Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-21 / 274. szám, szombat

í KIS ___ V NYELVŐR E<$ hét a nagyvilágban november 14-töl 20-ig Szombat: Mengisztu Haile Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, államfő Mongóliában tett látogatást Vasárnap: Max Kampelman és Julij Voroncov Genfben kezdett tárgyalásokat a rakétamegállapodás még nyitott kér­déseinek tisztázásáról Hétfő: Ľubomír Štrougal munkalátogatása Moszkvában • Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügymi­niszter Szaúd-Arábiában Kedd: Karolosz Papuliasz görög külügyminiszter Albániában • Befejeződtek Tokióban a szovjet-japán konzultá­ciók Szerda: Lemondásra kényszerült Michael Graff, az Osztrák Néppárt (ÖVP) főtitkára Csütörtök: Nyikolaj Rizskov megkezdte hivatalos látogatását Indi­ában • Hoszni Mubarak egyiptomi elnök Ammanba érkezett Péntek: A nyugatnémet Keresztényszocialista Unió (CSU) Münchenben megkezdte kongresszusát • Moszkvá­ban bejelentették: Sevardnadze és Shultz ismét talál­kozik Genfben Felvételünk Mihail Gorbacsov és Ľubomír Štrougal megbeszélésein készült (Telefoto: ČSTK) Új igények szellemében A testvéri barátság és a hagyo­mányos jó kapcsolatok jellemzik év­tizedek óta Csehszlovákia és a Szovjetunió viszonyát. Az együtt­müködés szálait erősítik azok a láto­gatások, amelyekre a pártok- a CSKP és az SZKP valamint a kormány vezetői részéről rendsze­resen sor kerül. Ebbe a kapcsolat- rendszerbe illeszkedik Ľubomír Štrougal miniszterelnöknek, a CSKP KB Elnöksége tagjának a hét elején tett moszkvai látogatása is. Jelentőségét aláhúzza, hogy a Szovjetunióban végbemenő átala­kítási folyamat nagymértékben befo­lyásolja a kétoldalú kapcsolatok to­vábbi alakulását is. A mostani tárgy­szerű megbeszéléseken épp ezek­ről a kapcsolatokról volt szó, beleért­ve a gazdasági integráció egész mechanizmusát. A szociális-gazda­sági fejlődés meggyorsításának ki­tűzött programja által mind a Szov­jetunió, mind a többi szocialista or­szág a fejlődés új szakaszába lépett, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A gazdasági mechanizmu­sok átalakítása a két országban is új feltételeket teremt: nagyok a terme­lési és tudományos-műszaki együtt­müködés integrációs tartalékai, me­lyek kiaknázása komolyabb felada­tok megoldását tenné lehetővé, elő­segítené a két ország közötti mun­kamegosztás színvonalának eme­lését. Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács elnöke a tartalmas tárgyalások során hang­súlyozta annak fontosságát, hogy lépést kell tartanunk a kor követel­ményeivel: vállalnunk kell a merész útkeresést, a sokoldalúan megala­pozott döntéseket. Ennek sikere ér­dekében azonban magunkévá kell tennünk az új gondolkodásmódot és cselekvést, s „elvetni mindazt, ami gúzsba köti az önállóságot és a kez­deményezést“. E kérdések megítélésében pedig éppen a megbeszélések súlypontját alkotó kétoldalú kapcsolatok jövője játszik döntő szerepet. Nem téveszt­hető szem elől, hogy az átalakulás- gazdasági és politikai téren egy­aránt - bizonyos reformokkal és de­mokratizálással jár együtt. Ezen új körülményeket figyelembe véve kell átértékelnünk a múlt megcsontoso­dott módszereit. A jelenlegi időszak új kritériumokat követel, s a fejlődés mostani szakaszában különösen je­lentőssé vált a stratégiai döntések kidolgozása. Tekintve, hogy a mostani cseh­szlovák-szovjet kormányfői tárgya­lások tulajdonképpen a KGST 43. (rendkívüli) ülésén elfogadott hatá­rozatok gyakorlati alkalmazását érintették, kiemelt figyelmet szentel­tek a KGST-n belül megvalósuló sokoldalú gazdasági együttmüködés kérdéseinek. A csehszlovák államfő ezzel kapcsolatban ismertette az or­szágunk gazdasági mechanizmusá­nak átalakítására, a fejlesztés meg­gyorsítására vonatkozó terveket, hangsúlyozva, hogy a társadalmi átalakítás kezdeti szakaszában va­gyunk. A gyorsítás és hatékonyság szempontjából - emelte ki Ľubomír Štrougal - nélkülözhetetlen, hogy egyeztessük országainknak az 1991-1995-ös évekre szóló nép- gazdasági terveit. Ezeknek az új igényeknek a figyelembe vételét a csehszlovák kormányfő - moszk­vai útját értékelve - a további fejlő­dés elengedhetetlen feltételének mondta. A moszkvai tárgyalások során a felek foglalkoztak a nemzetközi élet kérdéseivel is. Ismételten igazo­lódott a nézetek azonossága az Eu­rópát és a világot érintő problémák megoldásában. Egyetértettek ab­ban, hogy az összeurópai folyamat sikerének alapvető feltétele az egyenlőség elvének érvényesítése az együttmüködés minden területén. Megerősítették azt az álláspontju­kat, hogy a szocialista országok egyeztetett külpolitikája jelentősen hozzájárulhat a további eredmények eléréséhez a nemzetközi enyhülés terén. Kérdéses erőviszonyok Bangladesben a megerősödött ellenzék tovább folytatja egy hete kirobbantott kormányellenes kam­pányát. A legújabb hírek szerint visszautasította a kormány béke- jobbját: eltökélt szándéka, hogy továbbviszi a Hosszéin Mohammed Ersad elnök elmozdítására indított tömegmozgalmat, s ebben semmi sem ingathatja meg őt. A keddi álta­lános sztrájkot követően újabb, ezúttal ötnapos megmozdulást szervez. A zavargásokat közvetlenül kivál­tó ok egy korábbi törvénytervezet életbe léptetésének szándéka volt. Ersad tábornok, az „elhatározás“ értelmi szerzője a jövőben - hatalma biztosítása érdekében - a hadsere­get is be akarja vonni a közigazga­tásba. A mostani megmozdulások kivételesen nem az ország tarthatat­lan gazdasági helyzete ellen irányul­nak, bár a tény, hogy Banglades a világ egyik legszegényebb orszá­ga, kétségkívül jelentősen hozzájá­rul a politikai fejlemények alakulásá­hoz is. A reménytelen állapotok bi­zonytalanná teszik a politikai helyze­tet, s ezzel az államfő hatalmát. Hiába igyekezett Ersad „kozmetikai kiigazításokra“, azok a kezdet kez­detétől átlátszó manőverek voltak. A rendkívüli állapot, a katonai dikta­túra, s az elhatalmasodott korrupció elleni „vaskezü fellépés“ sem hozta meg számára a várt sikert - a köz­ben tovább gyarapodó problémák az ő számára is megoldhatatlan fela­datnak bizonyultak. A zűrzavarban pedig egyre ingatagabbá válik az ország belső rendje. Bizonyos demokratizálási lépé­sekre került sor a hatalom pozíciói­nak megszilárdítása érdekében. Többek között feloldották a rendkí­vüli állapotot, parlamenti és elnökvá­lasztásokat írtak ki. Ezek „demokra­tikus“ jellege azonban további rossz vért szült. Az ellenzék a mai napig a választások eddig nem látott mér­tékű manipulációjával vádolja a tá­bornokot, s ezért feltétel nélküli le­mondását, új választások kiírását követeli. Az elnök azonban nem haj­landó a távozásra. Kijelentette: „Ad­dig maradok hatalmon, ameddig Al­lah akarja. Csak ő mozdíthat el.“ E magabiztos megnyilvánulás el­lenére - vagy épp ezért - az ellen­zék mégis szembeszegült az „égi akarattal", s e világi módon próbálta kivenni „Allah kezéből“ a döntést. A két legnagyobb ellenzéki koalíció, az Avami Liga és a Bangladesi Nemzeti Párt a siker érdekében elásta a csatabárdot és egységesen lépett fel a hatalom ellen. Ennek sikerét bizonyítja a „daccai ostrom“ is, melyet a rendkívüli állapot felol­dásának évfordulójára hirdettek. Céljuk, hogy a főváros megszállásá­val és a kormányhivatalok működé­sének megbénításával rendítsék meg az elnök hatalmát, eddig nem sikerült. Annak ellenére, hogy a had­sereg szilárdan a hatalom és Ersad pártján áll, nem jó jel a tábornok és hívei számára az ellenzék összefo­gása. Az ország mostani helyzeté­ben az ellenzék semmit sem veszít­het. A korábbi demokratikus vívmá­nyok helyreállítása érdekében pedig az egyedüli járható út a széles körű összefogás. FóN0D MARIANNA A közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták felszá­molásáról szóló megállapodás még nyitott kérdéseinek tisztázása céljából Genfben újabb megbeszéléseket tartott a héten a két küldött­ségvezető, Julij Voroncov és Max Kampelman (Telefoto - ČSTK) Komoly és kedvező „Az idei mezőgazdasági termelés eredményei, noha nem voltak annyira kedvezőek, mint tavaly, azt bizonyítják, hogy a járás dolgozói becsülettel meg tudtak birkózni a látszólag legkomolyabb és legnehe­zebb feladatokkal is.“ Nem az első tagmondat rosszul sikerült szórendje miatt idézem a mondatot, hanem azért, mert két olyan szót tartalmaz, amelyek mint gaz burjánzottak el publicisztikánk nyelvhasználatában. A „kedvező“ melléknévi igenévről és a „komoly“ melléknévről van szó. Mint példamondatunkban olvashatjuk, komolyak, sőt legkomolyabbak fela­dataink. De publicisztikánk nyelvében nemcsak feladataink komolyak, komoly erőfeszítést teszünk teljesítésükért, s ha minden sikerül, komoly eredményeket érünk el. Ennyi komolyság már komolytalan­ság. Pedig a szó önmagában nem rossz, csak hát a jóból is megárt a sok. Mert az már nem is a lelemény hiánya, hanem a szellemi restség jele, ha minden második főnevet ugyanazzal a jelzővel látunk el. Az olvasók tudatában számos más melléknév, olyanok, mint a jó, szép, nagy, hatalmas, megfelelő szorul háttérbe. Az olvasó, aki napról napra ezt kapja, hivatalos megnyilatkozásaiban ezt használja. E nemkívánatos kölcsönhatás anyira termékeny, hogy erőteljesen szürkíti nyelvünket. Eltérően a ,,komoly“-tól a „kedvező“ melléknévi igenév mint divatszó a csehszlovákiai magyar publicisztika üdvöskéje. Térhódítá­sát szlovák tükörszerkezetek segítik elő. A ,,kedvező körülmények“ kedvezően befolyásolják munkánk sikerét, s ha az időjárás kedvező, a mezőgazdasági munkák is kedvező ütemben haladnak, akkor az- mint példamondatunkban olvashatjuk - kedvező eredmények eléréséhez vezet. E jellegzetesen kettős szófajú szó, amely melléknév és melléknévi igenév is, olyan jelentésekben szerepel szótárainkban, mint „valaki­nek javára, előnyére mutatkozó, előnyös, jutányos.“. Például: „ked­vező áru“, vagy pedig valaminek a szempontjából alkalmas, előnyös: „kedvező időjárás". Értelmező kéziszótárunk nem említi azt a kapcsolatát, amely a csehszlovákiai magyar publicisztikai nyelvhasználatban annyira gyakori: a „kedvező eredmény“-t és a „kedvező siker“-t. Ezekben nyilván nem sok logika van: az eredmény, a siker kedvező önmagá­ban is, főleg annak, aki elérte. Azonban kifogásunk e szó ellen az is, hogy hasonlóan a komoly­hoz, számos, az adott jelzős szerkezetben megfelelőbb melléknevet szorít háttérbe. De hogy példamondatunkról se feledkezzünk meg, szórendjét és vitatott jelzős szerkezeteit így módosíthatnánk: „A mezőgazdasági termelés idei eredményei, noha nem voltak annyira jók, mint tavaly, azt bizonyítják, hogy a járás dolgozói becsülettel birkóztak meg a legnehezebbnek látszó feladatokkal is.“ A legkomolyabb jelző már nem ad új elemet a kapcsolat jelentésé­hez, s mint fölösleges, elhagyható. MORVAY GÁBOR Mi ríhat le az emberi arcról? Lerítt az arcáról, hogy értelmes, okos ember - olvastam egy kéziratban. Vajon miért helytelen ez a mondat? Azért, mert a lerí ige rendszerint rosszalló értelemben használatos. Valakiről, valamiről lerí valami - ez azt jelenti, hogy valamilyen hátrányos, nem örvendetes tulajdonság, jelleg erősen szembeötlik rajta. Például: Lerí az arcáról a butaság; A lakás berendezéséről lerítt a nyomorúság; stb. De nézzük meg a lerí ige másik jelentését is: valakiről lerí valami, azaz a rajta levő holmi, ruha vagy valamely tulajdonság nem illik rá, bántóan hat rajta. Például: Lerí róla az elegáns ruha; Lerí róla a ráragadt előkelő máz; stb. Visszatérve a kifogásolt mondathoz: hogy valaki értelmes, okos, az kétségkívül előnyös, kedvező tulajdonság, tehát nem ríhat le az arcáról. Akkor hát hogyan kellene kijavítanunk a hibás mondatot? Például így: Már az arcán is látszott, hogy értelmes, okos ember. Esetleg: Arcáról sugárzott az értelem. MAYER JUDIT Mit kerestek a művészek az állóvizekben? Nagyon megzavart a minap egy újságcikk, illetve e cikknek a címe és egy mondata. A szerző (vagy a fordító) éppen szemléltetni akart, de a képből - mint ez oly gyakran megtörténik - képzavar lett. így hangzott a cím: Kifelé az állóvízből. Ez nem felszólítás, hanem kijelentés, megállapítás formájában szerepelt itt. S a cikkben azt írja a szerző, hogy az egyik prágai színházban az új dramaturgiai alkotóközösség „kirángatta a művészeket a veszélyes letargiából és állóvizekből...“ Már az embereknek a letargiából való kirángatása is furcsa képzettársítás, de ennél sokkal zavaróbb a művészek kiránga­tása az állóvizekből. Mit kerestek a művészek az állóvizekben, ahonnan ki kellett őket rángatni? Sejtjük, hogy a szerző vagy a fordító mit akart kifejezni ezzel a rosszul alkalmazott állóvíz szóval. Azt, amit a kátyú-val, posvány-nyal szokás. Az ember kerülhet kátyúba, posványba, sőt slamasztikába is, azonban a siamasztika szó haszná­latát nem ajánljuk a választékosabb közlésben. Mindezekből ki is lehet kerülni vagy kihúzni másokat. De az ember nem kerülhet állóvízbe, s így ki sem lehet rángatni belőle. Nem, mert a magyar nyelv az állóvíz szót más vonatkozásban, így más funkcióban, más mondattani helyzetbe állítva használja. Azt a területet szokták az állóvíz szóval jellemezni, amelyen pang az élet, nincs mozgás, megfelelő intenzitású tevékenység. Például, ha az irodalmi életben sokáig nem jelenik meg színvonalasabb mű, hallhatjuk a megállapí­tást: az irodalom az utóbbi időben állóvíz. Ugyanúgy minősíthetjük az állóvíz szóval a színházi életet is, ha egyhangú. Az értelmező szótárak ugyan nem közlik még a szónak ezt a jelentését, tehát itt alkalmi jelentésben használjuk. Tehetjük ezt, mert a konkrét jelentése ez: olyan víz, amelynek nincs lefolyása, vagy csak olyan csekély lefolyása van, hogy a víz egész tömege nem mozdul meg; pl. pocsolya, mocsár, tó stb. Ha tehát az állóvíz szót akarta használni a szerző, illetve a fordító a színházi élet egyhangúságának jellemzésére, akkor az új dramaturgiai közösségek inkább megmozdíthatták volna ezt az állóvizet, mintsem „kihúzták“ belőle a művészeket. A kihúz igét- mint utaltunk rá - az erősebb, negatívabb jelentésű, tehát nem egészen a szövegbe illő kátyú, posvány szavakkal lehetett volna kapcsolatba állítani. JAKAB ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents