Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-05 / 233. szám, hétfő
A játékvezető felelőssége Az Elektrosvit atlétikai szakosztálya rendezésében bonyolították a serdülő atléták országos bajnokságát. Felvételünkön a fiúk 80 méteres gátfutását láthatjuk. (Virág Tibor felv.) Újra kosárlabda SZNL-ben A sportesemények elengedhetetlen közreműködői a bírók, a játékvezetők, akik nélkül elképzelhetetlen egy-egy mérkőzés, atlétikai verseny, úszás, vívás, birkózás, ökölvívás és még sok más jellegű sportvetélkedés. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok a bírók, akik stopperórával, mérőszalaggal a kezükben mérik a teljesítményeket. Nem igy például a futballmérkőzések, a jégkorong, a kézilabda, a kosárlabda és a vízilabda játékvezetői. Itt a játék „őrangyala" nemcsak a szabályok végrehajtója, hanem a ráruházott hatalommal a kezében valójában mindennek, ami a pályán történik, irányítója, vezetője. Fel lehetne sorolni egész sereg szervezetet, testületet, amelyek nélkül a mérkőzéseket le lehetne bonyolítani, de játékvezetők nélkül nincs rá mód. Hallottunk már karmester nélküli zenekarról, de egy futballmérkőzés csak úgy játszható, ha a pályán ott van a szurkoló által a „csúf fekete ember"-nek becézett játékvezető, aki szerintük mindig elrabolja kedvenceiktől a megérdemelt győzelmet és a két bajnoki pontot. Nézzük meg most közelebbről a sport nélkülözhetetlen önkénteseit, a sokat szapult játékvezetőket (napjainkban nem is ok nélkül), a „fekete varjakat a zöld mezőben“, ahogy a rosszmájú és elkeseredett nézők hívják őket, mert csak kárognak a 22 játékos között... 1. „Bíróvá lenni nagyon könnyű, de bírónak lenni sokszor nagyon nehéz“ - nyilatkozta Walter Busch német humorista. Azt mondják, a játékvezetők a futball legfanatikusabb rajongói, akik a pályán nagyon nehéz fizikai munkát végeznek, sokkalta nagyobb a felelősségük de kisebb a „gázsijuk“ a labdarúgóknál. Persze az állítás csak általában érvényes. Vannak kivételek. Sajnos. A labdarúgó-játékvezetőket egy kis túlzással a bűnügyi szakértőhöz lehetne hasonlítani. Tehát egy szakemberhez, aki úgyszintén tévedhet megállapításaiban. (De az ég szerelmére, a játékvezető ne fedezze magát a tévedés kodifikált jogával! És ne fogadjuk el minden esetben, hogy a bírói tévedés hozzátartozik a labdarúgáshoz, emberek vagyunk . Ezzel sokan visszaélnek!) A jogi irodalomból több példát ismerünk, amikor téves bűnügyi eljárás következtében ártatlan emberek kerültek börtönbe. A bírósági szakértőnek mindig van ideje ahhoz, hogy kivizsgálja az esetet, és csak azután mondjon ítéletet. A játékvezetőknek pillanatok alatt kéül dönteniök. Mint minden összehasonlítás, ez is sántít egy kicsit. Abban a vonatkozásban is, hogy a bűnügyi szakértőnek és magának a bírónak is ez a szakmája és a törvény teljes védelme alatt állnak. A futballbirót „hobbija?“ gyakorlása közben nem védi' különtörvény. Pedig a fekete öltözéket viselő sportember a játékosok testi épségéért is felelős!) Néha úgy tűnik, mintha ezt elfelejtenék). 2. Nézzük játékvezetőinket, s egy tipikus jelenségre figyelhetünk fel: nem büntetik kellőképpen a durva, veszélyes kíméletlen játékot. Csak regisztrálják az eseteket, szabadrúgásokat ítélnek, ritkán figyelmeztetik a „favágókat“ és a „sarabolókat“, és még ritkábban állítják ki a vétkes labdarúgókat. Gondoljunk csak a Slavia csapatára, mit müveitek játékosai Dunaszerdahelyen (D. Streda), a Hradec elleni meccsen! És sehol semmi. A szövetség vezetői beidézték a kezdetlegesen szabálytalankodó és provokáló Ŕehákot (egy meccsen annyit vét a fair play ellen, hogy háromszor is kiállíthatnák) és megúszta olyan „szigorú“ figyelmeztetéssel, hogy: nono! De aztán betelt a pohár. Jeslínek kapott piros lapot (a Bohemians elleni meccsen), majd a hatodik fordulóban Kubík Prešovban. Itt csaknem botrányba fulladt a meccs a vendégek kíméletlen játéka miatt. Annak ellenére, hogy már kétszámjegyű a kiállítottak „csapata“, a játékvezetők csak a sportszerűtlen jelenetekre (megjegyzés, labda elrú- gás) pazarolják energiájukat. Mondanunk sem kell, hogy ez az elnéző felfogás a durvaságokkal mennyire árt a kezdeményező, a támadást szorgalmazó csapatoknak és a játékosegyéniségeknek. Arról nem is beszélve, hogy mindez csak a destruktív labdarúgást játszó, csak a pontokat szem előtt tartó csapa-. toknak kedvez. Persze a játékvezetők védekeznek: „De hiszen nem mi követjük el a szabálytalanságokat (ha nem ítélik meg, akkor igen - a szerk. megj.), hanem a játékosok, a 90 perc alatt nem nevelhetjük meg őket. Ezért vannak az edzők és a vezetők, nekik kell megtanítaniuk lovagiasságra a futballistákat. És végeredményben a játékosoknak egymás ellen kíméletesen kellene küzdeniük...“ Az első pillanatra talán meggyőzően hatnak a játékvezetők ellenvetései. De mintha tárgytalanok lennének. Természetesen az edzők és a vezetők feladata a labdarúgók nevelése, a játékvezetőktől senki sem kívánhatja, hogy „tanitómeséket" mondjanak a futballistáknak. Nem. A bírók nevelő hatásának a kérlelhetetlen ítéletekben kell megnyilvánulnia. Talán azt gondolják a bírók, hogy ítéleteiknek nincs nevelő hatása? Állítsanak csak ki egy-két játékost, s a többi úgy fog őrködni a szabályok felett, hogy maguk is meglepődnek. 3. Nem kevés gondot okoz játékvezetőinknek a 16-oson belüli „elvarázsolt“ terület. Az itt elkövetett szabálytalanságokat minden bíró a saját szája íze szerint ítéli meg (hazaiak ellen isten ments, a nagycsapat ellen úgyszintén), természetesen gyakran figyelmen kívül hagyva a „paragrafusokat“. Hiába figyelmezteti a Játékvezetői Testület a bírókat, hogy a szabályok az egész pályára vonatkoznak, tehát a büntetőterületen belülre is. Nincs foganatja. Általános vélemény: ha a játékvezető nem teljesen kirívó szabálytalanságért 11-est merészel ítélni, akkor ezt szigorú büntetésnek nevezik (még az újságírók is!), s az ellenfél „megsértődik“. Pedig hát a bíró semmi mást nem tett, csak a szabályok értelmében ítélte meg az elkövetett vétséget. Hogy mi történne, ha a játékvezetők a 16-oson belül is a szabályok értelmében bíráskodnának? Talán kétszer annyi 11-es lenne mint napjainkban, de ezzel csak nyerne a labdarúgás; és a nézők igazságérzetén se esne csorba. Ami azonban a legfontosabb: a játszani akaró csatár, a gólerős futballista biztonságban érezné magát az ellenfél 16- osán belül. Mert ugyebár manapság mindig „aknamezőre" fut a csatár a másik kapu előtt. Főleg akkor, ha a vendégcsapat tagja. Kár lenne ezt egy pillanatig is kétségbe vonni. Sok játékvezető nem tud magának tekintélyt kivívni a zöld gyepen. Sokat gesztikulál ugyan, hadonászik a kezével, „legyetek jók" - figyelmeztet a mutatóujjával (ezek a megnyilvánulások a legtöbb esetben súrolják a bohóckodás határát), de hagyja, hogy a játékosok ráncigál- ják, tiltakozzanak. A kapu előtti szabadrúgásoknál pedig szinte birkózik a sorfallal, hogy legalább kilenc „tyúklépésre“ legyen a labdától. 4. A labdarúgók állandó tiltakozása, reklamálása, szabálytalansága forr- pontra emelheti a hangulatot a nézőtéren is. (Tudja-e a játékvezető, hogy csaknem minden, ami a nézőtéren történik a játéktérről indul el? Ha igen, akkor határozottan lépjen fel a durván futballozó, állandóan reklamáló, tiltakozó labdarúgók ellen. Mert a néző, aki minden idegszálával, feszült tekintettel követi a játékot, örül vagy bánkódik a pályán történtek miatt, könnyen kibillen lelki egyensúlyából, ha a zöld gyepen nincs minden rendben.) Menynyire maga ellen hangolta a közönséget a zavarodottan bíráskodó Krchňák játékvezető a DAC - Slavia meccsen; vagy itt van a friss prešovi példa). A játékvezetés nem foglalkozás, hanem hivatás. A bíráskodásra elhivatottság nélkül kár is vállalkozni ( naivak vagyunk?), még a legjobb szabályismerőnek is. Aki azonban úgy érzi, van valami belső indítéka arra, hogy a sportszerű játék elmélyítésében közreműködjék, vegye fel a sípot. Soha sem szabadna azonban elfeledniük a játékvezetőknek: azért kell kirekeszteni a játékból a durvaságot, az alattomosságot, a közönségeset, hogy a futball igazi lényege, a sport valóban sportszerű tartalma minél jobban kifejezésre juthasson. A Szovjetunióban megkezdődött a férfi kosárlabda- liga 55. idénye. Ez az új évad azért érdekes, mert új rendszerben bonyolítják le. Hasonlóan Európa más országaihoz (már nálunk is bevezették) a körmérkőzéses sorozat után- itt 12 csapat kétszer mérkőzik egymással oda-vissza alapon- 8 együttes kerül a rájátszásba, ahol play-off rendszerben két győzelemre megy a játék. Ugyanilyen alapon találkoznak majd az elődöntőbe és a döntőbe jutott kollektívák. Természetesen, az új intézkedéstől nemcsak azt várják a sportág szovjet szakemberei, hogy érdekesebbé, nyíltabbá 'váljék a bajnoki küzdelem, még több nézőt csalogassanak a lelátókra, hanem azt, hogy színvonalbeli változást is elerje- nek a kosárlabdázásban. Nemcsak a nemzetközi porondon szereplő szovjet klubcsapatok, de a válogatott érdeke is ezt kívánja. Tavaly sok-sok vitát váltott ki a szovjet kosárlabdázók szereplése, több cikk elemezte a sportág helyzetét, problémáit, kilátásait. A vihart az idézte elő, hogy a spanyolországi világbajnokságon nem védte meg címét a szbornaja. Pedig - így érvelt például a moszkvai Pravda kommentárja - az 1982-ben világbajnoki címet nyert együttesben semmivel sem voltak nagyobb egyéniségek, jobb játékosok, mint a tavalyi gárdában. Sabonis, Valters, BelosztyenTöbb mint félévszázados hagyománya van Rozsnyón (Rožňava) a kosárlabdának Az első szakosztály a harmincas években alakult, az igazi fellendülés azonban csak a bányászati szakmunkásképző megalakulása után következett be. Az ötvenes, de még a hatvanas években is a Szlovák Nemzeti Ligában volt bérelt helyük, ahol a felnőtt csapat utoljára 1971-ben szerepelt. A generációváltás és a felmerülő gondok következtében kis megtorpanás következett be. Az ekkor felnövekvő nemzedéknek azonban akadtak pártfogói, tanítói az egykori „nagycsapatból". A Baník ificsapata futott be elsőnek, mely már évek óta az SZNL-ben játszik. Repka István, Laco Árpád, Tibor Scholtz és mások a nyolcvanas évek elején álltak elő a gondolattal, hogy a női kosárlabdát is meg kellene honosítani a bányászvárosban. Az elhatározást, melyet a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottsága is messzemenőkig támogatott, tettek követték. 1983-ban a déli lakótelepen megalakult sportegyesületben Repka Istvánnak, az egyesület titkárának és a CSSZTSZ JB mellett dolgozó szövetség elnökének köszönhetően a lakótelepi sportegyesületben létrejött egy erős kosárlabda-szakosznij, Tkacsenko, Volkov, Tyihonyenko vagy Kurtinaitis hosszú évek óta tagja a válogatottnak. A vb-t követő elemzések egyértelműen az edzők (Vlagyimir Obuhov és Alekszandr Suksin) által elkövetett taktikai hibák rovására írták az akkori kudarcot. A Pravda végül még leszögezte: ,,A szakemberek véleménye szerint a Szovjetunió csapata volt a világ - bajnokság legerősebb gárdája. Keretében olyan kiváló kosárlabdázók találhatók, akik képesek legyőzni a világ bármelyik együttesét. Az Egyesült Államok négy évvel ezelőtt vb-n szerepelt válogatottja, amelyet a szovjet férfiak legyőztek, erősebb volt a jelenlegi amerikai kollektívánál. A sport viszont sport. További tály, melynek napjainkban már 55 tagja van. A tehetségeket főleg a járás középiskolái között minden évben zajló bajnokság alapos szemrevételezésével fedezik fel a szakemberek A női kosárlabdát képviselő lakótelepi egyesületnek jelenleg négy csapata van. A tanulólányok, a serdülök és a nők a kerületi versenyben küzdenek a pontokért, míg az ificsapat a rajtot már a Szlovákiai Ifjúsági Ligában várja. A ligára készülő csapat nyári felkészülése már az új követelményeknek megfelelően igényesebb volt, mint egy évvel ezelőtt. A mindennapos edzéseket, melyek július 15-én kezdődtek, egy négynapos lengyelországi torna tarkította A hatcsapatos seregszemlén a rozsnyói lányok a negyedik helyen végeztek. Az elért eredménnyel és a játékkal az edzők elégedettek voltak. A lányok számára, akik főleg a helyi gimnáziumból és a város szakközépiskoláiból verbuválódtak (van közöttük két főiskolás is) már elkezdődött az új iskolai év. Két fronton kell tehát bizonyítaniuk: az iskola padjaiban és tegnaptól az SZNL keleti csoportjában. A rozsnyóiak célja: bentmaradni a ligában erőt és tapasztalatot gyűjteni, hogy az elkövetkező évek során esetleg merészebb terveket szőhessenek POLGÁRI LÁSZLÓ bajnokságok, tornák, új összecsapások állnak előttünk, s ezekre kell figyelnünk. Méghozzá alaposan - és elgondolkodni azon, hogy ki lép majd pályára 1990-ben az argentínai világbajnokságon.“ Obuhovtól időközben ismét visz- szavette a karmesteri pálcát a siker- edző Alekszandr Gomelszkii. De az idei athéni kontinensviadalon ő is csak az ezüstéremig vitte csapatával. A görög fővárosban lezajlott döntőben elsősorban pszíchikailag mondott csődöt a szovjet válogátott, de a vereség így is vereség olajad Ezért a hírek szerint az idén/iöbb változásra is sor kerül soraiban. A hosszabb ideje sérült Sabonisra, Tkacsenkóra és Babenkóra nem számíthat Gomelszkij, helyettük új embereket kell keresni. Elsősorban a tehetséges fiatalok között, ami persze mindig bizonyos kockázattal jár, de ezt a rizikót a csapatépítésnél mindig vállalni kell. Igazolja ezt a szbornaja nemrégiben tett ausztráliai és új-zélandi portyája, amelyen épp a fiatalok nyújtottak kitűnő teljesítményt. Gomelszkij mester tehát új és nehéz feladat előtt áll, hiszen egy évvel az olimpiai játékok előtt ütőképes csapatot kell összehoznia. Ezért is fontos, hogy a sportágban színvonalasabbá váljék a bajnokság, megnyilvánulhassanak a válogatottban szóba kerülő játékosok. A bajnoki címre esélyes és a válogatott gerincét alkotó Zalgiris Kaunasnak és a CSZKA Moszkvának jól sikerült a ligarajt: a litván együttes az első kettős fordulóban 97:84 arányban győzött a Statiba Vilnius, 99:87-re a VEF Riga ellen. A CSZKA 82:76 arányban diadalmaskodott a másik moszkvai együttes, a Dinamó, 122:72-re a Sahtyor Donyeck fölött. Két forduló után azonban még aligha lehet következtetéseket levonni. Erre az áprilisi befejezésig várnunk kell... URBÁN KLÁRA A rozsnyói (Rožňava) ifjúsági lányok, akik a kosárlabda SZNL-ben szerepelnek (A szerző felvétele) BAJNOKSÁG - ÚJ KÖNTÖSBEN A center Tkacsenko (sötét mezben) hosszú évekig volt a szovjet kosárlabda-válogatott kulcsembere. Sérülése miatt az idén már nem számolhat vele az edző (ČSTK-felvétel)
