Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-21 / 274. szám, szombat
ww Ok túlélték. Azon a november 12-i reggelen a komáromi (Komárno) kórház sebészeti osztályán ugyanolyan volt a jövés-menés, mint a hét, a hónap, az év más napján. Néhány orvos már bemosakodott a műtéthez, néhányan betegeket kötöztek, s tették amit kell, miközben a nővérek bíztató szóval nyugtatták a csüggedőket, simogatták a pityergő gyerekeket és vég nélkül száguldoztak a sebészeti osztály folyosóin gyógyszerrel, fecskendővel. Azután nem sokkal kilenc óra előtt megszólalt a telefon. Vasúti szerencsétlenség történt, Komárom után egy Bratislava felé haladó személyvonat összeütközött egy teherkocsival. Készüljenek a betegek fogadására. Nem tudják hány személyről lesz szó, a kórházból már öt mentőautó a helyszínre indult. I.- Alig egy héttel az esemény után még nehéz visszagondolni azokra az órákra - mondta Baštrnák Ferenc doktor, a sebészeti osztály főorvosa. - A hír vétele után készenlétben vártuk a szerencsétlenül jártakat. A fertőző osztály főorvosa azonnal felajánlotta szabad ágyait, a transz- fúziós állomás dolgozói vért készítettek elő, de szerencsére azonnal nem volt rá szükségünk. Természetesen a műtőket szabadon hagytuk, mindent előkészítettünk. Bevallom, nehéz percek voltak. Amíg nem láttuk meg az elsó sérülteket, nem jutott el tudatunkig a tragédia. Az iszaptól fekete, nedves, ijedt utasok látványa siralmas volt. De cselekedni kellett azonnal, és ebben a nagy tragédiában csak az volt a felemelő, hogy az osztály valamennyi orvosa, nővére, de takarítónője is tudta mit kell tennie. A sérülteket lefürdettük, forró teával itattuk meg őket, természetesen elláttuk zúzódásaíkat. Elhelyeztünk mindenkit, s délre a betegek kissé megnyugodtak, átmelegedtek. Megebédeltettük őket. Amikor láttuk, hogy a 16 hozzánk került utas állapota kielégítő s nem szorulnak kórházi kezelésre, hazaengedtük őket. Persze közben értesítettük a hozzátartozókat, s hadd ne soroljam mi mindennel foglalkoztunk még. Négyen súlyos sérülést szenvedtek, de miután túljutottak a közvetlen életveszélyen, állapotukat stabilizáltuk, kettőt más kórházba szállítottak át, a harmadikat a minap a szájsebészetre. A negyedik beteg még itt van, fej- és gerincsérüléssel, lábtöréssel. II. Nagy Karolina Romániából, Nagyváradról érkezett komáromi barátnőjéhez. S mert annak nagy- mamai kötelessége miatt Bratislavába kellett utaznia, vele tartott. A fehér ágyon őszhajú asszony fekszik, szinte mozdulatlanul. Fején csúnya seb éktelenkedik, a paplan alól kivillan a begipszelt lába és szeme sarkában csütörtök óta köny- nyek csillognak.- Eredetileg autóbusszal akartunk menni, de az túl korán indult. Vonatra szálltunk... Alighogy elindultunk, ... csak a nagy csattanásra, zörgésre emlékszem... Meg olyasvalamire, hogy repülök a kupéból. Aztán arra, hogy hordágyra emelnek. Mozdulni nem tudtam, de a szemem sarkából láttam a rettene- tet, meg azt, hogy a kabátom csupa vér. Fáztam, csurom víz voltam, éreztem, hogy a szemem, orrom, szám tele van sárral. A barátnőmre gondoltam, a kórházban is egyre ót kerestem. Soha nem látom már... Nagyon szépen fogadtak a kórházban, és hálás is vagyok a kórház valamennyi dolgozójának, amiért megmentettek, gondoznak, ápolnak, vigasztalnak. Persze hiányzik a családom, a férjem, fiam, kis unokám.-Amikor jelentették - folytatta a főorvos - hogy a vasúti szerencsétlenség színhelyén már nincs több sérült, hozzáláttunk a tervezett műtétekhez. Számos telefon érkezett, sok volt az érdeklődő. Jólesett az is, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kórház sebészeti osztályának főorvosa azonnal érdeklődött, nincs-e szükségünk segítségre. III. A baleset szomorú statisztikája: 9 halott, 4 súlyos sérült, 12 köny- .. nyebb. A lelki sérülésekről, a hozzátartozók bánatáról a számok nem beszélnek. A túlélők között van Bo- zsaki Ilona és kislánya, az öt és fél éves Zsuzsika.- A fiamért indultam Dunaszerda- helyre, edzőtáborban volt, asztalitenisz-bajnok - mesélte a 36 éves asszony. - Már vagy tíz éve mindenhova autóval járurik, de azon a csütörtökön a férjem nem kapott szabadságot, így a kislányommal úgy döntöttünk, vonatozunk egy kicsit. No meg, jön a karácsony, gondoltam, körülnézek az üzletekben is. Nyolc óra 26 perckor elindult a vonat, s mert a kupéban jó meleg volt, levettem Zsuzsika kabátját. Azon gondolkodtam, levessem-e az irhabundámat én is. De akkorra már Órsújfalura (Nová Stráž) értünk, s a vonat hosszú dudálásba kezdett.- Anyuci, miért fütyül ennyire? - kérdezte a pici, de akkor már nagy puffanást hallottunk. A lányom szemközt ült velem, hirtelen rámesett és én magamhoz öleltem. Aztán már csak arra emlékszem, hogy felfelé emelkedtünk... Kislányom hangjára eszméltem. Felugrottam, nem éreztem fájdalmat, s amikor megláttam a tőlem három méterre fekvő sáros, vacogó gyereket, mosolyogva nyugtattam, s felemeltem. Valaki, talán a kalauznó vette ki a kezemből, lehámozta róla az átázott ruháját, valaki pulóvert, vasutaskabátot adott rá. Egy sárga autó fiatal vezetője ugrott hozzám és felajánlotta segítségét. Nem törődött azzal, hogy csurog rólam a sáros, piszkos lé. Sajnos, nem tudom a nevét... Elhallgat, majd elnézést kér, hogy fekve fogad, de az orvosok csak azzal a feltétellel engedték haza, ha nem mozog. Kézfején vágás nyoma, teste fekete a véraláfutásoktól.- Szerencsére a kicsi megúszta egy-két kék folttal, még meg sem fázott. A kisiklott vasúti kocsiban ültünk, s az volt a szerencsénk, hogy valahogy messzire estünk, s nem maradtunk a szerelvény alatt. Tízhúsz centin múlott. A gyerek ma már óvodában volt, kell neki a közösség. Tudom, nem szabadna, de minduntalan az jut eszembe - sírja el magát mi lett volna, ha... A férjem még nehezebben viseli, mint én, nagyon érzékeny. Bozsaki Csabát a munkahelyén értesítették a történtekről.- A Hydrostav buszsofőré vagyok, az első pillanatban azt hittem megőrülök, de talán most még rosszabb. Nem tudok megnyugodni - mondta, s hogy ne lássuk férfikönnyeit, magához ölelte csacsogó kislányát. A Ždár nad Sáza- vou-i Gépgyár újabb acélipari berendezéseket szállít a volgográdi Vörös Október Kohászati Kombinátnak. A nagy teljesítményű hengermű évi kapacitása 1,25 millió tonna. Felvételünkön Josef Uhlíŕ (baloldalt) és Jirí Šíkl egy hengersor tervét beszéli me9• (Vít Korčák felvétele - ČTK) Műszaki fejlesztés a százéves Drevinában A berendezések karbantartása egyre több gondot okoz ÚJ SZÚ 1987. XI. 21. Az iparszerű fafeldolgozás kezdetének századik évfordulójáról az elmúlt hetekben emlékeztek meg a turanyi Drevina nemzeti vállalat dolgozói. A Vág mentén fekvő nagyközségben a gazdag fakitermelés és az olcsó faúsztatás lehetőségeit kihasználva, két helyi vállalkozó, Shultz és Poliak 1887-ben létesítettek fűrésztelepet, majd fafeldolgozó üzemet. A 20. század két nagy világégése mellett helyi tűzvészek is gyakran pusztították az egyébként fokozatosan gyarapodó üzemet. Az 1914-es tűzvészt követően egy ružomberoki részvénytársaság, a hatvanas évek közepén pedig államunk építette szinte teljesen újjá, korszerűvé. A Drevina nemzeti vállalatnak jelenleg 3100 dolgozója van, s Tu- ranyn kívül üzemei vannak még Turčianske Teplicében, Prešovban, Nové Mesto nad Váhom-ban, Sučany- ban és Predmierben is. A vállalat fő termelési profilját lakóházi ajtók és ablakok gyártása képezi, egyre jelentősebb azonban a hétvégi faházak készítése, valamint faszerkezetek gyártása ipari és mezőgazda- sági építkezésekhez. Joggal lehet büszke a százéves üzem a mellék- termékek hasznosítására is, hiszen az országban elsőként kezdték meg a forgácsbetongyártást, s a hulladékanyagok hőtermelésre való fel- használásában is az úttörők közé tartoznak. Az elmúlt két évtizedben a vállalat vezetése a műszaki fejlesztés érdekében is sokat tett. A hazai csúcs- technológia alkalmazása mellett húsz évvel ezelőtt a svéd KHARS cégtől vásároltak egy világszínvonalú fafeldolgozó gépsort. Több mint egy évtizede használják a gerendák osztályozásánál a Springer vonalat, s öt éve rendkívül hasznos szolgálatokat tesz a PROBS gépsor is a fe- nyöáruk mozgatásánál és raktározásánál. A tőkés importból származó termelőeszközök karbantartása és felújítása azonban egyre több gondot okoz az önálló cselekvési lehetőség és a devizaeszközök hiánya miatt. A vállalat vezetése abban bízik, hogy a jövőben jelentősebb összegeket fordíthat majd beruházásra, műszaki fejlesztésre. Kifejezésre jutott ez a szándék a közelmúltban lezajlott törvénytervezeti vitában is. A vállalat össztermelésének értéke az idén várhatóan megközelíti az 560 millió koronát, s jövőre még igényesebb feladatok teljesítéséről kell gondoskodniuk. Az elképzelések szerint az elkövetkező években a hazai piac igényeinek teljes kielégítése mellett termékeiknek csaknem egyötödét értékesítik tőkés piacon. A Drevina hat munkahelyén kilenc kollektívánál bevezették a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Tapasztalataik egyértelműen kedvezőek, hiszen a brigádok lényegesen növelték a munka termelékenységét, mégpedig a ráfordítási költségek csökkentése mellett. Nem mellékes szempont, hogy javult a gyártás minőségi színvonala, s ezzel együtt a termékek értékesítési lehetősége is. -h.aA CSSZBSZ szlovákiai kongresszusának küldötte Sokáig szeretném folytatni a munkát A bratislavai Komenský Egyetem bölcsészeti karán szlovák-orosz szakon végzett Zahradniček Júlia, s nagy szerencsének tartja, hogy az utolsó évet Leningrádban végezhette. Hatvankilenc óta tanít, mostanáig az érsekújvári (Nové Zámky) Köz- gazdasági Szakközépiskolában, jelenleg pedig az Elektrotechnikai Szakközépiskolában ahol a huszonnégy osztályból évfolyamonként két - összesen nyolc - a magyar osztály. Zahradniček Júlia • Milyen orosz nyelvtudással jönnek a gyerekek?- A kommunikációs módszer bevezetése, pontosabban előnybe helyezése a nyelvoktatásban nagy vonalakban már megmutatkozik, lényegesen jobb a beszédkészségük, mint a múltban volt. A rendelkezésünkre álló heti két óra azonban nem old meg minden problémát. Nyertünk a beszédkészség fejlesztésében, a helyesíráson viszont lenne mit javítani, de nem jut annyi idő a gyakorlatokra, mint amennyire szükség volna. • ön a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási bizottsága orosz nyelvi szekciójának az elnöke. A szekció tagjai - húszán - orosz szakos tanárok. Milyen feladatokra összpontosítanak elsősorban?- Szekciónk feladatául tűzte ki a Puskin emlékverseny szervezését, a tanárokkal való együttműködést, kapcsolatot tart a többi szekcióval - s mindennek közös célja a Szovjetunió jobb megismerése, a diákok bevonása a munkába. Természetesen megbeszélünk minden tennivalót, amely összefügg az orosz szakosok munkájával, hiszen a tevékenységünk igen sokrétű és nem korlátozódik csupán a barátsági hónapra. Azonkívül segítséget nyújtunk az orosz nyelvtanfolyamok szervezésében. • Van érdeklődés a nyelvtanfolyamok iránt?- A nyelvtanfolyamok mindig időszerűek, persze más formában, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Változtatásokat tervezünk e téren, mégpedig azért, mert az üzemek - és egyáltalán a felnőttek - specializált kurzusokat igényelnek, olyanokat, amelyek konkrétan összefüggnek a szakmájukkal - hiszen a járásban nem egy üzem működik együtt szovjet partnerekkel. • Jelenleg folyik nyelvtanfolyam valamelyik üzemben?- A szekció szervezésében pillanatnyilag nem, mi általában októberben kezdjük a szervezést. Most a Puskin emlékverseny előkészítése a fő feladatunk. December végéig befejeződnek az iskolai körök, januárban tartjuk a körzeti versenyeket három helyen - Štúrovóban, Kö- bölkúton (Gbelce) és šuranyban. • Évente hányán kapcsolódnak be a versenybe?- Az osztályversenyekkel együtt mintegy négyezren. A múltban több kimagasló eredmény született. Szlovákiai első helyezést ért el az érsekújvári Peter Repka és a štúrovói Józsa Adrienn - ő most a bratislavai Duna utcai magyar tanítási nyelvű gimnázium diákja. A díjakat már jó néhány éve a štúrovóiak - alap- és középiskolások egyaránt - viszik el, s különösen jó eredményeket érnek el a magyar iskola diákjai. A felnőttek részéről is van érdeklődés, mégis kevesen vesznek részt a versenyeken. Éppen ezt vitattuk meg a legutóbbi összejövetelünkön is, amelyre meghívtuk a járás több tisztségviselőjét - hiszen a versenyek az oktatási és kulturális minisztériummal, valamint az ifjúsági szervezet központi bizottságával közösen folynak. Arról beszéltünk, hogy itt óriási tartalékaink vannak, hiszen feltételezhetően több, egykori sikeres versmondó - volt diák - érdeklődne a szavalás iránt, ha valaki felkarolná őket, segítséget nyújtana nekik. Jó lenne, ha az üzemi tömegszervezetek vezetői utánanéznének, nincs-e ilyen igény a munkatársaik körében. S ha igen, a szekció tagjai szívesen nyújtanak segítséget. • Van tudomásuk azokról a volt diákokról, akik a középiskolában részt vettek a versenyeken, tudják-e hogy foglalkoznak-e továbbra is a versmondással?- Nagyon sok gyereket készítettem fel versenyre. Az egyik legsikeresebb - Sztranyák Mária - szlovákiai első lett. Miután dolgozni kezdett, egyszer-kétszer még versenyzett a felnőttek kategóriájában. Viszont nemrégiben egyik kollégám örömmel újságolta, hogy a gyerekeink - akik a nyáron az Észak-cseh- országi kerületben dolgoztak - készségesen kalauzolták a szovjet turistákat, az orosz nyelvű társalgás nem okozott nekik problémát. • A szakközépiskolában működik CSSZBSZ-alapszervezet. Eredményes munkát fejtenek ki?- Alapszervezetünk tevékenységét jól ismerem. A diákok a második évfolyamban lehetnek a tagjai. A napokban már sok szép akció lezajlott, például a barátsági staféta Érsekújvár és Štúrovo között. Tervünkben szerepel szovjet könyvek kiállítása is, a Szovjetunió ifjú barátainak köre beszélgetést szervez szovjet emberekkel, és még számos rendezvény lesz. • Szívesen bekapcsolódnak a diákok a szövetség munkájába?- Ha a diákot a végzett munka alapján igyekszünk megnyerni, és olyan akciókat szervezünk, amelyekben ők is érdekeltek, ha egy rendezvény sikeres, a CSSZBSZ munkája iránt érdeklődés mutatkozik. Évek hosszú sora óta együttműködnek a járási barátságházzal, tartalmas filmeket vetítenek a számunkra, s ezeket rövid ismertetéssel kötjük össze. • ön mint orosz szakos tanár elégedett az iskolai nyelvoktatással?- Több segédeszközre lenne szükségünk. A mai napig hiányoljuk a magnószalagra feljátszott anyagot, amelyre óriási szükségünk lenne. A szovjet lektorok által feljátszott magnószalagra gondolok. • Miért nem fordulnak a Puskin Intézet bratislavai fiókjához?-A Puskin Intézet nagy segítséget nyújt, de ha minden iskola azzal fordulna hozzájuk, hogy egy egész tankönyvet játsszanak fel, óriási megterhelést jelentene a számukra. Tőlük inkább az orosz és szovjet írók, költők műveinek feljátszását kérnénk, éppen a Puskin emlékversenyre való felkészüléshez. A barátságház közvetítésével az intézet lektorai segítséget nyújtanak a diákok felkészítéséhez a kerületi fordulókban. Minden évben együttműködünk valamelyik munkatársukkal. • Jól felszerelt az iskola ahhoz, hogy a nyelvoktatás színvonalasabbá váljon? Arra gondolok, van-e például nyelvi kabinet?- Van, ott folyik az oroszon kívül az angol és a francia nyelv oktatása. Ennek megvannak a maga pozitívumai, a fülhallgató lehetővé teszi, hogy csoportok, párok külön dolgozzanak, nem kell mindenkinek minden feladatot végighallgatnia. A jól előkészített oktatási program vonzó, s meggyőződésem, hogy az új, a megszokottól eltérő módszer jelent bizonyos motivációt. Ám a legmodernebb segédeszköz sem pótolhatja az intenzív tanulást, a gyakorlást. • Szereti a hivatását?-Az embernek vannak problémái, s ha akad olyan nap, amikor felbosszant egy-egy rendetlen diák, a kővetkező nap biztosan van öröme, és sikerélménnyel tér haza. Szívesen csinálom, amit csinálok, és még sokáig szeretném folytatni a munkát. KOPASZ CSILLA Cserhát. Az árokban néhány pléhdarab - a valamikori teherautó maradványa. Számos szállítóláda-töredék. És tojástörmelék mindenütt. A füvön, a fekete olajos, piszkos vízben, villanypóznán. Kissé távolabb, a töltésen jól kivehető a felborult szerelvény csúszásának iránya. Alatta a mocsaras területen a fűben egy cipő hever, a víz felszínén egy kesztyű, odébb egy sapka, gerendák, üvegszilánkok és néhány friss virágcsokor, sárga meg fehér krizantémok. Állunk a helyszínen és a szerencsétlenül jártakra gondolunk. Nem tudunk elmarasztalni senkit sem, a szerencsétlenség okait majd a szakemberek tisztázzák. Tény viszont, hogy a kopár fák eltakarják a síneket, s a vasúti átjáró előtt nincs fényjelzés. Jön a tél, sötét, ködös, síkos, havas napokkal, éjszakákkal. A Komárom-Bratislava vonalon még sok a fényjelzés nélküli vasúti átjáró. Kérem, vezessenek óvatosan. PÉTERFI SZONYA
