyolított kerületi bajnok­ság színvonaláról Milyennek ítéli eddigi tapasztalatai alapján?- Legnagyobb riválisainkat erőnk, ké­pességeink tudatában kissé megleptük azáltal, hogy idegen környezetben is ag­resszíven, úgy is mondhatnám progresz- sziven játszottunk. A gólratörő játék per­sze kockázatos, de megyőződésem, hogy kockázat nélkül nincs eredmény, nincs siker. Hazai mérkőzéseinket a győzelem mellett látványos játékra, a közönség igé­nyeinek kielégítésére is törekszünk. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy gólhelyzetek egész sorát dolgozzuk ki. az értékesítés azonban még nem megy zök­kenők nélkül. A gyengébb képességű el­lenfelekkel szemben a legtöbbször mód nyílik a javításra, a jövőt szem előtt tartva azonban e téren feltételnül javulnunk kell. S még valamit szeretnék elmondani vé­gezetül; nyilván minden hosszú sorozat­nak vége szakad egyszer, igy előbb utóbb a mi diadalmenetünket is megtöri egy ellenfél. Jó lenne, ha ez tiszta, sportszerű keretek között történne. Mindezt azért mondom, mert az utóbbi időben mintha túlságosan is sok ellendrukkerünk lenne, s nemcsak az ellenfelek pályáznak skal­punkra, hanem egyes játékvezetők is. És erre az elkövetkezőkben lelkileg is fel kell majd készülnünk. Tegyük az edző szavaihoz, hogy Lo­soncon nem csupán az edzők és a játéko­sok készülnek az elkövetkező nagy fela­datokra, hanem a stadion felújításával maga az egyesület, a város vezetése HACSI ATTILA Attila fia nyit ajtót A hangok halla­tán a mama is megjelenik. Ahogy állnak egymás mellett, inkább test­véreknek nézné őket az ember. Nem a hasonlóság, inkább a házi­asszony fiatalos külleme alapján. A szobában virág - az asztali vázában, a sarokban. (Aki a virágot szereti... - jut eszembe.) Székelyné Pék Ilona hellyel kínál a somorjai (Šamorin) lakótelep egyik bérházá­nak negyedik emeleti lakásában, közben ügyes mozdulattal fölnyalá- bolja a kanapén hagyott kötést. Régóta készültem, hogy felkeres­sem, de sohasem jött ki a lépés. Pedig a múltban sokszor hallottam emlegetni a nevét, különböző helye­ken; igaz, a legtöbbször nem szóló­ban, hanem így: „Székelyék“. A név mögött egy sikeres testnevelő-edző házaspár rejtőzik. A férj, Székely István a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tornatanára és kitűnő kajakos edző, a feleség, Szé­kelyné Pék Ilona a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola testneve­lés-biológia szakos tanára.- Néhány éve csak testnevelést tanítok, valahogy igy alakult. - Ilona asszony hangja nyugodt, határozot­tan cseng. De mindjárt borúsabb tónusba csap át, amikor a lehetősé­gekre terelődik a szó. Sőt, beszélge­tésünk során első ízben támad az az érzésem, mintha kiábrándultságot, lehangoltságot tükrözne a velem szemben ülő asszony arca:- Nincs egy normális pályánk az iskolában, poros, koszos az udva­runk, az ugrógödröt teleszórják szá­zas szögekkel, nem győzzük az üvegcserepeket összeszedni. Há­romszor-négyszer annyi energiába kerül, mint más helyen, ha tanítani akarunk. Nincs egy fa, bokor...- És nem próbálnak valamit tenni?- Dehogynem, nem megy...- Ha már az illetékesek nem cse­lekszenek, legalább önerőből... Ne haragudjon, de egy fát, vagy bokrot a gyerekek is kiültethetnének.- Hogyne, ha lenne hová... Megadom magam. Nem sejtet­tem, hogy a tenyérnyi udvaron nem nagyon van hely, így az egyetlen, nyári hőségben húst adó diófát is kivágták. Nem bolygatom tovább a témát, mert egyre erősödik bennem az az érzés, Ilona asszony nem akar vala­mit kimondani. Kesernyés mosolya mögött legalább is valami titkot sejtek... Közben megérkezik Kati. Nyú­lánk, szőke nagylány. Az alsó tago­zaton tanít, diákkorában kosarazott, s bátyjához hasonlóan kajakozott.- Hozzak egy kávét? - kérdezi kedvesen, majd tapintatosan vissza­vonul.- Most, hogy felnőttek a gyere­kek, kicsi ez a háromszobás lakás. Kati testeget, még szerencse, hogy nem messze van egy régi, a nagy­mamától örökölt ház, oda eljárhat, Itt nem lenne hely rá. Kati és Attila, két felnőtt ember. De mi volt, amikor kicsik voltak. Hogy jutott ideje édesanyjuknak annyi minden másra?- Megtanultam beosztani az idő­met. Korán mentem férjhez, jöttek a gyerekek, tanítottam, tévúton főis­kolára jártam, mindennek bele kel­lett férni a napba. Talán szerencsém volt, hogy mindannyiunk érdeklődési köre nagyjából megegyezik, nyaran­ta közösen jártunk a vízre, telente sízni. Mostanában néha úgy érzem magam, mintha időmilliomos lennék.- Hm... Nincs receptje? Tanítás, este nők tornája, kajakos gyere­kek ... Nem is sorolom tovább- Mondom, csak időbeosztás kér­dése. Hetente kétszer, hétfőn és szerdán tartunk foglalkozást a nők­kel. Tizenkét éve szünet nélkül. Több mint ötvenen járnak, munkás­nőtől orvosig, húszévestől ötvene­sig. Egyszer az iskolai, majd a lakó- ieiepi tornateremben jövünk össze.- Aerobic, dzsesszgimnasztika, vagy hogyan nevezik?- Kondicionáló testnevelés, eb­ben minden benne van. Labdajáték, erősítő gyakorlatok, futni is jártunk, de az építkezés miatt most nagyon föltúrták a tornaterem környékét.- Szívesen járnak az asszonyok, lányok?- ügy érzem, igen. Másképp nem jönnének. Mondok egy esetet. Hét­főn begyulladt a légcsövem, azért elmentem, hogy ne ácsorogjanak kint az ajtó előtt. Röblabdáztunk, de olyan tíz perc elteltével éreztem, szédülök. Mondom nekik, no lányok, hozom a muzsikát... Ők tudják, erre torna következik. De egyedül csinál­játok, én nem érzem jól magam... Ültem a pádon, s figyeltem. Úgy dolgoztak, szivvel-lélekkel, hogy öröm volt nézni. Régebben a kosárlabdasport alapjaira oktatta a gyerekeket a Slá­via testnevelési egyesületben, egy idő óta csak a kis kajakosokkal fog­lalkozik. Egy kicsit talán a férje hatá­sára- Biztos van szerepe benne a fér­jemnek is, de objektív tényezők is közrejátszanak. Ha már van az egyesületnek egy sikeres kajak­szakosztálya, az iskolai központban gondoskodni kell az utánpótlásról. Két éve adtuk át kollégámmal, Hor­váth Árpival az első csoportot, hu­szonnégy tiz-tizenegy éves fiút, most új csoportot toboroztunk Ürge Józseffel együtt. Naponta délután fél háromkor kijárunk velük a Dunára. Csodálatosak a gyerekek, lelkesek, hálásak, tehetségesek. A szlovákiai bajnokságban az első öt helyezett somorjai volt, a tízben pedig heten voltak. Tavasszal a csatornához já­runk, sajnos, a csónakháznak még csak a tervei léteznek, igy az edzés­lehetőségeink nem éppen ideálisak.- Manapság rengeteget beszé­lünk a tömegsportról. Kíváncsi len­nék, egy tapasztalt tornatanár, edző, egy olyan ember, akinek életeleme a mozgás, hogyan látja a problémát.- Nem szabad kampányszerűen csinálni. Én egyetlen utat látok: a pi­ciknél kell kezdeni a mozgás meg- kedveltetését, az óvodában, majd az iskolában. S nem szabad mellőzni épp a tornaórát, mint ahogy azt sok helyütt teszik. A gyerek igenis szeret tornázni, igényli a mozgást, s ha az elemi iskolában nem szoktatjuk rá, óriási mulasztást követünk el. URBÁN KLÁRA A legutóbbi bajnokságban külön párharcot vívott az elsőségért a Štart és a Prešov. Felvételünkön (balról) Trandžíková, Kanísová és Bugošová a két élcsapat egyik tavalyi mérkőzésén. (Eugen Vojtíšek felvétele) Június első hetében fejeződik be az 1987/88-as női első kézilabda­liga. Addigra kialakul a végső sorrend, megismerjük a bajnokot és kiesőket. Az első pontgyűjtő nap pedig már most szerdán lesz a šaľa - Inter ZŤS, Partizánske - Olomouc, Topoľníky - Gottwaldov, Bohemians - Prešov és Štart - Nitra párosításban. J. MÉSZÁROS KÁROLY AZ ŐSZI BAJNOK KÖSZÖNTÉSE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents