Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-03 / 258. szám, kedd

Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik

(Folytatás az 5. oldalról)

mechanizmust, s elvi értékelést is adott róla.

Hangsúlyoztuk, hogy Leonyid Brezsnyev életének és tevékenységének utolsó éveiben a továbbhaladás útjainak keresését nagy mértékben akadályozta a megszokott, az új valóságot nem tükröző formulákhoz és sémákhoz való ragaszkodás. Elmélyült a szavak és a tettek közötti szakadék. A gazdaságban erősödtek a negatív folyamatok, amelyek lényegében válság előtti helyzethez vezettek. Számos anomália alakult ki a szociális és a szellemi-erkölcsi szférában, amelyek eltorzították, deformálták a szocialista igazságosság elveit, aláásták a szocialista igazságosságba vetett hitet, társadalmi elidegenedéshez és erkölcstelenséghez vezettek. Tűrhetetlenné vált az egyre fokozódó eltérés a szocializmus nagy eszméi és a mindennapi valóság között.

A párt és az egész társadalom egészséges erői mind élesebben érezték annak sürgető szükségességét, hogy le kell küzdeni a negatív jelenségeket, meg kell törni az események folyamatát, biztosítani kell az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének felgyorsulását, el kell érni a szocializmus erkölcsi mégtisztulá- sát és megújulását.

Erre a rendkívül éles társadalmi igényre adott választ a kb 1985 áprilisi ülése, az ország társadalmigazdasági fejlődésének meggyorsítására vonatkozó koncepcióval és stratégiával, a szocializmus megújítását célzó irányvonallal. Ezeket a XXVII. kongresszus és az azt követő kb-ülések határozatai elméleti és politikai szempontból továbbfejlesztették, s belőlük alakult ki a szocialista társadalom életének minden- oldalú, forradalmi átalakítását célzó általános irányvonal.

Az átalakítás eszméje hetven éves történelmünkre, alapvetően új társadalmi építményünk szilárd alapjára támaszkodik, egyesíti a folyamatosságot és az újító szellemet, a bolsevizmus történelmi tapasztalatait és a szocializmus korszerűségét. Az a feladatunk, hogy folytassuk és gyarapítsuk a forradalom és a szocializmus úttörőinek ügyét. Munkánkkal szakadatlanul erre törekszünk, alkotó módon alkalmazva azoknak a nemzedékeknek a tapasztalatait, amelyek lerakták októ: bér útját - hozzánk és nekünk.

Elvtársak! A forradalom útján haladunk, s ez ne:r; a gyengék és a bátortalanok útja, hanem az erőseké és a bátraké. A szovjet nép mindig ilyen volt - a nagyarányú társadalmi átalakítások éveiben is, a háborús megpróbáltatások éveiben is, és a békés alkotó munka éveiben is. A nép formálja saját történelmét, saját sorsát, s ez a sors sohasem könnyű, de utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű, mint maga az emberi élet. És ez sokszorosan igaz, amikor a szocializmus történelméről, a nagy forradalom ügyének folytatásáról van szó.

A nép összetartó és vezető ereje a munkásosztály volt és az is marad. Már a forradalmi mozgalom hajnalán is Lenin felhívása alapján járt el: ,,Küzdeni kell a szabadságért, egy pillanatra sem szabad feladni a szocializmussal, a munkával kapcsolatos eszméket, fel kell készíteni erőinket és szervezeteinket a szocializmus kivívására.“ Éppen a munkás- osztály volt az, amely a többi dolgozóval szövetségben megvalósította a nagy októberi forradalmat, felépítette a szocializmust, s nehéz harcokban megvédte azt. Minden nehézséget legyőzött, sok mindent átélt, minden megpróbáltatásban helytállt. Jelenleg a fejlődő szocializmusnak és a forradalmi átalakításnak is az élcsapata. Nagy tisztelet és dicsőség övezze!

Lenini pártunk a munkásosztály harcos, aktív alakulataként jött létre és fejlődött. Tőle kapta a bizonyosság, szilárdság, fegyelem és kitartás hatalmas erejét a szocialista eszményképekért vívott küzdelemben, s az élethez való bölcs és humánus hozzáállást. Az egész nép pártjaként ma is megőrzi ennek a harcos és alkotó osztálynak a legkiválóbb jellemvonásait. Most is, s a szocializmus történelmének minden szakaszában!

Történelmünk legfőbb, meghatározó jelentőségű tartalma az, hogy a hetven év alatt népünk a párt vezetésével élt és dolgozott a szocializmusért, a jobb, az igazságos életért.

cialista demokrácia kiszélesítésében.

Gazdasági és politikai rendszerünk átalakítása során először is olyan megbízható és rugalmas mechanizmust kell létrehoznunk, amely lehetővé teszi minden dolgozó tényleges bevonását az állami és a társadalmi ügyekben való döntéshozatalba. Másodszor a népet a gyakorlatban meg kell tanítanunk az elmélyülő demokrácia feltételei közepette való életre, az emberi jogok kiszélesítésére és megszilárdítására és a tömegek körében modern politikai kultúrát kell kialakítanunk. Más szóval - tanítani és tanulni kell a demokráciát.

Most, hogy forradalmunk 70. évfordulóját ünnepeljük és elgondolkodunk jövőnkről, figyelmesebben meg kell néznünk, hogy miként halad a társadalmi demokratizálódás folyamata, s mi akadályozza azt.

E téren sok és olykor váratlan nehézség és ellentmondás támad. Nem lehet elkerülni az új, az előrevivő harcát a régivel, a túlélttel. Némi bizonytalanság és határozatlanság is tapasztalható.

Az Októbert követő elsó napokban Lenin megjegyezte, hogy a munkások és a parasztok még mindig „bátortalanok“, még nem elég határozottak, még nem tudatosult bennük, hogy a kormányrudat saját kezükbe kell venniük. „Az 1917-es októberi forradalomnak azonban éppen abban rejlik az ereje, életrevalósága, legyőzhetetlensége - írja Lenin hogy felébreszti ezeket a tulajdonságokat, szétzúz minden régi akadályt, széttöri az ósdi bilincseket, az új élet önálló teremtésének útjára vezeti a dolao- zókat“.

Még most is látjuk, hogy az emberekben mennyire nehezen tudatosul az új légkör, annak lehetősége és követelménye, hogy a demokratikus módszerekkel élve döntsék el a kérdéseket. Sokan „bátortalan- kodnak“ még, nagy vigyázattal ténykednek, félnek a felelősségtől, még mindig az elavult szabályok és instrukciók rabjai. Feladatunk az, hogy a minden szintű termelési és társadalmi ügyek kezelésében megszerettessük az emberekkel az önállóságot és a felelősségtudatot, maga a nép által és érdekében megvalósuló néphatalomként fejlesszük az önigazgatást.

Az önigazgatás fejlődése elsősorban a tanácsokon keresztül történik. A párt elgondolásai szerint ezeknek teljes mértékben igazolniuk kell azt, hogy hatalommal felruházott, döntéshozó szervek szerepét töltik be. Az utóbbi időben minden szinten lényegesen kibővültek a tanácsok jogai és lehetőségei. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik, tehát a tanácsok tovább fognak erősödni, a tanácsi demokrácia tovább fog mélyülni.

Megkezdtük a választási rendszer korszerűsítését. Az ez év júniusában lefolytatott választások meggyőztek minket az új módszerek helyességéről és hasznosságáról. A választások a nép megnövekedett politikai aktivitásáról tanúskodtak, arról, hogy az emberek érdekeltek abban: a tanácsokban valóban a dolgozók legjobb képviselőit válasszák meg, bár ezek a választások sem voltak mentesek a formalizmustól és a túlszervezettségtöl.

Az átalakítás, a demokrácia fejlesztése lehetővé teszi, hogy teljes mértékben hasznosítsuk a szak- szervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek energiáját, lehetőségeit és jogait, ide értve az utóbbi években létrejött olyan szervezeteket is, mint a háború és a munka veteránjainak országos szervezete, a nőszervezetek, a szovjet kulturális alap, a Lenin gyermekalap.

Fontos, hogy ezek mindennapi tevékenysége kapcsolódjék a létfontosságú kérdések megoldásához, kifejezze a dolgozók széles tömegeinek érdekeit.

Sok új, reményt keltő jelenségnek lehetünk tanúi a dolgozó kollektívákban, a lakóhelyi munkában. Tág teret kapnak a hasznos kezdeményezések, amelyek célja, hogy operatívan, huzavona nélkül oldódjanak meg a felvetődő kérdések.

Az országban kibontakozó új folyamatok új módon vetik fel az általános, a politikai és a jogi kultúra,

mondhatnánk, a szocialista demokratizmus kultúrájának kérdéseit. Éppen e kultúra fogyatékosságaival magyarázhatók az olyan hibák, mint a bürokratizmus és a hatalommal való visszaélés, a rangkórság, a gondatlanság és felelőtlenség. Ha a szocialista demokratizmus valódi kultúrájáról beszélünk, akkor elfogadhatatlan a parancsolgató, „nyomást gyakorló“ stílus, a szervezeti lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényesség- re és jogrendre, annál nagyobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre.

A demokrácia kulturája nem korlátozódhat a politika területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egymás közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meggyőződések, értékelések széles skálája jön létre, amely természetesen figyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, báráljunk, és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának minden lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia.

Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül.

Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-három évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utasításos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, a centralizmus és az önigazgatás optimális összekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre. Ennek feltétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülések és vállalatok önállóságát, hogy azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel felruházzák.

A gazdasági reform nem csupán terv, illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósan, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejétől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény.

Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénzügyi-gaz- dasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen összevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazdasági reform elfogadott elveitől. Minden elhatározott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg is valósulnak majd.

Egészében véve a gazdasági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznak, akik példát mutatnak.

Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell teremteni alkotómunkájukhoz, életükhöz.

Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban: munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologtalan harácsolókat, a bürokratákat és talpnyalókat pedig leleplezik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek - márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széles körűen megvilágítják - a dolgozók melegen támogatják.

Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája pedig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé, mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket okozhat a társadalomnak.

Külön ki szeretném emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatását, valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi-etikai irányultságának és a tudományosműszaki haladásnak az összefüggését.

Síkra szádunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az ember szolgálatába álljon, ne vezessen a természeti környezet károsodásához. Levonjuk a szigorú tanulságot az olyan tragikus esetekből, mint amilyen a csernobili tragédia volt. Amellett vagyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növelni kell a társadalmi felelősséget és a szakmai hozzáértést, az alkotó odaadást - ez ma a mérnökök és tudósok, az orvosok és tanárok, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége.

Helyreállítva jogaiban a dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjük meg a szociális-kulturális, erkölcsi-lélektani ösztönzés lebecsülését. Ezek különösen fontosak a közösségi kapcsolatok, az elvtársias- ság, a szocialista életforma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tudatában és magatartásában való megerősítése szempontjából.

Elvtársak. Jogosan mondhatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forradalom megteremtette a nemzeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságát is, rendkívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az összes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egyik pillére.

Ma a lenini nemzetiségi politika kiemelkedő eredményeit méltatva országunk népei mély tisztelettel és elismeréssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusáért, felbecsülhetetlen hozzájárulásáért a szocialista, szövetséges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremtéséért, fejlesztéséért és megszilárdításáért, az ország összes népének gazdasági, társadalmi és kulturális haladásához való hozzájárulásáért.'

Óvni fogjuk, elvtársak, nagy közös vívmányunkat - a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű államban élünk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági, kulturális, jogi döntés közvetlenül és közvetve mindig érinti a nemzetiségi kérdést is.

Lenini módon fogunk cselekedni: a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük minden szovjet nép potenciálját.

(Holnapi számunkban folytatjuk)

2. A fejlődő szocializmus és az átalakítás

Elvtársak! Sürgető, elodázhatatlan szükségletek juttattak bennünket arra a következtetésre, hogy átalakítás szükséges. De minél mélyebbre hatoltunk problémáink mélyére és értettük meg azokat, annál világosabbá vált, hogy az átalakításnak szélesebb társadalmi-politikai és történelmi összefüggése is van.

Az átalakítás nemcsak az előző időszak pangásától és konzervativizmusától való megszabadulást, az elkövetett hibák kijavítását, hanem a munka társadalmi megszervezésének és módszereinek a történelem során korlátolttá, elavulttá vált vonásai felszámolását is jelenti. Általa a szocializmust a tudományosműszaki forradalom feltételeinek és szükségleteinek, a szovjet társadalom szellemi fejlődésének megfelelő legkorszerűbb formákkal ruházzuk fel. Ez a társadalom forradalmi megújításának saját logikával és szakaszokkal rendelkező, viszonylag hosszan tartó folyamata.

Lenin a szocializmus történelmi feladatát abban látta, hogy évek hosszú sorának munkájával előkészítsük a kommunizmusba való átmenetet. A forradalom vezére nagyra értékelte, hogy Marx és Engels képes volt „rendkívül gondosan elemezni éppen az átmeneti formákat, hogy minden egyes eset konkrét történeti sajátosságainak megfelelően állapítsuk meg, miről mire átmenet az adott átmeneti forma“.

Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meghatározott történelmi szakasznak tekintsük társadalmunk folyamatos fejlődésében. Válaszolva a lenini kérdésre, hogy „miről mire“ térünk át, teljes határozottsággal ki kell jelentenünk: a szocializmust új minőséggel kell felruháznunk, ahogy mondani szokták, új életet kell belelehelnünk, ennek érdekében pedig a társadalom életének minden oldalát, mind az anyagit, mind a szellemit, alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk

humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk.

Az átalakítás célja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amely vitathatatlan elsőbbséget biztosít a munka emberének, az ő ideáljainak, érdekeinek, valamint a gazdasági, a társadalmi-politikai kapcsolatokban, a kultúrában meglevő emberi értékeknek.

A forradalmi megtisztulásra és újjászületésre vonatkozó reményünk abból táplálkozik, hogy a személyiség, az emberi tényező aktivizálása révén feltárjuk a szocializmus hatalmas társadalmi tartalékait. A szocializmus, mint az embert és annak felemelkedését szolgáló valóban humánus társadalmi rend éppen az átalakítás eredményeként érvényesítheti, és kell is hogy érvényesítse a benne rejlő lehetőségeket. Ez a társadalom az emberekért van, alkotó munkájuk felvirágoztatásának, jólétük, egészségük, fizikai és szellemi fejlődésük társadalma, olyan társadalom, amelyben az ember teljes jogú gazdának érzi magát, és tényleg az is.

Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskérdése határozza meg: az egész társadalmi élet demokratizálása, és a radikális gazdasági reform.

Október ügyét folytatva az átalakítás elsőrendű feladattá tette a szocialista demokrácia további elmélyítését és fejlesztését.

A társadalom demokratizálása az átalakítás lelke és előrehaladásának folyamatától függ magának az átalakításnak a sikere, s túlzás nélkül elmondható, hogy az egész szocializmus jövője is. Ez a politikában és a gazdaságban végbemenő változások legbiztosabb garanciája, amely kizárja a bárminemű visszalépést.

Az országunkban jelenleg lejátszódó változások Október óta talán a legnagyobb lépést jelentik a szó-