Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-28 / 253. szám, szerda

ÚJ szú 5 987. X. 28. * A TÖRVÉNY- TERVEZETEKRŐL Széles körű vita - értékes észrevételek A Medzev és Kassa (!Košice) közötti 51 ki­lométeres vízvezetéket a tervek szerint novem­ber 15-én adják át. Épí­tését 20 szlovákiai és csehországi vállalat végzi. Az új rendszer egy másodperc alatt 300 liter ivóvizet juttat Kassa lakóinak. Felvé­telünkön Juhász Péter és Bárdos Ferenc, a Kassai Mélyépítő Vál­lalat 02-es számú üze- menek dolgozója a csővezetéket he­geszt!. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Felelősség és anyagi érdekeltség Közeledik az állami vállalatról, a mezőgazdasági szövetkezetekről, valamint az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetekről szóló tör­vénytervezettel kapcsolatosan meg­hirdetett nyilvános vita értékelésé­nek időpontja. A párt- és gazdasági szervek összegezik az észrevétele­ket és javaslatokat, de még ezt meg­előzően hasonló mérlegelést kell el­végezni valamennyi üzemben és pártalapszervezetben, mégpedig kettős céllal. Egyrészt, hogy a vita során milyen észrevételek és javas­latok hangzottak el, amelyek máris hasznosíthatók, vagyis megvalósí­tásukkal nem kell a törvénytervezet életbe léptetéséig várni. Másrészt azt is érdemes és tanulságos fel­mérni, hogy a vita folyamán az egyes kollektívák tagjait sikerült-e kellő mértékben aktivizálni, hányán mondták el észrevételeiket és javas­lataikat. Ezek az adatok ugyanis hűen tükrözik a pártalapszervezet politikai-szervező munkájának szín­vonalát. A Galántai (Galanta) Járási Építő­ipari Vállalatnál ilyen kettős szem­szögből értékelték az állami vállalat­ról szóló törvénytervezet vitáját.- Széles körű vita és számos ér­tékes észrevétel - kezdte az össze­gezést Dobié Teodor, az üzemi szakszervezeti bizottság tagja. - A törvénytervezet lényegét, egyes rendelkezéseit és a benne foglalt újszerűségeket a munkáskollektívák tagjaival számos fórumon megvitat­tuk. Először az üzemi pártbizottság ülésén, ezt követően pedig a négy részlegszervezet taggyűlésén. A kommunisták így munkatársaikat és kollégáikat megfelelő alaposság­gal tájékoztathatták. A párttagok közreműködésével valamennyi kol­lektívában megindult a vélemény- csere. Elmondhatom, hogy szinte kivétel nélkül mind a kilencszáz dol­gozónk érdeklődését felkeltettük, ami a szeptember 16-án szervezett üzemi politikai-gazdasági aktívaér­tekezleten teljes mértékben igazoló­dott. Az egyéni észrevételeket és javaslatokat csak ezt követően kezdtük összegezni, és ebben a munkában a huszonegy szocialis­ta munkabridág 338 tagja is a segít­ségünkre volt. Igy a járási pártbizott­ság számára valóban egy széles körű eszmecsere eredményét to­vábbíthatjuk A számos kollektíva többszáz tagjának javaslatait és észrevételeit természetesen lehetetlenség részle­tezni. A sok közül meglátogattunk egyet, amelynek tagjaival munka közben elbeszélgettünk. Révész József építőcsoportjának hat tagja van, valamennyien munká­sok. Elsősorban javító és karbantar­tó munkákat végeznek. Látogatá­sunk napján a város egyik lakótömb­jének eldugult szennyvízelvezető csatornáját javították.