Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-28 / 253. szám, szerda
A moszkvai Pravda olvasói a személyi kultuszról A múltat objektiven kell elemezni A moszkvai Pravda számos olvasólevelet tett közzé, melyek a július 23-i számban megjelent, A nép megmondja az igazat című cikkhez kapcsolódtak. Az írás az embereknek a Szovjetunió történelme néhány szakaszához, többek között Sztálin személyéhez való viszonyával és a személyi kultusszal foglalkozik. A reagálásokból a bratislavai Pravda rövid összeállítást készített, amelyet az alábbiakban közlünk. Pszkovból I. Vinogradov egykori partizán, az OSZSZSZK érdemes kulturális dolgozója többek közt ezt irta: „A nép és a párt teljesen helyesen ítélte el a sztálini személyi kultuszt és annak minden tragikus következményét. összeszorul az ember szíve, ha az 1937-1938-as évekről olvas. Ezt tényleg nem lehet sem igazolni, sem megbocsátani. Ezzel együtt ez nem ok arra, hogy megfeledkezzünk arról, amit ebben az időszakban jól csináltunk, amit emberek milliói tettek!“ P. Karavajev Novoszibirszkből a következőket írta: „Véleményem szer nt elengedhetetlen beszélnünk a személyi kultuszról és fellépni ellene - feltárni mérhetetlen ártalmas- ságát. Mire gondolok mindenekelőtt? A mesterségesen táplált, ösztönzött és óvott odaadásra, talpnyalásra minden vezető iránt a pártban, a szovjetekben vagy a gazdasági életben. A tisztségek tiszteletének járványa fölülről lefelé terjedt, átjárta az egész apparátust. Hogy mindezt a rosszat leküzd- jük, több nemzedéket kell állandóan és kitartóan nevelnünk, beleoltanunk a talpnyalással szembeni határozott ellenszenvet és gyűlöletet. A vezető dolgozók tekintélye kizárólag a tudáson, a tevékeny munkán, műveltségen és demokratikus magatartáson alapulhat. Erre nem kevés példa van. Az újságokban és folyóiratokban természetesen szükség van arra, hogy akár a múltból, akár a jelenből ilyen példákat közöljenek. A jó pártós tanácsi vezetők portréinak azonban reálisaknak és retusálatlanok- nak kell lenniük.“ „Gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak tudniuk kell, milyen árat fizettünk a személyi kultuszért. Ezt nem azért tesszük, hogy ítélkezzünk a halottak felett, hanem azért, hogy az élőket megítéljük“ - szögezte le levelében a leningrádi V. Jelszinovszkij, a háború volt résztvevője, érdemes dolgozó. „Minél több igazságot tudunk meg saját múltunkról, annál megbízhatóbbak és helyesebbek lesznek nézeteink a jelenről és elképzeléseink a jövőről. Ha semmit sem tanulunk ezekből a tragikus eseményekből, ez annyit jelent, hogy újból és újból beleesünk ugyanazokba a hibákba, mint amikor évtizedeken keresztül idézetekkel és ígéretekkel traktáltak bennünket.“ Sz. Fajnerman Tbilisziből, a nagy honvédő háború résztvevője, 1943- tól az SZKP tagja levelében bizonyos fenntartásoknak adott hangot: „Teljes mértékben egyetértek azokkal a levélírókkal, akik nehéz szívvel fogadják a személyi kultusz elítélése címén a múlt megbélyegzésének kibontakozó folyamatát. Ez a kampány nemcsak hogy sérti az idősebb generációt, de helyrehozhatatlan károkat okoz az ifjúság nevelésében is. Hogyan értheti meg a mai fiatal, miből született a tömeges hősiesség, az őszinte lelkesedés az első ötéves tervidőszakban és a háború kemény éveiben? A párt nagyon határozottan és elvszerűen elítélte a személyi kultuszt és annak következményeit A Magnyitogorsz- ki Kohóipari Kombinát már öt évtizede a Szovjetunió legfontosabb ipari létesítményei közé tartozik. Az itt gyártott acélból készültek az első szovjet traktorok és tehergépkocsik, s a második világháború idején ötvenezer tank páncéljához szükséges acélt is itt öntötték. Jelenleg pedig innen származik az ország acéltermelésének egytizede. Ennek ellenére már nem tudják kielégíteni az ipar megnövekedett igényeit, ezért új öntödét építenek, a meglévő kapacitásokat pedig korszerűsítik. (ČSTK-felvétel) Cl jAZOVkt jómkommunyiszt = Munkanélküliség a szocializmusban A közeljövőben az összes országban, beleértve a Szovjetuniót is, elkerülhetetlen lesz egyes dolgozók elbocsátása a termelő szférából. E tény következményei azonban a nyugati és a szocialista országokban nem lehetnek azonosak - állapítja meg a Kommunyiszt című folyóirat szeptemberi számában Vlagyimir Kosztakov professzor, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága gazdasági intézetének igazgatója. Az elbocsátás komoly probléma, gazdasági, szociális és erkölcsi érdekeket érint, de ez csak az első szakasz, amelyet a munkaerő átcsoportosítása követ. A Szovjetunióban ez a munkaerő-tartalékoknak az egyes ágazatok, gazdasági szférák és foglalkozások közötti újraelosztásának szakaszát jelenti és nem a munkanélküliséget, ami Nyugaton a dolgozók elbocsátásának szinte automatikus következménye - hangsúlyozza Kosztakov. A Szovjetunióban az a feladat, hogy összehangolják az újraelosztás tervszerű mechanizmusát. A tervgazdálkodás lehetővé teszi a munkaerőtartalékok átszervezését és a betanítatlan dolgozók munkanélkülisége időtartamának minimalizálására tett intézkedéseket - állapítja meg a cikk. Vlagyimir Kosztakov célszerűtlennek tartja az ún. erőtartalék (részleges munkanélküliség) létrehozását, mivel az negatív hatást gyakorolhatna a többi dolgozóra. Célravezetőbb a vállalatoknál, intézményekben és a közületeknél rendet teremteni és kiküszöbölni mindazt, ami gátolja a munka hatékony felhasználását. Szigorú fegyelmet kell teremteni, folyamatossá kell tenni a munkát, hatékonyan kell ösztönözni és idejében növelni a szak- képzettséget és a hivatásra való felkészülést, újabb intézkedéseket kell tenni a nagy hatékonyságú munka ösztönzésére. Csak így válik el, mennyi munkaerőre van szüksége, minden egyes vállalatnak és intézménynek. Ha kiderül, hogy munkaerő-fölösleg van, a dolgozók bizonyos százalékát el kell bocsátani, természetesen szociális ellátásuk olyan szavatolásával, amely biztosítja az emberek jövőjét. A fő dolog, hogy az emberekről gondoskodni fognak, hogy a munkaerő-átcsoportosítás során segítségre számíthatnak s nem éri őket anyagi veszteség. Most a tettek, a stagnálás leküzdésének ideje jött el. Erre kell az erőket összpontosítani, nem a sírok ásására. Az az álláspont, melyet Mihail Gorbacsov a hírközlő eszközök vezető dolgozóival megtartott találkozóján kifejtett, pontos és világos tájékozódási pontot ad a megtett út megítéléséhez.“ Hasonló véleményen volt a moszkvai B. Feldman is: „Engem különösen nyugtalanít, hogy az ún. humanizálás zászlaja alatt egyes szerzők megpróbálják ránk kényszeríteni bizonyos történelmi jelenségek, események, tények osztályszempontú megközelítésének elutasítását. Én a vulgáris szociologiz- mus ellen vagyok, de nem fogadom el a „jó öreg“ vulgáris humanizmust sem. Olvassák el Lenin bármely művét. Mindegyikben megtalálható az osztályszempont, az osztályszempontból való értékelés. Napjainkra talán elvesztette jelentőségét? Tudunk talán enélkül tájékozódni a múlt és a jelen bonyolult és éles jelenségei között? Nem hiszem.“ A Csuvasz ASZSZK-ból a 37 éves N. Pavlov a következőket írta: „Véleményem szerint a demokratizálás és átalakítás folyamata egyesekre károsan hat - mintha csak arra várnának, hogy gátlástalanul bírálhassanak és befeketítsenek mindent a világon, de egyáltalán nem tették fel önmaguknak a kérdést, hogy mindez a szocializmus, a szovjet haza érdekeit szolgálja-e? Találkoztam olyan emberekkel, akik minden fájó problémánkat bizonyos rosszindulattal, érdektelen megfigyelőként elemeznek, örülnek, hogy rágalmazhatnak. Szerintük minél rosszabb, annál jobb. De nem ezek az emberek vannak többségben. A többség mindent nagyon jól tudatosít, s nem engedi magát becsapni a történelem ellen indított dragonyos támadásokkal. Államunk történelmét nem védelmezhetjük kivont karddal, nem igazodhatunk a divathoz. A múltat objektív módon, a tények és jelenségek kölcsönös összefüggéseiben kell elemeznünk." (zr-kou) Kiemelt feladat A szovjet gazdaság jelenlegi fejlődésének fő jellemzője: a közszükségleti cikkek gyártásának kiemelt növelésére és minőségük javítására való törekvés. Az ötéves tervből adódóan a közszükségleti cikkek gyártása terén a növekedés ütemének- a termelőeszközök gyártásához képest- nagyobbnak kell lennie. A jelenlegi ötéves tervidőszakban az egész nyilvánosság figyelemmel kíséri ezt a területet. Ez nem azt jelenti, hogy a múltban nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az SZKP szociális politikája mindig nagy súlyt helyezett a közszükségleti cikkek iránti kereslet kielégítésére, jelenleg azonban nyomatékosabban és céltudatosabban igyekeznek megoldani e feladatokat. Nemcsak a közszükségleti cikkek gyártásának növelésére helyezik a fő hangsúlyt, hanem elsősorban a könnyűipari termelés és a háztartási cikkek gyártása szerkezetének tökéletesítésére. Az 1986-tól 2000-ig terjedő időszakra kitűzött komplex programmal összhangban a könnyűipar arra törekszik, hogy bővítse a választékot, emelje a műszaki és esztétikai színvonalat, növelje a megbízhatóságot. Bizonyos pozitív eredmények ellenére a közszükségleti cikkek gyártásában hiányosságok vannak az idén a Szovjetunióban. Az év elejétől nem sikerült teljesíteni a cikkek gyártására, a kiskereskedelmi forgalomra vonatkozó terveket, de a lakossági szolgáltatások tervmutatóit sem A Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottságának adatai szerint súlyos problémák vannak a nagy- és kiskereskedelmi szervezetek együttműködésében. Nem tartja be a könnyűipar a közszükségleti cikkek megszabott szerkezetét sem. E hiányosságok kiküszöbölését több új intézkedéssel próbálják megoldani. Többek között tanulni kell a Belorusz, a Lett és az Észt SZSZK-ban a könnyűipar, a nagy- és kiskereskedelem területén szerzett tapasztalatokból. Ezekben a köztársaságokban a lakosságnak a közszükségleti cikkek iránti keresletét az idei tervvel összhangban elégítik ki. (ČSTK) Aranyak és arányok Egy hónapja múlt, hogy az idei Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár bezárta kapuit. A gépeket újracsomagolták és elindulhattak vissza, vagy ha már a helyszínen vevőre találtak - nagyon sok ilyen volt - akkor új irányba vitte őket tulajdonosuk. Az értékelések és összehasonlítások azonban tovább folytatódnak, akár a következő seregszemléig is, attól függően, ki mennyire szakértő abban, amihez az idei vásár látványt és tanulságot nyújtott, vagy kinek a munkájára hatott ki közvetlenül is a vásárlátogatás. De a szakmával szoros kapcsolatot nem tartó néző, kíváncsiskodó emlékei között is megmarad néhány itt látott gép, berendezés, amely méretével, sokoldalúságával, vagy újszerűségével megragadta a figyelmét. Ilyen tartós emlékek közé tartoznak majd bizonyára azok a gyártmányok is, amelyek mellé az ünnepélyes éremosztás után odakerült a tábla, azt hirdetve, hogy aranyérmet nyertek a 29. gépipari seregszemlén. Az ilyen büszkeségre jogosító 46 tábla közül 24-et hazai termék mellé tehettek. Ez bizony szép siker, szem előtt tartva azt is, hogy a kiállítók 40 százaléka volt csak hazai. Nem kevésbé érdekes szemrevételezni azonban azt is, hogy a díjazottak a szorosan vett gépiparhoz tartozó, vagy a gépipart inkább csak kiegészítő, de annak minőségi színvonalát meghatározó ágazatokból származtak-e. E két csoport alapján értékelve elgondolkoztató, de amellett irányadó következtetést vonhatunk le. Ha a kifejezetten gépipari ágazatok jellemző termékcsoportjait figyeljük, azt hiszem, elégedettek lehetünk. A szerszámgépeknek járó hét aranyból hármat, a kohó- és bányagépcsoport egyetlen aranyát, a bőr- és textilfeldolgozó gépek három érméből kettőt, és ugyanennyit a szivattyú és kompresszorok között, az energetikai iparnak szánt termékek csoportjában az egyetlen aranyat, és kettőt-kettőt az építő- és földgépek, valamint a közlekedési és szállítóeszközök háromhárom aranya közül is, csehszlovák termék kapott. Nem mellékes, hogy a mezőgazdasági gépeknek kiosztott négy aranyérem közül - hagyomány ide, világhírnév oda - csak egyet sikerült elnyerni a hazai pályán. Egy növényvédő berendezés volt sikeres a külföldi betakarító és talajművelő gépek mellett. A nehézgépipar sikere volt a legnagyobb, jelezve, hogy ezen a területen még mindig világszínvonalat jelent a csehszlovák védjegy. Az aranyérmesek másik csoportját alkothatják az olyan ágazatok termékei, amelyek a gépipart modern gépiparrá teszik: a számítástechnika, az automatizálás és vezérlés, az elektronika, a méréstechnika, a tervező- és szervezőmunka automatizálása. Az itt elért eredmények már összetettebb képet mutatnak. Igaz ugyan, hogy az automatizációt és az irányítástechnikát magába foglaló termékcsoportban mindkét aranyérmet hazai berendezés kapta, és még jobb eredményt, háromból három aranyat tudott felmutatni az elektronikai és telekommunikációs termékek szakcsoportja, de ez utóbbiak sikerét a jó hírű csehszlovák repülés- irányító technika hozta meg, az előbbieknél pedig inkább azt értékelte a bíráló bizottság, amit a szakemberek ki tudtak hozni a rendelkezésükre álló alkatrészekből. Azok ugyanis nem jelentik a csúcsszínvonalat, de a Mark és az NS 730 S jelzésú moduláris irányító rendszerek együtt 37 találmányt, tehát eredeti megoldást tartalmaznak. Olyan területen viszont, mint a számítógépek és a számítás- technika, alig-alig jutnak szóhoz hazai termékek. Az aranyérmes rajzolóberendezésnek is inkább a finommechanikája, mint az elektronikája világszínvonalú. Elgondolkodtató az a tény«.hogy a méréstechnika öt aranyából csak egyet sikerült itthon tartani. Hogy itt mi hiányzott a nagyobb sikerhez? Az, ami a Metra Blansko multiméterében és a külföldi négy termékben megvolt, a nagy pontosságot, áttekinthetőséget, gyorsaságot és egyszerű kezelést biztosító félvezető technika. A sikerek ilyen rövid elemzése is megmutatja tehát azokat a gyengébb pontokat gépiparunkban, - természetesen az érdemek kontrasztjaként amelyek pontosan abban akadályozzák a gépipart, amire talán a legnagyobb szüksége lenne, a műszaki megújulásban, az exportképesség növelésében. SZÉNÁSI GYÖRGY A Csehszlovák Tudományos Akadémia Brnói Régészeti Intézetének dolgozói most elemzik azt az értékes anyagot, amelyet az idén tártak fel Mikulčice és Hodonín-Lužice környékén. A nyolcvan sírból előkerült fegyverek és használati tárgyak a hatodik századból származnak. Felvételünkön Marie Stánková a lužicei sírokban talált fegyverek konzerválását készíti elő. (Vít Korčák felvétele ČTK) ÚJ SZÚ 4 1987. X. 28
