Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-20 / 273. szám, péntek

ÚJ szú 5 1987. XI. 20. Rövidebb vágásfordulóval Az intenzív termelési eljárások eredményei A bratislavai Komenský Egyetem Szenei (Senec) Nyelvi és Szakmai Előkészítő Intézetében az idén harminc ország kilencvenkilenc fiatalja tanul. A hallgatók az orvostudományi karon folytatják majd tanulmányaikat. A külföldi diákok egy év alatt sajátítják el a szlovák nyelvet, a latin alapjait, és a tanulmányaikhoz szükséges szakkifejezéseket. A felvételünkön Helena Franková ciprusi diákoknak magyaráz. (Ivan Rychlo felvétele - ČSTK) Helyi ipari szolgáltatások Nem javul az alkatrészellátás A fa felhasználásának bővülő le­hetőségei, valamint a világ energia- szükségletének állandó növekedése tovább fokozzák a faanyag iránti keresletet. A fa jelentőségét csak növeli az a körülmény, hogy ez az egyetlen újratermelhető ipari nyers­anyag, s így az elkövetkező nemze­dékek számára is bebiztosítható. Az sem mellékes körülmény, hogy elő­állítása energiaráfordítás szempont­jából rendkívül igénytelen, s így gaz­daságos is. Az elmondottak ismere­tében természetesnek tűnik, hogy a FAO szakembereinek felmérése szerint a világ évi fanyersanyag­szükséglete évezredünk végére elé­ri a 4,5 milliárd köbmétert, s így a jelenlegihez viszonyítva csaknem megkétszereződik. Ez a növekedés Európában és Észak-Amerikában a legszembetűnőbb, ahol már rövid időn belül elkerülhetetlenné válik a fahozam jelentősebb növelése. Mivel a farost- és a faforgácsle­mez, továbbá a cellulóz- és papíri­pari termékek iránti kereslet állandó­an emelkedik, a legnagyobb növe­kedés a fa vegyi feldolgozása irá­nyában várható. Ezek a termékek ugyanis a modern társadalom gaz­dasági és kulturális életének csak­nem valamennyi területén szinte tel­jesen nélkülözhetetlenek. Ugyanak­kor az értékesebb, vastagabb vá­lasztékok iránti kereslet is állandóan növekszik. E választékok közé min­denekelőtt a lemezipari és a furnér­rönk tartozik. A gyakorlati tapasztalatok, vala­mint a tudományos kutatómunka eredményei azt mutatják, hogy az állandóan emelkedő fanyersanyag­szükségletről csakis az elméletileg jól megalapozott és a termelésben is bevált korszerű fatermesztési tech­nológiák bevezetésével lehet a leg­célszerűbben gondoskodni. Ugyan­csak nagy jelentősége van az erdé­szeti gépesítés és a növényter­mesztés terén elért eredmények gyakorlati hasznosításának is. Az őshonos fafajok mellett egyre na­gyobb szerepet kapnak a külföldről behozott és meghonosított, illetve a hazai viszonyaink között nemesí­tett gyorsan növő fafajok. Ezek ugyanis mind mennyiségi, mind pe­dig minőségi fatermés, főként pedig ipari felhasználhatóság tekintetében felülmúlják az őshonos hazai fa­jokat. A már említett, korszerű fater­mesztési technológiák közül igen je­lentős tartalékot képez ezen a téren az intenzív erdőállományok gyorsan növő fafajokkal történő telepítése, melyeknek termesztése egészen rö­vid vágásfordulót tesz lehetővé és igy különösen gazdaságos. Itt je­gyezzük meg, hogy vágásforduló alatt az állomány telepítésétől az állomány kitermeléséig eltelt idősza­kot értjük. Ha figyelembe vesszük, hogy a hagyományos módon ter­mesztett őshonos faállományok a legtöbb esetben csak hosszú, mintegy 100-120 éves vágásforduló mellett képesek ipari feldolgozásra alkalmas, értékes választékok előál­lítására, az intenzív fatermesztési eljárásoknál elérhető 15-20 éves vágásforduló valóban jelentős ered­ménynek számít. A lágy lomblevolű- ek közül az ilyen fafajok közé tartoz­nak a nemes