Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-06 / 261. szám, péntek

üdés elmélyítése hazánk további fejlődésének záloga ite \ házban lakott itek az elvtársak, upka Feri bácsi, "Vújvárból (Nové ^erdinánd, vala- yúltek össze. Én futottam Mező kor és ekkor jöj- elvtársak tudták, ik, hogy bármikor ikásba, ne kelljen uk. n, amikor a Hor- iult Komáromba, ísnap megjelent Jem hagyhatta el násodik nap je- endőrségen. ázban laktunk, jtt. Később az érjhez ment egy tüzér-fötörzsór- gyverraktár órzé- a. Barátságot kö- », apám akkora ) Imre megígér­Horjan Ferenc, (arch -felvétel) ;gíti a komáromi laktanya a kettes át temető közötti ire. A hátizsákjá- ozott egynéhány ot, revolvert és ám nem merte i tartani - akkor a férjem katona az udvarban lak- gy aztán hozzám máshová rejteni it a konyhakre- aktuk a nagy fa- Za volt a vezetője jknak, Miskolcról or már hazajött jegyeket, csak épp >zó sűrű ködre nem relmetlen repülőtéri jutottunk, csakhogy A barátnőmnek volt m, ők vittek gépko- telefonon értesítet­tnek el értünk. Mire ‘*ak. Az én szüleim t felé. Úgy félúton hogy a bonyolult itt a karácsonyunk. Ihon... se után - bár vörös módon nem tudott áján... Egy évig ;át, majd hazakerült íz alapiskolában fél- 'S az alapiskolában *r vissza. Mert köz- s Tamásról gon­°nítónak, nekem am a tantárgya- A kisdiákokkal -yelv alapjait, kis süket. Igen szép hogy az orosz. fi-n, hogy a szak- trdeklódó gyere- hasonlóképp mint 'ni valamelyikhez az ikem, a szívügyévé DEÁK TERÉZ Még jobb kapcsolatokat akarnak teremteni Kamatoztatják a szovjet tapasztalatokat Horjan Ferenc egyik kitüntetése Spanyolországból, meg Kelko Imre hordták el éjszakánként a fegyvere­ket. Közben az apámat behívták katonának, egészségügyi szolgála­tosnak. A jelenlegi Prior melletti is­kolában sebesülteket ápoltak. Mivel közeledett a Vörös Hadsereg, az apámék parancsot kaptak, hogy a sebesülteket rakják hajóra. Az egyik szanitéc a barátja volt, a ke­szegfalusi Nagyszigetről a Nagy Feri bácsi, s elhatározták, hogy ők nem szállnak fel a hajóra. Apámnak a tiszt megengedte, hogy elköszön­jön a családjától. De aztán nem a hajóra mentek, hanem Nagy Feri bácsiékhoz. A tanyavilág biztos me­nedéket adott. Ott volt az én apám jó pár hétig, nem is tudnám pontosan megmondani, meddig. Habár a mi házunk annyiból biztonságos volt, hogy ott lakott a Kozma Imre, s ha jöttek a németek, ó ment ki egyenru­hában kaput nyitni, s akkor már minket nem ellenőriztek. Egy Albert nevű német katonára- akit a házukban szállásoltak el- Bugáné a mai napig hálával gon­dol. - Albert látta, hogy apám állan­dóan a rádiót hallgajta, s ha jön valaki, mindig eltűnik. Én elöl lak­tam, s apámék hozzám költöztek, mert a ház hátsó része találatot kapott, meg egyedül voltam a kisgyerekkel. Albert reggel hatkor szokott elmenni, a szerelőműhelyben dolgozott. Egyik reggel - alighogy elment -, zörgettek. Albert jött vissza, hogy figyelmeztesse apámat: jönnek a nyilasok. A szobában a padló alatti üreg úgy tűnt, - biztos rejtekhely, de az egyik nyilas talpa alatt kongott a padló. Horján Ferencet összever­ték, hátrakötött kézzel elhurcolták.- A várba vitték, nem mehettünk utána. De egy jó ismerős révén hírt kaptunk, hogy tárgyalása lesz. A Hadanics bíró szimpatizáns volt- megígérte: mindent elkövet, hogy mint katonaszökevényt ki ne végez­zék. Akkor már egészen közel volt a Vörös Hadsereg, s egy nap beva- gonírozták a foglyokat. Estefelé, szürkületkor értek Győrbe - így me­sélte apám - s amikor légiriadót fújtak, a vasutasok felnyitották a va­gonokat. Apámat egyetlen gondolat foglalkoztatta: csak a medvei hidat érje el, akkor már otthon van, a Csallóközben. Éjszaka át is jött, s a töltés mentén igyekezett Komá­rom felé. Kúszva jött haza, kezéről- lábáról mind lejött a bőr. Harmad­napra rá bevonult a Vörös Had­sereg. Horján Ferenc tagja lett a népi milíciának, később a Práca szövet­kezetben dolgozott, majd a nagyke­reskedésben volt szakszervezeti el­nök, később munkásigazgató.- Az én apám szerény, tisztessé­ges ember volt. Jellemző rá, amikor elmondtam neki, hogy dolgozni sze­retnék, mert kevés a pénzünk, a gyerekeim akkor már nagyobbacs­kák voltak, azt felelte, hogy jól van, hozzánk is eljöhetsz munkásnak, de ne hidd, hogy hivatalnoknőt csinálok belőled, még azt mondanák, hogy a Húrján betette a lányát az irodába. Hát ilyen volt az édesapám. Hetven- három éves korában halt meg, 1969-ben. KOPASZ CSILLA A Komáromi (Komárno) járásban a naszvadi (Nesvady) Csehszlovák -Szovjet Barátság Efsz évek óta kiegyen­súlyozott, jó gazdálkodásáról ismert. Jól kihasználja a természeti lehetőségeket a termelés növelésére. A gazdálkodás sikerét a dolgozók kezdeményezésének növekedése is segíti, s ennek köszönhe­tően a szocialista munkaversenyben szin­tén jó eredmenyeket tudnak elérni. A poli­tikai, kulturális és gazdasági fejlődésben elért eredményekkel nyerte el a szövetke­zet a Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz nevet. Adam Tvrdoň mérnökkel, a szövetke­zet elnökével sikereik titkáról és a cseh­szlovák-szovjet együttműködésről be­szélgettünk. Határozottan állította, hogy a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség alapszervezetének nálunk nagy mozgósí­tó ereje van. Nem csoda, hiszen a szövet­kezet tagjainak 92 százaléka tagja a szer­vezetnek. Ez a 428 tag a szovjet tapasz­talatokat kamatoztatva, évről évre na­gyobb tevékenységet fejt ki mind a társa­dalmi munkában, mind a termelésben A lehetőségek mérlegelése után az alap­szervezet vezetősége úgy döntött, hogy minden erejüket a politikai nevelőmunkára fordítják. A termelési értekezleteken gyakran beszélnek a Szovjetunió békepo­litikájáról, a Szovjetunióban zajló átalaku­lási folyamatról A barátsági hónap kere­tében szintén ezek a témakörök kerülnek majd előtérbe. Az elnök hangsúlyozta, egyetértenek azzal, hogy a fejlődés meggyorsításának útjából nálunk is minél hamarabb el kell távolítani az akadályokat. Sokat várnak például a vállalati önállóságtól. Nagy ér­deklődéssel tanulmányozták a mezőgaz­dasági szövetkezeti törvénytervezetet, amely kilátásba helyezte, hogy kevésbé avatkoznak ma|d be a szövetkezetek min­dennapi irányító és szervezőmunkájába. Igaz, az önállóság nagyobb felelősséggel jár együtt, de ez természetes. Az elnök kifejezte a reményét, hogy a jövőben javulnak majd a szállítói-megrendelői kapcsolatok, s a termelők és a felvásárlók egyenrangú partnerek lesznek. Sajnos, egyelőre sok esetben úgy néz ki a hely­zet, hogy a termelők alá vannak rendelve a felvásárlók érdekeinek, s emiatt a szö­vetkezet jelentős károkat szenved. A naszvadi szövetkezet elnöke szerint jó lenne, ha a szovjet tapasztalatok alapján nálunk is létrejönne egy független minő­ségellenőrző szervezet. Ez lényegesen hozzájárulna a szállítói-megrendelői kap­csolatokban mutatkozó problémák meg­oldásához, s a termelőknek feltehetően kevesebb problémájuk lenne a hús- és tejipari vállalatokkal, valamint a Mezőgaz­dasági Terményfelvásárló és Ellátó Válla­lattal. A szövetkezet tagjai a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját jobb gazdálkodási feltételek megteremté­sével köszöntik. Két szocialista munkabri­gádjuk - amelyek a csehszlovák-szovjet barátság nevet viselik és nagyon jó ered­ményeket érnek el a sertéstenyésztésben - benevezett a meghirdetett kerületi szo­cialista munkaversenybe. A szövetkezet képviselői részt vesznek a járási szervek által rendezett Dicsőség estjén, és szovjet küldöttséget is fogadnak a gazdaságban. A szövetkezet baráti kapcsolatainak ápo­lása nem korlátozódik a barátsági hónap­ra. A nyári időszakban a Szuhumi Mező- gazdasági Főiskola 12 hallgatója két hetet töltött a szövetkezetben, tanulmányozva az itteni termelési módszereket, a szövetke­zet tagjai pedig tanulmányutak keretében ismerkednek a szovjet mezőgazdasági vállalatok eredményeivel és haladó ter­melési módszereivel. A tapasztalatszerzésről Kiss Ferenc­cel, a pártalapszervezet elnökével, a szö­vetkezet szóló- és gyümölcstermesztést irányító agronómusával beszélgettünk. Kétszer járt a Szovjetunióban, többek kö­zött Grúziában, Örményországban és Azerbajdzsánban. Nagyon tetszettek neki az ottani gyümölcsösök. Nemcsak a kor­szerű művelési módszerek, de az is, hogy a szovjet gazdaságok olyan almafajtákat honosítottak meg a gyakorlatban, ame­lyek jó tulajdonságaikkal és bő termésho­zamukkal világméretben is helytállnak. Szeretne többször ellátogatni az élenjáró szovhozokba és kolhozokba, hogy itthon még eredményesebben dolgozhasson. Az eddigi kapcsolatokkal elégedett, de véleménye szerint, még sokrétűbbé és gyümölcsözőbbé tehetnék ezeket a ta­pasztalatcseréket, ha valamelyik kolhoz­zal kötnének közvetlen baráti kapcsolatot, és rendszeresítenék a legújabb ismeretek kölcsönös kicserélését segítő tanul- mányutakat. Főleg a növénytermesztés­ben - konkrétan a gyümölcstermesztés­ben de az állattenyésztésben is nagy lehetőségeket lát a szovjet tapasztalatok csehszlovákiai kamatoztatására. Ezt saját példájuk is igazolja, hiszen az almater­mesztésben a szovjet tapasztalatok érvé­nyesítése is hozzájárult a tervfeladatok túlteljesítéséhez. Az alma átlagos hektár­hozama az idén megközelíti a 30 tonnát, s a termés 90 százalékát az első minősé­gi osztályban sikerült értékesíteniük. A naszvadi szövetkezet számára ne­héz, gondokkal, problémákkal teli volt ez a lassan a végéhez közeledő év, hiszen a talajvíz tetemes károkat okozott. A dol­gozók kezdeményezésének köszönhető­en azonban sikerült leküzdeniük a nehéz­ségeket, s így a szövetkezet nyeresége előreláthatóan túlhaladja majd a 11 millió koronát. Vagyis ismét bebizonyítják, hogy nehéz feltételek között is lehet eredmé­nyesen gazdálkodni, ha a hozzáértéshez szorgalom párosul. BALLA JÓZSEF A Vlagyimir lljics Lenin életével és munkásságával kapcsolatban álló számos emlékezetes hely közül az egyik legfontosabb a leningrádi Szmolnij. Innen irányította Lenin forradalmi törzska­rával együtt a nagy októberi szocialista forradalom eseményeit. 1917. november 7-én - az akkor Oroszországban érvényben levő pravoszláv naptár szerint október 25-én - a késő esti órákban itt kezdődött meg az oroszországi tanácsok második kongresz- szusa, amely kinevezte az első szovjet kormányt, meghallgatta Vlagyimir lljics Lenin beszédét, és jóváhagyta a békéről és a földről szóló történelmi jelentőségű dekrétumokat. Ezen a helyen 124 napon és éjszakán át intenzíven dolgoztak az új állam alapelvein, itt fektették le a szocialista társadalom alapjait és oldottak meg egyéb olyan feladatokat, amelyekkel a történe­lem során korábban más még nem foglalkozott. A Szmolnij épülete ma múzeum, amelyben az 1917-es történelmi esztendő emlékeit őrzik. A látogatók megtekinthetik Vlagyimir lljics Lenin dolgozószobáját és azt a termet, amelyben az oroszországi tanácsok II. kongressszusa ülésezett. A képen Lenin íróasztala látható. (ČSTK-felvétel) HARCBAN SZÜLETETT BARÁTSÁG Cirilbetűs levelet hozott a posta. Mind­ketten azonnal leülnek, s olvassák a messziről érkezett sorokat. Jozef Pod- horát és feleségét, meleg barátság fűzi a szo\7jet emberekhez. Az elmúlt évek során többen is megfordultak bratislavai lakásukban, ők is heteket vendégesked­tek náluk. Ismeretségük jóval korábban, a háború éveiben kezdődött, s egy egész életre szól.- Pitelovában, szülőfalumban kovács­ként dolgoztam, amikor 1941 október el­sején behívtak katonai szolgálatra. - mondja Jozef Podhora, miután elolvasta a levelet. - Gyors kiképzés következett, aztán 1942 februárjában útnak indítottak a keleti frontra. Amikor Varsóba értünk, ízelítőt kaptunk a háború borzalmaiból. Zsitomírban, ahol kivagoniroztunk, még szörnyűbb kép fogadott. Az egész város lángokban állt... A környező falvakban helyezték el a biztosító hadosztály alegységeit. Min­dennap harcászati és fegyelmező gyakor­latok voltak, mert, ahogy a tisztek mond­ták, partizántámadástól kellett tartaniuk. A katonák nem sokat törődtek ezzel. Igye­keztek megismerkedni a lakossággal, de ez nem ment könnyen. Bizalmatlanok voltak, s nem ok nélkül. Aztán Ovrucs térségében a vasútvonal védelmére ren­delték ki őket.- Júliusban Klinszkbe, majd a misinsz- ki laktanyába irányítottak, azt mondták, megyünk a frontra, Sztálingrádnál van ránk szükség. Az egység fellázadt, ezért a németek lefegyvereztek bennünket. Az­tán a környéken megjelentek a partizá­nok, és kisiklott a frontra tartó első szerel­vény. Visszakaptuk a fegyvert, hogy a partizánokra vadásszunk. Mi haladtunk elől, mögöttünk jött a német csatárlánc. Hetekig bolyongtunk, de egy partizánnal sem találkoztunk. Amikor véget ért az akció, negyedmagammal lemaradtam egységemtől, hogy átálljunk a partizá­nokhoz. A mostoha őszi időjárás nem kedve­zett nekik és a szerencse sem szegődött melléjük. Faluról falura mentek, de hogy hol vannak a partizánok, azt nem sikerült megtudniuk. Már három hétig bolyongtak, amikor Misinyecben az egyik partizánosz­taggal találkoztak. így került annak az osztagnak a kötelékébe, amelynek Ivan Vetrov volt a parancsnoka.- Az első partizánakcióban december 24-én vettem részt. Aztán ott vertük, pusztítottuk az ellenséget, ahol csak lehe­tett. A Bobrujszk környéki erdő és mocsár elrejtett bennünket. Voltak kritikus idősza­kok, amikor körülzárták az egységünket, amikor felperzselték a környező falvakat. Az egyik felderítésen nemcsak a lovat lőtték ki alólam, hanem meg is sebesül­tem. de rövidesen talpra álltam. Néhány nap múlva szakaszparancsnoknak ne­veztek ki. Hogy hányszor közelítette meg parti­zántársaival a szigorúan őrzött vasútvo­nalat, robbantották fel az utánpótlást szál­lító szerelvényt, hogy hányszor csak haj­szálon függött az élete, nem számolta, de mások sem. Vasutat robbantottak, tá­madták a csomópontokat. Fáradtak, ron­gyosak voltak, napokig nem ettek, de a kezük szilárdan tartotta a fegyvert... Harci érdemeiért felvették a pártba.