- A törvénytervezetet gondosan elolvastam, majd a pártbizottság ülésén és a taggyűlésen az egyes rendelkezések lényegét is megértet­tem - mondta Révész József. - Mun­katársaim a reggeli vagy a munka utáni átöltözködés közben, ebéd­szünet idején, de még árokásás közben is gyakran szóba hozták a törvénytervezet egyes kitételeit, és természetesen az én véleményemre is kíváncsiak voltak. Legtöbbször ta­lán a vállalati önállóság került szóba, és bevallom, hogy engem is ez a kérdés foglalkoztat a leginkább. A munkaidő kihasználásában, a kezdeményezésben és az egyéni felelősség nagyobb átérzésében is sokat jelentene, ha minden vállalat, és azon belül valamennyi kollektíva önállóan, úgymond a saját zsebére gazdálkodna. Hasonlóan sokat vá­rok a gazdasági vezetők választha­tóságától. Nézetem szerint, ez a for­ma hozzásegít ahhoz, hogy legyen ideje a gazdasági vezetőknek, köz­tük az igazgatóknak a munkahelyek meglátogatására, megismerjék az ott dolgozók nézeteit és véleményét s a tapasztalatokat hasznosíthatják irányító és szervező munkájukban. Mi sem természetesebb, hogy a csoport tagjai elsősorban a mun­kájukkal összefüggő, az őket köz­vetlenül érdeklő és érintő rendelke­zéseket hozták szóba. A legbeszé­desebb és a legtöbb észrevétellel szolgáló Puskás Sándor például a bérezéssel és a kollektíva jogaival kapcsolatosan mondott figyelemre érdemes észrevételeket.- A mi csoportunk áltatában javí­tási munkákat végez. Feladataink mindig sürgősek, hiszen nem kell különösképp hangsúlyozni, hogy mi­lyen gondokat okoz, ha eldugul egy háztömb szennyvízelvezető csator­nája. Ugyanakkor mi e munka vég­zése közben kevesebbet keresünk, mint amikor építkezésen vagy út- csatornázáson dolgozunk. Szerin­tem a munka sürgősségét is figye­lembe kellene venni. A nagyobb önállóság alatt én azt is értem, hogy a kollektíva majd dönthet, kit vesz a csoportba és kit küld el, mert nem dolgozik jól, nem igyekszik. Ennek általános normává kellene válnia. Ö, majd kollégája, Štefan Ondre- jovič is szóba hozta a szociális felté­teleket Szerintük ezeken is javítani lehetne.- Az igaz, hogy hol itt, hol ott dolgozunk, de szerintem így is ki­hozhatnák utánunk az ebédet. Én például mindenképpen rendelnék, mert jó a meleg étel. Ehhez persze egy velünk együtt vándorló, szociális célokat szolgáló kocsi is kellene. A szakszervezetnek a jövőben az ilyen, látszólag kisebb jelentőségű dolgokra is oda kell majd figyelnie. Lopusny Pál és Kiss József csak néha szólt közbe, de gondolataik bizonyították, hogy a törvényterve­zet tartalma előttük sem ismeretlen. Az önállóság és a nagyobb önren­delkezési jog szerintük is fontos, de a kollektívának először mindig a ne­velés eszközével kell megpróbál­koznia. Nem szabad elfeledni, hogy megfelelő ösztönzéssel és példa- mutatással sok, eleinte kevésbé igyekvő egyén is átnevelhetó. A kol­lektívának gondoskodnia kell a nye­reség elosztásáról és a vállalati ala­pok képzéséről. Természetesnek kell tartania, hogy az eszközök egy részét fejlesztésre fordítsa, de az is fontos - hangsúlyozták hogy ezek felhasználásáról a vállalat kollektí­váit mindig pontosan tájékoztassák. Rajcsányi Imre is többször be­kapcsolódott a beszélgetésbe, első­sorban a munkaszervezéssel kap­csolatos észrevételeivel.- Mi legtöbbször olyan munkát végzünk, amikor előre nem is tudjuk, hogy a javításhoz pontosan mire lesz szükségünk. Ezt gyakran csak akkor látjuk, amikor már kiástuk az árkot. Ha jó a munkaszervezés és mindig kéznél van egy felelős veze­tő, aki kiutalhatja a szükséges anya­gokat és szerszámokat, a munka­feladatot is gyorsabban elvégezzük. Szerintem ilyen tekintetben még vannak tartalékaink. Egy mesternek legyen annyi joga, hogy ilyen kérdé­sekben önállóan dönthessen. Gyor­san és rugalmasan, közben persze anyagi felelősséget is vállalva, hi­szen a hatékonyság a kereseteinket is meghatározza. Az idézett gondolatok természe­tesen csak töredékei a beszélgetés folyamán elhangzottaknak, de így is bizonyítanak. Többek között azt, hogy a törvénytervezetek kivétel nélkül mindenkit önvizsgálatra kész­tettek, hogy ki-ki munkahelyén mi­ként dolgozhatna az eddigieknél jobban és hatékonyabbban. EGRI FERENC Gazdaságunk, a nagymegyeri (Čalovo) Agrokomplex nemzeti vál­lalat kis híján 7400 hektár mezőgaz­dasági földterületen gazdálkodik. Ki­váló eredményeiért számos oklevél és kitüntetés után 1975-ben Munka Érdemrendet kapott a gabonater- -mesztés fejlesztésében felmutatott sikerekért. Abban az időben még nagyhizlaldaként tartottak számon bennünket, tehát nem csoda, hogy sokan megkérdőjelezték, rászolgál- tunk-e a gabonatermesztés fejlesz­tése címén adományozott állami ki­tüntetésre. Azóta tizenkét év telt el, s mi igyekeztünk meggyőzni a kétel­kedőket. Hogy ez mennyire sikerült? ítélje meg ki-ki belátása szerint a kö­vetkező adatok alapján. A 6. ötéves tervidőszakban elkönyvelt 119 245 tonnával szemben a 7. ötéves terv­időszakban 137 339 tonna gabonát termeltünk. Időközben a kukorica hektáronkénti terméshozama az 1976-ban elért 4,77 tonnáról 1980- ig 6,6 tonnára, 1985-re pedig 9,14 tonnára nőtt. A körültekintő munkának köszön­hetően évről évre javult a talaj ter­mőképessége, fokozatosan nőtt a termesztett növények termésho­zama. Ezt a tényt legmeggyőzőbben a mezőgazdasági bruttó termelés alakulása érzékelteti, melynek érté­ke az 1976-dik évi 58 millió 200 000 koronáról tíz év alatt 81 millió 800 000 koronára nőtt. A nyolcadik ötéves tervidőszakot szintén jól kezdtük, ugyanis tavaly 5600 tonna szemest termeltünk terven felül, s a kukoricánál 8,42 tonnával Szlo­vákiában mi értük el a legjobb hek­tárhozamot. Az idei gabonatermesztési ered­ményeink újfent igazolták, hogy jó úton járunk a kalászos gabonák ter­mesztésének fejlesztésében. Búzá­ból ezúttal 7,25 tonnát, árpából pe­dig kerek 7 tonnát'takarítottunk be hektáronként, vagyis a kalászos ga­bonafélékből 2200 hektáron 7,19 tonnás átlagos terméshozamot könyvelhettünk el. Az állatállomány kielégítő ellátá­sához szükséges, jó minőségű tö­megtakarmányt biztosítani tudjuk, amit leginkább a 2200 tehén terme­lékenysége igazolhat. Az állomány létszáma az értékelt időszakban lé­nyegében nem változott, viszont a tehenek évi tejtermelése a tíz évvel korábbi 3700 literről a 7. öt­éves tervidőszak végéig 5320 literre nőtt. Sajnos, gondjaink is vannak, hi­szen a növénytermesztésben nem tudjuk valamennyi növény termés­hozamát állandósítani, illetve terv­szerűen növelni. Például a cukorré­pa egykori 50-60 tonnás hektárho­zamát ma már csak emlegethetjük, mert a fejlesztést számtalan problé­ma - elsősorban a biológiai anyag minősége - gátolja. A gyenge ter­méshozam miatt a szőlészetet mát évekkel ezelőtt csaknem teljesen felszámoltuk, s hasonló kudarcok miatt évekig tartó kísérletezés után az őszi repce helyett napraforgót kezdtünk termelni. Ezzel szemben kiváló eredményeket érünk el a bor­sótermesztésben, s úgy tervezzük, hogy a termés egy részét külföldön fogjuk értékesíteni. Számunkra bosszantó, hogy jó eredményeink ellenére évek óta hiába érdeklődünk a vetőmagtermesztés iránt, az illeté­kesek mindig elutasítanak ben­nünket. A tapasztalatok nap mint nap meggyőznek bennünket arról, hogy a kiváló eredmények eléréséhez a szaktudáson kívül a dolgozók fele­lősségtudatára és anyagi érdekelt­ségére is szükség van. Nem vitatom a helyességét annak, hogy a nö­vénytermesztés és az állattenyész­tés kölcsönösen „eladja“ egymás­nak üzemen belül a termékeit, vi­szont úgy látom, hogy a belüzemi kereskedelemmel kapcsolatos fele­lősségérzet nem ér fel a dolgozók, illetve a kollektívák anyagi érdekelt­ségével. Olyan kölcsönös felelős­ségérzetet kellene kifejleszteni az emberekben, hogy az állattenyész­tésben dolgozók a reggeli műszak végeztével kötelességüknek érez­zék, hogy szükség esetén segíteni­ük kell a növénytermesztésben dol­gozóknak, a növénytermesztésben foglalkoztatottak pedig teljes felelős­ségérzettel végezzék munkájukat, ha betegség vagy szabadság idején helyettesíteniük kell munkatársaikat az állattenyésztésben. Csakis úgy lehet biztosítani a nagyfokú munka­termelékenységet és a jó minősé­get, ha a munkájukra büszke dolgo­zók együttes erővel segítik a felada­tok teljesítését. Gyakori beszédtéma, hogy a min­dennapi gyakorlatban bizonyos problémákat nagyon nehezen tu­dunk megoldani. Például a rádióban hallottam, hogy majd száz koronát fizetnek a gépkocsivezetőknek azért, hogy jól eltömítsék és ponyvá­val letakarják a szállítóeszközöket, s ezzel elejét vegyék a gabona szó­ródásának. Ennek ellenére gyakori a mulasztás Nehéz eldönteni, hogy ezzel kapcsolatban hol ér véget az anyagi érdekeltség, és hol kezdődik a bűncselekmény. Közismert, hogy a növényter­mesztési technológiában az elvég­zett munka minősége a nagy hektár­hozamok elérésének egyik megha­tározó tényezője. A minőséggel kap­csolatos természetes felelősségér­zetet azonban ki kell alakítani a dol­gozóknál, s ezt meg kell erősíteni az elért eredményekhez fűződő anyagi érdekeltséggel. Az alkalmazott egészséges bér- és szociális politi­káért szervezetünket már a múltban is a kiváló minőség vállalataként és a szocialista munka üzemeként ér­tékelték. Nálunk az üdülés, a gyógy­kezelés, az üzemi étkeztetés, a la­kásgondok vagy egyéb szociális problémák megoldásához való anyagi hozzájárulás valamennyi dol­gozó számára magától értetődő do­log, ami azt jelzi, hogy nemcsak a vállalat, de a pártalapszervezet és a szakszervezet munkáját is a legszigorúbb kritériumok alapján lehet értékelni. Nálunk tavaly egy dolgozó havi átlagjövedelme 3460 korona volt. Ennek 32 százalékát a jobb munkára ösztönző mozgó rész adta, melynek 20 százaléka nyereségrészesedés formájában került kifizetésre. Olybá tűnik, mintha az állami vál­lalatról szóló törvénytervezet egyes részeinek maga a termőföld volna a , .szerzője“, hiszen eljövendő munkákhoz még nagyobb teret és még több kedvező lehetőséget kínál a tervezet. Az állammal szembeni kötelességeink teljesítését, a tevé­kenységünk fejlesztésének önfinan­szírozását mindig is törvényszerű kötelességünknek tartottuk. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy az elkö­vetkező években szintén nagyon ésszerűen kell gazdálkodnunk min­den területen, beleértve a bérpoliti­kát is, és méginkáb el kell mélyíte­nünk az elért eredményekhez fűző­dő közvetlen érdekeltséget. S ha végül egy kívánságunknak is hangot adhatunk, örömünkre szolgálna, ha egyre több termőföld állna rendelke­zésünkre, és csökkenne azoknak a száma, akik visszaélnek a jogaik­kal, s nem tudatosítják, hogy a ter­mőföld valamennyiünk éltetője. FOLTÁN JÓZSEF mérnök A szövetkezeti mozgalom távlatai Szövetkezeteink, az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetek jelentősen hozzájárulnak népgazdaságunk fejlesztéséhez, az életszín­vonal emeléséhez. Pótolhatatlan szerepet töltenek be a szocialista építésben. A szövetkezetekről szóló törvénytervezet fontos dokumen­tum a gazdasági mechanizmus átalakítása keretében. A szövetkezetek dolgozói és tagjai a törvénytervezet megvitatását is kihasználják aktivi­tásuk és kezdeményezésük fokozására, annak érdekében, hogy az eddiginél még jobban kielégítsék a társadalom igényeit. Valamennyi szövetkezetben tartalmas vita folyik a fontos dokumentumokról, sok értékes javaslat, észrevétel hangzik el. Mi a véleménye a tervezetről, kérdeztük szövetkezeti mozgalmunk két vezető képviselőjét. Pavel Ďurček, a Bratislava-vidéki Jednota fogyasztási szövetkezet elöljáróságának elnöke:- örömmel fogadtuk az új törvény tervezetét, mivel már nagyon idő­szerűvé vált a szövetkezetek és tár­sadalmunk viszonyának rendezése. A törvény lényegében mindazt tar­talmazza, ami a fogyasztási szövet­kezetek tevékenységében fontos. Csupán néhány részletkérdést kell még tisztázni, hogy a jövőben ne lehessen különböző módon magya­rázni a törvényt. így például a terve­zet harmadik részében pontosabban kellene meghatározni a szövetkezet megalapítását. A 12. paragrafus szerint a szövetkezet megalapításá­hoz elegendő, ha legkevesebb 10 ember kifejezi akaratát, hogy a tör­vény szellemében szövetkezet kere­tében akar tevékenykedni. Nem tu­dom elképzelni, hogy hogyan érvé­nyesülhetne ez a mi viszonyaink között. Továbbá a negyedik rész 17. paragrafusa szerint a szövetkezet tagjai állampolgáraink illetve szerve­zeteink lehetnek, ha ezt a szövetke­zet alapszabályzata lehetővé teszi. Véleményem szerint meg kellene határozni, milyen szervezetek lehet­nek a szövetkezet tagjai. Felmerül az a kérdés, hogy a fogyasztási szövetkezet tagja lehet az ipari vagy a lakásszövetkezetnek is, vagy for­dítva? Jaroslav Petr, a Kožatex ipari szövetkezet kereskedelmi igazgató- helyettese. A törvénytervezetet mindenek­előtt abból a szempontból értékeljük pozitívan, hogy a szövetkezeteket gazdasági és szociális téren egyen- jogúvá teszi a nemzeti vállalatokkal. A törvénytervezet világosan kimond­ja, hogy a szövetkezetek Csehszlo­vákia gazdasági és társadalmi rend­szerének egyenrangú részét képe­zik. Remélem, hogy ez megnyilvánul majd a szállítói-megrendelői kap­csolatokban, vagyis, hogy ezentúl nem mi leszünk ezen a téren az utolsók a sorban. Véleményem szerint még tisztáz­ni kell a tervezet egyes meghatáro­zásait. így például a 3. rész 13. paragrafusa az alapvető tagsági be­tétről beszél. Új dolgokról van szó, mivel eddig csupán tagrészt ismer­tünk. Ebben az esetben a tagok pénzükkel, vagyis tagrészükkel va­lószínűleg részt vehetnének a szö­vetkezet fejlesztésében és gazdál­kodásában. A tervezet azonban ezt nem határozza meg világosan. Az­tán felvetődik még az alapszabály­zat kérdése. A tervezet nem szögezi le világosan, hogy a szövetkezet módosítja-e alapszabályzatát. Eddig mintaalapszabályzat volt, amely pontosan meghatározta a szövetke­zeteken belüli viszonyokat. Ez a ter­vezet csak utal az alapszabályzatra, ezért ezt a kérdést pontosabban kellene meghatározni. Az 5. résszel kapcsolatban, amely a szövetkezet szerveit ismerteti, hiányolom a politi­kai-neveléssel és a tagokról való gondoskodással foglalkozó bizottsá­got, amely az ipari szövetkezetek­ben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat helyettesíti. Döntő jog­körrel rendelkezik a szociális bizto­sításban és ellátásban. Ezt a tényt a törvénynek is rögzítenie kellene. Pozitívan értékelem, hogy a tervezet kiemeli a szövetkezetek önállósá­gát, valamint azt, hogy a felsőbb szervek nem avatkozhatnak be te­vékenységükbe. összegezéskép­pen azt szeretném hangsúlyozni, az új törvény értelmében a szövetkeze­tek az állami vállalatok szintjére ke­rülnek, így tehát önállóbban gazdál­kodhatnak és vehetnek részt a gaz­dasági életben. - S -

Next

/
Thumbnails
Contents