Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-18 / 271. szám, szerda
Az átalakítás és a szociális szféra Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az átalakítás végleges sikerére csak akkor lehet számítani a szovjet gazdaságban, ha az ország lakossága mindenki számára látható bizonyítékot . kap az élet javulásáról. Sőt, tulajdonképpen az átalakításnak is csak ezzel a feltétellel van értelme. Kevésbé világos azonban, hogy milyen akadályok támadhatnak az átalakítás folyamán. Pontosabban mondva: milyen konkrét formákban nyilvánulhatnak meg. Egyelőre semmilyen elektronikus számítógép sem képes matematikai modell segítségével megjósolni, milyen magatartást tanúsítanak majd az emberek tízmilliói. Ez bonyolultabb, mint az időjárás, vagy a kozmikus útvonal kiszámítása, bár ott is tévednek. Itt van például a foglalkoztatottság kérdése. Egy sajátos példa: az új bérezési rendszerre való áttéréssel 280 ezer munkaerő szabadult fel az ország vasúti közlekedési hálózatában. A Szovjetunió gazdasága számára ez általában véve nem túl nagy szám (nálunk mintegy 130 millió dolgozó van), azonfelül az ország népgazdaságában továbbra is jelentős a munkaerőhiány, példái az építőiparban és a szolgáltatások területén. Az egyik ágazatból a másikba történő „átáramlás“ látszólag köny- nyen megvalósítható. Csakhát minden ember élő sors, egyéniség, és számára ez átképzést, költözést, lakáskérdést jelent. Eddig, őszintén elismerjük, a garantált elhelyezés problémáját nem dolgozták ki részletesen - tulajdonképpen nem volt szükség rá: maga a munka kereste az embert. Most azonban, az önfinanszírozásra való áttérés révén, sok vállalat arra törekszik majd, hogy csökkentse a dolgozók számát. A munkaerőhiány el is tűnhet (bár nem holnap). Annál inkább, mert olyan esetek is lehetségesek, hogy a nem hatékony, veszteséges vállalatokat bezárják - a tervutasításos gazdaság „ernyője“ többé nem fogja oltalmazni őket. A Szovjetunióban nem tartják lehetségesnek azt, hogy munkanélküliség keletkezzen - ez azt jelentené, hogy lemondunk az egyik legfontosabb szociális vívmányról. Következésképp azonban már ma gondoskodni kell a munkaerőtartalékok irányítása egységes országos rendszerének - egy olyan rendszernek a létrehozásáról, amely tekintetbe veszi minden ember érdekeit, s nem az absztrakt, bár tömeg- jellegü mennyiségekkel törődik. Éppen az ember, nem pedig az átlagos statisztikai egység keresetének kell növekednie az átalakítás következtében. Vagy itt van egy másik éles probléma, amely közvetlenül szociális következményekkel jár - az árképzés reformja. Mi lesz drágább, mi pedig olcsóbb - erre a kérdésre, mint Valentyin Pavlov, a Szovjetunió Állami Árbizottságának elnöke kijelentette, ma nem lehet válaszolni. A cél világos: tiszteletben kell tartani a szociális igazságosság elveit, nem szabad csorbítani a fix fizetésű vagy viszonylag alacsony jövedelmű emberek érdekeit, a konkrét változatokat meg kell tárgyalni és gondosan fontolóra kell venni. De itt vannak például a szükségletek: az országban egyelőre még nem dolgozták ki ennek a területnek olyan szociális normatívumait, amelyek a személyiség igényeinek optimális kielégítésére irányulnak. Világos, hogy ilyen alap nélkül nehéz lesz hatékonyan felhasználni az állami árellenőrzés eszközét. Jó néhány más problémát meg lehet említeni, amely a gazdasági szervezetek átalakítása során egyre érezhetőbben tárul fel. Megemlíteni - ez nem jelenti azt, hogy megoldani. Az emberek és az idő fogják megoldani őket, azonfelül a széles körű nyilvánosságnak, a vélemények, lehetséges ellentmondások és tévedések összeütközésének légkörében, hiszen új feladatok esetében senki sincs biztosítva ezekkel szemben. Fontos azonban, hogy nem az élettől elvonatkoztatott módon fogják megoldani őket - ezt a módszert a szovjet gazdaság a legutóbbi évtizedekben már „kipróbálta“, és negatív tapasztalatokat szerzett. Ma a gazdasági téren szükséges változások demokratikus struktúrája szilárdul meg a szovjet társadalomban. Az átalakítás - nem Aladdin csodalámpája. Nehezen folyik és a jövőben is nehezen fog végbemenni. Ez még inkább igaz állítás a jelenlegi, 12. ötéves tervvel kapcsolatban, amely az átmeneti időszak jellegét viseli magán: a régi módszerek egymás mellett léteznek az újakkal. Célja változatlan marad: az ország nép- gazdasági mechanizmusa szociális hatásának fokozása. LEONYID KORENYEV, az APN gazdasági szemleírója Az SZKP új tagjai és tagjelöltjei felvételének kritériumai Az SZKP KB napilapja vezércikkben foglalkozott az új párttagok és tagjelöltek felvételével. A fő kritérium az, hogy az új párttagok hogyan viszonyulnak az átalakítással, a nyíltsággal, a bírálattal és önbírálattal, a demokrácia elmélyítésének folyamatával kapcsolatos feladatokhoz, mennyire veszik ki részüket a gyakorlatban e feladatok megoldásából. Az átalakítás időszakában a legtöbb pártszervezetben a fiatal kommunisták meggyőződéses és cselekvő harcosainak bizonyulnak. Az SZKP XXVII. kongresz- szusa után nyilvánvaló, hogy növelik az igényeket a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség soraiból való új párttagok felvételével szemben. Nem mindenütt érvényesítik azonban helyesen a párt sorainak megszilárdítását célzó Az Omszki kerületben egyre jobban kibontakozik a szövetkezeti mozgalom. Nagyon aktív például a Tavricsszkij Kerületi Fogyasztási Szövetkezet, amely füstölt- és pékáruival, üdítőitalaival bővíti az állami boltok kínálatát, de saját üzletekkel és étkezdékkel is rendelkezik. Termékei legnagyobb részét azonban Omszkba szállítja, a piacokon és a szövetkezeti boltokban árusítja. A szövetkezet egyik legkelendőbb terméke a füstölt kolbász. (ČSTK-felvétel) kongresszusi határozatokat. Továbbra is tart az elsietett és kritikátlan párttagfelvétel, továbbá a formalizmus az ifjú kommunistákkal folytatott munka során. Sok pártszervezetben mind ez ideig nem történtek alapvető változások. Elsősorban határozottabban kell felszámolni az elhamarkodottságot és a megfontolatlanságot a párt sorainak formálása terén, és minden jelentkezést sokoldalúan kell megítélni a párton kívüli tagok jelenlétében - hangsúlyozza a Pravda. Az SZKP alapszabályzatának megfelelően a tagfelvétel rendszerint nyilvános pártgyúléseken történik. A Pravda szerkesztőségébe érkezett levelek írói az ajánlók nagyobb felelősségére hívják fel a figyelmet. Ha egy párttagjelölt visszaél a bizalommal, az ajánlókat gyakorlatilag semmilyen felelősség nem terheli, pedig a felelősséget ezért feltétlenül vállalniuk kell. A pártalapszabályzat értelmében a tagjelöltségi idő fontos próbatétel. Itt viszont még sok a formalizmus. Megtörténik, hogy a jelölt nem kap konkrét feladatot, nem minden szervezetben ellenőrzik a tagjelöltségi idő alatt végzett munkát. Az ellenőrzés és a nevelés nyílt formáit mindenütt jobban ki kell használni. Csak ritkán történik meg, hogy a tagjelöltet nem veszik fel párttagnak. Továbbra is vannak olyan esetek, hogy az új tagok számát tekintik fontosnak, nem pedig tulajdonságaikat. Pedig az új tagok tulajdonságaitól függ a párt jelene és jövője. Minden pártszervezet rendkívül fontos feladata arra nevelni a tagokat, hogy büszkék legyenek párttagságukra, hiszen a párt a forradalmi társadalmi változások élcsapata. Szimpátiák és antipátiák A moszkvai Pravdában Anatolij Karpicsev irt a fenti címmel kommentárt a Csak egy hazánk van és egész életre című, a lapban megjelent cikkre való nyugati reagálásokról. Az említett cikk írója, Vera Tkacsenko rámutatott a szocialista demokrácia jelentőségére az átalakítás időszakában, és felhívta a figyelmet arra, hogy a nyíltság politikáját nem lehet felhasználni a szovjet történelem lejáratására a szovjet politikai és erkölcsi értékek aláásására. Nyugaton sajátosan idézték a cikket, itt-ott elferdítették, a hangsúlyt oda helyezték, ahol az nekik a legmegfelelőbb volt - írta Anatolij Karpicsev. A szerző őszinteségét fecsegésnek minősítették és azt az érzést keltették, hogy Vera Tka- csenkót nyugtalanítja a nyíltság, ami csak az antikommunista Nyugat számára előnyös. Nyugati interpretáció szerint az olvasók levelei azt bizonyítják, hogy egyre inkább kiéleződnek a glasznoszty körüli ellentétek. Az ilyen értékelés azt bizonyítja, hogy a Nyugat kompromittálni akarja a nyíltságot, ugyanis a nyugati országokban a közvélemény egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a Szovjetunióban történő változások és a nemzetközi vonatkozású szovjet kezdeményezések iránt. Mindezzel rokonszenveznek az emberek és ez a rokonszenv - számukra - veszélyes, összetörik a Szovjetunióról alkotott képet, amely sztereotípiákon, rágalmazásokon, rosszul leplezett gyűlöleten alapul- hangsúlyozta az írás. Úgy tűnik, egy hatalmas frontot alakítanak a szovjet átalakítás ellen. Régebbi és újabb sztereotípiák jelennek meg. Az átalakítás a Szovjetuniót - állítólag - még veszedelmesebb ellenféllé változtatja, ellentmond a szovjet dolgozók érdekeinek és munkanélküliséget okoz. Az emberi jogok helyzetén, úgymond, semmit sem változtat, és a többi szocialista ország sem helyesli. Úgy vélik, ideiglenes jelenség, mivel sok az ellenzője. Olvasó, próbálj eligazodni azon, ami a Szovjetunióban történik! A Nyugat egyesíti erőit, hogy a szovjet „peresztrojka és glasznoszty" fogalmak- amelyek a szovjet határokon kívül is ismeretesek - igazi értelmét félremagyarázzák. Ugyanakkor dicséri saját demokráciáját, saját nyíltságát, erejét és nyílt diplomáciáját. Ezeket az értékeket kell a világnak figyelembe vennie - mondják- és nem a szovjet példát. Szeretjük szocialista hazánkat, büszkék vagyunk sikereire, és senkinek sem engedjük meg, hogy azokat rágalmazza- irta tovább a szerző. A Pravda olvasói egyhangú feleletet adtak azoknak, akik nem tartják tiszteletben a sikereket. A brit The Times napilap hiába állítja azt, hogy Moszkva csak azért akadályozza valakinek a kiutazását, hogy engedményekre kényszerítse a Nyugatot. Hiába állítják a Deutsche Welle rádióállomás szerkesztői, hogy ,,a marxizmusnak befellegzett“, hogy eltűnt a szovjet folyóiratokból és újságokból. És teljesen hiábavalóan következtetnek a Nyugaton a Pravda cikkéből arra, hogy a nyíltságot érintő viták a Szovjetunióban egyre élesebbek. Az tény, hogy léteznek viták, bírálják a hiányosságokat, ütköznek a vélemények. Ez a szocialista demokrácia és a nyíltság szabályszerű folyamata. Számunkra minden világos. Az is világos, hogy a konfrontáció követőit sikereink még nagyobb ellenállásra késztetik az átalakítással és a nyíltsággal szemben - hangsúlyozza befejezésül Anatolij Karpicsev. í* már JL ■ Eli JUT KOMMENTÁLJUK Ami a vitából kimaradt Gyakran panaszkodnak a termelők arra, hogy behozatalból származó drága gépeik nem egyszer alkatrészhiány miatt üzem- képtelenek. Igaz, az alkatrészeket könnyen beszerezhetnék, ha lenne rá pénzük, devizájuk. De nincs. Vagy csak olyan kevés van, hogy abból erre nem nagyon telik. Az alkatrész kell, mert különben a gépek még saját értéküket sem termelik újra. Miként tegyenek hát szert a vállalatok devizára? Tudjuk, erre különböző lehetőségek vannak, ám a legcélszerűbb az, ha a vállalat kivitellel biztosítja a szükséges pénzt. Ehhez természetesen két dolog kell. Először is olyan termék, amely a külföldi piacon eladható, majd pedig egy külkereskedelmi vállalat, amely az ügyletet rugalmasan lebonyolítja. Tegyük fel, hogy a termék - világpiaci követelmények szerint is- jó minőségben, elfogadható szállítási határidőn belül rendelkezésre áll. A kérdés már csak az, hogy ki bonyolítsa le az ügyletet a külföldi partnerrel. Kétségtelen, a jelenlegi gyakorlat szerint csakis a szakosított külkereskedelmi vállalat jöhet számításba. A jövőben erre más lehetőség is nyílik, hiszen az állami vállalatról szóló törvénytervezet 48. cikkelye kimondja, hogy a vállalatot fel lehet jogosítani külkereskedelmi tevékenység folytatására. Vagyis az a vállalat, amely ezt a jogot megkapja, annak a külföldi partnernek adja el termékét, akinek akarja vagy tudja, annyit értékesít külföldön, amennyit akar, illetve tud, s olyan áron, amilyet sikerül kialkudnia. Ha belegondolunk, óriási lesz a lehetőség, hiszen a termelő nincs kitéve a külkereskedelmi vállalat kénye-kedvének. Van esélye arra, hogy az ügyletet - miután kimarad egy láncszem- rövidebb idő alatt és kevésbé bürokratikusan bonyolítsa le. S tán az sem lényegtelen, hogy a most már első kézből- közvetlenül a világpiacon - szerzett információkat, tapasztalatokat azonnal hasznosíthatja a termelésben. Ám ez a nagy lehetőség legalább ugyanekkora - ha nem még nagyobb - felelősséggel jár. Hiszen manapság, amikor csak a magas műszaki színvonalú, kiváló minőségű termékeket lehet értékesíteni a világpiacon, a gyártóknak nehéz dolguk van. Természetesen ügyesen, hatékonyan külkereskedni sem egyszerű, sőt a mai világban egyre nehezebb. Ezt a termelők is jól tudják. Tán éppen ennek tudható be, hogy a törvénytervezetről folytatott társadalmi vitában a vállalatok külkereskedelmi tevékenység folytatására való feljogosításáról meglehetősen kevés szó esett. Legalább is a sajtó hasábjain. Akik megírták véleményüket, hozzászólásukat, leginkább a vállalati önállóság, az önfinanszírozás, a nagyobb felelősség, a hatékonyabb munka, a várható kétszintű irányítás kérdéseivel foglalkoztak. Szóltak vállalatuk, üzemük korábbi gondjairól, pillanatnyilag megoldatlan problémáiról. Esetenként elmarasztalták a törvénytervezetet azért, mert sokszor eddig még ismeretlen, külön előírásokra, szabályokra hivatkozott. A külkereskedelem terén várható változásokról, illetve az esetleges lehetőségekről csak elvétve tettek említést. A legilletékesebbek, a gyártók vajon miért fejtették ki oly ritkán véleményüket e kérdéskörrel kapcsolatban? Aligha hihető, hogy nem érdekelte őket ez a probléma, hiszen a kivitel a devizához jutás legbiztosabb formája, s épp ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy ügylet milyen eredménnyel zárul. Akkor mégis miért ez a - remélhetőleg csak látszólagos - érdektelenség? Talán azért, mert a termelés gondjai, az önelszámolás, az önfinanszírozás megvalósítása, a várható nagyobb önállóság sokkal inkább lefoglalta figyelmüket, energiájukat, mint a külkereskedelmi tevékenységre való esetleges feljogosítás. Persze az is lehet, hogy ez a hallgatás tudatos. Megvárják, hogy a nagyobb önállóság és felelősség alkotta körülmények között miként sikerül megállni helyüket, s csak utána lehet szó külkereskedelmi tevékenységről. Legyen az ok bármi, annyi biztos, hogy e kérdés megoldására nagy figyelmet kell fordítani. Mert - ismert okokból - senkinek sem lehet mindegy, miként alakul egy-egy ügylet mérlege, s hogy határainkon túlról nézve milyen partnernek tartanak bennünket. KOVÁCS EDIT Örömök, gondok, elképzelések Ünnepeltek a kertészkedök A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a kertészkedök ünnepi gyűlésen emlékeztek meg az egykori Szlovákiai Kertészkedök és Gyümölcstermesztők Szövetségének örökébe lépett Szlovákiai Ker- tészkedők Szövetsége megalakulásának 30. évfordulójáról. A tanácskozáson szóba kerültek a kezdeti nehézségek, a megtett út örömei és gondjai, valamint a kertbarátmozgalom fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek és elképzelések. A szövetség járási bizottsága elnökségének beszámolóját Bartalos Gyula titkár terjesztette elő. Egyebek között elmondta, hogy a szövetség 1957 októberében megtartott I. kongresszusa után náluk is szervezkedni kezdtek a kertészkedök, s - a társadalmi ösztönzés hatására - főleg az utóbbi tíz évben alakult sok új alapszervezet. A szervezeti tevékenységet folytató kertészkedök száma ebben a járásban több mint húsz százalékkal gyarapodott az utóbbi öt évben. Az idén 53 alapszervezetben 6500 aktív tagot tartanak nyilván, s valószínűnek tartják, hogy az évzáró taggyűlések idejére elérik a hétezer fős taglétszámot. Tagjaik kis híján ezerhektáros földterület ésszerű kihasználásáról gondoskodnak, beleértve a nagyüzemi termelésre alkalmatlan területeken kiépített kerttelepeket is, s részben a szerződéses árutermeléssel, részben önmaguk és családjaik évi zöldség- és gyümölcsszükségletének biztosításával jelentősen hozzájárulnak önellátásunk javításához. Ennek igazolására talán elég annyit elmondani, hogy a járásban tavaly felvásárolt zöldségnek 49,8 százaléka a háztájiból származott. A fejlesztési lehetőségek kapcsán a termesztett fajták és hibridek szakszerűbb megválasztásában, a talaj, illetve a biológiai anyag termőképességének tökéletesebb kihasználásában rejlő tartalékokról, valamint arról esett szó, hogy a fogyasztók és a feldolgozóipar igényeinek jobb kielégítése érdekében az egyéni kezdeményezést még jobban össze kell hangolni a társadalmi elvárásokkal. Az ünnepi összejövetelen a kertbarátmozgalom veteránjainak és több példás kertészkedőnek átadták a szövetség központi, illetve járási bizottságának oklevelét. (dek) ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 11
