Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-18 / 271. szám, szerda

ÚJ szú 3 987. XI. 18. , Csao Ce-jang átadja a kormányfői posztot (ČSTK) - Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök tegnap hivatalosan is kérte, hogy mentsék fel tisztsége alól, s javaslatot is tett arra, ki legyen az ügyvivő kormányfő. Az Új Kína hírügynökség az utód szemé­lyét nem nevezte meg, de a leggyakrab­ban Li Peng-et, az egyik miniszterelnök­helyettest emlegetik Pekingben. Csao Ce-jang a Li Hszien-nien állam­fő elé terjesztett javaslatában közölte, miután a Kínai KP KB főtitkárává válasz­tották, távoznia kellene a kormányfői posztról. Az államfő a parlament állandó bizottságának jelenleg folyó ülése elé ter­jesztette a kormányfő kérelmét. Folytatódó tüntetések Bangladesben (ČSTK) - Az általános sztrájk ke­retében Bangladesben tegnap is folytatódtak a kormányellenes meg­mozdulások. A sztrájkot az ellenzék egy hete hirdette meg, hogy így kényszerítse Mohamad Ersad tá­bornok lemondását. Az ellenzék az összes politikai párt jelöltjeinek rész­vételével új elnökválasztások kiírá­sát követeli. A hírügynökségi jelentések sze­rint a hétfői összetűzések további emberéletet követeltek. A dakkai, gazipuri és serpuri zavargások so­rán százan megsebesültek, s két­száz a letartóztatottak száma. A kor­mányellenes megmozdulásokban eddig heten vesztették életüket. A kormány a fegyveres erők to­vábbi, 2000 fős csoportját irányította a fővárosba. A rendfenntartó erők létszáma ezzel 18 ezer főre emelke­dett. A bangladesi televízió kedd este interjút közölt Ersad tábornokkal, aki élesen bírálta a sztrájk szervezőit és résztvevőit, s terrorizmussal vádolta őket. A Nemzetközi Diákszövetség kongresszusa Havannában Összehangoltan a világ égető gondjainak megoldásáért (ČSTK) - Havannában hétfőn megkezdődött a Nemzetközi Diák- szövetség (NDSZ) 15. kongresszu­sa. A négynapos tanácskozásokon és az azt követő rendezvényeken 150 országból mintegy 500 küldött és vendég vesz részt. A kongresz- szus célja, hogy nyílt vita keretében meghatározza a világ legfőbb prob­lémáinak megoldását elősegítő kö­zös akciókat. A tanácskozás másik fö napirendi pontja azoknak a sajá­tos problémáknak a megvitatása, amelyek a diákmozgalom előtt állnak. Josef Skála, az NDSZ elnöke megnyitó beszédében rámutatott, a diákszövetség egyre nagyobb mértékben kíván hozzájárulni a bé­kéért, a népek függetlenségéért, sokoldalú fejlődésükért és a demok­ráciáért vívott harchoz. Az ünnepi megnyitón Carlos Rafael Rodri­guez, a Kubai KP KB PB tagja, az Államtanács és a Minisztertanács alelnöke vezetésével több kubai po­litikus is részt vett. A megnyitó után hallgatta meg a kongresszus a végrehajtó bizott­ság terjedelmes beszámolóját, amely egyebek között hangoztatja, a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítását elősegítik több állam, személyiség és országcsoport konstruktív javaslatai. A beszámoló elemzi a diákmozgalom feladatait az oktatás demokratizálásáért vívott harcban és hangsúlyozza, fokozni kell a főiskolai és a középiskolai ifjúság együttműködését és meg kell találni a közös nyelvet azokkal a di­ákszervezetekkel is, amelyek nem tagjai az NDSZ-nek. A kongresszus folytatódott. ezután vitával ENSZ-közgyülés Javaslat a harmadik rendkívüli leszerelési ülésszak összehívására (ČSTK) - Az ENSZ-közgyülés politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bi­zottsága hétfőn befejezte vitáját a leszere­lésről. A bizottságban összesen 63 hatá­rozati javaslatot hagytak jóvá. A legfonto­sabbak a nukleáris leszerelésre, az atom­fegyverek alkalmazásának kizárására, a nukleáris kísérletek és a vegyi fegyve­rek betiltására, a hagyományos fegyverek korlátozására és a világúr militarizálásá­nak megakadályozására vonatkoznak Az Egyesült Államok képviselője a szavazás útján jóváhagyott 38 javaslat közül csak 8-at támogatott, 7 alkalommal tartózkodott. A szovjet küldöttség 37-szer A kairói kormány programnyilatkozata További két arab állam újította fel diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal (ČSTK) - Atif Mohammed Nagib Szidki egyiptomi miniszterelnök hét­főn a parlamentben előterjesztette kormányának programnyilatkozatát, melyben közölte: kormánya követ­kezetes békepolitikát kíván folytatni, mivel ez az egyedüli ésszerű út. Hangsúlyozta továbbá, hogy az egyiptomi diplomácia a közel-keleti válság átfogó és igazságos rende­zésére törekszik, beleértve a pa­lesztin kérdés megoldását is. Egyip­tom egyidejűleg' követeli az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről. Rámutatott, hogy Kairó a leszerelés híve, ellenzi a nukleáris feqyverek további gyártását, s erőfe­szítéseket tesz a Földközi-tenger atomfegyvermentes övezetté nyilvá­nításáért, valamint a regionális kér­dések békés rendezéséért. Kijelentette, hogy országának a Szovjetunióhoz és a többi szocia­lista országhoz fűződő viszonya a barátságon, a kölcsönös tisztele­ten és az együttműködésen alapul. Az egyiptomi külpolitika egyik fö irányvonala továbbra is az el nem kötelezettek mozgalmában való ak­tív részvétel marad. Az ammani arab csúcstalálkozót követően további két ország - Bah­rein és Szaúd-Arábia - is felújította kapcsolatait Kairóval. Mindkét or­szág ahhoz a 17 arab államhoz tartozik, amelyek az egyiptomi-izra­eli különbéke aláírását követően, 1979-ben megszakították kapcsola­taikat Egyiptommal. szavazott igennel, s csak egy ízben tar­tózkodott a szavazástól. A bizottság megerősítette, nemzetközi konferenciát kell összehívni az Indiai­óceán bék^övezetté nyilvánításáról. Ja­vasolta, az előkészületi bizottság fokozza a munkáját úgy, hogy a konferenciát 1990-ig össze lehessen hívni. Az ENSZ-ülésszak e bizottsága azt is ajánlotta, hogy jövő év május 31 -e és június 25 között hívják össze az ENSZ- közgyülés harmadik rendkívüli leszerelési ülésszakát. Az argentin közvélemény tiltakozik Főparancsnokok tanácskozása (ČSTK) - Az argentínai Mar del Platában megkezdődött az USA, Kanada és 15 latin-amerikai ország szárazföldi erői főparancsnokainak 17. ülése. A tanácskozás résztvevői a „felforgató behatolás új formáiról“, a kulturális és oktatási intézmények feletti ellenőrzésről, valamint a terro­rizmus és a kábítószer-kereskede­lem elleni harcról tárgyalnak. Az ülé­sen részt vesz John Ballentine amerikai ellentengernagy, az Ameri- kaközi Tanács elnöke és Frederic Woemer, az USA déli parancsnok­ságának vezetője. Az argentin politikai pártok, parla­menti képviselők és társadalmi szer­vezetek felhívták a kormány figyel­mét arra, hogy hasonló ülések az ország területén veszélyeztetik Ar­gentína függetlenségét és aláaknáz­zák el nem kötelezett és békepoliti­káját. CSEHSZLOVÁK - ETIÓP KAPCSOLATOK Térben oly távoli két országot az eszmék, célok egysége nagyon közel hozhat egymáshoz. Különösen akkor, ha a barátságnak ráadásul történelmi gyökerei is vannak. Ezt bizonyítják a legfelsőbb szintű etióp párt- és állami küldöttség múlt heti, hazánkban tett négynapos látogatásának eredményei. Tisztelettel tekintünk azokra az erőfeszítésekre, ame­lyeket az Addisz Abeba-i vezetés tesz Afrika egyik legszegényebb országában a nép boldogulásáért. A sú­lyos évszázados elmaradottság felszámolása mellett a természeti csapásokkal, a katasztrofális szárazsággal s az ennek nyomán pusztító éhínséggel, a külső és belső ellenséggel is meg kell küzdenie. Amikor azonos esz­mékről és célokról beszélünk, látjuk az országaink, a két társadalom fejlettségi szintje közötti nagy különbsége­ket, s ugyanakkor tudatosítjuk, milyen mélyről indult Etiópia az 1974-es forradalom győzelme után. Merész­ség, forradalmi elszántság és bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen mélyről megcélozzák a fejlődés magaslatait - a szociálisan igazságos, egyenlőségen alapuló új társadalom felépítését. Ez a távlati célja Etiópiának, ez az, ami összeköt. Tudjuk azt is, minőségileg más felada­tokat oldunk meg nálunk, és másokat kell ott elvégezni­ük. Tapasztalataink, ha azokat a sajátos körülményeik­nek megfelelően kamatoztatják, nagyon értékesek szá­mukra. Három éve, amikor az Etióp Dolgozók Pártja megala­kult, hitet tett a marxizmus-leninizmus mellett. Ez a leg­szilárdabb kapocs közöttünk. Közös vonás az is, hogy a további fejlődés egyik feltételének ők szintén a demok­rácia fejlesztését tartják. Nemrégiben alakult meg az ország első, valóban szabad választások útján létreho­zott parlamentje, amely két hónappal ezelőtt kikiáltotta az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot. Történelmi gyökerekről beszéltünk: a hivatalos kap­csolatfelvétel az első világháború után történt, de a vi­szony 1936-ban, amikor a fasiszta Olaszország meg­szállta Etiópiát, egy időre megszakadt. Mengisztu elvtárs is megemlékezett arról, hogy a csehszlovák (burzsoá) kormány ezt a megszállást nem ismerte el, a Nemzetek Közösségében felszólalt ellene, s anyagiakkal is segítet­te a harcoló etióp népet. A 74-es forradalom új fejezetet nyitott országaink viszonyában. A legfelsőbb szintű láto­gatások sorában a mostani volt a harmadik Mengisztu Haile Mariam 1978-ban járt először hazánkban, s ezt Gustáv Husák elvtárs 1981-ben viszonozta. Akkor írták alá az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződést, s még ugyanabban az évben megalakult a csehszlovák-etióp gazdasági, kereskedelmi és tudo- mányos-műszaki együttműködési kormányközi bizottság is. A két ország közötti kereskedelmi forgalom értéke tavaly 10,4 millió dollár volt, s növekvő irányzatot mutat. Mi főleg beruházási egységeket, egészségügyi berende­zéseket, textíliát szállítunk Etiópiába, s elsősorban szőr­mét és bőrárut kapunk érte cserébe. Most két okmányt írtak alá: kormányközi megállapo­dást az egészségügy és az orvostudományok terén folytatandó együttműködésről, valamint megállapodást a gazdasági együttműködés fejlesztését célzó további lépésekről. A közös közlemény a nézetazonosságot hangsúlyozza a megvitatott nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban is, főleg, ami az atomháború veszélyének elhárítását illeti, s azonosan ítélték meg a felek az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet és az el nem kötelezettek mozgalmának szerepét. Támogatjuk Etiópia erőfeszíté­seit az Afrika szarván kialakult helyzet rendezésére. Mengisztu elvtárs nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet hazánk nyújt az etióp népnek a súlyos gondok leküzdéséhez. S az sem mellékes, hogy az idén például ötszáz etióp diák tanul hazánkban - ez a legnépesebb afrikai csoport, amely nálunk szerzi meg a szakképesí­tést. A múlt hét végén véget ért négynapos látogatás újabb jelentős állomása egyre gazdagodó kapcsolatainknak, népeink barátságának. (-nák) M indaz, ami most Közép-Ame- rikában és a régió körül tör­ténik, akár kártyapartihoz is hason­lítható: van, aki nyílt lapokkal, van, aki cinkelt kártyákkal játszik, miköz­ben a fő játékos nem is ül az asztal­nál, hanem kibicel - és csak zavarja a játékot. Ennek a játszmának a szabályait a közép-amerikai államfők augusz­tus eleji guatemalai találkozójukon fektették le. Arias Costa Rica-i el­nök, akinek a nevéhez fűződik ez a béketerv, Nobel-békedijat kapott érte. ,,Az első döntő lépés... Áttö­rés... Történelmi jelentőségű ese­mény ..." - ezt visszhangozták a la­pok, a politikusok, s maguk az érin­tettek is. Akadtak azonban tamásko- dók is, akiknek akkori aggályai most, jó három hónap elteltével megalapo­zottnak látszanak. Emlékeztetőül a közép-amerikai béketerv legfőbb pontjai: tűzszünet a kormánycsapa­tok és az ellenük harcoló fegyveres csoportok között, általános am­nesztia, a felke­lők, ellenforradal­márok külső támogatásának be­szüntetése, az egyik ország terüle­téről egy másik ország elleni táma­dás megakadályozása, a belső poli­tikai élet demokratizálása, a nemzeti párbeszéd megkezdése a politikai ellenzékkel. Nem kis meglepetést keltett, hogy a kompromisszumként született ter­vet elfogadta Honduras és Salvador, vagyis az USA két legfőbb szövetsé­gese a térségben. Gyanús volt: ho­gyan érthetnek egyet az ellenforra­dalmárok külső támogatásának megtiltásával, a más ország elleni támadás megakadályozásával, ami­kor pl. Honduras területén van a ni­caraguai kontrák fő bázisa, s Tegu­cigalpa eddig „megtűrte“ őket, ráa­dásul Nicaraguára nézve közvetlen veszélyt jelentettek a határtérség­ben tartott sorozatos hondurasi- amerikai hadgyakorlatok? A válasz valószínűleg az lehet, hogy egyrészt lejáratták volna magukat, ha az utol­só pillanatban nem írják alá a már oly rég várt béketervet, másrészt pedig arra számíthattak - s velük együtt Washington is -, hogy Nica­ragua amúgy sem lesz képes vagy hajlandó teljesíteni a dokumentum minden pontját. A helyzet azonban úgy alakult, hogy Managua rendkívül offenzív módon látott hozzá a terv megvaló­sításához, s partnerei jócskán elma­radnak mögötte. így most ők vannak nehéz helyzetben, nekik kellene „behozniuk“ Nicaraguát. Máskülön­ben rajtuk marad a gyanú árnyéka, hogy valójában nem is akarnak ren­dezést, illetve másmilyet szeretné­nek, mint az Arias-terv. Odóval, mindenkit váratlanul OZ, ért, hogy Nicaragua szinte szédületes tempóban látott munká­hoz a közép-amerikai csúcs után. Egyre másra hozta az olyan intézke­déseket, amelyek nyomán a sandi­nista kormány ellenfelei (lényegé­ben az összes többi térségbeli or­szág - no és az USA - annak tekinthető, mivel a játék arra megy ki, hogy a „marxista“ Nicaraguát kényszerítsék engedményekre) rendre veszítettek puskaporukból. Elsőként Nicaraguában jött létre a nemzeti megbékélési bizottság, amelynek elnöke az az Obando y Bravo érsek lett, aki nem a kor­mányhoz fűződő baráti érzelmeiről híres. Managua engedélyezte a ko­rábban féktelenül uszító - s most sem a sandinistákkal rokonszenve­ző - La Prensa megjelenését, a Radio Catolica közvetítéseinek új­rakezdését, továbbá a kontrákkal való együttmüködés miatt korábban kiutasított három lelkész hazatéré­sét. Amnesztiát hirdetett több száz politikai fogoly, köztük az ellenforra­dalmi csoportok tagjainak tucatjai számára, sőt, korlátozott időre, mint­egy próbaként, egyoldalú tűzszüne­tet is elrendelt néhány tarto­mányban. A leglátványosabban azonban Managua és a kontrák kapcsolata alakult. A nicaraguai kormány a ko­rábbi években szigorúan elzárkózott bármiféle érintkezés elől, hangoztat­va: az ellenforradalmárokat az Egyesült Államok tartja el, tehát a párbeszéd csakis Managua és Washington között képzelhető el. Is­meretes, az USA erre semmiképp sem hajlandó, ehelyett az ellenforra­dalmárok és a sandinisták közvetlen tárgyalásainak megkezdéséhez köti a kontrasegélyek megszüntetését. A múlt héten aztán jött a váratlan bejelentés: Nicaragua kész a közve­tett dialógusra a kontrákkal, a köz­vetítésre pedig Obando y Bravo ér­seket kérték fel. És még mindig nem ért véget Managua rugalmassága, de előtte Washingtonban - ahol a Amerikai Államok Szervezetének ülésszaka folyt - történt néhány figyelemre méltó dolog, amelyeknél érdemes megállni egy pillanatra. Daniel Orte­ga az AÁSZ-közgyülésre az ameri­kai fővárosba érkezett, de a wa­shingtoni vezetők előre közölték: semmiképp sem hajlandók találkoz­ni vele. Ezzel egy egyedülálló alkal­mat szalasztottak el. De Ortega nem esett kétségbe, talált magának part­nert Jim Wright, a képviselöház de- , mokrata párti elnöke személyében, Közép-amerikai kártyák aki előzőleg a kontravezérekkel, majd az időközben ugyancsak Wa­shingtonba érkezett nicaraguai ér­sekkel is tanácskozott. Wright kapott is a fejére, a kormányzat a támadá­sok lavináját zúdította rá. A Fehér Ház először „aggodalmát“ fejezte ki, mivel a házelnök „veszélyeztette az USA közép-amerikai stratégiá­ját“. Ronald Reagan állítólag „nyug­talan és dühös“, mert - mint egy konzervatív politikus fogalmazott - ,.Wright az ellenkezőjét cselekedte annak, amit az elnök akar tenni a térségben". Frappánsan válaszolt ezekre a kritikákra Paul Warnke, a tekintélyes amerikai politikus, le­szerelési szakértő: ,,Csak nem attól fél a kormány, hogy Közép-Ameri- kában béke lesz?“ H át igen, a szög már rég kibújt a zsákból, csak most vég­képp világossá vált, hogy az Egye­sült Államok nem saját nemzetbiz­tonságát félti, hanem egyszerűen nem képes megbirkózni azzal a gondolattal, hogy „hátsó udvará­ban“ hosszú távon egy haladó, füg­getlen politikát folytató ország létez­zen. Washington célja, hogy a san­dinista kormánynak teljesíthetetlen feltételeket szabjon, s olyan helyze­tet teremtsen, amelyben az ellenfor­radalmárok a jobboldali nicaraguai ellenzékkel együtt megragadhatnák a hatalmat. Erről még George Shultz külügyminiszternek, az AÁSZ köz­gyűlésén tett bejelentése sem von­hatja el a figyelmet, miszerint a kor­mány januárig nem kér a kontrák számára újabb segélyeket. Ebben a helyzetben szinte csodá­latra méltó Managua türelme és kompromisszumkésszége. Utaltunk rá, hogy Ortegáék készek még tovább menni a rendezés érdeké­ben. A nicaraguai elnök Washing­tonban adta át Obando y Bravónak 11 pontos fegyverszüneti tervét, amely a kormány-kontra viszonyban továbblépést jelent, vagy ha úgy tetszik, újabb engedmény Managua részéről. Ugyanis az ellenforradal­márok, ha leteszik a fegyvert, be­kapcsolódhatnak a nemzeti párbe­szédbe, vagyis részt vehetnek a po­litikai dialógusban is! Ortega kijelen­tette, ez javaslat és nem ultimátum, de ha a kontrák válasza negatív lesz, az azt jelenti, hogy nem érde­keltek a közép-amerikai béketerv megvalósításában. N‘ |os, a válasz azonnal negatív volt, s Reagan elnök múlt szombati rádióbeszédében úgyszin­tén elutasította Ortega javaslatát. Érdekes módon azt is mondta, a ni­caraguai probléma belső konfliktus, s ezért a nicaraguaiaknak maguk­nak kell megoldaniuk. Ha Washing­ton ehhez tartaná magát, már rég béke lenne Nicaraguában és körü­lötte. A kártya-hasonlathoz vissza­térve: Nicaragua mind újabb adukat tesz a kupacra, s egyelőre nyerő, de a furcsa elosztás következtében az adu ász - vagyis a közép-amerikai konfliktus megoldásának kulcsa - Washingtonnál van... PAPUCSEK GERGELY Fontos állomás

Next

/
Thumbnails
Contents