Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-15 / 242. szám, csütörtök
Mihail Gorbacsov beszéde a leningrádi pártaktíva előtt új szú 3 1987. X. 15.^ A Szovjetunió az átalakítási folyamat elmélyítésének időszakában (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden Leningrád ban, a Szmolnij történelmi épületében rendezett pártaktíván beszédet mondott: Szívélyesen üdvözlök minden le- ningrádit, üdvözlöm önöket az SZKP Központi Bizottsága nevében. Őszintén üdvözlöm a párt érdemes tagjait, az élenjáró munkásokat, a polgárháború és a nagy honvédő háború veteránjait, a legjobb dolgozókat, a leningrádi értelmiség képviselőit és az egész párt-, állami, gazdasági, szakszervezeti és Komszo- mol-aktívát. Szeretném megköszönni azokat a szavakat, amelyek itt hangzottak el és amelyekből kitűnt, hogy a léningrádiak határozottan támogatják pártunk, az SZKP Központi Bizottsága, a Politikai Bizottság és a szovjet kormány tevékenységét. örömmel tölt el, kedves elvtársak, hogy ezekben a napokban, Október 70. évfordulójának előestéjén önök között lehetek. Itt-tartózkodásom valóban nagy örömet okozott nekem és megelégedéssel töltött el. A számos beszélgetés során kiéreztem, hogy Leningrád lakossága körében jó a hangulat. A beszélgetések során szerzett legfontosabb tapasztalat az, hogy az átalakítás az önök városában és kerületében lendületet vesz és a léningrádiak eltökéltsége egyre nő. Az elmúlt két év során kezdeményezőbbek lettek. Az emberek kezdenek büszkék lenni, saját országukban, városukban és kerületükben gazdáknak tartják magukat. Ez jelentős változás. Remélem, hogy ez a tudat a léningrádiak körében általános lesz, ami, mint a közös történelmünkből és Lenin városának történelméből is ismeretes, döntő tényező. Az ember az átalakítás főszereplője. A lélekben erős, magabiztos, a politikában bízó és az ügyet ismerő ember vitathatatlanul azon hatalmas feladatok sikeres megoldásának garanciája lesz, amelyek a társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában, úgy mondanám, szocialista államunk történelmének sorsfordító időszakában állnak előttünk. És ebből a szempontból a le- ningrádiak mély benyomást tettek rám. Itt, a Szmolnij fehérmárvány-ter- mébenv amely az 1917-es év októberi napjainak szent emlékét őrzi, bizonyára mindnyájan nagy megin- dultságot érzünk. Vlagyimir lljics Lenin tudatában volt annak, hogy a felkelés halogatása a halállal egyenlő, ezért október 25-re (november 7-re) virradó éjszaka ide, a forradalom vezérkarába jött. Innen, a Szmolnij- ból hangzottak el szavai: A forradalom, amelynek szükségszerűségéről a bolsevikok mindig beszéltek, valósággá vált! Innen indult el október az egész országba és gondolatai innen terjedtek el az egész világba. Az októberi forradalom hatalmas, vezető ereje a munkásosztály volt. Első soraiban rendíthetetlenül harcoltak a petrográdi proletárok. Három orosz forradalom kezdeményezői voltak, a munkásosztály hangulatának, szükségleteinek és céljainak érzékeny barométerét jelentették. Lenin épp róluk mondta: A petrográdi munkások az oroszországi munkásoknak csupán kis részét alkotják. De a munkásosztály és Oroszország összes dolgozóinak egyik legjobb, legfejlettebb, legöntu- datosabb, legforradalmibb csapata a petrográdi proletariátus, amely a legkevésbé ad az üres frázisra, a burzsoázia jellemtelen beképzeltségére, és ijesztgetéseire. A munkásosztály vezetője és mindannak a megszemélyesítője, ami a nemzetben élő és becsületes, a lenini párt volt. Oroszország dolgozóit harcba vitte a régi világ ellen. Október napjaiban, a szocializmus építésének egész úttörő szakaszában a párt volt a szovjet társadalom politikai, eszmei és erkölcsi élcsapata és az ma, az átalakítás mostani mindennapjaiban is. Az októberi felkelés előestéjén Lenin azonnali akcióra szólított fel és azt írta: A bolsevikok pártjának becsülete a tét. Védelmezni a párt becsületét és tekintélyét nemcsak a helyes politika kidolgozását és meghirdetését jelenti. Jelenti a bátor és rendíthetetlen tetteket, a kitűzött célok kitartó megvalósítását, az adott ígéretek beváltását. Ezt a lenini hagyományt mindvégig megtartotta a leningrádi pártszervezet, amelynek története a Lenin által vezetett első marxista köröknél kezdődik. Az első párttagkönyvet, amelyet Vlagyimir lljicsnek 1917 áprilisában adtak át, a legendás Viborgi negyed bolsevikjai állították ki. Leningrád és lakói őrzik emlékezetükben azoknak a rendíthetetlen párttagoknak a nevét, akik bolsevik szavakkal és tettekkel készítették elő a szocialista forradalmat és felbecsülhetetlen mértékben járultak hozzá győzelméhez és az új élet építéséhez. Leningrád mérhetetlenül hozzájárult a szocializmus szilárd ipari bázisának kiépítéséhez. A feladatok újszerűsége alkotó hozzáállást követelt zók és a leningrádi pártszervezet játszik államunk életében és a párt által kitűzött változások megvalósításában. Akkor, 1985 tavaszán intenzíven kerestük az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsításához vezető utakat. Elmondható, hogy ennek a keresésnek az eredményeitől függött a szocializmus sorsa. Moszkvában sor került a Proletarij városkerület dolgozóival való találkozóra és azt követte a leningrádi szolgálati út. Emlékszem, milyen tömören, ugyanakkor rendkívül pontosan fejezték ki a leningrádi munkások azokat a várakozásokat, amelyek társadalmunkban a központi bizottság áprilisi plenáris ülésén hozott határozatoknak köszönhetően születtek: következetesen kell folytatni mindazt, meg teljesítésükhöz, s a leningrádi- ak új utakat kerestek a technikában, a gazdaságban és a termelés szervezésében is. A Marx Károly Üzem dolgozóinak első kezdeményező terve, a Szev- kabel vállalat dolgozóinak első műszaki, ipari, pénzügyi tervei, a Névai Lenin Gépipari Üzem első önelszámoló brigádjai, a Krasznij Viborzsec üzemben a szocialista versenyről szóló egyik első szerződés, amelyhez később kollektívák ezrei csatlakoztak - mindez örökre a szocialista gazdálkodási módszerek részévé vált. Lenin városa a nagy honvédő háború idején a kitartás, a bátorság és a győzni akarás jelképe lett. A blokád 900 napja feltárta mindazt, ami az emberekben a legfontosabb és legnemesebb volt, feltárta képességüket a hősi tettek végrehajtására és arra, hogy az élet nevében feláldozzák magukat. A Piszkarjovói temetőben léningrádiak ezrei vannak eltemetve. A szülőhaza mindörökre őrizze nyugalmukat, ez a szomorú emlék mindörökre maradjon meg szívünkben! A léningrádiak hőstette a szovjet nép hazafiasságában rejlő kimerít-, hetetlen erő legjobb bizonyítéka. Az egész ország óvta az élet fonalát, amely a Ladogán keresztül vezetett. A harcoló Leningrád azzal segítette az egész országot, hogy beléje oltotta a győzelembe vetett hitet, és mi kitartottunk és győztünk. Ma őszinte hálánkat fejezzük ki a párt érdemes tagjainak, a forradalmi események, a polgárháború és a nagy honvédő háború résztvevőinek és az ötéves tervek élmunkásainak. Megérdemlik azt. Ezeket a szavakat mindazokhoz címzem, akik itt jelen vannak, és akik már nem lehetnek közöttünk. Az önök hősi tetteit és áldozatos munkáját a haza és a párt sosem felejti el! Az SZKP Központi Bizottsága nagyra értékeli a léningrádiak példa- mutatását abban a nehéz és felelősségteljes munkában, amelyet átalakításnak nevezünk. Több mint két évvel ezelőtt ebben a teremben tárgyszerű és tartalmas beszélgetést folytattam önökkel azokról a problémákról, amelyek országunk előtt álltak a szocializmus fejlődésének új történelmi szakaszában. Ez volt az első szolgálati utam azt követően, hogy a központi bizottság döntése értelmében az SZKP KB főtitkárának tisztségével megbíztak. A választás nem véletlenül esett Leningrádra. Az a szerep határozta meg, amelyet Leningrád, a város munkásosztálya, a leningrádi dolgoamit elkezdtünk, s nem szabad megengedni, hogy a szavak és a tettek ne egyezzenek. Ezeket a szavakat ma, a leningrádiakkal való találkozók során is hallhattam. A központi bizottságnak címzett bölcs követelés volt ez, amely akkor politikai parancsként hatott. Egyben a bizalom megszavazása volt a pártnak abban az időben, amely a dolgozók számára nehéz volt, akkor, amikor a szovjet társadalom életében a válság előtti jelenségek mutatkoztak meg. Az elmúlt napokban már beszéltem arról, mit sikerült tennie a pártnak és a központi bizottságnak a nép által adott megbízatás teljesítéséért, és arról is szóltam, mi az, amit még nem, de ami halaszthatatlan lépéseket követel. Ennek ellenére szeretnék szólni legalább néhány szót a legfontosabbról. Az azóta eltelt idő feljogosít bennünket arra, hogy bizonyossággal kijelentsük: az akkor jóváhagyott elvi döntések helyesek voltak. A megválasztott út helyes és megfelel az élet követelményeinek. A léningrádiak ezt ma ismét megerősítették. A XXVII. pártkongresszus ezt az utat pontos stratégiává, olyan indokolt akcióprogrammá munkálta ki, amely elnyerte a nép többségének támogatását. Az áprilisi plenáris ülés és a XXVII. kongresszus irányvonalát folytatta a központi bizottság januári és júniusi ülése. Ez a két ülés megindokolta a forradalmi átalakítás koncepcióját és szilárd, gyakorlati alapokra helyezte. Az áttörés időszakában vagyunk, amikor az átalakításnak be kell hatolnia életünk minden területére, az anyagtól egészen a szellemi szféráig. Erre a szakaszra az átalakítás folyamatainak elmélyülése jellemző, s az, hogy ezekbe a folyamatokba a dolgozók milliói, egész hatalmas országunk bekapcsolódik. Ezért mindnyájunk részéről az eddigieknél is nagyobb állampolgári bátorságra, igazi szorgalomra, összes fizikai és szellemi erőnk bevetésére szükség van. Épp erre kell összpontosítanunk figyelmünket, elvtársak, s következetesen kell tartanunk magunkat Lenin hagyatékához és Október hagyományaihoz! A leningrádiakkal tartott találkozók és beszélgetések során az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a szovjet emberek mindezt tudatosítják és készek megtenni mindent azért, hogy az átalakításnak ebben a komoly szakaszában felmerülő feladatokat eredményesen megoldjuk, legyenek azok bármennyire bonyolultak és nehezek, legyenek bármennyire újszerúek. A párt az átalakításhoz az energiát valamennyi láncszeméből meríti - a legfelsőbb, a középső és az alapláncszemekből egyaránt, ahol 3z átalakítás sorsáról közvetlenül döntenek. A párt az élcsapat társadalmi funkcióját tölti be, s ez elválaszthatatlan a társadalmi fejlődés problémáinak megvitatása, a szükségleteknek megfelelő új gondolatok megfogalmazása során játszott alkotó, kezdeményező szerepétől. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a pártnak rövid időn belül sikerült számos területen létrehoznia az átalakítás és a gyorsítás új elméleti, koncepciózus rendszerét, elméletét és gyakorlatát, amely szerint alakítjuk bel- és külpolitikánkat, figyelembe véve az új realitásokat. Amikor ezt a nyitott, dinamikus, megújulásra és fejlődésre képes rendszert kialakítottuk, a múltban szerzett, az idők próbáját kiállt tapasztalatokra és mindenekelőtt a lenini módszertanra támaszkodtunk, annak megértésére, amivel Lenin járult hozzá a szocializmus elméletéhez és gyakorlatához. Az új gyakorlati tapasztalatok, amelyeket a párt folyamatosan megvitat és általánosít, az új elméleti következtetések alapját képezik, s ez pedig a gazdasági, állami és szociáliskulturális építés új problémáinak feltárásához és felvetéséhez vezet, s akárcsak korábban, most is megköveteli a marxista-leninista elmélet további intenzív fejlesztését, az egész társadalmi gondolkodás aktivizálását. Ma sokkal inkább, mint korábban bármikor, szükségünk van társadalmunk valamennyi haladó alkotó erejének széles körű és mélyreható integrációjára. Másként az átalakítás problémáit és feladatait nem oldjuk meg és nem teljesítjük a szovjet társadalom minőségileg új fejlődési szintre emelésének feladatát. Ezt csak a párt teheti meg, lenini pártunk, amely összefogja a társadalom összes erőit. Pártunk azáltal erős, hogy hatalmas szervezeti-politikai és intellektuális potenciállal rendelkezik. Országunk több mint 19 millió kommunistája 442 ezer alapszervezetben, 520 ezer részlegszervezetben és 730 ezer pártcsoportban tömörül. Ezek gyakorlatilag minden vállalatnál, minden építkezésen, minden szovhozban, kolhozban, tudományos intézetben, iskolában és közigazgatási szervben tevékenykednek, s ezáltal kihatnak a társadalom életének minden területére. Október pártja magára vállalta a történelmi felelősséget az önmaga által fejlesztett forradalmi változások sorsáért és e változások élére állt. A „fékező mechanizmus“ felszámolása, a társadalom életének minden területén felgyülemlett negatívumok leküzdése, a sok dolgozónkat sújtó szociális közömbösség felszámolása és az átalakítás visszafordíthatatlanságát biztosító szilárd garanciák kialakítása - mindez ma a párttól, akárcsak 70 évvel ezelőtt, szilárd politikai akaratot, vasfegyelmet, kezdeményező, alkotó és bátor gyakorlati tetteket követel meg. A párt önmagánál kezdte a forradalmi átalakítást. Az új politikai gondolkodásmódhoz tartja magát, a gyakorlatban valósítja meg az átalakítás koncepcióját és ugyanakkor tökéletesíti munkájának formáit és módszereit, minden rendelkezésére álló olyan eszközt, amelyekkel hathat a társadalmi élet különböző szféráira. Eközben nem szabad megfeledkezni a legfőbb dologról, nevezetesen arról, hogy a párt minden egyes pártbizottság tevékenysége által, minden kommunista szavaival és tetteivel harcolja ki vezető szerepét. Látjuk, hogy az utóbbi időben jelentősen változik számos párt- bizottság és -szervezet tevékenysége. Energikusabban és határozottabban kezdtek dolgozni, kapcsolatuk az emberekkel szilárdabb és sokrétűbb. A pártszervezet életében egyre nagyobb teret nyer a demokratizmus, a nyílt politika, a kritika és önkritika, s olyan légkör alakul ki, amelyben a kommunisták érdeklődéssel veszik ki részüket az átalakítás feladatainak teljesítéséből. A párt kompromisszumokat nem tűrő harcba kezdett a negatív folyamatok és jelenségek ellen, s tevékenységében határozottan megszabadul azoktól, akik foltot ejtettek a párttag becsületes és tiszta nevén és durván megsértették a szocialista erkölcsi normákat. De távolról sem minden pártszervezet találta meg helyét az új feladatok teljesítésében. Néhány közülük lemaradozik az átalakítás, az emberek gondolkodása mögött, s egy részük egyszerűen hátul kullog, pedig elöl kellene járniuk. Ez aggaszt bennünket, mivel a pártszervezet helye valóban elöl van. Most, amikor a gyakorlati politika folyamatai kerülnek előtérbe, kivétel nélkül minden pártszervezetnek aktívan kell eljárnia mindennapi tevékenységében és reális változásokra kell törekednie az átalakítás minden szakaszán. És itt felmerül a párt- szervezetek által végzett tevékenység objektív értékelését lehetővé tevő kritériumok problémája. Már szóltunk róla és szeretném ismét megerősíteni, hogy ezentúl mindenki számára egyetlen kritérium érvényes a káderek, a kommunisták, a pártszervezetek értékelésében, mégpedig az, miként állnak hozzá az átalakításhoz, és hogyan segítik elő a feladatok teljesítését. Minden egyszerű és világos. így kell ehhez hozzáállnunk. Lehet, hogy még egy dologról említést kellene tennem: a sokéves gyakorlat megtanított bennünket arra, hogy biztonsággal kezeljük a termelés, a beruházások növekedését kifejező számokat és más gazdasági mutatókat. Ezt a hozzáállást észrevettem megérkezésem után, a leningrádiakkal, a vezetőkkel folytatott beszélgetéseim során. De elvtársak, ezek a számok számunkra nem öncélúak. Minden esetben tudni kell az egyértelmű választ arra a kérdésre, milyen viszonyban van ezeknek a számoknak a dinamikája a dolgozók életszínvonala reális növekedésének folyamatával, munka- és életkörülményeik javításával, a szellemi és kulturális élet intenzitásának növekedésével, a rend és a fegyelem javításával. Ez a párt- szervezetek tevékenységének végső eredménye. Más szóval, a gyakorlatban kell megtanulni, hogy szüntelenül az embert, az átalakítás szociális eredményeit tartsuk szem előtt, hogy emberi dimenziókban értékeljük minden egyes lépésünket ezen az úton, s ennek megfelelően értékeljük tevékenységünket. Amint azt az átalakítás mindennapos gyakorlata bizonyítja, nehéz dologról van szó, s egyszerre, az összes pártbizottság számára nem sikerül minden. Annál inkább fontosabb volt számunkra ezekben a napokban, hogy meggyőződhettünk róla, a leningrádi kommunisták, a pártmunkások és az aktíva is komolyan hozzáfogott a pártszervezetek tevékenységének tökéletesítéséhez, s munkájukban a dolgozók, a dolgozókollektívák életének aspektusai kezdik elfoglalni a legfontosabb helyet. Bár ezek nem túl nagy változások, mégis örömmel töltenek el bennünket. Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a kormány elé terjesszük Leningrád és az egész kerület fejlesztése távlati tervének javaslatát. Ennek megfelelően folyik az SZKP KB és a Minisztertanács határozatának az előkészítése, amely határozat Leningrád város és a leningrádi kerület fejlesztésének 2005-ig szóló általános tervét foglalja magában. Számolunk a gazdaság, a szociális szféra és a kulturális építés problémáinak szerves összekapcsolásával. Továbbra is növekedni fog a régió tudományos-műszaki és ipari potenciálja, fejlődni fog az élelmiszerellátás saját bázisa. Leningrád- ban és a kerületben a gyermekintézményekkel szembeni igények teljes kielégítése 1990-re várható, s 2000- re minden családnak önálló lakása vagy családi háza lesz. Azzal számolunk, hogy a város és a kerület területén ésszerűen lesznek elosztva a lakosság munkájával, életével és pihenésével összefüggő létesítmények. Ugyancsak számolunk a város és a kerület falvainak építészeti fejlesztésével, miközben meg kívánjuk őrizni a történelmi hagyo(Folytatás a 4. oldalon)
