Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-31 / 256. szám, szombat

LLALATI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL atékonyabb munkát ánytervezetről folytatott alkalmából szerkesztő­sre hívtuk meg Jozef ököt, az SZSZK Ipari rvezési és információs gatóját, dr. Adorján Zol­ii Komenský Egyetem a Intézetének előadó- art, a füleki (Fiľakovo) ?ti vállalat üzemi pártbi­zottságának elnökét, František Belányit, a Slovnaft szakágazati vállalat vezér- igazgatósága beruházási osztályának vezetőjét, valamint dr. Peter Stanovskýt, a Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat igazgatótanácsosát, akik a népgazdasá­gi rovat szerkesztőivel beszélgetve fej­tették ki nézeteiket az állami vállalatról szóló törvénytervezetről, valamint az átalakítás időszerű feladatairól. rOS FORDULATRA KELL TÖREKEDNI amos kedve- 3400 dolgo- kovo) Kovo- etét. A gyár srtűszaki be- sz munkafel- sk nagyobb J sanyag- és tervezett lelőmunka, ésolható mi- I - köztük az íytervezet ér- önfinanszíro- lytalanságai- gkör kialaku- iban. A tör­és körű vitá- megkérdője- sorsát. iroblémáinak k tekinthető, inagyobb ér­etnek éppen yzetével fog- gyanis egye- ztosan meg- ' majd a ráfi- ;mek sorsa. hiányoznak lasági szere- alat alapítója nvitelt érvé- megszabott iciós progra­c teljesítését nségek ese- iSt kinevezni, Dsztani vagy amennyiben ntézkedések jnkció betöl- *\ füleki Ko- nelési prog- yan iparcikk jlmunk min- 1 fog tartani, m válik nye­lt edények, ds fűtőanya- sztett tűzhe- , villanykály- it a konyhai álók nélkül hét képzelni iné biztosan ;n formában e termékek <örülmények I a jelenlegi árakra - az önfinanszírozás bevezetését illetően még egyáltalán nem reálisak azs (elképzelések. Az évről évre tervezett veszteségein­ket természetesen mérsékelhetné, sőt valószínűleg meg is szüntethetné a gyárt­mányok minőségének kiváló szintre való emelése. Ehhez viszont korántsem csak a gyár műszaki ellátottságának igen nagy beruházásokat igénylő lényeges korsze­rűsítését kellene megoldanunk, hanem sarkalatos változásra lenne szükség a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén is. Jelenleg például a fürdőkádak gyártá­sához, a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasműtől kapjuk a fémlemezeket A gyakran késve érkező szállítmányokon kívül további súlyos gondot okoz a leme­zek igen rossz minősége. Ugyanis, ha a legyártásuktól számított nyolc (!) napon belül bármilyen okból nem kerül a sajtoló gépsorra, majd a zománcozó kemencé­be az alapanyag, a vasmű már nem vállal további szavatosságot a rozsdáso- dásnak induló, préseléskor kilyukadó vagy a zománcot lepattogtató lemezekért Az pedig számunkra nagyon sovány vi­gasz, hogy tavaly kétmillió korona jóváté­telt fizettek a kassai partnerek, hiszen a fürdőkádak vásárlóit a Kovosmalt nyersanyag-beszerzési gondjai helyett sokkal inkább az érdekli, hogy milyen árut kapnak a pénzükért. A törvénytervezet 42. cikkelyének második bekezdése ugyan lehetőséget kínál arra, hogy min­den vállalat önállóan szervezze meg saját anyagi-műszaki ellátását, a beszerzés vagy a felvásárlás útjait, figyelembe véve a nyersanyagok ésszerű forgalmazásá­nak szükségességét az egész népgazda- • Ságban, de egyáltalán nem konkretizálja a teendőket a monopolszállítóval szem­beni kiszolgáltatottság eseteire vonat­koztatva Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a füleki gyártmányok régebbi jó hírnevének visszaszerzése érdekében a Kovosmalt dolgozóinak is nem kevés pótolni valójuk van. A fegyelem általános megszilárdítása céljából már huzamo­sabb ideje alkalmazzuk a munkavégzé­sek pontos ellenőrzésének célravezető módszerét. Amint egy-egy új gyártmány kerül a szerelőszalag elejére, a termék sorszámával azonosan megjelölt nyilván­tartó lapra mindenkinek kötelessége fel­tüntetni, hogy milyen műveletet végzett el rajta. Reklamáláskor így visszamenőleg is tévedést kizáróan megállapítható a hi­báért felelős személy, aki a legközelebbi fizetéskor saját zsebén érzi meg a mu­lasztás következményét. Havonta átlago­san 700-800 korona a minőségi követel­mények feltétlen betartásáért adható pré­mium, amelynek elmaradása és a selejtet okozott kár legalább egyharmad részének megtérítése már nem elhanyagolható összeg. Tavaly az első félévben például ilyen címen 278 000 korona kártérítésre köteleztük a kollektíva hanyagul dolgozó tagjait, idén az első hat hónapban viszont már 720 ezer koronát kellett megfizetniük A szankciók következetes érvényesítése természetesen nemcsak a munkásokat érintő intézkedés. A mulasztásért járó büntetésekből ugyanúgy kijut a mesterek­nek - közülük néhányat le is váltottunk -, a részlegvezetőknek, a gyár belső minő- ségellenöreinek és a vállalatigazgatás tagjainak is. Ezzel a szigorú módszerrel azonban termékeinknél sajnos legfeljebb már csak azt a minőségi szintet lehet megőrizni, amellyel a szállítóktól kapott nyersanyagok és félkészáruk eleve ren­delkeznek. Az állami vállalatról szóló tör­vénytervezet a gazdasági mecha­nizmus átalakításának fő céljaiból indul ki, s annak jelentős részét képezi. A hozzászólók, munkahe­lyeiktől és beosztásuktól függően elemezték egyes részéit, s az ész­revételek főleg gyakorlati szem­pontokat tükröztek. A nézetek és vélemények között ezért sok volt a hasonlóság, különösen a leg­gyakrabban vitatott kérdésekben. Ez a hasonlóság abban is meg­nyilvánult, hogy társadalmunk szükségesnek, elkerülhetetlennek tartja a gazdasági mechanizmus olyan jellegű átalakítását, ahogy azt az állami vállalatról és a szö­vetkezetekről szóló törvényterve­zetek kifejezésre juttatják. Mi, a politikai gazdaságtan elő­adói a Komenský Egyetem Mar- xista-Leninista Intézetében főleg azokra a kérdésekre összpontosí­tottuk a figyelmünket, amelyek a vita keretében ritkábban kerültek felszínre, szorosan kapcsolód­nak a szocializmus politikai gazda­ságtanának fejlődéséhez, a tudo­mányos megismerés gyakorlati forrásait képezik. A hozzászólók ugyanis gyakran hangsúlyozták az új gondolkodásmód kialakulásá­nak szükségességét is, s vélemé­nyünk szerint sürgősen ki kell munkálni ennek az új gazdasági gondolkodásmódnak az elméleti alapjait is, rendszerbe kell foglalni az új szempontokat, elveket és szabályokat, hogy az elmélet haté­kony segítséget nyújthasson az új gazdasági mechanizmus minél gyorsabb kibontakoztatásához. Véleményünk szerint ennek a kö­vetelménynek már az állami válla­latról szóló törvénytervezet szöve­gében is érvényesülnie kellene, amelyben többször is előfordulnak nem elég világosan megfogalma­zott részek és utalások. Helyesnek tartjuk azt a megha­tározást, mely szerint a vállalkozói tevékenységet folytató vállalat gl- tal kezelt vagyon a szocialista össztársadalmi tulajdon részét ké­pezi. Az erre vonatkozó cikkelyek­nek az a része azonban, mely szerint ez a vagyon „törzsvagyon- ból, tárgyakból és vagyoni jogok­ból“ áll, nem egészen világos. El­sősorban pontosabban meg kelle­ne határozni a „törzsvagyon“ fo­galmát, legalább zárójelbe foglalt kiegészítéssel, főleg azért, mert a törzsvagyont tárgyak is képezik A 9 és s 12. cikkelyből az sem tűnik ki világosan, hogy az alapító milyen mértékben avatkozhat be a vállalat gazdálkodásába a válla­latra bízott törzsvagyon keretei fö­lött. Az sem derül ki a törvényter­vezetből, hogy mi teszi szüksé­gessé az állami vállalat elnevezés bevezetését a nemzeti vállalat he­lyett. Elméleti vonatkozásban a tör­vénytervezet helyes úton jár, hogy nem tér vissza az ún. vállalati tulajdon fogalmához. Nincs azon­ban elég pontosan meghatározva a törzsvagyon és a nemtörzsva- gyon fogalmának kölcsönös viszo­nya, főleg a vállalat távlati érdekei szempontjából. A törvénytervezet szövegéből olyan következtetésre is juthatunk, hogy a központnak kell törődnie a fejlesztési stratégiá­val, ami úgy is értelmezhető, hogy a vállalatnak nem kell gondot for­dítania saját stratégiájára, ami azonban ellentétben lenne a szo­cialista vállalkozás alapelvével. A törvénytervezet nem tér ki elég részletesen a vállalati jöve­delmezőség fő feltételeire, a fela­datok meghatározásának, a forrá­sok képzésének, valamint a köz­ponti alapokba irányuló elvonások kérdéseire. Ez főleg a normatívu­mok és a limitek területére vonat­kozik, míg a megnevezett felada­toknál elég világos a fogalmazás. Szem előtt kell tartani, hogy a kö­telező feladatok és a szerződések­ből eredő feladatok közti arány egyúttal a vállalatok relatív önálló­ságának a mértékét is megszabja, s ezzel a kérdéssel a törvényterve­zet nem foglalkozik. A vállalati alapok közül a fej­lesztési alap rendeltetését a tör­vénytervezet aránylag pontosan meghatározza. Egyúttal azt is ki­mondja, hogy a vállalat a felhasz­nálható nyereségéből saját belátá­sa szerint további alapokat is hoz­hat létre. Pontosabban meg kelle­ne határozni, hogy itt milyen ala­pokról lehet szó, s a vállalat milyen feltételekkel hozhatja ezeket létre. Az sem világos, hogy a kormány elrendelheti-e az ilyen alapok létre­hozását egyes vállalatok számára. Részletesebben ki kellene fejte­ni a törvénytervezetben a vállalko­zói kockázattal összefüggő kérdé­seket is. Amennyiben a jogrend nem szabályozza ezt a problémát, Peter Stanovský: Csak a minőségi munka hozhat nyereséget a vállalatnak A bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyárban szinte napirenden szerepelnek a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos kér­dések. Az ilyen irányban tett első konkrét lépés, az állami vállalatról szóló törvénytervezet ko­moly vitát váltott ki dolgozóink körében. E doku­mentum kapcsán különösen az irányítás és a munkaszervezés adminisztráció-igényessé­géről esett sok szó. Nemrégiben elemeztük a felettes szerveink által kiadott és még érvény­ben levő rendeleteket és a vállalaton belül hozott határozatok hasznosságát, célszerűsé­gét. Megállapítottuk, hogy 1972 óta összesen 430 igazgatói rendelet és 161 vállalaton belüli határozat lépett érvénybe. Az elemzés eredmé­nyeképpen az előírásoknak mindössze egyne­gyede maradt érvényben. Hiszünk abban, hogy a születendő határozatok, rendeletek, különle­ges előírások - az eddigi kedvezőtlen tapaszta­latokból kiindulva - nem vetnek gátat az állami vállalatról szóló törvénytervezet alapgondolatá­nak megvalósítása elé, miszerint az állami vállalat vállalkozókészségének kibontakozásá­hoz meg kell teremteni a feltételeket. Napjainkban, amikor magunk mögött tudhat­juk a törvénytervezetről szóló vitát, amikor vál­lalatunkat már csak két hónap választja el a komplex kísérlet bevezetésétől, nem feled­kezhetünk meg azokról a problémákról, ame­lyek a 80-as évek elején az egész bútoripart érzékenyen érintették. Köztudott, hogy ebben az időszakban a raktárak - gyárainkban és a kereskedelemben egyaránt - elfekvő búto­rokkal voltak tele, termékeink minősége és választéka nem felelt meg a hazai piac követel­ményeinek. A termékek innovációja, a gondos műveletközi ellenőrzés és még egész sor más intézkedés eredményeképpen aránylag rövid idő alatt kilábaltunk a válságból. A jövőben, várjon ránk bármilyen nehéz időszak, nem fordulhat elő, hogy raktárra termeljünk. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy az új körülmények között csak a minőségi munka hozhat nyeresé­get a vállalatnak. Ebből a tényből kiindulva, s mintegy a kísérlet megvalósítására való felké­szülés keretén belül elemeztük, hogy miként alakult termékeink minősége 1971-től napjain­kig. Az elemzés - nagyon helyesen - rámuta­tott arra is, hogy tevékenységünk során mely területeken követtünk el hibát. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy a vállalaton belüli fogyatékosságokat kiküszöböljük. Van­nak azonban olyan problémák, amelyeket ön­erőből nem oldhatunk meg. Közéjük tartozik például az akadozó anyagellátás. Gyakran nemcsak az a gondunk, hogy a megrendeltnél kevesebb faanyag áll rendelkezésünkre, ha­nem az is, hogy minősége jóval elmarad a kö­vetelményektől. Ugyancsak a kísérletre való felkészülés ke­retében vettük nagyító alá termékeink választé­kát. Arra a következtetésre jutottunk, hogy évente legalább 5-6 terméket innoválni kell, mert csak így állhatunk helyt a hazai és külföldi piacon. Jelenlegi körülményeink között a kivitel rendkívül fontos számunkra, mert csak így tudjuk biztosítani a devizaeszközöket a gépek, alkatrészek és más komponensek beszerzé­sére. A vállalaton belüli munkaszervezés és irá­nyítás elemzéséből, valamint jelenlegi körülmé­nyeinkből és a várható követelményekből kiin­dulva arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy a kísérletbe való bekapcsolódás számunkra olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatunk el. A kísérlettől mindenekelőtt azt várjuk, hogy vállalatunk na­gyobb teret, jobb lehetősé­geket kap a ha­zai és külföldi piac igényeinek kielégítéséhez. Hogy ezt a célt elérjük, mind­annyiunk gondolkodásmódjának meg kell vál­toznia. A mennyiségi mutatók helyett a minősé­get kell előtérbe helyezni, tudatosítva azt, hogy nyereségre csak így tehetünk szert. Ahhoz természetesen, hogy a kísérlet sikerrel zárul­jon, mindent meg kell tennünk a vállalaton belüli fogyatékosságok kiküszöbölésére. Behatóbban kell foglalkoznunk a szállítói-megrendelői kap­csolatokkal és a korábbinál jóval nagyobb fi­gyelmet kell fordítanunk termékeink értékesíté­sére. a gazdasági vezetők tartózkodni fognak a kockázatvállalástól. Ezért pontosabban meg kell határozni magát a fogalmat is. Különösen az a rész hiányzik a törvénytervezet­ből, amely a gyártmányfejlesztési és az integrációs kockázatokkal foglalkozna, mert ezek a problé­mák közvetlenül összefüggnek a vállalat működésével és a szo­cialista vállalkozással. Tisztázni kellene a vállalati önigazgatásban érvényesülő függőségi viszonyo­kat is A szocialista igazgatás alapelvei szerint a vállalati igazga­tót nem lehet alárendelni egyszer­re két fölöttes szervnek, az alapí­tónak és a dolgozókollektíva köz­gyűlésének, nem viselhet felelős­séget mindkét irányban. Az alapí­tónak való alárendeltséget egyéb­ként is kétségessé teszi az a körül­mény, hogy a szocialista felhal­mozás következtében csökkenni fog a törzsvagyon részaránya, s a nemtörzsvagyon értéke foko­zatosan a törzsvagyon értékét is meghaladja. A törvénytervezetben a tudo- mányos-műszaki fejlesztést nem úgy kellene megfogalmazni, mint a vállalatok kötelező feladatát, ha­nem mint a vállalatok belső gazda­sági szükségletét, amely a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszá­molásból következik. A gazdasá­gi mechanizmus átalakítására vo­natkozó alapelvek ugyanis kifeje­zetten hangsúlyozzák, hogy a tu- dományos-műszaki haladást nem felülről jövő utasítások alapján kell megvalósítani, mint eddig, hanem azt a vállalatok belső gazdasági érdekévé kell tenni. Hiányoljuk azt is, hogy a tör­vénytervezet nem foglalkozik elég részletesen a vállalatok külgazda­sági kapcsolataival, főleg a szocia­lista gazdasági integrációban való részvétel és a közvetlen kapcsola­tok fejlesztése szempontjából. Amíg a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek elég nagy teret szentelnek a szo­cialista országok vállalatait össze­kötő közvetlen kapcsolatok kérdé­sének, ugyanakkor a törvényterve- \ zet ezt a szempontot nem hangsú­lyozza kielégítő mértékben. Szükségesnek tartjuk azt is szóvá tenni, hogy a törvényterve­zet nem elég következetes az egyes fogalmak elnevezésében és alkalmazásában, például egyszer kezelésre bízott vagyont, máskor pedig törzsvagyont említ, egyszer adóról, máskor elvonásokról be­szél, egyaránt használja az állami megrendelések és a központilag elrendelt feladatok fogalmát, a tel­jes önálló elszámolást és a saját számlára való gazdálkodást stb. Ezekre a kérdésekre a fogalmak tisztázása, egyértelmű és helyes használata érdekében más hozzá­szólók is rámutattak, s mi, a politi­kai gazdaságtan előadói különö­sen fontosnak tartjuk az egyértel­mű fogalmazást és a dolgok pon­tos megnevezését, mert ez a cél­ravezető szakoktatás nélkülözhe­tetlen feltétele. Prandl Sándor felvételei Adorján Zoltán: Az elmélet fejlesztése a gyakorlati haladás nélkülözhetetlen feltétele

Next

/
Thumbnails
Contents