Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-15 / 242. szám, csütörtök
A Szovjetunió az átalakítási folyamat elmélyítésének időszakában (Folytatás a 3. oldalról) mányokat, az egyedülálló műemlékeket. A város távlati fejlesztésének valamennyi problémáját az egész kerület fejlesztésének problémáival egységben dolgoztuk ki, az urbanisztikai tervezés egységet alkot a távlati gazdasági és szociális tervezéssel. A határozattal az SZKP KB Politikai Bizottsága legközelebbi ülésén foglalkozhat. Úgy vélem, ha a leningrádiaknak lesz egy ilyen fejlesztési tervük, lehetővé válik számukra, hogy a lakosság minden tevékenységét még harmonikusabban hangolják össze. A kerületi pártszervezet tevékenységében most a legfontosabb feladat az, hogy kezdeményező és jó minőségű munkával váltsa valóra a kitűzött terveket. Tulajdonképpen jó dolog, hogy munkájukat úgy szervezik, hogy nem várnak a határozatra. Első látogatásom során sokat beszéltünk arról, hogyan lehetne meggyorsítani a lakásprobléma megoldását. Meg kell mondanom, hogy a beszélgetések során ez a probléma most is vezető helyen szerepelt. Ennek ellenére szeretném kimondani, örömmel tölt el, hogy a helyzet javulni kezdett. A lakásokról jobban gondoskodnak a város és a kerület vállalatai, s a Volhovszkij alumíniumgyár, valamint a névai hajógyár dolgozókollektívái jó példát szolgáltak, amikor munkaidőn kívül kezdték befejezni az új házakat. Ma, amikor a Balti Üzemben a lakásépítés problémájáról beszélgettünk, a munkások kijelentették, készek aktívan részt venni a lakásprobléma megoldásában. Az ország vezetésében így fogalmazzuk meg a kérdést: amire képesek, amennyit felépítenek, annyi lakásuk lesz. Vegyék fontolóra mindezt és használják ki lehetőségeiket a lakásprobléma előre- mozdításáért. A városban fejlődnek az ifjúsági lakáskomplexumok, de még itt is vannak nagy tartalékok. Megmutatták nekem a márkabolt-központtal szembeni házakat. Szemre nagyon szépen néznek ki. Nem tudom, milyenek belülről, de az ifjúság a maga számára építi őket. A múltkor közösen beszélgettünk a régi lakásalap generáljavításának és korszerűsítésének bővítéséről. Ez a fejezet a város és a kerület általános fejlesztési tervének egyik legfontosabb pontja. Bizonyos anyagi és pénzügyi eszközök lesznek erre előirányozva. De minderről önök fognak dönteni, elvtársak. A párt keresi annak lehetőségeit, hogyan segíthetne a leningrádiaknak. Lertingrád számára ez azért létfontosságú, mert a város központjáról, történelméről, országunk történelméről van szó. És nagyszámú tősgyökeres leningrádi él itt. Ezért ennek a feladatnak a megoldása során elsősorban róluk kívánunk gondoskodni. Jó dolog, hogy itt is vannak változások, de őszintén szólva, egyelőre nem túl nagyok. Nem szeretnék csalódást okozni önöknek egyetlen számítással sem, amelyeket Zajkov és Szolovjov elvtárssal végeztünk a problémáról folytatott vita során: ha nem gyorsul fel a városrész, a régi lakásalap rekonstrukciójának üteme, ha csak azon a szinten marad, amelyet most elértünk, akkor még egész évtizedekig is eltarthat. Ez azt jelenti, hogy nem jól vannak a dolgok. Ez azt jelenti, hogy megint felmerült egy megvitatásra váró probléma. Gondolkozzanak, elvtársak, találják meg a megoldás módjait. A kezdeményezésnek elsősorban önöktől kell kiindulnia. Szeretném támogatni a leningrádi kerületi pártbizottság erőfeszítéseit az élelmiszerprobléma megoldására. A kerületben eddig a tej- és hústermelésre összpontosító nagy állattenyésztési zónák, az iparszerü baromfitenyésztés, a zöldség- és burgonyatermesztés övezetei alakultak ki. A mezőgazdasági termékek eladásának terveit az állami alapokba teljesítik. Ez lehetővé teszi a lakosság ellátásának javítását. De sok mindent kell még tenni ezen a rendkívül fontos területen is. A legfőbb tartalék a progresszív technológiák, az új gazdálkodási módszerek intenzivebb bevezetése, a termésnövekedés és az állattenyésztés hatékonyságának növelése. A leningrádiak elmaradnak a szomszédos köztársaságok mögött a farmok hozamait és termelékenységét illetően egyaránt. De önöknek nincs joguk lemaradni! Ez a leningrádi pártszervezet, a város és a kerület dolgozói becsületének ügye. Az élelmiszerprobléma megoldása nem a távoli jövő feladata, hanem a legközelebbi, legsürgetőbb feladat. Ezzel összefüggésben szólnom kell arról, mennyire fontos az élelmiszerek választékának bővítése és minőségük javítása. Leningrádban jelentős kapacitások jöttek létre a mezőgazdasági termékek feldolgozására. Lényegében a város és a kerület több milliós lakosságát látják el élelmiszerekkel. De a kerület élelmiszeripari üzemeiben a berendezések jelentős része elöregedett és nem biztosítja sem a megfelelő feltételeket, sem a munkatermelékenység és a termékminőség korszerű színvonalát. A múltkor nyíltan beszélgettem önökkel a könnyűiparról. Valami ezen a területen megváltozott, mégpedig lényegesen. Nyíltan megmondom ezt most is. Nem illik a leningrá- diakhoz, hogy ölbe tett kézzel üljenek és várjanak a fentről jövő utasításokra. Hiszen megvannak a lehetőségeik: rendelkezésükre állnak a termelési kapacitások, a tudományos erők. Ezek sok mindent megoldhatnak. Tegnap a város vezetői azt mondták, hogy az élelmiszeripar dolgozói nem tudják, mire van szükségük. Ez talán érv? Azt hiszem, nem. ók mégiscsak tudják, mire van szükségük. Úgy fogalmaznék tehát, hogy a kerület és a város jelenlegi vezetése nem tudja, mire van szüksége az élelmiszeriparnak, s nem tájékozódott kellő mértékben erről a problémáról. Szeretnék szólni a könnyűiparról, amely fejlődik és átalakul. Megváltozott az emberek hangulata is. Nézzék csak, hogyan javul a leningrádi könnyűipar termékeinek minősége. Ismét helyreállt jó hírnevük, a hírnév, melyet Leningrád a könnyűiparban egy időre elveszített. Számos árucikk iránt ismét nagy a kereslet és ez jó dolog. Lássanak hozzá, elvtársak, ennek a problémának a megoldásához teljes gőzzel, leningrádi ütemben, legyenek a többiek példaképei. Előző találkozónkkor beszéltünk a kerttulajdonosok szervezeteinek létrehozásáról, melyek lehetővé teszik az emberek milliói számára, hogy saját javukra dolgozzanak és így aktívan pihenjenek szabad idejükben. Változások mennek végbe az egész országban és önöknél is - a városban és a kerületben. Jó, hogy Leningrádban külön szervezet jött létre a kollektíván kertészkedök megsegítésére. Hallottam, hogy e szerv irányítása alá kerültek a közlekedési vállalatok és az egész építőanyag-kereskedelem. Alakulóban az építőipari bázis. Azt tervezik, hogy.a kerti házakat a kertészeti szövetkezetek tagjainak szerződéses alapon fogják kiutalni. Éppen ez a szolgáltatások kultúrája emelésének és az emberről való gondoskodás javításának példája, amely gondoskodás, elvtársak, érezhetően hiányzik nálunk. Ezek látszólag egyszerű kérdések, de hatással vannak a családra és az egyénre, érintik a dolgozók életének alapjait. Éppen itt van a politika súlypontja. Ezt azért mondom, mert Leningrád hatalmas kulturális, tudományos és ipari központ. Gyümölcsösök és különböző kertek vannak itt, melyekre az embereknek és családjuknak oly nagy szükségük van egészségük, pihenésük és munkájuk szempontjából, szükségesek a család élelmiszerforrásainak kiegészítéséhez. Gondolkodjunk el közösen afelett, mi fontosabb: az ember vagy a kapacitások és paraméterek... Hiszen az ember a legfontosabb?Jó dolog, hogy a leningrádiak reagáltak arra a beszélgetésre, amelyet itt két évvel ezelőtt folytattam. Nemcsak reagáltak rá, hanem hozzáállásuk már eredményeket is szült. Ez helyes elvtársak, ezt üdvözlöm. Érdemei szerint kell értékelni a könnyűipar korszerűsítése közelmúltban elfogadott programjának teljesítésére irányuló munkát. Ez a munka már eredményeket szül. Meglátogattunk egy márkabolt-köz- pontot. A múltkor a Bolsevicska egyesülésbe látogattunk, most találkoztunk igazgatójával. Hány probléma volt akkor és mi mindent mondtak róluk? Most a Bolsevicska termékei iránt nagy a kereslet. Ebből ered az emberek jó hangulata és ennek alapján hozzák létre a vállalat szociális fejlesztésének alapjait is. Ez így helyes. A termékek 17 százalékát a kereskedelemmel kötött szerződések alapján értékesítik, a termékek 37 százaléka új árucikk. Gyors ütemben újul meg a választék. Ami a könnyűiparban hiányzott nekünk, az a minőség volt. A régi feltételek között azonban a könnyűipar dolgozói nem oldhatták meg ezt a problémát. A minőség magasabb képzettséget igényel, a magas szakképzettségért pedig többet kell fizetni. Nagy munkaráfordításra van szükség, ez magasabb jutalmazást követel. Jobb alapanyagok kellenek és ezekért fizetni kell. így valamiféle bűvös kör jött létre. A szerződéses árak, az új tulajdonságokkal rendelkező újdonságok és új termékek árai lehetővé tették ebben az ágazatban az alkotó munkát. Az eddig elhanyagolt ágazat ismét feléled és erősödik. Ezt csak üdvözölhetjük. Jó dolog, hogy a kooperáló vállalatok alkotó együttműködése alapján létrejön a szakosodott üzletek hálózata, melyek elsősorban divatcikkeket kínálnak. Felfutóban a márkaboltok hálózata. Ez helyes. Van mit önöktől tanulni, ami az emberek egészségének védelmét is illeti. Nagyon tetszik nekem Nyikolaj Pavlovics Napalko elvtárs gondolata, aki itt azt mondta, hogy ha az új egészségügyi létesítményekre fogunk várni, az egészségügy fejlesztése évekre elhúzódhat. Az egész országban folyik a korszerű egészségügyi létesítmények óriási meny- nyiségének építése, de már ma sokat lehet tenni az egészségügyi dolgozók lelkiismeretes munkájával. Nagyon tetszik nekem, ahogy Leningrádban és a Leningrádi kerületben az egészségvédelem tevékenységét irányítják, sokat tesznek az egészségügyi gondoskodás minőségének javításáért, a kórházak és a rendelőintézetek korszerű technikával és berendezésekkel való felszereléséért. Szeretnék rámutatni a tudományos kutatóintézetek és az orvostudományi karok aktív részvételére ebben a jelentős munkában. Ez az átalakítás példája társadalmunk életének egyik területén, az egészségügyben. Már eredmények is vannak - a városban és a kerületben csökkent a megbetegedések száma. Fontosnak tartom, hogy rámutassak az önök sikereire, de ezen a téren is vannak még hiányosságaink. Erről már szó esett itt. A dolgozók egészségének javítása nem kis mértékben attól is függ, hogy a köztársasági határterület kerületi és városi szervezete, de főleg a szovjetek képesek-e a gazdaság1 szervezetekkel együtt lényeges javulást elérni a hatáskörükbe tartozó területek ökológiai helyzetében. Az utóbbi időben a leningrádi kerületi pártbizottság több haladéktalan intézkedést tett a Ladoga-tó vízgyűjtő területére, a Néva torkolatának és a Finn-öböl keleti részére vonatkozóan. A kerület vezetésének volt elég bátorsága radikális intézkedésekhez folyamodni azok tevékenysége megakadályozására, akik a legnagyobb mértékben szennyezték a vizet és a levegőt. Csökkent az olajfoltok száma a folyók és a tavak felszínén és Leningrádban tisztább a levegő, mint számos más szovjet városban. Szeretnék rámutatni a leningrádi tudósok kezdeményezésére, amelyet támogatott az SZKP kerületi bizottsága - létrehozták az ökológiai biztonság tudományos-kutatási központját. Most sürgetően szükségünk van ilyen, a konkrét eredményekre orientálódó szervezetekre. Mindenütt javítanunk kell a természet kihasználásának gazdaságát és szervezését. Lényegesen növelni kell társadalmunk ökológiai kultúráját, melynek meggyőződésem szerint a fejlődő szocializmus általános kultúrája legfontosabb részévé kell válnia. örülök, hogy október évfordulójának küszöbén jól elbeszélgethettünk a sikerekről, a jövőre vonatkozó tervekről, arról, mit tettünk, és arról, mit kell még tennünk. Bizonyára emlékeznek Lenin utasítására: éppen az ilyen viták helyénvalóak évfordulók alkalmából - a sikerekről, de még inkább a megoldatlan kérdésekről és problémákról. Éppen ezért úgy hiszem, önök megértik mindazt, amit a város és a kerület életéről mondtam, hogy figyelembe veszik a kívánságokat és a tanácsokat, melyek a kerületi pártszervezet vezetése, a tanácsok, Leningrád és a leningrádi kerület minden dolgozója címére elhangzottak. Elvtársak! A mai feltételek között megtanulni új módon gondolkodni és dolgozni azt jelenti, hogy biztosítjuk az alkotó hozzáállást az átalakítás valamennyi feladatának megoldásához. Ma sokat beszélünk és írunk annak sürgető szükségességéről, hogy minden szovjet dolgozóban kialakítsuk a gazda érzését, de csak szavakkal, legyenek bármilyen helyesek és meggyőzőek, nem vetünk véget a gazdaságtalan és hanyag munkának, a munkához való felelőtlen hozzáállásnak, s az emberekben sem neveljük ki azt az érzést, hogy teljes mértékben dönthetnek saját életükről. Reális feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy minden dolgozó és dolgozókollektíva élhessen az össznépi tulajdonban lévő termelőeszközök társtulajdonosának jogával. Éppen ezt célozza a gazdasági mechanizmus reformja, annak a sokrétű munkának a jelentős része, melyet átalakításnak nevezünk. Az olyan erős, tapasztalt és magasan fejlett munkáskollektíváknak, mint a leningrádi vállalatok kollektívái, pártszervezetei és káderei az a feladata, hogy átvegyék az átalakítás vezető erejének szerepét. A párt központi bizottságának nevében szeretném a leningrádiaknak javasolni, váljanak az átalakítás vezető erejévé. Sok mindent kezdtünk itt, Leningrádban, sok mindent kipróbáltunk, kikísérleteztünk, majd elterjesztettük az egész országban Sok minden abból, amit itt próbáltunk ki, az új dokumentum alapja lett, többek között az állami vállalatról szóló törvény alapja is. Számos leningrádi kollektíva dolgozik már a teljes önelszámolás és önfinanszírozás elvei alapján. Alkalmazzák az új mechanizmus elemeit, olyan feltételek között, amikor az egész népgazdaságban még a régi rendszer van érvényben, amikor még nincs megbízható, nagykereskedelmi alapokon fekvő anyagellátásunk, amikor még csak a kezdetén van a pénzügyi és hitelrendszer átalakítása és csak előkészületben az árképzés reformja. Bizonyára jó lenne este elaludni a régi gazdasági rendszerben, és reggel felébredni az újban. Ilyen csodálatos változás azonban nem következik be. Valamivel el kell kezdeni. Éppen ezért ma nagy szükségünk van az új elvek szerinti munkából szerzett tapasztalatokra. Ugyanúgy mint korábban, most is bízunk a leningrádiakban, az új feltételek közötti munkájukban. A tudományos-műszaki haladás a legkevésbé van tekintettel az egységes népgazdasági komplexum hagyományos ágazati megosztására, mivel megvalósítása sürgetően megköveteli minden meglévő erő konszolidálását, a társadalom szellemi és termelési forrásaival való merész manőverezést. A technológiai és gyakorlati szempontból kölcsönösen összekapcsolódó üzemek ágazati szétszórtsága azonban mesterséges akadályokat emel a tudományosműszaki haladás útjába és érezhetően fékezi azt, amivel óriási károkat okoz az ország szociális-gazdasági fejlesztése gyorsításának. A reszortszemlélet sokrétű károkozása elleni harc hatékony eszközeivé válhatnak az új tervezési, gazdasági és szervezési megoldások. A leningrádiak példát mutatnak ebben az irányban is. Gondolok itt elsősorban a kerület és a város komplex fejlesztéséből már a múltban szerzett tapasztalatokra, másodszor egyes leningrádi vállalatok vezetőinek rendkívül érdekes javaslatára, amelyet támogatott a kerületi pártbizottság is, ez az állami ágazatközi termelési egyesülések létrehozása a vegyipari és energetikai gépgyártásban. Feltételezzük, hogy ezekben a, mondhatnánk, szocialista társaságokban, melyek ipari üzemeket, kutató és tervező szervezeteket fognak magukban foglalni, több mint százezer ember fog dolgozni. Körülbelül 25-30 ezer ember tudományos kutatásokkal és a termelés tudományos előkészítésével fog foglalkozni, hogy a termékek világszínvonalúak legyenek. Ha az ilyen nagyságrendű ágazati egyesülések megfelelően kibontakoznak, lehetővé teszik a meglevő források összpontosítását és a stratégiai jellegű vagy ,,technológiai ugrások“ megvalósítását a jelenlegi tudományos-múszaki haladás legfontosabb irányaiban. Várható, hogy ez jelentősen megkönnyíti a társadalmi termelés irányításának eddig még nagyon nehézkes és merev rendszerét, mivel annak számos strukturális eleme feleslegessé válik. Nyíltan kimondom, önök nem könnyű feladatot adtak a központnak, Jurij Filipovics Szolovjov elvtárs előterjesztette ezeket a javaslatokat. Az SZKP KB utasítást adott megfontolásukra. Úgy vélem, az önök javaslatai nagyon perspektivikusak. Ami pedig a „műszaki és technológiai fordulatokat“ illeti, azt, hogy gazdaságunk megszabaduljon a béklyóktól és széles tér nyíljon meg a kezdeményezés előtt, úgy vélem, az SZKP KB Politikai Bizottsága dönt arról, hogy a leningrádiakra bíz egy ilyen kísérletet. Úgy vélem, az ágazatközi termelési egyesülések szervezeti formája és hatásköre megfelel az igazi, teljes önelszámolás és az irányítás gazdasági módszerei követelményeinek. Mindez előmozdítja a bürokratizmus gazdasági gyökereinek aláásását, hiszen a bürokratizmus a ma, a forradalmi átalakítás legrosszabb és legveszélyesebb ellensége. Nézetem szerint a döntés erről a kérdésről nem a jövő zenéje. Lehetőséget találunk már a közeljövőben olyan határozat jóváhagyására, amely azoknak, akik ebben az ügyben jelentős államférfiúi kezdeményezést tettek, lehetőséget ad a megvalósításba való bekapcsolódásra. A gazdasági mechanizmus radikális reformja új, szokatlan kérdések elé állítja minden szinten a pártbizottságokat. Például már régen joggal mondjuk, hogy a párttisztségviselőknek végre fel kellene hagyniuk a gazdasági szakemberek helyettesítésével és a beavatkozással a szokásos termelő tevékenységbe. Nem létezett hatékony mechanizmus a gazdasági elvek szerinti gazdaságirányításra. Csak most dolgoztuk ki és most vezetjük be őket. Hogy egy ilyen mechanizmus hiányát pótoljuk, a múltban az utasítá- sos, adminisztratív módszerek útján haladtunk, ez azt jelenti, hogy a párt részéről való nyomás útján is, hiszen a feladatokat teljesíteni kellett. Amikor kitűzzük azt a feladatot, hogy a pártszerveket mentesítjük az őket meg nem illető funkciók alól, nem arra gondolunk, hogy mentesítjük őket a gazdasági kérdésektől. Gazdasággal a párt foglalkozott és foglalkozni is fog. Most, amikor reformokat hajtunk végre és bevezetjük a gazdálkodás új mechanizmusait, egyben át kell szervezni a gazdaság területén folytatott pártmunka módszereit is. A pártbizottságoknak felelősséggel tartoznak a vezető tisztségeket betöltő kommunisták a gazdasági tevékenység reális átalakításáért, az új elvek szerinti munkáért, a végeredményekért. Ezért minden pártmunkásnak el kell sajátítania az új gazdasági gondolkodást. Nem kevés eset ismert, hogy a helyi pártbizottságok a vállalatokkal szembeni követelményeik között továbbra is az árutermelés növelésének és volumenének százalékos emelését helyezik előtérbe, ami lényegében azt jelenti, hogy a régi hozzáálláshoz ragaszkodnak. A volumen végül is megvan, de nem tartják be a szállítások terminusait, s a népgazdaságba és az üzletekbe rossz minőségű termékek érkeznek. Történik mindez azért, hogy a meny- nyiségi mutatók, melyeket mindenáron érnek el, mindig összefüggenek azzal, hogy nem teljesítik a szállítási szerződéseket és ez megrendíti az egész gazdaságot és mindenekelőtt a termékek minőségén mutatkozik meg. Éppen az átalakítás változtat munkánk kritériumain. Hatékonyságra van szükségünk. Ha kevesebb traktorral vagyunk képesek több gabonát begyűjteni, s ha min(Folytatás az 5. oldalon) újsa 4 1987. X.
