Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-21 / 274. szám, szombat

ww Ok túlélték. Azon a november 12-i reggelen a komáromi (Komárno) kórház sebészeti osztályán ugyanolyan volt a jövés-menés, mint a hét, a hónap, az év más napján. Néhány orvos már bemosakodott a műtét­hez, néhányan betegeket kötöztek, s tették amit kell, miközben a nővé­rek bíztató szóval nyugtatták a csüggedőket, simogatták a pityergő gyerekeket és vég nélkül száguldoztak a sebészeti osztály folyosóin gyógyszerrel, fecskendővel. Azután nem sokkal kilenc óra előtt meg­szólalt a telefon. Vasúti szerencsétlenség történt, Komárom után egy Bratislava felé haladó személyvonat összeütközött egy teherkocsival. Készüljenek a betegek fogadására. Nem tudják hány személyről lesz szó, a kórházból már öt mentőautó a helyszínre indult. I.- Alig egy héttel az esemény után még nehéz visszagondolni azokra az órákra - mondta Baštrnák Ferenc doktor, a sebészeti osztály főorvosa. - A hír vétele után készenlétben vártuk a szerencsétlenül jártakat. A fertőző osztály főorvosa azonnal felajánlotta szabad ágyait, a transz- fúziós állomás dolgozói vért készí­tettek elő, de szerencsére azonnal nem volt rá szükségünk. Természe­tesen a műtőket szabadon hagytuk, mindent előkészítettünk. Bevallom, nehéz percek voltak. Amíg nem lát­tuk meg az elsó sérülteket, nem jutott el tudatunkig a tragédia. Az iszaptól fekete, nedves, ijedt utasok látványa siralmas volt. De cseleked­ni kellett azonnal, és ebben a nagy tragédiában csak az volt a felemelő, hogy az osztály valamennyi orvosa, nővére, de takarítónője is tudta mit kell tennie. A sérülteket lefürdettük, forró teával itattuk meg őket, termé­szetesen elláttuk zúzódásaíkat. El­helyeztünk mindenkit, s délre a be­tegek kissé megnyugodtak, átmele­gedtek. Megebédeltettük őket. Ami­kor láttuk, hogy a 16 hozzánk került utas állapota kielégítő s nem szorul­nak kórházi kezelésre, hazaenged­tük őket. Persze közben értesítettük a hozzátartozókat, s hadd ne sorol­jam mi mindennel foglalkoztunk még. Négyen súlyos sérülést szen­vedtek, de miután túljutottak a köz­vetlen életveszélyen, állapotukat stabilizáltuk, kettőt más kórházba szállítottak át, a harmadikat a minap a szájsebészetre. A negyedik beteg még itt van, fej- és gerincsérüléssel, lábtöréssel. II. Nagy Karolina Romániából, Nagyváradról érkezett komáromi barátnőjéhez. S mert annak nagy- mamai kötelessége miatt Bratislavá­ba kellett utaznia, vele tartott. A fehér ágyon őszhajú asszony fekszik, szinte mozdulatlanul. Fején csúnya seb éktelenkedik, a paplan alól kivillan a begipszelt lába és szeme sarkában csütörtök óta köny- nyek csillognak.- Eredetileg autóbusszal akar­tunk menni, de az túl korán indult. Vonatra szálltunk... Alighogy elin­dultunk, ... csak a nagy csattanásra, zörgésre emlékszem... Meg olyas­valamire, hogy repülök a kupéból. Aztán arra, hogy hordágyra emel­nek. Mozdulni nem tudtam, de a szemem sarkából láttam a rettene- tet, meg azt, hogy a kabátom csupa vér. Fáztam, csurom víz voltam, éreztem, hogy a szemem, orrom, szám tele van sárral. A barátnőmre gondoltam, a kórházban is egyre ót kerestem. Soha nem látom már... Nagyon szépen fogadtak a kórház­ban, és hálás is vagyok a kórház valamennyi dolgozójának, amiért megmentettek, gondoznak, ápolnak, vigasztalnak. Persze hiányzik a csa­ládom, a férjem, fiam, kis unokám.-Amikor jelentették - folytatta a főorvos - hogy a vasúti szeren­csétlenség színhelyén már nincs több sérült, hozzáláttunk a tervezett műtétekhez. Számos telefon érke­zett, sok volt az érdeklődő. Jólesett az is, hogy a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) kórház sebészeti osztályának főorvosa azonnal ér­deklődött, nincs-e szükségünk se­gítségre. III. A baleset szomorú statisztikája: 9 halott, 4 súlyos sérült, 12 köny- .. nyebb. A lelki sérülésekről, a hozzá­tartozók bánatáról a számok nem beszélnek. A túlélők között van Bo- zsaki Ilona és kislánya, az öt és fél éves Zsuzsika.- A fiamért indultam Dunaszerda- helyre, edzőtáborban volt, asztalite­nisz-bajnok - mesélte a 36 éves asszony. - Már vagy tíz éve minden­hova autóval járurik, de azon a csü­törtökön a férjem nem kapott sza­badságot, így a kislányommal úgy döntöttünk, vonatozunk egy kicsit. No meg, jön a karácsony, gondol­tam, körülnézek az üzletekben is. Nyolc óra 26 perckor elindult a vo­nat, s mert a kupéban jó meleg volt, levettem Zsuzsika kabátját. Azon gondolkodtam, levessem-e az irha­bundámat én is. De akkorra már Órsújfalura (Nová Stráž) értünk, s a vonat hosszú dudálásba kezdett.- Anyuci, miért fütyül ennyire? - kér­dezte a pici, de akkor már nagy puffanást hallottunk. A lányom szemközt ült velem, hirtelen rám­esett és én magamhoz öleltem. Az­tán már csak arra emlékszem, hogy felfelé emelkedtünk... Kislányom hangjára eszméltem. Felugrottam, nem éreztem fájdalmat, s amikor megláttam a tőlem három méterre fekvő sáros, vacogó gyereket, mo­solyogva nyugtattam, s felemeltem. Valaki, talán a kalauznó vette ki a kezemből, lehámozta róla az át­ázott ruháját, valaki pulóvert, vas­utaskabátot adott rá. Egy sárga autó fiatal vezetője ugrott hozzám és fel­ajánlotta segítségét. Nem törődött azzal, hogy csurog rólam a sáros, piszkos lé. Sajnos, nem tudom a nevét... Elhallgat, majd elnézést kér, hogy fekve fogad, de az orvosok csak azzal a feltétellel engedték haza, ha nem mozog. Kézfején vágás nyoma, teste fekete a véraláfutásoktól.- Szerencsére a kicsi megúszta egy-két kék folttal, még meg sem fázott. A kisiklott vasúti kocsiban ültünk, s az volt a szerencsénk, hogy valahogy messzire estünk, s nem maradtunk a szerelvény alatt. Tíz­húsz centin múlott. A gyerek ma már óvodában volt, kell neki a közösség. Tudom, nem szabadna, de mindun­talan az jut eszembe - sírja el magát mi lett volna, ha... A férjem még nehezebben viseli, mint én, nagyon érzékeny. Bozsaki Csabát a munkahe­lyén értesítették a történtekről.- A Hydrostav buszsofőré vagyok, az első pillanatban azt hittem meg­őrülök, de talán most még rosszabb. Nem tudok megnyugodni - mondta, s hogy ne lássuk férfikönnyeit, ma­gához ölelte csacsogó kislányát. A Ždár nad Sáza- vou-i Gépgyár újabb acélipari berendezé­seket szállít a vol­gográdi Vörös Októ­ber Kohászati Kom­binátnak. A nagy tel­jesítményű henger­mű évi kapacitása 1,25 millió tonna. Felvételünkön Josef Uhlíŕ (baloldalt) és Jirí Šíkl egy henger­sor tervét beszéli me9• (Vít Korčák felvétele - ČTK) Műszaki fejlesztés a százéves Drevinában A berendezések karbantartása egyre több gondot okoz ÚJ SZÚ 1987. XI. 21. Az iparszerű fafeldolgozás kez­detének századik évfordulójáról az elmúlt hetekben emlékeztek meg a turanyi Drevina nemzeti vállalat dolgozói. A Vág mentén fekvő nagy­községben a gazdag fakitermelés és az olcsó faúsztatás lehetőségeit ki­használva, két helyi vállalkozó, Shultz és Poliak 1887-ben létesítet­tek fűrésztelepet, majd fafeldolgozó üzemet. A 20. század két nagy vi­lágégése mellett helyi tűzvészek is gyakran pusztították az egyébként fokozatosan gyarapodó üzemet. Az 1914-es tűzvészt követően egy ru­žomberoki részvénytársaság, a hat­vanas évek közepén pedig államunk építette szinte teljesen újjá, korsze­rűvé. A Drevina nemzeti vállalatnak je­lenleg 3100 dolgozója van, s Tu- ranyn kívül üzemei vannak még Tur­čianske Teplicében, Prešovban, No­vé Mesto nad Váhom-ban, Sučany- ban és Predmierben is. A vállalat fő termelési profilját lakóházi ajtók és ablakok gyártása képezi, egyre je­lentősebb azonban a hétvégi fahá­zak készítése, valamint faszerke­zetek gyártása ipari és mezőgazda- sági építkezésekhez. Joggal lehet büszke a százéves üzem a mellék- termékek hasznosítására is, hiszen az országban elsőként kezdték meg a forgácsbetongyártást, s a hulla­dékanyagok hőtermelésre való fel- használásában is az úttörők közé tartoznak. Az elmúlt két évtizedben a vállalat vezetése a műszaki fejlesztés érde­kében is sokat tett. A hazai csúcs- technológia alkalmazása mellett húsz évvel ezelőtt a svéd KHARS cégtől vásároltak egy világszínvona­lú fafeldolgozó gépsort. Több mint egy évtizede használják a gerendák osztályozásánál a Springer vonalat, s öt éve rendkívül hasznos szolgála­tokat tesz a PROBS gépsor is a fe- nyöáruk mozgatásánál és raktáro­zásánál. A tőkés importból származó ter­melőeszközök karbantartása és fel­újítása azonban egyre több gondot okoz az önálló cselekvési lehetőség és a devizaeszközök hiánya miatt. A vállalat vezetése abban bízik, hogy a jövőben jelentősebb össze­geket fordíthat majd beruházásra, műszaki fejlesztésre. Kifejezésre ju­tott ez a szándék a közelmúltban lezajlott törvénytervezeti vitában is. A vállalat össztermelésének érté­ke az idén várhatóan megközelíti az 560 millió koronát, s jövőre még igényesebb feladatok teljesítéséről kell gondoskodniuk. Az elképzelé­sek szerint az elkövetkező években a hazai piac igényeinek teljes kielé­gítése mellett termékeiknek csak­nem egyötödét értékesítik tőkés piacon. A Drevina hat munkahelyén ki­lenc kollektívánál bevezették a bri­gádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Tapasztalataik egyértelműen kedvezőek, hiszen a brigádok lényegesen növelték a munka termelékenységét, mégpe­dig a ráfordítási költségek csökken­tése mellett. Nem mellékes szem­pont, hogy javult a gyártás minőségi színvonala, s ezzel együtt a termé­kek értékesítési lehetősége is. -h.a­A CSSZBSZ szlovákiai kongresszusának küldötte Sokáig szeretném folytatni a munkát A bratislavai Komenský Egyetem bölcsészeti karán szlovák-orosz szakon végzett Zahradniček Júlia, s nagy szerencsének tartja, hogy az utolsó évet Leningrádban végezhet­te. Hatvankilenc óta tanít, mostanáig az érsekújvári (Nové Zámky) Köz- gazdasági Szakközépiskolában, je­lenleg pedig az Elektrotechnikai Szakközépiskolában ahol a hu­szonnégy osztályból évfolyamon­ként két - összesen nyolc - a ma­gyar osztály. Zahradniček Júlia • Milyen orosz nyelvtudással jönnek a gyerekek?- A kommunikációs módszer be­vezetése, pontosabban előnybe he­lyezése a nyelvoktatásban nagy vo­nalakban már megmutatkozik, lé­nyegesen jobb a beszédkészségük, mint a múltban volt. A rendelkezé­sünkre álló heti két óra azonban nem old meg minden problémát. Nyertünk a beszédkészség fejlesz­tésében, a helyesíráson viszont len­ne mit javítani, de nem jut annyi idő a gyakorlatokra, mint amennyire szükség volna. • ön a Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Szövetség járási bizottsága orosz nyelvi szekciójának az elnöke. A szekció tagjai - húszán - orosz szakos tanárok. Milyen feladatokra összpontosítanak elsősorban?- Szekciónk feladatául tűzte ki a Puskin emlékverseny szervezését, a tanárokkal való együttműködést, kapcsolatot tart a többi szekcióval - s mindennek közös célja a Szov­jetunió jobb megismerése, a diákok bevonása a munkába. Természete­sen megbeszélünk minden tenniva­lót, amely összefügg az orosz sza­kosok munkájával, hiszen a tevé­kenységünk igen sokrétű és nem korlátozódik csupán a barátsági hó­napra. Azonkívül segítséget nyúj­tunk az orosz nyelvtanfolyamok szervezésében. • Van érdeklődés a nyelvtanfo­lyamok iránt?- A nyelvtanfolyamok mindig idő­szerűek, persze más formában, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Változtatá­sokat tervezünk e téren, mégpedig azért, mert az üzemek - és egyálta­lán a felnőttek - specializált kurzu­sokat igényelnek, olyanokat, ame­lyek konkrétan összefüggnek a szakmájukkal - hiszen a járásban nem egy üzem működik együtt szov­jet partnerekkel. • Jelenleg folyik nyelvtanfolyam valamelyik üzemben?- A szekció szervezésében pilla­natnyilag nem, mi általában október­ben kezdjük a szervezést. Most a Puskin emlékverseny előkészítése a fő feladatunk. December végéig befejeződnek az iskolai körök, ja­nuárban tartjuk a körzeti versenye­ket három helyen - Štúrovóban, Kö- bölkúton (Gbelce) és šuranyban. • Évente hányán kapcsolódnak be a versenybe?- Az osztályversenyekkel együtt mintegy négyezren. A múltban több kimagasló eredmény született. Szlo­vákiai első helyezést ért el az ér­sekújvári Peter Repka és a štúrovói Józsa Adrienn - ő most a bratislavai Duna utcai magyar tanítási nyelvű gimnázium diákja. A díjakat már jó néhány éve a štúrovóiak - alap- és középiskolások egyaránt - viszik el, s különösen jó eredményeket érnek el a magyar iskola diákjai. A felnőt­tek részéről is van érdeklődés, még­is kevesen vesznek részt a verse­nyeken. Éppen ezt vitattuk meg a legutóbbi összejövetelünkön is, amelyre meghívtuk a járás több tisztségviselőjét - hiszen a verse­nyek az oktatási és kulturális minisz­tériummal, valamint az ifjúsági szer­vezet központi bizottságával közö­sen folynak. Arról beszéltünk, hogy itt óriási tartalékaink vannak, hiszen feltételezhetően több, egykori sike­res versmondó - volt diák - érdek­lődne a szavalás iránt, ha valaki felkarolná őket, segítséget nyújtana nekik. Jó lenne, ha az üzemi tömeg­szervezetek vezetői utánanézné­nek, nincs-e ilyen igény a munkatár­saik körében. S ha igen, a szekció tagjai szívesen nyújtanak segít­séget. • Van tudomásuk azokról a volt diákokról, akik a középiskolában részt vettek a versenyeken, tudják-e hogy foglalkoznak-e továbbra is a versmondással?- Nagyon sok gyereket készítet­tem fel versenyre. Az egyik legsike­resebb - Sztranyák Mária - szlová­kiai első lett. Miután dolgozni kez­dett, egyszer-kétszer még verseny­zett a felnőttek kategóriájában. Vi­szont nemrégiben egyik kollégám örömmel újságolta, hogy a gyereke­ink - akik a nyáron az Észak-cseh- országi kerületben dolgoztak - készségesen kalauzolták a szovjet turistákat, az orosz nyelvű társalgás nem okozott nekik problémát. • A szakközépiskolában műkö­dik CSSZBSZ-alapszervezet. Ered­ményes munkát fejtenek ki?- Alapszervezetünk tevékenysé­gét jól ismerem. A diákok a második évfolyamban lehetnek a tagjai. A na­pokban már sok szép akció lezajlott, például a barátsági staféta Érsekúj­vár és Štúrovo között. Tervünkben szerepel szovjet könyvek kiállítása is, a Szovjetunió ifjú barátainak köre beszélgetést szervez szovjet embe­rekkel, és még számos rendezvény lesz. • Szívesen bekapcsolódnak a diákok a szövetség munkájába?- Ha a diákot a végzett munka alapján igyekszünk megnyerni, és olyan akciókat szervezünk, ame­lyekben ők is érdekeltek, ha egy rendezvény sikeres, a CSSZBSZ munkája iránt érdeklődés mutatko­zik. Évek hosszú sora óta együttmű­ködnek a járási barátságházzal, tar­talmas filmeket vetítenek a szá­munkra, s ezeket rövid ismertetéssel kötjük össze. • ön mint orosz szakos tanár elégedett az iskolai nyelvoktatással?- Több segédeszközre lenne szükségünk. A mai napig hiányoljuk a magnószalagra feljátszott anya­got, amelyre óriási szükségünk len­ne. A szovjet lektorok által feljátszott magnószalagra gondolok. • Miért nem fordulnak a Puskin Intézet bratislavai fiókjához?-A Puskin Intézet nagy segítsé­get nyújt, de ha minden iskola azzal fordulna hozzájuk, hogy egy egész tankönyvet játsszanak fel, óriási megterhelést jelentene a számukra. Tőlük inkább az orosz és szovjet írók, költők műveinek feljátszását kérnénk, éppen a Puskin emlékver­senyre való felkészüléshez. A barát­ságház közvetítésével az intézet lektorai segítséget nyújtanak a diá­kok felkészítéséhez a kerületi fordu­lókban. Minden évben együttműkö­dünk valamelyik munkatársukkal. • Jól felszerelt az iskola ahhoz, hogy a nyelvoktatás színvonalasab­bá váljon? Arra gondolok, van-e pél­dául nyelvi kabinet?- Van, ott folyik az oroszon kívül az angol és a francia nyelv oktatása. Ennek megvannak a maga pozitívu­mai, a fülhallgató lehetővé teszi, hogy csoportok, párok külön dolgoz­zanak, nem kell mindenkinek min­den feladatot végighallgatnia. A jól előkészített oktatási program vonzó, s meggyőződésem, hogy az új, a megszokottól eltérő módszer je­lent bizonyos motivációt. Ám a leg­modernebb segédeszköz sem pótol­hatja az intenzív tanulást, a gyakor­lást. • Szereti a hivatását?-Az embernek vannak problé­mái, s ha akad olyan nap, amikor felbosszant egy-egy rendetlen diák, a kővetkező nap biztosan van örö­me, és sikerélménnyel tér haza. Szí­vesen csinálom, amit csinálok, és még sokáig szeretném folytatni a munkát. KOPASZ CSILLA Cserhát. Az árokban néhány pléhdarab - a valamikori teherautó maradványa. Számos szállítóláda-töredék. És tojástörmelék mindenütt. A füvön, a fekete olajos, piszkos vízben, villanypóznán. Kissé távolabb, a töltésen jól kivehető a felborult szerelvény csúszásának iránya. Alatta a mocsaras területen a fűben egy cipő hever, a víz felszínén egy kesztyű, odébb egy sapka, gerendák, üvegszilánkok és néhány friss virágcsokor, sárga meg fehér krizantémok. Állunk a helyszínen és a szerencsétlenül jártakra gondolunk. Nem tudunk elmarasztalni senkit sem, a szerencsétlenség okait majd a szak­emberek tisztázzák. Tény viszont, hogy a kopár fák eltakarják a síneket, s a vasúti átjáró előtt nincs fényjelzés. Jön a tél, sötét, ködös, síkos, havas napokkal, éjszakákkal. A Komárom-Bratislava vonalon még sok a fényjelzés nélküli vasúti átjáró. Kérem, vezessenek óvatosan. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Thumbnails
Contents