nyárak és a füzek, míg a kemény lomblevelűek közül első­sorban az akác, a vöröstölgy és a fekete dió. Tekintettel a kemény lomblevelűek lassúbb növekedésé­re vágásfordulójuk a nemes nyára- kenál valamivel hosszabb, a mint­egy 30-40 év között mozog. Termé­szetesen még így is jóval rövidebb idő alatt termelik meg az értékes faanyagot, mint az a már említett hagyományos fatermesztési eljárá­sok mellett lehetséges. Hazánk, de mindenekelőtt síksá­gaink természeti és gazdasági felté­telei között intenzív fatermesztés te­kintetében a nemes nyáraknak van legnagyobb jelentőségük, mivel bio­lógiai tulajdonságaik lehetővé teszik, hogy ezek termesztése a faipar szükségleteinek megfelelő célállo­mányokban történjen. Ha ugyanis a faipar vékonyabb választékot, ne­vezetesen farostlemez, cellulóz-, és papírgyártáshoz szükséges fanyers- sanyagot igényel, abban az esetben nyárasainkat sűrűbb hálózatban te­lepítjük. Ha azonban furnérrönk ter­mesztése a célunk, akkor ritkább hálózatot kell alkalmaznunk. Termé­szetesen közepes hálózat mellett is dönthetünk, amikor a nevelő vágá­sok során kitermelt faanyagból vé­konyabb, elsősorban vegyi feldolgo­zás céljaira alkalmas faanyagot nye­rünk, míg a véghasználat során ki­termelt törzsek értékesebb, vasta­gabb választékokat adnak. A teljes­ség kedvéért megjegyezzük, hogy a 3x3 méteres, vagy ennél sűrűbben telepített nemes nyár állományokat keskeny, a 4x4, illetve 5x5 méteres hálózatban telepítetteket közepes, míg a 6x6 méteres, vagy ennél rit­kábbakat tág hálózatúaknak te­kintjük. Az eddigi tapasztalatok és ered­mények azt bizonyítják, hogy a ne­mes nyárak rendkívül igényes, úgy­nevezett kultúrfajok, amelyek első­sorban a tápanyagokban gazdag, megfelelő vízellátottságú és kellően szellőzött talajokon fejlődnek ered­ményesen és adnak magas fahoza­mot. Ugyanakkor azonban az is nyil­vánvalóvá vált, hogy az intenzív fa­termesztési technológiák alkalma­zása eredményessé teszi a nyárfa­termesztést a kedvezőtlenebb tulaj­donságú, főként a kötöttebb agya­gos, a szárazabb, valamint a tápa­nyagokban szegényebb talajokon is, ami elsősorban a talajviszonyok ja­vításával válik lehetővé. Ez viszont csakis az intenzív, vagyis ültetvény­szerű nyárfatermesztési technológi­ák következetes alkalmazásával ér­hető el. Az állomány létesítése előtt ezért elengedhetetlen a teljes gépi talaje­lőkészítés, melynek alapját a mély­szántás képezi, míg az ültetéshez csakis fejlett, egészséges, magas hozamú fajták, illetve kiónok hasz­nálata engedhető meg. A talajápo­lás, melyet az elkövetkező években tárcsázással végezhetünk el a leg­célszerűbben, lényegesen javítja a talaj szellőzöttségét és vízháztar­tását. Elengedhetetlen továbbá a koronaalakítás és a nyesés, vala­mint szükség esetén az aktív nö­vényvédelem, esetleg a talajerő mesterséges utánpótlása trágyá­zással. Az intenzív nyárültetvények jellege igy lényegesen eltér a termé­szetszerű erdőgazdálkodástól és nagymértékben hasonlít a mező- gazdasághoz, illetve a mezőgazda- sági kultúrákhoz. Az intenzív nyárfa­termesztésnek legrégibb hagyomá­Hamis bizonyítékról, rágalmazás­ról, a dolgozók akaratának megha­misításáról tudósított minket Zólyo­mi Terézia, a Zselízi (Želiezovce) Állami Gazdaság alkalmazottja. Le­vele szerint valaki azzal rágalmazta meg ót, hogy ebédkiadás közben meglopja a munkásokat, majd a dol­gozók nevében kérvényt szerkesz­tett, és a dolgozókkal aláíratta, hogy nagyobb ebédadagokat kérnek. Az így megszerzett aláírások fölé „va­laki“ utólag beírta a panaszosunk elleni rágalmakat. A munkások, amint tudomást szereztek a történ­tekről, felháborodtak. Becstelenség történt, hangoztatták - állt a levélben - s ezért igazolást írtak panaszo­sunknak, akit a hamis bizonyíték alapján megfosztottak munkájától. Természetesen, kötelességünk­nek éreztük, hogy utánajárjunk a pa­nasznak, kiderítsük,ki az a „valaki“. Számunkra talán nem is a Zólyomi- né személyét ért sérelem volt a leg- felháborítóbb, hanem a dolgozók félrevezetése, akaratuk meghamisí­tása.-Amit a konyháról kaptam, azt mind pontosan kiosztottam, még a cseresznyét is, szemenként, hogy senki se legyen megrövidítve - foly­tatta látogatásunkkor immár szóban a panaszát Zólyomi Terézia. - Még­is azt gondolták, ki tudja mit nem hordok haza. Mert a táskám az tele volt - hazavittem kimosni a konyha­ruhákat. Persze, hallottam, hogy egyik is másik is azt mondja, el hor­dom az ennivalót, de nem törődtem vele.- Az egész egy ünnepségen kez­dődött, amelyre a konyha birkapör­költet főzött. Engem utasítottak, tá­laljam föl a munkásoknak a pörköl­tet. Nem mondhattam ellent, mert a nyolcórás munkaidőmből négy óra jutott az ebédkiadásra, s négy nyai Olaszországban vannak, ahol a jó termőhelyeken levő nyárültetvé­nyek már 10 éves korban elérik a 35 centiméteres átlagos vastagságot és az 1 hektárra eső 345 m3 élöfa- készletet. Az olaszországi tapaszta­latokat sikeresen alkalmazták és al­kalmazzák jelenleg is, főként Fran­ciaországban, Hollandiában, Belgi­umban, az utóbbi időben pedig Ju­goszláviában és Magyarországon is. Szlovákia területén az 1965-70-es években került sor intenzív nyárül­tetvények telepítésére, elsősorban kísérleti jelleggel. így tehát már ren­delkezünk vágásérett intenzív nyár­állományokkal, melyeknek értéke­léséből rendkívül fontos tanulságo­kat vonhatunk le a gyakorlati erdő- gazdálkodás számára is. Legfontosabb tanulságként azt a tényt könyvelhetjük el, hogy az intenzív fatermesztési eljárások al­kalmazásával a nemes nyárak ered­ményesen termeszthetők az olyan kedvezőtlenebb talajviszonyok kö­zött is, ahol a hagyományos erdő­művelési eljárások mellett nem ad­nának kielégítő eredményt. Ennek óriási népgazdasági jelentősége van, mivel lehetővé teszi a talaj potenciális termőerejének kihaszná­lását. Ezt igazolják azok az eredmé­nyek, amelyeket egyrészt a Duna mentén, másrészt pedig a Kelet­szlovákiai Alföld területén létesített intenzív nyárültetvényekben elér­tünk. Ezekben az ültetvényekben a nemes nyárak (főként az olasz nyár) 20 éves korban elérik a 30-32 méter átlagmagasságot, a 40-45 centiméter átlagvastagságot és így értékes, hámozási rönköt szolgáltat­nak. A cellulóz- és papírgyártás cél­jaira viszont már a 10-12 éves ne­mes nyár állományok is megfelel­nek. Eddigi tapasztalataink azt mutat­ják, hogy az intenzív nyárfatermesz­tési módszerek alkalmazásával je­lentősen növelhetjük erdőgazdasá­gunk jövedelmezőségét és bebizto­síthatjuk népgazdaságunk fanyersa­nyaggal való folyamatos ellátását is. KOHÁN ISTVÁN mérnök, kandidátus, az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa a takarításra. Amikor már mindent előkészítettem, beszaladt oda a mű- helybizottság elnöke, kikapta ke­zemből a merőkanalat, és azt kiál­totta: ,,No emberek gyertek ide, ti egyétek meg a pörköltet és ne az, aki nem fizetett“. Csak később tud­tam meg, hogy előre ki volt ez tervel­ve, de azt is, hogy rám fogták, én loptam el a pörköltet. Pedig én ugye hozzá sem nyúlhattam aztán, hogy az elnök mindenki előtt megszégye­nített, amit én nagyon a szívemre vettem. És miközben sírtam, össze­szedtem a maradékot az üvegekbe és kihordtam