Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-12 / 239. szám, hétfő
A szakszervezetek feladata az új feltételek között új szú 3 »87. X. 12. Miroslav Zavadil, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítását célzó stratégiai irányvonalnak - amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa hagyott jóvá - a megvalósítása során napról napra tanúi lehetünk annak, milyen sürgetően kerül előtérbe a szocializmus nyújtotta minden előny és lehetőség kihasználásának feladata. Teljes mértékben vonatkozik ez a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomra, a munkásosztály és a többi dolgozó legnagyobb taglétszámú szervezetére is. A szakszervezetek egyértelműen társfelelősséget vállaltak ennek a programnak a megvalósításáért. A XI. szakszervezeti kongresszus biztosította a pártot, hogy a szakszervezetek teljesítik osztály- és társadalmi feladataikat, minden erőt és képességet a CSKP XVII kongresszusán elfogadott program teljesítésére összpontosítanak, kiveszik részüket az átalakításból, hozzájárulnak a szocialista demokrácia tökéletesítéséhez és fejlesztéséhez, valamint a dolgozók politikai és munkaaktivitásának fokozásához s a népgazdaság irányításában és a társadalom igazgatásában való részvételükhöz szükséges feltételek megteremtéséhez. Ez a kötelezettségvállalás a csehszlovák forradalmi szakszervezetek legjobb hagyományaihoz kötődik. Szakszervezeteink a burzsoá köztársaság idején folytatott osztályharcban és a fasizmus elleni kemény harcban politikailag éretté váltak, s egységet teremtettek soraikban. Cse- lekvően részt vettek az üzemi tanácsoknak - ezeket az önigazgatási szervek bizonyos, az adott történelmi helyzetnek megfelelő formájának tekinthetjük - a munkájában. Jelentős volt részvételük az 1948 februárjában a reakcióval való sorsdöntő összecsapásban, amikor népünk a maga akaratából és végérvényesen a szocialista építés útja mellett döntött. Ettől az időszaktól örökre elválaszthatatlanok lesznek számunkra Klement Gottwald határozott és bölcs cselekedetei s Antonin Zápotocký elvtársnak a párt és a munkásosztály ügye iránti forradalmi lelkesedése. Nemcsak tiszteletből említjük meg ezeket és egyéb eseményeket az egyes szakszervezetek életéből, hanem azért is, hogy négy évtized távlatából újra átgondoljuk, mi alakította szervezetünk jellegét a szocializmusért folytatott harc egész időszakában. Mindenekelőtt a munkásosztály saját tapasztalatai és politikai határozottsága, a párt politikájához való szoros ragaszkodása, a munkások és a többi dolgozó érdekeinek és szükségleteinek alapos ismerete s az ezekért az érdekekért folytatott harcra való forradalmi elszántsága, így volt ez az államosítás, iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása idején: hazánk szocialistá építésének egész időszakában. Ebből számunkra, szakszervezeti tagok és tisztségviselők számára következtetésként ez vonható le: ahhoz, hogy az elkezdett munkának s a forradalmi szak- szervezetek legjobb hagyományainak méltó folytatói lehessünk, tanúságot kell tenni a szakszervezeti mozgalom cselekvőképességéről, tettrekészségéről és for- radalmiságáról, ezeket tovább fokozni, valamint teljes mértékben megfelelni a szakszervezetnek a társadalmi átalakítás során játszott pótolhatatlan szerepéből adódó követelményeknek. Lenin megállapítása értelmében, hogy a szocializmus jövője a tömegek alkotó törekvésétől, aktivitásától és cselekvőképességétől függ, a szakszervezetektől is új, konkrét választ vár társadalmunk. Célunk a szocializmus megerősítése Elhatározásunknak, hogy társadalmunk fejlődésében magasabb minőségi szintet érünk el, az eredményessége elsősorban a gazdaságtól függ. Ezért a gazdaság átalakítása a XVII. pártkongresszus utáni társadalmi átalakulás fő összetevője Gustáv Husák elvtárs az átalakítást teljes joggal nevezte az 1948 februárja utáni társadalmi és gazdasági fejlődés rendszerébe való legnagyobb beavatkozásnak. A jelenlegi gazdasági mechanizmus nem felel meg a termelőerők és termelési viszonyok elért fejlettségi fokának. Társadalmunk további sikeres előrehaladása nem érhető el extenzív fejlesztéssel, amellyel már nem teljesíthetők a tudományos-műszaki fejlődés követelményeinek megfelelő feladatok. Szakszervezeteink támogatják a gyorsítási és átalakítási folyamatot, mivel ez a munkásosztály és a többi dolgozó alapvető érdekeiből indul ki. Olyan folyamatról van szó, amely minden tisztességes állampolgár - végezzen akár fizikai, akár szellemi munkát - teljes odaadását igényli. Ezt főként az állami vállalatról szóló törvény tervezetével kapcsolatban tudatosítjuk, amely a gazdasági mechanizmus átalakításának jelentős tényezője A törvényjavaslatról széles körű vitát folytatnak, s az FSZM tagjai és tisztségviselői is nyíltan kifejtik nézetüket. Nézeteltérések, heves viták is előfordulnak. Ez rendjén is van így. A törvényjavaslat vitája az első olyan nyilvános vita hazánkban, amelyet törvénytervezetről folytatnak, ennél fogva iskola is. Mindenki szabadon kinyilváníthatta és kinyilváníthatja véleményét. A hatékony vitára, mások nézeteinek tiszteletben tartására, a velük szembeni toleranciára való képesség is hozzátartozik demokráciánkhoz. A szakszervezeti tagok a vitában gyakran hangoztatják azt az igényt, hogy a törvény pontosabban rögzítse a párt vezető szerepét, és konkrétabban jelölje ki az FSZM-nek a vállalaton belüli helyét. Hangot adnak annak az aggodalmuknak, hogy a szocialista vállalkozást nehogy összekeverjék a spekulációval, támogatják az önelszámolás gyorsabb és következetesebb bevezetését, s hangsúlyozzák: nehogy a gazdasági mechanizmus átalakítása csupán a cégtábla átfestése legyen, s kompromisszummal végződjék. Az állami vállalatról szóló törvény tervezete nem légüres térben született meg, hanem objektív szükségleteinkből és érdekeinkből. Mi is - mint sok más barátunk- a szocializmus további erősítését szolgáló optimális megoldások alkotó keresésének, a nehézségek leküzdését elősegítő új elképzelések érvényesítésének és módszerek bevezetésének időszakát éljük. A törvénytervezet kidolgozásakor fel- használás céljából tanulmányozták az egyes testvéri szocialista országokban, főként szovjet barátainknál alkalmazott módszereket, mindent, ami eredményes lehet, amit felhasználhatunk. Abból, amit már megszoktunk, tiszteletben tartunk, alkalmaztunk, sok minden túlhaladottnak mutatkozik. Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy az 1968-69-es elképzelésekhez való visszatérésről volna szó. Egyes jobboldali hangadóknak, a társadalom akkori felforgatása előkészítőinek és megszervezőinek, akiknek nem kevés tisztességes állampolgárt sikerült félrevezetniük, s akik a mai átalakítás úttörőinek próbálják kiadni magukat, nincs esélyük s reményük az elégtételre. Annak, amire ma törekszünk, semmi köze egykori törekvéseikhez, amikor a reform jelszavával kísérletet tettek a szocializmus szétrombolására. Mi ellenkezőleg- mint Husák elvtárs a Dél-csehorsági kerületben tett látogatásakor mondta- a szocializmus további erősítését és minden lehetőségének jobb kihasználását akarjuk. Több aktivitást és küzdőszellemet' Realisták vagyunk, nem ringatjuk magunkat a vállalati törvény és egyéb dokumentumok valamiféle automatikus hatásáról táplált illúziókba. Az átalakítás feladatait és céljainak megvalósítását, főleg ami a gazdaságot illeti, nem tekinthetjük különállóknak az idei tervnek és az egész 8. ötéves tervidőszakra előirányzottnak a megvalósításával kapcsolatos kötelezettségtől. Továbbra is időszerű marad a SZKT-nek a munkatermelékenység fokozására, a termeléshez szükséges fogyasztás csökkentésére és a termékek jobb minőségére irányuló felhívása, továbbá a prágai felhívás, amelynek célja a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek gyorsabb alkalmazása. Kívánatos, hogy főként a szocialista munkabrigádok álljanak élre, és az új feltételek közepette is igazolják élcsapatszerepüket. Elfogadhatatlanok azok a vélemények, amelyek lebecsülik vagy egyenesen jelentéktelennek tartják a szocialista munkabrigádok munkájának eredményeit, s az embereknek a gazdaszerepre való nevelését. Antonín Zápotocký elvtárs szavai a lényeget ragadják meg: ,,Az alkalmazott elvégzi munkáját, és felveszi bérét. Ezzel az üzemhez fűződő viszonyát jellemeztük is. De a gazdának ilyen viszony nem elég. Minden munkásból jó gazdát kell nevelni, ez a szakszervezeti mozgalom feladata.“ A megállapítások mai is érvényesek. Az alapvetőnek a brigádokban és más munkahelyi közösségeken belül, az azonos termelési feltételeknek és az eredmények összehasonlíthatóságának az elve szerint folyó versenynek kell lennie, ösztönző szovjet barátainknak az a gondolata is, hogy a munkaeredményeknek amelyeket a verseny folyamán elérnek, markánsabban kell tükröződniük a bérösszegén. Felelősségérzetet kell megkövetelni a gazdasági vezetőktől a kezdeményezés irányítása terén, áttekinthetővé tenni a különböző versenyek esetében alkalmazott bonyolult számításokat, s meg kell szabadulni mindattól, ami inkább csak a hatáskeltést, mint a hatékonyságot szolgálja. Az állami vállalatról szóló törvény tervezete a dolgozókollektívának a gazdasági fejlődésért való sokkal nagyobb felelősségét feltételezi. A társadalmi fejlődésnek az erőforrásképzéstől való függése közvetlenül és visszahatva egyaránt minél jobb gazdálkodási eredményekre fogja ösztönözni a dolgozókat. A szakszervezeteknek nem szabad szem elől téveszteniük egy másik fontos összefüggést sem: a szociális szféra fejlesztésére és a dolgozókról való gondoskodásra fordított figyelem mértéke vitathatatlanul összefügg az emberek elégedettségével és teljesítményével: aktivitásuk motorja. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egész tevékenysége, a sikerek és tévedések megtanítottak bennünket arra, hogy minél bonyolultabb és igényesebb gazdaságfejlesztési feladatokat oldunk meg, annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk a dolgozókról való gondoskodás kérdéseire és a további szociális fejlődés biztosítására. Amikor figyelmen kívül hagyták ezt az összefüggést, mindig negatív következményekkel járt, és súlyos károkat okozott. A jövőben sem feledkezhetünk meg erről a tapasztalatról egyetlen szakszervezeti szervben és alapszervezetben sem A dolgozókról való gondoskodás terén sok minden történt már, s még sok tennivaló akad, a munkahelyre való szállítástól a munkakörülményeken át az üzemi étkeztetésig Újra meg kell vizsgálni a szociális igazságosság elvének érvényesítését. Nem engedhetjük meg, hogy a nyereség elérésének gondjai a szociális szféra fejlesztésének kérdését a vállalatvezetőségek érdeklődésének perifériájára szorítsák, s mellékes üggyé változtassák. A szakszervezetek és az önigazgatás Az önigazgatás kérdése azok közé a kérdések közé tartozik, amelyekről szakszervezeteinkben a legtöbbet vitatkoznak. Az elv általában támogatásra talál, egyesek azonban kétkedéssel fogadják: főleg némelyik idősebb elvtárs, a válság keserű éveinek tanúi amikor az önigazgatás a jobboldali opportunisták kezében a régi rendhez való visszatérés eszközéül szolgált, amikor a dolgozók tanácsai összefogtak a szakszervezetekkel, de kommunisták nélküli szakszervezetekkel! Az önigazgatás fogalma klasszikus marxista fogalom. A törvénytervezetben való értelmezése a lenini tanításból indul ki. A társadalom további demokratizálását, a dolgozóknak az irányításban és a közös ügyek intézésében való részvételének növelését jelenti. A szocialista önigazgatás a dologzókollektíváknak és társadalmi szervezeteinek, az első helyen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a részvételével valósul meg, mindenekelőtt a vállalat gazdasági és szociális fejlesztési tervének kidolgozásában, jóváhagyásában és teljesítésében való részvételükkel. A szakszervezet és a szocialista önigazgatási szén/ egyaránt a dolgozók érdekeinek azonosságából fog kiindulni s abból, hogy a vállalatnak a lehető legjobban kell eleget tennie feladatainak. Az érdekek azonossága azonban nem azt jelenti, hogy a szakszervezetek és az önigazgatási szerv ugyanazt a tevékenységet fogja végezni, s egymás elől fogják elvenni a cselekvési teret. Mindkettő a maga módján vesz részt a szocialista társadalom fejlesztésében. A szocialista önigazgatás elveinek a megvilágítása, megértésüknek az FSZM tagjai körében való aktív előmozdítása elsőrendű feladataink közé tartozik. Alaptalanok azok az aggodalmak, hogy az önigazgatási szerv veszi át a szakszervezet feladatkörét. A szakszervezeteket semmiképpen sem szabad szembenállí- tania az önigazgatási szervekkel, hanem viszonyukat úgy kell alakítani, hogy együtt éljenek, sajátosságaik, helyettesíthetet- lenségük megtartásával, együttműködve. A szakszervezeteknek érdekükben áll, hogy hatékonyan részt vegyenek az ön- igazgatási szervek megalakításában, és elősegítsék aktív működésüket. Nemgyeszer teszik fel a kérdést, nem helyettesítheti-e az önigzgatási szerv a szakszervezetet. A felelet egyértelmű: a szakszervezeti és a vállalkozói funkciók összevegyítése a szakszervezeteknek a szocializmusban játszót szerepét illető lenini alapelvek megsértését jelentené. Miben rejlik Leninnek a szakszervez- teknek a szocializmusban folytatandó tevékenységét illető koncepciója? A szak- szervezetekre hárul a dolgozók széles tömegei termelésben való aktív részvételre s az irányításba történő tevőleges bekapcsolódására való vezetésének feladata továbbá az a feladat, hogy aktívan részt vegyenek a párt politikájának kidolgozásában és megvalósításában, s hogy az önigazgatás iskolái legyenek. A vitában felmerült egy másik kérdés is: nem volna-e elég az alapszervezetek aktivitásának s a vállalati vagy üzemi szakszervezeti bizottság tevékenységének növelése és az önigazgatási szerv feladatainak felvállalása. Nem lenne elég. Az állami vállalatról szóló törvény elfogadásával a társadalom a köztulajdon egy részét gyarapítása céljából a dolgozókollektívára bízza, nem pedig társadalmi szervezetre, szakszervezetre. A dolgozókollektíva alakítja meg a szocialista önigazgatási szerveket, amelyek dönteni fognak a vállalat gazdasági és szociális tevékenységével összefüggő legfontosabb kérdésekben. Jogaikat és kötelességeiket törvény szabja meg. Ezzel összhangban a döntések következményeiért a közösségnek mindenekelőtt a gazdasági vezetőségek, de az önigazgatási szervek is felelősséggel tartoznak. Ezt a felelősséget nem vállalhatják át a szakszervezetek mint társadalmi szervezetek, amelyek belső életét nem törvény, hanem a szervezeti életre vonatkozó dokumentumok szabályozzák. Ráadásul a szakszervezet hatásköre kiterjedtebb, mint az ön- igazgatási szervé lesz. A dolgozókollektíva gyűlése és tanácsa elsősorban a gazdasági és szociális fejlesztés területén fog működni, a szakszervezet azonban nem csupán gazdasági és szociális, hanem lényegesen sokrétűbb tevékenységet fog folytatni. A munkahelyi közösségek a törvény elfogadásával új, sokkal nagyobb döntési jogot kapnak, de felelősségük is nagyobb lesz. Minden szakszervezeti szervezetnek elő kell segítenie az ahhoz szükséges politikai és gazdasági feltételek megteremtését, hogy a dolgozókollektívák, valamint az önigazgatási szervek élhessenek jogaikkal, s tagjaik politikailag felkészültek és a szakszervezeti ügyekben eléggé jártasak legyenek e jogok gyakorlására, s a dolgok ismeretében cselekedjenek és döntsenek. Ebben az összefüggésben meg kell említeni a 37/59-es számú törvényt, amely szabályozza az üzemi szakszervezeti bizottságoknak a döntésekben való részvételét, s rögzíti saját döntéshozatalukat és az együttműködést illető jogaikat. Ez a törvény nem ellentétes az állami vállalatról szóló törvény tervezetével. Nincs kizárva, hogy konfliktusok keletkeznek a szakszervezet és az önigazgatási szerv között. Az önigazgatási szervek vállalkozói tevékenységet fognak folytatni, s például egyoldalúan a termelés fejlesztésére és a nyereségre összpontosíthatják figyelmüket, lebecsülhetik a jogos szociális igényeket, engedhetnek a technokratikus irányzatoknak, s figyelmen kívül hagyhatják a társadalmi érdekeket. A szakszervezetnek ebben a tekintetben hatékony ellensúlyt kell jelentenie a vállalkozói tevékenység bármiféle helytelen értelmezése s minden olyasmi esetében, ami sértené a dolgozók érdekeit. A szakszervezetnek az önigazgatási szervvel és az üzemvezetőséggel való együttműködése olyan folyamat lesz, amelynek formái és a viszonyok fokozatosan alakulnak majd ki. Nem lehet előre kész receptet adni, mindent kiszámítani és megszabni. A legkisebb kétség vagy aggodalom sem merülhet fel a szakszervezeteknek a társadalom további fejlődésében játszott szerepével és helyzetével kapcsolatban. Ebben a vonatkozásban említsük meg a Gustáv Husák elvtárs által a XI. szakszervezeti kongresszuson mondottakat: „A szakszervezetek a gazdaság minden láncszemében, minden munkahelyen tevékenykednek, ezért fontos, hogy elősegítsék, hogy az emberek jobban tudatosítsák munkájuk eredményei kritikusabb megítélésének s annak elkerülhetetlenségét, hogy új utakat keressenek, hogyan dolgozhatnának jobban, hogyan küszöbölhetnék ki gyorsabban a fogyatékosságokat, munkájukkal hogyan járulhatnának hozzá nagyobb mértékben a társadalom gyorsabb fejlődéséhez “ A szakszervezetek átalakításáról Az átalakítás szót gyakran használjuk. Elsősorban azonban az cél, hogy jelentése következetesen érvényesüljön a gyakorlatban. Az átalakítás folyamata a szak- szervezetek számára is az új gondolkodásmódért és új cselekvésért folytatott nehéz küzdelmet jelent és fog jelenteni. Az extenzív és intenzív fogalma nemcsak a gazdaságban érvényes, hanem érvényessége az élet más területeire - így szakszervezeteink tevékenységeire - is kiterjed. Felelősségtudattal átgondoljuk munkánkat, és keressük a hatékonyság növelésének útjait. A cél az, hogy az újabb erőforrások képzésére való törekvéssel együtt bővítsük a szakszevezetek társadalmi funkcióit, az emberek szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodást, s törvényes jogaik védelmét, elősegítsük a munkabiztonságnak és a munka kulturáltságának növekedését, az egészség- ügyi gondoskodás javulását, megszervezzük a munka utáni pihenést és így tovább. Főleg a fiatal munkásnemzedék nevelésének és szakmai felkészítésének, a nők munka- és életkörülményei javításának és a szocialista javadalmazási elvek érvényesítésének kell több figyelmet szentelnünk. Napjaink sürgető követelménye a demokráciának szervezetünkön belüli további növelése. Ez azt jelenti, hogy mindig széles teret kell biztosítani az új gondolatoknak, eljárásoknak és mindannak, ami az FSZM tagjainak és egész társadalmunknak a javát szolgálja. A demokratizálást szervezeteinkben össze kell kötni a demokrácia, fegyelmezettség, önállóság, felelősségtudat, valamint a tagok, tisztségviselők és a különféle szervek jogai és kötelességei egységének megszilárdításával. A demokratizálódási folyamatnak feltétele a taggyűlések súlyának, tekintélyének növekedése, továbbá az, hogy a legnagyobb figyelmet tanúsítsuk a javaslatokkal, hozzászólásokkal kapcsolatban s ügyeljünk arra, hogy a gazdasági vezetők ne hagyják őket válasz nélkül. A gyakorlat nem ritkán olyan, hogy a szakszervezeti szervek eltűrik az olyan elfogadhatatlan eljárást, amely a munkásosztály és a dolgozók iránti tisztelet hiányáról tanúskodik. A formalizmus, sematizmus minden megnyilvánulása ellen harcolni kell. A kádermunkában például ez azt jelenti, hogy a szak- szervezeti szervekbe nem dísznek kell munkásokat beválasztani, hanem azért, mert megvannak az ahhoz szükséges politikai és erkölcsi feltételeik, hogy tisztségviselőként megállják helyüket, s elősegítsék a munkásosztály politikájának megvalósítását. A demokratizálás továbbá megköveteli, hogy a tisztségviselők minden szinten rendszeresen számot adjanak tevékenységükről. Értékesek és ösztönzőek számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalatai és célkitűzései. Mi is kerestük a választ azokra a kérdésekre, amelyekkel Mihail Gorbacsov elvtárs a Szovjetunió szak- szervezeteinek XVIII. kongresszusán mondott beszédében foglalkozott; például arra, hogyan lehet a gyakorlatban érvényesíteni azt a követelményt, hogy a szakszervezetek a gazdasági mechanizmus átalakítása során ellensúlyozni tudják a technokratikus nyomást, és a gazdasági kérdések megbeszélésekor jobban törekedjenek a szociális szempontoknak a hozandó határozatokban való érvényesítésére. Mint ahogy a Szovjetunióban, nálunk is elkerülhetetlen lesz, hogy ha a szükség úgy kívánja, saját, alternatív javaslatokat tegyenek, amelyek jobban tekintettel vannak a szociális szféra fejlesztésével kapcsolatos pillanatnyi szükségletekre. A gyorsítási stratégia, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa tűzött ki, a pártnak a szak- szervezetek iránti elvtársi viszonya és a dolgozóknak az átalakítás sikerében való érdekeltsége ösztönzést jelent a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom számára, hogy újabb erőfeszítésekkel járuljon hozzá a szocializmus fejlesztéséhez, teljesítőképességének fokozásához s a dolgozók szükségleteinek és érdekeinek tökéletesebb kielégítéséhez. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW
