Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-31 / 256. szám, szombat

A CSKP XVII. kongresszusán elfogadott hatá­rozatok teljesítése, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítása, valamint a gazdasági mechaniz­mus előirányzott átalakításának sikeres megva­lósítása szempontjából rendkívüli jelentőségű volt a vállalati törvénytervezetről, valamint a szö­vetkezeti törvénytervezetekről folytatott nyilvá­nos, társadalmi vita. Az egyes állampolgárok és kollektívák nézetei, javaslatai és észrevételei arra irányultak, hogy ezek a fontos dokumentumok minél jobban kifejezzék szocialista társadalmunk további fejlődésének szükségleteit, s összhang­ban legyenek a magasabb minőségi színvonalú, intenzív és hatékony gazdasági növekedés köve­telményeivel. A társadalmi vita egyúttal utat nyi­tott az új gazdasági gondolkodásmód kibonta­koztatásához, valamint azokhoz a társadalmi vál­tozásokhoz is, amelyek a gazdasági mechaniz­mus átalakításának nélkülözhetetlen feltételeit képezik. Lapunk hasábjain igyekeztünk minél szélesebb teret nyújtani a törvénytervezetek szö­vegének sokoldalú megvitatásához, számos érté­kes hozzászólást és javaslatot közöltünk, s eze­ket a vita értékelésével, s a vita alapján a törvény- tervezetek kiegészítésével, pontosításával foglal­kozó bizottságokhoz is eljuttattuk. Ezúttal mondunk köszönetét mindazoknak, akik az Új Szó hasábjain fejtették ki nézeteiket a nyilvánosságra hozott törvénytervezetekről, s szocialista társadalmi elkötelezettségükből ki­indulva, mindannyiunk közös érdekében hozzá­járultak az új gazdaságirányítási rendszer első jogi dokumentumainak körültekintő kidolgozásá­hoz. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a hasznos észrevételek, a tárgyilagos hozzászólások közlé­sével és továbbításával lapunk is jelentős részt vállalhatott ebből a nagy horderejű társadalmi feladatból, s bízunk benne, hogy a társadalmi és gazdasági átalakítás programjának fokozatos megvalósítása során további eredményes mun­kát végezhetünk a külső munkatársakkal, a leve­lezőkkel és az olvasókkal folytatott aktív együtt­működés elmélyítése útján. A szerkesztőség SZERKESZTŐSÉGI BESZÉLGETÉS A Új gondolkodásmódot Jozef Praškóczy: A társadalmi vita a komplex kísérletekhez is segítséget nyújtott A befejezéséhez közeledő tár­sadalmi vita jelentőségét értékelve elsősorban azt kell kiemelni, hogy a vállalati törvénytervezettel való ismerkedés, az egyes cikkelyek kollektív és egyéni elbírálása kö­zelebb hozta az emberekhez a gazdasági mechanizmus átala­kítására vonatkozó általános alap­elveket, a gazdasági reform lénye­gét és céljait, s végrehajtásának előirányzott folyamatát, amely a komplex gazdasági kísérletben résztvevő vállalatoknál, termelési­gazdasági egységeknél tulajdon­képpen már el is kezdődött A nyilvános vita különösen nagy segítséget jelentett a gazdasági szervezetek fokozottabb önállósá­gára, a hatékony fejlesztésért vi­selt nagyobb felelősségére irányu­ló komplex kísérlet eredményes megvalósításához. A szövetségi kormány 1986 decemberében ho­zott, 321. számú határozata ugyanis abból indult ki, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés viszo­nyainak megfelelő, új irányítási rendszer kialakítása nagyon igé­nyes és összetett folyamat lesz, ezért általános bevezetése előtt fokozatosan bővülő és elmélyülő, komplex gazdasági kísérlet kere­tében kell kipróbálni. Mint ismeretes, a komplex kí­sérlet 1987. január elsején vette kezdetét, két csehországi termelé­si-gazdasági egység, a Jabloneci Divatékszerek konszern, valamint a Crystalex szakágazati vállalat részvételével. Április elsejétől a szlovákiai könnyűipar részéről a bőr- és cipőipari Ogako termelé­si-gazdasági egység is a kísérlete­zők sorába lépett, s július elsejétől az SZSZK Ipari Minisztériumához tartozó vállalatok közül a nitrai Plastika, a pűchovi Május 1. Gumi­ipari Vállalat, a skalicai Grafobal, a bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyár, a sviti Tatrasvit, vala­mint a prešovi Nálepka kpt. Ruhai­pari Vállalat is részese a komplex kísérlet végrehajtásának. Amint e felsorolásból is kitűnik, olyan vállalatokról van szó, ame­lyek a belkereskedelmi áruellátás és az export területén igen jelentős feladatokat teljesítenek, s jövedel­mező termelésük, kedvező gazda­sági eredményeik alapján vállalni tudták a kísérletben való részvétel igényes feltételeit. Hangsúlyozni kell, hogy különböző szakágazato­kat képviselő, s különböző nagy­ságú vállalatokról van szó, ame­lyek sokféle vonatkozásban és széles körben szereznek értékes tapasztalatokat a későbbi általá­nos hasznosítás számára. Az em­lített gazdasági szervezetek dol­gozói ezért köztiszteletet érdemlő, úttörő munkát végeznek az új gaz­dasági mechanizmus elveinek és módszereinek a kipróbálásában, főleg a pénzügyi önellátás feltéte­leinek kialakításában és megszi­lárdításában, a bővített újraterme­lés, a korszerűsítés, valamint a szociális fejlesztés költségeinek saját bevételekből való fedezé­sében. Mivel a komplex kísérlet a 9. ötéves tervidőszakban bevezetés­re kerülő gazdaságirányítási rend­szer első gyakorlati megjelenési formáját képezi, és az előbbi kísér­letektől főleg abban különbözik, hogy nem egyes elemeket vizsgál, hanem a célmegoldás összefüggő rendszerét próbálja ki, ezért már most is tükröznie kellene azokat az eredményeket, amelyeket a gaz­dasági reform végrehajtásától vá­runk. Mindez azt jelenti, hogy nem elég csupán a formára, az irányítá­si módszerek megváltoztatására törekedni, hanem a hatékonyság, a gazdaságosság és a jövedelme­zőség növeléséről is gondoskodni kell. Ennek egyaránt meg kell nyil­vánulnia a vállalat által felhasznál­ható nyereség, valamint az állami költségvetéshez való hozzájárulás növekedésében, az egyéni, a vál­lalati és az össztársadalmi érde­kek megfelelő kialakításában. A komplex kísérlet sikere ilyen vonatkozásban egyaránt függ az illetékes központi szervek, főleg az Állami Tervbizottság, az ágazati és a funkcionális minisztériumok ru­galmas intézkedéseitől, elsősor­ban attól, hogy milyen összhangot sikerül kialakítani a kísérleti sza­bályok és az előkészületben levő komplex dokumentum között. Azon is nagyon sok múlik, hogy a kísérletben résztvevő gazdasági szervezetek milyen belső szerve­zési munkával segítik elő a szabá­lyok gyakorlati érvényesítését. A problémák főleg a vállalatok közti együttmüködés, a szállítói­megrendelői kapcsolatok területé­re összpontosulnak. Rendkívül sok gond, megoldásra váró kérdés származik abból, hogy az új irányí­tási módszereket alkalmazó válla­latoknak olyan környezetben kell gazdálkodniuk, amelyben a régi irányítási rendszer kevés megér­tést tanúsító viszonyai uralkodnak. Hiába van a kísérletező vállalat igazgatójának nagyobb jogköre a külső kapcsolatok formálásában, ha ezt gyakorlatilag nem tudja ér­vényesíteni. Például önállóan dönthet kisebb beruházások meg­valósításában, különböző gépek és berendezések gyorsan megté­rülő vásárlásában, de a partnerek kapacitáshiánya miatt az elképze­lések megvalósítása nehéz aka­dályokba ütközik. Az ilyen jellegű körülmények feltárása egyébként szintén a komplex kísérlet eredményei, ta­pasztalatai közé tartozik. A kísérlet bevezetése óta eltelt rövid időszak értékelése számos megoldatlan problémára világított rá, amelyek főleg a pénzügyi gazdálkodás, a gazdasági elemzések és az in­formációszolgáltatás, az árképzés, a külkereskedelmi kapcsolatok, valamint a bérfejlesztés területén jelentkeztek. Az Állami Tervbizott­ság szabályzata például a kísérle­tező vállalatok számára lehetővé teszi a jóváhagyott árak piaci felté­telekhez igazodó átmeneti módo­sítását, különböző felárak és árle­vonások formájában, a partnerek azonban az ilyen egyezkedések­ben nem vehetnek részt, mert szá­mukra kötelezőek az előírt árak, így a rugalmas árpolitikának a kér­dése is csak papíron marad. E problémák jelentős része cél­szerű központi intézkedésekkel közvetlenül is megoldható, s az ilyen tapasztalatok fontos szerepet játszanak a komplex kísérletre vo­natkozó szabályok további formá­lásában és tökéletesítésében. Kedvező hatás várható attól is, hogy 1988. január elsejétől, tovább növekszik a kísérletben résztvevő szervezetek száma, s így fokozatosan kialakulnak, ki­bővülnek majd az új irányítási módszereket alkalmazó vállalatok kölcsönös együttműködésének a lehetőségei. Sokat várunk a gaz­dasági mechanizmus átalakításá­ra vonatkozó komplex dokumen­tum jóváhagyásától, amely széle­sebb alapokra helyezi majd a komplex kísérlet keretében meg­valósuló munkát. Mindeddig a kí­sérletező szervezeteknél főleg a belső irányítási formák tökélete­sítésében, a vállalaton belüli önál­ló elszámolás további elmélyítésé­ben sikerült elérni haladást, s úgy tapasztaljuk, hogy a vállalati tör­vénytervezetről folytatott vita is ösztönzően hatott az ilyen irányú munkára, számos új elképzeléssel és ötlettel gazdagította a komplex kísérlet előirányzott programját. Reméljük, hogy a tömegtájékozta­tó eszközök a társadalmi vita lezá­rása után ugyanilyen figyelmet for­dítanak majd a kísérletező gazda­sági szervezetek gondjaira és problémáira, s elősegítve ezek fel­tárását és megoldását, aktívan hozzájárulnak az új gazdasági me­chanizmus bevezetésének sikeres előkészítéséhez. ESiTJÜK A CSKP Wtt Ki rnmmm Jft Xí ... i.:; ****** m :• * ' i(, ' ' Ma _ ! i - mm k .. A válla vita befe; ségi bes Draškócz Minisztéri osztályán tánt, a t Marxistá­ját, Gásf: Kovosme Gáspár AI SARK) Egyre közelebb kerülünk ahhoz az időszakhoz, amikor a kétlépcsős irányítá­si rendszer lép életbe. Ez rengeteg vitára ad okot. Például ott, ahol a jelenlegi szervezeti felépítésben is jól mennek a dolgok, általában nincsenek éles ellen­zői a termelési-gazdasági egységeknek, míg az olyan vezérigazgatóságok hatás­körén belül, ahol a vállalatok túlnyomó része veszteséges, éppen a kétlépcsős gazdaságirányítási rendszertől várják a helyzet jobbrafordulását. Bárhogy is nézzük, az egyik nézetet sem lehet telje­sen elvetni A jelenlegi háromlépcsős irá­nyítási rendszerrel szemben elsősorban az a kifogás, hogy túl sok benne az adminisztráció és emiatt nem tud érvé­nyesülni a vállalatok aktivitása, vagy ha úgy tetszik, vállalkozói kedve. A másik ilyen lényeges körülmény az anyagi esz­közök újraelosztása, ami a termelési-gaz­dasági egységek egyik jellemzője. Mielőtt azonban rátérnék a két szempont részle­tezésére, el kell mondanom, hogy ezek az aggályok csak részben helytállóak. Tekintettel arra, hogy én elsősorban a Slovnaft vezérigazgatóságának beruhá­zási kérdéseivel foglalkozom, szeretném felhívni a figyelmet egy olyan szempontra is, ami egyébként vezérigazgatónk, Ivan Kopernický, a Nové slovo hasábjain köz­zétett nyilatkozatában is napvilágot látott. Konkrétan, hogy az egész termelési-gaz­dasági egység azért vette fel a Slovnaft nevet, mert ennél a vállalatnál rengeteg tapasztalat gyűlt össze a beruházási te­vékenység során, éppen a legkorszerűbb vegyipari technológiák alkalmazásában Véleményem szerint éppen a beruházási szempont az, amelynek leginkább kellene arra késztetnie az elkövetkező szervezeti felépítés mikéntjéről döntő gazdasági szakembereket, hogy a jövőre is gondol­janak. Ezt pedig nem tehetjük meg az eddigi feltételek alapos elemzése és a kö­vetkeztetések levonása nélkül. Véleményem szerint ilyen alapos elemzés legalább két alapvető következ­tetés levonását indokolja. Egyértelműen nem lehet elmarasztalni az eddigi szerve­zeti felépítésben a vezérigazgatóság sze­repét, mert az egyoldalúan kritikus hozzá­állás kifejezetten destruktív színezetű. Másfelől az ilyen alapos elemzések ré­vén, amilyet a Slovnaft keretén belül mi is elvégeztünk, arra a következtetésre jutot­František Belányi: Gondolni kell a jövőre is...! tunk, hogy a bővített újratermelés terüle­tén a nagyobb egységek tudnak gyorsan és rugalmasan cselekedni. Ezek a követ­keztetések pedig azt sugallják, hogy olyan szervezeti felépítést kellene első­sorban találni, amelyben az egyes „tag- szervezetek" jogi önállósága a jövőben is garantált. A vegyipar olyan népgazdasági ága­zat, amelyben általában nagy anyagi esz­közöket kell koncentrálni bizonyos beru­házások megvalósításához. Ez pedig ed­dig is csak a rendelkezésre álló anyagi eszközök összpontosítása, újraelosztása, célirányos alkalmazása révén volt elérhe­tő. Ugyancsak vegyipari sajátosság, hogy a beruházások gördülékenyebb megvaló­sítása céljából létesítettünk - például a sviti Chemosvitben és a Slovnaftban is- gépipari kapacitást, s azok hatékony, gazdaságos kihasználását összehangolt program alapján tudjuk elérni. Még mindig a beruházásokkal össze­függő szempont, hogy beruházási-fej­lesztési szakembereket csakis nagyobb gazdasági egység keretén belül lehet ha­tékonyan, gazdaságosan és folyamato­san alkalmazni. Ha viszont a kisebb mér­tékű korszerűsítések, vállalati rekonstruk­ciók megvalósítása szempontjából vizs­gáljuk a kérdést, akkor is helytálló az állítás, hogy erre is a nagyobb szerveze­tekben nyílik leginkább mód. Egyébként ezek a nézetek nem mondanak ellent a világgazdaságban megfigyelhető fejlő­dési irányzatoknak sem. Amikor ilyen vé­lemény hangzik el, azonnal felmerül a vál­lalatok jogi önállóságának a kérdése is. Mert ha egy-egy termelési-gazdasági egységet vállalattá nyilvánítanak, akkor az eddig bármilyen nagy, önálló vállalat­ból egyszerre üzemi szintű termelőegy­ség jön létre, ami számos egyéb negatív következményt is vonhatna maga után. Éppen ezért olyan szervezeti felépítési formát kellett találnunk, amelyben a válla­lati önállóság nem szenved csorbát. Ebben a tekintetben az NDK-beli ta­pasztalatok szolgálhatnának kedvező példával, ahol mint ismeretes, kombiná­tok működnek. Ez a szervezeti felépítési forma lehetővé teszi az újratermelési fo­lyamat egyes fázisaiban az erőforrások koncentrálását, az innovációs folyamatok zavartalan működését, sőt- ide sorolnám- a kutatás, a tervezés, esetünkben a vegyipari gépgyártás, a szerelés és karbantartás folyamatainak zavartalan­ságát. Mindezt saját tapasztalataink is alátá­masztják, hiszen az utóbbi hónapokban meggyőződhettünk arról, hogy a Slovnaft vezérigazgatósága keretében jelentős adminisztratív munka megtakarításával végezzük az irányítást. Az is nehezen képzelhető el, hogy éppen a fentiekkel összhangban az eszközök újraelosztását teljesen ki lehetne küszöbölni. Sót, ha mindezt a hatékonyság szempontjából vizsgáljuk, akkor azt el sem tudjuk kerülni. Remélem, hogy olyan megoldást találnak az illetékesek, amely egyértelműen ren­delkezik valamennyi lényeges kérdésben és így a lehető leghatékonyabban szol­gálja a gazdasági átalakítás folyamatát. Az utóbbi időt zőtlen körülmény zót foglalkoztató smalt nemzeti v egy részének ré rendezései, tôbt tételei, a kövi részben meg n félkészáru-száll veszteséggel a gyártmányok j nösége több mát állami vállalatról i vénybe lépése ut zás problémákéi val - együtt elég< lásához vezetet' vénytervezettel I ban dolgozóink I- lezték a Kovosm A zománcgyá ismeretében terr hogy a dolgozók deklődését a tői a veszteséges ví lalkozó részei vá lőre még senki s mondani, hogy v zetéses vállalat A törvénytervez azok a kitételek, I pét betölteni nerr köteles konszolit nyesíteni, ehhei időtartamra szólc mot kidolgozni, ellenőrizni, továt tén pedig közvet s végül akár eg megszüntetni is az egymás után sem vezetnek a tésének alkalma vosmalt nemzeti ramjában viszor található, amelyi den bizonnyal al ha az előállítású reségessé. A a fürdőkádak, a gok felhasználá: lyek és kályhák, hák, a villanysü kisgépeknek s; ugyanis már szir a mai háztartás tudni, hogy maj( fogja anyagilag gyártását, hisze között - gondol

Next

/
Thumbnails
Contents