Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-06 / 261. szám, péntek
A csehszlovák-szovjet barátság és együttműk Mindenki tisztei Emlékezés egy volt vöröskatonára és kommunistára A TZTV-800 jelzésű búvárszivattyú a brnói vásáron (A szerző felvétele) Együttműködés csúcstechnikában Sigma szivattyúk a nyugat-szibériai olajmezőkön Az a több mint 20 éves tudományos, termelési és kereskedelmi együttműködés, amely a Sigma konszern és a Szovjetunió hasonló profilú vállalatai és intézetei között létrejött, a mai időkben hozza meg gyümölcseit, amikor a kapcsolatok egyre magasabb szinten folynak tovább. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a Sigma vállalatai eddig öt szerződést kötöttek szovjet vállalatokkal a közvetlen termelési kapcsolatokról és most van előkészülőben a hatodik ilyen szerződés. Az elmúlt években kooperáció formájában fejlesztették kapcsolataikat a kisinyevi Moldavgidromas termelési egyesülés vállalataival. Ez a megegyezés a kutatási és fejlesztési eredmények cseréjéről, valamint a gyártási technológiák átadásáról szólt. Az 1986 végén lejárt szerződést egy másik, a közvetlen termelési kapcsolatokról szóló szerződés váltja fel ebben az évben. Olajszivattyú az ingoványon Mit hozott az együttműködés eddigi formája és miért érdemes azt most egy új, magasabb szinten felújítani? A kérdés első felére egy, a brnói nemzetközi vásáron szerzett aranyérem története adja meg a választ. A Sigma Hranice vállalat évek óta elismert gyártója a nagynyomású dugattyús szivattyúknak. Ez a tény tette lehetővé, hogy a Szovjetunióval együttműködve egy új, igényes koncepció alapján készülő a Szovjetunióban, a nyugat-szibériai olajmezőkön hasznosítható búvárszivattyú gyártását kezdjék meg. Erre a vidékre jellemző, hogy mocsaras, ingoványos talaján nehezen állíthatók fel az olajkutak szivattyúállomásai. Szilárd talajú, száraz helyet kialakítani munkaigényes és költséges folyamat és ebből a tényből következik az itt alkalmazott speciális kitermelési mód. A szivattyút előkészített száraz helyre teszik és erről a pontról két kilométer sugarú körben ferde furatok kialakításával képesek kiszivattyúzni a lelőhely olajkincsét. Ezt a ferde szivattyúzást teszi lehetővé a dugattyús búvárszivattyú. Ezeket egyszerűen beleengedik az olajkút furatában elhelyezett központi csővezetékbe. A meghajtásukat nagynyomású hidraulika biztosítja. Szovjet fejlesztésből csehszlovák csúcstechnika A moszkvai szivattyútervező intézet már néhány éve foglalkozik a dugattyús búvárszivattyúk fejlesztésével és tőlük származik az a konstrukció is, amelyre a Sigma vállalat e berendezésének gyártását alapozta. Ez tulajdonképpen egy 5,9 milliméter átmérőjű 4,5 méter hosz- szú kétütemű dugattyús szivattyú. Dugattyúrúdból, motorból, szivattyúból és kontradugattyúból áll, löket- hossza 800 mm. Mozgatását egy tolózáras elosztó irányítja, amely egyszer a dugattyú alá, másodszor pedig a dugattyú fölé engedi a nagynyomású hidraulikus folyadékot, amelyet a felszínen elhelyezett búvárdugattyús szivattyú présel le egy csővezetéken keresztül. A szivattyú gyártása nagyon igényes munkát követel, mivel hosszú és vékony, nagy igénybevételeknek kitett és nagy pontossággal elkészítet« alkatrészekből áll. A tolózáras elosztóban például, az egymásba illeszkedő alkatrészek játéka nem lehet több hét mikronnál. Úgy is mondhatnánk, hogy egy hidromotorról van szó, amelynek dugattyúátmérője 38 milliméter, lökethossza pedig 800 mm. A löketszám percenként 12 és 58 között változtatható, ami azt jelenti, hogy a 6 cm széles és 4 és fél méter hosszú berendezés 24 óra alatt tíz nagy olajszállító tartálykocsi űrtartalmának megfelelő mennyiségű kőolajat hoz a felszínre. 2000 m mélyen dolgozik, ahol 20 megapascal nyomást kell kibírnia. A föld felett elhelyezett nyomásszivattyú, amely a hidraulikus folyadékot biztosítja, automatikus üzemben működik és médiumnak a felszínre hozott nyersolaj egy részét alakítja át. Csak három gyártó A szovjet megrendelés az ilyen típusú szivattyúk gyártására 1984- ben érkezett meg a Sigma Hranice vállalathoz, s miután vállalták a feladatot, a következő évben vehették kézhez a Szovjetunióban kifejlesztett típusok műszaki dokumentációját. Ennek alapján már a következő évben átadták kipróbálásra az első dugattyús búvárszivattyúkat. Meg kell még jegyezni, hogy ezeket a típusokat jelenleg csak a világ három országában, a Szovjetunióban, az USA-ban és hazánkban gyártják. S hogy mi várható ezen a területen a közvetlen termelési kapcsolatoktól? Elsősorban a gyártás pontosságának és gazdaságosságának növelése. Ez úgy érhető el, hogy mindkét fél szakosodik valamely részegység gyártására, amelyek azután, vagy az egyik, vagy a másik országban kerülnének összeszerelésre. Ennek alapvető feltétele a búvárszivattyúk tipizálása mindkét fél vállalatainál. Ez az első lépése a specializációnak és a munka ezen a területen a jövő év végéig befejeződik. A közös gyártás természetesen felgyorsítja majd ezeknek a szivattyútípusoknak a továbbfejlesztését is, s ezzel biztosítani tudják azt, hogy egy lépésre se maradjunk le a világszínvonaltól. Az is várható, hogy e közvetlen kapcsolat nyomán nemcsak a dugattyús, hanem más búvárszivattyúk gyártásában is újabb típusok jelennek meg, amelyeket a hazai és a KGST országok igényeinek kielégítése után a kapitalista piacokon is értékesíthetnek. SZÉNÁSI GYÖRGY Szép ikerház Komáromban (Komárno), a Bástyasoron. A borzas kis kutya hangos ugatással jelzi, hogy látogató érkezett. Buga Sándorné kaput nyit, s mosolyogva elnézést kér - siet vissza a konyhába, mert kifut a tej. Pár perc múlva már a nappaliban ülünk, s Bugáné - Irénke- az apjáról mesél. Horjan Ferencről, aki az első világháborúban Oroszországba kerülve a forradalom vöröskatonájaként harcolt- mint ezt az Orgyenszkaja Knyizs- ka is bizonyítja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1967. október 28-án a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta Gorian Frantyiseknek, aki 1918. augusztus 1-től 1920. október 20-ig harcolt a Vörös Hadseregben. Sárgult fényképet tart a kezében Bugáné. - Ezzel a hajóval jött haza az apám. Tudtommal a Horváth Bandi bácsi is harcolt a forradalomban, úgy mesélték, hogy ott volt a Téli Palota elfoglalásánál. Ö szintén megkapta ezt a kitüntetést, de már ő sem él, és hozzátartozója sincs a városban. • Merre harcolt az édesapja?- Azt nem tudom. Úgy történt, hogy az újságban felhívást tettek közzé, hogy jelentkezzenek azok, akik vöröskatonaként harcoltak szovjet Oroszországban. írásban kellett pontosan megadni, hol voltak, ki volt a parancsnokuk, milyen ütközetekben vettek részt. A Szovjetunióban aztán ellenőrizték az adatokat, s ha az illető igazat mondott, megkapta a kitüntetést. Elhallgat, majd így folytatja: Amikor apám 1920-ban hazajött, még nem volt nős. Később, ha a húszas évekről beszélt, az ragadt meg legjobban az emlékezetemben, hogy akkoriban nagy volt a szegénység, nincstelen- ség, s ők, kommunisták a jobb életért küzdöttek, úgy mint a forradalom idején a bolsevikok és a vöröskatonák. • Megtanult az édesapja oroszul?