Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-14 / 241. szám, szerda
ÚJ szú 5 1987. X. 14. \ ' ' ' ' ' • ' ■ . • • . ’ " • ■ r'* ■ Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK Nem megoldás, hanem lehetőség Négyszemközt a törvénytervezetről A gazdasági mechanizmus fokozatos átalakítása jelenlegi körülményeink között elengedhetetlen. Nagyon bonyolult és igényes folyamat ez, amely érinti a gazdaság tervezését, szervezését és irányítását valamennyi szinten és területen, a központi irányítást és az egész gazdasági szférát. A gazdaságirányítási rendszer olyan minőségi átalakítására kerül sor, amely a vállalatoktól, az irányító szervektől, s a társadalom minden tagjától aktív hozzáállást követel meg. Az, hogy a cél elérése érdekében a vállalatoknak a jövőben hogyan kell dolgozniuk, mit kell szem előtt tartaniuk és miként kell a központi szervekkel, a partnerekkel, a Csehszlovák Állami Bankkal és más intézményekkel együttműködniük, nem ismeretlen előttünk. Hiszen lassan három hónapja már, hogy az állami vállalatról szóló törvénytervezetet a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya megtárgyalta, jóváhagyta és egyúttal nyilvános vitára bocsátotta. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénytervezet kedvező visszhangra talált a dolgozók körében, illetve az irányítás minden szintjén. De vajon miként vélekednek erről a fontos dokumentumról az SZSZK Ipari Minisztériumának cél- szervezetében, a bratislavai Ipari Gazdasági és Irányítási Intézetben? Előzetesként az intézetről tudni kell: már korábban is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a minisztériumhoz tartozó vállalatok munkája és irányítása hatékonyabb és színvonalasabb legyen.-Véleményem szerint az állami vállalatról szóló törvénytervezet jelentős szerepet játszik a gazdasági mechanizmus átalakításában, pontosabban annak megvalósításában az első konkrét lépésnek tekinthetjük - mondja Ladislav Lysák mérnök, az intézet igazgatója. - Jelentősen hozzájárul az intenzifikáció folyamatának meggyorsításához, mivel nagy teret nyújt a vállalatok önálló alkotó munkájához, s emellett felelőssé teszi őket munkájuk és hosz- szú távú fejlesztési célkitűzéseik hatékonyságáért a társadalom szükségleteinek kielégítésében. Ezen felül valamennyit a teljes önelszámolás következetes megvalósítására készteti. Alapvető és egyben pozitív változást jelent, hogy a központi szervek mindenekelőtt a gazdasági és szociális fejlődés távlati stratégiájával, a tudományos-műszaki fejlesztéssel és a nemzetközi munka- megosztásba való bekapcsolódással, mint a szükséges szerkezeti változások alapvető feltételeivel foglalkoznak majd. • A torvényterveŽet ön által is említett pozitívumaihoz nem férhet kétség. Ennek ellenére megvalósítása a jelenlegi körülmények között nyilván nem lesz egyszerű.- Természetesen, ha azt akarjuk, hogy a vállalati törvény, illetve a gazdasági mechanizmus átalakítása sikeres legyen, akkor egyidejűleg néhány problémát is meg kell oldanunk. Gondolok itt elsősorban az indokolatlanul széles termelési programokra, amelyek jónéhány iparágra jellemzőek. Kedvezőtlenül befolyásolják a kutatás és a termelés eredményeit a népgazdaság kulcsfontosságú ágazataiban. • Gondolom, a törvénytervezetről folyó vitát intézetükben is figyelemmel kísérik. Milyenek az észrevételeik ezzel kapcsolatban?- Valószínű, hogy a tervezet egynéhány része a nyilvános vita hozzászólásai alapján módosul majd. Véleményünk szerint teljesebbé kell tenni a törvényt. Amennyiben lehetséges, a külön előírásokat, amelyekre a tervezet oly sokszor hivatkozik, a törvénnyel együtt, illetve még annak hatálybalépése előtt kellene kiadni. Pontosítani kellene a vállalat külgazdasági funkcióit, a termelés és a belkereskedelmi tevékenység rugalmas összekapcsolását, a bérpolitikát, az utólagos befizetéseket, a további célalapok kötelező létesítését. Többet kellene foglalkozni a veszteséges vállalatok kérdésével s azzal, hogy tekintettel a nagyobb rugalmasságra, mely szervezetek feladata lesz az árképzés. Az is kérdéses, hogy például a vállalatok egyesítése esetén a veszteség részarányosán, vagy esetleg attól függően oszlik-e meg, hogy ki milyen mértékben okozta a kárt. Lényeges a szakszervezeti szervek és az önigazgatási szervek helyzetének, kapcsolatának és tevékenységének pontosítása is. • A vállalati törvénytervezet sokat vitatott, s talán egyik legérzékenyebb területe a kétszintű irányítás kialakítása. Egyelőre még nem tudni pontosan, milyen változásokra kerül sor a termelési-gazdasági egységek vonatkozásában, önök miként vélekednek erről a kérdésről?- Véleményünk szerint talán nem a termelési-gazdasági egységek felosztása lehetne az egyetlen megoldás. A vállalatok ugyanis nincsenek felkészülve bizonyos, eddig a vezér- igazgatóságok által végzett feladatok ellátására, s ezeket az ismereteket és tapasztalatokat rövid idő alatt nem is lehet megszerezni. Ezért bizonyára hasznos lenne, ha a termelési-gazdasági egység eddigi tevékenységét alapos elemzésnek vetnék alá, s figyelembe véve az egyes vállalatok véleményét, az eddiginél egyértelműbben határoznák meg, kinek mi a feladata és melyek azok a tevékenységek, amelyeket gazdasági megfontolásokból közösen kell végezni. Ez utóbbiak közé sorolnám péidául a műszaki fejlesztés egyes fontosabb feladatait, a beruházásokat, a piackutatást, az árpolitikát, a kereskedelmi tevékenységet. Abban az esetben viszont, ha a vállalatokat csupán adminisztratív eszközökkel kapcsolták össze, nyilván hasznosabb lesz, ha a termelésigazdasági egységet felosztják. • A vitatott dokumentum egyelőre még csak tervezet, s hogy milyen lesz a végleges formája, azt nem lehet tudni. Az azonban már most bizonyos, hogy a törvény önmaga nem lehet a megoldás kulcsa.- A törvény, legyen bármilyen körültekintően kimunkálva, nem lehet a vállalatok sikeres tevékenységének biztosítéka - magyarázza az igazgató. - De jobb feltételeket nyújt az alkotó vállalkozókészséghez a termelés előkészítésében, a termelésben és a gazdálkodás minden folyamatában. Vállalatonként lehetőséget ad egy hosszú távú stratégia kialakításához, az eszközök igazságosabb elosztásához. Mindezek a lehetőségek és egyben követelmények szükségessé teszik, hogy mindenki elsajátítsa az új fogalmakat, helyesen értelmezze az új feladatokat és célkitűzéseket. xxx A törvénytervezet hatályba lépésével önmagától nem oldódnak meg a problémák, csupán több lehetőség nyílik ezek megoldására. Ez nem kevés. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy idáig mennyi szabályozó és kötelező mutató szorította szűk korlátok közé a dolgozók kezdeményezését, az alkotó munkát. Ne feledjük: a törvénytervezet a gazdasági mechanizmus átalakításában az első lépés. S hogy ez a lépés milyen határozott lesz, az mindannyiunktól fűgg. KOVÁCS EDIT A Veľké Pŕilepy-i Vörös Fény Efsz- ben számítógép segíti az állattenyésztők munkáját. A program naprakész adatokkal szolgál az állatok egészségi állapotáról, tejhozamáról, vemhes- ségéröl. A felvételen a szövetkezet fejőháza látható. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) A szakszervezetek szerepe tovább növekszik Az állami vállalatról szóló törvénytervezet tanulmányozása során számos, a gazdasági életben eddig csak részben érvényesülő vagy teljesen hiányzó követelménnyel ismerkedtünk meg. A hozzászólások, észrevételek és javaslatok egyértelműen bizonyítják, hogy ezeket a népgazdaság különböző ágazataiban dolgozók kivétel nélkül elfogadják. Kiegészítő észrevételeik és javaslataik csak a feltételeit és a biztosítékát igyekeznek erősíteni annak, hogy a kitűzött feladatokat és az átalakítást maradéktalanul valóra válthassuk. Alábbi észrevételeimet is hasonló gondolatok formálták. Szükségesnek és fontosnak tartom, hogy az üzemek, állami vállalatok önállóan gazdálkodjanak. Ez megnöveli a kollektív felelősséget, de csak akkor, ha a dolgozók keresete valóban a gazdálkodás végső eredményeitől válik függővé. Mindennek azonban lényeges feltétele a vállalaton belüli eddigi egyenlösdi és közös felelősség megszüntetése. Mert mi a jelenlegi gyakorlat? Ha a vállalat nem teljesíti a tervet, annak az üzemnek a dolgozói is károsodnak, amelyik tervfeladatainak eleget tett. Jobbik esetben a vállalat az üzemek között a jók kárára és a rosszak javára „tervátcsoportosításokat“ hajt végre, hogy mindenki egyformán megkaphassa részét. Vagyis adminisztratív úton a jó és a rossz üzemből egyaránt közepes üzemet csinálnak. A további gondolatom is az elmondottakhoz kapcsolódik. Szerintem az új vállalati törvény igazi nagy feladat elé elsősorban a gazdasági vezetőket állítja. Próbára teszi irányító és szervező képességeiket, és az is megmutatkozik, hogy felkészültségük összhangban van-e az új gazdasági igényekkel. Teljes mértékben támogatom a vezető dolgozók, elsősorban az igazgatók választását. Nem igaz, hogy a munkások majd a kevésbé igényes és engedékeny vezetőket részesítik előnyben. Éppen fordítva, a kellő felkészültséggel, megfelelő szervező és irányító képességgel rendelkezők kapnak bizalmat, hiszen a dolgozókollektívák anyagi és szociális ellátása közvetlenül összefügg majd a vállalat gazdasági eredményeivel. Sikeres gazdálkodás pedig igényes, előrelátó és rugalmas gazdasági vezető, igazgató nélkül lehetetlen, ezt mindenki tudja. Az új feltételek szinte kikényszerítik, hogy a gazdasági vezetők - üzem- és részlegvezetők, mesterek is - több időt töltsenek a munkahelyeken, közvetlenebb kapcsolatuk legyen a dolgozókkal, mert a feladatok* csakis közös igyekezettel és a vélemények kölcsönös megismerésével teljesíthetők. A felsorolt tényeknek a gazdasági vezetőkre már most kényszerítőén kell hatniuk. Az átalakítást fokozatosan valósítjuk meg, és nem egy adott, konkrét napon. Hónapok, évek kellenek, amíg az új feltételek és igények napjaink s munkánk szerves részévé válnak. Helyesen és jól tehát ott, abban az üzemben cselekszenek, ahol a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást már most bevezetik. Abban az üzemben, ahol a brigádrendszerben dolgozó kollektívák tagjai az évek során már megtanultak újszerűén gondolkodni és dolgozni, köny- nyebb lesz az átállás, a gazdasági önállóság és önfinanszírozás nem okoz egy esetleges bukást. Ezt azért is hangsúlyozom, mert minden igyekezet ellenére a brigádrendszerű munkaszervezés és -javadalmazás csak lassan terjed. Többek között azért, mert ez olyan munkaszervezési forma, amely elsősorban a gazdasági vezetőktől igényel az eddigieknél többet. A kétoldalú szerződés ugyanis nemcsak a kollektíva tagjait kötelezi jó munkára, hanem a gazdasági vezetőket is, hogy biztosítsák a folyamatos termelés feltételeit. Mint a szakszervezetek sokéves tisztségviselője (három évtizede töltök be különböző szakszervezeti tisztségeket és tizenöt éve vagyok elnöke üzemi szakszervezeti bizottságnak) az elmondottakat néhány észrevételemmel a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szempontjából is szeretném kiegészíteni. Egyetértek azokkal, akik az állami vállalatról szóló törvénytervezet realizálásában az FSZM szerepének megnövekedését látják. A jelen és a jövő legfontosabb feladata, hogy a lehető legjobb gazdasági eredmények elérése érdekében sokoldalúan ösztönözzük a dolgozók alkotó kezdeményezését. Többek között a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás elmélyítésével. A kollektíváknak megfelelő irányítás mellett már most lehetővé kell tenni, Korszerű szerelőcsarnokkal bővült a trenčíni repülőgépjavító üzem. A kedvezőbb, korszerű munkafeltételeket biztositó új részlegen folyik az L-410-es típusú kis csehszlovák teherszállító gépek karbantartása. Az idén 34 gép javítását végzik el, s ha megkapják az új berendezéseket és műszereket, a kapacitás évi 40-re növekszik. Felvételünk az új szerelőcsarnokban készült. (Vlastimír Andor felvétele) - ČSTK) hogy saját maguk kialakítsák közösségeiket, sőt azt is megengedhetjük, hogy munkakerülő, hanyag tagjuktól megváljanak. Tiszteletben kell tartani véleményüket, ha egy bizonyos egyént nem akarnak befogadni, és vigyázni kell, hogy a munkabér összhangban legyen a teljesítményekkel és az egyéni érdemekkel. Azt kell már most megvalósítani a brigádkollektívákban, amit később az üzemek, vállalatok gyakorlatában vezetünk be. Szerintem az új gazdasági feltételek közepette az eddigieknél sokszorosan nagyobb jelentőséget kapnak a kollektív szerződések. Ezek fontos jogi dokumentumokká válnak. Az FSZM feladata biztosítani, hogy a kollektív szerződések tartalmazzák az erőforrások képzésének és ezek bérekre, illetve az egyéb vállalati alapokba való átutalásának módjait. Pontosan határozzák meg j továbbá, hogy a gazdasági és szociális fejlesztésre, így a dolgozókról való komplex gondoskodásra milyen tételeket fordítanak. Az érdem szerinti munkabérezés elmélyítésével összhangban a jövőben a munkaverseny ösztönző erejét is fokozni szükséges. Ez csakis részletesen kidolgozott feltételekkel, folyamatos értékeléssel és megfelelő erkölcsi elismeréssel lehetséges. Mi például a munkaversenyt az egyes munka- feladatok elvégzése után közvetlenül értékeljük, és, a jutalmak átadására mindig megtaláljuk az ünnepélyes alkalmat, hogy a legjobbak helytállásáról a kollégák is tudomást szerezzenek. Itt említem meg, hogy a szakszervezetek ilyen összefüggésben az ifjúsági mozgalom fellendítéséért is sokat tehetnek. Például azzal, hogy beveszik a kollektív szerződésbe a SZISZ által szervezett munkaverseny-formákat, és így is ösztönzik a fiatalokat. Még egy területet szeretnék érinteni, a szociális programot. A szak- szervezet mindenkori kötelessége, joga és elismerésre méltó munkája a dolgozókról való komplex gondoskodás. Ez olyan terület, amelynek lehetőségei szinte kimeríthetetle- nek. Bizonyítékként említem, hogy szociális programunkba bevesszük az idősek otthonának felépítését. Ezzel egyrészt könnyítenénk az egyedül élő idős volt dolgozóink életét, másrészt a felszabaduló szolgálati lakásokkal aktív dolgozóink helyzetét javítanánk. összegezve gondolataimat, a törvénytervezetből egyértelműen adódik, hogy a szakszervezet tagjai által képviselteti magát a vállalat önigazgatási szerveiben, s ezáltal kiveszi részét a gazdaság irányításából, beleszól a vállalat fejlesztési irányának meghatározásába, de nem veszi át a felelősséget a vállalat irányításáért és tevékenységéért. Ugyanakkor sokoldalúan támogatja és segíti a kitűzött gazdasági feladatok valóra váltását. Duplicitásról tehát nem beszélhetünk. Megnövekedett feladatokról és felelősségről viszont annál inkább. TIBENSZKI LÁSZLÓ, a sládkovičovói Csehszlovák- Szovjet Barátság Magtermesztő Állami Gazdaság üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke
