Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-07 / 262. szám, szombat

Gustáv Husák elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) forradalmi müvéről. Nagy meggyőző erő­vel világította meg Lenin pártjának forra­dalmi szerepét, amely párt rendíthetetlen energiával és eltökéltséggel tudta megol­dani az úttörő feladatokat, volt képes szembeszállni a rendkívüli nehézségek­kel, tört új utakat a fejlődés előtt, leküzdöt­te a hibákat és a tévedéseket, s további győzelmekre vezette a szovjet népet. Nagyra értékelte a marxizmus-leniniz- mus forradalmi tanításának, a nagy lenini elméleti örökségnek a szerepét s alkotó érvényesítésének fontosságát a szovjet társadalom továbbfejlesztése szempont­jából. Az átalakítás - mondotta Gorbacsov elvtárs - „azt jelenti, hogy a szocializ­musnak a legmodernebb formákat adjuk, amelyek megfelelnek a tudományos-mű­szaki forradalom feltételeinek és szük­ségleteinek, valamint a szovjet társada­lom intellektuális fejlődésének". A továb­biakban kiemelte, hogy célja a szocializ­mus azon lenini koncepciójának teljes mértékű elméleti és gyakorlati felújítása, amelyben az elsőség visszavonhatatlanul a dolgozó emberé, eszméié és érdekeié s a gazdaság, a szociális és a politikai kapcsolatok, valamint a kultúra humánus értékeié. A csehszlovákiai kommunisták és egész népünk melegen üdvözli, és teljes mértékben támogatja a szovjet társada­lom forradalmi átalakításának programját. Ebben az ösztönzések és a tapasztalatok forrását látják jelenlegi feladataink megol­dásához. Nagy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusa határozatai­nak megvalósítása során együttműködé­sünk tovább mélyül, szilárdul, és maga­sabb színvonalra emelkedik. Minden kér­désben teljes testvérpártjaink nézetazo­nossága. Szilárd eltökéltségünk, hogy kapcsolatainkat minden irányban és terü­leten tartósan fejlesztjük, s új tettekkel gazdagítjuk tovább a csehszlovák-szov­jet barátság és szövetség nagy és dicsó hagyományát. Meggyőződésem, hogy egész népünk nevében szóltunk, amikor az októberi forradalom jubileumának tisz­teletére a Kremlben rendezett ünnepi gyűlésen kijelentettük: „A Szovjetunióval való testvériség és barátság számunkra szent, és a legnagyobb értékként védel­mezzük." A szovjetek országában tett elsó láto­gatásáról hazatérve 1920-ban Bohumír Smeral, a kiváló csehszlovák forradalmár ezt mondotta: „Ami Oroszországban tör­ténik, becsületes, ésszerű, szükséges, visszafordíthatatlan.“ Ezek a szavak talá­lóan fejezik ki azokat a benyomásokat is, amelyekkel küldöttségünk tegnap Moszk­vából hazaérkezett. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolat­ban néhány szót szóljak arról a találkozó­ról, amelyet moszkvai tartózkodásom so­rán Mihail Gorbacsov elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával tartottam. Amint azt az erről kiadott jelentés is kiemeli, a találkozó baráti és elvtársi légkörben folyt le. Gor­bacsov elvtárs mély megilletódéssel em­lékezik csehszlovákiai látogatására, arra, ahogyan népünk ót Prágában, Bratislavá­ban és minden általa meglátogatott he­lyen üdvözölte. A találkozón szóltunk az előttünk álló feladatokról. Tájékoztattam őt arról, amit teszünk, ahogyan készülődünk a CSKP Központi Bizottságának következő ülésé­re, távlati céljainkról. Gorbacsov elvtárs kifejezte meggyőződését, hogy nálunk is sikeresen végbemennek a mélyreható változások a gazdaságban és az egész társadalomban, hogy a mi művelt, kép­zett, politikailag érett polgáraink teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket kifűznek. Kifejezte bizalmát Csehszlovákia népe és vezetőségünk iránt. Felkért, hogy ennek a gyűlésnek és minden csehszlovák dolgozónak - kom­munistáknak és nem kommunistáknak - adjam át legforróbb üdvözletét; sikere­ket kíván a most kezdődő bonyolult mun­kához, valamint mindenkinek személyes elégedettséget. Gorbacsov elvtársnak az országunk iránti szívélyes viszonyában visszatükrö­ződik Csehszlovákiának, politikájának, népe munkájának, a szovjet kommunisták minden szovjet ember általi pozitív érté­kelése. Küldöttségünk erről moszkvai tar­tózkodása folyamán számos beszélgeté­sen ismét meggyőződött. Elvtársak! Ma ismét tudatosítjuk, milyen mélyre­ható szálak fűzték a csehek és a szlovákok harcát a nemzeti és szociális szabadsá­gért az októberi forradalomhoz, a szovjet nép küzdelméhez. Már az önálló csehszlovák államnak az idegen elnyomás évszázadai után 1918 októberében történt létrejöttére nagymértékben hatott az októberi forra­dalom által ösztönzött forradalmi hullám. A népek önrendelkezésének az októberi forradalom által meghirdetett elve hatal­mas ösztönzést adott a csehek és a szlo­vákok nemzeti szabadságért vívott harcá­nak. Az állami önállóság modern történel­münk során először tette lehetővé nem­zeteink együttélését közös államban. Kedvezőbb feltételeket teremtett nemzeti fejlődésükhöz, a munkásosztály és a dol­gozók szociális és politikai jogaiért folyta­tott küzdelem kibontakoztatásához. Szo­cialista társadalmunk népürík összes ha­ladó hagyományának örököseként és folytatójaként ebben a szellemben jövőre emlékezik meg a nemzeteink élete e je­lentős történelmi fordulópontjának 70. év­fordulójáról. A győztes proletár forradalom mun­kásmozgalmunkra is jelentősen hatott. A háború utáni évek nagy osztályharcai­ból a szociáldemokraták döntő többsége azt a következtetést vonta le, hogy kö­vetni kell az októberi forradalom példáját. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1921-ben történt megalapítása után a po­litikai porondra nálunk olyan forradalmi erő lépett, amely azt a feladatot vállalta, hogy vezesse a dolgozók jogaiért, a kapi­talizmus megdöntéséért vívott következe­tes harcot. A mindennapi küzdelmekben megérett, elsajátította a leninizmus taní­tását, és növekvő befolyásra tett szert. Pótolhatatlan segítséget jelentettek szá­mára Lenin pártjának tapasztalatai. A Szovjetunió meghatározó támasz volt népünk számára a köztársaság és a demokrácia védelméért, a fasiszta ve­szély ellen vívott harcban. Hálával gondo­lunk ma azon kommunisták, demokraták és hazafiak ezreire, akik áldozatkészen fáradoztak népünk és az első szocialista ország barátsága érdekében. A müncheni árulás nehéz óráiban és a náci rabság éveiben népünk meggyőző­dött arról, mennyire mélyen összekapcso­lódik nemzeteink szabadsága és állami önállósága a Szovjetunió történelmi sze­repével. A győztes szovjet hadsereg volt az, amely meghozta a szabadságot. Győ­zelmes útját fővárosunkban, Prágában 1945 feledhetetlen májusában fejezte be. Nemzeteink tudatában és szívében örök­ké élni fog emléke azoknak a mérhetetlen áldozatoknak, amelyeket a Szovjetunió nemzetei a mi szabadságunkért is hoztak. A nácizmus veresége lehetővé tette nemzeti szabadságunk és állami önálló­ságunk helyreállítását. Népünk előtt meg­nyílt a társadalom igazságosabb elrende­zése felé vefető út. Az alapvető szociális, gazdasági és más kérdések megoldásá­ért, a Kassai (Košice) Kormányprogram teljesítéséért vívott nagy politikai és osz­tályharcokban a kommunisták fokozato­san megszerezték a nép többségének tá­mogatását. A dolgozók 1948 februárjában döntöttek végérvényesen arról, milyen irányú lesz nálunk a fejlődés. A nép győzelme alátámasztotta a leninizmus eszméinek életképességét és erejét, amely eszméket a mi feltételeink között a kommunista párt Klement Gottwald ve­zetésével érvényesített alkotó módon. A népek alkotó energiája, amelyet a szocialista eszmék megvalósítása iránti vágy ösztönzött, a szocialista építés irányvonalának megvalósítása terén elért jelentős sikerek forrása volt. Dinamikusan fejlesztettük az ipart, szövetkezetesítettük a mezőgazdasági kistermelést, az egész országban felszámoltuk a nyomort. Fel­számoltuk az ország különböző részei között a történelem során létrejött különb­ségeket. A gazdaság fejlődése a dolgo­zók legszélesebb rétegei életszínvonala emelkedésének alapjává vált. Erról ta­núskodik a személyi és a társadalmi fo­gyasztás növekedése, a nagyszabású la­kásépítés, a műveltség növekedése és az, hogy a kultúra értékei elérhetőekké váltak a dolgozók legszélesebb rétegei számára. Joggal vagyunk büszkék ezekre a sikerekre. Bizonyítják a szocializmus erejét, azt, hogy megváltoztatja a dolgozó ember társadalmi helyzetét, biztonságot és perspektívát nyújt, amely a kapitaliz­musban elképzelhetetlen. Az októberi forradalom 70. évforduló­jának ünnepségei példázták a szovjet kommunisták elvhű viszonyát a múltnak, mint a jelen és a jövő tanulságai forrásá­nak értékeléséhez. A szocialista változá­sok megvalósításával összefüggő viharos társadalmi mozgást nálunk is egyes szub­jektív jellegű hibák és tévedések, a fejlő­dés megelőzésére tett törekvések, a sze­mélyi kultusz megnyilvánulásai és tör­vénysértések kísérték. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezeket a jelenségeket fokozatosan kiküszöbölte. A következet­lenség és a hibák azonban oda vezettek, hogy a hatvanas évek folyamán a társa­dalomban válság keletkezett. A párt azon erőinek törekvései, amelyek ezzel aktívan szembe akartak szállni, a CSKP Központi Bizottságának 1968 januári ülésén nyilvá­nultak meg. Az ülés eredményei lehetővé tették a megérett szükségletek kielégíté­sét, a társadalom és a gazdaság irányítá­sának tökéletesítését. Azonban az akkori pártvezetóség gyengesége, valamint a jobboldali és antiszocialista erők műkö­dése következtében a válság tovább mé­lyült, s veszélybe kerültek a szocialista rendszer alapjai. Az élet bebizonyította, hogy azokban az időszakokban, amikor alkotó módon tudtuk alkalmazni a leniniz- must, támaszkodni tudtunk a tömegek energiájára és aktivitására, valamint az internacionalizmus elveire, sikereket ér­tünk el. Az ezen elvektől való eltávolodá­sért drágán kellett fizetni. A jobboldali és a szocialistaellenes erők politikai veresége lehetővé tette a társadalom politikai és gazdasági kon­szolidálódását. A CSKP XIV. kongresszu­sa új időszakot nyitott meg fejlődésében. Megkezdtük az előző évekből származó súlyos politikai és gazdasági problémák, valamint a felmerülő új feladatok megol­dását. A szövetségi államrendszer meg­szilárdította a nemzetek és a nemzetisé­gek testvéri szövetségét, államunk egy­ségét. Új szakaszba lépett a Szovjetunió­val és a többi testvéri országgal kifejtett együttműködés. Helyreállt az emberek bi­zalma a CSKP és a Nemzeti Front politi­kája iránt. Az egyre bonyolultabb külgaz­dasági feltételek ellenére adottakká váltak a feltételek a gazdaság fejlődéséhez, amely az életszínvonal emelkedését is lehetővé tette. A végzett munkának kö­szönhetően Csehszlovákia ma politikailag szilárd, gazdasági, kulturális és szociális szempontból fejlett szocialista állam, amelynek kedvező a nemzetközi pozí­ciója. Elvtársak! Az új feladatok és szükségletek, a tu- dományos-műszaki forradalom rohamos előrehaladása lényegesen nagyobb kö- vetkelményeket és igényeket támaszt te­vékenységünkkel szemben, amelyeknek nem mindig sikerül kielégítően eleget ten­ni. Törekedni kell a gyorsabb ütemre és a jobb eredményekre, főleg a kulcsfontos­ságú területeken, például a tudományos­műszaki fejlődés eredményeinek érvé­nyesítésében, az intenzifikálás kibonta­koztatásában és a népgazdaság szerke­zetének tökéletesítésében. Pártunk kriti­kusan értékeli ezeket és a további fogya­tékosságokat, s felszámolásukra törek­szik. Azonban egyre szemmel láthatób­ban mutatkozik meg, hogy az eddigi irá­nyítási és munkamódszerek nem biztosít­hatják az egyre igényesebb feladatok tel­jesítését. Halaszthatatlannak mutatkozik nálunk is az egész irányítási mechaniz­mus gyökeres átalakítása. Hasonló útra lépett a Szovjetunió és több más szocia­lista ország. Ezekből az új feltételekből indultunk ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusán a gazdasági és szo­ciális fejlesztés meggyorsítása és a társa­dalmi átalakítás programjának kidolgozá­sa során, amely programot a párt közpon­ti bizottságának 4. és 5. ülése tovább konkretizált. Ennek célja a szocializmus alkotó po­tenciáljának, a nép energiájának és kez­deményezésének jobb hasznosítása, a gazdaság teljesítőképességének lénye­ges növelése. Ez a feltétele fő célunk elérésének, az életszínvonal további emelésének. Feladatul tűzzük ki a tudo­mány és a technika nagyobb arányú fej­lesztését, azt, hogy megteremtsük s ösz­tönözzük, fokozzuk a minőségi munkában való lényegesen nagyobb érdekeltséget, szilárdítsuk a szociális igazságosságot. A gazdasági mechanizmus átalakítását elválaszthatatlan egységben fogjuk fel a iiép irányításban való részvételének kiszélesítésével, a szocialista demokrácia elmélyítésével és az önigazgatás fejlesz­tésével. Meg akarjuk teremteni a feltétele­ket ahhoz, hogy a dolgozók vállalatuknál, a lakosok a városokban és a községek­ben valódi gazdákként járjanak el. Rész­vételük a döntéshozatalban és az irányí­tásban, a nyilvános tájékozottság és ellenőrzés kiterjesztésével együtt pótol­hatatlan feltétele a társadalmi kezdemé­nyezés fejlődésének, a fogyatékosságok hatékony felszámolásának és az előreha­ladásnak. Az a célunk, hogy teljes mér­tékben felhasználjuk a szocialista demok­rácia elmélyítésének meglevő és kibonta­koztassuk további formáit, hogy a min­dennapi életben növekedjék a Nemzeti Frontnak mint politikai rendszerünk alap­jának szerepe. Azok a változtatások, amelyeket kezdünk, megvalósítani, arra irányulnak, hogy a szocializmus hazánk­ban még erősebb és vonzóbb legyen, hogy emelkedjék az emberek anyagi és kulturális színvonala, s növekedjék öntu­datuk. A feladatok, amelyeket kitűzünk, a szocialista társadalom továbbfejleszté­sének az elért színvonalból kiinduló ob­jektív szükségszerűségén, az általunk ki­tűzött célokon alapulnak. Megkövetelik a szocializmus történelmi szerepének be­töltésével kapcsolatos tökéletesebb és hatékonyabb formák és módszerek alkal­mazását. Az élet által támasztott követelmények realizálásában látjuk küzdelmünk folya­matosságát, az elmúlt nemzedékek har­cai és munkája forradalmi hagyományai­nak fejlesztését, az októberi forradalom mához szóló üzenetének alkotó érvénye­sítését, s a szocializmus fejlesztésére tett közös erőfeszítésekhez való hozzájárulá­sunkat. E bonyolult, de szükséges, hosszú távú, de egyúttal halaszthatatlan felada­tok valóra váltása szükségszerűen egy­bekapcsolódik az új utak keresésével és kipróbálásával, s néha egyes lépések korrigálásával is. Intenzív politikai, szer­vező- és nevelómunkát kell végezni, hogy az emberek megértsék a jóváhagyott in­tézkedések célját, s aktívan hozzájárulja­nak végrehajtásukhoz. Ez elkerülhetetle­nül harcot tesz szükségessé az elkényel­mesedés és a rutinszerúség megnyilvá­nulásai ellen, amelyek negatívan hatottak a gazdaság fejlesztésével és az irányítá­sának változásaival összefüggő új szük­ségletek megértésére és érvényesítésé­re. A további eljárás konkrét kidolgozásá­val a központi bizottság legközelebbi ülé­sén, idén decemberben fog foglalkozni. A kommunista párt, amelynek kezde­ményezésére mélyreható változások kez­dődnek társadalmunkban, a megvalósítá­sukért folytatott küzdelmével teljesíti né­pünkkel szembeni feladatát, és tanúsítja felelősségét. Elvtársak! Azok a gyökeres változások, amelyek­re az elmúlt hetven év folyamán világ­szerte sor került, meggyőzően bizonyítják az októberi forradalom mély és tartós hatását a nemzetközi eseményekre s a népeknek a szabadságért és a hala­dásért vívott harcára. A szocializmus ma már világrendszer­ként fejlődik. A szocialista közösség haté­konyabb utakat keres kölcsönös együtt­működésének elmélyítése, a nemzetközi integráció új formáinak érvényesítése, va­lamint a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek elsajátítása terén követett közös eljárás kibontakoztatása érdeké­ben. Csehszlovákia teljes mértékben tá­mogatja ezeket az erőfeszítéseket, és részt vesz bennük. Ebben igényes célja­ink elérésének elengedhetetlen feltételét látjuk. A Szovjetunió és az egész szocialista közösség fő figyelme nemzetközi síkon ma az atomháború veszélyének elhárítá­sáért, a béke megőrzéséért, a leszerelé­sért, a népek és az államok fejlődésében elérendő kedvező fordulatért folytatott küzdelemre összpontosul. A lenini béke­dekrétum - már az októberi forradalom napjaiban kifejezte a szocializmus külpoli­tikájának fö irányát s ebben a harcban öröksége folyamatosan érvényre jut. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békejavaslatai és -kezdeménye­zései kifejezik nagyfokú felelősségüket, az új gondolkodásmódot s a szocializmus mélyen humánus lényegét. Pártunk és a szocialista Csehszlovákia teljes mérték­ben azonosul ezzel a politikával, s aktívan hozzájárul megvalósításához. A nemzetközi helyzetben egyes új mozzanatok és a javulás jelei kezdenek mutatkozni. Erról főleg a Szovjetunió és (ČSTK) - Viktor Lomakin, a Szovjet­unió csehszlovákiai nagykövete tegnap Prágában ünnepi fogadást adott az októ­beri forradalom 70. évfordulója alkal­mából. A fogadáson részt vett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, szövetségi miniszterelnök, Ladislav Adamec, Vasil Bil'ak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, Miloš Jakeš, Antonín Kapek, Josef Kempný és Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagjai: Jan Fojtik, Josef Haman, Vladimír Herman, Miloslav Hruškovič, Ignác Janák és František Pitra, a CSKP KB Elnökségének póttag­jai, Mikuláš Beňo, Josef Havlín és Jind- ŕich Polednik, a CSKP KB titkárai, Zde­nék Horení, Marie Kabrhelová és Mi­roslav Zavadil, a CSKP KB Titkárságá­nak tagjai, valamint Jaroslav Hajn, a CSKP KERB elnöke. az Egyesült Államok által a közepes ható- távolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták megsemmisítésében való mege­gyezés tanúskodik. Az erre vonatkozó egyezményt a decemberben tartandó szovjet-amerikai csúcstalálkozón írják alá. A csehszlovák közvélemény ezt őszinte örömmel fogadja. Kifejezi azt a re­ményét, hogy ez az elsó konkrét leszere­lési lépés további megállapodások előtt nyitja meq az utat. Tudatosítjuk, hogy még mindig szá­mos égető probléma és veszély létezik. Ezek közé tartozik - főleg - a folytatódó lázas fegyverkezés és a veszélyes fe­szültséggócok létezése a világ különböző részein. Ezért elkerülhetetlenül erősíteni kell a küzdelmet a béke megszilárdításá­ért és a leszerelésért, törekedni kell arra, hogy a nemzetközi enyhülésben új sza­kasz kezdődjék. A kommunista és munkáspártok, a szocialista és szociáldemokrata pártok s a nemzeti forradalmi, felszabadító és más demokratikus pártok és mozgalmak képviselőinek az elmúlt napokban Moszk­vában tartott jelentős találkozója meggyő­zően mutatta, hogyan nő világszerte az az akarat és törekvés, hogy a béke sors­döntő kérdéseit s az emberiség más glo­bális problémáit a széles körű együttmü­ködés alapján és korunk követelményei­vel összhangban oldják meg. Ezzel kapcsolatban Gorbacsov elvtárs kijelentette: „A világ fejlődését ma már nem értékelhetjük csupán a két ellentétes társadalmi rendszer közötti harc szem­pontjából. E fejlődés dialektikája számos tényező egységét, konfrontációját, ver­sengését és egymásra hatását jelenti. A különböző társadalmaknak éppen ez az együttműködése jelent próbát mind­egyikük számára. Ez természetesen, nem jelenti valamiféle összefonódásukat, vagy konvergenciájukat. A legkisebb mérték­ben sem mondunk le a szocializmus való­di értékeiről. Ellenkezőleg, gazdagítani és fejleszteni fogjuk őket, megszabadítjuk őket mindattól, ami deformálta rendsze­rünk humanista lényegét. Határozottan nem kívánjuk azt, hogy az osztályellen­ség „megkedveljen“ bennünket. Erre nincs szükségünk. Azzal számolunk, hogy az élet kényszeríti őt a realitások figyelembe vételére és annak tudatosítá­sára, hogy mindannyian egy hajón uta­zunk, és úgy kell viselkednünk, hogy az ne boruljon föl.“ Tisztelt elvtársak! Mai gyűlésünkről forró elvtársi üdvöz­letünket küldjük a testvéri szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és lenini Központi Bizottságának. Tiszta szívből gratulálunk a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfordulója, a szo­cialista építésben elért történelmi sikerek alkalmából. Azt kívánjuk, hogy új győzel­meket érjenek el a szovjet társadalom fejlesztésének meggyorsításáért és az átalakításért folytatott forradalmi küzde­lemben, az októberi forradalom örökségé­nek fejlesztésében. Éljen a nagy októberi szocialista forra­dalom 70. évfordulója! Éljen a Szovjetunió lenini Kommunista Pártja! Éljen hú barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió! Éljen a csehszlovák-szovjet barátság! Éljen a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen a szocializmus és a béke! Jelen voltak továbbá a CSKP KB osz­tályvezetői, a kerületi pártbizottságok ve­zető titkárai, a szövetségi, a cseh és a szlovák kormány miniszterelnök-helyet­tesei és miniszterei, a Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács vezető tisztségviselői, a Csehszlovák Néphadsereg tábornoki karának tagjai, valamint politikai, köz- és kulturális éle­tünk több más személyisége. A vendégek között voltak a Külfölddel Baráti és Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Szovjet Társaságok Szövetsége és a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság küldöttségének tagjai, élükön Alekszandr Zsuganovval, a társaság központi veze­tőségének alelnökével, a Varsói Szerző­dés tagállamai fegyveres erői főparancs­nokának csehszlovákiai képviselői és a hazánkban állomásozó középső szovjet hadseregcsoport képviselői. Ott voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. ÜNNEPI FOGADÁS újszd 2 1987. XI. 7

Next

/
Thumbnails
Contents