- Hogyne. Később vett is magának egy magyar-orosz szótárt, amit aztán a kamrában rejtegetett a többi pártdokumentummal együtt. Akkor már olyan idők járták, hogy ezek bajt hozhattak volna ránk. Horjan Ferenc alapító tagja volt a kommunista párt komáromi szervezetének; 1923-ban a keszegfalvai (Kameničná) községi választásokon a CSKP jelölőlistáján harmadikként szerepelt, s az 1932 februárjában tartott komáromi községi választások alkalmával is felkerül Horjan Ferenc kikötőmunkás neve a CSKP jelölőlistájára. • Hogyan alakult az édesapja élete, amikor 1920-ban hazajött?- Komáromban és környékén sok volt a szimpatizáns, s ők a kikötőben szereztek neki munkát. De amikor nagy volt a munkanélküliség, apámnak el kellett mennie a kikötőből. Később újra dolgozott. Egy Füsy Kálmán nevű szenátor azt mondta neki: »na, Horjan, ha akar és tud aratni, eljöhet hozzám«. Elégedett volt a munkájával. »Magával semmi baj nem volt Horjan - mondta az apámnak -, maga kitűnő ember, csak ne volna kommunista.« Bugáné fényképet vesz a kezébe.- Szeretném magának megmutatni ezt a képet. Ez itt Kovács Lajos, Spanyolországban harcolt, ez Sírnék Frantó, szintén interbrigadista, én itt állok. Ezek mind komáromi elvtársak. - Másik fényképet mutat.- Ezen Ladányi Lacival vagyunk, ő Spanyolországban halt meg, ez Tőlünk a negyec1 Mező István. Ha j( Richter Mihály, Z Szabó István, Én* Zámky) Oszvald i mennyien nálunk f meg mint gyere!1 elvtárshoz, hogy e jenek hozzánk. A; hol vannak a kulcs* bemehessenek a lé az utcán várakozni Harmincnyolcba thy hadsereg bevc a rendőrség már, Horjanék lakásán, a várost, minden lentkeznie kellett - Egy hosszú több családdal t egyik család lány) Kozma Imre név. mesterhez, aki a fe sével volt megbízv töttek az apámm; hatással volt rá, he Az ötvenéves felvételen az első sorban balról az ötödi a felső sorban balról a negyedik Horjan Irén pedig egy Juhász nevezetű, de a keresztnevére már nem emlékszem. Ezen a fényképen Steiner Jolánnal vagyok, akkor találkoztam vele utoljára. Itt egy cserkészkép, a közepén Mező bácsi meg a felesége. ötvenéves felvétel a következő, 1937 május elsején készült. - Apám az ifjúsággal is foglalkozott, a Proletár Testedző Egyesületnek volt az elnöke. De a dalárdában és a szak- szervezetben is tevékenykedett, mindenből kivette a részét. A Spanyolországba indulók útjának előkészítésében segített. Nálunk, a konyhában beszélték meg ezeket az akciókat. Közel laktunk a vasúthoz. te: amivel tudja, st ellenállókat. A tüzér bástyán volt, s a k* úton járt haza az In ban minden este h fanyelű kézigránát töltényeket is. Ap a saját lakásukban már férjnél voltam, volt, s ugyanabban tam én is, külön - í< hozta. Nem tudtarr a fegyvereket, mi dencbe, hátra, bér; zekakba. Patkó Bé az ellenállócsoport< Miklósi Imre - aki GYERMEKKORI VÁGYAM VOLT“-Pályaválasztásomban meghatározó szerepe volt annak, hogy apukám oroszszakos pedagógus - vallotta Nagy Sándorné. - Kiskoromtól, szinte az anyanyelvem elsajátítása mellett, alkalmam volt orosz szót hallani s a betűkkel való ismerkedéskor megtudtam: a miénktől eltérő ábécé is létezik. Ahogy nőttem, úgy erősödött bennem a vágy: megtanulni oroszul. Az orosz nyelvből és irodalomból szülővárosában, Ipolyság (Šahy) iskoláiban tanultakat rendszeresen kiegészítették az otthoni konzultációk. így aztán nem csoda, hogy diáktársaival szemben volt egy kis lépéselőnye. Természetesen - már kiskorában - az akarat, a kitartás sem hiányzott belőle. Rendszeres résztvevője volt a Puskin emlékversenynek és az orosz nyelvi olimpiászoknak is. A hetedik évfolyamban az utóbbi erőpróbán megnyerte a kerületi versenyt, majd szlóvákiai második helyezett lett.- Apukámon kivüi az orosz nyelv megszerettetésében nagy szerepe volt Elena Jámborová tanítónőnek. Sokat foglalkozott velem, főképp a versenyekre való felkészülés során. Azóta a véletlen úgy hozta, hogy mindhárman egy iskolában tanítunk. Ennek előzménye az volt, hogy az ipolysági gimnázium három évfolyama, majd a külföldön továbbtanulókat előkészítő Banská Štiavnica-i középiskola egy osztálya után Volgográdba került.- Orosz nyelvet és irodalmat tanultam négy évig. Életem felejthetetlen időszaka volt ez. Talán közhelyként hangzik, ha azt mondom, csupa szép emlékem van főiskolás koromból. Aki nem tapasztalta az orosz emberek vendégszeretetét, közvetlenségét, annak szinte hihetetlennek tűnik az ottani valóság. Meg az is igaz, hogy más benyomások alakulhatnak ki egy-egy rövid ott-tartózkodás alatt és más dolog, ha valaki éveket tölt idegenben Korábban már voltunk Jaltában családi üdülésen, meg hetedikes koromban Szaratovban pionírtáborban, de az igazi, bensőséges megismerést az a négy esztendő jelentette. Megbecsüléssel, szeretettel beszélt tanárairól, akiknek sokat köszönhet. Elmondotta, soha nem éreztették a diákokkal szembeni „felsőbbrendűségüket", egyenrangú partnerekként bántak velük. Az teljesen természetes volt, hogy a tanulásban sokoldalú segítséget nyújtottak, de ezen felül szinte minden apróságra is ügyeltek. Törődtek azzal, hogy a külföldi diákok igazán otthon érezzék magukat.-A legkedvesebb tanárnőm Antonyina Vaszili- jevna Belova volt, aki, ha kellett, a barátnő, de bonyolultabb helyzetekben akár a gondos mama szerepét is vállalta. Nagyon sajnálom, hogy az iskola elvégzése óta nem találkozhattunk, bár az egyik kladnói barátnőmnél járt látogatóban, de Ipolyságra nem sikerült eljutnia. Most már csak a posta, a levelezés köt össze néhány tanárommal és szovjet barátnőimmel. Számtalan kedves emléke fűzi a Szovjetunióhoz, hisz Volgográdon kívül alkalma nyílt megismerkedni más városokkal is. Járt egyebek között Moszkvában, Kijevben, Minszkben, Piatyigorszkban megNagy Sándorné a kis Tamással (Lőrincz János felvétele) nyerte a külföldi diákok számára szervezett olim- piászt. Beszélgetésünk során olyan történetet elevenített fel, amely hazai vonatkozása mellett szovjetunióbeli tartózkodásával is összefügg.- A téli szemeszter vizsgáin igyekeztünk mielőbb túlesni, hogy karácsonyra hazautazhassunk. S bizony az egyik évben az orosz tél alaposan próbára tett. Elterveztük, mikor repülünk, hol, mikor szál lünk át a vonatra, megvettük a ment a gépek indítását megakadályc számítottunk. Sok-sok órás tű várakozás után végül is Lvovba akkorra a vonat már rég elment, egy ismerős családja a városbi csival Uzsgorodba, előtte pedig ték a Prešovban élő szüleit, jöjj átgyalogoltunk a határon, ott f pedig Ipolyságról indultak el K találkoztunk. Mondanom sem h utazás után milyen örömteli vi Mert mindenütt jó, de legjobb oi Idehaza, a főiskola befejezé diplomával végzett -, furcsa elhelyezkedni választott pály a Smena Kiadóban vállalt munl- - tanítani. A gimnáziumban és e fél kötelezettsége volt. Végül maradt, februárban majd oda tt ben férjhez ment, és jelenleg e doskodik.- Természetesen mint mindi is az a célom, hogy megszereti mat. Nagyon fogok erre töreki játékos módon kell elsajátítani versekkel, dalokkal bővíteni szó munka lesz, de azért sajnálc irodalmat nem taníthatom. Rer körökben majd foglalkozhatom • kekkel. S talán nekem is sikerül az apukámnak - olyan közel ho; orosz nyelvet, hogy az mint nt váljon.
