Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-18 / 271. szám, szerda
ÚJ szú 3 987. XI. 18. , Csao Ce-jang átadja a kormányfői posztot (ČSTK) - Csao Ce-jang kínai miniszterelnök tegnap hivatalosan is kérte, hogy mentsék fel tisztsége alól, s javaslatot is tett arra, ki legyen az ügyvivő kormányfő. Az Új Kína hírügynökség az utód személyét nem nevezte meg, de a leggyakrabban Li Peng-et, az egyik miniszterelnökhelyettest emlegetik Pekingben. Csao Ce-jang a Li Hszien-nien államfő elé terjesztett javaslatában közölte, miután a Kínai KP KB főtitkárává választották, távoznia kellene a kormányfői posztról. Az államfő a parlament állandó bizottságának jelenleg folyó ülése elé terjesztette a kormányfő kérelmét. Folytatódó tüntetések Bangladesben (ČSTK) - Az általános sztrájk keretében Bangladesben tegnap is folytatódtak a kormányellenes megmozdulások. A sztrájkot az ellenzék egy hete hirdette meg, hogy így kényszerítse Mohamad Ersad tábornok lemondását. Az ellenzék az összes politikai párt jelöltjeinek részvételével új elnökválasztások kiírását követeli. A hírügynökségi jelentések szerint a hétfői összetűzések további emberéletet követeltek. A dakkai, gazipuri és serpuri zavargások során százan megsebesültek, s kétszáz a letartóztatottak száma. A kormányellenes megmozdulásokban eddig heten vesztették életüket. A kormány a fegyveres erők további, 2000 fős csoportját irányította a fővárosba. A rendfenntartó erők létszáma ezzel 18 ezer főre emelkedett. A bangladesi televízió kedd este interjút közölt Ersad tábornokkal, aki élesen bírálta a sztrájk szervezőit és résztvevőit, s terrorizmussal vádolta őket. A Nemzetközi Diákszövetség kongresszusa Havannában Összehangoltan a világ égető gondjainak megoldásáért (ČSTK) - Havannában hétfőn megkezdődött a Nemzetközi Diák- szövetség (NDSZ) 15. kongresszusa. A négynapos tanácskozásokon és az azt követő rendezvényeken 150 országból mintegy 500 küldött és vendég vesz részt. A kongresz- szus célja, hogy nyílt vita keretében meghatározza a világ legfőbb problémáinak megoldását elősegítő közös akciókat. A tanácskozás másik fö napirendi pontja azoknak a sajátos problémáknak a megvitatása, amelyek a diákmozgalom előtt állnak. Josef Skála, az NDSZ elnöke megnyitó beszédében rámutatott, a diákszövetség egyre nagyobb mértékben kíván hozzájárulni a békéért, a népek függetlenségéért, sokoldalú fejlődésükért és a demokráciáért vívott harchoz. Az ünnepi megnyitón Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB PB tagja, az Államtanács és a Minisztertanács alelnöke vezetésével több kubai politikus is részt vett. A megnyitó után hallgatta meg a kongresszus a végrehajtó bizottság terjedelmes beszámolóját, amely egyebek között hangoztatja, a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítását elősegítik több állam, személyiség és országcsoport konstruktív javaslatai. A beszámoló elemzi a diákmozgalom feladatait az oktatás demokratizálásáért vívott harcban és hangsúlyozza, fokozni kell a főiskolai és a középiskolai ifjúság együttműködését és meg kell találni a közös nyelvet azokkal a diákszervezetekkel is, amelyek nem tagjai az NDSZ-nek. A kongresszus folytatódott. ezután vitával ENSZ-közgyülés Javaslat a harmadik rendkívüli leszerelési ülésszak összehívására (ČSTK) - Az ENSZ-közgyülés politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottsága hétfőn befejezte vitáját a leszerelésről. A bizottságban összesen 63 határozati javaslatot hagytak jóvá. A legfontosabbak a nukleáris leszerelésre, az atomfegyverek alkalmazásának kizárására, a nukleáris kísérletek és a vegyi fegyverek betiltására, a hagyományos fegyverek korlátozására és a világúr militarizálásának megakadályozására vonatkoznak Az Egyesült Államok képviselője a szavazás útján jóváhagyott 38 javaslat közül csak 8-at támogatott, 7 alkalommal tartózkodott. A szovjet küldöttség 37-szer A kairói kormány programnyilatkozata További két arab állam újította fel diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal (ČSTK) - Atif Mohammed Nagib Szidki egyiptomi miniszterelnök hétfőn a parlamentben előterjesztette kormányának programnyilatkozatát, melyben közölte: kormánya következetes békepolitikát kíván folytatni, mivel ez az egyedüli ésszerű út. Hangsúlyozta továbbá, hogy az egyiptomi diplomácia a közel-keleti válság átfogó és igazságos rendezésére törekszik, beleértve a palesztin kérdés megoldását is. Egyiptom egyidejűleg' követeli az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről. Rámutatott, hogy Kairó a leszerelés híve, ellenzi a nukleáris feqyverek további gyártását, s erőfeszítéseket tesz a Földközi-tenger atomfegyvermentes övezetté nyilvánításáért, valamint a regionális kérdések békés rendezéséért. Kijelentette, hogy országának a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő viszonya a barátságon, a kölcsönös tiszteleten és az együttműködésen alapul. Az egyiptomi külpolitika egyik fö irányvonala továbbra is az el nem kötelezettek mozgalmában való aktív részvétel marad. Az ammani arab csúcstalálkozót követően további két ország - Bahrein és Szaúd-Arábia - is felújította kapcsolatait Kairóval. Mindkét ország ahhoz a 17 arab államhoz tartozik, amelyek az egyiptomi-izraeli különbéke aláírását követően, 1979-ben megszakították kapcsolataikat Egyiptommal. szavazott igennel, s csak egy ízben tartózkodott a szavazástól. A bizottság megerősítette, nemzetközi konferenciát kell összehívni az Indiaióceán bék^övezetté nyilvánításáról. Javasolta, az előkészületi bizottság fokozza a munkáját úgy, hogy a konferenciát 1990-ig össze lehessen hívni. Az ENSZ-ülésszak e bizottsága azt is ajánlotta, hogy jövő év május 31 -e és június 25 között hívják össze az ENSZ- közgyülés harmadik rendkívüli leszerelési ülésszakát. Az argentin közvélemény tiltakozik Főparancsnokok tanácskozása (ČSTK) - Az argentínai Mar del Platában megkezdődött az USA, Kanada és 15 latin-amerikai ország szárazföldi erői főparancsnokainak 17. ülése. A tanácskozás résztvevői a „felforgató behatolás új formáiról“, a kulturális és oktatási intézmények feletti ellenőrzésről, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni harcról tárgyalnak. Az ülésen részt vesz John Ballentine amerikai ellentengernagy, az Ameri- kaközi Tanács elnöke és Frederic Woemer, az USA déli parancsnokságának vezetője. Az argentin politikai pártok, parlamenti képviselők és társadalmi szervezetek felhívták a kormány figyelmét arra, hogy hasonló ülések az ország területén veszélyeztetik Argentína függetlenségét és aláaknázzák el nem kötelezett és békepolitikáját. CSEHSZLOVÁK - ETIÓP KAPCSOLATOK Térben oly távoli két országot az eszmék, célok egysége nagyon közel hozhat egymáshoz. Különösen akkor, ha a barátságnak ráadásul történelmi gyökerei is vannak. Ezt bizonyítják a legfelsőbb szintű etióp párt- és állami küldöttség múlt heti, hazánkban tett négynapos látogatásának eredményei. Tisztelettel tekintünk azokra az erőfeszítésekre, amelyeket az Addisz Abeba-i vezetés tesz Afrika egyik legszegényebb országában a nép boldogulásáért. A súlyos évszázados elmaradottság felszámolása mellett a természeti csapásokkal, a katasztrofális szárazsággal s az ennek nyomán pusztító éhínséggel, a külső és belső ellenséggel is meg kell küzdenie. Amikor azonos eszmékről és célokról beszélünk, látjuk az országaink, a két társadalom fejlettségi szintje közötti nagy különbségeket, s ugyanakkor tudatosítjuk, milyen mélyről indult Etiópia az 1974-es forradalom győzelme után. Merészség, forradalmi elszántság és bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen mélyről megcélozzák a fejlődés magaslatait - a szociálisan igazságos, egyenlőségen alapuló új társadalom felépítését. Ez a távlati célja Etiópiának, ez az, ami összeköt. Tudjuk azt is, minőségileg más feladatokat oldunk meg nálunk, és másokat kell ott elvégezniük. Tapasztalataink, ha azokat a sajátos körülményeiknek megfelelően kamatoztatják, nagyon értékesek számukra. Három éve, amikor az Etióp Dolgozók Pártja megalakult, hitet tett a marxizmus-leninizmus mellett. Ez a legszilárdabb kapocs közöttünk. Közös vonás az is, hogy a további fejlődés egyik feltételének ők szintén a demokrácia fejlesztését tartják. Nemrégiben alakult meg az ország első, valóban szabad választások útján létrehozott parlamentje, amely két hónappal ezelőtt kikiáltotta az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot. Történelmi gyökerekről beszéltünk: a hivatalos kapcsolatfelvétel az első világháború után történt, de a viszony 1936-ban, amikor a fasiszta Olaszország megszállta Etiópiát, egy időre megszakadt. Mengisztu elvtárs is megemlékezett arról, hogy a csehszlovák (burzsoá) kormány ezt a megszállást nem ismerte el, a Nemzetek Közösségében felszólalt ellene, s anyagiakkal is segítette a harcoló etióp népet. A 74-es forradalom új fejezetet nyitott országaink viszonyában. A legfelsőbb szintű látogatások sorában a mostani volt a harmadik Mengisztu Haile Mariam 1978-ban járt először hazánkban, s ezt Gustáv Husák elvtárs 1981-ben viszonozta. Akkor írták alá az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződést, s még ugyanabban az évben megalakult a csehszlovák-etióp gazdasági, kereskedelmi és tudo- mányos-műszaki együttműködési kormányközi bizottság is. A két ország közötti kereskedelmi forgalom értéke tavaly 10,4 millió dollár volt, s növekvő irányzatot mutat. Mi főleg beruházási egységeket, egészségügyi berendezéseket, textíliát szállítunk Etiópiába, s elsősorban szőrmét és bőrárut kapunk érte cserébe. Most két okmányt írtak alá: kormányközi megállapodást az egészségügy és az orvostudományok terén folytatandó együttműködésről, valamint megállapodást a gazdasági együttműködés fejlesztését célzó további lépésekről. A közös közlemény a nézetazonosságot hangsúlyozza a megvitatott nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban is, főleg, ami az atomháború veszélyének elhárítását illeti, s azonosan ítélték meg a felek az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet és az el nem kötelezettek mozgalmának szerepét. Támogatjuk Etiópia erőfeszítéseit az Afrika szarván kialakult helyzet rendezésére. Mengisztu elvtárs nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet hazánk nyújt az etióp népnek a súlyos gondok leküzdéséhez. S az sem mellékes, hogy az idén például ötszáz etióp diák tanul hazánkban - ez a legnépesebb afrikai csoport, amely nálunk szerzi meg a szakképesítést. A múlt hét végén véget ért négynapos látogatás újabb jelentős állomása egyre gazdagodó kapcsolatainknak, népeink barátságának. (-nák) M indaz, ami most Közép-Ame- rikában és a régió körül történik, akár kártyapartihoz is hasonlítható: van, aki nyílt lapokkal, van, aki cinkelt kártyákkal játszik, miközben a fő játékos nem is ül az asztalnál, hanem kibicel - és csak zavarja a játékot. Ennek a játszmának a szabályait a közép-amerikai államfők augusztus eleji guatemalai találkozójukon fektették le. Arias Costa Rica-i elnök, akinek a nevéhez fűződik ez a béketerv, Nobel-békedijat kapott érte. ,,Az első döntő lépés... Áttörés... Történelmi jelentőségű esemény ..." - ezt visszhangozták a lapok, a politikusok, s maguk az érintettek is. Akadtak azonban tamásko- dók is, akiknek akkori aggályai most, jó három hónap elteltével megalapozottnak látszanak. Emlékeztetőül a közép-amerikai béketerv legfőbb pontjai: tűzszünet a kormánycsapatok és az ellenük harcoló fegyveres csoportok között, általános amnesztia, a felkelők, ellenforradalmárok külső támogatásának beszüntetése, az egyik ország területéről egy másik ország elleni támadás megakadályozása, a belső politikai élet demokratizálása, a nemzeti párbeszéd megkezdése a politikai ellenzékkel. Nem kis meglepetést keltett, hogy a kompromisszumként született tervet elfogadta Honduras és Salvador, vagyis az USA két legfőbb szövetségese a térségben. Gyanús volt: hogyan érthetnek egyet az ellenforradalmárok külső támogatásának megtiltásával, a más ország elleni támadás megakadályozásával, amikor pl. Honduras területén van a nicaraguai kontrák fő bázisa, s Tegucigalpa eddig „megtűrte“ őket, ráadásul Nicaraguára nézve közvetlen veszélyt jelentettek a határtérségben tartott sorozatos hondurasi- amerikai hadgyakorlatok? A válasz valószínűleg az lehet, hogy egyrészt lejáratták volna magukat, ha az utolsó pillanatban nem írják alá a már oly rég várt béketervet, másrészt pedig arra számíthattak - s velük együtt Washington is -, hogy Nicaragua amúgy sem lesz képes vagy hajlandó teljesíteni a dokumentum minden pontját. A helyzet azonban úgy alakult, hogy Managua rendkívül offenzív módon látott hozzá a terv megvalósításához, s partnerei jócskán elmaradnak mögötte. így most ők vannak nehéz helyzetben, nekik kellene „behozniuk“ Nicaraguát. Máskülönben rajtuk marad a gyanú árnyéka, hogy valójában nem is akarnak rendezést, illetve másmilyet szeretnének, mint az Arias-terv. Odóval, mindenkit váratlanul OZ, ért, hogy Nicaragua szinte szédületes tempóban látott munkához a közép-amerikai csúcs után. Egyre másra hozta az olyan intézkedéseket, amelyek nyomán a sandinista kormány ellenfelei (lényegében az összes többi térségbeli ország - no és az USA - annak tekinthető, mivel a játék arra megy ki, hogy a „marxista“ Nicaraguát kényszerítsék engedményekre) rendre veszítettek puskaporukból. Elsőként Nicaraguában jött létre a nemzeti megbékélési bizottság, amelynek elnöke az az Obando y Bravo érsek lett, aki nem a kormányhoz fűződő baráti érzelmeiről híres. Managua engedélyezte a korábban féktelenül uszító - s most sem a sandinistákkal rokonszenvező - La Prensa megjelenését, a Radio Catolica közvetítéseinek újrakezdését, továbbá a kontrákkal való együttmüködés miatt korábban kiutasított három lelkész hazatérését. Amnesztiát hirdetett több száz politikai fogoly, köztük az ellenforradalmi csoportok tagjainak tucatjai számára, sőt, korlátozott időre, mintegy próbaként, egyoldalú tűzszünetet is elrendelt néhány tartományban. A leglátványosabban azonban Managua és a kontrák kapcsolata alakult. A nicaraguai kormány a korábbi években szigorúan elzárkózott bármiféle érintkezés elől, hangoztatva: az ellenforradalmárokat az Egyesült Államok tartja el, tehát a párbeszéd csakis Managua és Washington között képzelhető el. Ismeretes, az USA erre semmiképp sem hajlandó, ehelyett az ellenforradalmárok és a sandinisták közvetlen tárgyalásainak megkezdéséhez köti a kontrasegélyek megszüntetését. A múlt héten aztán jött a váratlan bejelentés: Nicaragua kész a közvetett dialógusra a kontrákkal, a közvetítésre pedig Obando y Bravo érseket kérték fel. És még mindig nem ért véget Managua rugalmassága, de előtte Washingtonban - ahol a Amerikai Államok Szervezetének ülésszaka folyt - történt néhány figyelemre méltó dolog, amelyeknél érdemes megállni egy pillanatra. Daniel Ortega az AÁSZ-közgyülésre az amerikai fővárosba érkezett, de a washingtoni vezetők előre közölték: semmiképp sem hajlandók találkozni vele. Ezzel egy egyedülálló alkalmat szalasztottak el. De Ortega nem esett kétségbe, talált magának partnert Jim Wright, a képviselöház de- , mokrata párti elnöke személyében, Közép-amerikai kártyák aki előzőleg a kontravezérekkel, majd az időközben ugyancsak Washingtonba érkezett nicaraguai érsekkel is tanácskozott. Wright kapott is a fejére, a kormányzat a támadások lavináját zúdította rá. A Fehér Ház először „aggodalmát“ fejezte ki, mivel a házelnök „veszélyeztette az USA közép-amerikai stratégiáját“. Ronald Reagan állítólag „nyugtalan és dühös“, mert - mint egy konzervatív politikus fogalmazott - ,.Wright az ellenkezőjét cselekedte annak, amit az elnök akar tenni a térségben". Frappánsan válaszolt ezekre a kritikákra Paul Warnke, a tekintélyes amerikai politikus, leszerelési szakértő: ,,Csak nem attól fél a kormány, hogy Közép-Ameri- kában béke lesz?“ H át igen, a szög már rég kibújt a zsákból, csak most végképp világossá vált, hogy az Egyesült Államok nem saját nemzetbiztonságát félti, hanem egyszerűen nem képes megbirkózni azzal a gondolattal, hogy „hátsó udvarában“ hosszú távon egy haladó, független politikát folytató ország létezzen. Washington célja, hogy a sandinista kormánynak teljesíthetetlen feltételeket szabjon, s olyan helyzetet teremtsen, amelyben az ellenforradalmárok a jobboldali nicaraguai ellenzékkel együtt megragadhatnák a hatalmat. Erről még George Shultz külügyminiszternek, az AÁSZ közgyűlésén tett bejelentése sem vonhatja el a figyelmet, miszerint a kormány januárig nem kér a kontrák számára újabb segélyeket. Ebben a helyzetben szinte csodálatra méltó Managua türelme és kompromisszumkésszége. Utaltunk rá, hogy Ortegáék készek még tovább menni a rendezés érdekében. A nicaraguai elnök Washingtonban adta át Obando y Bravónak 11 pontos fegyverszüneti tervét, amely a kormány-kontra viszonyban továbblépést jelent, vagy ha úgy tetszik, újabb engedmény Managua részéről. Ugyanis az ellenforradalmárok, ha leteszik a fegyvert, bekapcsolódhatnak a nemzeti párbeszédbe, vagyis részt vehetnek a politikai dialógusban is! Ortega kijelentette, ez javaslat és nem ultimátum, de ha a kontrák válasza negatív lesz, az azt jelenti, hogy nem érdekeltek a közép-amerikai béketerv megvalósításában. N‘ |os, a válasz azonnal negatív volt, s Reagan elnök múlt szombati rádióbeszédében úgyszintén elutasította Ortega javaslatát. Érdekes módon azt is mondta, a nicaraguai probléma belső konfliktus, s ezért a nicaraguaiaknak maguknak kell megoldaniuk. Ha Washington ehhez tartaná magát, már rég béke lenne Nicaraguában és körülötte. A kártya-hasonlathoz visszatérve: Nicaragua mind újabb adukat tesz a kupacra, s egyelőre nyerő, de a furcsa elosztás következtében az adu ász - vagyis a közép-amerikai konfliktus megoldásának kulcsa - Washingtonnál van... PAPUCSEK GERGELY Fontos állomás
