Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-15 / 242. szám, csütörtök
A Szovjetunió az átalakítási folyamat elmélyítésének időszakában ÚJ szú 5 1987. X. 15. (Folytatás a 4. oldalról) den traktorhoz kevesebb fémet használunk fel, akkor az ilyen csökkenés a traktorgyártásban és a kohóiparban csak előnyös lesz. Meg kell tanulnunk, hogy a gazdasági vezetőket és a dolgozókollektívákat a szerződések teljesítésére, a magas minőség elérésére, a technika gyors korszerűsítésére, az anyagi források megtérülése meggyorsítására, a munkatermelékenység növelése gyorsítására és az alapok megtérülése fokozására orientáljuk. Éppen ez jelenti ma a gyorsítást. A másik probléma, amely érdemes a pártbizottságok figyelmére, az átmeneti időszak sajátosságaival függ össze. összefüggésben áll mindenekelőtt az ötéves terv fennmaradó három évének sajátosságaival. Ez a legnehezebb, legbonyolultabb időszak. Ezt az átalakítás kritikus szakaszának neveztem. Még csak most számoljuk fel a régi mechanizmust, a régi adminisztratív eszközöket, míg az új gazdasági ösztönzők csak most kezdenek erősödni. Ilyen időszakban a kommunistákra rendkívüli felelősség hárul. Éppen nekik kell elsőknek lenniük a feladatok teljesítéséért vívott harcban ebben az átmeneti szakaszban. A kommunistáknak kell elsőként példát mutatniuk az új módon való munka tudományának elsajátításában és a visszahúzó erők leküzdésében. Ezek az erők ebben a szakaszban fogják a legnagyobb ellenállást tanúsítani. Ne gondolják, hogy a visszahúzó erők valahol kívülünk állnak, ott vannak mindannyiunkban. E feladat teljesítése során figyelembe kell vennünk azt, amit Lenin mondott a párt számára sorsfordító időszakban, amikor alapvető fordulatot kellett végrehajtani a hadi- kommunizmus politikájától az új gazdasági politika felé. Azt mondta, ha a politika határozott változást, rugalmasságot és átgondolt átállást követel meg, akkor ezt a vezetőknek meg kell érteniük. A szilárd apparátusnak képesnek kell lennie a legkülönbözőbb manőverekre. Ha azonban az apparátus határozottsága megcsontosodottsággá válik, ha akadályozza a változásokat, akkor a harc elkerülhetetlen. Ezért minden erőt arra kell fordítani, hogy feltétlenül elérjük céljainkat, elérjük az apparátus teljes alárendelését a politikában. Kizárólag így vethetjük fel a kérdést ma, fejlődésünk fordulatot jelentő szakaszában is. A pártpolitika következetes megvalósítása korunk legfontosabb feladata. Ez pedig feltételezi a tömegek kezdeményezésének következetes feltárását, valamint a demokráciának és a nép önkormányzatának széles körű fejlesztését. El kell mondanom, hogy a nép őszintén igyekszik részt venni a megújulás minden folyamatában. Kádereink viszont nem tudnak lépést tartani az emberek ilyen törekvéseivel A Balti Üzemben az egyik munkás ezt mondta: ,,Mihail Szergeje- vics, egyetértünk azzal, hogy az első szakasz befejeződött. Mindent megvitattunk, megtárgyaltunk, sok szó hangzott el. Most az kell, hogy a központ határozottan dolgozzon.“ Ez helyes gondolat. Eljött a határozott akciók, a fordulatok ideje. Elvtársak, október küszöbén Lenin itt Razlivban írta az Állam és forradalom című kitűnő munkáját. Gondolatai, melyek a szocialista államiság elméleti alapjává lettek megbonthatatlan egységben a népi önkormányzattal, óriási jelentőségűek mai munkánk számára is. Nem részleges javításokkal, nem félmegoldásokkal, hanem - ahogy Lenin fogalmazta meg a gondolatot - egyedül a demokrácia teljes mértékű fejlesztésével lehet a gyakorlatban biztosítani az ilyen fejlődés sokoldalú eszközeit. Ezek kipróbálása a gyakorlatban korunk fölöttébb fontos követelménye. Éppen az SZKP áll a most széles körűen kibontakozó folyamatok forrásainál. Ma mindenki látja, hogy ezek erősödnek, növekszik hatásuk és mélységük, kihatnak a társadalmi viszonyok egész komplexumára, az élet minden területére és elsősorban természetesen magának a pártnak az életére. A központi bizottság júniusi plenáris ülésén beszélnem kellett egy nyugtalanító tendenciáról - több pártszervezet lemaradásáról a meghatározó irányvonal, a demokratizálás dinamikus folyamatai mögött, melyek társadalmunkban fejlődnek. Országunk pártszervezeteiben egyre határozottabb az igényesség légköre, növekszik a felelősség a munkáért. Szilárdul az átalakítás társadalmi folyamatainak pártvezetése. Ennek ellenére az SZKP előtt ma egyre sürgetőbben merült fel a kommunisták élcsapatszerepe növelésének, minden pártszervezet, párt- bizottság harciassága fokozásának problémája. Ez szokásos megfogalmazásnak tűnik, de napjaink életének drámaisága rejlik mögötte. A tapasztalatok arra tanítanak, hogy a valóban forradalmi tettek és a párt forradalmi munkája elképzelhetetlen a kitartás, önfeláldozás és bátorság nélkül a harcban mindaz ellen, ami akadályozza további haladásunkat. Be kell azonban ismerni, a pártban távolról sem értette meg mindenki, hogy az átalakításban példával kell elöljárnia minden kommunistának, hogy számára megengedhetetlen a várakozó álláspontra való helyezkedés, a kívülálló megfigyelő álláspontja. A kommunista abban is különbözik másoktól, hogy személyes érdekeit alárendeli a párt, az egész nép érdekeinek. Ahhoz, hogy az átalakítás erőt gyűjtsön, az kell, hogy minden párt- szervezet sajátja legyen a harciasság, offenzivitás, a hiányosságokkal, minden elavulttal és a formális munkával szembeni türelmetlenség. A kommunisták aktív kiállására és határozott tetteire van szükség. önök már bizonyára megértették, hogy lényegében minden beszédem egy témáról szól: a pártnak aktívabbnak kell lennie minden szinten, minden területen. Nem szabad megengednie a lemaradást az átalakításban, az új, rendkívül fontos szakaszban az átalakítás élére kell állnia. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a pártalapszervezetek előtt ma különleges, mondhatnám, rendkívül fontos feladat áll. Számunkra nagyon fontos, hogy az ország irányításának mechanizmusa, minden terület, de elsősorban a gazdaság működésének új elvei, ne mondjanak csődöt, mivel ezt az átalakítás minden ellenfele annak diszkreditálásá- ra használná ki. Itt sok minden attól függ, hogyan vannak az emberek felkészülve az új feltételekre, milyen a hangulat a kollektívában, hogyan van megszervezve az emberek tájékoztatása az átalakítás problémáiról. Nem általánosságokban, hanem figyelembe véve a város, a járás vagy a dolgozókollektíva sajátos feltételeit. Teljesen világos, hogy nem érünk el a pártalapszervezetek munkájában egy magasabb szintet, ha nem fogunk róluk rendszeresen gondoskodni, és nem nyújtunk nekik segítséget. Ezzel összefüggésben szeretnék néhány szót szólni a járási és a városi pártbizottságokról. Segíteniük kell az alapszervezeteket. A járási és a városi bizottságoknak az átalakításon végzett mindennapi munkájuk súlypontját a dolgozókollektívákba kell átvinniük, s eközben a párt- alapszervezetekre kell támaszkodni. Elég volt már az üldögélésből a dolgozószobákban, a rezidenciákban, melyek az utóbbi évtizedekben épültek. Ezeket is meg kell nyitni, hogy a pártbizottságokon, a járási végrehajtó bizottságokon élénk legyen a mozgás. Az ország forr, az országnak gondolatokra, tettekre, vitára van szüksége, ugyanakkor a dolgozószobákban békesség, parketták, szőnyegek és kiírások, ki kit hol fogad... Képzeljék el, ha ilyen órarend szerint csinálnák a forradalmat! A járási és a városi bizottságok az átalakítás olyan előretolt állásai, amelyek a legközelebb állnak az emberekhez és a pártalapszerveze- tekhez. A párt mai erőfeszítéseinek végeredményei sokban függenek attól, mennyire fognak ügyesen, átgondoltan és új módon dolgozni. El kell mondanom - s ez megnyilvánul a sajtóban - ezt látom az országban tett útjaimon, a városi és a járási pártbizottságok munkájának megismerése során, hogy számos városi bizottság már új életet él. Ez örömmel tölt el, elvtársak. De ez még távolról sincs így mindegyikben. Hiszen éppen egyes járási bizottságokban hangzottak el figyelmeztető szavak az aktív kommunisták és pártonkívüliek címére, akik új gondolatokkal jöttek a pártszervekhez, mit kellene tenni. Azt mondták nekik: Várjatok. „Fent" még nem döntöttek, hogyan is lesz az átalakítással. Egyelőre várunk. Aki várt, sok időt vesztett. Az viszont, aki azonnal bekapcsolódott a megújulás folyamatába, már erőt gyűjtött és úgy dolgozik, ahogyan kell. Emlékezzenek csak, két évvel ezelőtti találkozónkon azt mondtam, mindenkinek lehetőséget kell adni a megváltozásra. Nem foszthatjuk meg ettől a lehetőségtől sem a vezetést, sem az egyszerű dolgozót, sem a munkást vagy értelmiségit, mindenkinek lehetőséget kell adni álláspontja átgondolására és kidolgozására, hogy az meggyőződésévé váljon és tetteivel valósíthassa meg. Két és fél év, úgy vélem, elég hosszú idő a forradalmi szakaszban, amikor minden gyorsan halad és fejlődik. Türelmesek, demokratikusak voltunk, ha valaki meg akart változni, már megtehette ezt. De azoktól, akik állandóan kivárnak, nyilvánvalóan semmit sem lehet várni. Gondolok itt azokra, akik a dolgozókollektívák, a járások és városok élén állnak. Ezt a kérdést is demokratikus módon kell megoldani. Ezért a központi bizottság júniusi ülésén úgy döntöttünk, az év végén megtartjuk a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi, a kerületi, a körzeti, a városi és a járási pártbizottságoknak a plenáris üléseit, és ezeken megvitatjuk az illetékes bizottságok elnökségeinek jelentését az átalakítás irányításáról. Ugyanerről a kérdésről jelentést kell előkészíteni a pártalapszervezetekben azokban a bizottságokban, melyeket nem az idén választottak meg. A központi bizottság nagyon sokat vár ezektől a gyűlésektől és ülésszakoktól. Arról van szó, hogy mindenütt mélyrehatóan elemezzék az átalakítást, igényesen értékeljék a választott pártszervek és titkárok tevékenységét, megoldják az aktuális káderkérdéseket. Jól tudjuk, a sikerről nem valamiféle szervezési machinációk döntenek, s távolról sem a bürokratikus találmányok. Egyedül az emberek döntenek, pártosságuk, hozzáértésük, kultúrájuk és emberiességük. Ezekre a tulajdonságokra feltétlenül mindenkinek szüksége van, azoknak pedig, akik az irányításban dolgoznak, kétszeresen is, a pártmunkásoknak háromszorosan. A XVII. pártkongresszus, a központi bizottság januári és júniusi plenáris ülése után a kádermunkában sokat változtattunk. Tudom, hogy a káderkérdéseket a pártszervekben és a tanácsi szervekben, a társadalmi szervezetekben a demokratizálás és a nyilvános tájékoztatás követelményeit figyelembe véve kezdték megoldani Leningrádban is. Beszéltek nekem erről ma a munkások a Balti Üzemben is. De még sokkal többet kell tenni azért, hogy megtanuljuk észrevenni azokat az embereket - megtalálni és a tisztségekbe kinevezni őket -, akik Lenin szerint másoknál több friss erővel, közvetlenséggel, meggyőződéssel és őszinteséggel rendelkeznek. Gondolkodjanak el, elvtársak, e szavak felett! A pártmunkás tulajdonságaitól, melyekről Vlagyimir lljics is beszélt, nagyon idegen az önteltség, amely még ma is megnyilvánul és komolyan akadályozza az átalakítás folyamatát. Igaz, megtanultak már legalább külsőleg illedelmesebben, udvariasabban viselkedni. Ezzel együtt az önteltség nem lett kevésbé visszataszító, káros és veszélyes. Ezt a veszélyt kell mindenekelőtt tudatosítani a jelenlegi káderpolitika megvalósítása során, és még csak lőtávolságnyira sem szabad a pártmunka közelébe engedni az öntelt, alacsony kultúrájú, felfuvalkodott embereket, akik nem szeretnek az emberekkel dolgozni. Az átalakításnak, a fejlődő szocializmusnak tehetséges és magas erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező káderekre van szüksége, akik odaadóan viszonyulnak a társadalom forradalmi megújításának gondolatához és közel állnak az emberekhez. Tegnap szóba került ez, amikor a leningrádiakkal beszélgettem. A pártszervezetek elsőrendű feladatává kell válnia a káderek keresésének és a tisztségekbe való kinevezésének, politikai képzésének, támogatásának, ha kell, a káderek védelmének is, beleértve a pártonkívüli kádereket is. Az átalakítással összefüggésben növekednek a káderekkel szembeni követelmények. A vezető dolgozókat értékelnünk kell, nem szabad figyelmen kívül hagynunk munkájukat. Egész társadalmunknak, a dolgozóknak szükségük van rájuk. Az önelszámolás elvére áttérő minden dolgozókollektíva fokozott mértékben érdekelt abban, hogy élére tehetséges káderek álljanak. És természetesen az kell, hogy ilyen emberek vezessék a járási pártszervezeteket és az állami szerveket is. Az átalakítás során nagy reményeket fűztünk és fűzünk a kritika és az önkritika fejlesztéséhez, mint a társadalom megújításának jelentős eszközéhez. Az elmúlt időszakban a nyilvános tájékoztatás feltételei között bizonyos élettapasztalatokra tettünk szert. Új problémák is felmerültek. Például a káderek egy részénél bizonyos zavart keltett annak a kritikának a fellendülése és ereje, amelynek ma ki vannak téve a negatív szociális jelenségek, gazdaságunk lemaradó szakaszai, a különböző szervezetek és központi hivatalok tevékenységében felmerülő hiányosságok és tévedések. Az erősödő kritikában tévedések is felmerülnek? Igen, elvtársak, ^előfor- dulnak. Mégis úgy vélem, a fontosat kell látni. A kritika és az önkritika fokozódásában dolgozóink növekvő öntudatának, politikai felelősségének és társadalmi aktivitásának megnyilvánulását kell látni. Harcoltunk és továbbra is harcolni fogunk a demagógia legkülönbözőbb megnyilvánulásaival, a szélsőségekkel, az egyoldalú kritikával, de nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni általuk és - ahogyan mondani szokás - letéríteni az útról, nem engedünk a tiltás kísértésének. Kádereinknek minden szinten meg kell tanulniuk számításba venni a tömegek hangulatát, amelyre, mellesleg, átgondoltan hatni kell. Egyszer s mindenkorra tudatosítaniuk kell, hogy az emberekkel folytatott párbeszédben csak egyetlen módszer elfogadható, a meggyőzés módszere; csak egyetlen forma lehetséges, az egyenjogú párbeszéd. Tanulni kell, meg kell mindezt tanulni, de nem szavakban, hanem a valóságban. Sajnos, ez nem mindenkinek és mindig sikerül, főleg nem azonnal. Ilyen megnyilvánulások a leningrádi pártszervezetben is vannak. Úgy vélem, maga a gyakorlat vezeti a leningrádi kommunistákat és a sokezres ideológiai aktívát annak felismeréséhez, hogy feltétlenül hatékonyabbak és eredményesebbek az emberek meggyőződésére ható formák és munkamódszerek, amelyek a dolgozók széles körű tájékoztatásán, a közvéleményért vívott aktív harcon alapulnak. Valamit már tettek ezért. A kor jellemzőjévé vált az átalakítás számos problémájának nyílt megvitatása, a dolgozók aktív részvétele a lakásépítés és a kulturális létesítmények építése terveinek kialakításában, az oktatási rendszer, a kultúra és egészségügy, a kereskedelem, a közlekedés és a közétkeztetés fejlesztése megtervezésében, a szociális-gazdasági fejlődés további problémáinak megoldásában. A leningrádi tömegtájékoztató eszközök is képesek voltak előrelépni. Gyakrabban jelennek meg bennük érdekes írások a pártszervek, a tanácsok és a dolgozókollektívák tevékenységéről. A leningrádi televízióban és rádióban növekedett az egyenes adások aránya, lényegében jó színvonalat ért el az operatív tájékoztatás a város és a kerület életéről. Emellett számos adást érdeklődéssel figyelnek az egész ország nézői. Úgy mondanám, hogy mindebben aktívan vesz részt a leningrádi értelmiség nagy csoportja, amely - mint erről meggyőződhettem első, de mindenekelőtt mostani utamon - szilárdan kiáll az átalakítás gondolata mellett, minden erejét, tehetségét arra fordítja, hogy győzzön az átalakítás. Elvtársak, közösen kell elsajátítanunk a demokrácia kultúráját, melynek fejlődésétől függ az átalakítás sorsa. Itt megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az ifjúságnak. Tanulmányozni és alakítani kell véleményét, érdekeit és igényeit. Nincs jogunk arra, hogy egy percre is megfeledkezzünk az ifjúságról. Az átalakítás aktív erejét, a fejlődő szocializmus jelenét és jövőjét látjuk benne. Most kezdünk készülni a 19. országos pártkonferenciára, amely a központi bizottság júniusi ülésének döntése alapján a jövő évben valósul meg. Kötelességünk a konferencián előterjeszteni a pártmunka, az átalakításért vívott küzdelem új tapasztalatait. Elvtársak, a történelmet milliók alakítják. A valódi politika ott kezdődik, ahol a milliók aktívan tevékenykednek. Több szocializmust a gyakorlatban - ez a politika megfelel a szovjet társadalom minden osztálya és szociális rétege sürgető érdekeinek. Nem számítunk ezen a téren könnyű győzelmekre. De hiszen pártunkat azért nevezik forradalminak, mivel nem fél a nehézségektől és nem adja meg magát. A párt következetesen betartja a meghatározott irányvonalat, továbbra is folytatja az átalakítást és az azt fékező mechanizmus felszámolását. Ebben a valóban forradalmi munkában méltó hely illeti meg a leningrádi dolgozókat, a leningrádi kommunistákat. Sok sikert kívánok önöknek, elvtársak, egész munkájukhoz. Az SZKP Központi Bizottsága nevében is/nételten szívélyesen köszöntőm önöket a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója előtt, ez a forradalom itt kezdődött a Néva menti történelmi városban. Az SZKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy Lenin városának, Október városának dolgozói a forradalmi átalakítás első soraiban fognak haladni! Az SZKP KB főtitkára kedden az Ordzsonikidze hajógyár munkásaival beszélgetett (Telefoto: CSTK)
