Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-17 / 270. szám, kedd

Díszebéd a Kremlben (ČSTK) - Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő teg­nap a Kremlben Ľubomír Štrougal szövetségi minisz­terelnök tiszteletére diszebédet adott, amelyen a csehszlovák küldöttség más tagjai is jelen voltak. Szovjet részről Nyikolaj Rizskovon kívül az ebéden megjelent Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, ott voltak továbbá a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökei, a kormány miniszterei, az állami bizottsá­gok elnökei és más hivatalos személyiségek. Nyiko­laj Rizskov a szovjet vezetés nevében szívélyesen üdvözölte Štrougal elvtársat és küldöttségünk más tagjait, majd kijelentette: NYIKOLAJ RIZSKOV: Fontos számunkra barátaink támogatása Az önök szovjetunióbeli látogatá­sának tárgyszerű munkajellege van. A szívélyesség és a kölcsönös meg­értés olyan légköre jellemző rá, mint amilyen országaink kapcsolataira is, mivel azok alapja a célok egysége és az elvi nézetazonosság az orszá­gaink belső fejlődését és a nemzet­közi fejlődést érintő kérdésekben. A Szovjetunióban folyó átalakítás, valamint a CSKP irányvonala a szo­ciális gazdasági fejlődés meggyorsí­tására és a demokratizálásra or­szágunkban - mindez kedvező fel­tételeket teremt ahhoz, hogy a leg­különbözőbb területeken tovább mélyítsük országaink kapcsolatait. Ma ez a mi közös következtetésünk, értékelésünk. Ez különös hangsúlyt kapott Mihail Gorbacsovnak a nagy október 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken mondott beszédében. Ugyanerről szólt be­szédében Gustáv Husák elvtárs is, s ez hangzott el az SZKP KB főtitká­rával megtartott találkozójukon is. Mi örülünk ennek, ösztönzőleg hat ránk. Az a tény, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja és Cseh­szlovákia Kommunista Pártja olyan új feladatokat tűz ki, amelyek meg­felelnek a jelenlegi nagyon fontos szakaszban a szocialista társada­lom fejlesztése szükségleteinek, meggyőzően bizonyítja a szocializ­mus életképességét, a marxizmus -leninizmus erejét. A szovjet és csehszlovák kommu­nisták, a szocialista országok kom­munista és munkáspártjai nagy ta­pasztalatokat szereztekaz állami és gazdasági építésben. Ezeket a ta­pasztalatokat szívesen kicseréljük, sok dolgot ismét átgondolunk, s le­vonjuk a szükséges tanulságokat ahhoz, hogy biztonsággal haladhas­sunk előre, s teljes mértékben ki­használjuk a szocializmus erejét és előnyeit. Bonyolultak és sokrétűek azok a feladatok, amelyek jelenleg a szovjet társadalom előtt állnak. A kor éppen most követeli meg tő­lünk a merész útkeresést, a sok­oldalúan megalapozott döntéseket és aktív tetteket. Mindez azt jelenti, hogy kitartóan tanulnunk kell az új gondolkodásmódot és cselekvést, s elvetni mindazt, ami gúzsba köti az önállóságot és a kezdeményezést. Ezzel kapcsolatban külön szeret­ném hangsúlyozni, nagyon fontos számunkra, hogy barátaink a testvé­ri országokban, a CSKP vezetősége és a csehszlovák dolgozók aktívan támogatják a szovjet átalakítást. Mély megelégedéssel tölt el ben­nünket, hogy tárgyalásaink, amelye­ket most fejeztünk be, a teljes köl­csönös egyetértés jegyében zajlot­tak, őszintén megnyilvánult a másik fél sikerei és tettei iránti érdeklődés. A véleménycserék, a jegyzőkönyv­ben rögzített megállapodások alátá­masztják, hogy közösen igyekszünk minőségileg magasabb szintre emelni mindkét ország népgazdasá­gát, s mélyíteni gazdasági, valamint tudományos-műszaki együttműkö­désünket. Természetes, hogy az előttünk álló feladatokat csak országaink együttműködésének további fejlesz­tésével és mélyítésével érhetjük el a szocialista gazdasági integráció megvalósítása során - a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 43. (rendkívüli) ülése határozatainak alapján. Štrougal elvtárs, meggyő­ződésem, hogy az ön véleménye, miszerint a csehszlovák gazdaság fejlesztésében stratégiai fordulatot kell elérni annak érdekében, hogy a csehszlovák gazdaság a nemzet­közi munkamegosztás keretében a tudományos-műszaki fejlődés egyik fontos, specializált központja legyen, megfelel az egész szocialis­ta közösség érdekeinek. Nagyra értékeljük azt az egyönte­nalának emelését. Az össztársadalmi áta­lakítás kezdetén állunk, a szociális-gaz- dasági fejlesztés merész céljaihoz, a de­mokrácia kiteljesedéséhez, a nyílt politi­kához meg akarunk nyerni minden állam­polgárt, aki számára drága a haza és a szocializmus ügye. Tudjuk, eközben gondolnunk kell az emberek vágyaira, igazságos követeléseikre, elvitathatatlan jogaikra, s egyben óvakodnunk kell a hi­báktól, melyek minket sem kíméltek utun­kon 1948 februárja óta. Ezért minden lépést mérlegelni fogunk a kellemes és a keserű tapasztalatok szemszögéből. Ezzel együtt nem szabad óvatoskodnunk és halogatnunk a megoldásokat, átgon­dolt intézkedéseket kell foganatosíta­nunk. Fejlesztési terveinkben már hosszú évek óta pótolhatatlan szerepet játszik a Szovjetunió. Nemcsak mint a forradalmi kezdeményezések példája, hanem mint hü szövetséges és számunkra stratégiai jelentőségű partner a kereskedelemben, a tudományos-műszaki és ipari együtt­működésben. Nagyra értékeljük az évek során felgyülemlett tapasztalatokat, főleg a kapcsolatok perspektíváját, ezeket gazdasági biztonságunk fő garanciáinak tekintjük. Bizonyára felesleges felsorolni a köl­csönös hasznosság és a vitathatatlan eredmények példáit. Inkább e kapcsola­tok jövője felett szeretnék elgondolkodni, dinamikájuk, összehangoltságuk és struktúrájuk felett, amit összhangba aka­runk hozni gazdasági reformjaink tervei­vel. Tudjuk ugyanis, hogy a továbbiakban már nem lesz elég az, ami eddig kielégítő volt, hogy nem lehet megállni az út felé­nél, elhanyagolni a műszaki színvonal kérdéseit, s főleg az együttmüködés kor­szerű formáit. Azért jöttünk Moszkvába, hogy nyíltan beszéljünk nemcsak arról, amit elértünk, de főleg arról, ami ránk vár. A kapcsolatok új stratégiáját alapozzuk meg. A gazdasá­gi együttmüködés eddig ismeretlen prob­lémáinak egész sorozata elótt állunk. Tudjuk azonban, hogy már nem lehet a régi módon eljárni, gyorsan meg kell tanulnunk az új megoldásokat. Biztosítani tűséget és kölcsönös megértést, amely a nemzetközi ügyekben köz­tünk és a testvéri Csehszlovákia között tapasztalható. Természete­sen a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult. Nem lehet viszont fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, hogy reményteljes mozzanatai is vannak. Napjaink kulcsfontosságú problé­máit illetően a lehetséges fordulat küszöbén állunk. Ez pedig a nukleá­ris fegyverek állományának csök­kentése, a rakéták egész osztályai­nak felszámolása, az egész straté­giai konfrontáció szintjének korláto­zása. Katonai-politikai szövetségünk számos javaslatot terjesztett elő, amelyek utat nyitnak a fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek korlátozása elótt, s nagyra értékeljük Csehszlovákia erőfeszítéseit az eu­rópai atomfegyvermentes folyosó és vegyi fegyverektől mentes övezet kialakítására. E két javaslatot önök az NDK-val közösen terjesztették elő. A jövő év februárjában a cseh­szlovák nép megemlékezik a-reak­ció felett aratott győzelem és a szo­cialista építésre való áttérés 40. év­fordulójáról. Az önök országa Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának irányításával az elmúlt évtizedek alatt impozáns sikereket ért el a fej­lődésben. Ezen az úton megbízható iránytűként szolgált a szocialista in­ternacionalizmus eszméihez való hűség és egész testvéri közössé­günk közös érdekeiről való gondos­kodás. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Központi Bizottságá­nak ez változatian politikája. Engedjék meg, hogy önöknek és Csehszlovákia minden dolgozójá­nak további sikereket kívánjak a CSKP XVII. kongresszusa határo­zatainak teljesítéséhez. Erősödjön és fejlődjön a Szovjetunió és Cseh­szlovákia megbonthatatlan barátsá­ga és gyümölcsöző együttműkö­dése! szeretném önöket arról, létérdekünk, hogy tovább bővüljön, gazdagodjon és dinamikusabbá váljon gazdasági és tudo­mányos-múszaki együttműködésünk minden formája és előnyben részesítünk minden korszerű formát, beleértve a kö­zös ipari és mezőgazdasági vállalkozást. Tudatosítjuk korunk újszerűségét. Csehszlovákia népei ezeréves tapaszta­latokra tettek szeri küzdelmükben az ön- rendelkezésért, az önállóságért, gyakran a puszta túlélésükért. Ezért mélységesen tudatosítjuk a béke, egymás tisztelete, a jószomszédság és együttmüködés szükségességét összeurópai és világmé­retekben egyaránt. Az új gondolkodás- mód a nemzetközi kapcsolatokban a mi gondolkodásmódunk is. Teljes mértékben azonosulunk Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának szavaival arról, mi napjaink fő tanulsága, amikor a világ szembekerült a nukleáris katasztrófa ve­szélyével, az atomenergetika biztonsága garantálásának és az ökológiai veszély elhárításának szükségességével. Mind­ezek teljesen reális és fenyegető dolgok, amelyeket nemcsak tudatosítanunk kell, hanem keresni is kell gyakorlati megoldá­sukat. Pártunk központi bizottsága, kormá­nyunk, egész népünk ezért határozott híve a Szovjetunió, a Varsói Szerződés valamennyi békekezdeményezésének, mindazoknak a lépéseknek, melyek a konfrontáció helyett a tárgyalásokat, a fegyverkezés helyett a leszerelést, az ellenségeskedés helyett az együttmükö- dést szorgalmazzák. Ezért az a mandá­tum, amellyel a jövő hónapban Gorba­csov elvtárs Washingtonba utazik, cseh­szlovák mandátum is lesz. Helyettünk is, a mi érdekünkben is tárgyalni fog. Szilárd meggyőződésünk - mondotta végezetül Ľubomír Štrougal -, hogy euró­pai házunk, amely több mint 40 éve nem ismer háborút, tartósan a boldog, elége­dett és előnyösen együttmüködó nemze­tek háza lesz, hogy kék bolygónk lega­lább az elkövetkező évezredben megsza­badul a felesleges fegyverektől és a kato­nai erő fölé emeli a szellem, a gondolat, a tolerancia és az igazságosság erejét. F elélénkült a diplomáciai aktivi­tás a két nagyhatalom között a december 7-én kezdődő újabb csúcstalálkozó előkészítésével összefüggésben. Megfigyelők még azt sem zárják ki, ha szükséges, akár a két külügyminiszter is újból összeülhet az álláspontok tisztázá­sára. Már nem lenne ez sem nagy meglepetés, ami jelzi: minőségileg változott a szovjet-amerikai kapcso­latrendszer, rugalmasabb lett a pár­beszéd mechanizmusa, a korábban nélkülözhetetlennek tartott diplomá­ciai formaságok helyébe a célratörő tárgyszerűség és kompromisszum­készség lépett. Most jóval kevesebb a találgatás is mint Genf vagy Reyk­javík előtt volt, ami természetes, hiszen a helyzet sok mindenben kü­lönbözik, másrészt pedig Eduard Sevardnadze két héttel ezelőtti vá­ratlan washingtoni útjára magával vitte Mihail Gorbacsov üzenetét. A felek fő vonalakban megegyeztek a csúcstalálkozó programjában és témaköreiben. Úgy alakult a helyzet, hogy a har­madik Gorbacsov-Reagan találkozó előtt a kommentárok már a negye­dikkel, a moszkvaival is foglalkoznak- a megállapodás szerint a jövő év első felében kellene megtartani. S ez ismét az említett minőségi változásra utal; emlékezzünk csak vissza, Genf előtt és Reykjavík előtt is a légkört erősen mérgező propa­gandakampányt bontakoztatott ki Washington, s azért kellett szurkol­nunk, hogy egyáltalán megtartsák a csúcstalálkozót. Távolról sem célunk e fejtegetés­sel azt a látszatot kelteni, mintha most már sima út vezetne a rózsa­színű jövőbe. Sót, azt kell hangsú­lyozni, hogy a leszerelési tárgyalá­sok még bonyolultabb, nehezebb szakaszhoz érkeztek, annak ellené­re, hogy valóban történelmi jelentő­ségű lesz a rakéták két teljes osztá­lyának felszámolásáról szóló szer­ződés aláírása. A továbblépés, a ha­dászati támadófegyverek 50 száza­lékos csökkentése katonai és politi­kai szempontból is bonyolultabb fel­adat. A kettős nullamegoldással az atomeszközök 3 százalékát semmi­sítik meg. A hadászati fegyverek viszont hozzávetőleg az arzenálok 90 százalékát teszi ki. K orábban a szakértők sokat bajlódtak a különböző szá­mítások egyeztetésével. Remélhető, hogy a politikai akarata matematikai és katonai-műszaki jellegű problé­m ákat sokkal hatékonyabban meg tudja oldani. Ami a politikai nehézsé­geket illeti, nemcsak arról van szó, hogy az 1972-es ABM-szerzódés (a rakétaelhárító rendszerek korlátozá­sáról) megtartásának problémája, vagyis az amerikai csillagháborús program sorsa még nem tisztázott. Bár sokak szerint a korábban merev amerikai hajthatatlanság mögött fel­lelhetők a - még nem tudni milyen- megegyezési hajlandóság halvány jelei. Ez elsősorban a szovjet komp­romisszumkészségnek köszönhető. Rendkívül fontos volt az, hogy Moszkvában felajánlották: készítsék el azoknak az eszközöknek a listá­ját, amelyeket nem szabadna az űrbe telepíteni (természetesen első­sorban a támadásra alkalmas, csa- pásmérö eszközökről van szó). Vagyis, ha lenne lista arról, hogy mit tilos telepíteni, akkor feltehetően maradnának olyan eszközök is, amelyek telepítése nem esne e tila­lom alá. Mindez természetesen csak eszmefuttatás a szovjet realitásér­zék szemléltetésére, konkrétan azért nem lehet írni, mert egyrészt még az amerikaiak programja sem az, másrészt fejlesztés alatt (előtt) álló programról van szó, harmad­részt pedig a konkrétumokban a szakértőknek kell megállapodniuk. Ha a szovjet-amerikai viszony alakulásáról, a leszerelési kilátások­ról gondolkodunk, a bonyolult prob­lémák, sokszor ellentmondásos je­lenségek olyan garmadáját kell fi­gyelembe venni, hogy itt az általá­nos moralizálásnak nincs helye. De ha valamennyire is el akarunk iga­zodni a napi politikában, az esemé­nyeket bele kell helyeznünk a fejlő­dés általános irányvonalába, s azon belül értékelni. Nemrégiben a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizott­ságának prágai ülésén a helyzetet elemezve leszögezték, hogy pozitív tendenciák tapasztalhatók, de még mindig fennáll a nukleáris háború veszélye, s ezenkívül több más ége­tő probléma is megoldásra vár. Vagyis, igen jelentősek még azok az erők, amelyek e pozitív folyamatok ellen hafnak. Az október 70. évfor­dulója alkalmából tartott moszkvai rendezvényeken mondott beszédei­ben Mihail Gorbacsov rendkívül fon­tos megállapításokat tett, ezek kö­zül most csak egyet ragadnánk ki, ami kulcsfontosságú a most zajló események és a várható fejlődés szempontjából: ,,... a világban nö­vekszik a béke jövője, a civilizáció sorsa iránt érzett aggodalom". Ez az aggodalom pedig mind szélesebb tömegeket mozgat meg, s a tőkés kormányokat is e realitásnak meg­felelő lépésekre képes rászorítani. É rdemes az utóbbi két hét ese­ményei felett egy gyors szemlét tartani. Reagant, aki koráb­ban elutasította a párbeszéd gondo­latát is, az elnökválasztási csatáro­zások és az a vágya, hogy „békeal­kotó“ elnökként emlegesse a törté­nelem, egyaránt késztetheti a fegy­verzetkorlátozási megállapodások aláírására. De - a fehérházi sakk­partiban váratlan húzás történt: fó- tisztcsere végjátékban, hiszen senki se gondolta volna, hogy Reagan elnökségének lényegében utolsó esztendejében távozik leghübb tá­mogatója és barátja, a legkemé­nyebb „héja“, a leszerelési megál­lapodások elvi ellenzője, az amerikai fegyverkezési programok atyja, Weinberger hadügyminiszter, aki év­ről évre ki tudta erőszakolni a Kong­resszustól a katonai kiadások állan­dó emelését. Távozott, mert nem értett egyet sem a leszerelési szer­ződésekkel, sem a kelet-nyugati párbeszéd gondolatával. Helyébe a gyakorlatiasabbnak, rugalma­sabbnak tartott, de amerikai tudósí­tók szerint könnyű embernek egyál­talán nem nevezhető Frank Carlucci került. Jó ez, vagy rossz? Megfigye­lők véleménye: Weinberger nélkül más lesz a Pentagon, de még nem tudni, hogy milyen. Sokat beszéltek Weinberger és a republikánus veze­tők között mérsékeltebbnek tartott Shultz külügyminiszter konfliktusá­ról. Ha Carlucci és Shultz viszonya jobb lesz, az nem lehet az ügy kárára. A kedvező hírek csoportjába tar­tozik, hogy Sevardnadze és Shultz szeptemberi megállapodásával összhangban a múlt héten megkez­dődött Genfben az atomfegyver-kí­sérletek korlátozásáról szóló szovjet -amerikai tárgyalások elsó forduló­ja. Az viszont már nem, amiről a NA­TO nukleáris tervező csoportjának ülésén tárgyaltak. Pontosabban: az jó, hogy a hadügyminiszterek az eurorakétákról szóló megállapodást hivatalosan is üdvözölték, de az már kevésbé, hogy a nukleáris elretten­tés doktrínája mellett törtek lán­dzsát, s lényegében síkraszálltak azért, hogy az eltávolított rakétákat „kompenzálni“ akarják. Szó van ar­ról, hogy a felszámolt szárazföldi telepítésű eszközök helyett új típu­sú, hadihajókon és bombázókon el­helyezett robotrepülógépeket kíván­nak rendszerbe állítani. Ezt a NA- TO-magatartást élesen bírálták a brit parlament múlt szerdai vitájá­ban is az ellenzéki képviselők, mivel a tömb ezzel egyrészt kiprovokál­hatja a megfelelő válaszlépéseket, másrészt a kettős nullamegállapo­dás nem éri el célját: a nukleáris szembenállás szintjének csökkenté­sét, ha másokkal „pótolják“ az eltá­volított eszközöket. Ez még akkor is így van, ha az új rakéták telepítésé­vel a NATO technikai szempontból nem sértené meg az aláírásra váró szovjet-amerikai szerződést. H árom héttel a decemberi csúcstalálkozó előtt kétség­kívül több ok van a bizakodásra, mint a két előző legfelsőbb szintű találkozó előtt. Ellentmondásoktól terhes világunkban a túlélés kérdése rendkívül- élesen jelentkezik, s ez reálpolitikát követel meg a tőkés kor­mányoktól. Más szavakkal: új gon­dolkodásmódot a nemzetközi kap­csolatokban. Az egyik fegyvert el­pusztítani s helyette gyorsan előrán­tani egy másikat - ez az út ma már nem járható. S holnap még kevésbé lesz az MALINÁK ISTVÁN Fötisztcsere - végjátékban ĽUBOMÍR ŠTROUGAL: A kapcsolatok új stratégiáját alapozzuk meg Tisztelt miniszterelnök elvtárs, elv­társak, azokban a napokban érkeztünk Moszkvába, az elsó szocialista ország fővárosába, amikor az egész világ meg­emlékezik október sorsfordító jelentősé­géről korunk történelmében. Egyben mélyen meghajlunk apáink és anyáink emléke előtt, ók emelték fel és tartották a győzelmes proletárforradalom vörös zászlaját. Október gondolatai és tapasztalatai meghatározó módon gazdagították szo­cialista mozgalmunk elméletét és gyakor­latát, ez a mozgalom civilizációnk forra­dalmi változásaiban ma a fő áramlat. Ezért a szocializmus már hét évtizede a szociális igazságosság, a szabad mun­ka, a nép boldogságának és jólétének, az alternatíva nélküli magas erkölcsi elvek humánus ideáljának szinonimája. Hűen Lenin hagyatékához éppen ezek teljes megvalósítását vállalták magukra a szov­jet kommunisták és a szovjet nép abból a célból, hogy felépítsék az emberi elme szülte eddigi legjobb társadalmat. Ezért volt érdemes élni az elmúlt hét évtized minden napján. Ezért kétszeresen is érdemes részt venni a forradalmi átalakításban, amely végérvényesen meg akarja valósítani ezeket az eszméket. Elhoztuk önöknek, drága szovjet elv­társak, a szocialista Csehszlovákia nem­zeteinek tiszteletét és csodálatát, sosem feledjük, hogy a szovjetek országának köszönhetjük felszabadításunkat, hosszú történelmünk legrosszabb megszállása és elnyomása alól. Egyben elhoztuk mind­azok üdvözletét, akik magukévá tették a szovjet átalakítás, a demokrácia és nyíltság ügyét. Követni és a szocializmus 40 éves építése során szerzett tapaszta­lataink alapján gazdagítani szándékozunk ezt a művet. Fogadják a CSKP KB, Gus­táv Husák elvtárs, a párt központi bizott­ságának főtitkára, köztársasági elnök és a szövetségi kormány üdvözletét. Hazánk a CSKP XVII. kongresszusá­val különösen jelentős időszakba lépett. Meg akarjuk gyorsítani országunk társa- dalmi-gazdasági fejlesztését és ezzel biz­tosítani akarjuk társadalmunk életszínvo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents