Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-15 / 242. szám, csütörtök

A Szovjetunió az átalakítási folyamat elmélyítésének időszakában (Folytatás a 3. oldalról) mányokat, az egyedülálló műemlé­keket. A város távlati fejlesztésének va­lamennyi problémáját az egész ke­rület fejlesztésének problémáival egységben dolgoztuk ki, az urba­nisztikai tervezés egységet alkot a távlati gazdasági és szociális ter­vezéssel. A határozattal az SZKP KB Politikai Bizottsága legközelebbi ülésén foglalkozhat. Úgy vélem, ha a leningrádiaknak lesz egy ilyen fej­lesztési tervük, lehetővé válik szá­mukra, hogy a lakosság minden te­vékenységét még harmonikusabban hangolják össze. A kerületi pártszer­vezet tevékenységében most a leg­fontosabb feladat az, hogy kezde­ményező és jó minőségű munkával váltsa valóra a kitűzött terveket. Tulajdonképpen jó dolog, hogy munkájukat úgy szervezik, hogy nem várnak a határozatra. Első látogatásom során sokat be­széltünk arról, hogyan lehetne meg­gyorsítani a lakásprobléma megol­dását. Meg kell mondanom, hogy a beszélgetések során ez a problé­ma most is vezető helyen szerepelt. Ennek ellenére szeretném kimonda­ni, örömmel tölt el, hogy a helyzet javulni kezdett. A lakásokról jobban gondoskodnak a város és a kerület vállalatai, s a Volhovszkij alumí­niumgyár, valamint a névai hajógyár dolgozókollektívái jó példát szolgál­tak, amikor munkaidőn kívül kezdték befejezni az új házakat. Ma, amikor a Balti Üzemben a lakásépítés prob­lémájáról beszélgettünk, a munká­sok kijelentették, készek aktívan részt venni a lakásprobléma megol­dásában. Az ország vezetésében így fogalmazzuk meg a kérdést: amire képesek, amennyit felépíte­nek, annyi lakásuk lesz. Vegyék fon­tolóra mindezt és használják ki lehe­tőségeiket a lakásprobléma előre- mozdításáért. A városban fejlődnek az ifjúsági lakáskomplexumok, de még itt is vannak nagy tartalékok. Megmutat­ták nekem a márkabolt-központtal szembeni házakat. Szemre nagyon szépen néznek ki. Nem tudom, mi­lyenek belülről, de az ifjúság a maga számára építi őket. A múltkor közösen beszélgettünk a régi lakásalap generáljavításának és korszerűsítésének bővítéséről. Ez a fejezet a város és a kerület általános fejlesztési tervének egyik legfontosabb pontja. Bizonyos anya­gi és pénzügyi eszközök lesznek erre előirányozva. De minderről önök fognak dönteni, elvtársak. A párt keresi annak lehetőségeit, hogyan segíthetne a leningrádiak­nak. Lertingrád számára ez azért létfontosságú, mert a város központ­járól, történelméről, országunk törté­nelméről van szó. És nagyszámú tősgyökeres leningrádi él itt. Ezért ennek a feladatnak a megoldása során elsősorban róluk kívánunk gondoskodni. Jó dolog, hogy itt is vannak változások, de őszintén szólva, egyelőre nem túl nagyok. Nem szeretnék csalódást okozni önöknek egyetlen számítással sem, amelyeket Zajkov és Szolovjov elv­társsal végeztünk a problémáról folytatott vita során: ha nem gyorsul fel a városrész, a régi lakásalap rekonstrukciójának üteme, ha csak azon a szinten marad, amelyet most elértünk, akkor még egész évtizede­kig is eltarthat. Ez azt jelenti, hogy nem jól vannak a dolgok. Ez azt jelenti, hogy megint felmerült egy megvitatásra váró probléma. Gon­dolkozzanak, elvtársak, találják meg a megoldás módjait. A kezdeménye­zésnek