Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-05 / 233. szám, hétfő
A as sp 33 /r sí jr sa m * m jovo szolgalataban Körkép a 6. moszkvai nemzetközi könyvvásárról A E n olyan vagyok, mint a barokk épületek: irtó tömegű ciráda, ezer frioritura, kibogozhatat- lannak tűnő részletek, közben az egész, miután megnéztük, mégis nagy szimmetriába illik össze“ - így vallott egykor a nyolcvanesztendős Szentkuthy Miklós, aki hömpölygő visszatekintéssel idézi föl az Új írás két legutóbbi számában gyermekkorát: Frivolitások és Hitvallások címmel. Nem szégyen bevallani, ha főmű- vét, a Prae-t nem mindenki sorolja legkedvesebb olvasmányai közé, őszinte elhatározás, kemény munka és kitartás eredménye e hatalmas mü befogadása (több mint ötven éve írta!). Elbűvölő és lebilincselő viszont az írónak e folytatásokban napvilágot látó emlékezés-sora. Könnyeden szerteágazó, lendületes, családi ,,belügyek“ oldotta sok- vonatkozúság és többértelműség jellemzi ez immáron bölcs öregember visszatekintését. ,,Visszaemlékezéseimet tehát két végletes szándék táplálja, az egyik a szinte pszichoanalitikus mindent-bevallás, ötletszerűen, ahogy jön, - a másik: végtelen szomjúság a kompozícióra és a rendre." Az Ópapi, a bűvös tántik, a megközelíthetetlen Atyika mint az anya bálványa, az ízetlen otthon, a bénító puritánság és a fantáziátlan, minden kellemet becsmérlő életvitel egyszerre érthetetlen s mélységesen érthető melegágya lehetett annak a szakadatlanul minden iránt érdeklődő szenvedélyességnek, amely Szentkuthy életét vezette, tollát irányította, s ma is, az öregség csúcsán ilyes vallomásokra készteti: ,,Az ifjúság mindent túlságosan nagy hűhóval, csinnadrattával csinál, mindent túlságosan is súlyos, végleges, tragikus lépésnek számít... Az idős kor alkalmasabb a bölcs mosolyra, a tömény humorra ...“ Nos, e szenvedélyes ifjúkorról fecseg hihetetlen frissen és éleslátóan mindentudásával a ma is mohón minden pillanatban mindennel egyszerre együttélő, bölccsé tisztult míves elme. Remélhetjük, emlékezéseinek folytatása következik, hiszen az idős írót faggató Kabdebó Lóránt a Petőfi Irodalmi Múzeum számára készült magnetofon-felvételek közlésében még jó hetven esztendő kibogozásával maradt adós. Gottfried Wilhelm Leibniz, korának csaknem minden tudományos területén tevékeny, kivételes képességű tudósa, 1700-ban végre elérte célját, amelyért évtizedeken át küzdött. Megalakíthatta Berlinben azt a tudós társaságot, amely a tudományos fejlődést, az intellektuális és a gazdasági élet kibontakoztatását szolgálta. Az ő gondolata öltött testet nem sokkal később a bécsi, a szentpétervári és a drezdai akadémia létrehozásában. A berlini Tudományos Akadémia tagjainak sorában olyan nevek szerepelnek a 18. században és a 19. század elején, mint a matematikus Gauss és Euler, a csillagász Bode, a kémikus Achard és a filozófus Kant. Levelező tagjai sorában olyan nagyságok említhetők, mint D’Alambert, Voltaire, Montesquieu és mások. A Humboldt-fivérek befolyására a 19. században fontos tudományos alkotóműhellyé vált az akadémia. A 20. század első harmadában - többek között - Max Planck, Einstein, Laueé s Schrödinger neve fémjelzi a tudóstársaság működését. A nácizmus uralomra jutásával azonban feladata háttérbe szorult, kapuit csak 1946. július 1 -jén - a fel- szabadulást követően - nyitotta meg újra Ezzel új fejezet kezdődött a nagy múltú intézmény történetében. Befejeződtek viszont Szergej Ob- razcovnak, a világhírű, Állami és Lenin-díjas bábjátékosnak három folytatásban közölt visszaemlékezései a Szovjet Irodalom című folyóiratban. Talán kicsit félreszorult az épp egyidőben megjelent új Ajtma- tov-regény, a Vesztőhely mellett, ám érdemes rájuk figyelnünk, mert a nyolcvanhat esztendős világjárt művész oly természetes bájjal s egyszerűséggel veti papírra élete „lépcsőfokait“, amilyen báj és derű sugárzott valamennyi figurájából, bábujából. Szentkuthy bonyolultságához messze nem hasonlító szerény derűje mégis egy ponton társsá emeli őt előbbi szerzőnkkel, mindkettőjük visszaemlékezéseiből valami elementáris optimizmus, valami elsöprő és diadalmas jóhiszeműség sugárzik; hajszás, nemegyszer bosszúságokkal vert életünkben felüdülés a szépnek és a jónak ilyen friss hitte! való szolgálata. Az emlékezet lépcsőfokain lépkedve Obrazcov végigvezet érdekes, eseménydús életén. Érdekes, hiszen a művész élete az, különösen olyané, aki előbb festőnövendék, majd színész, rendező, végül - mintegy szintéziseként a gyakorlatnak: bábjátékos. Ismerik szerte a földkerekségen (Don Jüanjának nálunk is tapsolhattunk évekkel ezelőtt), produkcióit milliók köszönték meg ovációval, művészetét világszerte ünnepelték. Különös és nemegyszer mulatságos történeteit századunk történelme „segített“ megírni, hadd emeljek ki közülük egyet, amely találóan érzékelteti Obrazcov kivételes emberi-művészi értékeit. A háború idején egy hadikórházban lép fel. A valamennyire mozgásképes sebesültek a klubterembe gyűlve nézik végig a produkciót. A harsány kacagás, a tomboló taps elhallatszik a kórtermekbe, s a magatehetetlen betegek orvosaikkal együtt arra kérik a művészeket, tartsák meg előadásukat az ágyhoz kötöttek előtt is. És Obrazcov sorra veszi a kórtermeket, és mindegyikben újra meg újra előadja vi- dám-is-meg-szívbemarkoló-is műsorát. Végül akadt egy szoba, ahol csak ketten feküdtek, két súlyos, menthetetlenül sebesült „Az orvos nagyon kér, ne hagyjam ki ezt a kórtermet. Nagyon fontos lenne ha fellépnénk náluk. És én énekelek nekik, játszom a bábokkal, és látom eleven, vidám arcukat. Sem azelőtt, sem ezután soha nem léptem fel két ember előtt, de se eddig, se ezután sosem éreztem magam ennyire szükségesnek.“ Obrazcov útirajzai, amelyek persze egyben vallomások a bábozásról, valamint gyermekkönyvei megjelentek már magyarul is, biztos vagyok benne, hogy Az emlékezet lépcsőfokai ugyancsak hamarosan kapható lesz könyvalakban. NAGY JUDIT Ma az NDK Tudományos Akadémiája 56 tudományos intézet és 15 kutatóközpont irányítója. Ezekben 23 ezer tudós, mérnök, technikus és laboratóriumi alkalmazott dolgozik. Közülük több mint nyolcezer egyetemi végzettséggel rendelkezik, szinte minden tudományágat képvisel. A műszaki kutatásokban a fő szerepet az energetika, a mikroelektronika, az informatika, a biotechnológia, a szén alapokon álló vegyészet fejlesztése és a gyártási folyamatok automatizálása játssza. A kutatásoknak köszönhetően sikerült megtalálni a szén gázosításának Alekszej Macsavariani, grúz zeneszerző muzsikát komponált Shakespeare Makrancos hölgyéhez. Ezzel befejezte azt a zenei triptichont, melyet Shakespeare három műve inspirált. Az Othellóhoz harminc évvel ezelőtt irt balettzenét. Ez hozta meg a szerző számára a világhírt. A balettet ugyanis nagy sikerrel játszották a szovjet színházakon kívül Milánóban, Tokióban, Monte Carlóban, Helsinkiben és másutt. A triptichon második darabja, Százhárom ország háromezer kiadója állította ki könyveit az idei, 6. moszkvai nemzetközi könyvvásáron, amelyet szeptember közepén A könyv a béke és a haladás szolgálatában címmel rendeztek meg A Szovjetunióban a könyv, amely humánus eszméket képvisel, minden korban, minden népnél a békét és a haladást szolgálta és szolgálja továbbra is, erőt ?.ö az emberiség életben maradásához“ - hangsúlyozta néhány nappal ezelőtt Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommun- nista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Egy moszkvai sajtóértekezleten, amelyet a Szovjet írószövetség és könyvkiadás illetékesei a kiállítás napjaiban tartottak, többek között arról is szó volt, hogy a jövőben - a tervek megvalósításához - a kiadói tevékenységet is meg kell újítani. Három hónapra szeretnék rövidíteni a könyvek megjelentetésének idejét, s újdonságnak számít az is, hogy a kiadók ezentúl pályázat alapján döntik el, hogy kire bízzák a könyvek borítótervét és illusztrálását. Ugyanezen a sajtótájékoztatón hangzott el az is, hogy az év végéig olyan kortárs irók műveit jelentetik meg kétszázezres példányban, mint például Bondarev, Borovik és Du- gyin. A következő egy-két évben Platonov műveit is kezükbe vehetik az olvasók, sőt Paszternak híres Doktor Zsivágóját is. A szűk körnek szóló közgazdasági könyvek mellett a jövőben népszerű ismeretterjesztő müvek is segítik majd a gondolkodás átformálását. Ez utóbbiak ezentúl nem harmincezer, hanem 500 ezer példányban látnak napvilágot a közgazdasági kiadó gondozásában. A Lityeraturnaja Gazeta 38-as száma A jövő szolgálatában című írásában arról is beszámol, hogy a külföldi könyvkiadók különös érdeklődést mutattak az idei könyvkiállítás iránt, ami a Szovjetunióban végbemenő változásokkal, a szovjet társadalmi élet szféráinak demokratizálásával, az ország aktív békepo- liiikájával és a nemzetközi kapcsolatokat érintő újfajta gondolkodással magyarázható. A szovjet kiadók húszezer könyvvel képviselték magukat a nemzetközi könyvvásáron. A Lenin, Október, Béke feliratú tábla alatt, amely központi helyet kapott a hatalmas kiállítási csarnokban, ötszáz kiadvány sorakozott a polcokon a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából. Ma. életünk megújulása során újra a leninizmus kimeríthetetlen forrásából, forradalmunk és szocialista építőmunkánk mérhetetlen tapasztalataiból merítünk - írja a lap, s a régebbi kiadványok mellett a legújabbakról is hírt ad. Az évtizedekkel ezelőtt kiadott könyvek közül azokat tekinthették új módszereit. Kikísérleteztek rendkívül ellenálló anyagokat. Új gyártástechnológiát vezettek be az elektronikában, a kőolajgyártási mellék- termékeket takarmánykészitési célokra hasznosították. Az akadémia munkáinak csaknem a fele olyan alkalmazott kutatás, amelyeket a termelési nagyüzemekkel, a kombinátokkal kötött szerződések alapján végeznek az ország előtt álló fő gazdasági célok teljesítése érdekében. A tudomány és az ipar együttműködése egyre inkább jellemzi az ország gazdasági életét. (B-P) a Hamlet is sok hívet szerzett a grúz komponista művészetének. A Makrancos hölgyet pedig a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics- Dancsenko Színház tűzte műsorára. A bemutató kapcsán a zeneszerző á következőket nyilatkozta: „Szeretem Shakespeare-t az opera és általában a zene nyelvére fordítani. Művei mindig korszerűek, örök emberi problémákra keresik a feleletet. Érdekes alkotói feladat, kihívást jelentenek a muzsikusnak.“ meg az érdeklődők, amelyek az 1922-es firenzei kiállításon képviselték a Szovjetuniót; köztük Lenin és V. S. Vernadszkij akadémikus műveit, valamint az orosz irodalom „aranykorának“ köteteit. A hazai szerzőkön kívül természetesen külföldi irók alkotásai is szóltak az októberi forradalom emberformáló erejéről. Az új szovjet kiadványokat egytől egyig áthatja a peresztrojka szelleme; a nagy október jelentőségéről, emberáldozatokat követelő harcairól igaz, őszinte hangon beszél valamennyi könyv. Nagy érdeklődést váltott ki a látogatók körében A nagy októberi szocialista forradalom című enciklopédia kiegészített és módosított harmadik kiadása, a Politizdat Nagy Október című forradalomtörténeti kiadványa, a Progressznál napvilágot látott Az 1917-es év orosz forradalma: hogy volt? című könyv, A Szovjetunió Kommunista Pártjának története a kortársak emlékezetében című sorozat és A szovjet hatalom első dekrétumai című fakszimile kiadvány. ^ Fredeti, szép kivitelezésű, nyomNemrég tartotta hetvenkettedik kongresszusát az Eszperantó Világ- szövetség. Az első eszperantó nyelvkönyv 1887. július 27-én jelent meg Varsóban és száz évvel később ugyanezen a napon a világ 60 országából hatezer küldött helyezte el virágait a nyelv létrehozója, dr. Lu- doviko Zamenhoff szobra előtt Bia- lysztok városában, ahol Zamenhof született, s ahol most eszperantó világközpontot akarnak létesíteni. Maga a kongresszus, amelyet a Varsói Kultúra és Tudomány Házában tarottak meg, bővelkedett érdekesebbnél érdekesebb rendezvényekben. Nyilvános ülése volt az Eszperantó Akadémiának. Több előadás hangzott el arról a számító- gépes rendszerről (DLT-Distribuita Lingvotradukado), mely az eszperantót használja fel a számítógépes nyelvfordításokhoz. Itt az eszperantó hídnyelvként szerepel. Több előadás foglalkozott temrészettudomá- nyi (csillagászat, ornitológia, ökológia), valamint irodalmi témákkal. Az előadásokon kívül színdarabokat és szinkronizált filmeket látogatott a közönség. Nagy sikert aratott a Valahol Európában című magyar film eszperantó változata, amely még negyven év távlatából is frissnek tűnt és meghatotta a közönséget. Hatvan szekció ülésezett a kongresszus ideje alatt, pedagógusok, orvosok, az ifjúsági és békemozgalom küldöttei, a nemzetközi kereskedelmi és közgazdasági csoport, az eszperantó terminológia szakemdailag is tetszetős újdonsággal köszönti a nagy októberi szocialista forradalmat a Szovjet írószövetség kiadványa. 1917. Vázlatok, cikkek, emlékezések - ez a címe annak a válogatásnak, amely a forradalom résztvevőinek és tanúinak vallomásait foglalja össze. A Szépirodalmi Könyvkiadó által megjelentetett Akiket a forradalom hívott című hétkötetes antológia szovjet költők és írók munkájából ad válogatást az Október tükrében. Hetvenedik köteténél tart A szovjet regény könyvtára című sorozat, amelyet a szovjet köztársaságok neves alkotói ma is tovább írnak. Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Bulgária, Románia és Mongólia a Szovjetunióval közösen egyidejűleg adja majd ki azt a sorozatot, amely az 1945 után megjelent, a szocialista társadalom kialakulását és fejlődését bemutató legjelentősebb műveket foglalja magába - adja hírül a Lityeraturnaja Gazeta munkatársa. A sorozat első köteteit még ebben az évben kezükbe vehetik az olvasók. (szabó) berei, a rádióamatőrök, ornitológusok, filatelisták, sakkozók, a nemzetközi turizmus szakemberei, zeneművészeti, irodalmi, filozófiai társaságok, a nőmozgalom küldöttei és még sokan mások. A megnyitón jelen volt a kongresszus lengyelországi védnöke, a lengyel parlament elnöke, aki maga is tagja az eszperantó mozgalomnak, Varsó város polgármestere is. A mozgalom elnöke dr. H. Tonkin, aki egyetemi tanár az Egyesült Államokban a főtitkár a magyar Felsőné dr. Szabó Flóra, a vezetőség tagjai közt van belga, francia, német, kínai és jugoszláv is. Dr. Tonkin szavai szerint sok híve van már az eszperantónak, de „a munka nagyobbik fele még előttünk van. Meg kell győzni az embereket arról, hogy az eszperantó jelenti a világ nyelvi problémái leküzdésének legjobb megoldását." A szlovákiai eszperantisták is részt vettek az egy hétig tartó kongresszuson Milan Zvara vezetésével, aki felszólalásában ismertette a szlovákiai eszperantó mozgalom sikeres fejlődését. A csoport tagjai kegyelettel adóztak a nyelv megteremtője emlékének a varsói temetőben, 1988-ban Rotterdamban, 1989- ben Brightonban és 1990-ben Afrika valamelyik országában készülnek majd a kongresszus megrendezésére. Prágában legutóbb 1921-ben volt eszperantó világkongresszus. BENICKY ÉVA Alekszandr Szitnyikov: Szép lányok Emlékezések - folyóiratokban A NÉMET TUDOMÁNY FELLEGVÁRA A megzenésített Makrancos hölgy Hatvan szekcióban Eszperantó Világkongresszus Varsóban ÚJ SZÚ 4 1987. X. 5.