a kukába... De még azzal sem restelltek megrágalmazni, hogy a munkások azért nem akar­nak ebédre járni, mert én osztom ki az ételt. Ahogy a munkások vallanak-Zólyomi Terézia nálunk takarí­tónőként van alkalmazva. Az ebéde­ket nem a munkaviszonya kereté­ben adta ki. Azért külön javadalma­zásban részesült - magyarázza Gyulyás István, az ÁG személyzeti osztályának vezetője, aki egyébként csak azt hajlandó elmondani, amit biztosan tud. Hallott ugyan valami­lyen botrányról, de nem volt ott, s beszélni sem akar róla. - Tény azonban, hogy a dolgozók a szak- szervezet útján követelték az eltávo­lítását, s ezért lett megbízva más az ebédek kiadásával.- Ô viszont azt állítja, hogy a dol­gozóknak nem volt vele szemben kifogásuk, s hogy a kérvény tartal­mát valaki utólag meghamisította.- Erről most hallok először. Talán már ekkor gyanítanom kel­lett volna, hogy Zólyominé állításai nem mindenben fedik az igazságot, bár a dolgozókat, akiknek kérvényét - szerinte - meghamisították, min­A járási helyi ipari vállalat a legna­gyobb szolgáltató gazdasági egységek közé tartozik a Losonci (Lučenec) járás­ban. A huszonnyolcféle szolgáltatást nyújtó vállalatnak negyvenkét kisebb-na- gyobb munkahelye működik a járás váro­saiban és falvaiban. Különösen a fém- és a famegmunkáló részlegek, valamint a varrodák foglalkoztatnak sok dolgozót, ugyanakkor akadnak két-három személy­nek munkát adó javítóműhelyek, szervi­zek is. A vállalat az év kilenc hónapjában a szolgáltatásokból eredő bevételek ter­vét nem tudta teljesíteni, nyeresége azon­ban a konfekció révén így is jelentős. A fémmegmunkáló műhely lemaradá­sa - közel 400 ezer korona - elsősorban abból ered, hogy kevés a megrendelés. Az ipari szolgáltatásokból származó be­vételi hiánya még nagyobb, meghaladja a félmillió koronát. A lemaradást az elekt­romos háztartási cikkek alkatrészeinek hiányával indokolják. Hónapok óta hiány van huzalokból, kapcsolókból, csövekből, lemezekből, kompresszorokból. A rádió- és televíziószerviz elsősorban a szocialis­ta szektor megrendeléseit nem tudja ki­elégíteni. Az utcai hangosbeszélőkhöz, művelődési otthonok ellátásához hiá­nyoznak a legfontosabb kellékek - rádió­központok, hangerösítök, hangfalak és denképpen felkerestem volna. Ez ellen Gulyás Istvánnak sem volt kifo­gása. A dolgozók, a személyzeti osztály vezetőjének óvatos válaszaival szemben jóval nyersebben fogal­mazták meg véleményüket Zólyomi- néről, munkájáról, panaszáról.-A tisztasága nem volt éppen kifogástalan. Ráadásul kézzel rakta ki a tányérokra a cseresznyét, húst... Elment az ember étvágya, ha látta... Amint megérkezett az ebédekkel, mindent kikészített a tá­nyérokra. Nem volt ideje arra, hogy akkor tálaljon, amikor enni jövünk. Ott hűlt az étel akár órákig. Sokan vagyunk itt sofőrök, nem leshetjük a telepen, hogy mikor hozza az ebédet. Az is megtörtént, hogy mire egy hosszú utamról megérkeztem, kidobta az ebédemet azzal, hogy miért nem jöttem hamarább... Min­denütt meg voltak elégedve, csak nálunk volt morgás... Mindig min­dent az igazgatóságra kent... Egy­szerűen arról volt szó, hogy az utób­bi időben a takarításhoz, de az ebédkiosztáshoz sem fűlt a foga...- nem kell itt annyit vizsgálgatni! Nézzen utána, hányán ebédeltek míg ó adta ki az ételt, s hányán ebédelnek mostanában! - mondták. A részleg dolgozói közül legalább kétszerannyian járnak ebédelni azó­ta, hogy nem Zólyominé adja ki az ebédeket. Jót senki sem mondott róla, Kovács Kázmémak, a részleg vezetőjének kivételével, ám ő is csak annyit, hogy „igyekezett“. A kérvényről valamennyien úgy tud­ták, hogy abban a panaszos leváltá­sát követelték. És szinte valameny- nyien megemlítették, az „utolsó csepp“ az volt, amikor az ünnepsé­gen, még mielőtt elkezdte volna ki­adni a birkapörköltet, megrakta az üvegjeit. Zólyominé magyarázata az előre kitervelt megszégyenítésről te­hát nem felel meg a valóságnak. Ezek után persze nem volt meglepő, hogy a munkások nem tudtak - az- állítólag általuk megírt - igazo­lásról. kábelvezetők. Az elektromos háztartási gépek - tűzhelyek, gyorsfűzők, rezsók- javításához is alig szállít pótalkatrészt az ipar, s az üzletekben sem kapható. Az elmúlt évben például 43 porszívót nem tudtak kijavítani néhány koronát érő alkat­rész hiánya miatt. Sajnos, a kilátások sem biztatóak, a termelőüzemek nem is ígérik az alkat­részellátás javítását. A szolgáltatások szerkezete is válto­zóban van. Egyes fajtái - így a harisnya- és fehérnemüjavitás, kalapkészítés- iránt alig van már érdeklődés, mások pedig - mint a cipőjavítás - nagyon idény­jellegűek. A sokrétű szolgáltatásnak persze nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak. Egyes ágazatok visszaesését ugyanis pótolni tudják az éppen ,,menő“, ,,divatos" szolgáltatások. A kötényeket, férfi alsónemüt, pizsamát készítő konfek- cióműhelyek jövedelmezőek, ezenkívül jól megy a bútorkészítőknek, s a modell- mühely is igen eredményes tevékenysé­get folytat. A több mint félezer munkaerőt foglal­koztató helyi ipari vállalat nagy erőfeszíté­seket tesz az idei feladatok teljesítése céljából, s az objektív nehézségeket új szolgáltatásokkal és szolgáltatási formák bevezetésével kívánja ellensúlyozni.-h.a­A mentő tanúk Az „igazolást“ az ÁG dolgozói közül hárman írták alá. Közülük saj­nos csupán eggyel sikerült beszél­nem, azzal, aki először írta alá azt, amit Zólyominé elébe tett. A „meg­hamisított kérvényt“ pedig nem is látta. Ennyit a nyilatkozatuk megha­misításán felháborodott dolgozókról. Kovács László, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke, miután elolvasta a panaszos levelét, kerte­lés nélkül kijelentette: - Az a rága­lom, ami a levélben áll - majd hoz­zátette - a dolgozókat nyilvánvalóan megrövidítette. Az ebédet melegen és hőtartó edényben kapta, de még a részlegen is lett volna lehetősége, hogy megmelegítse az ételt. így az­tán a dolgozók kijelentették, addig nem mennek ebédelni, míg ó adja ki az ételt. És ami a legfontosabb: a kérvény - melyet 32 dolgozó írt alá - az első sortól az utolsóig Zólyomi­né személyével foglalkozik. Hogy ki az, aki a dolgozók akara­tának meghamisítására törekedett, nyilvánvaló. Őszintén szólva csak azt nem értem, miben reménykedett Zólyominé. Netalántán azt képzelte, hogy megbíráljuk az ÁG vezetőit csupán annak alapján, amit ó állít, s nem beszélünk azokkal, akiknek elvette étvágyát, akiket megrövidí­tett? A levelében ezt írja. „a szocia­lista közösség gazdasági és szociá­lis megújulása idejében élünk, de ez úgy látszik még nem jutott a gazda­ság tudomására.“ A szociális és gazdasági megújulás fogaima alatt én a becsületesen, tisztességesen végzett munka felértékelését értem, annak a lehetőségnek megszünteté­sét, hogy bárki büntetlenül sérthes­se a munkakollektíva érdekeit, és nem azoknak a védelmét, akikről a dolgozók szó szerint azt monják, „nem kell nekünk". Végül is a jövő­ben a dolgozók nyilván nem csupán a rossz vezetőiktől igyekeznek meg­szabadulni, hanem azoktól is, akik hanyag munkájukkal megrövidítik őket. FEKETE MARIAN EGY LEVÉL NYOMÁBAN Ki hamisította meg a dolgozók akaratát

Next

/
Thumbnails
Contents