Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-14 / 241. szám, szerda
Közvélemény és ökológia ........................................ KO MMENTÁLJUK Nem bízzák a véletlenre Találó mondás, hogy a száján keresztül fejik a tehenet, hiszen amilyen a takarmány, olyan az állatok termelékenysége. Ha egészséges az állatállomány, akkor a megfelelő összetételben és mennyiségben juttatott eleség kedvezően hat a tejtermelésre, a súlygyarapodásra és a tenyészállatok szaporaságára. Ezért most, amikor még van lehetőség a takarmánykészlet gyarapítására, minden mezőgazdasági vállalatnál arra kell törekedni, hogy ami megtermett, a lehető legjobb minőségben kerüljön elraktározásra. Ha ebből a szempontból értékeljük a takarmányalap feltöltését, azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági vállalatok túlnyomó többségében a mennyiség mellett a minőségre is ügyelnek. Alaposan felmérik, hogy az állatoknak mennyi és milyen összetételű takarmányra van szükségük. Tudatosítják, hogy az állatok gyomra csak meghatározott meny- nyiségü tömegtakarmányt képes befogadni, ezért arra törekszenek, hogy növeljék az eleség tápértékét. Ha ez sikerül, akkor az állattenyésztésben nem lesz gond az értékesítési feladatok teljesítésével. Ellenkező esetben a termelékenység csökken, az állatok szervezete legyöngül. A mezőgazdasági vállalatok augusztusi és szeptemberi járási értekezletein többször elhangzott, hogy a rosszul táplált állatok közül sok elhullott. Sokan javasolták, hogy előtérbe kell helyezni az energiában gazdagabb takarmányok termelését. A magyarországi tapasztalatok alapján például az ekecsi (Okoč), a vásárúti (Trhové Mýto) és a légi (Lehnice) szövetkezetben vegyesen vetett cukorcirokot és siló- kukoricát termelnek silózásra. A termesztési módszerek különböznek, de a hektárhozam mindenütt nagy. Viszont felmerült a kérdés, hogy a másodnövényként vetett cirok-silókukorica keveréket miként tárolják. A szakemberek javasolják, hogy a szárazanyag tartalom növelése céljából kukoricaszárat kell keverni az ilyen silóhoz. Számos mezőgazdasági vállalatnál a silókukoricát és a takarmánycirkot hüvelyesekkel keverve tartósítják, illetve etetik. A mezőgazdasági szakemberek még soha nem foglalkoztak ennyit a silótakarmányok legmegfelelőbb összetételének meghatározásával és a tárolási módszerek tökéletesítésével. A vélemények megegyeznek abban, hogy a tárolókat minél hamarabb légmentesen le kell zárni, s biztosítani kell a kedvező erjedési folyamatot. Az új technika napjain a kutatóintézetek és az élenjáró mezőgazdasági vállalatok szakemberei beszámoltak tapasztalataikról, ismertették az új eljárások lényegét. Úgy látszik, az idén jobb a felkészültség a takarmányok betakarítására, amit az is bizonyít, hogy a vegetációs időszak elhúzódása ellenére a silókukoricát jó minőségben takarították be a mező- gazdasági vállalatok. Ez biztató, hiszen nem kis tétről van szó. Ha sikerül javítani a tömegtakarmányok minőségét, akkor kevesebb abrakot kell etetnünk például a tehenekkel. A Cíferi Efsz-ben és más mezőgazdasági vállalatoknál a kiváló tömegtakarmányoknak köszönhetően több mint négyezer liter tejet fejnek évente egy-egy tehéntől. A takarmánytermesztésben csak akkor lehet jó eredményeket elérni, ha a vállalatok következetesen érvényesítik a tudományos-műszaki haladás vívmányait és nem bízzák a véletlenre a minőség alakulását. A légi Csehszlovák-NDK Barátság Efsz öt kutatóintézettel és a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolával együttműködve tökéletesíti a másodvetésü silótakarmányok termesztési módszerét, és a tartósításban is a szakemberek tanácsa szerint járnak el. Ez a helyes út. Kapjanak lehetőséget ismereteik kamatoztatására a szakemberek, akik már évek óta kísérleteznek a tömegtakarmányok termelési módszereivel és a legújabb kutatási eredményeket felhasználva, igazán hasznos tanácsot tudnak adni a termelőknek. BALLA JÓZSEF Perlés - önmagunkkal Hogy ne legyen puszta az erdő, a rét és az ég... A legfelsőbb szovjet vezetés határozata révén két igen nagy terv megvalósítását függesztették fel. Azokról a hidrotechnikai munkálatokról van szó, amelyeknek célja az, hogy a Szovjetunió európai északi részén levő folyók vízhozamának egy részét a Volga medencéjébe és a szibériai folyók vízhozamának egy részét Kazahsztánba és Közép- Ázsiába irányítsák át. Mi a probléma lényege? A szovjetország európai és ázsiai térségének déli része szomjúságtól szenved - nincs elegendő édesvíz, amely az élet elixírje és mindenféle termelés pótolhatatlan forrása. A Szovjetunió - vízben gazdag ország, a folyók évi vízhozama 4,3-4,7 ezer köbkilométer, egy lakosra számítva több mint 16 ezer tonna (egy kiloköbméter - egymilliárd tonna). Tavakban sincs hiány: csupán a Bajkál, bolygónk e páratlan természeti kincse, a föld egész felszíni édesvízmennyiségének egyötödét foglalja magába. Úgy történt azonban, hogy a vízhozamnak több mint 80 százaléka a Jegestengerbe ömlő folyókra jut. Ezért a déli körzetekben kétezer tonna víznél kevesebb jut egy lakosra. Ennek alapján született meg az a gondolat, hogy az embernek be kell avatkoznia a temészetbe. Két tervet készítettek. Az első szerint- megvalósításának már a 12. ötéves tervben (1986-1990), el kellett volna kezdődnie - Pecsora és a Dvina vizéből 5,8 kiloköbméter mennyiséget a Volgába szándékoztak átirányítani; a második szerint pedig távlatilag a szibériai Irtis vízének egy részét akarták elvezetni. Az említett tervek közül heves, indulatos viták lángoltak fel, amelyek jó néhány évig folytak szünet nélkül. Másként nem is lehetett egy olyan országban, ahol a természetvédő társaságoknak több mint 60 millió tagja van. Minthogy konzervatív irányzatú, meggyózódéses környezetvédő vagyok, aki számára Hippokratész posztulátuma - ,,ne okozz kárt"- sarkigazság, a vita szabályai szerint röviden és tárgyilagosan kifejtem az úgynevezett ökológiai sebészet híveinek érveit. Országunkban- amelyek területe világviszonylatban a legnagyobb - a föld 47 százaléka az örök fagy övezete, amely a mezőgazdaság számára használhatatlan. A déli körzetekben pedig, amelyek termékeny földben és melegben egyaránt gazdagok, a szárazság a mezőgazdasági naptár állandó tényezője. A gabona kétharmadát, például az aszályos övezetekben - a kockázatos földművelés körzeteiben termelik. A Szovjetunióban egy hektár föld biopotenciálja kétszer-háromszor kisebb, mint az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, amelyet az áldásos Golf-áramlat melegít és öntöz. Ami pedig Közép-Ázsiát illeti- ahol heves száraz szél fúj és forróságot lehelő sivatagok vannak- ott csak mesterséges öntözés esetén lehet megélni. Évezredek óta így is történik. A gyapottermelés fejlődése arra kényszerítette az országot, hogy csillagászati összegű tőRét fektessen be a közép-ázsiai földterületek meliorálásába. Miután a gazdasági vezetők számba vették az érveket és ellenérveket, arról győződtek meg, hogy az északi folyók délre való átirányítása nem mellőzhető. És hozzáfogtak a tervek összeállításá- . hoz. Figyelmüket elsősorban a Volga vonta magára: Európa legnagyobb folyama, amelyet hatalmas vízerőműgátak rekesztenek el, s nagy kiterjedésű víztározó medencékből álló vízlépcsővé vált. Az anyag megmaradásának törvénye szerint, valaki többet kapott, valaki pedig kevesebbet. Végeredményben a Volga évi „vízadója“ a Kasz- pi-tenger számára 40 köbkilométerrel kisebb lett, s ez komolyan megnehezítette a Föld e legnagyobb víztárolójának hidrológiai helyzetét. Mit lehetett tenni? Sürgősen gátat építettek, amely elválasztotta a tengertől a sekély vizű Kara-Bogaz- Gol-öblöt, a sivatag e forró serpenyőjétől. Hat köbkilométer vizet sikerült megőrizni. Viszont az öböl katasztrófális módon mindinkább kiszáradt. A környezetvédők és a gazdasági vezetők közötti heves vita még néhány fokkal forróbb lett. A természetben nincsenek vizuális igazságok, a látszat még csak nem is a problémák jéghegyének csúcsa. Ez alkalommal is bebizonyosodott ez. A gazdasági vezetők hoppon maradtak: a Kaszpi-tenger egyszerre csak önmagát kezdte „gyógyítani“ - 1978 óta szinje 114 centiméterrel emelkedett. És senki sem tudja, honnan került elő ez a 400 kiloköbméter víz, amely majdnem hetvenszer múlja felül az északi folyók évi vízhozamát. A természet óriási kérdőjelet tett a Kaszpi- tenger megmentésének terve után. Vajon felülvizsgálja-e véleményét- ezt senki sem tudja. A gazdasági szakemberek azonban nem adták meg magukat, és érveiket megváltoztatva megindokolták, miért célszerű az északi víz egy részének átirányítása a déli földek öntözésére. A környezetvédők- miután számításokat végeztek- bebizonyították, hogy a Szovjetunió európai területének déli részén különböző okok miatt a víz többletfogyasztása 60-80 kiloköbméter. Egyszóval 1986-ban a vita elérte csúcspontját, különösen sikeresen vettek benne részt az értelmiségiek. Januárban egységesen sikraszálltak az orosz írók, mégpedig a legolvasottabb és leginkább tisztelt szerzők- Leonyid Leonov, Vaszilij Belov, Valentyin Raszputyin, Viktor Asztaf- Iév és mások. Az SZKP KB sajtóorgánumában, a Szovjetszkaja Rosz- szijában megjelent levelük nagy visszhangot keltett. Az ökológiai problémák a szovjet írókongresszus munkájában is fontos helyet foglaltak el. A szovjet kormány azáltal, hogy leállította az óriási meliorációs tervek megvalósítására irányuló munkálatokat, kellő gondosságot tanúsított a jövő nemzedékek iránt: mi elmegyünk - a természet azonban megmarad az utódok számára- mint Puskin mondta - hadd „ragyogjon örök szépséggel“. Jelenleg a legfontosabb: a mezőgazdaság átállítása az intenzitás fokozásának vágányaira, takarékosság mindennel és mindenben. Azt tervezik, hogy a felszabaduló anyagi eszközöket az öntözött földek termékenységének növelésére, a meliorációs rendszerek javítására és modernizálására, intenzív technológiák bevezetésére használják fef. Nagy munka vár ránk, és zömét a közép-ázsiai köztársaságok dolgozóinak kell elvégezniük. Az ottani gyapot- és más ültetvényeken például a víz fele nem jut el a táblákra- elpárolog, szikessé teszi a talajt, beszívódik a földbe stb. Akkor hát az a kérdés, mire való őrülten drága csatornát építeni Szibériából, amikor ilyen tartalékok állnak rendelkezésre? Megjegyzem továbbá, hogy a Szovjetunióban a nagy és kis kérdések megoldását jelenleg pontosan ellenőrzik a közvélemény segítségével, ez egyre növekvő szerepet játszik a társadalom demokratizálásának dinamikus folyamatában. A demokrácia - elsősorban felelősség. A jelennel és a jövővel szemben is. Éppen ez a felelősség késztette a szovjet vezetőséget arra, hogy egy nehéz döntést hozzon: hiszen a déli országrésznek vízre van szüksége, ez ott a terméshozam növelésére, a nép élelmiszerellátásának javítására kell, ami önmagában véve társadalmunk legfontosabb feladata. De mindenre filozófusi józansággal kell tekinteni, keményen a valóság talaján kell állni. Ez pedig azt mutatja, hogy a földi civilizáció közeledik a fejlettség olyan fokához, amikor az emberek garantálják az ökológiai műveletek sikeres eredményét. Az ökológiai sebészet - a víz átirányítása, az éghajlat helyi és globális szabályozása - a közeli és a távoli jövő feladata, amikor bőven lesz energia, mégpedig olcsó, ha egyáltalán lesz. Jelenünkben pedig kötelesek vagyunk mindent megtenni a természet számára, amire csak képesek vagyunk. Meg kell kezdeni a hulladékmentes technológiai eljárások tömeges bevezetését, erdőket kell ültetni - minél többet, annál jobb -, újra művelés alá kell vonni a földeket, megfékezni a víz és szél okozta eróziót, megmenteni a Vörös Könyvbe bejegyzett állatfajtákat, felszámolni a savas esőket, csökkenteni - ideális elképzelés szerint a természetes értékig - a víz, a légkör, a talaj szennyezettségének szintjét. Elegendő munka jut századunknak. Megfeszített, alkotó, sok tekintetben úttörő munka. GENNAGYIJ PISZREVSZKIJ, az APN politikai szemleírója Hiába kémleltem az eget e nyáron át, fecskét alig láttam Kassán (Košice). Eleinte azt hittem: csak nálunk ez a helyzet. Júniusban azonban hasonlót tapasztaltam Magyarországon is. Volt ugyan olyan érzésem - talán még nem jöttek meg? Csakhogy júliusban alkalmunk nyílt hasonló megfigyeléseket tenni a Szovjetunióban. Kárpát-Uk- rajna néhány járásában. Az augusztusi szép nyári napokban ismét sokat barangoltunk a Kassa környéki erdőkben, s felkerestünk több kirándulóhelyet. A látvány itt is lehangoló volt. Például a Csermelyvölgyben nemcsak hogy fecskét nem láttunk, de semmiféle más madarat sem. Csak órák múlva jöttem rá, hogy nem is ez volt a legnyomasztóbb. Inkább talán az, hogy szinte egy pillangót sem láttunk. A rovarok is válsághelyzetbe kerültek? A virágokon csak itt-ott zsongott egy-egy méh s hangya is alig volt. Nem is beszélve a városkörnyéki erdőkben annak idején honos nagy vadakról. Most még csak erdei nyúl, pocok sem zavarta meg a csendet. Félelmetes valami egy ilyen meleg nyári napon a néma erdő. Eszünkbe juttatja a tudósok, a környezetvédők által megjósolt „vegyszeres halál“ veszélyét. Emlékezetemben felidéztem gyermekkori sétáimat a Csermelybe vagy föl a Bankóra. Szinte nem volt rá eset, hogy ne találkoztunk volna akár szarvassal is. S a fák koronái zengtek a madárdaltól: fütty, csiripelés, cirpelés, csirre- gés, kakukkolás, petyegés, surro- gás, trillázás szólt a hatalmas, színes erdei zene- és énekkarban. Csak a legnagyobb költők, zenészek tudták ezt megközelítően visszaadni. Talán ezért is olyan megrázó egy mai séta a Bankón, a Csermelyben^ a Várhegyen, s> másutt is. Természetbarátok, környezetvédők már régen felhívták a figyelmet az ehhez hasonló, nem kívánatos jelenségekre. Újabban azonban már nemcsak a vegyszerezést, az ipart, a lakótelepek szennyvizeit, a kisebb nagyobb szennyező forrásokat (beleértve a turizmus, a kirándulások hátrahagyott hulladékát és a szeméttelepeket) éri bírálat. Mind több szó esik az erdő életét senyvesztő savas esőkről. A részleteket itt mellőzhetjük. Csak egy adat Jócsik Lajos Az öngyilkos civilizáció című könyvéből, amely annál megdöbbentőbb, mivel ez a könyv már több- mint másfél évtizede hagyta el a nyomdát. A mű 161. oldalán olvashatjuk e szavakat: .....az NSZK ipara és városai évente kb. 20 millió tonna szennyet bocsátanak a levegő terébe“. S köztudott már az is, hogy évente mintegy ezer faj pusztul ki a földön. Naponta tehát, ahogy ezt épp a minap adták közzé, mintegy három faja a hatalmas (egykor hatalmas!) élő világnak. Személyes tapasztalataim alapján is gyökeret vert bennem a meggyőződés, hogy az élővilág pusztulása említett konkrét okainak közös nevezője az emberi magatartás, annak fonákságai. Egyebek között a hanyagság, a felelőtlenség, a hozzá nem értés és, a közömbösség a társadalmat, sőt az emberiséget, vagy még inkább a földi életet veszélyeztető aggasztó problémák iránt. SZANYI JÓZSEF, a kassai környezetvédők körének tagja Tbiliszoba - a grúz fővárosban az utóbbi években ősszel megrendezésre kerülő népművészeti fesztivál. Van itt kirakodóvásár, fellépnek a népművészeti együttesek, szórakoztató műsorokat, közös játékokat szerveznek a legkisebbeknek. (ČSTK-felvétel) ÚJ SZÚ 4 1987. X. 1Készül az ifjúsági törvény A lenini Komszomol vezetősége az ifjúságról szóló törvény előkészítésével kapcsolatban cselekvő részvételre szólította fel a Komszomol alapszervezeteinek tagjait, a központi állami szerveket, a társadalmi szervezeteket és az egész szovjet közvéleményt. A Komszomolszkaja Pravda napilap nyilvánosságra hozta a Komszomol Központi Bizottsága irodájának határozatát, amely felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos lesz az új törvény a szocialista demokrácia fejlesztése és a fiataloknak a társadalmi élet minden területe átalakításában való részvétele növekedésének szempontjából. Az ifjúsági törvénynek rögzítenie kellene a Komszomol és az állami szervek, szakszervezetek és társadalmi szervezetek közti sokrétű együttműködést, amely előmozdítja az ifjúság kommunista nevelését és a fiatalok munkájával, nevelésével, életstílusával, üdültetésével kapcsolatos gyakorlati kérdések megoldását - állapítja meg a határozat. A törvény létrehozza azokat a feltételeket, amelyek alapvetően megváltoztatják az ifjúságot érintő törvényhozás szerkezetét, hozzájárul a szocialista törvényesség megszilárdításához és pontosítja az ifjúság társadalmi jogait és köteleségeit. A Komszomol Központi Bizottsága irodájának döntése alapján megalakult az a központi szakbizottság, amely gyűjteni és elbírálni fogja a jövőbeni törvény egyes cikkelyeire tett javaslatokat. Az iroda utasította a köztársasági, kerületi és a járási Komszomol-szervezeteket, hogy a központi szakbizottságot havonta tájékoztassák a nyilvános vita lefolyásáról és az elhangzott javaslatokról. (ČSTK)