- A szovjet nép sokat szenvedett. A la­kosok, bár tudták, hogy életüket kockáz­tatják, ha velünk szóba állnak, ha szállást adnak, mégis megosztották velünk az utolsó falatot is. A harcban jobban vigyáz­tak ránk, mint önmagukra. Negyvenhá­romban együtt ünnepeltük meg a nagy októberi szocialista forradalom évforduló­ját. Nagy élmény volt ez számomra. Tel­tek, múltak a napok, a front közeledett, decemberben hozzánk ért. A mocsáron keresztül rönkfából utat építettünk és ami­kor a támadás megindult, lövészekként rohamoztunk. Két hónapon keresztül a szovjet hadsereg kötelékében harcol­tunk. Amikor a partizánokat leváltották, őt és társait Jefromovba irányították. A csehszlovák katonai egységnél kapott beosztást, de rövidesen Kijevbe, a köz­ponti partizániskolába vezényelték. Több mint két hónapon keresztül tanult. Július­ban Jegorov százados csoportjába osz­tották be. Tudta, hogy további partizán­harc vár rá, ezúttal Szlovákiában.- Csoportunkkal augusztus 7-én szállt fel a repülőgép. Csak a magasban tudtuk meg, hogy az uticél Prašivá. Nem volt ejtőrnyós kiképzésem, de erre akkor nem is gondoltam. Virradat előtt szerencsésen földet értünk. Ernest Bielik várt ránk. Eleinte alig egy tucatnyian voltak, de fegyvert, élelmiszert szereztek, s a parti­zánosztag napról napra gyarapodott. Augusztus 25-én már több mint hatszáz, szeptemberben kétezernyolcszáz, egy hónappal később pedig több mint há­romezer fő volt a Sztálin partizándandár állománya, amelyben a parancsnokhe­lyettesi tisztséget töltötte be. Járta a kör­nyéket, szervezett, ott volt Ružomberok és Banská Bystrica felszabadításánál, részt vett a vrútkyi ellentámadásban. Szü­lőfalujába is ellátogatott, s amikor vissza­tért, negyven falubelije követte a partizá­nokhoz. Egyik harcból sem maradt ki, az akkor már főhadnagyi rangban levő Jozef Podhora.-Amikor a túlerő élői a hegyekbe vonultunk vissza, nem tétlenkedtünk. Bár élelem dolgában szűkösen voltunk, a har­ci kedvünk nem lankadt... A nehéz, kemény tél visszavonulóban volt, amikor felszabadult Brezno, és a partizánosztag egyesült a szovjet had­sereggel. Zakopanéba kísérte azt a két­százötvenöt magyar, huszonöt lengyel, valamint kétszázhetven szoviet állampol­gárt, aki az egységben harcolt. Azután Kassára (Košice) vezényelték.- A háború véget ért. Politikai tanfolya­mot végeztem, majd a Modrý Kameň-i járásban lettem járási párttitkár A felesé­gem, akivel a szlovák nemzeti felkelés alatt ismerkedtem meg, odavalósi. 1947- ben más beosztást kaptam. Huszonöt évig dolgoztam a Húsipari Vállalatnál, onnan mentem nyugdíjba... Három gye­reket neveltünk fel, a fiam diplomáciai szolgálatot teljesít. Gesztikulálva beszél, többesszámot használ. Az ember érzi, hogy nem min­dent mondott el, hogy sokkal több minde­nen ment keresztül, mint amit szavakba öntött. A háborúról, a pusztulásról nem szívesen beszél az olyan ember, aki meg­járta annak poklát. Csak akkor csillan meg a szeme, amikor a szovjet emberek kerülnek újra szóba. Helytállását kitünte­tései bizonyítják: a Vörös Csillag és a Vö­rös Zászló Érdemrend, az SZNF Érdem­rend I. fokozata, a Bátorságért, a Partizán és a Nagy Honvédő Háború Érdemérem, a Csehszlovák Hadikereszt és a többi. Jozef Podhora békésen él ma a szlovák fővárosban, 67. születésnapjának meg­ünneplésére készül. Abban reménykedik, hogy a gyermekein kívül valamelyik szov­jet harcostársa is ott lesz a gratulálók között. NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents