Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-10 / 238. szám, szombat

Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát

IW a TňBtfŕwYIIMak 1 tervezetekből

Önmagunkkal kell kezdeni

A központi szervek által nyilvános vitára bocsátott új mezőgazdasági szövetkezeti törvénytervezet alapos vizsgálódás és józan elemzés eredményeként fogalmazódott meg. Mint mindenütt, a mi szövetkezetünkben is élénk érdeklődés tárgyát képezi, hiszen a jövőnkről van szó.

Szocialista államrendünk társadalmi és politikai intézményrendszerének, illetve gazdasági viszonyai kölcsönhatásának újszerű normatív szabályozását a gazdasági törvény- szerűségek és mechanizmusok tették szükségessé. A korábbi jogi szabályozáshoz viszonyítva, az új törvényjavaslat előnyét mindenekelőtt abban látom, hogy megfelelő teret biztosít a szocialista - és ezen belül a szövetkezeti - demokrácia valós gyakorlásához, s a vállalati önállóság növelésével arányosan egyszerűsít. Az utóbbi tényt számos részletes tárcabeli jogi szabályozás hatálytalanítása igazolja. A tervezet további előnye, hogy növeli a személyes felelősséget, de ehhez egyúttal a felelősségre vonás objektív feltételeit is biztosítja a hatáskör jelentős bővítésével. A titkos szavazás bevezetésével a törvénytervezet növeli a kollektíváknak a szövetkezet irányításában betöltött szerepét. Előnynek számít még, hogy a javasolt belső szabályozás előremozdítja a differenciált javadalmazást, és a közvetlen külkereskedelmi kapcsolatok kialakításának lehetősége is hozzájárulhat szövetkezeteink fejlődésének meggyorsításához.

Üdvösnek tartom, hogy a törvény- tervezet 13. paragrafusának 3. bekezdése az egységes földművesszövetkezetnek, mint szocialista árutermelő és gazdasági vállalkozást folytató szervezetnek kötelezően előírja a fejlesztési alap létrehozását. Ennek a bekezdésnek kell szavatolnia a tudomány eredményeinek mielőbbi hatékony érvényesítését a mindennapi gyakorlatban. A szövetkezetek - szükségleteiknek megfelelően és lehetőségeiktől függően - természetesen további alapokat is létrehozhatnak. A megfogalmazásból kicsendül, hogy valamennyi további alap léte a fejlesztési alaptól függ, ugyanis ez lesz a bővített újratermelés kulcsa. Magától értetődő, hogy közben tiszteletben kell tartani az önelszámolás alapelvét, és megfelelő tiszta nyereség elérésére kell törekedni. Elérkezett az ideje, hogy a fogyasztói szükségletek kielégítésének szükségességét szem előtt tartva előtérbe kerüljön a nyereségre törekvés és felszámolják a ráfizetéssel gazdálkodó vállalatokat.

Sokat várunk az új jogi szabályozástól, ámde hiú ábránd lenne azt hinni, hogy a törvénytervezet elfogadásával egyszerre minden megváltozik, jobbra fordul. A szovjet kommunisták az átalakítást forradalmi folyamatnak minősítették. És nem véletlenül, ugyanis valóban folyamatról van szó, mégpedig olyanról, amely a párt vezetésével a gondolkodásmód megváltoztatását,

a szemléletváltást veszi célba.

Mint a demokráciának általában, a szövetkezeti demokráciának is a rendet és a fegyelmet kell erősítenie. Ennek az elvnek a kollektívákban hozzá kell járulnia a tervezési, a technológiai, a pénzügyi és a munkafegyelem megszilárdításához.

Ami pedig a kezdeményezést illeti, sok vezető dolgozó - esetenként a szakmai ismeretek hiánya miatt körömszakadtáig ragaszkodik a fentről jövő utasításokhoz és azok kényelmes végrehajtásához. Nyilvánvaló, hogy a törvénytervezet szorgalmazza a szakmai ismeretek gyarapítását, az állandó továbbképzést. Ugyanis a gazdasági fejlődés alapos felkészültséget, rugalmas szervezést, s újabban egyfajta piackutatást és menedzseri tevékenységet is megkövetel a tisztségviselőktől, a dolgozókollektíváktól. Hogy valamennyien cselekvően hozzájárulhassunk a gazdálkodás hatékonyságának növeléséhez, ahhoz mindenekelőtt önmagunkban kell megvívnunk a munkához való viszonyunkat formáló forradalmat.

Dr. Zászlós Gábor,

a dunaszerdahelyi

(Dunajská Streda) Dukla Efsz jogtanácsosa

A termelés ésszerűsítése és hatékonyságának növelése a célja annak az együttműködésnek, amelyet a neratovicei Spolana vállalat kezdeményezett az idén a Csehszlovák Tudományos Akadémia több kutatóintézetével, valamint a brnói Chepos és a prágai Chemo- petrol vállalattal közösen korszerű laboratóriumot létesített, ahol a gyakorlatban próbálják ki az új ötleteket, elképzeléseket. Felvételünk a nemrég létesült laboratóriumban készült. Pavel Jina az egyik új termékből vett mintát vizsgálja.

(Jan Vrabec felvétele - ČTK)

A nem mezőgazdasági szövetkezetek egyenjogúsítása

A nem mezőgazdasági szövetkezetek napjainkban már tartós és stabilizált alkotóelemei a csehszlovák szocialista szövetkezeti mozgalomnak. Pótolhatatlan funkciójuk és feladataik vannak, főként az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésében.

A társadalmi vitára bocsátott törvénytervezet gyakorlatilag az első kísérlet a nem mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom egységes és átfogó jogi szabályozására. Ez azt jelenti, hogy ennek a törvénynek az elfogadásával a nem mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom jogilag is egyenjogúsítva lesz a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalommal. Ezzel azonban távolról sem merül ki a törvénytervezet jelentősége. A nem mezőgazdasági szövetkezetek egyértelműen meghatározó jogi támaszt nyernek benne, a többi vállalkozó alannyal (mint például az állami vállalatokkal, egységes föld- műves-szövetkezetekkel) létesített jogi viszonyban. A törvénytervezet pozitívumai tehát nyilvánvalóak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nem mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény jogi hatálybalépése gyógyír lesz a szövetkezetek minden „betegségére“. Megteremti azonban az optimális előfeltételeket ahhoz, hogy ezek a szövetkezetek növeljék tevékenységük hatásfokát, fokozzák önállóságukat és kezdeményezésüket. Egyszerűbben mondva, a nem mezőgazdasági szövetkezetek szerepére, feladataikra és tevékenységükre „a szövetkezet az emberekért“ és nem a „szövetkezet a szövetkezetért" elv vonatkozik majd. Ez elsősorban a dolgozók, s a szövetkezet tagjai szükségleteinek kielégítését érinti

majd, s nem az emberek kezdeményezőkészségét, amely a szövetkezet számára kétségkívül pótolhatatlan, de ugyanakkor gyakorlatilag meghatározó is, már ami a szövetkezet prosperitását illeti.

Szocialista államunk tehát a nem mezőgazdasági szövetkezeteknek nyújtott jogokkal, s egyben bizonyos gazdasági eredmények megkövetelésével is a dolgozók életszínvonalának növelését tartja szem előtt. Tekintettel arra, hogy egyetlen törvény tervezete sem lehet tökéletes már az előkészítés időszakában, a törvénytervezethez fűzött megjegyzéseknek az állami és a pártszervek, de főként a törvényhozási szervek számára irányadóaknak kell lenniük a törvénytervezeten folyó munkálatok befejezése során.

Az elmondattakra való tekintettel elsősorban a 11. § és a 14. § (2) bekezdése b/ pontjának rendelkezéseinél állnék meg (a szövetkezet létrejöttét, illetve megszűnését szabályozzák). A 11. § rendelkezése ugyanis megállapítja, hgy a szövetkezet megalapítással, összevonással vagy szétosztással jön létre, míg a 11.§-ra kötődő 12. § c/ pontja a szövetkezet létrejöttét egyebek közt a nemzeti bizottság állásfoglalásától teszi függővé. Az említett 14. § azonban lehetővé teszi a szövetkezet megszűnését az illetékes állami szerv döntése alapján is, ha a szövetkezet nem látja el a törvényben megállapított funkcióit. A 14. § tehát nem csupán azt nem állapítja meg közelebbről, hogy melyik állami szerv avatkozhat be szinte egzisztenciálisan a szövetkezet életébe, hanem nem határozza meg közelebbről azokat a jogi tényeket sem, meAz önfinanszírozás nyugtalanító kérdőjelei

ÚJ szú

5

1987. X. 10.

A 81 éve alapított füleki (Fiľakovo) Kovosmalt nemzeti vállalat hasznos termékeivel rövid idő alatt az országhatárokon túl is ismertté vált. Sajnos, a főleg zománcedényeket gyártó vállalat hírneve az évtizedek folyamán jelentősen megkopott. A vállalat évek óta tervezett veszteséggel termel, s az utóbbi hónapokban a helyzete egyre bonyolultabbá vált. A népi ellenőrzés tagjainak sem véletlenül kellett elemző és feltáró munkájukat elkezdeniük.

Az új vállalati törvénytervezet sem maradt visszhang nélkül a gyár kollektívájában. Ez éppúgy érvényes a gépek, a futószalagok mellett dolgozókra, mint az irodai alkalmazottakra. Az üzem helyzetét ismerve nem meglepő, hogy a legnagyobb érdeklődést és vitát azok a cikkelyek váltották ki, amelyek a veszteséges vállalatok helyzetével, esetleges megszüntetésükkel foglalkoznak. Szinte mindenkiben felvetődött a kérdés: mi lenne a vállalat sorsa, ha már most érvényben lenne a törvénytervezet?

Bizonyára az elkövetkező években is lesznek olyan iparcikkek, amelyekre a társadalom, illetve a belkereskedelem igényt fog tartani, ugyanakkor a gyártásuk a jelenlegi árszínvonal mellett veszteséges lenne. A tervezet nem szól arról, hogy ki és hogyan fogja anyagilag támogatni ezeket az iparcikkeket, az ilyen termékeket gyártó szakágazatokat. Ilyen körülmények között az önfinanszírozás bevezetése sem jöhet szóba.

Előfordulhat azonban az is, hogy a vállalat, annak ellenére, hogy megvannak hozzá a lehetőségei, nem köt szerződést a ráfizetéses termékek gyártására és szállítására. A felelősséget ezért bizonyára a vállalat vezetőségének kell majd viselnie. De kinek, és milyen mértékben? Milyen mértékben vonható ezért felelősségre a dolgozókollektíva önigazgatási szerve, a közgyűlés, vagy a tanács, esetleg a vállalat operatív tevékenységét irányító igazgató?

Nem elég pontos és részletes a törvénytervezet olyan vonatkozásban sem, hogy milyenek az alapító kötelességei a vállalat megszüntetése esetén a dolgozókkal szemben, s milyenek a jogaik azoknak a dolgozóknak, akik így elveszítik a munkahelyüket.

Az önigazgatás legfontosabb szerve a dolgozókollektíva közgyűlése. Feladatait, szerepkörét a 29. cikkely határozza meg. A Kovosmalt dolgozói a vita keretében nem hagyták érintetlenül a szakszervezeti mozgalom kérdését sem, bár a törvénytervezet több cikkelyben is utal a szerepére. Azt azonban már nem taglalja elég részletesen, hogy a szakszervezeteknek milyen lesz a kapcsolata a dolgozókollektíva tanácsával, lesz-e lehetősége beleszólni a tanács munkájába, esetleg megfordítva, a tanácsnak a szakszervezet ügyeibe.

A törvénytervezet 69. cikkelye előírja, hogy a vállalat vezetőségének rendszeresen meg kell győződnie arról, hogy szakemberei alkalmasak-e a reájuk bízott feladatok teljesítésére, munkakörük, beosztásuk betöltésére. A vitában felszólalók egyöntetű véleménye szerint ez nagyon fontos

kérdés, és már eddig is nagyobb figyelmet kellett volna erre fordítani, hogy az egyes területekért felelős szakvezetők ne kereshessenek különböző kibúvókat saját hiányosságaik leplezésére.

Jelenleg az azonos, vagy a hasonló szakágazathoz tartozó vállalatok egy közös termelésigazdasági egységben tömörülnek, amelyet vezérigazgatóság irányít. Felvetődött az a kérdés is, hogy lesznek-e ilyen tömörülések a törvény- tervezet bevezetése után, s ha lesznek, milyen lesz a szerepük, s milyen mértékben fogják korlátozni a vállalatok önállóságát. Ezzel kapcsolatban Ľubomír Štrougal elvtárs is elmondta észrevételeit a Bányászok napján elhangzott beszédében, amikor a következőket hangsúlyozta: Nem engedhetjük meg azt, hogy az átalakulással kapcsolatos törekvések csak formálisan valósuljanak meg, egyszerűen csak a „cégtáblák“ átfestésével. Nem engedhetjük meg, hogy azok a jelenlegi termelési-gazdasági egységek, amelyek további léte felesleges, minden további nélkül állami vállalattá változzanak, s ugyanígy a vezérigazgatóságok vállalati igazgatóságokká.

E kérdés eldöntése fontos, mert a vállalati törvény rendelkezéseit csak azután lehet bevezetni, ha ezek a viszonyok már tisztázódtak. Ehhez kapcsolódva a Munkatörvénykönyv és a Gazdasági Törvénykönyv szükséges módosításait is idejében el kell végezni.

További vitatott kérdés az is, hogy a veszteséges termelést folytató vállalat miként korszerűsítheti technológiai berendezéseit. Arról nem is szólva, hogy a veszteséges termelés egyik oka a Kovosmalt esetében is a régen elavult géppark. Ennek felújítására a törvény előirányzott bevezetéséig aligha lesz mód jelentősebb anyagi segítség nélkül.

PUNTIGÁN JÓZSEF mérnök

lyek alapján az említett állami szerv eldönthetné, hogy a szövetkezet nem látja el a törvény alapján megállapított funkcióit. Úgy vélem, hogy az említett paragrafusok rendelkezései nincsenek összhangban, illetve hogy a 14. paragrafus szövege nincs kellő precizitással megfogalmazva. Kétségeim vannak azzal kapcsolatban is, helyes-e a törvényben rögzíteni az állami szerv ilyen nagymértékű beavatkozási jogosultságát a nem mezőgazdasági szövetkezet tevékenységébe. Helyesebb lenne, ha az állami szervnek inkább szignalizációs kötelezettsége lenne a felsőbb szövetkezeti szervekkel szemben, s maga a döntés- hozatal a szövetkezeti szövetség joga lenne. Ez a megoldás lenne ugyanis összhangban a szövetkezeti mozgalom helyzetével, feladatával, jogállásával és a szövetkezeti demokrácia elvének elismerésével.

A törvénytervezet IV. részében (A szövetkezet gazdasági és szociális tevékenysége) a 35. § a szövetkezet belső szervezetéről beszél. Logikusabb lenne ezt a rendelkezést a törvénytervezet VI. részéből kiemelni és a törvénytervezet V. részébe (A szövetkezet szerveinek rendszere) besorolni, mégpedig a 25. § után.

A törvénytervezet 5. § (1) bekezdése azt deklarálja, hogy a szövetkezetek szövetsége jogi személy, és ezzel voluntaristábban jellemzi, mint az érvényes és hatályos gazdasági jogi szabályozás, amely a szövetkezetek szövetségét felsőbb szövetkezeti szervnek tekinti. Úgy vélem, hogy az elfogadott terminológiát, illetve a szövetkezetek szövetségének mint jogalanynak jellemzését nem csupán transzformálni kellett volna az új törvénytervezetbe, hanem szükséges lett volna közelebbről meghatározni, részletezni is. Ezt indokolná a Szövetkezetek Központi Tanácsának törvényes jellemzése is.

A szövetkezeteknek az adott terület szociális és gazdasági fejlesztésében való részvételéhez (41. §) megjegyezném, hogy a környezet- védelemről szóló jogi norma egyértelműsége és érthetősége érdekében szükséges lenne ezt a tevékenységet úgy megfogalmazni, mint a szövetkezet elsőrendű feladatát, kötelességét, illetve elsőrendű lehetőségeinek egyikét, melyet a szokásos tevékenysége során teljesítenie kell.

Az ipari, fogyasztási és lakásszövetkezetekről szóló törvénytervezetről egyebek közt szükségesnek tartom elmondani azt is, hogy megfogalmazása, belső szerkezete és érthetősége szempontjából kimunkál- tabb, mívesebb mint az állami vállalatról szóló törvénytervezet. Ilyen, az eddiginél nyilván járhatóbb úton kellene végigmennie a következő időszakban elfogadásra kerülő további törvénytervezeteknek is. Ez elősegítené nemcsupán az állampolgárok részvételét a társadalmi vitában, az ésszerűbb, átgondoltabb hozzászólások megfogalmazását, hanem a törvénytervezeteken utólag végzett munkálatokat is. Ezzel tehát növekedne az egész törvényhozási eljárás hatékonysága.

Dr. JOZEF KRÁLIK, kandidátus