Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-09 / 263. szám, hétfő
HETFO 1987. november 9. XL. évfolyam 263. szám ★ Ára 50 fillér SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Közös akaratunk: a béke Egy héten Keresztül Moszkvára figyelt a világ, a nemzetközi közvélemény óriási érdeklődést tanúsított a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója ünnepségeinek keretében megtartott rendezvények iránt. Mihail Gorbacsov hétfői beszédével szokatlanul nagy terjedelemben foglalkozott a világsajtó, a nagy nyugati lapok szinte kivétel nélkül terjedelmes kommentárokat fűztek hozzá. Például a The New York Times három teljes oldalon közölte a beszéd részleteit, a Financial Times szalagcíme: „Gorbacsov lezárja hazája történelmének egy hosszú fejezetét“. A konzervatív nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint pedig: „Aki igy beszél, annak célja nyilvánvalóan nem a ködösítés. Komolyan kell venni azt a becsületességet, amellyel Gorbacsov a szovjet történelmet szemléli“. A szovjet tudósok szerdai sajtóértekezletén Jurij Poljakov professzor kijelentette: „Kiegyensúlyozott, reális értékelést adott a szovjet történelem hét évtizedéről... E beszéd egyaránt figyelmeztetés a dogmatikusoknak és a másik oldalnak is, akik túlhangsúlyozzák a szovjet történelem negatív mozzanatait.“ Mind több vezető szovjet politikus hangsúlyozza, hogy a múlt reális értékelésére éppen a jelen és a jövő feladatai szempontjából van szükség, ezt követeli meg a gyakran az átalakítás lelkének nevezett demokratizálás, a nyíltság, a nyitottság, amit tömören glasztnosztyként szoktunk emlegetni. Ennek szellemében zajlott a másik, példa nélkül álló rendezvény, a 178 külföldi delegáció részvételével megtartott nemzetközi találkozó. Miért volt ez a találkozó rendhagyó? Rendhagyó volt a lebonyolítási forma: nem volt előre megszabott programja, hiszen kötetlen véleménycserének indult. Ennek ellenére a legfőbb dologban kialakult az egység: a közös felelősségérzet a világ égető gondjainak megoldásáért. Az SZKP KB főtitkára szerdai felszólalásában párbeszédre hívta föl azokat, akiknek fontosak a civilizáció vívmányai, s e dialógus jellegét is megadta: „Kifejtve felfogásunkat az új gondolkodásmódról, egyáltalán nem tartunk igényt az igazság birtoklásának monopóliumára, mi magunk is keressük az utakat és másokat is arra szólítunk, hogy együtt keressük azokat az utakat, amelyeken át az emberiség napjaink aknamezőin keresztül eljuthat a XXI. századba, az atomfegyverek és erőszak nélküli világba.“ Elfogadták és nagyon komolyan is vették ezt a felszólítást a külföldi küldöttségek. Az idő rövidsége miatt összesen 63-an szólaltak fel. De megegyezés született arról, hogy további 57 felszólalást, amelyekre már nem jutott idő - kívánság szerint - a moszkvai Pravda leközli. Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője a fórum végén megtartott sajtóértekezleten azt emelte ki, hogy először gyűlt össze a világ baloldali erőinek az új gondolkodásmódot képviselő teljes színskálája, s a találkozón kezdetben még érezhető feszültség gyorsan a jóindulat légkörének adta át a helyet. Amint a fórum első napján Gustáv Husák is rámutatott: „Nem kevés tapasztalat igazolja, hogy az ideológiai és egyéb különbségeknek nem kell akadályt jelenteniük a kölcsönös tisztelet és előnyösség alapján folytatott együttműködésben. Vannak kérdések, amelyek az egész emberiséget érintik.“ Georgij Sahnazarov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese pedig azt hangoztatta, a találkozó az új gondolkodásmód egyik példája, amennyiben segített eloszlatni néhány sztereotípiát. Ö a svéd szociáldemokrata párt képviselőjének véleményét idézte, aki szerint napjainkban fontos, hogy a különböző világnézetek ne alakíthassanak ki ellenségképeket. Ez összecseng azzal, amit a szovjet párt főtitkára szerdai felszólalásában megfogalmazott: „Peresztrojkánk, átalakításunk összes nemzetközi következményeivel szertefoszlatja a »szovjet fenyegetéstől« való félelmet. A militarizmus elveszti politikai ürügyeit.“ A második nap végén, a vita kapcsán felmerült gondolatait kifejtve, a fórum tanulságait összegezve pedig elmondotta, hogy a nemzetközi helyzetre két fontos momentum jellemző. Az egyik: a résztvevők egyetértettek abban, hogy a világ napjainkban a problémák olyan mennyiségével néz szembe, mint még soha. A másik: növekszik a béke jövője, a civilizáció sorsa iránt érzett aggodalom. Ez az aggodalom pedig világszerte mozgásba hozta a dolgozók széles tömegeit: „... helyes az a megállapítás - és ez politikailag fontos megállapítás -, hogy a történelem homlokterébe a milliós néptömegek kerültek“. Korunk létfontosságú kérdéseit vitatták meg a fórumon, s természetes, hogy ott is, valamint a sajtótájékoztatókon is szóba került ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov decemberi washingtoni látogatása. Szinte kivétel nélkül üdvözölték az előrelépést a szovjetamerikai leszerelési tárgyalásokon, rámutatva, hogy a béke megőrzése érdekében valóban új módon kell megközelíteni a nemzetközi kapcsolatok kérdéskörét. A változásokra utalva jelentette ki Georgij Arbatov akadémikus, hogy az amerikai katonai-ipari komplexum sem mindenható, s az USA politikáját számos ellentétes irányba ható tényező határozza meg. „Majdnem ironikus, hogy Reagan elnök, aki kezdetben elutasította a leszerelési tárgyalások gondolatát, a történelembe való bekerülésének egyedüli lehetőségét abban látja, hogy aláírja a rakéták felszámolásáról szóló szerződést. A tények erősebbek a szélsőséges ideológiáknál...“ - szögezte le az ismert külügyi szakértő. S a legfontosabb tény, amely a moszkvai fórum alapján megállapítható: a különböző ideológiát, nézeteket valló pártokat a közös gondolkodás és cselekvés szükségességének felismerése vitte a szovjet fővárosba. A legfontosabb kérdésben, a béke, a földi civilizáció megőrzésének kérdésében az akarat is közös volt. MALINAK ISTVÁN Az októberi forradalom 70. évfordulójának moszkvai ünnepségei Katonai díszszemle és a dolgozik felvonulása a Vörös téren Jelen voltak a szovjet párt- és állami vezetők Mihail Gorbacsovval az élen • Háromezer külföldi vendég foglalt helyet a díszemelvényeken Dmitrij Jazov beszéde (ČSTK) - Szombaton Moszkvában, a Vörös téren rendezett katonai díszszemlével és a dolgozók felvonulásával tetőztek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának ünnepségei. A manifesztációt a Le- nin-mauzóleum mellvédjéről megtekintették a párt és az állam vezetői, Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. Andrej Gromikóval, az SZKP KB PB tagjával. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével és Nyikolaj Rizskovval, az SZKP KB PB tagjával, a minisztertanács elnökével az élen. A díszemelvényeken foglalt helyet több mint 3000 külföldi vendég, akik részt vettek a szovjet fővárosban az évforduló ünnepségein. Jelen volt továbbá több ezer kiváló szovjet munkás, újító és tudós. Sokán közülük az évforduló előestéjén vettek át magas állami kitüntetéseket. A moszkvai idő szerint délelőtt 10 órakor Vlagyimir Arhipov altábornagy, a díszszemle parancsnoka jelentést tett Dmitrij Jazov hadseregtábornoknak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, honvédelmi miniszternek. A szemle megkezdése előtt Dmitrij Jazov szólt a felsorakozott egységekhez. Az SZKP KB és a szovjet kormány nevében gratulált a csapatoknak, az 1917-es események résztvevőinek, a háború egykori résztvevőinek és minden szovjet dolgozónak az ünnep alkalmából. Méltatta a hét évtizeddel ezelőtti eseményeket, majd így folytatta: - Országunk, pártunk és népünk úttörővé vált. Joggal vagyunk büszkék történelmünkre. A forradalmárok tetteit évszázadok múlva is emlegetik majd. A munkásosztály, a parasztság és a népi értelmiség munkájának köszönhetően történelmileg rövid időszak alatt létrejött egy a szocialista nagyhatalom, amely fejlett gazdasággal, szakképzett káderekkel s hatalmas politikai és szellemi potenciállal rendelkezik. A jelenről szólva leszögezte: az SZKP KB 1985-ös áprilisi ülése után a Szovjetunióban terjedelmét tekintve gigantikus, lényegét tekintve pedig forradalmi munka kezdődött, amelynek célja a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítása s a társadalmi élet összes szférájának átalakítása. Az SZKP által kidolgozott politikai irányvonal teljes mértékben tükrözi a nép akaratát és érdekeit. - Az elmúlt időszakban leraktuk a gazdaságirányításban, a gazdasági mechanizmusban, a szociális és kulturális szférában megvalósuló lényeges változások alapjait - mondta Dmitrij Jazov. - Az átalakítás elválaszthatatlan vonása a demokrácia mélyítése, a tájékozottság, kritika és az önkritika bővítése. Jelentősen nőtt a Szovjetunió tekintélye a nemzetközi színtéren. A szovjet párt és a kormány a külpolitika lenini alapelveihez hűen, következetesen a világbéke szilárdítására és a nemzetközi együttműködésre törekszik. Mindent megteszünk azért, hogy az agresz- szív imperialista erők szándékait meghiúsítsuk, hogy csökkentsük a háborús veszélyt. Ezt célozzák azok a jelentős kezdeményezések, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi időben terjesztett elő. E szempontból rendkívüli jelentősége van a decemberi szovjet-amerikai csúcstalálkozónak, melynek során aláírják a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződést, s áttekintik a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló jövőbeni megállapodásnak, valamint a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló 1972-es szerződés megtartásának kérdéseit. A nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható kedvező tendenciák ellenére a helyzet továbbra is bonyolult. Még nem számoltuk fel a nukleáris háború veszélyét. A reakciós imperialista körök figyelmen kívül hagyják a történelem tanulságait, s továbbra is katonai fölényre törekednek. A szovjet párt és állam ezért megtette a védelmi potenciál megőrzéséhez elkerülhetetlenül szükséges lépéseket, olyan szinten, amely lehetetlenné teszi békés életünk megzavarását. Hadseregünk és ha(Folytatás a 2. oldalon) (A ČSTK felvételei) Andrej Gromiko, Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov a Lenin-mauzóleum mellvédjéről üdvözölte a felvonulókat