elsősorban önöktől kell kiin­dulnia. Szeretném támogatni a leningrádi kerületi pártbizottság erőfeszítéseit az élelmiszerprobléma megoldásá­ra. A kerületben eddig a tej- és hústermelésre összpontosító nagy állattenyésztési zónák, az iparszerü baromfitenyésztés, a zöldség- és burgonyatermesztés övezetei ala­kultak ki. A mezőgazdasági termé­kek eladásának terveit az állami ala­pokba teljesítik. Ez lehetővé teszi a lakosság ellátásának javítását. De sok mindent kell még tenni ezen a rendkívül fontos területen is. A legfőbb tartalék a progresszív technológiák, az új gazdálkodási módszerek intenzivebb bevezetése, a termésnövekedés és az állatte­nyésztés hatékonyságának növelé­se. A leningrádiak elmaradnak a szomszédos köztársaságok mö­gött a farmok hozamait és termelé­kenységét illetően egyaránt. De önöknek nincs joguk lemaradni! Ez a leningrádi pártszervezet, a város és a kerület dolgozói becsületének ügye. Az élelmiszerprobléma megoldá­sa nem a távoli jövő feladata, hanem a legközelebbi, legsürgetőbb fel­adat. Ezzel összefüggésben szólnom kell arról, mennyire fontos az élelmi­szerek választékának bővítése és minőségük javítása. Leningrádban jelentős kapacitások jöttek létre a mezőgazdasági termékek feldol­gozására. Lényegében a város és a kerület több milliós lakosságát lát­ják el élelmiszerekkel. De a kerület élelmiszeripari üzemeiben a beren­dezések jelentős része elöregedett és nem biztosítja sem a megfelelő feltételeket, sem a munkatermelé­kenység és a termékminőség kor­szerű színvonalát. A múltkor nyíltan beszélgettem önökkel a könnyűiparról. Valami ezen a területen megváltozott, még­pedig lényegesen. Nyíltan megmon­dom ezt most is. Nem illik a leningrá- diakhoz, hogy ölbe tett kézzel ülje­nek és várjanak a fentről jövő utasí­tásokra. Hiszen megvannak a lehe­tőségeik: rendelkezésükre állnak a termelési kapacitások, a tudomá­nyos erők. Ezek sok mindent meg­oldhatnak. Tegnap a város vezetői azt mondták, hogy az élelmiszeripar dolgozói nem tudják, mire van szük­ségük. Ez talán érv? Azt hiszem, nem. ók mégiscsak tudják, mire van szükségük. Úgy fogalmaznék tehát, hogy a kerület és a város jelenlegi vezetése nem tudja, mire van szük­sége az élelmiszeriparnak, s nem tájékozódott kellő mértékben erről a problémáról. Szeretnék szólni a könnyűiparról, amely fejlődik és átalakul. Megválto­zott az emberek hangulata is. Néz­zék csak, hogyan javul a leningrádi könnyűipar termékeinek minősége. Ismét helyreállt jó hírnevük, a hír­név, melyet Leningrád a könnyűipar­ban egy időre elveszített. Számos árucikk iránt ismét nagy a kereslet és ez jó dolog. Lássanak hozzá, elvtársak, ennek a problémának a megoldásához teljes gőzzel, le­ningrádi ütemben, legyenek a többi­ek példaképei. Előző találkozónkkor beszéltünk a kerttulajdonosok szervezeteinek létrehozásáról, melyek lehetővé te­szik az emberek milliói számára, hogy saját javukra dolgozzanak és így aktívan pihenjenek szabad ide­jükben. Változások mennek végbe az egész országban és önöknél is - a városban és a kerületben. Jó, hogy Leningrádban külön szervezet jött létre a kollektíván kertészkedök megsegítésére. Hallottam, hogy e szerv irányítása alá kerültek a köz­lekedési vállalatok és az egész épí­tőanyag-kereskedelem. Alakulóban az építőipari bázis. Azt tervezik, hogy.a kerti házakat a kertészeti szövetkezetek tagjainak szerződé­ses alapon fogják kiutalni. Éppen ez a szolgáltatások kultúrája emelésé­nek és az emberről való gondosko­dás javításának példája, amely gon­doskodás, elvtársak, érezhetően hiányzik nálunk. Ezek látszólag egyszerű kérdé­sek, de hatással vannak a családra és az egyénre, érintik a dolgozók életének alapjait. Éppen itt van a po­litika súlypontja. Ezt azért mondom, mert Leningrád hatalmas kulturális, tudományos és ipari központ. Gyü­mölcsösök és különböző kertek van­nak itt, melyekre az embereknek és családjuknak oly nagy szükségük van egészségük, pihenésük és munkájuk szempontjából, szüksé­gesek a család élelmiszerforrásai­nak kiegészítéséhez. Gondolkod­junk el közösen afelett, mi fonto­sabb: az ember vagy a kapacitások és paraméterek... Hiszen az ember a legfontosabb?Jó dolog, hogy a le­ningrádiak reagáltak arra a beszél­getésre, amelyet itt két évvel ezelőtt folytattam. Nemcsak reagáltak rá, hanem hozzáállásuk már eredmé­nyeket is szült. Ez helyes elvtársak, ezt üdvözlöm. Érdemei szerint kell értékelni a könnyűipar korszerűsítése közel­múltban elfogadott programjának teljesítésére irányuló munkát. Ez a munka már eredményeket szül. Meglátogattunk egy márkabolt-köz- pontot. A múltkor a Bolsevicska egyesülésbe látogattunk, most talál­koztunk igazgatójával. Hány problé­ma volt akkor és mi mindent mond­tak róluk? Most a Bolsevicska ter­mékei iránt nagy a kereslet. Ebből ered az emberek jó hangulata és ennek alapján hozzák létre a vállalat szociális fejlesztésének alapjait is. Ez így helyes. A termékek 17 száza­lékát a kereskedelemmel kötött szerződések alapján értékesítik, a termékek 37 százaléka új árucikk. Gyors ütemben újul meg a válasz­ték. Ami a könnyűiparban hiányzott nekünk, az a minőség volt. A régi feltételek között azonban a könnyű­ipar dolgozói nem oldhatták meg ezt a problémát. A minőség magasabb képzettsé­get igényel, a magas szakképzettsé­gért pedig többet kell fizetni. Nagy munkaráfordításra van szükség, ez magasabb jutalmazást követel. Jobb alapanyagok kellenek és ezekért fi­zetni kell. így valamiféle bűvös kör jött létre. A szerződéses árak, az új tulajdonságokkal rendelkező újdon­ságok és új termékek árai lehetővé tették ebben az ágazatban az alkotó munkát. Az eddig elhanyagolt ága­zat ismét feléled és erősödik. Ezt csak üdvözölhetjük. Jó dolog, hogy a kooperáló válla­latok alkotó együttműködése alapján létrejön a szakosodott üzletek háló­zata, melyek elsősorban divatcikke­ket kínálnak. Felfutóban a márkabol­tok hálózata. Ez helyes. Van mit önöktől tanulni, ami az emberek egészségének védelmét is illeti. Nagyon tetszik nekem Nyikolaj Pavlovics Napalko elvtárs gondola­ta, aki itt azt mondta, hogy ha az új egészségügyi létesítményekre fo­gunk várni, az egészségügy fejlesz­tése évekre elhúzódhat. Az egész országban folyik a korszerű egész­ségügyi létesítmények óriási meny- nyiségének építése, de már ma so­kat lehet tenni az egészségügyi dol­gozók lelkiismeretes munkájával. Nagyon tetszik nekem, ahogy Le­ningrádban és a Leningrádi kerület­ben az egészségvédelem tevékeny­ségét irányítják, sokat tesznek az egészségügyi gondoskodás minő­ségének javításáért, a kórházak és a rendelőintézetek korszerű techni­kával és berendezésekkel való fel­szereléséért. Szeretnék rámutatni a tudományos kutatóintézetek és az orvostudományi karok aktív részvé­telére ebben a jelentős munkában. Ez az átalakítás példája társadal­munk életének egyik területén, az egészségügyben. Már eredmények is vannak - a városban és a kerület­ben csökkent a megbetegedések száma. Fontosnak tartom, hogy rá­mutassak az önök sikereire, de ezen a téren is vannak még hiányossága­ink. Erről már szó esett itt. A dolgozók egészségének javítá­sa nem kis mértékben attól is függ, hogy a köztársasági határterület ke­rületi és városi szervezete, de főleg a szovjetek képesek-e a gazdaság1 szervezetekkel együtt lényeges ja­vulást elérni a hatáskörükbe tartozó területek ökológiai helyzetében. Az utóbbi időben a leningrádi kerületi pártbizottság több haladéktalan in­tézkedést tett a Ladoga-tó vízgyűjtő területére, a Néva torkolatának és a Finn-öböl keleti részére vonatko­zóan. A kerület vezetésének volt elég bátorsága radikális intézkedé­sekhez folyamodni azok tevékeny­sége megakadályozására, akik a legnagyobb mértékben szennyez­ték a vizet és a levegőt. Csökkent az olajfoltok száma a folyók és a tavak felszínén és Leningrádban tisztább a levegő, mint számos más szovjet városban. Szeretnék rámutatni a le­ningrádi tudósok kezdeményezésé­re, amelyet támogatott az SZKP ke­rületi bizottsága - létrehozták az ökológiai biztonság tudományos-ku­tatási központját. Most sürgetően szükségünk van ilyen, a konkrét eredményekre orientálódó szerve­zetekre. Mindenütt javítanunk kell a termé­szet kihasználásának gazdaságát és szervezését. Lényegesen növelni kell társadalmunk ökológiai kultúrá­ját, melynek meggyőződésem sze­rint a fejlődő szocializmus általános kultúrája legfontosabb részévé kell válnia. örülök, hogy október évforduló­jának küszöbén jól elbeszélgethet­tünk a sikerekről, a jövőre vonatkozó tervekről, arról, mit tettünk, és arról, mit kell még tennünk. Bizonyára em­lékeznek Lenin utasítására: éppen az ilyen viták helyénvalóak évfordu­lók alkalmából - a sikerekről, de még inkább a megoldatlan kérdé­sekről és problémákról. Éppen ezért úgy hiszem, önök megértik mindazt, amit a város és a kerület életéről mondtam, hogy figyelembe veszik a kívánságokat és a tanácsokat, melyek a kerületi pártszervezet ve­zetése, a tanácsok, Leningrád és a leningrádi kerület minden dolgozó­ja címére elhangzottak. Elvtársak! A mai feltételek között megtanulni új módon gondolkodni és dolgozni azt jelenti, hogy biztosít­juk az alkotó hozzáállást az átalakí­tás valamennyi feladatának megol­dásához. Ma sokat beszélünk és írunk annak sürgető szükségessé­géről, hogy minden szovjet dolgozó­ban kialakítsuk a gazda érzését, de csak szavakkal, legyenek bármilyen helyesek és meggyőzőek, nem ve­tünk véget a gazdaságtalan és ha­nyag munkának, a munkához való felelőtlen hozzáállásnak, s az embe­rekben sem neveljük ki azt az ér­zést, hogy teljes mértékben dönthet­nek saját életükről. Reális feltétele­ket kell teremteni ahhoz, hogy min­den dolgozó és dolgozókollektíva élhessen az össznépi tulajdonban lévő termelőeszközök társtulajdono­sának jogával. Éppen ezt célozza a gazdasági mechanizmus reformja, annak a sokrétű munkának a jelen­tős része, melyet átalakításnak ne­vezünk. Az olyan erős, tapasztalt és magasan fejlett munkáskollektívák­nak, mint a leningrádi vállalatok kol­lektívái, pártszervezetei és káderei az a feladata, hogy átvegyék az átalakítás vezető erejének szerepét. A párt központi bizottságának nevé­ben szeretném a leningrádiaknak javasolni, váljanak az átalakítás ve­zető erejévé. Sok mindent kezdtünk itt, Lenin­grádban, sok mindent kipróbáltunk, kikísérleteztünk, majd elterjesztettük az egész országban Sok minden abból, amit itt próbáltunk ki, az új dokumentum alapja lett, többek kö­zött az állami vállalatról szóló tör­vény alapja is. Számos leningrádi kollektíva dol­gozik már a teljes önelszámolás és önfinanszírozás elvei alapján. Alkal­mazzák az új mechanizmus elemeit, olyan feltételek között, amikor az egész népgazdaságban még a régi rendszer van érvényben, amikor még nincs megbízható, nagykeres­kedelmi alapokon fekvő anyagellá­tásunk, amikor még csak a kezdetén van a pénzügyi és hitelrendszer áta­lakítása és csak előkészületben az árképzés reformja. Bizonyára jó lenne este elaludni a régi gazdasági rendszerben, és reggel felébredni az újban. Ilyen csodálatos változás azonban nem következik be. Valamivel el kell kez­deni. Éppen ezért ma nagy szüksé­günk van az új elvek szerinti munká­ból szerzett tapasztalatokra. Ugyan­úgy mint korábban, most is bízunk a leningrádiakban, az új feltételek közötti munkájukban. A tudományos-műszaki haladás a legkevésbé van tekintettel az egy­séges népgazdasági komplexum hagyományos ágazati megosztásá­ra, mivel megvalósítása sürgetően megköveteli minden meglévő erő konszolidálását, a társadalom szel­lemi és termelési forrásaival való merész manőverezést. A technológiai és gyakorlati szempontból kölcsönösen össze­kapcsolódó üzemek ágazati szét­szórtsága azonban mesterséges akadályokat emel a tudományos­műszaki haladás útjába és érezhe­tően fékezi azt, amivel óriási károkat okoz az ország szociális-gazdasági fejlesztése gyorsításának. A reszortszemlélet sokrétű káro­kozása elleni harc hatékony eszkö­zeivé válhatnak az új tervezési, gaz­dasági és szervezési megoldások. A leningrádiak példát mutatnak eb­ben az irányban is. Gondolok itt elsősorban a kerület és a város komplex fejlesztéséből már a múlt­ban szerzett tapasztalatokra, má­sodszor egyes leningrádi vállalatok vezetőinek rendkívül érdekes javas­latára, amelyet támogatott a kerületi pártbizottság is, ez az állami ágazat­közi termelési egyesülések létreho­zása a vegyipari és energetikai gép­gyártásban. Feltételezzük, hogy ezekben a, mondhatnánk, szocialis­ta társaságokban, melyek ipari üze­meket, kutató és tervező szerveze­teket fognak magukban foglalni, több mint százezer ember fog dol­gozni. Körülbelül 25-30 ezer ember tudományos kutatásokkal és a ter­melés tudományos előkészítésével fog foglalkozni, hogy a termékek világszínvonalúak legyenek. Ha az ilyen nagyságrendű ágazati egyesülések megfelelően kibonta­koznak, lehetővé teszik a meglevő források összpontosítását és a stra­tégiai jellegű vagy ,,technológiai ug­rások“ megvalósítását a jelenlegi tudományos-múszaki haladás leg­fontosabb irányaiban. Várható, hogy ez jelentősen megkönnyíti a társa­dalmi termelés irányításának eddig még nagyon nehézkes és merev rendszerét, mivel annak számos strukturális eleme feleslegessé vá­lik. Nyíltan kimondom, önök nem könnyű feladatot adtak a központ­nak, Jurij Filipovics Szolovjov elvtárs előterjesztette ezeket a javaslatokat. Az SZKP KB utasítást adott megfon­tolásukra. Úgy vélem, az önök ja­vaslatai nagyon perspektivikusak. Ami pedig a „műszaki és technoló­giai fordulatokat“ illeti, azt, hogy gazdaságunk megszabaduljon a béklyóktól és széles tér nyíljon meg a kezdeményezés előtt, úgy vélem, az SZKP KB Politikai Bizottsága dönt arról, hogy a leningrádiakra bíz egy ilyen kísérletet. Úgy vélem, az ágazatközi terme­lési egyesülések szervezeti formája és hatásköre megfelel az igazi, tel­jes önelszámolás és az irányítás gazdasági módszerei követelmé­nyeinek. Mindez előmozdítja a bü­rokratizmus gazdasági gyökereinek aláásását, hiszen a bürokratizmus a ma, a forradalmi átalakítás leg­rosszabb és legveszélyesebb ellen­sége. Nézetem szerint a döntés er­ről a kérdésről nem a jövő zenéje. Lehetőséget találunk már a közeljö­vőben olyan határozat jóváhagyásá­ra, amely azoknak, akik ebben az ügyben jelentős államférfiúi kezde­ményezést tettek, lehetőséget ad a megvalósításba való bekapcsoló­dásra. A gazdasági mechanizmus radi­kális reformja új, szokatlan kérdések elé állítja minden szinten a pártbi­zottságokat. Például már régen jog­gal mondjuk, hogy a párttisztségvi­selőknek végre fel kellene hagyniuk a gazdasági szakemberek helyet­tesítésével és a beavatkozással a szokásos termelő tevékenységbe. Nem létezett hatékony mechaniz­mus a gazdasági elvek szerinti gaz­daságirányításra. Csak most dol­goztuk ki és most vezetjük be őket. Hogy egy ilyen mechanizmus hiá­nyát pótoljuk, a múltban az utasítá- sos, adminisztratív módszerek útján haladtunk, ez azt jelenti, hogy a párt részéről való nyomás útján is, hi­szen a feladatokat teljesíteni kellett. Amikor kitűzzük azt a feladatot, hogy a pártszerveket mentesítjük az őket meg nem illető funkciók alól, nem arra gondolunk, hogy mentesít­jük őket a gazdasági kérdésektől. Gazdasággal a párt foglalkozott és foglalkozni is fog. Most, amikor re­formokat hajtunk végre és bevezet­jük a gazdálkodás új mechanizmu­sait, egyben át kell szervezni a gaz­daság területén folytatott pártmunka módszereit is. A pártbizottságoknak felelősséggel tartoznak a vezető tisztségeket betöltő kommunisták a gazdasági tevékenység reális áta­lakításáért, az új elvek szerinti mun­káért, a végeredményekért. Ezért minden pártmunkásnak el kell sajá­títania az új gazdasági gondolko­dást. Nem kevés eset ismert, hogy a helyi pártbizottságok a vállalatok­kal szembeni követelményeik között továbbra is az árutermelés növelé­sének és volumenének százalékos emelését helyezik előtérbe, ami lé­nyegében azt jelenti, hogy a régi hozzáálláshoz ragaszkodnak. A vo­lumen végül is megvan, de nem tartják be a szállítások terminusait, s a népgazdaságba és az üzletekbe rossz minőségű termékek érkeznek. Történik mindez azért, hogy a meny- nyiségi mutatók, melyeket mindená­ron érnek el, mindig összefüggenek azzal, hogy nem teljesítik a szállítási szerződéseket és ez megrendíti az egész gazdaságot és mindenekelőtt a termékek minőségén mutatkozik meg. Éppen az átalakítás változtat munkánk kritériumain. Hatékony­ságra van szükségünk. Ha keve­sebb traktorral vagyunk képesek több gabonát begyűjteni, s ha min­(Folytatás az 5. oldalon) újsa 4 1987. X.

Next

/
Thumbnails
Contents