Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-07 / 262. szám, szombat

ÚJ szú 5 1987. XI. 7. Együtt tanulnak Szovjet hallgatók a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémián • Kiérdemelték a csehszlovák-szovjet barátság brigád címet Az üzletközpont madártávlatból Jozef Ondrejička felvétele MINŐSÉGBŐL JELES! Új bevásárlóközpont épült Bratislavában A Klement Gottwald Katonai Poli­tikai Akadémia rövidesen ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. A három és fél évtized alatt a Cseh­szlovák Néphadsereg politikai mun­katársainak egész nemzedékét ne­velte fel, akik ma különböző szintű tisztségeket töltenek be hadsere­günkben. Az Akadémia sokat merít a Szovjetunió tapasztalataiból. Ez megnyilvánul a párt- és ifjúsági szervezet munkájában, a parancs­nokok és pedagógusok munkastílu­sában és a tananyagban is. Szoro­san együttműködnek a Vlagyimir ll­jics Lenin Katonai Akadémiával, a tanárok kicserélik tapasztalataikat a tudományos kutatómunka terüle­téről, de a hadseregek politikai mun­katársai képzésével kapcsolatos gyakorlati ismereteiket is. Már ha­gyomány, hogy szovjet hallgatók ta­nulnak Bratislavában és fordítva, csehszlovák fiatalokat képeznek a Szovjetunióban. Az akadémia pe­dagógusainak egyharmada a Szov­jetunióban szerzett tudományos fo­A felejthetetlen találkozók egyike kozatot. A legjobb pedagógusok kü­lönböző tanfolyamokon vesznek részt a Szovjetunióban, az ott szer­zett ismereteiket felhasználják az oktatásban Dr. Andrej Osif alezredes, do­cens, kandidátus, a pártpolitikai munka tanszékének pedagógusa is a V. I. Lenin Katonai Akadémián tanult.-A tudományos felkészülés so­rán lehetőségem nyílt a Szovjetunió­ban arra, hogy mélyrehatóan foglal­kozzak a pártpolitika feladataival a szocialista haza védelmének biz­tosítása során - mondta. - Részt vehettem a szovjet elvtársak alkotó kollektíváinak munkájában. Minde­nütt a kölcsönös segítségnyújtás és önzetlen támogatás megnyilvánulá­sait tapasztaltam. Most arra törek­szem, hogy a Szovjetunióban szer­zett tapasztalataimat átadjam a hall­gatóimnak. Nevelőmunkámban a legfontosabb feladatnak a proletár hazafiság és internacionalizmus el­mélyítését tartom. Mivel a hallgatók fiatalok, nincsenek még élettapasz­talataik, saját élményeim és a szov­jet elvtársakkal való találkozásaim alapján mélyítem el azt a meggyő­ződésüket, hogy a Varsói Szerződés országainak közösen kell a szocia­lizmus megvédésére törekedniük, mivel ez az egyik feltétele a világbé­kének. Az akadémia pedagógusai az ok­tatási-nevelési folyamat szüntelen tökéletesítése érdekében más kato­nai akadémiákkal is közvetlen kap­csolatot tartanak fenn. így többek között a budapesti Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémiával is. A bratislavai akadémia hallgatói között szovjet fiatalok is vannak. Zdenék Linda ezredes Csehszlová­kiába való megérkezésüktől részt vesz oktatásukban és képzésükben, így tehát a leghivatottabbhoz fordul­tunk, amikor megkérdeztük őt, van-e valamilyen különbség a csehszlovák és a szovjet hallgatók között.- Nincsen, a szovjet hallgatók na­gyon gyorsan alkalmazkodnak az iskolánk követelményeihez és álta­lában életmódunkhoz - válaszolta. - Nagyon hasznos, hogy a fiatalok kölcsönösen megismerik egymást. A szovjet hallgatók három évig ta­nulnak nálunk. Hazai évfolyamtársa­ik kezdetben sokat segítenek nekik a nyelvi nehézségek leküzdésében, a megfelelő forrásmúvek, szakköny­vek beszerzésében. A szovjet hall­gatók viszont azonkívül, hogy elmé­lyítik fiataljaink orosz nyelvtudását, segítenek a múszaki kiképzésben is, mivel ezen a téren rendszerint több tapasztalatuk van. A kölcsönös se­gítségnyújtás nagyon sok esetben mély barátságok kialakulásához ve­zet, nem ritka, hogy a tanulók hosz- szú évekig leveleznek és megláto­gatják egymást.-A hallgatók tehát közösen ta­nulnak. Milyen jelentősége van en­nek az internacionalista neve­lésben?-Mindenekelőtt: a hallgatók tu­datosítják, hogy a Csehszlovák Néphadsereg a Varsói Szerződés szilárd láncszeme. A kölcsönös ta­pasztalatcserén kívül azt is meg kell említenünk, hogy a szovjet hallgatók a mieinkkel együtt gyakran látogat­nak el a bratislavai iskolákba és az üzemek fiataljai közé. Akadémiánk több köszönőlevelet kapott már, ami azt tanúsítja, hogy látogatásaik nagy visszhangot keltenek. Alkalom nyílik arra is, hogy kölcsönösen megis­merjék kulturális értékeinket és ha­gyományainkat. Arról is említést kell tennünk, hogy közösen ismerked­nek a gyakorlattal a Csehszlovák Néphadsereg alakulataiban, vala­mint a szovjet hadsereg Csehszlo­vákiában állomásozó ikutszkopini hadosztályában. Nemcsak a tanu­lásban, hanem a többi feladat telje­sítésében is példát mutatnak a szov­jet hallgatók. Ki kell emelnünk haza­szeretetüket és szocialista interna­cionalizmusukat. Napjainkban érté­kes kötelezettségvállalást teljesíte­nek az októberi forradalom 70. év­fordulója tiszteletére. Ezenkívül gyakran látogatnak el a város lako­sai közé, beszélnek állampolgára­inknak a szovjet nép életéről. Az elismerő szavakkal nemcsak a hallgatók értenének egyet, akik nagyon szeretik szovjet tanulótár­saikat, hanem mindannyian, akik kapcsolatba kerülnek velük. Vala­mennyien jó barátként búcsúznak, amikor tanulmányaik befejeztével hazatérnek. Az akadémia tudományos-infor­mációs intézetében a munkatársak szocialista munkabrigádot alapítot­tak és kiérdemelték a csehszlovák -szovjet barátság brigád címet.- Feladatunk, hogy a hallgatókat megfelelő tankönyvekkel és szakiro­dalommal lássuk el - mondotta munkájukról Milena Helíková, a bri­gád vezetőjének helyettese. - Már tizenkét éve mindent megteszünk azért, hogy bebizonyítsuk, méltók vagyunk erre a címre. Az oktatási­nevelési folyamat javítását célzó fel­ajánlásainkon kívül számos más ak­ciót is szervezünk. így például árusí­tással egybekötött szovjet könyvki­állítást, találkozókat a szovjet hall­gatókkal. Olvasótermet létesítet­tünk, itt összpontosítottuk a szovjet szakirodalmat. Nemcsak a szovjet elvtársak, hanem a többi hallgató és hadseregünk tagjai is gyakran meg­fordulnak itt. A Klement Gottwald Katonai Poli­tikai Akadémia hallgatói, pedagógu­sai és többi munkatársa mindennapi munkájával bizonyítja, hogy mindig szem előtt tartják a nagy október örökségét Napjainkban, a nagy ok­tóber 70. évfordulójára készülve, a hallgatók és pedagógusok meg­sokszorozzák erőfeszítéseiket fel­adataik példás teljesítésére, hogy ezzel is hozzájáruljanak annak az eseménynek a méltó megünneplé­séhez, amely új korszakot nyitott az emberiség fejlődésében. ANTONÍN PEČ őrnagy Szlovákia fővárosának nyugati részén, Lamačban egy hatalmas, rendhagyó építészeti megoldások­ban bővelkedő épület vonja magára a figyelmet. Egyelőre inkább csak a helybéliek tudják, hogy rövidesen ez lesz Bratislava talán legkorsze­rűbb bevásárlóközpontja. Az építők, vagyis a Bratislavai Priemstav nemzeti vállalat dolgozói ez év szeptember 30-án adták át ezt a csaknem 58 millió korona értékű épületet a beruházónak, azaz a Bra­tislavai Háztartási Cikkek kereske­delmi vállalatnak. Igaz, a kivitelező Priemstav vállalat 3-as számú üze­me dolgozóinak akad még itt egy kis tennivalójuk, de - mint azt Jozef Majka mérnök, az üzem igazgatója a közelmúltban megtartott sajtóérte­kezleten megígérte - november vé­géig minden befejező munkával el­készülnek. A Bratislavai Kereskedelmi és Idegenforgalmi Tervezőintézet által megtervezett, 3856 négyzetméter­nyi elárusító területtel rendelkező új bevásárlóközpontnak a már említett külső jelein kívül számos más érde­kessége is van. Az elsők között említhetnénk néhány különleges épületszerkezeti megoldást, mint például az épület kupoláját képező nagyfesztávú atipikus előregyártott elemeket, vagy a 6540 négyzetmé­teres területet befedő 22 rétegű, kö­zel 60 centiméter vastag tetőszerke­zetet, amelyen majd 230 személy­autó parkolhat egyszerre. A parkoló­hely azonban nem pusztán helyta­karékosság miatt került a tetőre, ha­nem azért is, hogy a vevők az általuk megvásárolt árut két hatalmas felvo­nó segítségével egészen gépkocsi­juk csomagtartójáig szállíthassák a bevásárlókocsikkal. A tetőre, vagyis a parkolóhelyre autóikkal fel­járón érkezhetnek a vásárlók. Az új, megnyitásra váró üzletközpont to­vábbi - s tegyük hozzá nem minden­napi - érdekessége, hogy átadása­kor kiváló minősítést kapott. A dicsé­retet érdemlő építők közül az üzem igazgatója elsősorban Bendík Ibolya építésvezető, Milan Kovačič mester, Milan Papánek, a betonozók vezető­je és Szíjártó László nevét említette. Az építkezési idő elhúzódása miatt ők igazán nem hibáztathatók. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szóban forgó bevásárlóköz­pont építését még 1980-ban kezd­ték el, miután azt átvették a humen- néi Chemkostav vállalattól. A Priem­stav vállalat építési feltételeinek nem megfelelő szerkezeti megoldá­sokat azonban meg kellett változtat­ni. A bevásárlóközpont építése emiatt 1981 januárjától kezdve ki­lenc hónapon át szünetelt. Az ere­detileg 1985 júniusára kitűzött áta­dási határidőt azonban a beruházó által igényelt többletmunkák miatt a módosított szerződésben ez év szeptemberére jelölték ki, aminek a Priemstav vállalat dolgozói eleget is tettek. Az időben elvégzett, jó minőségű munkáért dicséretet érde­melnek. A bevásárlóközpontban a beru­házó Háztartási Cikkek kereskedel­mi vállalat mellett az árusításra ter­mészetesen lehetőséget kap majd szinte valamennyi szlovákiai keres­kedelmi vállalat is. Valamennyi vá­sárló nevében is reméljük, hogy a ki­válónak minősített épületben keres­kedelmünk is jelesre vizsgázik! BARANYAI LAJOS 0_erkesztőségünkbe olyan levelek is érkeznek, melyek valamilyen té­mára, érdekes emberekre hívják fel figyel­münket. Az egyik levél írója egy ipolysági (Šahy) idős bognárt ajánlott figyelmünk­be, aki szívesen farigcsál. Kíváncsian kerestük fel a 81 éves Pál Józsefet. Nem kis meglepetésünkre hiába zörgettük családi házuk kapuját. Mint később kiderült, Pál néni a piacon volt, férje pedig a városban ügyes-bajos dolgait intézte. Még ma is gyakran besétál a városba, ahol az új bor érése idején saját maga készítette hordó­dugókat árul.- Ki-kiállok a vaskereskedés elé, de ez idén bizony nem nagyon törik magukat az emberek a dugóért - panaszkodik tréfálkoz­va. Aztán megmagyarázza, hogy nyilván azért, mert a kemény tél következtében a szokottnál kevesebb szőlő termett. Megmutatja a különböző méretű és alakú dugókat. Akad köztük cifrára esztergályozott is.- Sok munkába kerül ám, amíg az ölfából dugó lesz - avat be a készítés titkába. - Előbb az ölfát szét kell fűrészelni, majd hasítani, kifaragni, esztergályozni. De azért megéri vele foglalkoznom. Viszont csapokat gyártani már nem volna kifizetődő. Pedig azokat is keresik. Nemrég valaki azt mondta, hogy a dugók elkészítése semmiből sem áll. Ilyet csak az állíthat, aki nem ismeri ezt a munkát - teszi hozzá még ma is sértő­dötten. Munkáját a nem túl tágas, de jól felszerelt műhelyben végzi, amelynek ablaka előtt ha­talmas diófa áll. Van villanyfűrésze, gyalu- és Kemény fából esztergagépe. Természetesen bognárszer­számai is vannak. Meg persze, a faragáshoz nélkülözhetetlen különböző vésői.- A szerszámok nagy részét magam ké­szítettem - jegyzi meg alig titkolt büszkeség­gel. - Ezek jobbak, mint az angol vésők, mert nem törnek ki - mutatja. - Egy nagyon régi szuronyból csináltam őket. Volt egy kovács barátom, ő edzette meg a vésőimet. Szüksége is van a jó szerszámra, hiszen a kemény fa nem könnyen adja meg magát. Különböző tárgyakat készít, s gazdagon dí­szíti őket. Például hordót, kazettát, gyümöl­csöstálat, kancsót. Olykor emberi fejeket is farag.- Petőfi és Jókai mellszobrát is kifaragtam - mondja. - De egy tanár kérésére 1952-ben elküldték Banská Bystricába népművészeti versenyre, s többé nem kerültek vissza. Csu­pán ezt az oklevelet kaptam - mutatja a ver­senyen való részvételének bizonyítékát. Egy másik faragványát a város ajándéka­ként elküldték Klement Gottwaldnak. Ez egy szölőmintákkal díszített hordó volt. Pontosab­ban a hordó egy talapzaton állt, melynek fiókjában a borospoharakat tartják. Azóta el­készítette a hordó másolatát is. Tüstént meg is mutatja.- Faragtam én már mindenfélét - mondja elgondolkodva. - Egy időben még hegedűfe­jeket is. Munkám most is van bőven. Javítás­ra is hoznak hozzám különböző tárgyakat. Már harag is volt belőle, hogy soká kell várni, mire elkészülök valamivel. Bezzeg, ha száz kezem volna! Ezt a kazettát egy erdész veszi meg a feleségének ajándékba - emeli le a polcról. - Már majdnem kész. Csak a vasa­lása hiányzik, de mostanában azt nem lehet kapni. Egy ugyanilyen kazettát már ötven­ötévvel ezelőtt is faragtam, az egyik húgom­nak, aki Argentínában él. El is küldtük neki. Igaz, szétszedve, darabokban, mert a súlyá­nál fogva egyszerre nem fért a csomagba. Két nővére él Argentínában. Előbb az egyik vándorolt ki a hajdani szegénység elől, majd a másik is. Hatan voltak testvérek, de Egy ilyen kazettát már 55 évvel ezelőtt is faragtam (A szerző felvétele) már csak négyen élnek, öccse, a közeli Lontón (Lontov) levő nyugdíjas otthonban él. Pál József Ipolyságon született. A házban, melyhez a műhely is épült, 1958 óta lakik. Korábban az állami gazdaság majorjában lakott családjával.- Az állami gazdaságnál bognármunkát végeztem, de nem hosszú ideig. Nagyobb szükség volt a disznóólak javítására - emlé­kezik. - Később az efsz-ben dolgoztam. En­gem mindig a faragás érdekelt igazán, meg a festés. Fiatal korom óta festek képeket. Ezekből is akad mutatóban a háznál. A nagyméretű olajfestmény java része máso­lat. Csupán egy téli táj képzeletének szüle­ménye. Éhesen szaglászó rókát ábrázol.- Hiába keresi a madarakat, semmit sem talál. Még a fa ágai is csupaszok - magya­rázza a kép világos mondanivalóját.- Amikor még csak udvarolt nekem, hogy levegyen a lábamról, azt ígérte, majd engem is lefest - szól közbe a felesége. - De ebből semmi sem lett.- Ami késik, nem múlik - jegyzi meg férje a bajsza alatt mosolyogva. Azóta, amikor ezt megígérte, bizony sok víz lefolyt az Ipolyon. Nemcsak gyerekeik és unokáik születtek azó­ta, már dédunokájuk is van. A keretekre kifeszített néhány üres vá­szon, a faragáshoz szükséges, gon­dosan bekészített fa árulkodik róla, hogy magas korának fittyet hányva, Pál József még tervezget. Az akácfa még mindig enge­delmeskedik vésőjének. Mintha csak azt akarná bizonyítani, hogy ót is kemény fából faragták. füLÖP IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents