Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-10 / 238. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Október 3-tól 9-ig Szombat: Washingtonban befejeződött a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank közgyűlése • Weinberger elutasította, hogy Genfben találkozzon Jazov szovjet honvédelmi miniszterrel Vasárnap: Sihani szovjet katonai bázison 45 ország képviselői előtt vegyifegyver-megsemmisítési bemutatót tartottak Hétfő: Uruguayban Eduard Sevardnadze átadta az SZKP főtitkárának üzenetét • Salvadorban a kormány párbeszédet kezdett a hazafiak képviselőivel • Tovább élezte a Perzsa-öbölbeli helyzetet, hogy Irán hivatalosan is megszakította diplomáciai kapcsolatait Irakkal Kedd: Moszkvában Mihail Gorbacsov és Mauno Koivisto a murmanszki javaslatokról tárgyalt • Pekingben felújították- a szovjet-kínai tárgyalásokat a kapcsolatok normalizálásáról • Bonnban csehszlovák-nyugatnémet környezetvédelmi megállapodást írtak alá Szerda: Az ENSZ-ben felszólalt Jaromír Johanes csehszlovák külügyminiszter-helyettes • Borisz Pjadisev közölte: Genfben elkészült a kettős nullamegoldást tartalmazó szerződés háromnegyede Csütörtök: a LEMP KB ülésén a gazdasági reform második szakaszáról tárgyaltak • Havannában kezdett tárgyalásokat a szovjet külügyminiszter • Grósz Károly magyar kormányfő folytatta bonni eszmecseréit Péntek: Anatolij Dobrinyin Bonnban újabb megbeszéléseket tartott nyugatnémet politikusokkal • Kádár János kínai látogatásra utazott Hangunk az ENSZ-ben Az eredeti menetrendnek megfelelően az ENSZ-közgyűlés általános vitájában szerdán hangzott el a csehszlovák felszólalás. Az időközben megbetegedett Bohusiav Chňoupek külügyminiszter képviseletében helyettese, Jaromír Johanes ismertette a világpolitika legfőbb kérdéseivel kapcsolatos hivatalos csehszlovák álláspontot tartalmazó beszédet. Az általános politikai vita hangnemét és légkörét meghatározták az eddig elhangzott felszólalások. Nem akadt olyan szónok, aki legalább pár mondat erejéig ne üdvözölte volna a Szovjetunió és az Egyesült Álla-' mok között létrejött elvi megállapodást a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták megsemmisítéséről. A szót kérő diplomaták bizakodóan tekintettek az esedékes szovjet-amerikai külügy-* miniszteri találkozó elé, amelytől azt várják, hogy megállapodást hoz Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan idei találkozójáról. Ilyen előzmények után joggal állapította meg a csehszlovák delegátus azt, hogy a mostani ülésszak jelentős mértékben hozzájárulhat napjaink legégetőbb átfogó problémáinak megoldásához, az erőszaktól és az atomfegyverektől mentes világ megteremtéséhez. Ezen az úton az első lépést jelentheti a kettős nullamegoldás küszöbönálló megkötése. Csehszlovák részről ezt nagy horderejű, előremutató, de korántsem az utolsó leszerelési lépésnek tekintjük. Hazánk nézete szerint ez csak az első, mindenképpen áttörést jelentő láncszem a konkrét leszerelési lépések kívánatos sorozatában. Ezután feltétlenül szükséges a továbblépés, s el kell érni a stratégiai eszközök kezdeti 50 százalékos csökkentését, aminek lehetősége már a korábbi Gorbacsov-Reagan találkozókon is felvetődött. A csehszlovák képviselő azonban nem egyoldalúan rózsás képet festett a világhelyzetről. Egyrészt rámutatott az új gondolkodásmód fokozatos térhódításának csalhatatlan jeleire, ám nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kapcsolatok mérlegében még sok a passzívum. Továbbra is milliárdokat emészt fel a fegyverkezés, feszültségtől terhesek a helyi válsággócok, létezik a fajüldözés és egyre halmozódnak a környezetvédelmi problémák. Ezek megoldásához közös összefogásra van szükség, hogy a nemsokára beköszöntő ezredfordulón az élethez biztonságos és jó helyként adhassuk át utódainknak bolygónkat. Ez is kizárólag közös erőfeszítésekkel érhető el, ezért Csehszlovákia támogatja az atom- és minden más tömegpusztító fegyver ezredfordulóig történő megsemmisítésének szovjet szakaszos programját. Nem először hangzott el ezen a fórumon, s éppen ezért szilárd alapokon nyugvó kiegyensúlyozott külpolitikánkat is alátámasztja az a krédó, miszerint érdekeltek vagyunk a békepolitika sikerében, ezért támogatjuk az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására irányuló törekvéseket. A szónok szúkebb régiókra, Európára áttérve megállapította, hogy az enyhülés lefékeződése után a folyamat most újra dinamikussá válik. Erre szükség is van, hiszen itt halmozták fel a legtöbb fegyvert. Közép-európai országként létérdekünk minden itt levő fegyver felszámolása, ezért bizakodva várjuk, hogy a közép-európai haderócsökkentési tárgyalásokat sikerül egy olyan új fórummal helyettesíteni, amely elvezetne a hagyományos fegyverzet csökkentéséhez. Létérdekünk a két katonai csoport határán az atomfegyverektől mentes folyosó létrejötte, amelyet Csehszlovákia az NDK- val közösen javasolt az NSZK-nak. A helyi válsággócok igazságos, tárgyalásos rendezését sürgető állásfoglalás szintén a csehszlovák külpolitikai irányvonal hagyományos jellemvonása. Az ilyen alapon megvalósuló rendezés figyelembe veszi minden érdekelt fél véleményét, s ha tartós megoldást eredményez, akkor végső soron hozzájárul az egyetemes béke és biztonság erősítéséhez is. Ördögi körben Washingtonban több mint egy héten át tárgyaltak a tőkés világ két vezető pénzintézetének, a Nemzetközi Valuta Alapnak (IMF) és a Világbanknak a képviselői, mintegy 3000 elismert pénzügyi szakember a világ 152 országából. A tanácskozás fókuszában a fejlődő országok tetemes tartozásainak kérdései álltak, hiszen ez az adóssághegy eléri a csillagászati 1,1 billió dollárt A fejlődőket képviselő ún. hu- szonnégyek csoportja átfogó, új erőfeszítéseket sürgetett megsegítésükre. A leghatározottabban leszögezték, hogy a világgazdaságban még mindig nem tapasztalható összehangolt erőfeszítés az adósságprobléma leküzdésére. A hitelt felvevő országok áldatlan helyzetben vannak, hiszen átlagosan exportbevételeik egynegyedét kénytelenek kamatok törlesztésére fordítani, de vannak olyanok is, amelyek a kivitelből befolyó jövedelmet csaknem teljes egészében a kamatok törlesztésére kellene, hogy fordítsák. Ha nagy nehézségek és rájuk kényszerített szükségintézkedések megvalósítása révén nem tudnák elérni tartozásaik átütemezését, egyszerűen nem maradna pénzük semminemű fejlesztésre. Az adósságok fizetésének elhalasztása és újabb hitelek folyósítása sem lehet a végső megoldás, amint az ENSZ-főtitkár napokban közzétett jelentése is felhívta erre a figyelmet. Ez csak elodázza, tetőzi a problémákat, mert végső soron idővel a tartozások még tetemesebbek lesznek. A tanácskozást megnyitó Ronald Reagan elnök méltatta a fejlődő országok takarékossági politikáját, mivel azok a Nemzetközi Valuta Alap ajánlásainak megfelelően - teljesen kiszolgáltatottan és kényszerhelyzetben - erőteljesen visszafogják a szociális kiadásokat és lefaragják a béreket. Kézzelfogható segítséget azonban a Fehér Ház ura nem igért az adósoknak, mindössze arra célzó kijelentést tett, hogy az Egyesült Államok továbbra is hatalmas kereskedelmi és költségvetési hiányának a csökkentésére fog törekedni. Nem véletlen, hogy szóba se hozta a két éve Szöulban hangzatosan meghirdetett Baker-féle tervet. Az amerikai pénzügyminiszter kezdeményezése alig javított a fejlődő országok helyzetén. Elképzelése szerint 20 milliárd dollárt folyósítottak volna a tartozóknak, ám hiába növelte a Világbank a nyújtott hiteleket 30-40 százalékkal, végül is a kereskedelmi bankoktól elapadtak a friss hitelek. A Baker-terv tehát gyakorlatilag kudarcba fúlt, s az adósságválság megoldása változatlanul égető kérdés. Általános recept nem létezik orvoslására - erre a salamoni következtetésre jutottak mindössze a tőkés világ pénzügyi szakemberei. A legeladósodottabb ország, Brazília közölte, hogy ragaszkodik korábbi elképzeléséhez, miszerint az adósság egy részét hosszú lejáratú, leszállított árú kötvényekké alakítsák át, ám az indítványt a hitelezők kezdetben elég fagyosan fogadták. Éppen ezért volt meglepő, hogy a zárónapon a két pénzintézet vezetői felhívták a jelenlevő pénzügyminiszterek figyelmét arra, hogy a tartozások értékpapírokká vagy tőkerészesedéssé történő átváltoztatásával próbálják meg enyhíteni az adósok fizetési gondjait. Vélhetően a brazil kezdeményezéssel azért barátkoztak meg végül is, mert nekik maguknak nem akadt jobb ötletük. Ez azonban egyelőre csak szándék és kinyilatkoztatás, ami nem biztos, hogy meg is valósul. Ebben az esetben viszont az adósságlavina még jobban maga alá temetheti a fejlődő országokat. P. VONYIK ERZSÉBET A hivatalos látogatáson Moszkvában járt Mauno Koivisto finn államfő Mihail Gorbacsovval a múlt heti murmanszki beszédében ismertetett leszerelési javaslatok gyakorlati megvalósításának lehetőségéről tárgyalt. (Telefoto: ČSTK) Hibáról hibára Egy járási lapban tallózgatok. A nevét nem említem, mert bármelyik lehetne: csaknem mindegyikben előfordulnak hasonló hibák. A fordító küszködik a lefordítandó szlovák nyelvű cikkel; s az eredmény olykor érthetetlen, gyakran „csak" zavaros mondat lesz. Pedig az ugyanabban a lapszámban megjelent szlovák cikkben kifogástalan, érthető a mondat. ,,Az intenzifikáció 1990 programjai, amely az ipari területen járásunkban 22 helyen volt feldolgozva, még sok tartalékot és konkrétumot hagyott maga után“ - olvashatjuk a vezércikkben. Jó fantázia kell hozzá, hogy az olvasó legalább sejtse, miről is van szó. A programjai többes számú alany többes számú állítmányt kívánna, s többes számú vonatkozó névmási kötőszót. Tehát: programjai, amelyek... voltak feldolgozva, ... hagytak maguk után. De ez még csak az egyeztetési hiba javítása. A voltak feldolgozva kifejezés sem szerencsés itt, mert nem a programok állapotáról szólunk, hanem cselekvésről, arról, hogy ezeket a programokat 22 helyen dolgozták ki. Igen, a feldolgoz ige sincs itt a maga helyén, mert a megvalósítandó programokat kidolgozni szoktuk, a feldolgozásuk más művelet. De a mondat befejező része, vagyis az az állítás, hogy ezek a programok „még sok tartalékot és konkrétumot hagytak maguk után“ - szintén hibás. A hagy maga után kifejezést rendszerint valami negatív dologgal kapcsolatban szoktuk használni, pl.: az ellenség romokat, az árvíz iszapot hagy maga után stb. A tartalékot és konkrétumot hagy maga után kifejezés egyszerűen értelmetlen. Az idézett mondat tartalmát több formában is meg lehetett volna jól fogalmazni; ezek közül egyik ez lehetett volna: Az intenzifikáció 1990 programjai, amelyeket az iparra vonatkozólag 22 helyen dolgoztak ki járásunkban, még sok lehetőséget adtak volna. Hogy az alany és az állítmány egyeztetésében elég következetlen a fordító vagy a szerkesztő, azt ez a mondat is bizonyítja: „... a tudományos-műszaki fejlődés gazdasága sürgősen megköveteli, hogy ehhez hasonló hibák már a legkorábbi stádiumába likvidálód- jék...“ A hibák... likvidálódjanak: ez a helyes egyeztetési forma; de azok a fránya hibák maguktól aligha fognak likvidálódni; nekünk kell őket likvidálnunk, helyesebben: felszámolnunk. De nem a legkorábbi stádiumába - mint a lap állítja, hanem a legkorábbi stádiumukban. Hogy mi a „tudományos-műszaki fejlődés gazdasága“, azt én sem tudom pontosan kihámozni a szövegből. De talán a szlovák változat segítségünkre lehet. E szerint a tudományos-műszaki fejlődés ökonómiája az, ami a hibák felszámolását megköveteli. „Külön jelentős feladatot játszanak az üzemi pártbizottságok...“ - így kezdődik egy mondat, de tovább nem idézem, úgysem értenénk meg. Ebben is van már javítanivaló. Feladatot játszik - ez a kifejezés a magyarban szokatlan. Szerepet játszik - ez viszont ismeretes. Az üzemi pártbizottságokról lévén szó, inkább ezeket a megoldásokat javasolnám: jelentős szerepük van, jelentős feladatuk van, jelentős feladatot töltenek be vagy látnak el stb. A mondat elején álló külön helyére inkább a különösen illenék: Különösen jelentős szerepük van az üzemi pártbizottságoknak... JAKAB ISTVÁN Egy s más az igekötőkről Az igekötős igék sajátosan viselkedő összetett szók. Helyesírásuk többnyire nem okoz nehézséget, könnyen megjegyezhető, jól ismert szabályokhoz igazodik. Ha az igekötő az ige előtt áll, egybeírjuk az igével: megad, fölemel; ha az ige után kerül, vagy ha közte és az igéje között más szó is van, az igekötő külön szó marad: add meg, emelje föl; meg is adja, föl ne emeld. Vannak azonban olyan esetek is, amikor gondot jelent az igekötő helyes írásmódja. Először is: a régi és kivételnek látszó szabályokat sem szabad mechanikusan alkalmazni, mert az igekötő egybe-, illetve különírása gyakran értelmi különbséget hordoz: megvan húszéves, de: meg van töltve; leszokott a dohányzásról? de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett volna szólni. Az igekötő ugyanis az első helyen álló példákban a közvetlenül utána álló, a második helyen levő példákban pedig a hátrább tett igéhez tartozik. Régóta élő, mégis el-elhibázott szabály az is, hogy az ige előtt álló megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével: bele-belefog, föl-fölsóhajt, össze-összecsap A művészi példák azt tanúsítják, hogy a megismételt igekötők kiválóan alkalmasak a mondanivaló stilisztikai hatásának a fokozására: ,,Hova szivem, lelkem / Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott...“ (Petőfi); ,,A nagy tenger éjszakába / Ki-kinézünk olykoron.“ (Vajda) Nincs külön említve a helyesírási szabályzatban az az eset, ha kötőszó (esetleg valamilyen nyomatékosító szó) kerül a megismételt igekötök közé. Ilyenkor a már említett írásmódok logikáját követve az első igekötö után kötőjelet teszünk, s tőle a közbevetett szót, attól meg az igekötős igét különírjuk: át- meg átszel, vissza- meg visszanéz, oda- és odaüt. Költői példában: ,,Gyomrod érzékeny talaját / a sok gyökerecske át- meg áthímezi... (József Attila) Nem volt benne az eddigi helyesírási szabályzatokban az sem, hogyan kell írni az ellentétes párt alkotó igekötőket, pedig ezek írásában elég sok bizonytalanság mutatkozik a gyakorlatban. A Helyesírási és tipográfiai tanácsadó tartalmazta elsőnek azt a szabályt, amely szerint az ellentétes értelmű igekötőket kötőjellel kapcsoljuk össze, és együttesüket különírjuk az igétől: elöre-hátra tekinget, ki-be rohangál, le-föl járkál, ide-oda forog, oda-vissza utazik. A szabály azon a meggondoláson alapszik, hogy a „le- följárkál” íráskép nem kifejező, nem érzékelteti a le-föl szoros összetartozását; azt, hogy a két igekötő így összekapcsolva már nem is igekötó, hanem mellérendelő szóösszetételt alkotó határozószó. Művészi példánk is jól mutatja az ilyen igekötópár többletjelentést hordozó értékét: „Ki-be ugrál a két szemem, úgy érzem. “ (József A.) Ezt az írásmódot figyelembe véve logikus, hogy különírjuk az igétől az alábbi összetett, igekötőkból eggyéforrott határozószókat is: összevissza csapkod, szerteszéjjel szór, szerteszét ágazik stb. KOZOCSA SÁNDOR GÉZA ÚJ SZÚ 4 1987. X. 10
